Lucusom

Pont olyan lökött, mint amilyen lányok bejönnek neki. A gyerekek ellenére nem veszi túl komolyan az életet.
- Nem, nem. Paranoiás vagyok és ha ilyet látok, muszáj kérdezgetnem tízpercenként, hogy nem fázol-e - nevet fel. Hanna tudna mesélni, na meg az ovisai is. Reméli,nem ijeszti el ezzel a lányt.

Lucusom

- Nagyon vicces - forgatja meg a szemét. Már most úgy érzi, mintha ismerné a nőt valahonnan, régóta.
- Itt laksz a faluban? - kérdez rá pár perc elteltével, aztán ahogy a szél erősödik, úgy kezd el a kislány nyűgösebb lenni. Lassan haza kell indulniuk.

Jaj de tündér vagy  

Lucusom

Hannára pillant, de közben Lucát hallgatja. Mosolyogva fordul egy kicsit később vissza felé.
- Nagyon örültem a találkozásnak. Látjuk még egymást? Szívesen látunk otthon is, a Macskabagoly utcza 99-ben lakunk. Vagy...megtalálsz az előkészítőben - nem akar túlságosan nyomulósnak tűnni, ezért meghagyja a döntés lehetőségét a nőnek. Aztán ha minden rendben, a kabátját természetesen rajta hagyja és ő hazaindul Hannával.

Persze, ha jóra írod a dolgozatod

Nem hát

Lucusom

Hazaértek. Kutya nélkül. Zsombi és Severin is otthon voltak már, de Kirill megígérte a gyerekeknek, hogy vissza fogják szerezni a kutyust. Aztán alig telt el egy kis idő, Kleo hazatért. Volt nagy öröm, majd az este a rendje és módja szerint zajlott.
Jelenleg a férfi a nappaliban fekszik a kanapén Kleoval a közelében. Severin az ajtóban fekszik.
- Azt hiszem ma találkoztam életem szerelmével - sóhajt fel egy filmjelenet közepén, ahol a szerelmesek egymásra találnak.

Lucusom

Folyton a nőre gondol. Alízra. Mert a nevét nem tudja. De a szeme és a haja, a ruhán áttűnő alakja az emlékezetébe véste magát. Szeretné újra látni.
- Hééé - nevetve hajol a kutya után, aki egy nagy puffanással ér földet. - Szerintem nem fogom többé látni. Ne örülj ennyire - sóhajtva veszi a kezébe és pakolja vissza magára. Megvakargatja a füle tövét és néhány puszit nyom a fejére.
- Menjünk aludni.

Ez egy egyes

Lucusom

Mosollyal az arcán áll fel, a kutyát pedig lerakja. A két állatot a helyükre küldi, ő pedig megy, hogy ágyba bújjon végre és a vörössel álmodjon.
Ahogy mindig, most is boxerben fekszik le, betakarózik és lekapcsolja a lámpát. Az ajtón szűrődik csak be a fény. Szemét lehunyja, de amíg nem alszik el, fülel.

Jajaja, persze

Lucus

Lefekszik, de aludni nem tud még. Megismerte a nőt, akire többet gondol mindenkinél és mégis úgy érzi, soha többet nem láthatja. Idővel talán elfelejti - gondolja és sóhajtva lehunyja a szemét.
A kis tappancsok hangjára nyitja ki újra a szemét és a sötétben megjelenő formára tekint. Minimális fényt kapcsol, a leghalványabb fényre állítja a lámpát.
- Na jó, ma éjjel, te szökős - szemét forgatva paskolja meg maga mellett az ágyat és hagyja, hogy Kleo ma vele aludjon.

Lucusom

Lehajol a kutyáért és felrakja maga mellé. Nem szerette volna elkényeztetni, de annyira kis akaratos és bújós, hogy most az egyszer meg lehet tenni.
- Ne szökj meg többet, oké? Szeretünk - megvakargatja Kleo füle tövét, majd felé fordulva puszit nyom a fejére és átöleli, mint egy plüsskutyát.

