Mindig ügyel a jó megjelenésre, néha már kicsit túlzottan is. Megnézi magát még egy ezüst kanálban is, hogy biztos legyen benne, mindenhol úgy néz ki, ahogy elképzeli magát. Vicces is lenne, ha egyszer ételmaradékos arccal állna a kiszemeltje elé, vagy ami még jobb, olyan hajjal, ami rúnák nélkül is tökéletesen fogja a mugli tévécsatornákat. Csak beállítanák a sarokba és máris lehetne nézni a minimaxot...
Na de nem úgy van ám az! Tök jól néz ki, bátran lép át néhány, a padlón felejtett könyvön és veszi szemügyre az idegent, na meg az olvasmányát. Utóbbiból nem sokat ért, a rúnákhoz túl sokat kellett volna hosszú ideig a fenekén megülnie - és ez nem erőssége.
- Igen? Honnan jöttél? - felszalad félig a szemöldöke a kíváncsiságtól. Azt látta rajta elsőre is, hogy valószínűleg nem magyar, de különösebben nem gondolta, hogy ennyire bejönnek a tippjei.
- Ramholcz Kirill - fog rá a felé nyújtott kézre erőteljesen, nem csonttörősen, de azért érezhető a határozottsága. Közben nem veszi le tekintetét róla, alaposan megnézi magának.
- Hát...fogjuk rá. Nem igazán ismerem őket. Mondjuk, hogy aludni jártam be rúnatanra - próbál nem nagyon vigyorogni, de nem tudja megállni. Finoman végigsimít kissé borostás állán amolyan önkéntelen reakcióként, majd oldalra néz, valami ülőalkalmatosságot keres.
- Miről szól ez a könyv? - érdeklődik fejével az imént összeszedett darabokból újra összerakott könyv felé bökve.
