Herr Sieger
zene


Mindenki életében legalább egyszer eljön a pillanat, amikor besokall a vizsgáktól. Viki hűen házához nem tanult túl sokat, nem is a stressz készítette ki. Csak a filozófia tanok legősibb kérdése: miért?
Az ágyán fekve jött rá, hogy ki kell mozdulnia. Hamar a réten lyukadt ki a friss levegő élénkítő hatásának reményében. Céltalanul sétálgatott, egészen addig, míg meg nem szólították.
Oldalra biccentette a fejét, üres tekintettel bámult az előtte állóra.
- Szia - motyogta. Nem volt biztos benne, hogy a fiú meghallotta, de nem is figyelt erre. - Csodaszép virágok.
Szemeit képtelen volt levenni a növényekről.
Talán egy picit tényleg besokallt a leányzó, mert egyszerre csak egy dologra tudott koncentrálni.

Renée Faraday - 2017.03.09. 11:58


Te szegény drága, a végén megsajnállak

Herr Sieger
zene

Hannah
Milánó I Bevásárolunk I Alakul


Elszégyellte magát, amiért ilyen könnyedén kiadta az információt. Nem gondolta volna, hogy ennyire gyenge lenne. Akkor határozta el, hogy többet nem fog elmondani - nem mintha tudott volna mást is.
Abban a pillanatban gondolt bele először, hogy nem is érti, hogyan lehet szerelmes. Párszor látta a fiút, gyenge kémkedési próbálkozásai során pedig alig maroknyi információt tudott szerezni.
Eltemette magában az egészet, majd egyszer talán kielemzi, de most nincs itt az ideje annak.
A fodrászok végeztek, ő pedig már most alig ismert magára. Mosolyogva fogta meg az egyik tincsét, ami olyan puha volt, mint talán még soha. Kicsivel világosabbnak érezte a színét, a hossza sem lett olyan vészesen rövid.
Hannahról lemaradt, így már lassan megszokottan rohant utána. Nem volt nehéz kiszúrni a tömegben, hiszen senki hozzá fogható nem sétálgatott. Egy nagyobb üzletbe tartottak, ahol mindenféle ruhadarabot kapni lehetett. Hiába nézelődött, sehol sem talált egy kényelmesnek tűnő pulcsit se.
- Hannah, egy pillanatra - szólította meg halkan. - Csak meg szeretném köszönni, hogy segítesz.

Herr Sieger
zene


Nem tudta követni Sebastiant, de arra tippelt, hogy akkor még nincsenek ráncai. Az arca újra kisimult, már nem volt annyira ijedt.
- Egyáltalán nem vagy udvariatlan - mondta, bár még mindig azon gondolkozott, mit jelenthet az, hogy Mein Gott.
Szerette a virágokat, és szerencsére nem volt az a fajta, akinek felpuffad az arca. Ha nagyon sokáig volt kint, akkor a szeme kicsit bedagadt, de lényegében csak tüsszögött a pollenektől.
- Nem lesz semmi baj - bólogatott mosolyogva. Mi tagadás, ő sem volt annyira biztos a válaszában, de nem akarta kihagyni az alkalmat.
- De majd gyorsan rakjuk őket vázába, nehogy mérgesek legyenek ránk.
Letérdelt, hogy a virágokat nézve kiválassza a legszebbeket.
- Én pedig Viki vagyok. Te honnan jöttél?

Herr Sieger
zene


Örült neki, hogy ilyen nagy az egyetértés közöttük. Végül is együtt szednek virágot, ez elengedhetetlen része a dolognak. Ha összekülönböznének, a végén még tényleg elsírnák magukat a növények. Bár szívesen megnézné, hogyan könnyeznek, de jelenlegi lelki állapotát tekintve valószínűleg velük együtt sírna.
- Talán tudnék szerezni nekik különleges folyadékot. - Zoé tanárnőre gondolt.
Bár a probléma ott kezdődött, hogy nem szerette a gyógynövénytant, így többször is átaludta az órát. Nem is volt biztos abban, hogy a folyosón felismerné a tanárnőt.
Sebastian nem magyar megnyílvánulásait egyre furcsábbnak találta. Deutschland. Talán Istenhez fohászkodik? Vagy épp a sátánhoz?
Jobban megnézte a fiút, mert nem akart sátánistákkal beszélgetni. Nem talált semmi különöset rajta, sőt, egész kedvesnek tűnt. Biztosan nem lehet sátánista.
A gondolatmenet után esett le neki, hogy Münchent mondott, ami mindent megmagyarázott. Német! A németek nem sátánisták, így duplán megnyugodott.
- Igen, már harmadikos vagyok - felelt büszkén, az eddig letett vizsgákra gondolva. - München biztos nagyon szép hely lehet... de hogyhogy ilyen messzire jöttél onnan?
Tekintetét ismét a virágokra vezette, a biztonság kedvéért továbbra is nézte, hogy nem könnyeznek-e.

