Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem igazán tudtam, hogy mi is van most. Éreztem, hogy rossz, hogy fáj, amit érzek, mert azt hittem, hogy most haragszik és utálni fog érte. Ezért is kerülöm tényleg szinte mindig, hogy nekem bármiben is szavam legyen. Sokkal-sokkal jobb, ha csak csendesen csücsülök, tudom én. Most mégsem ez lett, meg is látszik.
- Szeretném, hogy sikerüljön. - Olyan volt ez az ölelés, mintha valaki kihúzott volna a hideg vízből, mert nem tudtam úszni. Pedig tudok amúgy, de képletesben nem, mindegy is. Én csak bújtam hozzá, jól esett a simogatás is, de tudtam, hogy ez még azért mindent nem fog megoldani. Azt hiszem szomorú voltam amiatt, ahogy kinézett a helyzet és nem tud ez kimenni a buksimból. Pedig még mosolyogtam is rá már, ahogy befelé tartottunk a teázóba, majd meg is érkeztünk.
- Merre megyünk akkor? Az is jól hangzik - motyogtam felé, ahogy még mindig nézelődtem és vártam, hogy megcsinálja a néni, amit kértünk. Nem voltam türelmetlen, igazából csak úgy álltam ott, nem szokott ilyen se lenni. Kicsit bizonytalanul szorongattam Lewy kezét a másikat meg a zsebecskémbe csúsztattam. El is bambultam a lábaimat lesve.
- Hüm? Ja, öhm, jó, lehet megkóstolnám - bólogattam is mellé, ahogy kicsit összeszedtem magam, mostanság túl sok idő kellett ehhez. Kicsit olyan volt, mintha valaki rácsücsiztetett volna egy forgószékre, amin jobbra pörögve jó, balra meg hányingered lesz és félsz is. Aztán össze meg vissza forgatnak vele. Már a gondolattól is szédülök, de tényleg. Ami azt illeti egy pillanatra lehet meg is inogtam de elmúlt. Nincs itt semmi gond, nem vagyok tengeribeteg hajón sétikáló. Igaz? Jó lesz minden, tudtam és hittem is, de nem szeretem, mikor nem vagyunk boldogok, ettől pedig úgy tűnt nekem. Inkább csak a kezét fogva ácsorogtam mellette, amíg kicsit elgondolkozva meg nem böködtem a szabad kezem mutatóujjával a felkarját.
- Nyuszkó, hogy is kellett mondani a szeretleket lengyelül?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem éreztem bajnak még leüléskor a helyet, ahogy közben sem nagyon, mert lefoglalt úgy minden, így mire ő kiolvadt a sokkból kezdtem a derekamnál érezni a pici tűszúrásos dolgot, hogy ez nem éppen az a pozíció, amiben lenni szeretne a testem pocistól, mindenestől. Apró sóhajtás mellett bólogattam, mert bizony megoldom, legfeljebb hoztam volna a popóm alá, meg a hátam mögé párnát és máris minden jó. De a terv egészen más volt, én felhoztam, hogy azért még nincs vége, csak ez volt legeslegfontosabb ajándék. Mire felegyenesedtem és pillogtam rá, addigra már érkeztek is a visszakérdések, amire csak kuncogva haraptam az alsó ajkamra, majd gondolkodva csücsörítettem a számmal.
- Hát igen, szerintem eléggé. Olyan nagyon csini pizsis ez most - közöltem végül, aztán a keze után nyúlva elindultam ugyan a kanapéhoz, de nem csücsültem le rá, hanem csak megtorpantam vele szemben. Nagyon szépen mosolyogtam rá, aztán a kezeimmel az arca felé nyúltam, hogy közelebb húzhassam a nagyon lelkes bólogatása után. Nem igazán volt már a pipiskedés olyan jó móka, de így az övéire tudtam tapasztani az én ajkaim, aztán egy kicsit elnyújtott puszi után még az ajkainak mondtam a magamét.
- Akkor én most… mondjuk… felveszem. Megvársz itt, vagy…? - Nem voltam teljesen biztos benne, hogy azért fogja ő is a kezecském, mert szeretne még öltözködni is jönni, vagy csak úgy maradtunk mert én szeretem, ő meg engem és ez így jó. Meg az sem volt tiszta, hol szeretné, ha odatipegnék csinosban. De hát itt ma a férjecském a szülinapos, szóval picit értetlenül pillogtam rá. Mikor elmesélte, hogy bizony ez már egy teljesen jó termék csak összepréseltem a szájacskám, aztán néztem rá hamiskás vigyorral. Választ vártam, de úgy éreztem kérdeznem sem kell ezzel kapcsolatban, hogy szeretné-e ma kipróbálni.
Lassan elengedtem a kezét, aztán elindultam a szoba felé a ruháért, mert nekem mindenképpen oda kell menni, hogy legyen mit felvenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ha nem is lehet, én azt hiszem szívesen ácsorogtam volna még csak így. Ha nem illik a helyhez, az időhöz vagy úgy semmihez, akkor is. Bár már megtanultam, hogy kicsit fogjam magam vissza, vagy igyekezzek. Szóval megelégedtem a kézfogós boltba menéssel és a tea ígéretével. Az is bőven több volt, mint amit lehet érdemelnék azután, hogy nem voltam túl rendes. Szépen összeraktam talán mit szeretnék, aztán még készítették meg is érdeklődtem, hogy akkor mi is lesz most. Bár a kocsiban próbáltam az ötletekre figyelni, de eléggé elvesztem másban, most kicsit jobban fel is fogom.
- Jó, menjünk, szeretek sétálni. Oda be szabad vinni a teát, vagy azt addig meg kell inni? - kérdeztem picit megdöntve a buksimat, mert ez fontos. Nem vagyok benne biztos, hogy ilyen nagy pohárral meg lehet inni pár perc alatt, amúgy is csigusz vagyok, meg közben eszem is ki a gyümiizéket, az úgy nem két perc lesz. Közben azt is mondta, hogy az övét is szabad kóstolni, az meg úgy érdekelt is, szóval picit várva de mondtam, hogy szeretném. Aztán a poharakat figyeltem még ő fizetett, és a böködés után a sajátom is elvettem.
- Ühhü, tényleg - helyeseltem, de nem azért mert hű, de jól mondod, hanem mert valahol emlékeztem, csak kimondani nem mindig mennek jól ezek. Mármint úgy az idegen szavak, amiket nem tanultam. A németet csak nem szeretem annyira használni, mert félek, hogy valami nagy butaságot mondok, az olaszt meg Liv nénin kívül senkivel nem is próbáltam soha. Angolul meg nem tudok igazából, bármennyire hiszik… mindegy is.
Aprót bólintottam, hogy iigen, de aztán nem kiindultam, illetve nem csak. Picit lassan húzódtunk el a pulttól, aztán még mindig fogtam a kezét, ahogy szembe fordulva vele néztem fel rá, egyelőre csak megvártam, még rám figyel.
- Ühm, akkor köszönöm a teát éés... - hajoltam közelebb egy puszira amit az arcára kapott, aztán visszafelé szólaltam meg újra. - Kocham cię.
Nem vagyok túl penge kiejtésekben, sosem voltam, de két szót még csak sikerül majdnem jól mondani. Sem, de azt hiszem most a szándék volt a lényeg, ettől ha nem is sokkal, de jobban éreztem magam. Végül csak még mindig a kacsóit fogva indultam kifelé a boltból, de ott megvártam merre is megyünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem sok ember van a mai napig, akiknek bátrabban beszélek, vagy nem érzem közben rajtuk azt, hogy bár befognám a számat. Volt már ilyen, akkor elég rosszul is éreztem magam. Azt hiszem ez már így is fog maradni, a kis pár lényecske, akik achi-babák, velük beszélgetek boldogan, másoknál meg…. Hát igazából másokkal nagyon nem is szoktam kettesben sem maradni, ha meg van más, beszél ő. Elég egyszerű megoldások ezek.
- Hm? Jaaa, nem, az előbb volt, mármint. Hm. Mikor megismertem már kviddicseztem, bár olyan rajongója voltam én is. Mondjuk ez se teljesen igaz, azaz hogy akkor ismertem meg. Igazából mikor elsőre találkoztunk még ő se volt kviddics sztár, az állatkertben voltunk sok éve, szereti ő is a jegesmacikat… Neked van barátnőd? Vagy feleség? Vagy nem tudom, kutyus?
Azt hiszem kicsit elszaladt a paci velem is meg a gondolataimmal, kicsit úgy elszáguldoztak egymás között. Egy ideje már tudom, hogy igazából öt éves voltam vagy hat, mikor legeslegelőször találkoztunk. És aranyos volt, meg kedves és rendes. Pedig a papi azt mondta, hogy a fiúk buták. Többnyire igaza is lett másokat nézve, de azért Lewyvel nem. Hát boldogság van, bárányfelhők, meg ugye állást kapott gólyánk is.
- Jól hangzik, én csak lefesteni szoktam őket a Papámmal, meg egyszer tapétázni is segítettem, de aaazt inkább hagyjuk - forgattam meg a szemeim a szabad kezemmel legyintve is. Az szabályosan katasztrófa volt. Olyan ügyesek voltunk, hogy egy konnektor se maradt, azt se tudtuk melyik alatt bújik meg a falban, szedhettük le. Meg ferde is volt. És buborékos. De kék volt, mondhattuk hogy tengeres!
- Egyszerűbb kicsit nem muglisan, ugye? Vagyis gondolom úgy gyorsabb és esetleg könnyebb is.
Az érdeklődésem őszinte volt, szeretem hallgatni azokat az embereket, akiket elég fontosnak tartok, közben vigyorogva haladtam a darabok egymásba illesztgetésével és már körvonalazódott a feladatunk vége is, legalábbis ennek a színes csodának bizonyosan hamar egész formája lesz.
- Te sokszor szoktál amúgy segíteni? Mármint nem kutyusoknak, hanem úgy bárhol.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Éreztem, hogy nem értékeli a nevetgélést, ettől meg csak még szebben vigyorogtam rá. Igazából nem akartam én semmi rosszat, csak mindig olyan kis megmosolyogtató, mikor őt látom valamiért lelkesedni. Azt hiszem egy picit ezt is szerettem volna. Tudtam, hogy nem elvárás se ajándék, se torta, talán ez sem, ettől én még így akartam. Szerettem volna örülni látni, mindennek.
