Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- A Balatonnál? - Mert ugye az messze van, én is onnan jövök, tudom, soookat kell vonatozni, de megéri, pláne ilyen állatokért. Egyébként szeretek utazni, lehet kinézni az ablakon, szendvicset enni, szoktunk kártyázni, bár sose tudom mit csinálunk, én csak rakosgatom a lapokat. De a papi szokott szólni, ha nyertem és vége. Sokszor nyerek, szerintem béna a nagypapám. De mindig örülök és boldog leszek, és azt mondta azt szereti. Ellenben azzal, mikor rossz vagyok, és elveszni olyan, azt tökre sajnálom.
- Tábor? Te is szoktál? Edzőtáboros? Engem nem engednek még el az ott alvósba, majd talán jövőre, este haza kell mennem minden nap… - Nem tudom miért mesélem el, de úgy gondoltam mért ne. Szeretem a táncis dolgainkat, csak furi, hogy a nagylányok pizsipartizhatnak, értem meg mindig jön valaki, elköszönök és csak reggel pont kezdésre érek vissza. De már várom, hogy hat éves legyek, mert akkor maradhatok rendesen azt ígérték. Közben hagytam, hogy a papi meg ő nagyfiúskodjanak, én csak álltam köztük és mellettük nézve egyikre, majd a másikra.
- Azt mindjárt gondoltam, mi volt a sláger? Párduc? Teve? - Ez szégyenletes, emlékezhetne, hogy reggel óta a vidrákat akartam látni, meg a macikat is. Csúnyán is nézek rá és rázom a fejem, hogy rosszul gondolja. - Tessék? Hát fiam, sok sikert, a házasság nem könnyű, de a jó lánykáért megéri. Azokból nem lesz sárkány csak királylány.
Aztán csak nevetett a papi, még a hasát is megfogta, nem értettem, de vicces volt a jelenet, így én is ezt tettem vele, miközben lehuppantam a fűbe törökülésbe. A tatyóm az ölembe húztam és elkezdtem kipakolni. - Van chipsem, ropim, vaníliáskarikám és nápolyim, karaizé, ez cukorka, az mindegy, és keksz. Mit szeretnél?
Úgy jöttem el otthonról, mintha költöznék a mami szerint, de ez sose baj, éhen halni sehol nem jó, nem az állatkertben akartam elkezdeni. A papinak odanyújtottam a nápolyit, tudom, hogy azt szereti, én meg szürcsöltem az iszim, még kibontottam a vaníliás karikáim. - Kééépzeld, felvett ám magasra, és láttam miiiindent. És neki nem fáj ám a háta, nem mondta, hogy sózsák vagyok.
A nagy beszámolómat persze nem tartottam meg, csak ilyen kis apróságokat mondtam, ami jól megragadt a buksimban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat

- Imádlak. - Lewcsi tutira nem lesz soha az edzőim kedvence, ez akkor nyilvánvalóvá vált nekem, mikor lelkesen, vagy kevésbé, de támogatta azt is, hogy a mesenézős fetrengés mellé járjon gumicukor vagy kukorica, arról nem beszélve, mennyit ettem januárban, mert ha zavart vagyok vagy ideges, azt csinálom. De legalább a mekiben nem láttak azóta annyit. Ez mondjuk inkább sikerélmén, a gyorskajára nem fogható, ha felcsúszik egy vagy két plusz kiló. De olyan könnyen nyúltam a kanálért és a doboz felé, mintha sosem mondtam volna nemet, ez elég elszomorító.
- Te is tudod, hogy nem a tény undi, csak nem jó érzés. - Tényleg mintha folyton koszosnak érezném magam, amivel a saját buksimra megyek néha. Inkább nyammogtam kicsit az első kanál fagyin, bár még elég kemény volt, így megküzdöttem vele. Aztán olyan tudatlan őzikés fejjel meredtem rá, mintha nem is mondtam volna semmit, pedig de, én voltam. És a kérdésemmel se változott ez meg. A számat harapdálva kicsúszott egy egészen halk „ez egy igen?” kérdés, de lehet nem is értette. Jobb is.
- De… biztos? - Nem kezdtem bele újra abba, hogy ez mennyire fura és szerintem lehetetlen, mert lehet még én is reméltem, hogy neki van igaza. Amúgy is bízom benne, nem most fog ez elpárologni. De éreztem, ahogy a manók csukott szemmel, befogott füllel vonulnak vissza a fogaskerekek mögé a fejemben. Most én ijesztettem el őket? Figyeltem, ahogy Volt csapdába esik, és azt hiszem pár perc után megérezte a dolgot, mert eléggé küzdött. Pár kanál fagyi után az asztalra tettem a dobozt és a kanalam, aztán utánuk mentem megkeresve a kutyi törcsiét. Gondoltam, hogy nem lesz egyszerű menet, még az ajtóból is rossz volt nézni, de a végére legalább bele szokott jönni, bíztam benne, hogy most is így lesz. Aztán a padlót nézegetve mosolyogtam félszegen, majd Lewyt figyeltem. - Az a narancs jól hangzott… azt hiszem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hát nem jött be a tippem, pedig egy picurit reménykedtem, hátha ő is onnan jön, mint mi a papival. Akkor lehettünk volna barátok, vagy valami. De mindegy, annyira nem fontos, gondolom. Jó, azért de, de elengedtem a dolgot. Figyelni próbáltam, honnan jött, de csak azt jegyeztem meg, hogy nem édes helyről. Meg valami poloskát magyarázott. Nem értettem mi köze a büdibogaraknak ahhoz, ahol lakik. Nem piszkáltam érte, aranyos volt, biztos nem szeretné ő sem.
- Gondolhattam volna, hogy a szőrös dolgok találóak… És viselkedett a kishölgy? - A papi asszem most magában motyogott, majd a pajtimhoz beszélt, még én csak röhögcsélni kezdtem, nem rosszból, csak mókás volt, ahogy a jegesmacikat kimondta. Én azért még lesegettem a nyakam nyújtva a macik felé, ahogy néha elfogyott a tömeg még rájuk lehetett innen is látni. A legszupibb csücsihely volt. A nasiktól meg csak még jobb lett. Mikor visszakérdezett lelkesen bólintottam és felszakítva a zacsit a felét sikeresen az ölembe borítottam, de azért meg tudtam a többiből is kínálni.
- Igen, szereted? Mást is kérsz? - Azt se sajnáltam tőle, ami a lábaimon volt, csak anya azt mondta, hogy magunkról meg a szánkból senkit nem kínálgatunk. Nem értem néha mi baja, mintha ezt csinálnám. Jó, de csak néha fordult elő!
- A te korodban még én is szívesebben cipeltem szép lányokat, ma már kapnék egy nyaklevest a mamától érte. - Rám nézett én meg cinkosan nevettem vele, bár nem értettem lehet mindent. Szeretem a nagyszüleimet, tulajdonképpen ők a második szüleim. Vagy lehet az elsők, nem is tudom néha. - És mik a terveid az unokámmal?