Herr Sieger
zene

Nem szerette volna, ha ezek a szép virágok hamar meghalnak, ezért elhatározta, hogy valahonnan szerezni fog nekik tápláló folyadékot. Talán egy búra alá tehetné őket és akkor még az éjjeli szekrényén is megmaradhatnának.
Esetleg utánanézhetne, hogy van-e bájital allergia ellen, mert az megoldaná minden problémáját.
- Egyetemista vagy? - elkerekedett szemekkel nézett ismét rá.
A mestertanoncok többször is idősebbnek néznek ki, Sebastian pedig talán beillett volna közéjük. Nem mintha Viki tudná, mert az esetek többségében lesütött szemekkel szokott átvágni a folyosókon, illetve neki nincsenek közös órái idősebbekkel.
- Milyen szakon vagy? - Szinte már késztetést érzett, hogy hozzákötözze egy székhez a fiút és a fejéhez közel helyezett lámpával világítsa meg egy sötét szobában. Bár még sok ideje volt addig, de a jövőt illetően semmilyen terve nem volt. Kellemesen elvolt a Bagolykőn, de ha egyetemre terelődött a szó, mindig megdermedt. Nem kellene még ilyeneken gondolkoznia, de a nagyszülei elég erős nyomást helyeznek rá. Nem mintha követhetné más útját, de talán ötletet adna.
- Remélem, most már megtaláltad - mosolygott előre. Talán öt perce ismerte meg Sebastiant, de már most egy nagy adag boldogságot szánt neki.
- Magyarországon születtem, de az... - nem tudta befejezni, mert az orrába jutott pár pollen, aminek következtében nagyot tüsszentett. Csak megrázta a fejét, és mintha mi sem történt volna, folytatta.
Vagyis folytatta volna, ha nem felejti el, hol tartott. Így csak kérdőn pillantott a másikra, hátha ő ki tudja segíteni.

Herr Sieger
zene


Meg sem fordult még a fejében, hogy nem lenne muszáj egyetemre mennie. A szülei elvárják tőle, ezt érzi, de talán arra sem jönnének rá, ha valami mást csinálna helyette. Végül is nem muszáj neki a Bagolykő után rögtön egyetemre mennie, azt folytathatja máskor is.
- Biztosan jó lehet. Élvezed? - Már sokkal higgadtabban tudta folytatni a csevegést.
Nem hátrány, ha az ember lánya nem akarja régi kommunista módszerekkel kihallgatni a beszélgetőpartnerét. Mint a legtöbb ember, utálta a kommunistákat, de meg kell hagyni, tudták a dolgukat. Ráadásul neki nagyon tetszettek az épületek is, amik akkoriban épültek. Nem sokat járt Budapesten, pláne nem a Déli pályaudvarnál, de még mindig az volt a kedvence.
- Akkor sose menj el innen - jelentette ki, mintha ennyire egyszerű lenne az egész. Persze 17 évesen még nem tudta, hogy koránt sem így működnek a dolgok.
Aprót bólintott, amikor már megtudta, hol járt.
- Az anyukám japán, minden nyáron meglátogatjuk nagyiékat. Mielőtt felvettek ide, sokkal jobban szerettem Japánban lenni.
Nem értette, hogyan képes ennyit beszélni, mivel nem szokása. De tényleg jól érezte magát, talán ezért nem is zavarta, hogy egyre többet tüsszent.