- Várni? Én nem sietek most sem sehova, tudod - mondtam picit elhalkulva a földre pillantva, ahogy megigazgattam a felgyűrődött szoknyám, aztán vissza rá. - Nem sok? Akkor akár lehetne most is. De várjál, van kettő is, egy fekete, meg egy krém színű vagy olyasmi. Melyik legyen, Szívecske?
A kezét fogva indultam a kanapé felé, de ott én megálltam, semmi csücsike vagy forgolódás jó helyet keresni. Csak néztem rá fel nagyokat pislogva, még meglelte magában, hogy mit is szeretne úgy igazából. Őrültem a csókokból járó repetának, el is vigyorodtam az utolsó után, majd szépen kikerülve a bútorokat, amik az oldalammal kölcsönös vonzásban szoktak lenni és ezt kék foltokkal jelezni, becsámpiztam a hálóba. A szavait még hallottam ugyan, de sokat nem értettem a dologból, hát hova mennék? Szerintem ki sem férek az ablakon. Jó, ennyire nem is rossz ám a helyzet. A hasam sem olyan haaatalmas, mint lehetne. Még simán lelátok a lábaimra, és nem ér előbb be a szobába, mint én. Leginkább a nehézségeket az okozza, hogy minden plusz kilócska a pocimba szokott, meg centikkel feljebb. Ez az, amit szerintem a hátacskám se díjaz úgy. Sok lány biztos örülne, hogy csak oda, de nem kényelmes mindig. Most hálát is adok, hogy már jobb, mióta feltápászkodtam a földről.
Nem siettem el az öltözködést különösebben, de nem is kellett, a ruhából nem volt nehéz kibújni, aztán váltani. A bonyibb rész a szépre igazítással volt a tükörben, meg azzal a combharisnyával. Ami egyébként csini volt, de nem értettem egészen Hannah szerint ez miért illik egy pizsihez. Talán még nem voltam egészen felvilágosodva erről.
- Ugye nem aludtál el még? - kiabáltam kifelé, bár nem voltam túl hangos. Igazából majdnem készen álltam. Furcsa volt kicsit, akaratlanul is folyton a pocim meg úgy a felső testem bámultam a ruhában és próbáltam eldönteni, hogy úgy az mennyire csinos. - Mert amúgy készen vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Türelmesen kivártam a válaszát, de nem voltam így sem biztos abban, hogy ez nem lehet-e baj, én azért majd igyekszem nem életveszélyesnek kinézni vele, ha meginni nem is sikerül addig. Nyilván nem fog. Ha sikerülne, annak olyan gyors távozása is lenne, mint ahogy elfogyott. És ha a gyomrom gondolkodását nézem, az sem biztos, hogy nem ugyan ott jönne vissza úton is. A poci nem mindig érzi azt, amit én. Múltkor például a nutellától is rossz érzésem volt, pedig olyan sosem volt korábban, nem is ettem egy kanállal se, nehogy baj legyen. Szóval nem, nem sietek én sehova vele.
- Csak más, de biztos, ha nálatok kiabálnánk mondjuk hooooogy tükörfúrógép - a szót nemrég láttam valahol, és annyira fura, hogy az már vicces, mindegy is - tuti csak lesnének. Az furcsa.
Már a poharat szorongatva néztem rá, hogy kicsit távolabb megmerényeljem a puszival és a próbálkozással. Annak ellenére, bármennyire nem megy jól, én ezt komolyan gondoltam, és szerettem volna, ha ezt ő is tudja. Nem akartam, hogy itt öregedjünk meg, meg hogy néznénk ki, ha a breki is a pociban verne végleg sátrat? Az elefántoknál van talán csak jó hosszú bentlakásos növekvés. Nem vagyok az, hiába növekedek jó nagyra lassan.
Ahogy mentünk kifelé, én már a számmal a szívószálat kerestem, rutinosan elpiszkálva neki az utat a pohár aljáig, így kikerülve, hogy egy nagyobb golyóka beleszoruljon rögtön.
- Fih-hom - közöltem éppen teli pofival, mert azok a málnás bogyik nagyon bejöttek, és egyből elfért több is a számba, ha nem is illett volna. Miindegy. Lassan elnyammogtam, aztán felé tartottam a poharamat. - Megkóstolod, nem nyálaztam még úgy össze. Az a rózsaszínes málnás benne, finom, a nagyon piros az eper. Megnézhetjük bent a Lilo és Stitches dolgokat?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Csak halványan elvigyorodtam a válaszán, hogy szépen kivárjam, hogy is dönt. Láttam, hogy gondolkodik és nem is akartam őt sürgetni, így elég hamar elengedtem ezt a részt, aztán a színt hallva bólintottam is, hogy rendicsek, az úgy szipi is meg szupi is lesz. Végül fogtam magam a puszik és a szín után és kilavíroztam a bútorok között, hogy a szobába menjek.
Elől hagytam, így nem volt nagy keresgélés semmi után, csak a tasakokból kellett előszedni őket. Kicsit furcsa volt, mert másabb, mint az elsők, bár mondjuk a nászútkor kapottak Hannah részéről hasonlót tükröztek. Azt gondolom ezért is nem lepett meg annyira, mikor belelestem még délután, mi is van a papírtáskákban. Lassan, de biztosan sikerült elkészülni, és a helyzet ellenére azt hiszem most is éreztem azt a picike gombócot a torkomban, mint tavaly. Ugyan azt éreztem, hogy szeretném, ha tetszene neki, hogyha örülne és boldog lenne a szülinapján. A tortát is szeretni fogja, ha nem is gondolja, tudom. Így végül kiabálva kifelé meredtem magamra.
- Tudod, hogy nem azért mondtam, csss, én akkor is szeretni foglak, ha majd szundikat tartasz - mondtam nagyban vigyorogva magam elé, amit bár ő nem lát, teljesen kikívánkozott. Még elől egy masnit megigazítottam, a kis elnyitott átlátszó részt is szépen eligazgattam a derekamnál és a pocimnál, aztán tipegtem az ajtóhoz. Azért örültem, hogy még csak olyan bébidinó vagyok. Egy nagyobb Raptor már betette volna azt a sütit. - Csak biztos akartam lenni, deee, most már nem magamnak - mondtam egészen elhalkulva, ahogy beharapva az ajkam mosolyogtam és kisétáltam a szobából, aztán vigyorogva fordultam lassan körbe megmutatva milyen is a fekete csoda. Breki ide vagy oda, azért a táncis csini mozdulatok így is mennek, ha akarom.
- Azért... tetszik?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem igazán tudom, hogy ugrott be ez a szó, de még a ágyúfűnyíró is és a fűtőküldönc is eszemben volt. Lehet kicsit sokat olvastam megint a gyakori kérdésekes oldalt. Bár elég izgi volt az az Orfeus vagy milyen nevű bácsi, aki meg akart tanulni lebegtetni és sokan adtak neki tanácsot! Valaki egyből azt, hogy igyon ciánt. Ezt nem egészen értettem, az ad varázserőt?
- Miiindegy, ez csak egy szó, nem fúr semmit, senki. Azt gondolom csak a szerelők szoktak - tettem hozzá a kis elméletem, de igazából én hamarabb elengedtem, mint neki sikerült, ahogy észrevettem, ezen el is mosolyodtam. De végül puszistól, lengyelesen szeretlekestől kivonultunk és a teákba is sikerült belekortyolni. Néha felnéztem a férjecskére, és nevetnem kellett, mikor a szívószálra bandzsított, vagy olyasmit csinált. Annyira, hogy félre is nyeltem egy kortyot így köhécselve próbáltam abbahagyni a vigyorgást. Aztán megtorpanva emeltem fel a mutatóujjam, hogy magam felé intsek neki, aztán megnyalva a szívószálam a pofijához toltam. Hát, ha így szeretné, één nagyooon szíívesen.
- Megtörtént. Most már jó lesz, nyuszi?
Amíg kivártam a sorom a poharamra és tipegtem az irányba, amit belőtt nekünk én csendesen el is nézelődtem. Nem sokszor járkálunk csak úgy szerintem, vagy legalábbis sok idő erre nem szokott lenni, pedig jó. Csak úgy vagyunk, így mi hárman. A poharas kacsom a pocimhoz is húztam, elég gyakori lett, hogy sokat jár ott a kezem, még ha el is van foglalva.
- Hagyok neked. Hát, nem tudom, azért kérdezem. De mit szeretnél még? Én nem nagyon tudom mi van még bent, de gondolom igen - dobtam fel végül, hogy hát ő tudna minket bármerre elnavigálni. De egyelőre volt egy kis visszásság az egészben. Mert mi van, ha látok valamit, amibe úgy beleszeretek, mint egyszer abba a rózsaszín cipőbe. Ami aztán a bokorba dugta magát. Nem biztos, hogy az jó, sőt, sosem szeretem az ilyet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Annak ellenére, hogy nem egyik napról a másikra lett a poci, így se volt egyszerű megszokni, a legtöbb mozdulatban, amihez hozzászoktam érezni is. Nem zavaró volt vagy irritáló, csak más. Olyan fura. Főleg, mivel tudtam, hogy egy pici baba csücsikél odabent. Egy kicsi lányka.
Mosolyogva sétiztem el öltözni, de maga a művelet már inkább izgatottan és túl sokat idegesítve magam rajta telt. Valahogy a masni sehogy nem akart jó irányba állni ott középen. De végül a tükörbe nézve addig varázsoltam vele, mire csak helyreállt. A világ rendje még nem egészen, a szundira nem is reagáltam inkább csak vigyorogva csóváltam magamnak a fejecském. Mondanám, hogy aljas rágalom, de nem az, tényleg jókat pihiznénk együtt is, de mi azzal a baj?
- Hát... Neked - bizonytalanodtam el pár pillanatra, ahogy kiléptem a szobából. Azért azt nem tudtam eleve eldönteni, hogy azért csak a torta ellen ellenkezett, mert ezt szeretné, vagy mert csak már inkább nem akart semmivel. Ez nagyjából addig foglalkoztatott, még a barnáim nem találkoztak a kékjeivel egy pillanatra, akkor az ajkaim harapdálva mosolyodtam el. Szépen, ügyesen és lassan fordultam meg, aztán a kezem a csípőmre csúszott, majd kinyújtva kulcsoltam össze magam előtt oldalra biccentve a fejem.