- Papiiiii, csss, egyél. Azt mondta messze lakik, szóval nem is lehetünk barátok. Lehet többet nem is látjuk. - Ezt már kicsit szomorúan közöltem még mielőtt ránéztem volna Lewyre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat

A fagyi mellett a puszi is nagyon jól esett éppen a lelkecskémnek és egy kicsit el is engedte hagyni azt az éppen magam felé táplált undoromat, amit percek alatt kifejtettem. Csak bólogattam megértően, mert tudtam miről beszél, igen, valami ilyesmit érzek éppen én is. Meg leginkább ezért is távolról nyünnyögtem az elején a kanapé végén, magamban. Se ezt, se a rosszkedvet nem szeretem átragasztani másra, arról nem beszélve, hogy ahogy én nem vagyok jóban magammal, úgy azt hiszem más sem, ez meg szokott gondot jelenteni. De végül mikor már nem fájt, elhessegettem minden csúnyaságot és csak ő volt, meg a simizés, akkor úgy egészen felbátorodtam pár pillanatra, ami nem is igazán tudom, jó-e. Szabad-e egyáltalán. Figyeltem végig, ahogy összeszenvedi a babánkat, aki már elég termetes volt, aztán a fürdőbe tuszkolja. Én hátrahagyva a fagyit mentem törülköző után, majd a fürdőajtóból szemléltem apró nevetés mellett, ahogy lassan kifehéredik a drágánk. Mikor elzárta a tust, akkor szólaltam csak meg, de a visszakérdéstől megint kicsit rosszul éreztem magam, amit utána mondott, hát az meg. Csak nyeltem egyet és inkább Volthoz csoszogtam, hogy leguggolva elkezdjem megtörölni, mielőtt kirázza a bundáját és mindent beterít. Lehet el is késtem, mert már nekikezdett a riszának. - Illatos baba lettél, ugye nem is volt olyan szörnyű?
Szerettem vele csacsogni, olyan édesen figyelt meg vakkantott néha vissza, még a pofim is megnyalta. Szeretem őt is nagyon. Aztán hátrafordultam, egy kicsit vártam, mielőtt megszólaltam volna.
- Tudom, vagyis azt szeretném. De azt nem, hogy meghalj. Pihenjünk le, ha fáradt vagy inkább. - Megrántottam a vállam, aztán még kicsit a fehér szőrmók bundáját törölgettem, még valamennyire lakásbarát állapotba került. Akkor hagytam, hogy útjára menjen és azt hiszem az a konyhába vezetett hami után. Hamar meg is lett a tálja, hallottam, ahogy tolt rajta és koppant valami szélén, aztán már biztos evett is. Felegyenesedve Lewcsihez sétáltam, aztán felpipiskedve nyomtam egy rövidke kis csókot az ajkaira, majd a törcsit szorongatva néztem körbe. Azért nem is olyan vészes, amit levágtak most a fürcsi miatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Azt mondtad hercinő? - Hatalmasakat pislogtam a vaníliás karikám kóstizása előtt, széles vigyorral. Ezt is csak a papi mondta eddig nekem maximum. Ők úgy olyan hasonló fiúnak tűntek, mármint jó, Lewy fiatal volt, és nem öreg, meg cukibb és inkább pajti volt, mint olyan apuka forma. De mindkettő vicces volt és rendes. Én csak utóbbit produkáltam a bénázással erőteljesen, de amíg ő karamellázott, én visszamertem a zacsiba a maradékot és kettőnk közé tettem, hogy hozzáférjen. Sőt, egyet én is kibontiztam és az egyik karika után nyammogni kezdtem rajta. Kicsit ragacsos, meg egyszer benne maradt majdnem a fogam, az azóta is mozog. Elég szerencsétlen dolog. De lehet ha ma fog nélkül megyek haza, többet tényleg nem jöhetek el.
- Tényleg? Fini is, én reggel inni szoktam karamellástejet, az is az. Mondjuk ma reggel kakaó volt, de majd holnap. - Vigyorogva meséltem persze mindezt, aztán a macikra koncentráltam leginkább. Egy néni jól megnézett minket, nem értettem a dolgot, így csak oldalra dőltem, hogy mellette ellássak. Igen, tulajdonképpen látványosan kikerültem. De hát kicsoda ő, hogy rá figyeljek? Mindegy is. Inkább a papira nézegettem, aki nagyon mosolygott rám és mutogatott. Nem értettem mit akar.
- Legalább megköszönte neked a sétát? Egyébként meg, nagyon rendesnek tűnsz, de azért ne hitegess majd túl sok lányt, ha itt vár rád. - Ó, hogy ezért, már a megköszönés, a többi nekem annyira nem volt egyértelmű. Erre a homlokomra csaptam, még csattant is. Értelmet nyert valamennyire a bámizás. - Köszönöm szépen, a nyakiba cipelést is, az tetszett.
Persze közben kicsit aggályosan kifejtettem, mit gondolok, ő pedig aranyos volt és próbált javasolni. - Nem azért mondtam ám, biztos te se tudsz repülni, hogy bárhol ott legyél, mint senki. De majd egyszer, mondjuk ha majd nagyok leszünk, azért találkozhatunk tényleg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A csini pizsik léte Majánál jóval később került be a szótárba pontos definícióval, mint az másoknál normálisnak lehetne mondható. De ebből is látszik, mennyire más ő, talán ebből is adódik, hogy így áll hozzá mindenhez, mint most is. Mosolygósan, vidáman, és látva, hogy a másik felvillanyozódna tőle, így lelkesen is. Picit tán jobban is, mint azt várni lehetne tőle. De hát egy ideje pontosan tudja, hogy miért olyan jó dolog ez és miért éri meg neki is kedvelni őket.
- Tuudom, de nem kell, jó a jövő hét, nem szaladok sehova, csak majd pénteken, tudod, color run, de ha vége, utánad megyünk Varsóba is Volttal, ha szeretnéd. - Igazából ez a felajánlás kimondatlanul is jelen lett volna, talán Maja viselte volna rosszabbul - de lehet mindketten - ha külön hétvégéznek. Még a kutyi se szokta díjazni, ha nincs együtt a család, ez pedig melengette a navinés lány szívecskéjét. Közben egy nagy puszival is megajándékozta, hogy neki se legyen olyan uncsi, még fogdossa a fehérkét, hogy ne mozogjon, ahogy az alkotás folyik. Már belekezdett Majci, mikor feldobta a Drágának ötletként, hogy hát őt is szívesen kipingálja valamivel, de nem tűnik olyan cuki állatos típusnak. A felvetésre viszont nevetgélve bólintott.
- Az szuper lesz. És hova szeretnéd? Várj, ne, legyen meglepis! - Azzal egyből folytatta is a gyerkőc leendő tetkóját magában jót vigyorogva. Igazság szerint remekül érezte magát, sőt. Neki a legfontosabb egy ideje, hogy ha lehet, akkor ilyen ohanásan lehessenek, bármit is csináljanak. Ha kell, még arra is képes, hogy leüljön házit írni, ami nagy szó. Múltkor vicces volt, Volt megrágta a kis füzetét, ő meg villoghatott Lewy előtt, hogy hát a kutya megette…
- Az pont jó lesz, majd vigyázunk rá, uuugye? - Volt buksiját vizslatta, aki eléggé hanyagul lihegett párat. Megsimogatta a füleit, aztán az utolsó ecsetvonásokkal bíbelődött, a kutyi meg láthatóan elfáradt a foglalkozásban mert ásított egy nagyot és ahogy lehetett lemászott apukája öléből. Aztán befészkalta magát a plüssével a szőnyegre és elbóbiskolt.
- Na jó, akkor most már ketten fogunk ünnepelni? Jöhet az a cikesz? - Rávigorogva emelte fel az ecsetét, hogy aztán a Drága térdeire támaszkodva megpuszilja az orrát, majd még egy hosszú csókot követően szedte fel végül maguk mellé a festéket. Ami Maját illeti, az egyetlen kívánsága a nap további részére az a vőlegénye, ha meg az meg van, nincs másra szüksége.