Hannah
Milánó I Bevásárolunk I Alakul


Ha nem is teljesen és nem is a valóságnak megfelelően, de kezdte kiismerni Hannaht, így elmosolyodott. Valahol érezte, hogy ellenszenves a másiknak, de komolyan hálás volt, amiért segít neki, így ezt a gondolatot el is temette olyan mélyre, ahová csak segítséggel tudott volna leásni. Egyedül nem csak hogy nem lett volna képes erre, de meg se próbálta volna. A legvalószínűbb, hogy csak ült volna otthon egy könyvvel és kakaóval a kezében, közben pedig mérges lenne magára, amiért még erre sem képes.
De itt volt, ez pedig már félsiker. Bízott abban, hogy a nap végén teljes sikerként könyvelheti el magában az expedíxiót.
- Az biztos. Szörnyű, hogy csak akkor veszem észre, mikor már megváltozott, mert előtte annyira természetesnek veszem. - Akkor jött rá, hogy ez igaz az egész életére. Akármire gondolt, bármelyik problémájára rá tudta húzni.
Talán egy szép napon megtanulja kezelni ezt. Talán. Addig is, neki megfelel, hogy csendesen elvan a háttérben.
Követte Hannaht a harmadikra, majd jó kislány módjára egyedül ment a fehérneműkhöz. Megfogta a neki tetsző darabokat, közben azon gondolkozott, amit az egyetemista mondott. Tényleg lehetséges lenne, hogy válogasson a férfiak között? Nem vágyott erre, de azt még elképzelni sem tudta, hogy legközelebbi bogolyfalvai kalandozásánál Nikolai észreveszi. Meg is szólíthatja!
Már a gondolatba is belepirult. Lenézett a kosárra, amiben viszonylag sok fehérnemű volt már, így inkább megkereste a gardedámját, hogy elterelje a gondolatait.
Közben ő is talált magának egy szép blúzt, amit meg is akart mutatni. Nem volt nehéz kiszúrni a szőkeséget, így mosolyogva állt elé, mint az elsősök, mikor megcsinálták a házi feladatot.
- Ehhez mit szólsz? - mutatta fel a halvány kék, pezsgő gombos ingszerű blúzt. Az alsó szegélynél a gombokkal megegyező színű hímzett virágok díszelegtek, épp ezért is tetszett meg neki annyira.

Maja
Outfit
Bayern Münchener Drachen - Berliner Bären, kupameccs
Március 29. München, Németország


Németország. Itt van végre, és az egyetlen, amire gondolni tud, hogy még mindig fura a német nyelv. Dallamos ördögűzésnek tűnik neki továbbra is az egész halandzsa, amit lenyomnak. Bár nem olyan, mint az olasz, jobban tetszik neki. Talán épp ezért nem kapott még szívinfarktust, meg Maja miatt. Hirtelen jött felindulásból jött el ide és nagyon megörült, hogy az egyik háztársával teheti meg ezt. Egy német kupameccs túl nagy falat lett volna neki egyedül.
Erre tökéletes példa volt, hogy a nagy tömegben már majdnem elveszett, ha nem veszi ezt észre Maja. Viki határozottan nehezen kezelte az olyan helyzeteket, amikor több, mint hat ember vette körül. A milliókat vonzó kviddics meccs pedig pontosan ebbe a kategóriába tartozott.
Semmi baj Viki, nyugtatta magát. Popsit összeszorít, mellet ki, fejet fel. Így kell harcba indulni!
Robotszerű mozgással követi a lányt, aki szerencsére egy fokkal nyugodtabb helyre vezeti. Képes volt levegőt is kapni, így a 120-as pulzusa lassan visszaállt a normál értékre.
- Eddig csak az iskolai meccseket láttam - felelte, mikor már beszélni is képes volt. - De a csapatokat nagyjából ismerem.
Csak emiatt fizetett elő egy sport magazinra, hogy a kviddics profijait is követhesse. Mióta ő is űzte ezt a sportágat, egyre többet akart megtudni, hogy jobb legyen. Pontosan ez vezérelte, hogy eljöjjön ide is.
Lenézett a pályára, játékosokat keresve nézelődött. Őszintén remélte, hogy el tud csípni pár jó mozdulatot, amit később fel is használhat.
- És te? Sokszor voltál már itt? - Látszott, hogy a navinés nem először fordult meg ezen a helyen, de szerette volna megismerni, így inkább belement az első furcsa kérdésekbe, hogy beinduljon a beszélgetés. - Melyik csapatnak szurkolsz?