- Örülök... ühhüm - még bólintottam is piciket, aztán ahogy fordultam még a vállam fölött visszanéztem rá. De megmutattam körbe-körbe minden hol újra azt a csinike, fekete pizsit. Mire megint szembe találtam magam vele közelebb is mentem, hogy lehajolva puszit adjak az arcára, aztán az alsó ajkára, végül elvigyorodva csókoljam meg. Szerencsétlen Volt azt hiszem le lett kicsit ejtve, de kétszer próbálkozott a répával, aztán nem történt semmi, így elvonult valahova, de már nem hallottam a körmeit a padlón, így bizonyosan elterült. De nem igazán erre figyeltem már, amikor elhajoltam a csókból, mert már muszáj volt egy kis levegő.
- Én szeretem a szülinapodat, ha te nem is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Megint kezdtem magam nagyon furán érezni, ahogy láttam, mennyire elvesztette a fonalat. Nem akartam megkavarni vagy ilyen értetlenséget okozni, de úgy látszik mégis sikerült. Azt hiszem ezeket én sem hallottam az általános iskola óta. Bár szigorúan a visszafelé is ugyanolyan szavak mellett ennyi maradt csak meg nagyjából. Néztem rá nagyokat pislogva, mikor grimaszolt, és a kérdései alatt csak ráztam a fejem, tudtam, hogy ezt valahogy csak be kéne fejezni, ha már elkezdtem mondani.
- Ez egy olyan szó csak, egy másikkal együtt használják és úgy szerepel benne az összes ékezetes betű. Még nyelvtanon tanultuk régen. Árvíztűrő tükörfúrógép. Ha pontosak akarunk lenni. De nincs neki jelentése, nincs ilyen, csak megalkották a szót. Fura emberek vannak - rántottam a vállamon. Én nem tudtam ezeken úgy megakadni, de lehet azért, mert ismertem a többséget. Inkább a málnás golyókat eszegettem, amik a számba kerültek. Addig ő is megkóstizta az enyémet, én meg vigyorogva bólogattam, hogy szerintem is az.
Bele kellett gondolnom, ahogy most így teázgattunk, hogy utoljára mikor valamit így eléggé szerettem volna és el kellett érte mennem, az nagyon régen volt. Vagyis hát emlékszem rá, de nem túl kellemes. A mekibe mentem, az az előtt volt, hogy elmentem hozzá kibékülni. Pedig a fagyijuk sültkrumplival még mindig tuti finom.
- Úúú, jól hangzanak. Az utolsó a Verdák volt, ami ilyen nagyobb, a következő meg majd csak akkor jön, mikor a szülinapom is lesz - és valószínűleg a brekinké is. Persze ez nem olyan fontos infó ide, csak na. Coco. Kutyusos mese lesz, szóval tuti jó lehet, a kiskedvencesben is nagyon cukorkák voltak, persze ettől még a Volt a minden. Meg a mi kis fehérkénk. - Majd megnézzük. Egyetlenke, mondtad a kiságyat… most ugye itt vagyunk, gondolom itt is lesz összerakva, de…
Nem nagyon sikerült kinyögnöm mit is akarok kérdezni, csak próbáltam szavakat összerakni. Neki szoktak a tervei lenni mi és merre, meg hány méter. Én csak sodródom és boldog vagyok, hogy ott van. De ettől még érdekel, hogy olyan nagyobb ohanásan mi is lesz velünk, és hol.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem különösebben éreztem a délutáni szundi témáját problémásnak, de azért csak jobb volt, hogy nem felelgettem. Ha majd pár év múlva délutániszundis kviddicssztár lesz belőle, akkor visszatérhetünk rá, gondolom. Bár akkor már nem csak én feküdhetnék mellé, minimum még egy jelentkező lenne, plusz Volt is biztos kérné az összebújós kis adagját. Ezek a gondolatok pont eltartottak addig, még indulásra szántam magam abban a fekete csodában és kisétikéltem elé a nappaliba, hogy körbe forogjak, mire is értettem, hogy még nincs vége a kis dobozzal a szülinapnak. Különben sem ettünk tortát és nem is koccintottunk még. Az arcomon látszott talán picit az értetlenség, mert nem ezt mondtam, csak, hogy most jobban akartam, hogy örüljön, mint mondjuk egy nagyon kócos, nagyon reggeli leheletes hétfő hajnalban pulcsis-melegítős énnek.
- Igen? - kérdeztem, bár inkább csak megszokásból, mert mindig és mindenre valahogy sikerül, mikor valami szépet mond vagy kedveskedik. Aki azt mondja ezt meg lehet szokni vagy hogy nem érdekli, annak biztos nem mondogatják sokat vagy füllentget. Inkább kisebb puszik után csókoltam meg, és bár nem szívesen tettem, de csak elhajoltam, aztán a válaszára széles vigyorral pillogtam rá nagyon szépen.
- Aaaaz jó lenne, én szeretném - ejtettem ki a szavakat egészen elhalkulva, talán kicsit billegve is lábikóimon, ahogy a térdein támaszkodva - és megsimizve azt - hajoltam még mindig egészen közel. Aztán még egy rövidebb csókot loptam, amin el is nevetgéltem, bár annak a pezsgős dolog volt az oka. Ú, az a barackos, amin a méhecskék vannak például tök finom, meg az almás süsü. De éreztem, hogy annyira nem gondolja ezt komolyan, szóval csak a szám összepréselve mosolyogtam, ahogy a lábaira csücsültem és átkaroltam a nyakát. Bár a koccintás nem hangzott rosszul, engem amúgy sem zavar, ha én csak almalét iszom.
- Deee neked tényleg van pezsgő szerintem, ha kérsz. Mármint nem Süsüs, rendes. Vagy amit szeretnél, mondd és akkor megoldjuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

#BEEnézet | színezős érdeklődés | szeptember 5., napközben

Teljesen elkeseredve álltam ott átkarolva magam, aztán meg a pocim simizve, mintha legalábbis fájna ott, vagy nem is tudom. Megnyugtató volt és talán szükséges is. Azt mondta a doki nénin, hogy vigyáznom kell magamra, mert ami velem történik, az a babával is. Szóval, ha én most sírok, és Dwayne bácsi elszomorított, akkor biztos a kis brekinek is kéne egy ölelés, nem? De azt ugye nem tudom kivitelezni, amitől tényleg sírásba kezdtem, nem is tudom miért, mikor egész jó kedvvel jöttem ide. Csak megtörtént.
- De az volt az enyém, azt mondta Liv néni, hogy azért van ilyen auror itt, mert megoldják a gondokat, a nagyokat is, erre még a színezőm se tetszett látni sehol - a hangom többször elcsuklott, a végére meg egészen elhalkult, alapból nem voltam hangos. Nem veszekedtem, nem is hisztiztem, csalódott voltam és csak annak adtam hangot. Közben annyira eltörölgettem a könnyeim, hogy nézzek a defis férfire nagy szemekkel, mintha csodát várnék. Óvatosan a falhoz léptem, hogy neki támaszkodjak kicsit, nem esett jól ez a sok rossz most.
- Biztos a kisfia is nagyon szereti őket és nem szeretné, ha eggyel kevesebb lenne. Mi van ha ugyanaz a kedvencünk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Talán kicsit jobban elvesztünk annak a fúrónak az elemzésében, mint kellett volna. Nem bántam, hogy kimondtam, de kicsit butának éreztem magam, pedig elmondtam mindent, amit tudok. Nekem is fura volt, pedig az anyanyelvemen van. Ahogy bámult rám én csak ugyan ezt tettem visszafelé, pont úgy nézhettünk ki, mint a víz alatt tátogó halacskák. Mindegy is.
- Szerintem igen, biztos nem volt színezője, hogy elfoglalja magát - mondtam végül kicsit elgondolkodva. Fogalmam sincs mi viszi rá az embereket arra, hogy szavakkal foglalkozzanak szabadidejükbe, vagy éppen tanulással. Bleh. De nem is firtattam jobban inkább az egészet, jobb volt az iszimre koncentrálni. Finom volt, annyira, hogy mikor visszasajátítottam (van ilyen szó?), akkor annyira belelendültem a kis bogyik begyűjtésébe, hogy kettő ki is pottyant a számon, ütemesen utazva végig rajtam. Előbb a cicimen, aztán a pocimon pattant meg, majd veszett a mélybe. Pedig nem is olyan nagyok, már úgy semmi rajtam, szerintem. Látom a lábaim, ha előre hajolok, az a lényeg, ugye?
- Jóóó, majd, ha kijött, eldöntjük - egyeztem bele, nem mintha lett volna bármi okom ellenvetéseket tenni. Nem szoktam amúgy sem, meg most még nem is tartottam fontosnak, van addig egy csomó idő. Ez egyébként, ha a hónapban várható nagy dolgokat nézem, kicsit elszomorított. Néha rám tört már az, hogy milyen sokára lesz még elég nagy a brekink, hogy megismerjük és megszülessen. Máskor meg olyan volt, mintha szaladnának párosával a napok.
- Nem így gondoltam, vagyis erre is, de nem akartam, hogy bántó legyen - ráztam is a fejem, hogy nem úgy szántam, ahogy hangozhatott. Nem nagyon tudom megmagyarázni, nem zavart, hogy itt vagyunk, furcsa, de szeretem ezt itt, itt van ő és az a lényeg. A mi ohanánk, ha azt mondaná ő most hat országgal arrébb akar menni, mennénk brekistől, Voltostól. Csak vele szeretnénk mi is lenni. DE tudtam, hogy miért Pécsen vett lakást, ahogy azt is, hogy őt az iskolán kívül csak az anyukája köti oda szintén. Előbbivel meg ő is végezni fog majd egyszer.
- Nem azért mondtam, mert annyira ragaszkodom hozzá. Nem különösebben a hely érdekel, csak… legyünk együtt, olyan igazi ohanásan, nem csak darabokban. Érted, nem?
Szeretem Pécset, ott vannak az anyukáink, meg az országban még a papiék, akiket szeretek. De ettől még mióta van saját kis brekis közösségünk ez egészen másnak tűnik. Maga a kérdés is.