Na, ilyen a legeslegjobb gyereknap.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Megint valami fura szó, de most se nem édes, se nem sós. A fejemet oldalra biccentve lestem őt, hogy tessék? De aztán ezen is túl tudtam lépni, főleg mert tele volt a pofim a nasival. Azt hiszem talán tényleg vissza kéne magam fogni, de miért? Annyira jó enni, szeretek, főleg finomakat és sokszor. Igaz, hogy azt mondják, nagy lesz a popóm, meg a combom és a pocim, de nézzük meg a néniket. Nekik ez már mind nagy. Nekik nem szólt senki? Mondjuk szerintem éppen eleget pörgök bemelegítéseknél és a szabad koreográfiákban ahhoz, hogy ne legyen erre gondom. Bár furi, hogy a többi lány milyen kínosan figyel, mit eszik. Én meg ülök mellettük a hamburgeremmel és csúnyán méregetnek a legtöbbször.
- De azért tényleg jó volt. - Jegyeztem meg a papi szavaiba vágva, még kicsit lekonyult a szám hallva, hogy azért nem bízik nagyon a dologban. - Az lehet, hogy mindenre nem fogtok emlékezni, de ha megígérte, igyekezni fog.
Nem értettem miért kezeskedik értem, mondjuk egyébként is a papi emlékeztet engem mindig, mindenre. Erre is biztosan fog, hogy mikor és hogyan, azt nem tudom. De tutira a mi titkunk marad, mert ugye azt is megígértem, hogy anyuéknak otthon egy szót sem szólok. De nem bírtam azért magammal, rossz érzésem lett, azért feltérdelve közelebb csúsztam az új pajtimhoz. - Hé, figyusz, én sokszor elfelejtek dolgokat, de mindig segítenek emlékezni, és nem akarom elfelejteni ezt. Azt mondtad, nem vagyok buta lány, akkor biztos tudni fogom, mikor kell, mit ígértem.
Eléggé halk voltam és sutyorgós, de leginkább csak azért, mert nem szeretem reklámozni, hogy az ovis csoportunk aranyhala is jobban emlékszik arra, mi történt tegnap az oviban. De tényleg igyekezni fogok, majd valahogy. Aztán persze visszaültem a fenekemre és csak nyammogtam, aztán elmosolyodtam a nózim alatt. Azt hiszem bíztam abban, hogy ez tényleg így lehet. Miért ne? A meséknek is van eleje, egy kicsit nehéz közepe, aztán egy nagyon szép egymásratalálós vége. Azért nem minden hercinőt szeretek, de legalább az életük szép.
- Lehet addigra jó nagy fejem lesz, szóval… - Elhúztam a számat, mert ki tudja, lehet meglát és inkább elsétál máskor mellettem. Mi lesz, ha kiesnek elől a fogaim, mert ugye majd cserélődik, ezt már tudom, és nem lesz szép mosolyom. Szóval azért vannak bukfencek. De ne legyen igazam. - Téged nem fognak keresni, amiért itt csücsizel velünk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Már egészen elhittem, hogy tényleg ennyire rendes fiú ő, szóval teljes szívvel-lélekkel köszöngettem meg neki a segítséget és komolyan is gondoltam azt. Ahogy a bizonygatással is így voltam, nem akartam, hogy azt gondolja én majd bizony nem tartom be a szavamat, vagy meg se próbálom. Az emlékezés más tészta, de erre van például az a ragacsos papírka, amit anyu mindig hagy a hűtőn is. Igaz rendszeresen leszedem és színes szíveket meg virágokat csinálok belőle, és annak annyira nem örül, de úgy szebb. Néha le szoktam tépkedni a fontos infókat, az meg nem túl jó. Szomorú lesz tőle ő is, én is és ezt nem kívánom senkinek.
Nagy sóhajjal kínálgattam tovább a nasit a macikat lesizve, aztán mivel nyomta a popóm meg a combom a kőrengeteg a zsebemben, kicipzároztam, hogy átmerjem a táskám pici zsebébe szépen és ügyesen. Két pirosat elől hagytam, aztán a markomba szorítva emelkedtem el a sarkaimról Lewy felé dőlve. A keze után nyúltam, hogy a tenyerét felfelé fordítva belepottyanjon a két kis piroska.
- Tessék, ezeket neked adom. Akkor majd emlékszel, és én is, mert tudni fogom, mi hiányzik. - Nagy határozottan bólogattam, mert a holmiimra és játékaimra mindig jól figyeltem, nem szerettem, ha valamim nincs meg. Most tudom, miért nem lesz, és az pont jó azt hiszem.
- Te is eltévedtél? És nem lesz baj? Neked nem kell sarokba állni ilyenért? - Nagy szemeket meresztettem rá, ahogy kérdeztem. A nagyoknak ilyen előnyei is vannak? Én is akarok ilyen nagy lenni, akkor talán elenged anya a táborba is, és nem lesz baj, ha egyedül próbálom megnézni az állatokat. Meg lehet nem dobja ki a cuki, kicsi gyíkomat, amit a fürdőbe vittem. Elég nagyot sikított tőle… A papi asszem rám hagyta a fecsegést mert csak nagyon vigyorgott az orra alatt, ahogy figyelt. De azért megkérdeztem meddig szabad maradni inkább.
- Nekünk mikor van menszi? - Nézegette az óráját, aztán azt mondta még maradhatunk kicsit a vonatig, én pedig boldogan estem neki még pár vaníliáskarikának Lewy orra alá is tolva a dobozt. - Ez nagyon jó ám, biztos neeeem kérsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat

Felszisszenve vicsorogtam együttérzően Voltra, ahogy rám próbált nézni még a zuhany alól utolsó mentsvárként. Tudta azt hiszem, hogy bármennyire is szeretem és imádom, onnan én sem menekítem ki, bele kellett törődnie a sorsába. Jó, azért én nagyon-nagyon sajnáltam, de neki is jobb, ha nem kell vakarásznia meg ráznia  bundáját, frissen és üdén jobb csicsikálni, meg akkor jöhet velünk is, akár. Bár ez azt hiszem most nem a legoptimálisabb lehetőség, mert ahogy törölgetem, nem túl boldog még.
- Na, jól van, nem kell megsértődni ám… - Ezt még neki intézem, csak aztán nevetgéltem egy kört azon, hogy milyen dramatikus férfiak vesznek körül, még a fejem is megráztam egy picit. Végig követtem, ahogy a fehér mancsok elvonulnak tőlünk, aztán ahogy látótávolságon kívülre került, inkább a leendő férjemmel foglalkoztam. Azt hiszem nem nagyon tudtam volna leplezni, hogy picit zavarban voltam, mert nem nagyon gondoltam még sosem bele hasonló helyzetbe se, nem még megélni, és pont ezért nem is értettem, miért voltam egy picit csalódott, mikor azt mondta fáradt. Tudtam, egyértelmű volt, hogy hosszú napja volt, de egy egészen kicsit reménykedtem, hogy most csakis az enyém, ha csak egy nagy és közös pihenésre is. De a csókot követően elvigyorodtam, Volt törcsijét a szennyesre ejtettem, hogy a nyaka köré fonva a kezeim kapaszkodjak meg, mielőtt elterülök a földön a nagy borulásban.
- Szeretlek. Látod, Volt gondolt rád, ezért nem is akart fürdeni biztos… - Nagyon cuki volt, mikor ilyeneket csinált, ezt is imádtam, és azt is, amit mondott, bár nem éreztem magam kevésbé akaratosnak, ez pedig zavart egy kicsikét. Talán fel sem szabadott volna hoznom, vagy éreznem. De hát ez ilyen, nem nagyon van rá precedens, hogy szeretnék és kérek is, de most olyan nagyon nagylányosan el vagyok borulva azt hiszem. Beharaptam az ajkamat végül, úgy néztem utána somolyogva. - Vááárj meg. Igen, be.