Lucusom

Akartak egy kutyát Severin mellé és valahogy úgy alakult, hogy azóta sem jelentkezett Kleo gazdája, szóval a család tagja lett. A gyerekek és Kirill is szereti őt. Nem lenne jó megint elveszíteni.
Hunyná le a szemét és próbálna elaludni amikor alig néhány pillanat alatt a kutya fészkelődni kezd és olyan csörömpöléssel ugrik le, hogy attól Kirill majdnem szívinfarktust kap.
Nagyokat pislogva pattan fel az ágyról és kapcsolja fel a nagy lámpát, majd néz be az ágy alá, ahol az álmaiban sem képzelt látvány fogadja. A ma látott vörös haj mellett könnyedén felismeri az arcot is. Egyelőre nem jut szóhoz, csak nagyokat pislog.

Lucusom

- Így már tudom, honnan ismersz - nyögi ki mit sem törődve azzal, hogy a lány próbálja álomnak tettetni magát. Csakhogy a férfi benyúl hozzá és kisimítja arcából a hajat.
- Basszus Alíz! Csak...mássz ki és magyarázd meg. Animágus vagy? - kérdezi zavarodottan, majd feláll. A hajába túr, enyhén sokkos állapotban van.

Lucusom

Belezavarodott a helyzetbe teljesen és leforog előtte az elmúlt néhány hét, melyben Kleo már velük volt. Elvörösödik amikor eszébe jut, hogy saját maga előtt nevezte a szerelmének.
A nő kérdésére elmosolyodik és a kezét nyújtja neki, hogy ne a padlón, hanem az ágyon üljön mellette.
- Miért nem mondtad el amikor találkoztunk? - hülye kérdés, melyre inkább legyint is saját magának. - Nem foglak kirúgni...

Lucusom

- Leléptél otthonról? Szeretsz minket? - még mindig a meglepetés hatása alatt van, ezért csak pislog mielőtt bármit is tenne. Majd végül elmosolyodik és felsóhajt. A nő arcát figyeli, alaposan szemügyre veszi a vonásait. Nem tud rá haragudni egyáltalán, megint csak ugyanazt érzi, amit az első találkozásuk során érzett.
- Nem tudom, hogyan fogom megmagyarázni a gyerekeknek, hogy a kutyánk egy ember, de...nem foglak elengedni.

Lucusom

Hangosan nevet fel. Luca valószínűleg paranoiás, hogyha Severinre azt hiszi, hogy hozzá hasonlóan animágus.
- Itt egyedül te vagy az, aki át tud alakulni - szelíd mosollyal az arcán simít végig a nő arcán. Még szerencse, hogy nem ment bele egy kényszerházasságba.
- Elmondod, hogy hívnak? Gondolom nem nevezhetlek mindig Alíznak.

Lucusom

Nem szól semmit már, csak vigyorog a nőn. Arra azonban kíváncsi ha már így alakult, hogy kivel van dolga.
- Ramholcz Kirill - fogja meg a kezét, de ahelyett, hogy jól megrázná, vagy szorítaná, csókot nyom a kézfejére és ezt követően közelebb hajolva hozzá ajkaira is. Jobbja az arcára simul, lesimít a nyakára és valamivel közelebb húzza magához.

Hercegnőm

Tud a gyerekeiről. A munkájáról. Ismeri őt és a kis családját. Valójában már a család tagja. Minek húzná az időt? Érzi amit kimondott neki még kutyaalakban, és hiába váratlan, meg elhamarkodott, mindennél jobban vágyik arra a csókra.
- Feküdjünk le aludni. Holnap pedig...szeretnélek megismerni - általában felcseréli a dolgok menetét, így neki ez már nem szokatlan. Most jön az estének az a pontja, amikor bár aludni nem fog tudni, órákig ölelheti hercegnőjét.

Hercegnőm

- Elég nehéz eset, de szeret téged - mosolyodik el a férfi. Sokan bántják és megszólják a fiát azért, amilyen, de ő ettől függetlenül imádja őt és megtesz minden tőle telhetőt azért, hogy a gyerkőc jobban legyen egy nap.
Az első csókok nem épp ilyenek szoktak lenni, de nem bánja. Számára természetes, hogy ezek után nem fogja kizavarni Lucát Severin mellé.
- Én úgy tudom, a hercegnők a hercegükkel alszanak - fél szemöldökét felvonva fekszik be az ágyba és karját nyújtja a nő felé.

