Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nagy mosollyal az arcán próbált cseverészős maradni, mai meglepő módon - bár leginkább a helyzetnek betudhatóan - most egészen jól ment neki. Maja ritkán mer ennyit és így beszélni, valahogy mégis akadnak lánykák körülötte, akikkel egészen hamar könnyedebb légkörben érzi magát. Van két sorral mögöttük egy bácsi, aki már meccsek óta próbált szavakat kihúzni Majából teljesen sikertelenül, most meg alig hiszi el, amit lát. Hát, előfordul. A kijelentésre nevetve bólogatott kicsit, jobban belegondolva ez is igaz. Bár ő egyébként is érdeklődik a kviddicsről, így nem nehéz neki úgy előadni, hogy felcsillanjanak a szemei.
- Az, szeretem amikor beszél, meg egy csomó jó dolgot meg lehet fogadni és tanulni a meccseikből. Hát, részben ezért is vagyunk itt, nem? - Viki felé fordult pár pillanatra, aztán viszont a pálya pörgése, a gurkók és a kvaff nagyon elvonta a figyelmét. El is vesztette a szemeivel a kis szárnyast kergető fiúkákat. Na szépen vagyunk, bár ha őszinte kell legyen, nem ez volt neki fontos a pályán. Nagyon drukkolt, hogy a piros talárok tulajai végül diadalittasan szálhassanak majd le és ezt a buzdító szurkolókkal együtt tette.
Mikor szóbakerült a német szőkeség és érkezett a kérdés kérdőn tekintett a másik navinésra, majd mosolyogva vonta fel a szemöldökét. Biztosan érezte már ebből, hogy valamit tud, amit ő nem, de nem igazán szokta másokból kihúzni a dolgokat, ő se viseli ezt jól. Csak bólintott párat, miközben éppen egy sikertelen támadással szembesültek. Hát ez elég gyér volt, mintha fáradnának a csapatok vagy hasonló. Sosem jó, ha fogy az erő. Úgy tűnt, hogy az összelegózott hajtóval se mentek valami sokra a vőlegényéék, de legalább az ellenfél is szétcsúszott, mikor a gurkó lábszáron találta az őrzőjüket. Még Maja is felszisszent a találatkor, nagyon csúnyán nézett ki, de hát inkább ő, mint más a pályán... csúnya dolog ez, de másképpen már itt billegne magzatpózba kuporogva és nyünnyögne hogy lemehessen megnézni, mi a helyzet. Van aggodalom, ami sosem szűnik meg.
- Még kellene három gól, és meglenne az az előny, hogy a cikeszkergetéskor nem kell szívrohamot kapnunk... - Mert ez ugyebár játék közben is így van, mikor a navinés lány van a Viperáknál a pályán. Addig nagy a hajtás és a teher is, még nincs meg a kellő előny. Pláne ha a fogónál komplikációk vannak. Az csak gondot jelenthet. Szerencsére azonban ezen a meccsen a gurkók csak kisebb pusztításokat végeztek, bár azért még a vendég csapatnál bevittek két találatot. De így is a hazaiak örülhettek, Maja azonban az örömünnep és szurkolói ünnep elejét véve, ahogy a síp megszólalt felállt és megfogva Viki kezét egyből elindult a lelátón lefelé a pályalejáróhoz, hogy a még ép csapattagok felé vegyék az irányt, vagy legalábbis ameddig jutnak, aztán pedig ő felszedhesse Lewyt meg gratulálhasson, meg akkor már a szőkének is lesz egy kis társasága, na.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

A kellemesen meleg napsütés simogatta a bőröm már abban a percben, ahogy kiléptem szöszke barátnőmmel együtt a bejárati kapun. Megbeszéltük, hogy a két elmaradó átváltoztatástan óra helyett kimegyünk a rétre kicsit és kivételesen engem se hagy ellógni a délutáni bájitaltanokról. Igaz, hogy nagyokat fintorogtam és sóhajtoztam, de belementem, amúgy se nagyon kéne elcsászkálni, hiányoztam már idén eleget sajnos. A táskám cipzárján lógó kis kaktuszt piszkálgattam, ahogy mosolyogva egy távolabbi, napsütéses részre sétáltunk, ahol aztán nem vártam sokat és egyből le is dobtam magam a földre. A napszemcsim feltoltam a nózim hegyéről, mert lecsusszant a lábaimat pedig kinyújtva támaszkodtam meg a kezeimen a két oldalamnál. Alízt figyeltem, mert ma meglepő módon még szünetekben is leginkább csak én beszéltem. Kicsit furcsa volt, mintha odabent valamit nem akart volna elmondani, pedig éppen minden olyan szép volt, tényleg.
- Van valami baj? - Nem bírtam valami sokáig, hogy szembesítsem az aggodalmammal, közben a táskámat arrébb tolva mögöttem, mint egy párnának használtam ahogy eldőltem. A kezeim összefűztem a pocimon úgy fordultam felé. Szeretem a nyarat, ez a kis napozás meg bárkinek jót tesz. Vitaminok, friss levegő…
- Te mész erre a kirándulásra? A gazosra, tudod. - Gyógynövénytan. Majdnem eszembe is jutott, de végül nem, lényegtelen. Aztán csak kuncogva folytattam - mibe fogadunk, hogy valami balhé úgyis lesz? Mármint... ismerjük a többieket...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat
ne utálj majd nagyon :c

- Nem akarod bántani a babánkat, ezzel én is tisztában vagyok már. - Látványos sóhajjal jeleztem, hogy tudom, értem én, de elsőre nem volt azért tiszta, azt hiszem velem ez túl gyakran esik lassan már meg. Szégyelltem is magam emiatt, meg butának is éreztem a megjegyzés nélkül is. A kezemmel óvatosan Volt füleit vakarásztam aztán visszahúztam magamhoz, hogy úgy kuporogjak egyelőre. Igazából azt hiszem mindketten tudjuk, ha betett volna a sarokba egy doboz fagyival, most semmi gondja nem lenne rám. De nem szabad most olyat ennem, és azt hiszem a sarkot is kényelmetlennek találnám. Beérem én azzal az öleléssel is, csak kezdem azt érezni, hogy a kibírhatatlansági szintem percről percre növekedett onnan, hogy leült mellém. Nem akartam ezt, nagyon nem. De azt hiszem így is egészen szerencsés páros voltunk, láttam már ennél kevesebben is naponta veszekedni másokat a folyosón, arról nem beszélve, amit anyu hisztisebb ismerősei műveltek, mikor ismerkedett még.
- Ühhüm. Én megpróbáltam, de miután háromnegyed órát kergetőztünk, már nagyon fájt minden és feladtam. Nem tudom hol bujkált, de utána még húsz percig mancsnyomát se lehetett észlelni.
Teljes meggyőződéssel meséltem, hiszen így volt, egyszerűen nehéz lett volna még hozzátenni, hogy én hiába kérleltem, azt nem nagyon akaródzott megérteni. Egyébként se sűrűn szokott olyat, amit nem akar nekem elhinni, hogy kéne. Engem máskor ez nem zavar, de tudtam, hogy bajban lesz, nem hitte el nekem. Volt rosszcsont és ezt nem fél megmutatni, pláne, ha valami olyan marad rám vele kapcsolatban, ahol fegyelmezni kéne őt. Így volt ez az eset múltkor is a „nincs több jutalomfalat” történettel. Mégis elfogyott.. Sajnáltam a dolgot, de nem volt vele mit tennem. Ahogy közelebb kerültem a vőlegényemhez még ha csak a tudattól is, de legalább jobban éreztem magam. Ilyenkor egy kicsit még jobban elkeserít, ha van köztünk egy vagy több országhatár, nem is kis távolságok. Nagyon dilemmáztam tegnap egyáltalán ide jöjjek-e de nem bírtam volna jobban Pécsen.