- Engem is, nem akarom tudni, milyen az, ha nem tudsz ott lenni, ha kell - ráztam meg a fejem megint, hogy helyeseljem a mondandóm, ha van ilyen. - Inkább arra voltam kíváncsi, hol szeretnéd jobban. Hogy képzelted el… nem csak most, hanem mikor mondjuk már olyan mászós méretű bababreki lesz. Vagy nagyobb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ilyenkor néha elgondolkodom azon, mikor valaki korábban megjegyezte bárhol, hogy esetleg néha túlzásba viszem a mások helyett való örülést és lelkesedést. Én nem bánom, szeretek ilyen lenni, olyan vidám dolognak érzem, akkor is, ha nem várják el, vagy éppen annyira nem is szívlelik. Az mondjuk jól esett, hogy nem utóbbiról van itt szó, ő csak nem akar túlzásokat és annyira nem kedveli, hogy annak örülünk, hogy ő öregedett. Ezt nem egészen tudtam megérteni, de úgy gondolom nem is kell. Talán egyszer majd elmúlik ez és ha nem is így, de ünneplünk együtt, rendesen, nem csak azért, mert én próbálkoznék és ő elviseli.
Nem is igazán koncentráltam a válaszra, inkább talán kicsit kevéske, de teljes szeretetből jövő csókokkal halmoztam el, amiknél még én is éreztem, hogy talán egy picit többet is szabadott volna és tovább, de akkor biztosan nem tudom meg, hogy mit is szeretne inni vagy enni. Pláne a kis megjegyzés után.
- Oda dugtad el a görkorimat is? - tettem fel életem pillanatnyi legfontosabb kérdését, amire előbb bután, majd kérdőn néztem, végül a számra haraptam, majd el is nevettem magam. Tudom, sokszor megbeszéltük mit nem kéne és mit szabad, és muszáj. Ettől még nem mindent szerettem ebben annyira. - És ne dugdosd a nyelved mert így hám, meg fogom harapni… - haraptam a levegőbe előtte viccesen, de aztán csak adtam inkább egy csókot neki, mielőtt a Süsü lebilincselőbb téma lett. Jó, annyival nem, de akkor is.
- Biiiztoska? - néztem rá, ahogy elhúztam lassan a kezeim, majd a kanapéra térdelve pillogtam utána kicsit. - Ühhüm, az jó lenne. A tortát nem szeretnéd megkóstolni? Szerintem ízlene… van benne neked direkt finom…
Nem volt szándékomban piszkálgatni vele, tudom, hogy nem nagyon szeret eltérni a megszokott rendjétől, de nem volt annyi gond ezzel a sütivel, maximum a krém. De csak picurit. Közben elfordultam szépen, és a sarkaim közé csücsiztem a popsimmal úgy doboltam a harisnyás vádlimon, még meg nem jelent a fehérke. Megsimiztem a buksiját, azt hiszem lemondott a játékról, mert hozzám is csak a plüss Némóért jött, amire véletlen ráültem, szóval hopsz. Kihúztam magam alól, majd neki adtam és el is vonult vele, miután megböködött a nózijával köszönésképpen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Elég furán néztem a nénibácsi probléma felvetésére, talán kicsit csúnya grimasz is csúszott az arcomra, ahogy ráncolódott a homlokom. Tudom, hogy mire értette, ezek mégis olyan rossz dolgokat juttatnak mindig eszembe. Engem is sokat bántottak, ha nem is tényleg a két kezükkel feltétlenül. De nekem mégsem jutott eszembe fura szavakat alkotni, nem még tananyagot csinálni. A suli szörnyű hely, de tényleg, a többi gyerek pedig nagyon gonosz. El is engedtem inkább a dolgot, ahogy a lehullott bogyikat is, bár azokat kicsit szomorúbban. A pocin belül jobb lett volna nekik én tudom. A brekit is tuti érdekelné az íze. Vajon érzi, hogy mit eszem? Mondjuk, ha epreset, hogy az eper?
- Rá. Közelebb van a szülinapocskád meg még a Halloween is, mint az új mesécske - mondtam nagy vidáman, akkor is, ha egyik részének biztos kevésbé tud örülni, mint a másiknak. Na, nem a beöltözős muri nincs a toplistán szerintem nála.
Kicsit az italomba feledkeztem, miközben kiböktem, hogy mi is járt éppen a fejemben. Tényleg nincs ott régen, de nem szoktam vele különösebben hallgatni vagy éppen nem megkérdezni a dolgokat. Jobban szeretem, ha inkább tud mindent, szerintem így a helyes.
- Csak eszembe jutott, nem tudtam, hogy ezt esetleg máskor illik - rántottam aprót a vállamon. Nem éreztem magam rosszul tőle, és láttam, hogy őt sem bántottam, csak picit elgondolkodott. Nem tudtam, ez mit is jelent pontosan, így elmondtam mi az, ami igazából foglalkoztat, ő meg végül csak felelt. - Kicsit arra, igen. De érthető, ha fáradt vagy néha, meg egész nap teszed a dolgod, nem azt akarom, hogy ezért változz. Csak ha tényleg könnyebb és jobb máshol…
Nekem nincsenek konkrét terveim vagy elképzeléseim, túl sok tapasztalatom se. Pécs jó volt, még nem volt ez ennyire komoly. A suliból oda jártam haza is, így az, hogy egy karnyújtásnyira voltunk nagyon jól esett, aztán meg otthon lett belőle, nem csak egy ház vagy egy hely, ahol vagyunk. Ettől még most, mióta otthon vagyok, érzem, hogy mennyit kivesz belőle, és mennyire nem is nagyon tud ott lenni. Nem csak városok, de országok között ingázgat. Most pedig nem csak az érdekelt, velem vagy Volttal mennyit tud lenni, mi egymást is elszórakoztatjuk.
- Ez jól hangzik. Már a maradás, így nekünk is könnyebb ott lenni veled a fontos meccseken - nem mintha nem kezelném mindet annak, de ez most részletkérdés. Aztán kicsit szorosabban fogtam meg a szabad kezemmel az övét. - Én nem látok ugyan a jövőbe és nem is igazán tudom mi és hogyan jó, de azt igen, hogy szeretnék ott lenni, ahol te vagy. Szeretnénk. Én támogatlak ha maradnál, ha mennél, ugye tudod?
Mert ugye mi már csomagban vagyunk, egyet vett, most meg már hármat kapottnak látszik az akció. Mert vagyok én, Volt és lassan a minike is a hasam rejtekében. Most már eléggé tudom, hogy nem az számít, kik vannak még közel, hanem, hogy mi hogyan és miként vagyunk. A papi is megmondta, ha arról van szó becsücsül, meg berakja a mamát is és anyát is a kocsiba és jönnek látogatni bárhová.
- Ú, az már az? - mutogattam a kisebb csoport felé, akik ilyen nagyobb tasikkal vonultak kifelé. - Ühm, szívecske, mi lesz, ha ez is olyan lesz, mint mikor Voltnak mentünk csak körülnézni?
A szavaim között nem tudtam nem mosolyogni, az utolsó két szót meg ki is hangsúlyozva. Az egy nagy bevásárlós dolog lett, pedig…. Véletlen volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Úgy tudtam! Mármint nem azt, hogy szerinte, is elég csinos a pizsi és nem is, hogy inna pezsgőt, hanem azt, hogy tuti jó magasra rakta el. Nem tetszett ez a bizalmatlankodás, tökre úgy csinál, mintha miután elmondta, hogy jó lenne magamra, a pocira és a benne lévő brekire is vigyázni, fognám magam, és Volttal a nyakamban indulnék görkorizni. Nem mintha ne jutott volna eszembe, de na, lehet nem jutna, ha nem teszi el, ugye? Szerintem is. Láttam ám, hogy nagyon mosolyog, ettől én is ezt tettem, de azért a nyelvkinyújtás nem szép dolog, meg is jegyeztem, hogy ráhamizok, ha tovább csinálja, aztán csak megpiszkált. Picit összeszorítottam a szám, aztán az ölébe bámultam, csak utána néztem rá vissza. Ártatlan voltam, nem voltam cicás típus, az ugrálós nyuszik jobban passzoltak. Éppen ezért is néztem rá úgy.
- Nem lettem nagycica - ráztam is meg kicsit a fejem, majd közelebb hajolva a vállába fúrtam pár pillanatra a fejem. Majd hagyva, hogy menjen helyezkedtem a kanapén, de még mielőtt elment a mondatára talán picit bebandzsítva is néztem rajta végig félredöntött buksival. Éppen az arcára tévedtek a szemeim mikor küzdött a nevetéssel én meg csak összeráncoltam a szemöldököm egy pillanatra. Aztán fáziskéséssel, de még nekem is leesett, de én nem rejtegettem azt a kis nevetést.
Közben ő kiért, hozzám meg megjött az első számú gyerkőc, aki kicsit dulifulisnak tűnt, de a simi meg a puszi legalább úgy tűnt, jól esett neki, így nem olyan nagy puffogással vonult el a Némójával.
- Hm? Öhm, jövök, de nem - mondtam, miközben lassan a talpacskáimon találtam magam megint. Lassan totyogtam kifelé, nem a mozgással volt baj, mert a szőnyegen még szépen, könnyedén lépegettem, hanem a harisnyában nem akartam elcsúszni. Aztán örömmel tapasztaltam, hogy nem is vészes. Körbesétáltam a férjecském, majd a pultnak dőltem az oldalammal a torta mellett. Én igazából most éhes az nem voltam, de egy picit szerettem volna, ha őt azért a torta is érdekli, de már az, hogy nem ellenkezett, az is boldoggá tett. Szépen vigyorogtam rá, miközben a combomon feszülő csipkés harisnyavéget piszkálgattam.
- Van benne karamella - haraptam be az alsó ajkam a tortára bökve a buksimmal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A kevés alvás, az izgalom és kicsit a babuval járó kellemetlenségek ellenére is nagy mosollyal, boldogan álltam neki a napnak, ami a jóreggelt puszival a férjecskétől csak erősödött, aztán Alíz ölelésétől meg kitartóan ragadt is még rám a továbbiakra. Kicsit elnézelődtünk Lewyék kviddicsedzésén, majd a nyakunkba is vettük a várost, aminek én nagyon örültem. Hiányzott már a vele való találkozás, meg kicsit ez a mozgás is. Már nem igazán tudok olyan nagyon aktívan edzeni semmit, a tánchoz köthető talajgyakorlatokból még ezt-azt szabad, de lassan már semmit.