Herr Sieger


- Akkor mit szeretsz csinálni? - kérdezte.
Pontosan megértette, miért kell Sebastiannak egyetemen lennie. Ugyanazt a láthatatlan nyomást helyezik Vikire is a szülei. Nem foglalkoznak a lány érzéseivel, amíg nincs diplomája, addig szóba se állnak vele.
Talán egyetem helyett elmehetne állatokkal foglalkozni. Mióta megkapta Happyt, a saját vízfőnixét, rájött, hogy imádja az állatokat.
Mondani szeretett volna még valamit, de talált egy kockás virágot, amit azonnal megmutatott a fiúnak. Lila alapon halvány rózsaszín csíkok futottak rajta, ami pont úgy nézett ki, mintha négyzeteket alkotnának.
- Nézd, ilyet még sosem láttam! - Szemei már amúgy is csillogtak az allergia generálta könnyektől, de a virág miatt nagyon boldog lett.
- Hogyhogy gyakran jársz Japánban? - A családján kívül senkivel nem találkozott még, aki járt már a felkelő Nap országában. Jó érzés volt végre valaki olyannal beszélni, aki nem néz rá úgy, mintha egy másik bolygóról érkezett volna.
- A szüleim itt élnek, nekem pedig nem jutott eszembe elmenni - felelt egy vállvonás kíséretében.
Megtörölte az orrát, közben felállt. Elég sok virágot sikerült már összeszednie, talán ideje lenne bemenni, hogy kiheverje ezt.
- Bocsánat, ha a terhedre voltam most - lesütötte a szemét, úgy tett, mintha a virágokat nézné.
Megkedvelte Sebastiant, jó lenne máskor is találkozni vele. De nincs az a mennyiségű alkohol, ami hatása alatt képes lenne ilyet kérni az egyetemistától.

Herr Sieger


A kviddics szó hallatán felcsillant a szeme. Már nem is érdekelte az egyetem téma, elfelejtette, mintha soha nem is létezett volna. A varázslók sportja sokkal jobban magával rántotta, mint azt valaha is képzelte volna.
Bólogatott a mondat végén, bár a második felét már meg sem hallotta. Kérdések újabb hada ütötte fel a fejét benne, de mint egy profi ütögető játékos, úgy csapta le mindegyiket.
- Már jegyben jársz? - kérdezte meglepve. Lenézett a kockás virágra, majd átnyújtotta a fiúnak. - Akkor ezt vidd el a menyasszonyodnak, biztos nagyon fog neki örülni.
Viki természetesen nem vette észre az egyetemista hangjában a furcsa élt. Rózsaszín felhőkön képzelte el a párt, ahogy édesen nevetgélnek egy bohócon, amikor épp nem... khm.... amikor épp nem mást csinálnak.
Feje búbjáig elpirult, hiszen a másik ott állt tőle alig két méterre. Hogyan jutott el egyáltalán idáig? Elfordult tőle, mélyen beszívta a levegőt, aminek természetesen egy tüsszentés lett a vége. Halkan kuncogva saját szerencsétlenségén mosolygott le a földre. Hirtelen ötlettől vezérelve felvett egy nagyobb levelet, amibe vizet varázsolt pálca nélkül. Még mindig meglepte ez a képessége, de most nagyon jó hasznát vette.
- Tessék. Addig sem fognak elszáradni a virágok, míg nem tudod őket vázába rakni. - Megtartotta a kezében a rögtönzött edényt, hogy Sebastian belerakhassa a virágokat. Néhol kifolyt a víz, de nagyjából tartósnak tűnt.
- Legyen sok szerencséd, és vigyázz a kviddics pályán. - Bár nem tudta, milyen pozícióban játszik az egyetemista, de a gurkók mindenkire veszélyesek. Terelők lesérüléséről is hallott már, azok sem voltak valami szép esetek.
- Remélem következőnek nem leszek ilyen... - nem fejezte be a mondatot, csak végignézett magán. Na igen, az allergia senkit sem tett még csábossá.
- Akkor szia.
Pár pillanatig még állt és csak nézett, mint aki kővé dermedt. Nem is értette, miért nem akaródzik mennie, pedig jó lenne egy bájital, ami azonnal elmulasztja a pollenekre való reakcióját. Legtöbbször utált ismeretlenekkel leállni, ha mégis megtette, akkor gyorsan elmenekült a helyszínről. Most meg azon kapta magát, hogy kezd szomorú lenni.
Biztos csak összezavarodott a feje a sok tüsszentés miatt. Lassan elindult a kastély felé, közben a virágokat nézte. Akármennyire is ramatyul fest, megérte ez a délután.