- Jó, na, nem azért mondtam Mi? Kellett volna? - A szemeim egész hatalmas méretekben meredtek rá visszafordulva a kutyusunktól, egy pillanatra tényleg átfutott rajtam, hogy valamiről megint lemaradtam, de szerencsére gyorsabban kapcsolok már, mint hónapokkal ezelőtt. Lehet, ha egy hasonlót még korábban ejt el, kétségbeesetten sírnék most. De kivételesen csak összeszorítottam a számat, még leesett, hogy nem gondolta ezt úgy szó szerint. Aztán a hasamhoz közelebbi kezét megfogva összefűztem az ujjainkat, kicsit azt figyeltem csak aztán néztem rá és mosolyogva adtam puszit az arcára, aztán az ajkaira, végül csak az arcom az övének döntöttem. - Tényleg nem akartam neked rossz hétvégét csinálni, remélem nem is lesz az.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Valószínű, hogy kettőnk közül engem hatott meg legkevésbé az, hogy elmaradt az óra, ennek ellenére legalább egy nagyon kis lelkességre talán számítottam volna a barátnőmtől. Ez azonban egy ideje elmaradozik. Nem feltétlenül vagyok ettől boldog, sőt, inkább aggódom. Nem szokott köztünk nagyon titok marad, ha valami bántja a másikat, az így vagy úgy de előkerül, és ha kell segítünk megoldani azt. Ezt teszik a jó barátok azt hiszem. Néha mondjuk úgy érzem, rettenetes vagyok még ebben is és lenne mit tanulnom. Na, erre most is ráébredtem, ahogy szegénynek csak úgy odalöktem a kérdést. Talán finomabban körbekeríthettem volna, de tudja, hogy őszintén érdeklődöm és ezt tartottam helyesnek a további kerülgetés helyett. Segíteni akartam, de csak az Isten tudta miben is. Sejtésem sem volt, mi lehet a dolgok mögött és nem tudtam, hogy ez ilyenkor mennyire jó vagy rossz.
- Ez nem úgy hangzott, mint ami egy semmi. Látom, hogy nincs tőle sok kedved, és ez nagyon nem jó. Tudok segíteni? - Persze a felajánlásom kimondatlanul is élt eddig is, Alíz azon kevesek egyike, akiktől szó nélkül fogadnék kéréseket. Jó, esetemben talán másoknak is elég lazán segítek, de most a komolyabb és őket érintő dolgokra gondolok. Ahogy a fejemmel felé fordultam lebiggyesztettem az ajkaim pár pillanatra, de még mielőtt rátértem volna a gazokra a kezemmel az övé után nyúlva finoman és bátorítóan megszorítottam. - Itt vagyok ám, néha jobb, ha kibeszéled magadból.
Azt hiszem én sem igazán voltam elememben, leginkább mert nem mondanám, hogy sok titok lenne köztünk, ami úgy komolyabban érinti a barátságunkat, ez most mégis fura volt, felkeltette bennem is a gyanút és ez olyan, ami idővel gyomorgörcs formájában bököget belülről, hogy hé, deríts már ki.
- Igen, az a baj, hogy én végig nem is tudnék ott lenni a tánctábor miatt, mondjuk, ha mennék, valószínűleg öt perc után haza is küldene a tanár, mert valami olyat csináltam. Például elaludtam a cuki, puha, simis virágokon. Azt nem szeretné. - Miközben ezt megosztottam vele még el is vigyorodtam. Nem akartam a napunkat borúsabbá tenni, ha már a fénysugarak is nekünk ragyogtak éppen, élvezzük ki egy kis vidámsággal is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Fogalmam sincs ki találta ki a Budapesti közlekedést, de valahogy van egy olyan érzésem, hogy vagy magánrepülővel, vagy autóval, vagy seprűvel közlekedik, merthogy nem lehet egyik busszal elérni a másikat, vagy a villamost rendesen, esetleg időben a metrót, az is tuti. Nem szeretek nagyon itt egyedül csámborogni, mert túl nagy és túl ismeretlen az egész. De ez már viszonylag ismert út. Van még vagy négy, inkább öt órám elütni az időt, mielőtt elindulunk. Valamiért úgy érzem életem leghosszabb tíz napja vár rám, elképzelésem sincs miért. Arról se, mióta ironizálok magamban. Vettem egy nagy levegőt, ahogy lassan elhagyva a belvárosi forgatagot a kicsit kevesebb emberrel bővelkedő kis utcákat kezdtem el róni. Van két lány a táncisok között, akik szintén hókuszpókuszolnak, mint én, csak őket ez jobban érdekli nálam. Ezzel mondjuk senkit nem lepnek meg, majdnem mindenki többet törődik bármilyen tanulással, nemhogy a varázslással nálam. Már majdnem rosszul is érzem miatta, de jelenleg nem tud letörni ez sem, hiszen azért ne feledjük, táncolás jön, nagy mennyiségben, menő módon, a legjobbakkal. Megbeszéltük, hogy van itt egy direkt varázslók és boszorkányok számára kialakított kávézó és finom a fagyijuk, szóval azt keresem éppen nagy lelkesen. Az utca már megvan, de csak nem lelem, hogyan és merre kéne forognom vagy figyelnem. Közben nagyban dúdolgattam és egy-egy lépés között táncikáltam a járdán. A nagy igyekezetben, meg mert nem látok sokszor a szememtől, sikeresen belegyalogoltam valakibe, aztán rémülten fagytam le előtte.
- Ú, elnézést, nem akartam. - Kezdtem bele, miközben a kapott szórólapot gyűrögettem, aminek a hátára a címet írták nekem. Megfordult a fejemben, hogy rá kéne kérdezni, de mi van, ha hülyének néz, mert ez is egy olyan cím, amiről azok, akik csak sima emberek, nem ismernek. Eh. Utálom a sok bonyodalmat, ami ezzel jár. Félve néztem fel az ismeretlenre, aki talán morcosnak is tűnt, de lehet én képzeltem oda.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Ha eddig minimális volt az aggodalmam, most határozottan megijesztett. A leglehetetlenebb dolgok szaladtak ét egy pillanat alatt a buksimon, és nem olyan aranyos dolgok, mint az, hogy miként nőhet színes sörénye egy póninak, sokkal inkább azok, mit láthatott vagy hallhatott, ami nekem rossz lesz. Vagy ennél is több, fájhat. Persze kicsit máshogy vagyok bekapcsolva, mint a legtöbben és jelenleg más dolgoktól szaladnék ki a világból, mint egy átlagos diák, mégis próbáltam kevésbé kétségbeesetten nézni rá. Neki se esik tuti jól, ha már ketten nyűgünk rajta, ezt nem akarhatom.
- Velem? Történt valami? Vagy hallottál valamit? - Nem nagyon szoktam kapcsolni a célzásokra és nehezen rakom össze a kirakóst is, hogy esetleg köze lehetne a képességéhez az egésznek. Nem akartam, hogy kényszernek érezze, és azt se, hogy tehernek. Feltámaszkodtam, majd felülve közelebb csúsztam, hogy átkarolva őt oldalról a buksim a vállának döntsem. Próbáltam még rá is mosolyogni közben. - Hé, bármit elmondhatsz. Sokszor van, ami nem olyan jó, de talán jobb tudni, nem?
Lehet nem volt egyenes a válaszom, de ha azt se tudom miről van szó, nehéz lett volna igent vagy éppen nemet mondanom. De úgy éreztem, ha elmeséli ő megkönnyebbül, vagy legalább megosztja ennek a terhét és mindenki sokkal könnyebb, vagy ketten cipeljük és mégiscsak egyszerűbb onnan, nem?
- Igazad van, még azért elég messze van legalább, lehet még rá aludni. - Éreztem, hogy nem lelkes, pedig ő szereti ezeket meg a sulis dolgokat, emlékszem egy LLG-s kirándulásra is, amiről olyan nagy örömmel mesélt utólag. - Hát nem. Kérsz egy kis csomagolt boldogságot?
A táskámból kis matatás után egy szelet csokit húztam ki és nyújtottam át. Én kaptam, de úgysem ehetem meg, és ettől az emberek hangulata is javul, vagy én legalábbis hiszek benne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nagyon tudta értékelni, hogy mindazon megpróbáltatások ellenére, amit valósan tud okozni, szeretik. Őszintének kellett lennie, sosem volt egyszerű eset és hiába fejlődik és változik is, ez nem feltétlenül egyenlő azzal, hogy elhagyjon fura dolgokat, olyanokat, amik már túl rég az élete részei ahhoz, hogy csak úgy dobjon egy hárompontost az összegyűrt galacsinnal a kukába.
- Iiigen, ez az én szerencsém azt hiszem. - Nagy meggyőződéssel bólintott is párat mellé, aztán ahogy felnézett jót vigyorgott a hajbizergáláson. Abba ő is sokszor és szívesen turizik bele, bár azért moderálja már magát a legtöbbször. Ennek ellenére nem az a lány volt soha, aki ha csak nem muszáj neki, illedelmesen ül, nem beszél teli szájjal vagy illetlen helyzetben, nem jár a keze feleslegesen, mindig szépen öltözködik és nem koszolja magát össze három perccel felöltözés után, és leginkább kerüli az olyan dolgokat, mint a festés. Főleg mert pár perc alatt kikeni magát és a tíz méteres körzetébe eső többi személyt és tárgyat. Még csak nem is szándékosan! - És akkor álmomban nyaljam le? Nem értelek én téged… - rázta meg a fejét értetlenkedve még nem vigyor kúszott az ajkaira. - De bizony, ha összekenlek, nem hagyhatom kárba veszni, mindenhonnan le kell.
