Kiskutyám

Az asztalnál ülve, kissé elmélázva nézi amint az a kettő vacsorázik. Severin hamarabb végez, nagyjából egy perc alatt, ami után megrázza a fejét és visszaspurizik a szobájába. Így a corgi és Kirill kettesben maradnak.
- Nem kérem - nevet fel az elé hozott tálat látva. Ami azt illeti, számára valami sokkal jobb lesz a vacsora, de csak Zsombival.
- Gyere - feláll az asztaltól, majd a nappali felé veszi az irányt. Mivel az itthon lakónak is meg van engedve, hogy felmenjen a kanapéra, ezért amint helyet foglal, megütögeti maga mellett a párnát, hogy ő is csatlakozzon.

Kiskutyám

Sóhajtva dől hátra a kanapén. Fejét oldalra döntve nézi a szőrgombócot és bekapcsolja a tévét. Persze nem működik az úgy, mint a mugliknál, ezért az éppen félbehagyott film indul el.
- Tudod ha hazajön a fiam, tutira meg kell, hogy tartsunk. Aztán ha érted jön a gazdád, szomorú lesz - a fejét csóválja, nem akarja ezt. Kár volt hazahoznia. Ennek ellenére odanyúl és a füle tövét kezdi vakargatni.

Kiskutyám

Talán azt szeretné, hogy hagyja pihenni a jóllakás után? Úgy is lesz. Megvakargatja a füle tövét, aztán visszahúzza a kezét. Úgyis itt fog maradni amíg nincs gazdája.
Homlokát ráncolva méregeti őt. Nem érti, hogyan érti meg amit beszél neki.
- Remélem szobatiszta vagy - jegyzi még meg mielőtt a tévé felé fordulna.

gyere kutyázni

Kiskutyám

Bízik Zsombiban, ezért nem megy utána, bárhol is legyen. Amíg a kijelölt időben hazaér, addig nincs probléma. Vagyis van, de ha a nyomában lihegne, attól nem lenne jobb.
- Megjött - emelkedik meg a szemöldöke és a kutyára néz. Ő abban a pillanatban megiramodik kifelé, Kirill pedig rohan utána. Nevetve áll meg a közelükben, közelebb sétálva pedig összeborzolja kicsit a gyerkőc haját.
- Az előkészítő udvarán fagyoskodott, hazahoztam - mondja tisztázásul.

Kiskutyám és kisfiam

Mosolyogva nézi a jelenetet. Imádja látni amikor a kölyök boldog. Tudta, hogy meg fogja kapni ezt a kérdést, mire elgondolkodva sóhajt fel.
- Nem tudom kihez tartozik. Amíg nincs meg a gazdája, itt maradhat - bólint végül. Idő közben pedig Severin is becsatlakozik és szomorúan közelíti meg Kirillt. Nem örül az új jövevény látványos magabiztosságának.
- Ha megígéred, hogy holnap kiplakátoljuk a várost és nem feledkezel el róla sem - mutat a lábának dőlő kutyára.

Kiskutyám és kisfiam

Magához öleli a fiút, aztán leguggol a kutyákhoz. Halka nevetve hallgatja ezt a kitörő lelkesedést Zsombi részéről - aki most Márton -, és a vállát felhúzva jelzi, ő aztán nem tudja, nem adott neki nevet.
- Gondoltam ez a te dolgod lesz. Amikor fiúnak neveztem kikérte magának, szóval szerintem lány - bunkóságnak tartja, hogy alánézzen, így nem is teszi, csak tippel. Nagy szerencse, hogy Severin már járt töketlenítésen...

Kiskutyám és kisfiam

- Nekem tetszik. Szerintem neki is - figyeli a kis hölgyet, vagyis most már Kleot. Szóba jött már a családban, hogy lehetne még egy kutyájuk, egy barát a goldinak, és most meg is jött, még ha csak időlegesen is. Viszont egy jó próbatétel a kisfiúnak.
- Na jól van, most viszont nyomás fürdeni, addig csinálok vacsorát - bök a fejével a folyosó irányába, Zsombinak kell a fürdés, a kutyáknak pedig a friss levegő és a dolgaik elvégzése.