Maja
Outfit
Bayern Münchener Drachen - Berliner Bären, kupameccs
Március 29. München, Németország



Már nem is foglalkozott a körülötte legyeskedőkkel, pedig hű navinésként sokszor szerette megnézni a környezetében lévőket. De sokkal jobban lefoglalta, hogy a játékosokat figyelje, akikből szerencsére már volt pár lent a pályán.
- Várj. Te a Viperáknál vagy? - El is szégyellte magát, amiért ennyit se tudott, de hihetetlenül fellelkesedett. Tudta jól, hogy Maja csapatkapitány volt, utána pedig elkerült egy másik csapathoz, de azt már nem tudta, kikhez. Bár nem volt nagyon otthon a magyar kviddicsben, talán pont ezért.
A következő kérdés hallatán inkább helyet foglalt először.
- Még én sem tudom... - felelte őszintén. - Szeretem, de nem hiszem, hogy tehetséges lennék.
Ha pedig nem tehetséges, még szorgalommal se küzdheti fel magát a profik közé. Egy kicsit elszomorította, de még sosem gondolt arra, hogy a kviddics lehetne a jövője.
Követte a navinés tekintetét, végig azokra figyelt, akiket bemutatott. A fogó tényleg érdekesen repült, meg is mosolyogta. A hajtókat figyelve az egyikükön megakadt a szeme. Nagyon ismerős volt neki, de túl messze volt, hogy esetleg komolyan vegye a feltételezést. Mégis, honnan ismerne egy profit?
- Szeretném, ha nyernének... De már annak is örülni fogok, ha egy szép meccset látok.
Akkor még nem élte bele magát teljesen, de ami késik, az nem múlik.

Maja
Outfit
Bayern Münchener Drachen - Berliner Bären, kupameccs
Március 29. München, Németország


Viki megpróbált belegondolni Maja helyzetébe, és már akkor furcsán érezte magát. Nagy váltás lehet a saját csapatodtól elbúcsúzni, hogy egy teljesen idegen környezetben újra felépíts mindent. Imádta a csapatát, azt a félig sárga, félig kék kis családot.
- Ez nagyszerű! - bólogatott végül. - Még ha nehéz is volt, biztos megérte.
Eleinte nagyon nem füllött a foga az egész sporthoz, csak azért szállt be, mert tudta, hogy szükség van rá. Vagyis nem éppen rá, de nem akarta cserben hagyni a házát, ezért is ment el a válogatóra. Ő lepődött meg a legjobban, mikor felvették és még játszhatott is az első meccsen. Csak abban az idényben akart játszani, de megváltoztak a dolgok. Kérdés nélkül el fog menni a következő évi első megbeszélésre is, mert... szereti. Fura volt beismernie, de nagyon megkedvelte, ahogy a levegőben szállva küzdhet a piros bőrért a másik csapat ellen. Hogy mi lesz vele a továbbiakban, azt pedig majd eldönti.
Szinte pislogás nélkül nézte a hajtók párbaját, a fogókra jóformán oda se figyelt. A müncheni hajtók úgy tűnik kezdtek magukra találni, egy lendületes támadás után sikerült átdobni a kvaffot a karikán. A legtöbb néző egy emberként kezdett el éljenezni, mire Viki összerezzent. Zavartan mosolygott, miközben összébb húzta magát.
- Nagyon szép csel volt - Egyetértett Majával, bár nem értette, hogyan lehet egy rádobást imádni.
Miután a berlini medvék megkezdték a támadást a kidobást követően, kicsit lenyugodtak a kedélyek, így tudott válaszolni is.
- Nem igazán ismerem a csapattagokat - ismerte be félénken. - De mindegyik hajtó úgy tűnik, nagyon ügyes.
Továbbra is figyelte azt az egy tagot, aki ismerős volt neki, hátha beugrik valami. Hiába hunyorított, akkor sem tudta kivenni a férfi arcát, de nem is figyelt rá sokáig, mert egy berlini terelőnek köszönhetően a gurkó eltalálta a müncheni hajtó seprűjét.