A meggyőződése kimondása után szépen és tisztán tért már csak vissza az ajándékhoz, mert ugye ő ilyen kis ügyes és okos ma. Bár a kicsomagolásról már nem mondhatja el ugyan ezt, azt úgy tépte fel, mint az anyja az ajtót, mikor elsőre maradt Lewyvel a szobájában kettesben. Hát azért nem mondaná szép emlékeknek az ilyen megmozdulásokat. Erre a kis időre felhagyott a viszonzási vággyal, de nem mellőzte. Csak arrébb lett az idősávon tolizva kicsit.
- Jaj, nagyon. Ez ilyen bababarátos ugyeeeeee? Ki is próbáljuk? Voooooolt! - Szerencsétlen kutyus, ha ilyenkor nem akarja a szemei elé kapni a mancsát meccsnézésen kívül, soha. Biztos sejti már, hogy ilyenkor Majának ötletei vannak, amik ki tudja mennyire tetszenek másoknak. Amíg odaér a kutyus, ő meg gyorsan összeszedi az asztalon maradt tányérokat vissza is tér oda, amit ő bizony nem akart félbehagyni. Vőlegénye mögé tipegve átkarolta úgy nyünnyögte neki a kérdését. - Éééés te mit szeretnél?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Maja tudta kettejük helyett is, vagy legalábbis úgy gondolta, és ha szerinte ez így van, akkor nem nagyon keres vagyokat még tökéletesen passzol az idilli világképébe. Kevés dologban határozott halványan is, nem még erősen, ez viszont olyan dolgok egyike. A nutellában is az, ha evésről van szó, meg a jelek szerint bármilyen felhasználásról, csak kárba ne vesszen. Ami azt illeti normális cukorral teli gyerekkora volt amiért aztán senki nem hibáztathatja, a körülményekhez képest boldog gyerekkort akartak neki, valamelyest sikerült is.
- Iiigen? Nem tudtam, hogy szeretsz csupa ragacs lenni - meg azon túl azt, ha nem marad egy falat mogyorókrém sem rajta, de ez más lapra tartozik. Ha a buksijában forognának rendesen azok a kerekek, lehet nem csicsergett volna csak így össze meg vissza, mégis megtörtént, és ami már kint volt, azzal nincs mit tenni. Nem bánta de nem volt egy hétköznapi dolog a saját maga számára.
De persze nem sokáig volt esély erre koncentrálni, ugyanis a rituálisan feláldozott ajándékcsomagolás után eljutott a tartalomig is - bár Maja néha tényleg olyan, mint egy életképtelen 2 éves, akit jobban leköt egy doboz, vagy az a pukkasztható belső csomagolás, mint az ajándék maga. Széles mosollyal rázogatta szerencsétlen tubusokat, majd letéve kis időre már azon agyalt, mi is fog készülni. Mondjuk tök szükségtelenül, ez már korábban eldöntetett. Kicsit elhajolt az ölelésből, aztán figyelte a fiúkákat. Bár mielőtt bármit szólt volna megnyomogatta Volt nóziját, kényszer volt, na.
- Álmodd is. De kis cuki vagy... - Az, hogy ezt melyiküknek szánta, ha nem mindkettejüknek homályba engedi veszni mert el is szaladt a törcsiért. Út közben meg az egyik szekrényből kikotorta az ecseteit és amire még szükség lehet.
- Szerinted jól tűri majd? Meg azt talán nem kéne neki megemlíteni, hogy ha elkeni akkor utána...
A mondatot szándékosan nem fejezte be csak fejével a fürdő irányába mutatott. Ismeri már a gyerkőcöt, még hisztibe vágja magát a szóra és elszalad. Akkor mit csinál Maja? Kifesti Lewyt? Moooondjuk az sem rossz. Magában vigyorogva kezdte közben bontogatni a feketét rejtő tubust.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

amikor elkezdtem bámulni a fűben egy kisebb hangyavonulást teljesen elfeledkeztem a tényekről, amikre rákérdeztem. Persze sok rossz megfordulhatna és szokott is a fejembe, de még nem hallottam, mi is lehet a gond, nem akartam túlságosan belemászni semmibe. Amikor kibökte a barátnőm, hogy bizony velem kapcsolatos azért nyeltem egy nagyot és éreztem, ahogy izzad a tenyerem és kicsit idegesebb is leszek, magam sem értettem miért. Talán az, hogy nem akarta elmondani, még nem faggatóztam kicsit - nekem annak tűnt -, vagy inkább amit mondani fog, de előre feszélyezett.
- Ezt hogy érted? - Kicsit értetlenül álltam a dolog felett, nem voltam vele teljesen képben, hogy miként működik Alíznál ez. Álmok, valami jóslás. Tudtam hogy tanul és készül, na meg, hogy van ilyen tehetsége, de nekem ez egészen távoli volt. - Igen, említetted már. Ezek csak úgy megtörténnek? Vagy mindig ilyeneket álmodsz?
Nem nagyon tudtam hova tenni azt, ahogy elhúztuk a témát mindaddig, még az érdeklődésemet követően végül el nem kezdte mesélni, mi is fog szerinte történni. Vagyis azok alapján, ahogy elmondta, nem csak elképzeli, hanem tudja, hogy igenis ilyen módon alakulhat majd a jövőm. Elhallgattam, amint a szemeibe néztem, majd a fűben matató kezeimre siklott a tekintetem. Nem tudtam, hogy pótcselekvés vagy kicsit mérges és ideges reakció gyanánt, de belemarkoltam a gyepbe és azt szorongattam. Nem tetszett persze amit hallottam, de elsőre egészen még fel sem fogtam ezt. A fejemből teljesen elpárologtak az addigi gondolatok milyen rosszat tudhat, amit nem akart elmondani. A szavait, aztán az azokból összeálló mondatokat próbáltam rendezgetni. A szöszire pillantottam, akit korábban átkaroltam, az arcom hamar elég komorba fordult, nyitottam a szám, de hang ne nagyon jött ki, nem tudtam mit mondani. A sajnálkozást pedig nem igazán tudtam tudatosítani.
- De ez biztos? - Talán valahol még reménykedtem, hogy jön egy csattanó, és csak valami kisebb miatt volt ilyen rossz közérzete, ezzel pedig oldani akarta a helyzetet. De mindketten tudjuk, hogy nekem ez mennyire fontos és azt is, hogy nem képezi viccek alapját. - De...
Azt hiszem mostanra ért el teljesen a tudatomig a sikertelenség minden fokozata, ami érhet ott, és ezek szerint fog is. Hiszen megremegett a szám, éreztem, ahogy elhomályosodik a látásom, mert könnyek szöktek a szemembe, de még csak ültem ott és vártam valamit, valami többet vagy inkább kevesebbet.
- Mit csináljak?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Igaza lehet abban Vivinek, hogy jobban járnék, ha az orrom elé figyelnék, nem pedig dudorászva keringenék bárhol. Egyszer majdnem legyalogoltam náluk az emeletről a lépcső észrevétele nélkül, ami nagy kopp-pal és valószínűleg fájdalommal ért volna véget, rövid úton. Aucs. És ismét. Bár most nem fájdalom volt, mondjuk kicsit meleg volt, nem csak a helyzet, de a karomhoz is kaptam egy pillanatra, ahol egy pontban mintha megcsípett volna valami, de a fiú volt. Pillogtam kicsit a saját kezemre és a kék felsőre, aztán megdörzsizve a felkarom néztem rá vissza.
- Öhm, tényleg ne haragudj, nem figyeltem. - Sajnáltam a dolgot, de ezzel tényleg össze is csuktam a szám, amúgy sem sikerült valami hangosra, annyira nem meglepő módon, nem is számít ez most. Elléptem oldalra, próbálva elállni előle, ha menni akarna, de aztán mielőtt még megtehette volna összekaptam magam.
- Ha nem sietsz nagyon, nem tudnál esetleg segíteni? - Tekintve a magasság különbséget felfelé néztem rá, miközben a két kezembe fogva szorongattam a papírom, majd felemelve a címre pillantottam rajta, amit kékkel írtak keresztbe a hirdetésre. Próbáltam kiolvasni, még valami választ kaptam, persze reméltem, hog nem lök félre és lép odébb szó nélkül, de miben lehetek biztos? Leginkább semmiben, magamban kéne, de nem most fogom azt sem begyakorolni. - Talán te jobban ismered a helyet, lehet rossz helyen járok, de ha esetleg tudod ez hol van...