- Én is alig vártam már, hogy gyere. Olyan fura, hogy ennyire messze vagyunk, de látod, mondtam, hogy így is megoldjuk - mondtam boldogan, mert hát mikor annak idején elmeséltem neki, hogy bizony ott csücsikél a baba a pocimban, bár ledöbbent és nem tudtuk hogyan is lesz, de megígértem, hogy fogunk találkozni. Nos, ez be is lett bizony tartva. - Azt hiszem jól, néha nem olyan kellemes. Szokott csak úgy fájni itt-ott, de szeretem, hogy ott van. Sokat ficereg és olyankor örülök neki…
Valahogy engem megnyugtat a tény, mikor érzem is, hogy bizony növöget, lelkes és éldegél. Talán ez érthető is, hiszen ki ne lenne így, ha már nagyon várja a kis csöppséget? Közben nagyokat bólintottam, hogy persze, induljunk el az egyik főbb utca forgatagában, ahol nagyon szép épületek vannak, aztán majd kilyukadunk valamerre, ez a nap erre van szánva.
- Igen Luca is meg Lewy is mesélgettek dolgokat, örülök, hogy jól érzitek magatokat velük. Ez jól hangzik, mindig nálunk vannak a legjobb fej diákok, ez most se lehet másképpen - mondtam nevetve, aztán csak legyintettem egyet, ahogy a kezeim a zsebembe csúsztattam. Így jobban festettem, mert másként néha akaratlanul is azon kaptam magam, hogy vagy a hasam taperolom, vagy hadonászok. Egyik se olyan menő. - Olive mellett? De jó! Szóval sikerült dönteni, hogy mit is szeretnél még a képességed fejlesztése mellett csinálni?
Beszéltünk már a jövőről párszor, szóba került, hogy nem nagyon voltunk biztosak, csak terveztünk, de ez így Alízka szájából már egész valósnak hangzott.
- Nekem is hiányzol, meg Riri, Verocs… szóval mind - tettem hozzá, aztán csak elvigyorodva néztem rá. Ez a helyzet, én nagyon boldog voltam, nem csak kivirultam, mert állítólag azt szokták a kismamák, hanem valóban nem volt okom panaszra. Egészen jól álltam annak elképzelésében, mi legyen velem a jövőben, vagy mi nem. Szeretet van, ohana és úton egy minike. Talán másokhoz képest kifejezetten gyorsan halad az életem, de azt hiszem csak mert más, nem feltétlenül kell rossznak venni.
- És mi a helyzet a képességeddel? Jobbak már az álmok? Vagy még sokat szenvedsz mindig?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Miért? A cicás lányok rosszak? - döntöttem meg a buksim, ahogy néztem rá válaszra várva. Nem egészen értettem, akkor miért ne tudna, mármint, azt sem igazán fogtam fel, akkor miben lennék más. Nem vagyok - mindig - karmolós, vagy erősen bújós, nem szoktam követelőzni és szőrös sem. Szóval a cicaformát szerintem nem rám szabták tényleg. De ki tudja ő mire gondolt pontosan. Néha élet a gyanúperrel, hogy értenem kéne, csak nem sikerül.
Hagytam menni a konyha felé, én pedig ücsörögtem kicsit, mielőtt társaságom érkezett volna. Más esetben biztos szomorúbb lettem volna, hogy csak úgy magamra hagyott, de engem az Apuci várt, őt meg a szundi. Legalábbis a párnának használt halacska keresése a popsim alatt igencsak erre utalt. A kérdésre nem feleltem rögtön, csak mikor már elég közel értem a konyhához, aztán a pultra támaszkodtam.
- Hááát, a tortára gondoltam, én annyira nem vagyok éhes - jegyeztem meg, mintha ez olyan természetes lenne, pedig az elmúlt időben épp ellenkező volt jellemző. A szokásos sokat ennék fel volt többszöröződve, mióta ennyire nyilvánvalóan ott a breki. Néha már csak a gondolattól rosszul voltam, mennyit ettem. És ez mind felszalad ám. Nem két kilóval vagyok több, szomorú.
- Nem is, mi bajom lenne velük? Szeretem őket - hajoltam kicsit előre, oldalasan, és adtam egy puszit a dereka körül a mellkasa alá. Nekem aztán semmivel nem volt se haragom, se bajom rajta, vagy vele, esetleg miatta. Aztán végül csak kivártam a szelést és a tányérra pakolt csodákat, a kisebb szeletet húztam magam felé, aztán még poharazott meg iszizett én hoztam villákat is. Addig se a harisnyám piszkálgattam. Mielőtt azonban visszakérdeztem volna, egy villát az ő sütijébe böktem és egy falattal repülőztem felé, hogy na, kóstolás.
- Hálás? Mármint miért? - vontam össze a szemöldököm egy pillanatra. Hirtelen nem egészen volt világos, mit is tettem vagy mondtam. Mármint, tényleg nem volt semmi különös. Én csak megköszöntöttem, meg kapott puszit. Azt hiszem ezek tökre természetes dolgok. Még a breki is így gondolja szerintem, de ő már valószínűleg csicsizik, késő van neki. Elvettem a pohárkát, aztán egész közel tipegtem elé, hogy ha megfogta a poharat, az enyémet az övének koccintsam.
- Akkor még egyszer boldog szülinapot, Apuci - vigyorogtam rá, hogy aztán belekortyoljak a barackos italba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Valahol az állatkert eszembe jutásánál én is elvesztettem kicsit a saját fonalamat. Na nem mintha én ne tudnám mi és hogyan volt, illetve egy időben nem voltam képben, de az nem számít. Gondolom senki nem emlékszik csak úgy minden emberre, akivel egyszer összefutott. Jó, életed szerelmére illene talán, de akkor még azt sem tudtam, hogy az mi, meg azt se, hogy ő olyan lehet. Senki nem mondhatta meg előre, buta és undok fiú lesz-e, mint a papi szerint mindegyik. Nem az lett, sőt, szerintem nagyon rendes és okos is, meg most már nem csak egy fiú, hanem az a nagybetűs. Aki gyűrűket húzott az ujjacskámra és szeret. Meg a brekit is fogja a pocimban én tudom. De ez egyelőre még csak a mi kis titkunk.
- Motor? Olyan nagy? - érdeklődtem kíváncsian, ahogy az előttem heverő darabokat szortíroztam. Kevének is van, egyszer vitt is vele, de megígértette, hogy anyunak nem szólok, szerinte totál kiakadt volna. Nem értem miért gondolhatta ezt, mikor attól majdnem hullott a hajacskája a felnevelőmnek, hogy rollereztem az úton. El is engedtem a témát, van-e néni az életében, biztos nem szeret róluk beszélni, akad olyan is. Anya se szeret, nem tudom Dimcsi pontosan mennyi idős, de lehet hasonlóan gondolkodnak, mert úgy kábé ő is annyi lehet maximum és tanárok is mind a ketten.
- Nem szereted? Te is rosszul jártál már vele? Mondjuk én se csípem azóta, elfáradtam és még szép se lett. Másnap hívtunk inkább festőt, mert a mami azt javasolta. - Mert ugye nálunk, ha a nagyi valamit ajánl, akkor azt erősen teszi, és mintha parancsszó lenne, a papi úgy teszi meg. Néha nem tudom eldönteni, melyikükön állna jobban az otthonka. De ezt nekik sosem mondtam, szeretem őket így. - Ezt meg tudom érteni, mármint annyira összehasonlítani nem, mert én kevésbé pálcikázok, én jobban bízok a kacsóimban.
Ahogy egyre többet csacsogtam, úgy a kezem sem állt meg, és lassan minden darabot sorban átadtam, hogy az utolsó koppintásokkal is összeálljon és lassan felkelve arrébb is húztam, hogy majd a helyére lehessen állítani. Közben jött pár kisebb doboz, mait mikor kinyitottam, láttam, hogy olyan fogtisztítós rágóka van benne, szóval nem pisztergáltam, biztos elkeveredett. Azonban már lehetett hallani pár kutyuskát ugatni lelkesen a közelben, valószínűleg ők már sétáltak volna és felfedezték volna a helyet ilyen félkészen is.
- Ez nagyon jól hangzik, akkor te egy igazán jó ember vagy. Szívesen elmennék egyszer olyan ételosztós segítőnek is, vagy a nénikkel kártyázni. Amúgy csak a ruháimat szoktam elajándékozni, amik már nem kellenek, azoknak, akiknek szükséges. Örülni szoktak - mondtam végig picit elbambulva pár fémdarabon, amik sehogy nem akartak illeszkedni, nem nagyon tudtam hova valóak.
- Kár, hogy a menhelyeken én még Stitchet sosem láttam. Én befogadnám őt is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Én majdnem teljesen biztos vagyok benne, hogy az emberek nagyobbik fele lemondott volna már rólam és Alízról. Mármint én is ezt tettem volna, ha nem magunkról van szó. Sokszor láttam én is, hogy valamelyik táncis lánynak pasija lett, aztán el is szivárgott, hetekig még csak színét se láttuk edzésen kívül, ha éppen nem lógta el azt. Az addigi legjobb barátnője meg szomorúan és csalódottan magányoskodott, még el nem kezdett a többiek felé is nyitni inkább. Persze mondhatnánk, hogy ott volt egy jó lehetőség neki, de közel sem ennyi az egész. Fájt neki, ezt még Luca képessége nélkül is érezni lehetett. Én sosem akartam olyan baráttá válni, aki így jár, és azzá se, aki ezt okozza. Szerencsére nem is kellett, hiszen minden olyan szépen megoldható, ha az ember sakkozik egy kicsit. Persze azért volt bennem egy kis rossz érzés, hogy az én helyzetem miatt határokon rángatom őt keresztül, de bebizonyosodott, hogy örömmel jött. Pontosan tudom is miért. A legjobb barátom, én is neki.
- Igen, biztos, szerintem sokat fog mozogni, mármint most is sokszor rúg, vagy üt, nem tudom mi és hol van, de úgy csak érzem - vontam meg viccesen a vállam. Aztán sejtelmesen mosolyogtam rá a számra harapva, majd egy nagy vigyorral léptem hozzá közelebb, hogy belé karoljak. - Ami azt illeti, ha nem tévedett a néni, akihez járunk, azt hiszem már mi is tudjuk, de érdekel, mit láttál. Szerettük volna tudni, de nem mutatta meg magát az ultrahangon, csak a vizsgálat után írták meg az eredményekkel.