Kicsit lassan kapcsolva nyúltam a keze után és a tenyerem az övébe csúsztatva követtem őt, miközben egy puszit nyomtam a vállára, aztán a szabad kezemmel a kezét simiztem. Nem zavart, hogy kicsit vizes, az sem szokott különösebben, ha edzés után fürödni akar, nem pedig az ölelgetésem, nem szerettem azt kivárni soha. - De ugye ez így rendben van?
Nagyon nem akartam butának tűnni, csak egy kicsit értetlenül álltam saját magam előtt is éppen, ez sem volt újdonság, sok dologban nem voltam néha otthon, amit én magam éreztem, vagy éltem meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Azt hiszem egy kicsit kétségbeesettnek tűnhettem, mert az eladónéni a patikában vagy négyszer kérdezte meg ennyi lesz-e, mert folyton hozzácsaptam valamit az árúhoz, mert nagyon kellemetlenül éreztem magam, pláne, hogy összefutottam a szomszédunkkal, a bácsi meg elég kíváncsi és beszédes. Éreztem ahogy néz és jahj, csak gyorsan túl akartam esni azon a pár dobozon, meg a gyerekrágón, a vitaminon és torokfájás elleni cukorkán, azt hiszem egyértelmű, hogy utóbbi háromra nem volt semmi szükségem. A legfőbb ok az volt, hogy már vagy harminc perce ácsorogtam a kis üzletben, mire hajlandó voltam leszedegetni a polcról amikért jöttem, aztán elcsoszogni a pénztárig. Mikor végeztem kicsit megkönnyebbülve bebaktattam a bevásárlóközpontba és úgy gondolván, én ezt most megérdemlem és kell a nyugi is, vettem gumicukrot, meg Voltnak jutalomfalatot, meg Lewynek azt a kék ragacsos iszit, amit locsolni használnak inkább, mintsem inni. Ééés aztán elkeveredtem kicsit és még pár dolgot összevásároltam, pedig annyira nem is szokásom. Ma kell, azt hiszem. Mindegy is.
Egész szép kis felszereléssel másztam haza, hogy aztán átöltözzek a sulis holmimból és szoknyában kitipegjek, majd be a fürdőbe. Ott elhibáztam a dolgot, hogy nem zártam magamra, de sosem szoktam Volttól elvágni magam a lakásban, főleg, ha csak így kettecskén vagyunk. Berobogva lenyúlta a kék kupakos reménységem és még meg is rágta, aminek köszönhetően a kis kijelzése totál behalt. Nagyon mérges is lettem, egyébként is idegesebb voltam a kelleténél, így azt hiszem életemben először kiabáltam rá a gyerkőcre. Amitől ő is megijedt, aztán meg is sértődött rám. Morgott, megugatott és el is szaladt. Elég rendesen összevesztünk. Én kidobtam, és elmentem a többiért, és amíg ott ücsörögtem a fürdő padlóján és ettem a gumicukrom kifelé nézelődtem, de nem jött vissza a szőrmók.
Nagyon lassan vánszorogtak a percek, amiket ki kellett várni a fejemben meg egyre csak Anne szavai visszhangoztak, össze is szorult a pocim, hogy hogyan és miért tudja, ha így van én meg miért nem. Kipakoltam vacsihoz a konyhában, már Voltté is a tálkájában volt, aztán felmásztam a konyhapultra, hogy a Lewy által jól a szekrény tetejére dugott quaximhoz hozzájussak, mert hiába vettem macikat, az most kevés volt ahhoz, hogy nyugiban üljek a számon még hazaér. Ha ideges vagy izgatott vagyok, mindig eszem, na. Eközben a kutyi oda sem szagolt a konyhához, távolról morgott rám, én pedig csak csúnyán nézte hátra és le rá a pultról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Ahogy a polc tetején kutakodtam, meg egy darabig farkasszemet néztem a gyerkőccel és kölcsönösen morogtunk, számoltam magamban. Azt hiszem általános óta nem csináltam ilyet. A telefonom be volt állítva, hogy majd megszólaljon, mikor vissza kell másznom elpakolni, azzal viszont nem számoltam, hogy közben már Lewy is beesik. Ennek persze nagyon örültem, el is vigyorodtam, mikor meghallottam. Magamhoz húztam a zacsit, aztán leszerencsétlenkedtem magam a pultról nagyobb koppanások és huppanások árán. Belerúgtam a székbe meg levertem egy edényt, na, megesik. Összepakoltam, aztán vigyorogva kirobogtam és egyből a férjecském nyakába vetettem magam. Reménykedtem, hogy bírja a hirtelen bevetődős felcsimpaszkodásom, különben vagy a kanapén, vagy a földön kötünk ki. Nem akartam volna kárt tenni senkiben és semmiben hirtelen. Jól megölelgetve fúrtam a buksim a nyakába egy puszi után. Örültem neki, mint mindig, meg hát hiányzott egész nap.
- A konyhában hagyott, mérges vagyok rá, és tudja. - Néztem a kutyinkra, aztán vissza Lewyre. Nagyon nem volt jellemző, sőt, még elő sem fordult, hogy nagy háborúba fogtunk volna a fehérkével, de ma valahogy ő is meg én is kibírhatatlanok voltunk szerintem. Sóhajtottam egy nagyot, aztán eleresztettem. - Éhes vagy? Vacsizol velem, vagy….Te illatos vagy.
Nem függött össze a dolog, csak érzékeltem, hogy már zuhanyzott, amire végigmértem. Ennyivel is később ért haza és ölelhettem meg és ez rossz, máskor sem érdekel, ha hazaesik, megszerethetem és aztán fürcsizik, de ezt a dolgot még nem sikerült szerintem elég jól megmagyaráznom. Közben viszont a telefonom is csengeni kezdett, szóval vigyorogva elvesztem a lakásban pár percre még a fürdőből összekapkodtam mindent vissza a táskámba szépen, és iigen, nem felejtettem el meg is nézni, mit rakok el. Közben meg eszembe jutott a kék lötyi is.
- Hoooztam neked valamit, ott van a hűtőben. Milyen volt a napod?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Észre sem szoktam venni, ha dúdolgatok, de most is ez történt addig, még pakolgattam a dolgaim. Éppen az egyik mese dala ment a buksimban, és bár a szöveget sokszor elrontom, a dallamra elmozgatom a buksim teljesen pontosan. Mire nem jó egy kis táncos tudás, örültem, hogy ez megy, szeretem. De addig élt csak ez bennem, még fel nem emelkedtem az utolsó két kaviccsal és át nem ruháztam az új pajtimnak. Rámosolyogtam, aztán csak nyugisan nézelődtem. Az emberek annyira nem érdekeltek, sok volt és elég mogorván tudtak nézni, de mivel kitakartak állatokat néha rájuk pillantottam, akkor meg jól megbámultak. Brr, ettől a hideg is kirázott. Inkább a pofim tömtem a nasimmal.
- Ahhhaaam. Nem szereted a szilvás sütit? Uh, olyan bleh lehet, mint a gesztenye akkor. - Annál rosszabb dolog a földön nincs, de nálunk télen rendszeresen sütibe, magában, ételekhez ott van az asztalon én meg még a szagát sem kedvelem. Azt szokták mondani válogatós vagyok, pedig nem is, csak olyan undi egy kaja. Hallottam nagyjából a többit is, amit elmondott, csak követni nem sikerült.