Felemelve az infós valamim felé tartottam, aztán már csak reménykedtem leginkább. Nem akartam tolakodó se lenni, meg már úgy voltam vele, hogy ha hülyének is néz, mert ő nem ismeri esetleg, akkor majd mint Szenilla és Pizsi, én is megkeresem valahogy, amit nagyon szeretnék nélküle is. Mondjuk nekik is nehéz és bonyodalmas volt a Némóig vezető út, de megérte. Remélem, hogy a csajok megvárnak és a fagyi kárpótolja az embert a keresgélésért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat
ne utálj majd nagyon :c

Kisebb vagy nagyobb levegők után, meg ahogy fészkelődtem legalább egészen kicsit jobb volt minden. A kutyus esetén hála az égnek viszonylag hamar túl tudtam én is lendülni, azt hiszem ez már a nap pozitívuma is lehetne. Már persze ez nem jelenti azt, hogy itt vége volt a gyerkőc kivesézésének, ugyanis tegnap rossz volt, én is tudtam, de mit tehettem volna vele? Nem nagyon hallgat rám, ha véletlenül rá is szólok. Nem is tudom mit tehetnék ezzel, de valahogy úgy voltam vele ez így van rendjén. Én az voltam, aki az engedékeny és agyonszerető, Lewy a szigorúbb és imádós gazdi. Így volt ez rendjén.
- Nem biztos hogy ez a por is túl bababarát, de csak egy-két részen jött le róla, ahogy próbáltam törölgetni, mikor éppen nyugton csücsült ma. Meg kellene fürdetnünk?
Elmesélhettem volna az egész történetet pontról pontra, de annyira azért nem volt fontos minden mozdulat és hát mindketten beláttuk a fürdés szükségességét, de bízta benne, h most megint megpróbáljuk megejteni, akkor sem kell átesni a tegnapi procedúrán. Nagyon szeretem Voltot, de most tényleg nem maradt valami sok erőm se fizikailag, se pedig lelkileg rávenni őt, hogy de a kádba bemászva nem jön a mumus és utána legalább majd alszizhatunk együtt, mind a hárman, mint egy naaagy ohana. Talán közben kicsit jobban a szívemre vettem fölösleges dolgot ismételten, de azzal, hogy nem mardosott úgy a fájdalom és jól is éreztem magam a kezei között sikerült ezen túl lendüljek. A kapott puszi és sók után elmosolyodtam, ami most azért ki is tartott még.
- Szeretlek, és én csak örömet akarok szerezni, majd kicsit jobban igyekszem. De most jó. - Úgy éreztem, hogy bár valószínűleg még nem lesz minden kicsattanóan boldog és egyenesben, de az út már jó. Legalábbis éppen a legjobb helyen éreztem magam ehhez. Simiztem a kezét kicsit, ahogy figyeltem rá, aztán a kérdésre kicsit lebiggyesztve a szám megráztam a fejem. Aztán sóhajtva elmosolyodtam újra.
- Szeretnék, de nem szabadna, verseny lesz, most figyelni kellene ezekre. Csak... ölelj meg jó szorosan és úgy jó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Bármikor segííítek, szívesen, tudod jól. - Nevetgélősen rázta a fejét Maja, aztán csak átlépett gyorsan a nutella és ragacsosság édes párosításán legalább kettő percre, tovább nem nagyon ment, mióta ez felmerült. Nagy boldogan simogatta meg a lengyel arcát beszéd közben, mielőtt még atomjaira kapná a csomagolópapírt, majd szemügyre vehetné az ajándékot.
Igazság szerint, ha valami ingyenes matricacsomag lett volna benne, vagy csak egy random naaaagy szívecske, amit Lewy egy dobozra rajzolt, azt is hasonlóan lelkesen bontotta volna ki, és pont így vagy még nagyobb vigyorral fogadta volna. Nincs oda érte sajnos, ha csak ő kap és nem tud adni, vagy elmarad róla, hogy adnia kéne. Ilyenkor mindig olyan kis kellemetlen érzés van benne, ami nyomja a szívecskéjét, hogy ez nem túl fair. Még a saját szülinapjakor is a sok doboz között azon gondolkodott, hogy még egy rendes puszit se tud érte adni, hiszen ő odabent várta, hog végre minden rendben legen és meggyógyuljon, a szerelme pedig a kutyival itthon támasztotta egymást, hog kihúzzák valahogy ők is. Nem volt az úgy jó és csak még több apró nem tetsző részlet jut eszébe. Ezeket igyekszik ahogy bírja száműzni és inkább az ajira és a dolgára koncentrálni.
- Pizsi? Máármint csini pizsi? Jóóóóó. A vásárlást mondjuk annyira nem szeretem, de ha együtt megyünk, akkor bizti jó lesz. - Magához képest egészen magabiztosan ment bele és még bólintott is párat hozzá. Aztán fogta magát elrohant a kellő dolgokért, hogy mire visszaérve körülnézzen, már azt lássa, hogy ők szépen elhelyezkedtek. Eléjük sétált, aztán végigsimizte Volt hátát és oldalát, jól megvizsgálva a puhi bundát, de mivel a kutyus csak nyugisan szuszogott tovább, nem zavartatta magát.
- Tuuudom. Csitu van nekem, nem mondok semmit. Köszi. - Közben mosolyogva visszavette a tubust, aztán pedig fogta magát és letérdelt előttük, hogy egy magasságba kerüljön a kutyi oldalával. Szépen elpakolta a dolgokat maga körül, aztán az ecsetek között válogatva gondolkodott, hogyan is fusson neki.
- Vagy téged, de nem kencizek össze mindent, figyelek. Na de, lássuk azt a magasfeszültséget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat
ne utálj majd nagyon :c

Elképzeltem azt a slagolós és mosdatós jelenetet a kertben, valahogy bármilyen opcióban próbáltam a végéig jutni a fejemben összeállt képnek, nem tudtam elképzelni, hogy Lewy is megússza szárazon. Már persze konkrét értelemben. Biztos voltam benne, hogy ahogy a sima fürdőszobai eseteknél itt sem kímélne senkit a gyerkőcünk, ami nagyon kis mókás tud alapból lenni, meg is mosolyogtat mindig. Pár bólintással értettem egyet végül a javaslattal, mert hát ez így logikusnak tűnt. Hosszabb és elég lassúnak tűnő idő után legalább már úgy voltam vele, hogy most rendben van minden, amennyire emellett lehet.
- Nem fogok, csak... csak azt akartam, hogy tudd. Majd igyekszem segíteni, jó? - A puszik után lehunyt szemmel bújtam hozzá és úgy figyeltem. Igazság szerint felcsillantak a szemeim és jó is lett volna az a fagyi, de most nem éreztem elég erőt magamban arra, hogy mértékkel egyek csak belőle, az pedig sosem jó. El is akadtam, hogy mi legyen. Felnéztem rá, mikor felajánlotta, hogy azért a lehetőség még áll és kicsit a felsőjét piszkálgatva gondolkodtam.
- Már akkor meggondoltam magam, mikor kimondtam igazából. - De ettől persze még továbbra se kellene. Hogyan fogom lemozogni, ha itt nyünnyögök csak mellette, rajta, vele. Szóval ha meg sem moccanok érdemben. Ráadásul csak felpörget a sok cukor és még a végén úgy pörgök majd itt, mint Aranyhaj, mikor végre lemerészkedett a toronyból és nekiindult az erdőnek Flynn társaságában. Mondjuk érzelmileg éppen én is hasonlóan érzek. Sírni tudnék a ténytől, hogy mennyire fájt a pocim, ami mostanra egészen jó, de azért örülök is most meg már. Nem szeretem ezt.
- De téged jobban szeretnélek, mint a fagyit, ne menj el innen még egy kicsit. Lécci.
A végét már egész halkan mondtam, legalább még egy kicsit maradjunk, aztán bármit szabad. Lehet annak tudtam be, hogy ez a mostani ülőhelyzet el volt találva és tetszett is, nem fájt, nem gondoltam semmi borongósra és még Volt is nyugisan szuszogott távolabb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Jobbra és balra forgattam a kezemben lévő térképet, de sehogy nem sikerült megtalálnom, hogy merre is van az arra. Igazából se a madarak nem érdekeltek, se azok a nagy cicák éppen. Biztosan ők is totál cukik és édesek, de szerettem volna vidrákat és fókát látni. Papi nem volt valami nagy segítségemre, mert mindenáron sorban akart menni. Nagy duzzogva szorongattam a kezét egy darabig, aztán az egyik makis területnél elengedett, hogy körbeszaladgálhassam a helyet. És itt valahogy minden olyan gyorsan történt.