Kiskutyám és kisfiam

Az idő szalad, amíg a kutyák kint időznek az udvaron, addig Kirill összedobja a vacsorát kettejüknek. Mire Zsombi kész van és asztalhoz ül, már neki is láthatnak. Minden a maga ütemében zajlik, néznek még filmet és kutyáznak, majd a kölyök ágyba kerül, a férfi pedig megmutatja Kloenak, hol fog aludni. Természetesen Severin szobájában, ahol bőven van hely kettejüknek. Tiszta plédeket is kap, jó éjt simogatást is, aztán ő távozik, hogy fürdés után szintén ágyba kerüljön a hosszú nap után.

Kiskutyám

Egy szál alsóban bújik ágyba, fáradt és aludni akar. A ház elcsendesedett, ő is könnye merül álomba. Semmit sem vesz észre abból, ami körülötte zajlik. Mit sem tud a nő jelenlétéről, az pedig eléggé váratlanul és kellemetlenül éri, hogy az új jövevény trappol be a szobájába.
Az éjjeli lámpát tapogatja kis a corgira néz hunyorogva. Épp mély álomba merült volna.
- Hát te meg? Na futás vissza a helyedre - nem szereti, ha a kutya bemászik az ágyba amikor alszik, ezért a kicsinek sem szabad.

*bedől hullán*

Tánya

Megkapta a hírt. Tánya, mint az ő tanársegéde azok után ami történt. Nem fogadta jól, rá is kérdezett, hogy ez végleges-e, és nem maradt más lehetőség, mint hogy elfogadja.
A nőre vár otthon, az ajtó nyitva áll előtte. A dolgozoszobában ül, Tánya pedig ismeri már a lépést. Ő addig az időt kihasználva rendezi a papírokat amelyekre szükség lesz.

Várja a nőt, de nem azért, mert látni akarná. Minél előbb jön, annál előbb letudják. Ahogy ismeri őt, nem fog késni.
Tekintete az érkezőre emelkedik. Homlokát ráncolja és felsóhajt. Szerette a nőt, soha nem hitte, hogy ide juthatnak.
- Hagyjuk légyszi ezt. Korábban dolgoztunk együtt, mint hogy együtt aludtubk volna.

Megvárja amíg a nő helyet foglal és csak azután dől előre. Megtámaszkodik az asztalon. Tetszik neki Tánya határozottsága.
- A reggeli órákban. Délután tartunk külön szakkörfélét, de nem kötelező jönnöd ha nem akarsz - von vállat és átnyújtja az órarendet.

- Negyediktől hetedikig - válaszol a feltett kérdésekre szépen türelmesen. Ha az osztálynyi kisgyerekkel tud bánni, vele is megbirkózik. Remélhetőleg.
- Azt szerintem az igazgatótól kellene megkérdezned. Eleinte én tartom, te figyelsz, aztán később együtt, majd egyedül. De nyugi. Mindig melletted leszek.

Továbbra is kedveli Tányát, nem hibáztatja őt semmiért. Teljesen jogosan volt kiakadva anno. A kijelentésén elmosolyodik és bólint rá.
- Tudom. De a feladatom, hogy felügyeljelek és segítsek - hátradől közben a bőrszékben, ujjait maga előtt összefonja.
- Aha. Szintén segítek. Mármint ha nem akarod akkor nem, de tényleg bármikor szólhatsz. Jó lenne, ha menne a közös munka.

Féloldalas vogyorra húzódik ajka. Felpillant a nőre, de nem szól. Inkább nem. Többször nem akar bocsánatot kérni. Azóta mindketten új életet kezdtek.
- Mindent megoldunk - bólogat. Aztán a papírjait kezdi figyelni. - Olvastad a tanyanyagot?

- Ja igen, kis copfos - neveti el magát. Persze hülyéskedik csak, próbálja oldani a hangulatot.
Ahogy Tánya, úgy ő is hallja az ugatást. Idegen számára és nem hétköznapi a hang. A nő után pillant, feláll az asztaltól is.
- Van egy új kutyánk. Az előkészítőben várt valamire és nem tudom, egyszerűen beköltözött hozzánk - von vállat az új családtagra gondolva. - Lett neked is egy?

Lassan ahogy feláll, közelebb sétál a nőhöz. Tartja a távot egy ideig, addig, míg átpislog a feje felett. Kutyák. Menhelyi kutya. Nem lepődik meg rajta.
- Ez - válaszol, majd a következő pillanatban megszűnik a maradék távolság és a férfi gyengéden magához vonva a nőt megcsókolja ajkait.

Nem tudhatja senki, milyen késztetésből csókolja meg Tányát. Egyszerűen csak vonzza. Megteszi és abbahagyja. Gondolkodás nélkül tesz mindent.
- Menned kéne - szólal meg elhátrálva.