Hercegnőm

Hogy másnap reggel miként fognak ébredni, arról gőze sincs. Azt azonban tudja, hogy most semmi mást nem akar, csak végre aludni a nőt ölelve.
- Szép álmokat - motyogja a párnába, majd gyengéden átöleli Lucát.

Lucám

Azért nem hétköznapi dolog, hogy valakinek a kutyája hirtelenjében a barátnőjévé avanzsálódjon. Márpedig Kirillel ez megtörtént, eléggé így lehet összefoglalni a történteket.
Még ismerkednek, de semmi pénzért nem engedné el Lucát. Úgy érzi, megtalálta benne amit keresett és egyszerűen a látványától is mosolyognia kell.
Nem egyszerű közös programot csinálniuk, elég nagy a lebukásveszély, szóval egyelőre a férfi próbálja úgy összehozni a dolgait, hogy több idő jusson a nőre. Az évkezdés azonban fárasztó, nehézkes, nem csoda, hogy könnyen elnyomja az álom tele pocakkal.
Álmában egy strandon járnak, körülöttük gyerekek rohangálnak és Severin. Luca pedig őt nézi. A probléma csak az, hogy addig nézi, figyeli, amíg Kirillt ezzel magához nem téríti. Nyöszörögve kezd mocorogni a kanapén és még csukott szemmel motyog valamit, s arcát dörzsöli.

Elmosolyodik miközben megérzi az arcához közel Lucáét. Ki sem nyitja a szemét, inkább a kezét emeli fel és nyúl a nő tarkójához, ahol ujjait a hajába bújtatva húzza magához és csókolja meg gyengéden.
- Fagylalt? Ennék fagyit - vigyorodik el és ezzel együtt a szemeit is kinyitja. Nagyot nyújtózik mielőtt felülne.
- Felébreszthettél volna...az nem közös program, ha én alszok, te meg bámulsz.

- Van a hűtőben - sóhajt fel álmosan és elpillant az ajtó irányába. Nincs az a pénz amiért most megemelné a fenekét, a pálcája pedig nincs kéznél. Addig viszont eljut, hogy felüljön legalább és ha már helyben van, újabb csókot nyom a nő ajkaira.
- Fárasztó az évkezdés. Még zsonganak a gyerekek és be kell szoktatni a kicsiket - legyint miközben arra gondol, miket kell még leküzdeniük a picikkel.
- Szóval, hol is az a fagyi?

Elvigyorodik Luca lelkesedésén. Nincs még egy olyan felnőtt nő, aki annyira kisgyerek lenne, mint ő. Talán Kirillnek vannak...komplexusai.
- Imádlak - tekintetével követi amint kiszalad a konyhába, ő pedig addig átmasszírozza az elfeküdt arcbőrét. Meg sem lepődik az egész doboz fagyit látva. Igazából ők is mindig így csinálják a gyerekekkel.
- Vanília, málna párti vagyok - majd a kanalat fogva bele is nyomja azt az édességbe. Nem volt úgy igazán még párkapcsolata, így eszébe sem jut, hogy mondjuk Luca szájába nyomja a kanalat. - Neked eper ízed van, azt is imádom - félmosollyal az arcán néz a nőre, legfőképp a nyakára.

- Kipróbáljuk együtt az összeset - szögezi le már előre. A nyár erről szól. Fagyizás, jégkrémek, tejszínhabbal és gyümölcsökkel teleszórva. Luca pedig minden kétséget kizáróan velük marad, így megvan az első terv a jövőre nézve.
- Kedvem lenni téged is... - mondandóját inkább nem fejezi be. Értheti a nő anélkül is, hogy kimondaná. Tekintetét pimaszul rajta tartja miközben újabb adagot kanalaz a szájába.

Ejj Tilda, tán cukorból vagy?

Málnás? *-*

Édesem

- Anyjuk, hazaértem - Zsombira Kirill családja vigyáz, szóval hangos kiabálással és trappolással jelzi Lucának, hogy hazaért a buliból. Van már vagy hajnali három is, ő pedig ivott egy keveset. Nem sokat, tényleg, épp csak annyit, amitől nagyon vigyorog.
- Alszol már? Tök korán van - durcás fejet vágva megy beljebb és néz körbe amíg megpillantja a nőt.