Mire a második körömnek vége lett - vagy a hatodiknak -, nem láttam őt sehol. Egy pillanatra meg is ijedtem, úgy nézegettem körbe, aztán a térképem szorongatva inkább elindultam előre. Ő a felnőtt, erős és ügyes, megtalál. Ugye megtalál? Kicsit kevésbé boldogan tipegtem el pörgések közepette a fókák felé, amikor is egy nagyobb csoport majdnem elsodort. Akkor vágódtam a korláthoz és szóródtak ki a színes köveim a zsebemből. Leguggoltam felszedegetni őket és visszatömködni, mikor is az utolsó darabok egy fiú lábai alatt értek véget. Nagy szemekkel néztem fel rá, szerencsétlent jól meg is bámulva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Elég kétségbeesve nézegettem körbe, de mivel elég kicsi vagyok és a magasságom is a korommal arányosan nem éppen túl nagy, el voltam veszve a tömegben. Mindez olyannyira sok volt, hogy pár pillanat alatt ragadtam egy szembejövő csoportba, majd vágódtam ki onnan kisebb balesetet okozva magamnak a kövekkel. Nagy sóhajokkal szedegettem össze a drágákat, amiből a bámulásom felfelé a kérdés törte meg.
- Én? - Ijedten kérdeztem, sosem szoktak hozzám szólni, se idegenek, se olyanok, akik nem azok, de nem családtagok. Picit próbáltam úgy tenni, hog ha nem nekem szólt, se nézzen hülyének, ezért még felkaptam párat a földön heverőkből. Amikor meg ő is leguggolt, akkor ránézve elmosolyodtam. - Köszönöm. Kedves vagy.
Elvettem a köveim és a zsebembe tuszkoltam, majd ezúttal jól behúztam a cipzárt rajta. A saját térképem után észrevettem, hogy az egyik kezében gyűrött papír van, ezért felé nyújtottam az enyém.
- A tiéd gyűrött. Kéred? - Igazából nekem nem kell, nem nagyon tudom használni, vagy a képeken kívül jutni bármire vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Eléggé furcsán méregettem a fiút, aminek az egyetlen oka az volt, hogy nem csak hozzám szólt, de még beszélt is. Eléggé megilletődve vettem el a köveimet, majd beleegyezően bólogattam is a kérésre. Nem tudtam mit szólhatnék ehhez, mindig vigyázok arra, ami az enyém. Vagyis inkább igyekszem.
- Rendben. - Mondtam kicsit bűnbánóan, közben elléptem az üvegtől és a fókákat nézve vigyorogtam kicsit, ahogy az egyik éppen közeledett. Kellett egy kis idő, hogy a kezemből kikerült térkép után pillantsak és el tudjak szakadni az állatoktól. Legszívesebben az üveget taperáltam volna, hátha idejön a tenyeremhez, de egy nagy kanyarral eltávolodott én meg csalódottan elhátráltam, hogy valamerre menjek, így, magamban. A kérdésre viszont felkaptam a fejem.
- Nem... - mondjuk de. Igazság szerint körbenéztem és sehol nem volt Papi. A karjaimat magam köré fontam, aztán végül bólintottam egyet. - Nem tudom hova lett a nagyapa, de majd biztos megtalál, gondolom. Csak meg akarom nézni a vidrákat, meg a macikat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Tudom, hogy milyen sokszor elmondták már, ne álljak szóba idegenekkel, de valamiért ezzel mindig hadilábon álltam. Ennek vagy az volt az oka, mert nemhogy idegennel, de ismerőssel se beszéltem, vagy mert elég könnyen elkezdtek beszéltetni, bár utóbbi emberek elég kevesen voltak. Most mégis sikerült. A hátamon lévő hátizsákból kihalásztam a Stitches kulacsom, aztán megrántottam a vállam mikor hozzám hajolt. Igazából az iszire koncentráltam, de azért nem akartam kuka lenni és csendben csak bámulni őt. Az nagyon fuuura lett volna.
- Nem tudom meg szabad-e mondanom. Te nem vagy rossz ember? - Mert ugye a jóknak meg lehetne, azzal csak nem lesz baj. A cipőm orrával a földet piszkálgattam, aztán a szemeimmel az arcát nézegettem. Lehet egy picit túl sok lesz a bámiszkodás. - A vidrákat és macikat? Az jó lenne, láttam a képüket, de nem tudom elolvasni merre...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Furi volt, de nagyon. Mások ilyenkorra már minimum kis ufónak néznek a hihetetlen kérdéseimért, vagy válaszok helyett visszakérdeznek, ő mégsem ezt tette. Kedves volt, pedig fiú, és a köveimet se bántotta vagy szólta le. A papi szerint ilyen nem lányok nincsenek is. Kicsit bebambultam úgy pislogtam a kulacsom fölött, aztán pedig eldöntöttem, hogy hát én ezt elhiszem neki.
- Engem Majának hívnak. - Elárultam végül a nevem, hol felnézve rá, hol a földet figyelgetve. Aztán kicsit megijedtem a felém tartott kéztől. Tudtam, hogy egyedül nem boldogulnék, de én csak anya meg a nagyiék kezét szoktam fogni. Párszor a barátnőimét is az oviban, meg az óvó néniét, de hát ez nem olyan sok, igaz? Bátortalanul csúsztattam a kacsóm az övébe, aztán elpirulva kezdtem követni, ha elindult.
- Te is szereted őket? - Az állatok kapcsán elég kíváncsi tudtam lenni mindig, de nem hagyott nyugodni azért más sem. Kicsit nézelődtem, mielőtt rákérdeztem volna arra, ami bántotta a lelkecskémet. Féltem ettől azért. - Mi történik, ha nem talál meg a papa?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Szótlanul lépdeltem, ahogy a kezem szorította. Éreztem, hogy kicsit izzad a tenyerem, de szerencsére nem volt ebből baj, legalábbis ő nem szólt rám és el sem engedte. Nem igazán tudtam, hogy ez mennyire van így rendben, ő biztos tudja, hiszen nagyobb. Gondoltam segít eligazodni, ahogy kell és akkor a Papa is előkerül. Már egészen hiányzott és nehéz lett volna azt mondanom, hogy csak az állatok érdekelnek, mert nem így van. Nem akartam elkeveredni így, azt hittem jön mögöttem, aztán mire egyszer megfordultam nem volt ott.
- Mi a legkedvencebb állatod? - Ránéztem még mielőtt kiszúrtam volna az információs táblán a vidrák képét, akkor kicsit gyorsabb és nagyobb lépésekkel kezdtem közeledni, lehet picit meg is rántva a kezét magam után. Izgatott voltam és örültem, hogy ideértünk. - Szeretném, ha megtalálna. Ő hozott ide, igen, csak ő ért ma rá.
Meséltem el, miközben én már a vizes részeket nézve kerestem a cukika lényeket, még a kulacsomról is megfeledkeztem, amiből így kicsöpögött a víz magam mellé egy kicsit. - Ilyen magas, sötét haja van és olyan mint egy nagypapa, nem láttad?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem igazán gondoltam bele, hogy esetleg értelmetlen lenne a kérdésem, így meglepődve kaptam felé a fejem, mikor visszakérdezett. Nem nagyon tudtam eldönteni, hogy mire is gondoltam én sem, csak érdekelt, úgy teljesen. Az állatok jók, aranyosak, mindegyik olyan kis imádnivaló. Mint a kis gyík, akit a nagyiéknál tarthatok, hiába rohanna a mama ki a világból tőle. Azért megengedte, hogy maradjon.
- Úgy mindegyik. Azok aranyosak, a kutyik naaaaagyon szuperek. Én is szerettem volna, de nem szabaaad. - Kicsit letörten és elszontyolodva figyeltem előre ennek a ténynek a közlése után, mert nem valami jó, mikor hiába szereted a cukikat, de nem engednek egy sajátot. - Szomorú? Ti hogy jártok ide? A szüleiddel?
Lehet buta kérdések, de nem értettem teljesen azt, mit mondott. Most szomorú, de örülne? Az milyen, ráadásul kicsit bele is zavarodtam azt hiszem. Jobb volt, hogy inkább azért ágaskodtam a korlátot szorítva, hog belássak a vidrák medencéjéhez, ahol a legtöbb volt.
- Akkor biztos nem láttad te se. De ha nem lesz meg, hogy megyek haza? - A kérdésem még egészen nyugodt volt, kicsit hadarós talán, de aztán csak nagy szemekkel pislogtam a kérdésére. Megráztam a fejem, mert annyira nem volt az igazi, de nem értettem ezen hogy segítene.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ha igaziból bele kellett gondoljak, nem nagyon tudtam mit mondani a fiú kérdéseire. Talán ezek olyanok, amire tényleg csak anyácska tudja a választ, de ő leginkább csak nemet mondd az ilyen ötleteimre magyarázkodás nélkül. Nem szeretem a vitákat, így ennyiben marad mindig sajnos. De valamit csak momdanom kellene, úgy éreztem legalábbis.