Elég lelkesen mondtam a végét, hogy tudja, tényleg szeretném hallani tőle is, mit is látizott pontosan. Mindemellett pont Lewy szülinapján megkaptuk azt a papírkát róla, hogy egy pici lányka lakik odabent, amire még könnyek is jöttek. És nem csak tőlem ám. Bár részemről nem meglepő, van egy mosószeres reklám is, amin néha elszomorodom. Fura dolog ez a terhesség.
Közben átterelődött a szó a házra és a sulira, amit most először talán nem is bántam, pedig mindketten tudjuk milyen a viszonyom mindennel, ami a tanuláshoz köthető. Rá is kérdeztem konkrétabban a gyakorlótanároskodására, de nagyon örültem, és őszinte mosollyal figyeltem, ahogy beszélt a terveiről.
- Ez szuperül hangzik, ha őszinte akarok lenni, illik is hozzád. Okos vagy, a korrepetálás közben is mindig tök jól ment neked ez a tanítós segítés - mondtam neki, talán a hangomon is érződött, hogy egy picit büszkébb is vagyok rá egyszerű örömön túl. Engem mindig pozitivitással látott el, ha valakin sikerélményt láttam, egy nagy döntés meghozása pedig mindig az. Közben kifejtettem, mennyire is hiányoznak, ahogy átölelt, én viszonoztam azt picit fel is nevetve. Nem gondoltam volna az első barátnősen telő évünkben, hogy itt fogunk, így sétálgatni hamarosan, aztán no lám.
Amíg ő mesélt, mi is a helyzet az álmokkal, én megálltam egy utcai árus mellett, jeleztem hogy figyelek ám rá, csak kértem két ilyen papírtölcsérben minifánkokat, a sajátomat vaníliás és karamelles öntettel, a barátnőmére pedig nutellát kértem és mogyoródarabokat, úgy sejtettem azzal ő is nagyon rendben lesz, meg az itt az egyik legjobb. Aztán még fizettem pillogtam felé.
- Ez sokkal jobban hangzik, mint tavaly az a sok szenvedés vele. Biztos a tanár bácsi is büszke a haladásodra. De hogy érted, hogy negatív? Sok még mindig a rossz álom? - kérdeztem, miközben átadtam neki a nutellás-mogyorós fánkokat, és tovább indultunk. Nem volt kérdés kér-e. Én eldöntöttem, hogy erre a kis cukoradagra szükségünk van.
- Nagyon finom, hidd el...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Azt hiszem nagyobb tétben fogadhattam volna a lelkesedésre, amit a szülinapja említése kiváltott. Egyrészt zavart, másrészt próbáltam úgy csinálni egy mosoly kíséretében, mint aki most átlépett ezen. Fogalmam sincs, hogy régen mit csinált ilyenkor, hogy másokkal szeretett-e ünnepelni, csak velem nem-e, esetleg csak mostanában nem már, az is lehet miattam. Ettől meg nem voltak túl jó elképzeléseim és hangulatom. Éppen ezért én csak próbáltam kevésbé lelkesedni, ha azt láttam, ő sem szeretné. Talán így a legjobb, és az a helyes, ha inkább csendben maradok. Ma már sokadjára érzem ezt, és azt is, hogy tényleg nem kéne erőltetnem a beszédességem, mert, ha jön is, én magam keverem a párosunkat a síró felhők alá. Inkább csak figyeltem rá, bár ő nem nézett rám, ez különösebben nem zavart addig, amíg azt nem mondta, amit. Aztán csak sóhajtottam egyet és a poharas kacsom csuklóját a pocimra szorítottam. Nem nagyon tudtam, hogy most mondjak-e valamit, avagy sem. Nem volt rossz kedvem, nem mondott semmi rosszat, hogy most az borús legyen, de azt éreztem, hogy ő ettől még nem érzi jól magát.
- Persze, senki nem tudhatja, én tényleg csak kérdeztem, nem baj ha nem tudjuk - vontam meg a vállam, még mosolyogtam is rá, ha felnézett, ha nem, aztán csak a kezét szorongatva lépdeltem tovább. Kviddicseztem, nem olyan régen még én is seprűn ültem a vasgolyók között, mert szerettem. Tudom, hogy ő még inkább éli ezt és hiába rágom le szinte az ujjaim is, ha úgy van egy meccs alatt, nem csak aggódom érte de örülök is neki és támogatom. Mindketten tudjuk mivel jár, ettől még nem hiszem, hogy fel kellene festeni az ördögöcskét a falra. Ennek ellenére én csak szürcsöltem a teám, és meglepően nyugodtan, különösebb morcizás nélkül tipegtem.
- De ugye azt is tudod, hogy én nem érzem itt magam rosszul? Persze, furi kicsit, meg nem mindig értek mindenkit, főleg, mikor elkeveredik az a buta karkötő, de ettől még jó nekem itt. Bárki el tud hozzám jönni, téged meg többet látlak… és ezt nem cserélném se Pécsre, se másra - mondtam neki, mert bár nem mondott semmit azon kívül, hogy hát nem akar onnan örökre elhozni, kicsit azt éreztem, hogy miattam okoz ez részben gondot neki. Azt meg nem akartam, hiszen nem volt semmi ilyen baj a háttérben. Mióta anyával újra beszéltünk és úgy mindenkivel béke volt, jól volt ez így. Megígérte, hogy ő is eljön majd meglátogatni és bőven elég ez nekem. A tekintetem lassan befókuszálta a boldog arcokat, a tasikat meg a boltot, amire én is elvigyorodtam, mielőtt kissé aggodalmasan nem érdeklődtem Volt kapcsán.
- Hááát tudom, ezért is kérdeztem. De majd meglátjuk. Amúgy, Volt mit fog kapni a szülinapocskájára? Neki is mindjárt itt van!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Most biztos felsóhajtottam volna, hogy „Ó, szóval nem úgy, hanem úgy”, de végül csak csendben maradtam. Nem vettem rossz néven az egészet csak kicsit értetlenül toporogtam a dolog előtt, leginkább azért, mert nem voltam annyira képben, mint szerettem volna. Pedig érdekeltek a dolgai, mindig. Mit szeretne, mi kedves neki, vagy éppen mi is járkál a buksijában. Bár utóbbira néha megjegyzi, hogy jobb nekem anélkül, nem vagyok benne biztos, hogy ez igaz így.
Hagytam elindulni, míg én kis közjáték mellett elköszöntem a babakutyánktól, hogy szépen kövessem őt a konyhába. A fehérke is nagyfiú már, hiszen hamarosan itt az ő első szülinapja is. Olyan gyorsan telt el az idő, szinte észre sem vettük, hogy már így megnőtt. Tegnap megpróbált két mancsival rám akaszkodni, hogy átöleljem, kicsit meg is kellett emelnem, de nem voltunk túl kompatibilisek. Sajnos, szomorú.
- Hááát, mondanám, hogy igen, de már megvan, amit kerestem - vigyorogtam rá, hogy aztán a kezén végig is simítsak párszor. Én csak figyeltem, mert ő érdekelt, nem volt ebben semmi kérdéses azt hiszem. Közben kifejtettem, hogy én nem igazán vagyok éhes, illetve inkább nem az érdekelne, de ezt szépen elharaptam, hogy ki is mondjam. Csak piszkálgattam még kicsit a harisnyát.
- Annyira azért nem, figyeltem, hogy ne legyen túl sok benne, amit nem szabad - mondtam picit komolyabban, tényleg nem akartam neki rosszat ugyanis. De ezt mondjuk szerintem ő is jól tudta éppen ezért nem sokáig maradtam ilyen csak elhúztam a szeletet, aztán kivártam a pezsgőt is. Míg eldöntötte, hogy melyik kié, addig a villákat letettem, a sajátomat pedig a sütibe böktem és egy kisebb falatot már le is szeltem, de még nem estem neki.
- Szeretlek, nyuszó - koccintottam a poharam az övének, hogy aztán beleigyak a barackos, bubis csodába. Láttam, ahogy a pohárban felúszkálnak a minikék,
 de igazából nem sok idejük volt, úgy fele el is tűnt, mielőtt az asztalra tettem volna.
- Iiiigen? - érdeklődtem elnyújtva a szót hamiskás mosollyal, hogy aztán a tortaszeletemet pusztítsam kicsit néha felnézve rá. - Azért ízlik?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Úgy tűnt nagyon, hogy ez a nap már sehogy nem akar csak átlagos, vagy egy picit a boldogabb mederben megmaradni, mert csak akadt valami, ami legalább az egyikünket, ha nem mindkettőnket kissé kétségbe ejtette. Nem mondhatnám, hogy nem volt legalább egy picit ilyen pocit mocorgató érzésem az egésztől, de őszintén mondhattam neki mindent. Arról is, ami kimondatlan maradt. Mert hiába volt az, tudtuk és reméltem, hogy érzi is, hogy én is ismerem a súlyát, de szeretnék helyette is hinni meg bízni abban, hogy ez lehetőleg sosem történik meg. Én vagyok az idealistább és rendben is van így, ő meg lehet helyette okos, az nekem úgy se menne, meg fura is lenne fordítva.
- Rendben vagyok, ha valami nem lenne jó, azt már mondtam volna. Tudom, hogy nem mindig beszélek valami sok érdemeset, de tudnád - mondtam neki, ahogy felnéztem rá a kezeinkről, mert kicsit ott felejtettem addig a szemeim. A többit viszont kicsit nehezemre esett pontosan érteni. Figyeltem rá, de ettől még kicsit elvesztem abban, hogy mit is ért az alatt, hogy ez nem felemelő. - De nekem ez jó így, nem csak a helyzet, hanem az, ahogy eddig zajlott minden. Vagy mire érted? Ha úgy érzed nem, ne csináld. Megmondtam és meg is ígértem, már mikor csak a barátnőd lettem, hogy én nem fogom kérni, hogy bármiben megváltozz.
Azt hiszem kicsit jobban elszaladtam a beszéddel, mint általában éppen ezért el is halkultam, aztán a teám utolsó kortyait szürcsiztem már lassan a maradék zselégolyóbissal játszizva. Éppen akkor nyeltem le egy nagyobb kortyot, mikor beértünk a bejárathoz és Volt is szóba került. Gondolkodva hümmögtem még bementem, aztán megvárva őt is lesegettem körbe. Fel, le, jobbra és balra. Minden olyan ééééédes volt és csak jó.