- Nem bizony, nagyon vanis és nyami. Igen, mindig sihuhuzunk, megyünk vele majd haza. Régen mesélték, hogy buszoztak is erre, de anyu nem bírta, és leszoktak róla. Ha meg ő nem ér rá, akkor nem jöhetünk kocsival. - Nem tartottam furcsinak, hogy mindezeket elmesélem, sőt, a papi csak megsimizte a hátam, én meg tudtam, hogy örül. Nem nagyon szoktam így beszélgetni, ő meg mindig erre biztat, azt hiszem most ügyes voltam, de ezt majd otthon megkérdezem tőle. Ő közben nem volt lusti és fotózgatott minden dolgot, én meg elfoglaltam magam a nasival. - Lassú? Miért, neki van űrhajója, amivel tök gyorsan tud menni? Úúúúú, kísérleti lényetek nincs?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Mosolyogva figyeltem, ahogy kicsit elhajoltam, aztán egyből elkomorodott a pofim és bólintottam mindhárom kérdésre. Bizony, mérges, én és rá. Néztem is a kutyi után, aki még mindig egy darab műanyagot rágcsált, pedig a szétrágott első teszt jórészét már kidobtam. Össze is szűkült a szemem, ahogy utána néztem, de aztán inkább Lewyre figyeltem. Örültem neki ennek a kis vitás helyzetnek ellenére is, amit a gyerekkel produkcióztunk. Azt hiszem egy kicsit sok volt ez a nap a lelkecském kavargott és elég rosszul viselkedtem.
- Akkor vacsizzunk, csirkés sali van, meg van süti is. Éééés…nem úgy értettem, csak… nem számít na, de ráértél volna itthon, jöhettél volna haza egyből. Esetleg.
Nem akartam, hogy mindez úgy hangozzon, ahogy kicsúszott a számon, de már megtörtént. Le is sütöttem a szemem, azt hiszem az utolsó lány vagyok, aki ilyen követelőző akarna lenni, csak, nem is tudom. Nem voltam oda a dologért, ha ilyenek miatt tovább kell rá várnunk, vagy esetleg később ér még haza és véletlenül bealszunk és annyi az esti örömködésnek, hogy mindenki él és virul meg szeretet van. Azt mondjuk elengedtem, hogy a gondolatmenetem mennyire követhetetlen, lehet picit túlzásba vittem ma az édeset. Az ebédem kindertojás volt, mióta hazajöttem meg gumicukor és puffasztott rizs volt terítéken. Nem tápláló és nem is segítő kajcsik. Ideje annak a vacsorának, már ha lezártam végre a délutáni dilimet. Amíg eltűntem és a fiúkat magukra hagytam, csendesen pakolásztam, közben meg mindegyik kis műanyagot jól megnéztem, mielőtt a telefonommal együtt a hátimba dobtam. Kijőve az egyik konyhaszékre akasztottam a táskám, mint mindig, aztán figyeltem csak fel a kérdésekre.
- Őőőő, ha már úgyis arra mentem, bementem és gondoltam örülsz neki, szóval vettem. Meg jutalomfalatot is, de nem érdemli meg. Összerágta a cuccaim, és alig hagyta abba, pedig rászóltam. Rossz volt. - Aztán be is fejeztem a mondókát mert a megterített asztalra pakoltam mindent, majd elindultam a kutya után, mert láttam, hogy sunyi és valami van még a szájában. Nagy nehezen kirángattam és a kukában landolt. Ő csak csalódottan nyüszített, majd lefeküdt a konyha közepén. Én meg megfogtam a békákat és azzal együtt lecsücsültem kézmosás után. Közben felhúztam törökülésbe a lábikóim, mert szépen ülni se tudok, ejnye, aztán foglalkoztam a hamival. Úgy gondoltam addig ráér minden, vagyis inkább össze akartam szedni kicsit a bátorságom, hogy ezt úgy hogyan. Én szerettem volna elmondani, de még picit mérges voltam a gyerkőc akciója miatt is és nem féltem kevésbé, ahogy Anne arca beugrott. Ijesztő.
- Fura, de eltelt, még mindig nem szeretem az iskolát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Nem rejtegettem a dolgot, az igaz, ettől még nem akartam, hogy a kis személyes háborúnkkal szórakoztassuk csupán a férjecskét, így visszavonulót fújva foglalkoztam inkább csak vele. Nem akartam azon idegbajt kapni, hogy belekötöttem a saját kutyinkba, mikor a kedvenc pólóm szétrágását még be se vallottuk Lewcsinek. Nem is most fogjuk.
- Igen, persze. Úgyis odapakoltam mindent már. - Készségesen bólogattam, pontosan tudtam mit szeret és hogyan megy ez nála és engem kicsit sem zavart a dolog. Az ő étrendjéhez amúgy is gyakorlatilag már két fogáson túlestem én is, ki lennék, hogy beleszóljak? Amúgy sem terveztem bármiben változásra bírni őt, sőt, én kifejezetten szerettem, hogy olyan maradt, amilyen volt a legtöbb dologban. Szerintem butaság az emberektől elvárni olyat, amihez nem illenek, ilyen dolog ez. Mondjuk én azért lehetnék néha okosabb, ügyesebb, meg megtanulhatnék a számra ülni, ezt pillanatok alatt éreztem is.
- Nyönyönyö. Cssss. De, de nem leszúrni akartalak, csak… nekem ugyan olyan jó vagy úgy, mint így, nem kell ezért máshol pluszban fáradni, hm? Viszont nem annyira fontos ám ez, szeretlek, Szívecske.
Még adtam neki egy futó és átmeneti búcsúcsókot, aztán szeleltem csak el a dolgomra, még ő a konyhába jutott. Nem sokáig voltam el, így még időben lehuppanhattam, hog én is nekikezdjek. A teli szájas beszédben már nagyon menő voltam, de most próbáltam figyelni, így csak mikor lenyeltem a falatot csicseregtem.
- Gurkó? A bordád vagy a fájdalmat? Tuuudom hogy nem mindegy. Örülök, hogy ízlik. - Aggodalmasan pillogtam rá, attól még, mert én is élek ebben, nem féltem őt, vagy bárkit, aki fontos kevésbé. Sőt, mivel pontosan át tudom érezni, milyen mikor elviszi a vas a karom, vagy lábam, esetleg éppen mellkason dobbant, nem is vagyok nagyon távoli ettől. A szájam rágcsiztam az evős szünetben, aztán meglepően kevés hami után eltoltam a tányért, hogy én kérem szépen végeztem, aztán szépen mosolyogva figyeltem, még ő is, közben a gumicukros zacsit is felbontottam. Én most skippeltem a sütit, nem magamnak csináltam amúgy sem.
- Ühm, ha végeztél, mutatok valamit, jó? - Még beszéltem végig a békáimat tanulmányoztam, igazából csak megerősítést vártam, hogy nincs nagy baja azért, és nem volt olyan szörnyű a nap se, hogy most inkább csak feküdjünk, szeressem meg ő is engem és legyen vége. Én igazából még a nap eseményein pörögtem, majdnem szó szerint is hála a cukornak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

- Ő az a buta és undi lány lehetett, aki az arcodba hajol, mikor nem szeretnéd.
Magamhoz képest elég határozottan foglaltam össze, hogy más lányoknak miért lehet ezzel baja, ami mellesleg engem nem igazán érintett. Elhúztam a számat, hogy jelezzem is ez mennyire fúj egy dolog, de aztán csak elvigyorodtam. Mondták már, hogy buggyant vagyok, fura és nem normális, ettől még ilyenkor igenis pozitívnak éreztem. Sosem akartam olyan egyforma lenni, mint ők, meg valahogy nem is ment. Pedig megfordult egyszer-kétszer a fejemben, hogy akkor talán könnyebb lenne velem. A takarítónősre csak furin néztem, eleve nem értettem, de pont annyi lehetett a problémás összefüggés, mint a vacsi és az illat között, így nem is vitatkoztam a dologgal.