- Azt nem tudom rendesen, nem mondta meg az anyukám. Csak hogy szerinte beleunnék, és akkor mehetne új ohanát keresni neki. Pedig nem iiis. - A vállaim rángattam sóhajtva, aztán szürcsölve beleittam az iszimbe.
- Velem el sem akart más jönni... a felnőttek buták. - Persze ez nem volt igaz mindegyikre, de néha elég érthetetlenek. A papit szeretem és biztos vagyok benne, hogy nagyon keres már és hamarosan megérkezik. Jó lenne azért. Közben érdeklődve nézelődtem, aztán kicsit meglepődtem, mikor a lábikóim elemelkedtek a földtől. Felnevettem, aztán erősen kapaszkodva a kulacsba meg a korlátba nyújtózkodtam. Így tényleg sokkal-sokkal jobb vooolt.
- Jajajajaj, ott vannak, de soookan, meg kicsi is. Őket mért nem lehet simizni, mint a kecskéket?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem igazán gondolta volna, hogy azt a rengeteg cukiságot követően, amiket még betegen raboskodott kapott a szülinapjára, követi majd bármi. Pláne ilyen hamar. Igazság szerint még mindig furcsa neki, hogy egyre csak kap és kap, közben pedig mégsincsenek előtte lehetetlen elvárások. Néha el is tud ebben veszni, de már egész sokat dolgozott azon, hogy ne érezze magát kellemetlenül, ha ő éppen nem ad azonnal valamit viszonzásként. Pedig mennyire szeretne mindig így tenni!
- Reendben. Szeretem őket, kis szépek, nekem jó. Mikor szeretnél? - Nem is hazudott, sőt, tényleg kedvelte a pizsiket, pontosabban a helyzetet. Valahogy jó érzéssel töltötte el és fel is dobta, mikor például az első alkalommal sikerült legalább egy kicsit azt éreznie a vőlegényén a látványtól, amit saját bevallása szerint ő mindig tapasztal, ha csak a közelében lehet. Megzavarodik általában és elveszik az egészben, de persze ezt nála bárki jobban kezeli. Tulajdonképpen rájött már egy ideje, hogy szeret neki tetszeni és ezért is nem agyalja túl az ilyen kérdéseket, bár a vásárlás nyilván felvetne némi ehjt meg ahjt. Minek új, ha olyan jó és kényelmes a régi?
A puszira egészen elvigyorodott meg kicsit le is sütötte a szemeit, aztán el is sietett a cuccokért. Mikor minden meglett vissza is tért, hogy hozzákészüljön a nagy művelethez. A segítséget szépen megköszönte, mint mindig, aztán a kutyikát simizve mérte be, hol és hogyan kéne kezdeni. Az ecsetek közé túrva kereste az igazit, miközben nevetgélt, ahogy elképzelte Lewyt, amint kergetőzik a festékfoltos gyerkőccel. Édikék lennének. Pedig a babakutya már nem olyan baba, de azért még kis pötyike nekik, ami pont jó.
- Úúúú, igen? Mit szeretnél? Goondolom nem pillangót. Van valami kívánság? - Érdeklődve pislogott, ahogy az első ecsetvonásokon dolgozott. A minta körvonalát próbálta pontosan felfesteni, a kitöltés várhat még magára. Elég ügyesen és gyorsan haladt, hiszen csak szuszogott az eb, egyszer azonban jól oldalra és hátra nézett Majára, aki meglepődve pillantott rá vissza, szegényt kétségbeesettnek látta, el is nevette magát. Adott egy nagy puszit a fehér szőrcsomi buksijára, aztán haladt a művel.
- Vajon meddig marad meg?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Lehet. - Ugyan nem örültem, hogy ki volt úgymond tiltva egy kutyi az életemből, ennek ellenére azért nem szomorodtam úgy el szerencsére. Kicsit grimaszoltam magam elé, de be kellett látnom, hogy igaza van, lehet, ha majd nagyobb kislány leszek, akkor átgondolják újra. Mondjuk a következő szülinapomon, az már mindjárt itt van. Már csak aludni kell pár nagyot addig, múltkor az Andi nénivel tanultuk is megszámolni mennyit, csak most nem emlékszem. Azt már tudom viszont, hogy ott lesz miiindenki, Papiék, anyu, apa és az uncsitesók, mert mindenki megígérte, hogy jön és jót fogunk enni.
- Sport? Lasztizol, mint a többi fiú? Én táncolok, az jó, szeretem. - Miközben megkérdeztem őt, figyeltem tovább, ami azért elég nehezen szokott menni, most se volt könnyű, sőt, eléggé nem is értettem, milyen költözés meg pénz, de inkább csak bólogattam, gondoltam ő biztos tudja, miről is van szó és igaza van. Meg éppen az égnek emelt, ami kicsit elbizonytalanított, nehogy rosszat mondjak, mert nem akarom beütni a lábikóm. Hogy megyek úgy táncizni?
- Biztos félnek, olyan kis kicsik még, én is félnék, vagyis szoktam, igazuk van. De azért egyszer szívesen megsimizném őket. Vagy a fókát. Vagy egy macit. Olyan édik, tudod mikor úgy odanyomja a... fejét a ide. - Felé tartottam a kezem, nem jutott eszembe hirtelen, hogy a tenyerembe, ezért megmutattam. A kérdést viszont kicsit ízlelgettem.
- A nagylányok mind buták? Akiket láttam, hangosan nevetnek, bántóak és olyan furán belemásznak a fiúk arcába, undik. Nem akarok ilyen nagylány lenni. Buta sem.
Miközben végigmondtam a kezemmel a korlátot piszkáltam és úgy figyeltem azt, mintha nagyon érdekes lenne, pedig csak nem voltam jóban azzal, ha beszélgetni kell valakivel. Nehéz dolog ám! - De lehet tévedek, a fiúkra is azt mondta a papi is, hogy bunkók meg azt is, hogy csak bántanak. De te kedves vagy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kicsit felnevettem, de aztán csak bámiztam őt, majd újra az állatokat. Sokan mondják, hogy nem megy nekik a tánc, pedig szerintem nem is bonyi. Van zene, egy csomó szép mozdulat, ha meg egymás után csinálod kijön egy egész nagy. Pörgés, forgás, csini ruhák és dicséret. Szeretem ezeket, olyan jó, mikor azt a nagy tapsot megkapjuk, mondjuk a legjobban mindig anyunak meg a nagyinak örülök, ha kijönnek megnézni. Szeretek olyankor táncolni és jobban is megy, ha van kiért mindezt csinálnom.
- Lehet? Tényleg? Írták valahol? Vagy csak úgy mondod... áh. - Kicsit elszontyolodtam, nem miatta, csak a tényen, hogy ez lehet csak úgy felmerült, de nincs is ilyen. Mindegy lehetett volna, de nekem azért lényeges volt ez is. - Szerintem, ha valamit nagyon szeretnék, megtörténik, de nem kell megígérni ha nem gondolod komolyan, Én is csak akkor teszek kisujjesküt, ha komolyan megígérek valamit. Mint azt, hogy undi dolgokat nem csinálok csak úgy.
Elgondolkodtam, hogy igaza is lehet és megeshet, hamarosan elindul haza én meg itt maradok keresni a nagyaput, ha meg nem lesz meg, leülhetek sírni a makik előtti padra. Mondjuk az is, hogy előfordul, nem látom őt máskor, az kár lenne, tényleg rendesnek tűnik és a többi fiúhoz képest, akik megrúgnak vagy meghúzzák a hajam, meg ragasztót tesznek bele sokkal cukibb is.
- Fúj, ez nagyon-nagyon undi. Miért kell ilyet csinálniuk? De... szerinted én is buta lány vagyok? - Kicsit rémülten kérdeztem, nem nagyon voltam biztos benne, hogy most én mi lettem, mert lehet nem csináltam sem gusztustalant, de ki tudja, mi mást sem kéne még. A kiizadt tenyerem a nacimban letöröltem, a kulacsom meg visszacsúsztattam a táskámba, mikor a földre kerültem.