Hannah
Milánó I Bevásárolunk I Alakul


Egyre lelkesebb lett, amin még ő is meglepődött. Soha nem gondolta volna, hogy egy bevásárlásra képes lesz valaha nem nyűgként gondolni. Ráadásul még az is jól esett neki, hogy Hannah nem fintorodott el azonnal a blúz láttán. Amennyire különbözőek, azt gondolta, hogy még szóra sem méltatja az egyetemista, de azt mondta, hogy nem rossz. Halványan elmosolyodott, miközben felmutatott pár darabot.
- Nekem ezek tetszenek, szerinted milyenek? - kérdezte.
Furán érezte magát, hiszen egy majdnem idegen lánynak mutogatja, hogy milyen fehérneműket nézett ki, ráadásul még a véleményét is kikéri, de ha már erre adta a fejét, akkor csinálja rendesen. Nem fog semmit sem venni Hannah tudta nélkül.
Talán csak egy pulcsit, olyan kellemes belebújósat, a roszabb napokra. Ha optimista akar lenni, akkor talán soha nem is kell majd azt a pulcsit felvennie.
- Megpróbálkozok velük először egyedül - mondta, majd eltűnt az egyik kicsi szobában a ruhákkal együtt.
Küldetésként fogta fel az egészet, a sok ruhában kihívást látott. Fel is próbálta az első szettet, majd kilépett, hogy megmutassa Hannahnak. Annyira sietett vele, hogy magát el is felejtette megnézni a tükörben. Majdnem vele szemben volt egy a falon, így apró lépésekben haladt, de végül odaért, hogy megszemlélje magát.
Alig akart hinni a szemének, amikor meglátta az összképet. Csak pár pillanatig bámult, mert végül észrevette a tornacipőjét. Kényelmes darab volt, mi tagadás, de teljesen elrontotta a róla festett képet.
Lehunyt szemekkel fordult Hannahhoz, mert már előre tudta, hogy ezt nem fogja szó nélkül hagyni.

Hannah
Milánó I Bevásárolunk I Alakul


Csak kevés fehérneműt fogott meg, ami kényelmes lenne, de azok azonnal repültek is. Hurrá, végül is, kinek számít a kényelem? Bár egy darabig nem szeretné, ha bárki is látná azokban... Nem, nem, az túl zavarbaejtő lenne. Most, hogy így belegondolt, talán kicsit edzenie is kéne, már rég nincs olyan jó formában, mint egykoron.
Próbált nem fintorogni a passzos szettek láttán, de nagyon nehezére esett pirulás nélkül megállnia, mikor végignézett rajtuk. Hogy ne hozza magát kellemetlen helyzetbe - ismét -, a ruhákra összpontosított csak.
- Mindenképp megnézem azokat is - felelt Hannahnak, de nem is igazán koncentrált rá.
Titokban azért mégis visszarakott párat, amik már túl meredekek lettek volna számára.
Az öltöző előtt úgy tett, ahogy az egyetemista javasolta - lerúgta magáról a vászoncipőt, úgy fordult körbe. Ez az első nem is volt olyan vészes, egyáltalán nem érezte magát kellemetlenül. Még szoknia kell, hogy szoknyákat fog hordani, de amíg nem látszanak ki a térdei, nem zavarta annyira.
Szót fogadva visszament ezután, hogy újabb ruhákat vegyen fel. Végignézett a rengeteg másik anyagon, mire felsóhajtott. Az biztos, hogy hosszú nap előtt állnak.
- Mindegyiket fel kell próbálnom? - kérdezte naivan, miközben felhúzta az egyrészes ruhát.
Eligazgatta magán, közben ismét kiment a szoba elé.

Maja
Outfit
Bayern Münchener Drachen - Berliner Bären, kupameccs
Március 29. München, Németország

Buli van xD *még mindig sír a videón*

Én nagyon élvezem *-* És Dante te kérhetsz bármit tőlem, nagyon szépen köszönöm ezt a szervezést *-*

Lorának köszönjük az ötletet. Ő az ötletgazda, nekem ilyen álmomban sem jutott volna eszembe. Szóval Lora te vagy a legjobb babaarcú démon *-*