Inkább a gyors mozgásra és a kajcsira koncentráltam, mert attól boldog voltam. Most kivételesen nem az evésre céloztam ezzel, hanem, hogy így ohanásan vagyunk, akkor is ha egyikünk sztrájkolva csak feküdt a padlón mellettünk és bánatosan nézelődött. Jó, sikerült neki, mert rosszul éreztem magam most már, amiért felemeltem a hangom. Sóhajtottam is egyet, aztán inkább arra figyeltem, mi történt a Drágasággal ma.
- Szörnyű hangokat adsz, néha azon gondolkodom, mi van, ha kipottyan belőled egy csavar, mint régen a babaházból… az utána így bumcsi bedőlt. Az nem jó, naaagyon nem. - Látványosan ráztam a fejem, hogy ez a lehető legrosszabb opció és nem is tetszene bár ez nyilvánvaló. Aztán előhoztam, hogy amúgy én mutogatni meg ezzel együtt nyilván beszélgetni szeretnék, de kicsit elbizonytalanított. Miért lenne baj? Vagy az van, lehet, nem is igazán tudom. Eddig csak kicsit el voltam veszve, Annetől meg megijedve, de most rendesen elkezdtem aggódni is, eddig azért ennyire nem tettem. Hiszen, csak nem fog megenni, hiába volt rossz napja. Én tudom, hogy nem, na.
- Nem hiszem. Csak ne nézz így, jó? - A tekintetét keresve piszkáltam a békákat, aztán felálltam és mögé csoszogtam, hogy átkarolva az állam a vállára támasztva döntsem a fejem az övének. Ezután előre nyúltam mellette és eltoltam az üres tányért, hogy a békákat odahúzva kipakoljam őket. Először egyet, aztán még egyet és egy harmadikat is. A negyedik meg a kezemben pihent.
- Tudod mi ez?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Csak hümmögtem kicsit, hogy hát én ezt tökre elhiszem, meg bizonyosan így van, de nem zavar. Nem igazán tudom, mikor éppen fogalmam nem volt róla milyen ő, hol van, vagy egyáltalán hogyan van, miért kéne elítélnem azon tetteiért. Még azokért sem szoktam igazából, amik azóta voltak, hogy így itt voltunk egymásnak. Azt hiszem én igyekeztem minden rosszban valami kis jót találni, több-kevesebb sikerrel pedig ment is, mikor volt ilyen. De szerencsére nem panaszkodhatok. Szeretem ezt így, ahogy vagyunk. Inkább Voltot figyeltem, már egész bűnbánóan meredtem rá, de mielőtt még eljutottam volna bármire is, a figyelmem Lewy gurkós problémájának szenteltem, ha akartam volna, se sikerülne ezt ignorálni. Azt hiszem van valami saját érzékelőm, ha tíz mondat kellős közepén mondja ki és be is aludtam a harmadiknál, erre akkor is felriadnék.
- Én is, nagyon-nagyon. Így pont jól egyben vagy, bár ki tudja, hol hiányzik valami, mondjuk észre még nem vettem. Majd figyelek jobban. - Elvigyorodtam a dologra, nem mintha nem ébredne úgy szerencsétlen mellettem reggel, hogy csak ülök fölé hajolva és figyelem vagy méregetem. Na, szeretem egyben és egészségesen tudni azt, akit szeretek. Ezért igazán nem lehet szerintem hibáztatni. Közben némi simi után, amit a fejemmel követtem el az arca ellen a gumicukikra összpontosítottam. Azt hiszem izgultam, utoljára talán akkor izzadt így a tenyerem a közelében, mikor az a bizonyos legeslegelső séta megesett és megfogta a kezemet.
- Ez itt egy Ohana. - Pillogtam magam elé, de nem hagytam sok szünetet, mielőtt halálosan beleun, hogy megint valami új mese jött és biztos meg akarom nézni. Bár ami azt illeti ebbe a mesébe szívesen belepörgettem volna, hogy mi lesz mondjuk holnap, de megerőltettem a türelmem. - Itt van egy apuka béka, mint te, meg egy anyuka, mint én, meg egy első gyerkőc, mint Volt.
Soroltam szépen, mutogatva végig. Aztán odatettem azt a negyedik kis quaxit a családhoz. Rápillantottam oldalról somolyogva, hogy vajon mennyire lehet még homályos, mit szeretnék körülugrálni, ahelyett, hogy kinyitnám a szájacskám. Elhajoltam, hogy visszakalimpáljak a székemig, amit mellé húztam, aztán lecsücsülve rá húztam a táskám az ölembe. Lecipzároztam, aztán a papírtasakot kihúzva odatettem a békuk mellé. Abba nyomorgattam vissza mind a két tesztecskét, amit éppen nem evett meg Volt. Ha kinyitja ő is látni fogja, amit én, szóval csak néztem rá szép nagy szemekkel a kezeim az ölembe ejtve, a lábaim meg magam alá húzva a széken.
- Érted? Megnézed mi van benne?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Miért? Te mennyi sok éves vagy most? - Érdeklődtem meg nagy lelkesen, én se közöltem mondjuk, hogy hány ujjamat kell már felmutatni, mikor számolni tanulunk az oviban és megkérdezik, a korunkat. De ha szeretné, neki megmutatom, csak ebbe bele se gondoltam, még én fel nem tettem a kérdést. Ő már elég nagyfiúnak tűnt, biztos menő és iskolás, de azért annyira nem nagy, mint a papi, abban biztos vagyok. Közben fintorogtam pár kört még a gesztenye említésén, sokan szeretik, de én nem tartozom közéjük. Előbb eszem meg a répát meg a sütőtököt, ami sokak szerint rosszabb, pedig legalább édesek és finomak.
- Tényleg? Pedig vicces, egyszer végighorzsoltam az eeeegész karom, mert fékezett én meg felnyaliztam a padlót. Nem is sírtam ám, ügyesen viseltem. - Vagyis de, egy egészen kicsit, vagyis a papi éppen nevetgél, mert akkor is azt mondta anya, hogy úgy hisztiztem, hogy más országokban is hallani lehetett. Ezt viszont nem reklámozom, csak hogy hősiesen túléltem, az a lényeg. Aztán a fényképezéskor elfordult, én meg csak néztem rá, hogy mi a baj? - Nem akarsz velünk képen lenni?
Kicsit értetlenül billentettem meg a fejem, mielőtt még továbblendültem volna számomra oly kedves témához. A visszakérdésre jól elkerekedett a szám meg hűháztam, aztán a Papi kezét rángatva elkértem az albumaim, amik bizony minden hova jönnek velem. Volt itt illatos, púpos, simis, csillogó, matt és fényes matrica is. Szóóval tényleg minden. Gyorsan átlapoztam az első pár oldalt, ahol csak macik, nyuszik meg egyéb állatok voltak, majd a nagy Stitchel kezdődő oldalnál hangosat szusszantam és jó kezel ülve hozzá toltam félig az ölébe. - Szóóóval. Igen, van a mese, a Lilo és Stitch. A kislány, meg az ő kísérleti lénye, aki egy űrlény, és kék, és négy keze is van, és nagyon cuki. A koffeintől tökre bepörög és grrr rombol, amúgy is rombolós, de jó is ám. Mert ugye mindenkiben van egy csomó jó.