- Igen, igen, igen... Tényleg? Szabad? Oda nem enged fel a papi, mindig azt mondja sózsák vagyok és megfájdul a háta. Neked nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Próbáltam ügyesen a nagyfiúra figyelni, de ahogy megemlítette a fókás dolgot, én azzal voltam elfoglalva, hogy elképzeljem, milyen lehet velük pacsizni, meg tényleg csúszósak-e, mint ahogy kinéznek messziről. Előttem volt a kép, ahogy megpróbáljuk megölelni és kicsúszik a kezecskéink közül az állat. Egyszerre vicces és szomorú, még egy nagy ölelést se tudnék neki adni rendesen, szegén fókácska. Bár ez a gondolatdolog addig tartott csak, még fel nem vetődött, hogy ígérjem meg, sosem leszek olyan gusztitlan, mint ezek a nagylányok, akiket látni lehet.
- Nekem akarsz ígérni? - Az anya szerint hatalmas, bambi szemeimmel meredtem rá, mert nem egészen értettem, amit mond. Nekem sosem szoktak ígéretet tenni, olyat legalábbis, amit be is tartanak. Anyu nem teszi, hogy ne kelljen megbántania, apa rendszeresen mond dolgokat, de mindig akad más dolga helyettem, a papi csak szimplán áldozata, ahogy ő mondja a dolgaimnak. Ilyen ez. Felemeltem a bal kezemet vigyorogva, a másikat meg a szívecskémre tettem, miközben már a talpiimon felé fordultam. - Becsszó, sosem leszek undi és buta lány, az nagyon fúúúj.
Közben persze figyeltem arra, amit rólam mond és meg is nyugodtam, hogy szerinte nem vagyok buta lány, meg gondolom undi se akkor, bár az oviban már csúfoltak engem is, szóval nem értem miért nem ugyan azt gondolja mindenki, nem szoktam ott sem más lenni, mint most itt.
- És ez rossz? Márhogy kicsi vagyok. A papi azt mondta még nőhetek és lehetek magasabb. Hiányzik, tényleg nem láttad?
Ilyenkor kicsit olyan vagyok, mintha nem tudnám, hogy már kérdeztem, pedig de, csak reménykedem, hogy a válasz egyszer nem az lesz, mint korábban. Azt hiszem kezdtem aggódni. Csak az dobott fel éppen, amit felajánlott. Igaziból tetszett az ötlet nagyon és fel is akartam a nyakába csücsülni, ő magas volt, onnan tuti nagyon jól lehet látni!
- Akkor neked jófej a hátad is. De puha a hajaaaad. - Igen, a nagy kapaszkodás közben a haját nyomogattam, ami olyan jó puhi volt, el is foglalt, még nem láttam macikat elég jól. Mikor szólt, hogy kapaszkodjak, előrébb hajoltam, és az álla alatt összefűztem az ujjaim, de nem szorítottam össze a karjaim, nem akartam én fojtogatni. Vigyorogva nézelődtem és mintha egy ismerős pólót is láttam volna, de aztán… - Ooott vannak a maciiiik!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat
ne utálj majd nagyon :c

Bár felajánlottam a segítségem, ami enélkül is élt, hiszen sosem akartam megnehezíteni a dolgát, éreztem, hogy nem akar vele élni. Tudom, hogy ő sokkal jobban kezel mindent és ügyesebb, én csak igyekszem lavírozni, és ha úgy adódik, hogy szükség van rám legalább egy kicsit, akkor ott lenni. Nem akarok egyszer, mikor ez fennáll rossz helyen lenni és nem kéznél, biztos rosszul érezném magam. Pont annyira, mint attól, mikor azt érzem, hogy követelőzök. Nem szoktam, azt hiszem, mióta beszélni tudok ilyen még sosem volt. Mikor kisebb voltam sokszor voltak dolgok, amiket akartam, és ki is mondtam, de beletörődtem előbb-utóbb a nembe, vagy abba, hogy majd egyszer. Aztán igyekeztem elhagyni, ami jól is sikerült a saját belátásom szerint. Azonban ilyenkor, mikor csak nyünny minden és az egyetlen, amit szeretnék, egy ölelés, amiből tudom, hogy csak hülyeségek vannak a buksimban, nehezen tudom elválasztani, hogy tényleg ilyen nagyon szerencsés vagyok Lewyvel, vagy esetleg kiprovokálhattam, ha nem is akartam.
- Madártejes… - Egészen vinnyogósan és halkan ismételtem, nem tudtam még, hogy jó lenne-e vagy sem, azt sem, hogy hogyan számolok el a saját lelkiismeretemmel, ha csak belenyalok. Szörnyű ez a fagyikérdés. Otthon is maradhattam volna, ha csak a fagyiért jönnék, és nagylány vagyok, ki tudom magam szolgálni is, de egyszerűen ettől még csak mormogtam és jól esett, hogy ilyenekre gondol, hogy tudja ezeket, és hiába ez volt az első, hogy ennyire rosszul sült el a hónap eleje, nem ment falnak. Legalábbis még.
- Hééé, arról volt szó, nem hívsz többet főnöknek, te, jegesmaci. - Halványan ugyan, de vigyorogtam, ahogy a nyakából kibújva a buksimat az arcának döntöttem, aztán előbb egy puszit adtam a szájára, majd csak egy picit elhajolva megsimogattam a pofiját és egy hosszabb csókot is. Ez elég volt arra is, hogy megpróbáljam összeszedni, mit mondhatnék a kérdésére. Egyszerűen csak nem akaródzottam kimondani, minek örülnék inkább. Belegondoltam, hogy éppen úgy öntöm rá az én problémám, hogy neki is van elég, biztosan hulla fáradt, mégis velem foglalkozik. Na ez az, amit sohasenem szeretnék, hogy miattam ne tudjon pihenni, kikapcsolni, vagy bármit.
- Gondolom fáradt vagy, és jobb lenne, ha nem kellene már azzal törődnöd, hogy ide meg oda hopp.
Nem eresztettem túl messzire a korábbi csók után, csak kicsit bámulgattam félre Volt irányába, meg a lakás egy-egy pontjára, ahogy nagy levegőt vettem. - Ahogy elnézem mindegyikünkre ráférne a zuhany, vagy slagolás, vagy pancsi… bármi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Azért be kell vallanom, elég furi a nagyfiú, nem mintha zavarna, rám is szoktak ilyet mondani, de nem egészen értettem hogy lehet velem ilyen. Pár perce gyalogoltam a lábaihoz, most meg már sétáltunk, segített vidrákat nézni és még ez is. Kicsit azt hiszem még mindig zavarban voltam, mint mikor megszorította a kezem, le is sütöttem a szemem.
- Velem, csak… csak nekem nem szoktak ígérgetni, vagy aki mégis megesküszik mindenre, az sosem tartja be. - A vállaimon rántva párat lendültem ezen át és inkább elvigyorodtam magán az ígéreten, én úgy gondoltam, hogy vagyok olyan ügyes, hogy be tudjam tartani, de amikor ő is kimondta, akkor félrebillentett fejjel pislogtam rá, aztán vigyorogva kaptam a kacsóim a szájam elé. - Nagyon vicces fiú vagy, ez aranyos. Anya azt mondta, hogy huszonnegyvenhat éves korig ilyenre gondolni se szabad, az messze van ám nagyon. Addig biztos nem csak ilyen undis lányokat ismersz meg, lesz más, nem?
Soha nem beszélgettem még ilyesmiről, azt se igazán értettem, a felnőtteknél ez hogy megy. Nekem nem is volt igazán ilyen szülős-házasos dolgom a családban. Anya mindig azt mondta apa nem ér rá, sokat dolgozik, máshol van dolga, szóval ránk nincs elég ideje, mikor pedig megkérdeztem, miért nincs olyan karika az ujján, mint a többi néninek a szülőiről, csak leintett.
- Ha megtaláljuk, és még lesz időd, leülhetünk piknikezni, van egy csomó és csomó finom nasi a táskámban ám. - Szeretek enni, a mami szerint ez a világ legjobb dolga, a papi szerint meg kinövöm ez majd még elválik. De az biztos, ha ideges vagyok, vagy szomorú, akkor ez mindig előkerül. Közben én már a magasban nézelődtem, nagyon tetszett odafent, észre sem vettem, mikor a lábaimmal kalimpáltam egyet-egyet. Ahogy Lewy álla alatt összefűztem a kezem és kapaszkodtam a buksim az övére támasztva meredtem előre. Kicsit hunyorogtam is, hátha a papit is kiszúrom, nem csak a macikat. De a drágák előbb meglettek.