Krushnic Dimitri - 2017.05.09. 13:21


Bárcsak ne lenne igazad T-T

Szia Luca, meg amúgy szia OFF  

Hannah
Milánó I Bevásárolunk I Alakul


Alig pár órája bóklásznak Milánóban, mégis egy egész hétnek érezte. De nem volt fáradt, sokkal inkább az hajtotta, hogy nemsokára a végére érnek, és akkor egy teljesen új emberként térhet vissza a Bagolykőbe.
Azzal tisztában volt, hogy a szokásain nem fog változtatni. Végül is, soha nem merne kezdeményezni, ahogy diáktársai elé sem fog kiállni monológot tartani. De ruhatára újraszervezése már egy pozitív előre lépés. Ha hazamegy, talán az anyukája meg is fogja dicsérni.
- Meglepetés? - halkan kérdezte, kicsit meg is ijedt. Főleg a lány mosolya volt az, ami aggodalomra késztette.
Egyre több szettet próbált fel, az idő pedig gyorsabban telt. Hannah többször is tanácsokkal látta el, bár enyhén utasításnak érezte azokat. Egyértelmű, hogy más-más szinten állnak ezen a téren, de Viki hajlandó volt tanulni.
Amikor az utolsó ruhákat is felvette, büszkén nézett vissza az öltöző ürességére. Bár volt pár darab, amit nem fognak elvinni, az egyetemista meglepően beletalált a választásokba.
- Igen. Nézzük meg, mi az a meglepetés szett. - Bizakodó mosolyt öltött magára, de a szíve hevesebben kezdett verni, miközben Hannah irányába fordult.

Maja
Outfit
Bayern Münchener Drachen - Berliner Bären, kupameccs
Március 29. München, Németország


Amint sikeresen átesett a "vőlegényem van" kijelentés okozta sokkon, újra visszatért a derűs hangulata. Nem volt olyan, mint amikor a tarot paklijával kártyázott, de máshoz sem volt fogható. Egyre jobban várta, hogy ő is seprűre ülhessen, már az ellenfél sem érdekelte annyira.
- Úgy érdekesebb is lehet - mondta csendesen.
Nem igazán érdekelték a sztár hírek, de mégiscsak egy kviddics csapatról van szó. Sok mindent megtenne, ha egy csapatmegbeszélésről hallhatna, esetleg új cselekről, taktikákról.
- Meg egyetemista is, ugye? - kérdezte Sebastianra utalva.
Ritka pillanat, hogy nem hagyta cserben az arc memóriája, de azért jó volt biztosra menni. Viki agya leginkább dallamokkal volt tele, csillagképletekkel, illetve a rémes egyensúlyérzéke miatti rettegéssel. Ezek mellett teljesen érhető módon már nem maradt hely olyan felesleges dolgokra, mint megjegyezni valaki nevét vagy arcát. Ha nagyon fontos volt, persze, nem felejtett, de hogy valakit az első találkozás után megjegyezzen... nos, a lehetetlennel határos dolog.
Talán rajong a férfiért, ezt még ő sem tudja. Az biztos, hogy nem közömbös számára. Majd egy szabad pillanatában - amikor nem zavarják olyan zavaró tényezők, mint a tökéletes repülése - átgondolja a dolgokat, addig is szépen letette pihenőbe a gondolatmenetet.
A gól láttán még Vikiből is kicsúszik egy halk "ezaaaaaazzzzz". Eleinte csak egy érdekes meccset akart látni, de Maja lelkesedése hamar magával ragadta.
A fogó hiába száguldott el előttük, továbbra is a hajtókat figyelte, néha pillantott a terelőkre is. Ahogy vissza tudott állni a harmadik hajtó, Viki nagyon precízen figyelte; ő maga is el akarta sajátítani ezt az erőnlétet. Egy ilyen gurkó támadás után nem biztos, hogy lelkiekben képes lenne teljesen lábra vergődni.
A kvaff ide-oda repkedett, több gólnak is a tanúja lehetett. Bár a védések jobban tetszettek neki, hisz ötlete sem volt, hogyan tudta az őrző kitalálni, hova érkezik majd a bőr labda.

Hannah
Milánó I Bevásárolunk I Alakulgat

Liv néni
Fagyasszunk :3 | Outfit

Liv néni
Fagyasszunk :3 | Outfit

Dimitri mintha magamat olvasnám xD bomba biztos terv nélkül meg se mozdulok

És sziasztok

A pánik az természetes, nem? Én legalábbis mindig félek, még ha meg is van a terv de ha rajtam múlna, a spontaneitás hamarabb kihalna mint a dínók :|

Áron
Üdvözlünk itt :3