- Úúúú, nem tudom. Valami játéknak biztos örülne, vagy különleges nasi… nehéz. Szerinted? Amúúúúgy… - kezdtem bele, miközben elindultam a fősoron befelé és még forgattam kicsit a fejem, csak a végén néztem rá. - Örülni fog a brekinek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A fodrász meglátogatása minden volt, csak jó nem úgy az edzése után. Én tényleg nem voltam valami jóban ezzel és ennek jobban hangot sikerült adni talán csak a viselkedésemmel is, mint terveztem volna. A haja kérdésén sikerült is átlendülnöm, ami nagyon hálás dolog, az kevésbé, hogy ettől még a pocimban és a torkomban éreztem a fennforgást. Nem a breki akciózott, csak az a görcs volt jelen, hogy úgy éreztem rossz ember vagyok, amiért nem vagyok képes támogatni azt sem, akit a legeslegjobban szeretek. A költözködés kérdését én inkább csak olyannak éreztem, amiről szeretnék tudni, mint sem valami bajforrásnak, de az, hogy őt feszültté tette, megint csak kicsit visszahozatta a szomorúcska felhőket.
- Boldog vagyok - mosolyogtam rá, ahogy felé fordulva a kezét picit magunk mögé húztam, hogy az oldalához húzódva a buksim hozzá dörgölhessem. Igazából láttam, hogy inkább mással foglalta el magát, így nem piszkáltam a bújós dolgaimmal sem sokáig, elhajoltam és inkább felszippantottam két bogyit. Éppen válaszoltam volna, bár kicsit bizonyosan értetlenül, mire elhessegette a dolgot, így beleegyezően csak bólintottam, hogy megértem, hiszen pontosan tudom mennyi mindent csinál és mennyire kevés az ideje olykor nemhogy rám, de saját magára is. Ilyen a felnőttek élete ezt meg kell szokni és el kell viselni. Az iszijére megráztam a fejemet, elég volt bőven a sajátom, még meg is simiztem a poharas kezemmel a pocim, hogy iigen, egyelőre több is, mint elég azt hiszem.
- Akkor nézzünk neki majd valami új játékot, annak biztos örül. Múltkor láttam a neten, hogy már kutyáknak való sütit is lehet sütni, kaphatna eseeetleg olyat is - néztem fel várakozóan a férjemre. Ő is tudja, hogy szívesen kísérletezek, mert van egy rakás időm, és nekik szeretek bármit csinálni, ettől még nem biztos, hogy szerinte is jó ötlet. Ez majd kiderül. Most a disney bolton volt a hangsúly.
- Igazad van, okos, biztos jól fog viselkedni. És őőő, úúú, nem tuuudom. A puhákat hagyhatjuk a végére. A Star Warsos tuti nagyon menő, van olyan picike R2-D2 is biztos, őt nagyon szeretem. Mehetnénk oda? Vannak Stitches dolgok is?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Örültem neki, hogy boldog, vagy legalábbis olyan büszkének, vagy mi is az, öhm, elégedettnek tűnt. Úgy nézett ki, mint Stitch, mikor megdicsérik. De én nem csináltam semmi ilyesmit, csak közöltem a nyilvánvalót, hogy most már aktívan másfél éve megtaláltam, amit nem is tudtam, hogy keresek. Illetve, ha nem vesszük ezt, akkor meg sok-sok éve, mert nem lehet véletlen, hogy elé gurguláztak a kavicsaim. Már ők is érezték időben, hogy nekünk találkozni kell. Különben mi lenne most az ohanával? Vagy mi lenne a brekikével?
- De nagyon csinosak, így pont jól lehet szeretni őket - bólintottam nagyot, mielőtt kiszaladt volna a számon az a nevetés, amit nem is akartam, hogy megtörténjen. Hát no, véletlen volt. A csíkra akaratlanul is a hasára néztem fixírozva ruhán keresztül megbillentett fejjel, de aztán én ráfeküdte a kóstolásra, még ő a pezsikkel matatott. Aztán a reakciójára széles, megmaradós mosoly ült ki az arcomra, még összeszűkítettem a csukott szemeim is, ahogy egy picit a vállaim is összébb húzódtak. Szerettem amúgy is, mikor becézget, ezt meg úgy még inkább. Nem tudtam miért, minek, de jó volt úgy hallani, tőle. Fogtam a pohárkát, hogy beleigyak, mielőtt még visszatértem volna a sütikékre.
- Nem kell azt mondani, igen, ha valami gond van vele, én tényleg azért csináltam, mert szeretlek, ha nem lett jó, nem akarom, hogy bajod legyen tőle, tudod… - mondtam még el gyorsan, de nem voltam szomorú vagy éppen mérges, szerintem bárkivel megesik, hogy valami nem sikerül. Persze örültem volna, ha amit mondott, az igaz és tud örülni a tortának. Szerettem volna, ha tudja, hogy ez a szülinap jó tud lenni és én szeretném neki azzá tenni.
- Hm, nem fázom még, de nem szeretnék mást felvenni - billegtem a lábikóimon kicsit. - Lehetnél a kedvenc pingvinem, ha elkezdek fázni - vigyorogtam rá, ahogy mellé lépve adtam neki egy újabb puszit, bár jóval finomabban és elnyújtva azt az arcára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Azt hiszem én megtettem, amit tudtam, legalábbis abban a pillanatban, mikor elhúzódtam így éreztem. Tudom, hogy az egész valahol velem kezdődött és a dünnyögéssel a haja miatt, amitől nem is mondhatnám, hogy túl kellemes feleség lehetek, de én tényleg próbáltam elfelejteni legalább annyira, hogy neki jobb kedve legyen. A tekintetem még futólag a hajára is siklott, ahogy megráztam a fejem a felajánlott innivalóra de végül csak a sajátom utolsó kortyaira és a bogyikra koncentráltam.
- Hááát, igazából az sem hangzik rosszul - mosolyogtam a nózim alatt a poharamba bámulva, ahol éppen számolgattam mennyi kis gyümis dolgom van még. Bár nem nekik örültem így, inkább Lewynek, ez azonban most nem volt lényeges az én szemszögemből. Viszont az a kutyinak való süti most elgondolkoztatott, ha jól emlékszem valahova el is mentettem a linkeket, majd, ha hazamentünk meglesegetem azt is. Neki is szeretnék megint csinálni tortát, de egyelőre azzal sem jutottam még előre hogyan, milyen és mekkora legyen. Nehéz, főleg, mert tudom, hogy annyira nincs is ezért oda sajnos.
- Mint a tejszelet és a kindertojás a Tescoban? - kérdeztem a fejem megbillentve, mert én azokkal járok mindig így. Mármint elhatározom, hogy bizony nincs csoki, nagy nehezen kikerülöm az édességes sort is, aztán odaérek a kasszához, és mi mosolyog rám? A kis hercegnőknek való, virágmintás csomagolású tojáska. Most, hogy hagyhatnám így ott? Ő is velem akart jönni. Vagyis ők is, mert ketten lettek, de nem is szabadott volna.
- Nincs külön? Szégyelljék össze magukat - ráztam a fejem rosszallóan, ahogy lassan az utolsó bogyókat próbáltam felszívni a szívószálammal ügyeskedve. Láttam, hogy ő már végzett, szóval megtorpantam a kukánál, kihalásztam a két kis gyöngyöt a poharamból, majd még azt rágcsizva kidobtam én is a már nem kellő pluszt.
- Úúúú, de cuuuki - és itt végem volt. Mármint amúgy is eléggé szeretek mindent jól megnézni, de az se áll messze, hogy megtapizzam, itt is húztam kicsit magunkon oldalra, hogy én már pont elérjem az egyik kiállított darabot a kacsóimmal és megsimizzem a kis gömbölydedségét a robotkának. Édes, szeretem. - Jaj, kardok is? Ezek is világítanak rendesen? Üüü, itt ilyen ruhák is vannak?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Érzékeltem az önvizsgálatot, pedig semmi szüksége nem volt rá igazából, ez szerintem olyan volt, amit mindketten tudtunk. Csak vele ellentétben én hittem is ebben. Nagyon rendbe voltak, sőt, annál picit több a kockái is, meg az a bizonyos csík is például. Még az ajkaimra is haraptam picit, ahogy előbb a hasát fixíroztam, majd aztán elkapva a tekintetem a tortaszeleteket, hogy némileg beleegyek a sajátomba. Nem vittem mondjuk túlzásba, de legalább azok a falatok nem voltak rosszak. Persze ettől még neki lehetett volna ellenérzése, esetleg rosszul eshetett volna, nem is vártam el, hogy dicsérgesse a tortát, ha nem jó. Jobban örülök, ha tudom, hogy valamin még javítani kell, mintha csak el van simizgetve.
- Naaaaa, ne legyél butuska, mint néha Pleakley. Biztos neked is van, mindenkinek van. De elhiszem, na, hogy nem lett ehetetlen - mondtam végül megadóan, mert tudtam, hogy ez azt jelenti, hogy éppen nincs vele semmi baja, vagy ha van is, nem érezte fontosnak közölni. Inkább csak a barackos iszit kortyolgattam, még vigyorogva fel nem dobtam a megjegyzésére a topogó, öltönyös madarakat.
- Neeem? De a takaródból azért adnál? Legalább egy kicsi picit? - kérdeztem, ahogy az ujjaimmal egy falatnyi kis méretet mutogattam felé, miközben letettem biztonságba a poharat. A kezem végigsimított a pocimon még így utoljára, legalábbis annak szánta az estére, de ez már menetrendszerű volt ilyenkor. - Azt hogyan ellenőrzöd le?
Nem igazán értettem a dolgot, picit bután is néztem rá, de szépen körbe kerültem a szólok-e dolgot. Egy estét a kedvéért igazán kibírok ebben, ha kicsit hűvösebb is lenne a lakásban, de nincs. Szóval ez elég jó így mindenkinek azt hiszem. Ő szeretné, én meg szeretném, ha boldog szülinapos lenne. Mindenki jól jár, ugyi?
- Ühm, a sütit nem fejezed… Mindegy.