Ahogy mondtam a magamét mutogattam, meg a neveknél rámutattam egy-egy matricára, de mire az alapsztorin végig értem, szépen kezdhettem a lényekre térni. - … és Jumba nem csak 626-ot készítette ám, sorban vannak, az első a 000, és az utolsó lény pedig a 629, aki Stitch naagyon gonosz és még rosszabb ikre. Ő is itt van. Jaj, látod őt itt, ő például ilyen szirénás, jelzi, ha van más lény a közelben. Ő meg ott, tök idegesítő, tudja, mikor hazudnak az emberek és jelzi. A puszilkodós rózsaszín meg Angel, ő Stitchnek aaaa… hát ő, ők ilyen boojibook. Nézd meg a mesét, tök jó ám!
Szerintem még alig meséltem el valamit, a sorozatból pláne, éppen megsimiztem a púpos Stitchet, amin készül lerombolni a világot, jól elvigyorodtam, aztán lapozgattam egyelőre céltalanul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Ugyan én aggódtam kicsit a szavai ellenére is, de nem akartam vitatkozni. Jól érezte magát, az azért engem is megnyugtatott. Bár volt sejtésem rá, hogy nem csak a pozitív gondolkodás segítette őt ebben, hanem sokkal inkább a csapat gyógyítóinak keze volt a dologban, azért szerintem már nekik is lógtam volna én is sütivel, vagy úgy valamivel. Viszont most, hogy ezen legalább nem pörögtem és aggodalmaskodtam, volt más, ami még váratott magára. Nem igazán készültem rá, azt hiszem csak szerettem volna a tudomására hozni, meg egy kicsit azt is, ha örül, de egyelőre előbbin dolgoztam, utóbbiban meg reménykedtem. Nem nagyon ment a vacsi részemről, szóval majdnem biztos vagyok benne, hogy mire végzünk leszek éhes, vagy reggel de nagyon. Egyik opció se volt szimpatikus, de nem nagyon volt mit tennem. Inkább szépen és csendesen lépdeltem mögé, hogy megszeretgessem, mielőtt még békás előadást tartottam volna. Próbáltam nyugodtan és higgadtan mesélni, de azért nekem is megremegtek a kacsóim, és nem voltam teljesen biztos a dolgomban. Szerettem volna, ha ahogy elképzeltem abban a pillanatban, olyan könnyen ki is derül, mert valahogy a szavak a számon nem akartak kicsúszni. Azt hiszem vagy az első nem akartam lenni, aki kimondja, vagy csak nélküle nem akartam. Így kis idő után közelebb húzva a széket ültem mellé, de felé fordulva.
- Van? - A popsim alá hajlított lábikóimon doboltam, aztán pedig a zacskó előkerülése után a táskám szorongattam, ahogy picit félve, de halványan elmosolyodva bámultam a békákat. Láttam, ahogy előkerülnek a tesztek, hát nem voltam biztos, Anne ide vagy oda. Az egyikre rászöktek egy tigrisről a csíkok, és mivel szorgalmas voltam a papírokat illetően, tudtam mit jelent ez, de a másikon ott virított a felirat ehelyett. Nem mertem semmit kérdezni, azt hiszem mire a teszteket megláttam én már az iskolában kapott első sokkon átestem, de az is ilyen lehetett. Pedig szerettem volna tudni mit gondol, vagy érez, vagy úgy bármit. Helyette ott billegtem kicsit szorongatva a cuccaim, odafagytam a székhez, pedig meleg van. Bólintottam a kérdésre, mer hát igen, azt hiszem ezt lassan kijelenthetem, bár még doktornéni vagy bácsi az nem mondta.
- Én... Mi... azt hiszem. Ühhüm, szerintem nem csak gumicukor van a pocimban... - Elég halkan, talán kicsit motyogósan is beszéltem, de kinyújtottam felé a kezem, hogy megsimogassam az arcát, nem tudtam egyelőre hányadán állunk ezzel. Olyan furi volt az egész. Nem éreztem rossznak, de egyelőre a jót se találtam. - Nyuszó?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Nem akartam túlságosan nagy feneket kerítve célozgatni, azt szerettem volna, hogy megértse, mi is folyik itt és ha sikerült, akkor lássak valamit, amiből tudom, hogy igen, ez tényleg öröm, ahogy a nagy könyvben meg is van írva. Persze leszámítva apróságokat, amik miatt tudom, hogy furán néznek rám amúgy is, csak ez engem éppen ebben a pillanatban nem kötött le. Vagy ha mégis, a gondolataim másfelé voltak, reménykedtem, hogy a munkába állt g*lyánkat nem szeretné Lewy retúrjeggyel jutalmazni gyorsan és véletlenül sem lesz ettől még rosszabb estéje, mert bár tartotta magát, azért láttam, hogy nem ment minden olyan csudamesésen, mint mehetett volna. Nem szeretem, ha lehangolt, vagy szomorú, esetleg nincs hangulata úgy semmihez. Szóval most leginkább csak figyeltem, előbb a brekikre mit szól, aztán kicsit meglepett, hogy talán tudja is már, de az a halvány mosoly, ami előbújt el is illant az arcomról, ahogy nyeltem egy nagyobbacskát a tesztek utáni - lényegében teljesen értelmetlen - párbeszédünkre.
- Ez? Ez mi? - Még én is éreztem, hogy furikat mondok, és ő sem állt azt hiszem jobban. Csak mikor meg akartam érdeklődni, rendben van-e és az arcához emeltem a kezem raktam én is össze rendesen, mit is kellhet még kimondanom. A kérdésem most éppen nem annak szólt, hogy nyelvi problémáim akadnának, bár még vannak persze, de ezt-azt már én is értek, csak tudni szerettem volna, hogy igen, ehhez úgy ő mit. Zavartan nyúltam a hajam felé és csavargatni kezdtem, ezt nagyon régen elhagytam, mint szokást, de pillanatnyilag ennyi azt hiszem belefért.
- Igen, azt hiszem babát várok… várunk… várok. - Hol újra akartam fogalmazni, hol visszajavítottam a mondókámat. Aztán az ölemből eltoltam a táskámat és lassan feltápászkodtam, majd odasétálva megöleltem. Nem zavart, hogy ő ül, én meg ott ácsorogtam mellett, csak meg kellett tegyem. Láttam, ahogy eltűnik az a döbbenet valamennyire, és bizony nem mérges lett vagy idegesebb, ettől belőlem is kiszakadt egy nagyobb sóhaj, ami után a hajába puszilva hajtottam a fejem az övére. Aztán mormogtam még neki, ahogy Volt felé pislogtam majd a zacsit piszkálgattam. - Apuka leszel. Boldog vagy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Jól elképedtem, mikor számolni kezdett, úgy, ahogy én is szoktam. Mármint, ezt azt hittem, csak nekünk kell, később, aki nagyobb, annak már nem. Aztán ezek szerint mégis, vagy nem is tudom én már hogyan van, lehet nem is fontos. Észre se vettem, ahogy a gondolatomra legyintettem. Mintha valami társalgáshoz szólnék hozzá. Aztán észrevéve magam kínos mosollyal visszahúztam a kacsóm. Hallottam a számot is végül, bár a macihoz hasonló volt. Mintha olyat csinálna, aminek nem tudom a nevét, de anya szokta mondani a beszédben hibás csoporttársaimra. Ő a tanárnéni, ért hozzá. Közben a fénykép dologra elvigyorodom, aztán szépen én is odahajolok és úgy nézek a gépbe, aztán a kép után visszatérek a kis nasiimhoz átmenetileg.
- Szerintem nem nézel ki hülyén… csak nem vagy ugyan olyan, mint a többiek. Az mért baj?