- Olyan zöld, tudod, mint az erdős bujkálós, az a… az a… katonais! Olyan, meg nála van a pónim is ha a kezében van, úgy tuti megismerem. - Nem, amúgy is felismerem a papit, csak, mindegy, ahogy a kezem hozzáért az arcához, kicsit belezavarodtam a mondatomban és inkább picit elhúzódva tőle néztem körbe. Aztán mintha valaki méregetett volna minket, de lekötött a maci, hogy odaforduljak…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hinni akartam neki, hogy ő bizony tényleg nem olyan fiú, aki majd két perc múlva meggondolja magát és átvált bunkó és bántó figurába. Nem akartam hogy olyan legyen, nem azért, mert félnék, hogy tényleg mondjuk meghúzza a hajam, vagy éppen csúnyát mond, de így olyan rendes volt és kedves és ez sokkal jobb. Ez így nagyon jó, tényleg.
- Elhiszem, hogy betartod ám, nem rossziból mondtam. Én is be fogom, megígértem, és azt meg kell tartani. - Erősítettem meg a dolgot még egyszer, aztán fejeztem be az örülést is az ígérete terén. Ilyet azt hiszem csak a nagyfiúk mondanak a nagylányoknak, nem csak ígérgetéssel, hanem amúgy. Pont ezért elég különlegesnek, meg kicsit furinak éreztem. De nagyon szélesen mosolyogtam. Igazából még arra se kértek soha rendesen, hogy valakinek a barátja legyek, nem még esetleg sok-sok év múlva én legyek a nagylány, akivel majd együtt játszik, néz mesét meg jár eszizni, meg amiket még szoktak. - Én azt nem mindig tudok, de szoktam gyakorolni. Múltkor kivártam még hazaér anya, mielőtt bekapcsoltam a mesét! Te szereted őket, ugye? Az unokatesóim mindig azt mondják fúúúúj…
A szemeim is megforgattam, ahogy kifiguráztam a lehurrogásukat, amit rendszeresen kapok. Ezt úgy utálom, pedig nincs ezekben semmi rossz, sőt, aranyosak és okos dolgok is vannak benne. És viccesek! Közben inkább felajánlottam neki, hogy nasizhatna velem, ilyet se csináltam soha, aztán kicsit csalódottan hümmögtem és rántottam meg a vállam, hogy hát ha nem akar, nem muszáj. A papi majd hamizik velem, ha meglesz. - Van sós is.
Azért nem bírtam ki, hogy ne próbálkozzam kicsit, nem esett jól a lelkecskémnek a dolog, de a mondandója jórészén csak áttipegtem fejben. Meg azon voltam, hogy ne nagyon fogdossam és érjek hozzá, az olyan nagyon fuuuuuri volt. Azt mondta egyszer a mami, hogy majd a férjemet, ha nagyon nagy leszek és lesz, simizhetem, addig jobb, ha nem, asszem igaza van, addig tök izés.
- A kabalám…óóó! PAPIIIIII! - Erős visítás mellett hívtam fel a figyelmet magunkra, nem mintha ne szegezte volna már amúgy is ránk a szemeit, mintha mérges lett volna, én is hasonlóan néztem rá, aztán megvártam, hogy az új pajtim letesz-e vagy így odamegyünk, de amint közel kerültünk hozzá, jól leszóltam, ahogy Kincsecskézett nekem. - Te jól elvesztél, most mi lett volna, ha nem talállak meg? Ne csinálj ilyeneket, papi!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Következő találkozás? Lesz olyan? És mikor? - Azt hiszem indokolatlanul lekesedtem a semmiért, nem sok ember van, akikkel összejárnék az ovin kívül, leginkább a rokonok járnak csak át hozzám játszani is, szóval ez meglepet, de olyan kellemes volt. Persze azért csak hallgattam inkább, mert nem akartam megijeszteni azzal, hogy majd így ráragadok, mint a hajamra múltkor az epres. Nem szomorodtam el, hogy nem annyira mesés, nem lehet mindenki ilyen, de azért örültem, hogy ő nem úgy csinált, mint a többi fiú. Van aki ezért kicsúfol, vagy azt mondja, hogy baba vagyok. Pedig nem is, már náluk sokkal nagyobbra nőttem. Meg járni is tudok és szebben beszélek. A nyálam sem folyik mindig!
- Dehogy zavarnál, hát miért hívnálak akkor? De ha van jobb dolgod, nem tartalak fel, menj nyugodtan. Csak megérdemled, segítettél megtalálni a vidrákat meg a macikat is. - Meg a papust is, ami ezt követően derült ki számomra, de annyira bebambultam, hogy fáziskéséssel szálltam le és szaladtam a papi elé. Nem volt boldog, határozottan nem.
- Mit beszéltél meg anyáddal? Hogy mindig fogod valaki kezét, nem császkálsz el és nem állsz szóba idegenekkel, igaz? Szervusz, fiam! - Szomorú is volt, láttam rajta, ettől én is rosszul éreztem magam, leszegtem a fejemet és a kavicsot piszkáltam a lábaimmal, mikor hallottam az új pajtim köszönni. Felnéztem rá, aztán meg a papára, aki kezet nyújtott neki, meg megkérte, hogy ne csókolomozzon.
- De én... ő megfogta a kezem ne legyen baj, és nem beszéltem idegennel, ő Levi. Ő meg a papa. - Ami asszem a Levente becézése, ezt mondta, nem? Mindegy is. Igaz akkor ismertem meg, de mire megfogta a kezem és beszéltünk már nem volt idegen! Azt hiszem ha hazamegyünk nagy bajban leszek. Nagyot sóhajtott, úgy nézett minket, aztán összefonta a karjait.
- Anyádnak ezt inkább ne meséld el, és mit fogunk most csinálni, kisasszony? - Én erre bólintottam párat, aztán a fiúra néztem, hogy akkor hogy is áll a nasival, már le is vettem a hátim a kezeimbe fogva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat
ne utálj majd nagyon :c

Nem mondom, hogy egyszerű volt elsőre nemet mondani, még nehezebb másodikra visszafogni magam a nyünnyögésen túl, de aztán megtört a dolog. Pedig Isten lássa lelkem, én megpróbáltam magam tartani ahhoz, amihez kell, tényleg. De ez fagyi, és van, és hideg meg finom. Igazából a hideg amúgy is nyugtatja a pocit, szóval orvosságnak is vehetjük. Nem tudom, hogy azt próbálom elérni, hogy ne legyen bűntudatom, vagy komolyan gondolom, amik eszembe jutnak, de hatásos.
- Ihjjj, de csak egy kicsit, mondjuk. Kóstolót… - Azt hiszem még én sem hittem el, hogy ennyit, általában meg szoktam enni vagy három gombócnyit, ami nagyon sok, rettentően, ha nem mozognék, már akkora lennék, mint az egész ház. Be se férnék Lewy mellé az ágyba, sehova. De azt hiszem most ez az egyetlen, ami a simi mellett segíthet. Bár be kell vallanom, az jót tett, vagy a csücsizés, de jelenleg már csak a derekam fájdogált kicsit, az mondjuk lehet a sok üléstől, de ez mellékes. Éppen ez legalább rendben volt, ha már a fejemben még kicsit rendet kellett volna tennem. Első körben mondjuk emlékeztetni a leendő férjemet, hogy mintha már hónapokkal ezelőtt megkértem volna, hogy ezt ne mondja. Nem vagyok Skipper azóta sem, de sajnabajna még Kowalsky se, hogy jelenthessek. Szomorúan sóhajtottam és bólintottam is, hiába látványosan terelte el a dolgot. A csóktól viszont már nekem is kicsit jobb lett a közérzetem is, ha lehet ilyen. Aztán inkább elnyökögtem valami hirtelen villanást az agyamból minden átgondolás nélkül, és mikor visszakérdezett kezdtek csak el a kerekek odabent forogni. Kicsit elbújtam a nyakába és úgy tettem, mint aki nem hallotta, hogy már megint választani kellene és dönteni két dolog között. De ezt nem lehet a végtelenségig űzni.
- Nagylány, ühhüm, fúj és undi nagylány. - Tettem gyorsan hozzá, ahogy felegyenesedtem az ölében, a felhúzott lábaim kinyújtva pedig lelógattam kicsit az ágyról azokat. Hallgattam egy darabig, mer kérdeztem volna leginkább, de nem nagyon tudtam mit is és hogyan. Csak ez nem olyan amit nem lehet, kéne, kellene? Csak néztem valami mentőövért Lewcsire, megsimogattam az arcát, aztán Voltra néztem. Szeretném a Drágát kisajátítani, mint a legtöbbször, azt hiszem most úgy egy kicsit még jobban is, nem is nagyon tudom mi ez a kívánságosdi a részemről. De így?
- Én eszek fagyit, még megfürdeted Voltot mondjuk... aztán… szeretnél gyümölcsös estét? De… - hogyan? Kérdezném én, de inkább csak beharaptam az ajkamat és elkezdtem felkászálódni róla.