Más esetben biztos nagyon hevesen tiltakoztam volna és komoly petícióval állok a torta mellé, de ugye nem én vagyok a szülinapos, így egyértelműen nem állt szándékomban ellenkezni. Ez így nagyon jól hangzott legalábbis, de a sütiről végül nekem is sikerült megfeledkezni, mire eszméltem, addigra meg már csak topogtam a férjecske után nagyon szép mosollyal és nagy szemekkel bámulva felé, hogy mikor beérem, a keze után nyúlhassak, aztán mielőtt még az ajtóval foglalkozhatna átkaroljam a derekát, hogy kaphassa vagy adhassak neki egy csókot. Ez sosem teljesen tiszta számomra ki adja és ki kapja. De nem ez a lényeges, na.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Szerencsére nem időztünk sokat azon, hogy most a süti rossz vagy jó-e szerinte, bennem hiába van kétkedés lassan állandósulva. Nem is tudom igazán ez mikor kezdődött el, hogy ennyire szerettem volna mindenben legalább egy kicsit jó lenni. Azt hiszem csak azt akartam látni, hogy ő, vagy bárki az ohanánkból éppen boldog azért, mert valami, amit tettem, jó nekik. Legyen az egy süti, vagy csak valami bátorító szó. Szerettem volna, ha értékeli, nem tudom ezt mennyire szabad, ezért is engedte el úgy az egészet azzal együtt, hogy hogyan működik a Lewy-lelkiismeret.
Aztán én felhoztam, hogy a takaróját szívesen elfogadnám, legalább egy picit, miközben a majdnem üres pohárkámtól megszabadultam, már az asztalka vigyázott rá. Tisztes távolba is került tőlem, mert magamat ismerve még placcs lenne és üvegszilánkok. Aztán csak a kezecskéim figyeltem, ahogy elhúzva ad új méretet, amit nézegettem egy kicsit oldalra döntött buksival, aztán lassan mosolyodtam el, a végén a szám belső felére is harapva, hogy fel ne nevessek. Nem is értem, miért feltételezi, hogy megkeresném. De megvan az én raktam el, nem kellene kutakodnom.
- Pont ekkorát? Pedig tudom is hol van - mondtam egy pillanatra lebiggyesztve a szám, de nem voltam elkeseredett, ezt biztos ő is érzékelte. Főleg mikor nem sokkal később az érintésre elvigyorodtam. - Neked viszont hideg a kezed, nem te fázol inkább, Nyuszó?
Az érdeklődésem nem is tudom célt ért-e, mert lassan annyit mondott egy utolsó falatkát követően, és elindult a szobánk felé, én meg kicsit lemaradva éreztem magam, pláne, hogy még a torta miatt érdeklődtem volna, de még én is elengedtem ezt. Valahogy engem is jobban foglalkoztatott ő, mint az édesség, így azért meg tudtam ám érteni, hogy ez ráér. De már megkóstolta! Én elégedett voltam. Pontosan ezért is topogtam utána boldogan és karoltam át. A csók után még láttam, ahogy záródik az ajtó, régebben egyszer még integettem is így a gyerkőckének, ami persze másnap tökre bántott. Addig nem igazán ez foglalt el, de mindegy is.
- Igen? És akkor most mit csinálunk vele, kapok a takaródból? - kérdeztem nagyokat pislogva, mielőtt még a kezeim feljebb nem csúsztak, hogy átkarolva a nyakát húzzam közelebb előbb egy apró puszira, aztán a szemébe nézve vigyorodtam el, mielőtt az ajkaim az övére tapadtak volna. Éreztem a karamella és az ét csoki elegyét még a tortafalatok nyomán, a tenyereim meg lassan csúsztak a mellkasára. Ugyan nem volt egyszerű, de végül egy kis levegőért elhajoltam, de csak annyira, hogy a nózim az övének dörgölhessem. Eszkimó pusziiii.
- Megnézzük azt a vaníliás-karamellást? - érdeklődtem beszívva az alsó ajkam, ahogy a kezem lassan visszavándorolt a dereka és csípője közé.
Azt hiszem a kérdésre nem vártam választ, elég egyértelmű volt, hogy azért mutogatta ő is nagy lelkesen már, szóval csak kivettem a zsebéből, aztán nagyon szépen mosolyogva rá fogtam meg a kezét és húztam őt magam után az ágyhoz. Még úgysem nézte meg az új ágyneműnket, pedig nagyon jó illata van ám! Ez még pont a szülinapi keretbe illet, ahogy egy utolsó csókkal egymásba is feledkeztünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Szerintem elég jól hangzott é mókásnak is, hogy Voltnak is gyártsak szülinapi meglepit, szerintem ő biztosan értékelte volna. Sokkal inkább nézett ki örülős, partykutyának, mint amennyire az apukája oda volt azért, hogy ünnepeljen velem, velünk. Persze, nem kellett ez a kombinálás, pontosan tudtam, hogy inkább a számok voltak az okai, nem mi, vagy a torta, vagy a köszöntgetés, ettől még ezt se értettem meg annyira. Én sem szerettem a sajátom olyan nagyon, de ennek egészen más valaki volt az oka, amire próbáltam nem is emlékezni jobb esetben, bár most is, mint mindig, akaratlanul is elém kúsztak a lapok, meg az utolsó ajándék, amire emlékszem. Sóhajtottam is egyet, külsőre talán indokolatlanul, aztán inkább elmosolyodva pillogtam rá.
- Hm? Háááát, mondjuk az valóban igazán csinos, azt egy egész kicsit - vagy nagyon, de ez maradjon titok - szeretem - vigyorogtam rá. Lassan, de biztosan megszenvedtem az utolsó kis gyümibogyókkal, mielőtt még üresnek nyilvánítottam volna a műanyag pohárkát. Igazából nagyon jól esett, nem is tudom miért jutott eszembe, vagy éreztem szükségét már, de most úgy boldog volt a poci is, én is, minden jó. Mondjuk addig, amíg nem kezd el rossz helyen balettozni vagy labdázni, ki tudja éppen kicsilány vagy fiú.
A pénztár melletti dolgok kérdését azt hiszem hamar felfogtam, a megerősítés azért persze jól jött, de abban a pillanatban rájöttem, hogy kár is volt érte. Még múlt héten vett nekem egy kindertojást, ami csodával határos módon még bontatlanul hevert a hűtőben, és most nagyon szerettem volna felbontani. Azt hiszem tudom mi lesz az első, ha hazamentünk. Itt meg jó lenne, ha rendet tennének. Hogy lehet, hogy a kísérleti lényeknek nem jutott külön osztály? Ez tényleg szomorú volt, elég csúnyán is néztem, ha én tudok olyat, mikor elvicceskedte a felháborodásom. Jobb is lett, hogy beértünk a mini robotkákhoz.
- Hááát, lehetséges, pedig nagyon édes - gondolkodtam el. Igaza volt, nem igazán tudott mindenért rajongani, főleg, ha nagyobb, mint egy kispárna, nem puha és láthatóan szórakoztat minket helyette is. Ezért is merült fel bennem, hogy vajon a brekivel mi lesz.
- A halálod? Mi baj velük. Biiztos van olyan pizsis meg pulcsis dolguk is, láttam valamikor a sok számos alkalmazásodban őket - jegyeztem meg, mintha ezzel tök egyértelmű lenne, hogy megint nagy volt az ujjam, és a pónis helyett az a vásárlós izé jött be. Bár nem tudom mi furább. Hogy egymás mellett van, vagy hogy az övén is pónit nevelünk. Akinek vettem új popsitetkót, mert most ingyen volt! Közben a mutogatott darabra néztem elsőre kicsit méregetve, aztán el is nevettem magam. Biztos vicces, aki hordja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A november az a hónap az évben, amikor nem tudom eldönteni, hogy szerintem már tél van-e vagy sem. Nincs meleg, érzem is, hogy eléggé vacogós az idő, mégis kibontott kabáttal és nem felcipzározott pulóverrel toporgok a McDonald’sban, ahol nagyjából fél óra volt, mire sorra kerültem. Elég nyűgösen és jó sok grimasszal viseltem mindezt, mert nem volt kényelmes. Már nagyon éreztem, amit a néni legutóbb elmondott, már az utolsó két hétben vagyunk, de a napok így is csiga lassan mentek. Minden reggel egyre idegesebben ébredtem, ha korgott a pocim, arról sem tudtam már, hogy az jó-e úgy és kicsit féltem is. A lábaim megadóan akartak volna minden sétától visszavonulót fújni, de rosszul éreztem magam otthon egyedül. Lewy megígérte, hogy ma korán jön, de ettől én még nem lettem jobb kedvű. Elment otthonról, aztán Volttal kimaxoltuk a napi szeretésadagunkat egymás irányába meg elköltöztünk. Bizony, ahogy egyre több dolgot pakoltunk össze oda, ahova majd a mini brekink érkezni fog, ezt ő is érzékelte és áthúzta az ágyacskáját, hogy közelebb legyen, majd sorban odahordta a játékait. Nagyon édes volt, ez még engem is feldobott kicsit és addig sem gondolkodtam azon, hogy mindjárt itt van a törpike.
Vártam, hónapok óta csak azt tesszük a férjecskével, boldogok vagyunk tőle, de a szülés gondolata nagyon nem tetszett. Nagy csomó volt a torkomban tőle, remegtek a kacsóim és egyre jobban előttem volt a rémület. Nem csipogtam róla, gondoltam majd elmúlik és jó ez így, de ma elég morgós figurában néztem minden szembejövőre, és ez elszomorított. Így ahogy kikértem a két happy mealt a pokémonokkal, mert bizony Yungoos és Popplio jön velem haza, meg a fagyikat és a sültkrumplikat is becsomagolták, elindultam hazafelé. Lehet egyszerre érünk haza, vagy ő még előbb is ebben a tempóban, de legalább ahogy egy-egy sültkrumplit kiloptam a csomagból, elégedetten sóhajtottam. A csomagokat szorongatva fél kézzel húztam össze a pulcsim meg a kabim, mert akadtak velük gondjaim. Utóbbival még nem is akkora, de előbbi nem volt már jó, jóideje, de túlságosan szeretem, szóval inkább csak elfelejtettem a tényt, hogy nem ér be, mert a brekikével ketten nem férünk bele. Lassan kotortam elő a kulcsom, ahogy a bejárathoz döcögtem, majd beengedtem magam, hogy lassan már a lakásban toporogjak Volt társaságában, aki lelkesen ugrizott felém. Már kezdte neki megtanítani a szerelmecském, hogy nem igen kéne a hasamra trappolni, így beéri a combommal, de ez se mindig kényelmes. Igyekeztem a hamit feltartani, mielőtt mindent beburkol előlünk és eljutni a konyháig.