Lucám

Egy-két hete bővült a család Kleoval, a corgival. Most már kétgyerekes-kétkutyás apuka lett Kirill és nem fél ezzel elbüszkélkedni. Csakhogy a kisebbik eb szeret önfejűsködni.
Nem tudja, hogy történt, de miközben ők a gyerekekkel a kertben vadászták a húsvéti tojásokat és ajándékokat, Kleo meglépett otthonról. Nagy ijedtség és keresés. Ez a helyzet most. Zsombi Severinnel jár utána, Kirill pedig Hannával. Kettejük közül a kislány jobban kétségbe van esve. A kutya nevét kiabálják és nézegetik mindenhol, meg az embereket is megállítják, hogy nem látták-e.

Lucusom

Szomorúan kullognak tovább és tovább, Hanna már felkéri magát apukája nyakába. Ott ül és néz messze, hátha megpillantja Kleot. A kutya azonban sehol, csak egy másik kétségbeesett hangot hallanak. Követik ezt, mely egy fához vezeti őket az erdő szélénél.
- Hé, minden rendben? - szól oda a nőnek, akihez közelebb szalad Hannát lepakolva. A kicsi megáll az út mentén és onnan figyeli, ahogy Kirill a nő mellé térdel.
- Ezt hogy hoztad össze? - vigyorog rá nem leplezve, hogy első látásra gyönyörűnek találja a hölgyet.

Lucusom

Bár a kutyát keresik, a bajbajutott embereken ilyenkor is segíteni kell. A lenge ruhás hölgyeken pedig főleg.
- Ne húzd, segítek - fogja le a nő lábát egy kissé, majd a pálcáját elővéve kiszabadítja onnan. - Nem esett bajod? - addig nem engedi felállni, amíg nem válaszol úgy, hogy az ne fájdalmas legyen. Ilyenkor is jól jön, hogy az ember gyógyító és ha kell, helyrehozza a sérüléseket.

Hali emberek

Lucusom

Mivel a nő csak hebeg össze-vissza, de nincs nagyobb baja, Kirill a kabátját kapja le. Miután felsegíti és talpra állítja, ráteríti azt, nehogy megfázzon.
- Elszökött a kutyánk és őt keressük már egy ideje - válaszolja a kislányára pillantva. - Nem láttál erre egy corgit? Pici és kicsit gyagyás - magyarázza el, hátha erről jobban felismerhető.
- Egyébként én Kirill vagyok, ő pedig a lányom, Hanna - mutatja be magukat, ha már így alakult.

Szia nyuszkóóó, mit hozott a nyuszi?

Lucusom

A lányára figyel, aki odasétál hozzá és átöleli a lábát. Mosolyogva pillant Lucára.
- Láttál? Te is az előkészítőben tanítasz? - kissé megzavarodva pislog a nőre, akinek egyelőre a nevét sem tudja. Még csak észre sem veszi, Luca mennyire zavarban van, le van foglalva a szépségével.

Lucusom

Nem érti a válasz után, hogy akkor mégis hogyan ismeri. Bár azt tippeli, hogy a gyerkőce ovis lehet, ezt azonban már nem tudja megkérdezni, mert a lánya emlékezteti arra, miért is vannak itt.
- Igen, igen, megyünk szívem - mosolyog a lányára és a kezét nyújtja neki.
- Nagyon szeretjük, nem tudom mi lesz ha nem jön haza - sóhajt fel. - Esetleg ha van kedved és időd...velünk tarthatnál. Persze csak ha nem akarsz még egy-két fába beragadni, Alíz - vigyorog a nőre, aki most Csodaország Alízjára emlékezteti.

Nálam csak a gyerekeknek jutott

Lucusom

Nem szokta titkolni ha bejön neki valaki, épp ezért a vörössel sem fogja vissza magát. Az sem baj, hogy Hanna ott van. Elvégre csak elhívja magukkal, több szem többet lát.
- Nem nyulat keresünk - ráncolja a homlokát Hanna, mire Kirill felnevet.
- Hölgyeim - fejével abba az irányba bök, amerre tovább lehet menni. A lányka kezét fogja és indul meg velük, majd újra szólongatni kezdik a kutyát.
- Egyébként megkérdezhetem, miért vagy hálóingben kint? - kérdez rá a fantáziáját izgató dologra Lucánál.