Különös tehetsége van ahhoz, hogy megérezze más személyek kémiáját és bár nem tudatosan csinálja, jól kezeli az embereket ennek megfelelően. Erről a szőkéről például nem tudott mást gondolni, illetve nem is gondolt semmire, csak érezte az első pillanattól, hogy van valami, ami odavonzotta. Mint mágnes a mágneshez, légy a légypapírhoz, úgy képes rátalálni a neki megfelelő személyekre, akikkel teljes lehet az összhang.
- Úúúhh, jó hideg lehet - jegyzi meg viccelődve. Ahogy az látszik is a bőrszínén, félig brazil mivoltja miatt Kirill inkább a forróságot szereti és ha lehet, elkerüli a hideget. A teleket is általában a meleg szobában, a kandalló mellett tölti forró italokkal. Ilyenkor nyáron, nyár felé közeledve van igazán elemében és fogható a csillagok állására is akár, de mintha szerencsésebb is lenne mindenben, legyen szó munkáról vagy kapcsolatokról.
Rúnák és tanórák, ezzel folytatják a beszélgetést. Az ő szíve csücske a zene, meg a gyerekek és nem a rúnák, sajnos. Érzi is a kérdő hangsúlyban azt a minimális számonkérést, de nem reagál különösebben rá, csak felhúzza szemöldökét. Székek híján vállával a polcnak támaszkodik.
- A zene - mondja egyszerűen.
- Zenét tanítok, az érdekel és a főzés. Mmmmhhhmm. Tényleg a rúnákat választanád egy jó vacsora helyett? - kérdése kissé ironikus, aztán kapcsol hirtelen és mivel az órája halk pittyegésbe kezd, úgy gondolja, hogy nem hagyja ezt annyiban.
- Valamikor vacsorázz velem.
- Mennem kell. Örültem, Ragnar!Azzal ellöki magát a szekrénytől és mosolyogva int a férfinak. Szívesen beszélgetett volna tovább, de sajnos idő van. Zsebre dugott kezekkel lép ki a könyvesbolt ajtaján és igyekszik fel az iskolába.