Na anyu a tanárkodáshoz, papi a képekhez, Lewy meg a nagyfiús dolgokhoz azt hiszem ért. Én csak ahhoz, hogy miként törjem össze magam, vagy éppen nevettessem ki magam, nem csillogok általában sajnos. Kivéve, ha Lilo és Stitch a téma. Meg is érződik, mert nem nagyon sikerül abbahagynom, és kicsit úgy érzem, ennyire azért nem érdeklem a fiút. Így mikor rávágja, hogy hát persze, majd egyszer megnézi, visszacsusszanok a táskámhoz, becsukom a matricáim és visszateszem a táskába, az enyémbe sajnos nem fér már bele, ami szomorú.
- Azt jól teszed, tényleg megéri, nem olyan hercegnős meg uncsi ám, tényleg. - Nem tudtam eldönteni szükség van-e meggyőzésre, avagy sem, én egy kicsit azért próbálkoztam még. Na, ezért a meséért még akár a kulacsom is elajándékoznám, pedig nagyon szeretem.
- Kísérjünk el egy darabig majd mielőtt megyünk? - A papi kedvesen érdeklődött én meg közben a kulacsom szürcsöltem és a lábikóim kinyújtva és ingatva dőltem hátra. Éppen valami etetés lehetett, vagy csak késői tízórai, de valamit kaptak a macik és kezdett a tömeg gyűlni, el is vesztettem a látványt. Hiába nyújtóztam, szóval csak szomorúan figyeltem, hogy mára vége a mókinak úgy tűnik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Azt hiszem egy kicsit nehezebben ment, mint várható lehetett volna ez az egész. Ennek ellenére úgy érzem magamhoz képest nagyon ügyesen tartottam a hátacskám és nem fújtam félúton visszavonulót, vagy hebegtem és odáztam el a dolgot. Azért egy kicsit büszke voltam magamra ezért, még ha a jókedvem ingadozgatott a reakciók között, keresve, hogy vajon maradhat-e vagy sem. Amikor viszont elkezdte befejezni a mondatot, jobban éreztem magam, sőt, amikor belepiszkált a pótcselekvésembe zavartan el is mosolyodtam, a tekintetem az ölembe fúrva. Nem tudtam úgy végigmondani és kisakkozni, hogy ránéztem, mert akkor belém akadt a szó. Ez már elég régi problémánk volt, pedig próbáltam ám orvosolni.
- Várjuk. - Azt hiszem magamnak is megerősítéssel szolgált, hogy ez valami jó eleje, ami lehet nehéz, de biztos, hogy izgalmas, arra pedig mindig kíváncsi az ember. Jobban belegondolva ebbe az egészbe, kicsit megmagyarázhatóbb, miért szédültem, vagy pakoltam ki a hamit az elmúlt hetekben néha. Bár eddig ennek sem tulajdonítottam nagy jelentőséget. Ma is megsütött kicsit a nap, lehet nem is ezért volt. Ahogy közelebb mentem és megöleltem, láttam azt a bizonyos mosolyt és azt hiszem ott éreztem, hogy minden a helyén van. A hátát simogatva szorítottam egy kicsit jobban magamhoz, mielőtt a fejem felemelve húzódtam el egy egészen picit lefelé pillogva rá, beszívva az alsó ajkam pár pillanatra, még gondolkodtam.
- Érdeklődő?! Azért azt hiszem, meg kell várni egy dokit ezzel, de mind a három teszt ezt mondta, bár az elsőt valakiii megsemmisítette... - Azért felvetettem azt a hangyányi aggodalmam, ami majd az orvos dolgot illeti, hiszen most anyuéval kooperáltam, de azt hiszem előbb tudná, mint kellene, ha oda keverednék hirtelen. Ez meg nem hiszem hogy túl jó lenne. Másfelől, felmerül, ha három volt, hol van most a hiányzó. A kutyinkra nézek, de csak megrázom a fejem, azt hiszem mostanra elengedtem, hogy összevesztünk. Aztán leguggolva a férjecském elé, vigyorogva támaszkodtam meg a térdein, majd a fejem is az ölébe hajtva rajzolgattam a lábára. Nem nagyon tudtam, hogy most ebből egyáltalán ki kellene-e szakadni, kicsit itt ragadtunk, így ragadtunk, de a lehető legjobb módon. Igen, én is látom, hogy mennyire örül, még a nedvesedő szemeket is, és ettől csak még nagyobb a mosolyom. Én is boldog vagyok.
- Azt hiszem el tudom képzelni. Nagyon szeretlek. - Nyomtam egy puszit a tenyerébe, hogy aztán kicsit összeszedjem magam, mert annyira körbe simiztem, forogtam már, hogy én szédülök bele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Áhh. Látványos és hanghatással ötvözött megvilágosodásom volt, miközben választ kaptam, mi is volt a gond a képekkel. Igazából nem szeretheti mindenki, ezzel nem is vitázom, de nem rossz dolog az. Segít megőrizni a szép emlékeket, és a vicceseket is. Van egy képem, amin a nagyira ráugrott az udvarban az egyik pipi és lelopta a kendőjét. Az nagyon mókás darab, de nem szabad reklámoznom, így most se példálózok vele.
Inkább törődtem a mesékkel, ami bár nem aratott osztatlan sikert, én nagyon értékeltem, hogy kivárta a végét. Nem pisszegett közbe, intett le, vagy szólt be, ha éppen összeakadt a nyelvem. Mert ugye velem az is megesik.
- Tényleg? Az én uncsitesóim nagyon undokok. De bezzeg egyszer láttam, hogy a 101 kiskutyán az egyikük pityergett, bár tagadja. - Nagy büszkén meséltem el, mintha legalább valami szuper-hiper-mega titkos kémkedés eredménye lenne, amire büszke vagyok, mert sikeresen véghez vittem. Pedig csak hangosak voltak evés közben és felkeltem, aztán kisétáltam hozzájuk és bumm. Megtörtént.
- Mehetünk együtt. Vagy gondolom ti nem sihuhuztok arra, de azért egy darabig biztos szabadna! - Kicsit jobban örültem, az új ismeretségnek, mint lehet illene, a papi össze is borzolta a hajam, amire grimaszoltam egyet. Aztán a táskám összeszedve belekapaszkodtam a felajánlott kézbe és talpira álltam, pont a fiú előtt. Összekulcsoltam magam mögött, a táska alatt a kezeim és szépen néztem fel rá.
- Leeeeewy. Köszönöm szépen. - Úgy tanultam, hogy így illik, én meg tudok ilyen kislány is lenni, magamtól is eszembe jut, no. És hogy mégis mit? Hát sétáltunk, segített megtalálni mindent és mindenkit, meg még piknikeztünk is. Úgy mindent.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Voltak rossz szokásaim, amikről én is pontosan tudtam. A szájam állandó rágcsizása, mikor zavarban voltam, a fura beszéd, régen a hajcsavargatás, vagy éppen az, hogy kerültem az emberek tekintetét, mikor a saját belátásom szerint nehéz témába fogtam. Néha sikerült már úgy összefüggően beszélnem valami ilyenről, hogy nem a padlót vagy a plafont lestem, de ez éppen nem az a pillanat volt. A kezem, a békák, vagy a zacsi sokkal megnyugtatóbb volt eleinte. Aztán mikor megjelent az arcán elsőre az a vigyor én nagyon megkönnyebbültem, elmosolyodtam, és már a kék szemekbe is sokkal lelkesebben néztem bele, bár kicsit zavarban voltam, amit még mindig ő tudott előhozni, ahogy csak rám néz néha.
- Ühhüüüm. Ha tudsz, eljössz velem? - A kérés nem hiszem, hogy furcsa lenne, az talán inkább, hogy olyan kérés félének szántam, amit általában mellőzök. Másfelől, azért tudom, hogy hiába csinálok ezt-azt, ő szerintem még azt is külön be kell tervezze egy hónappal előre, mikor tud leülni ebédelni. Ez meg azért nem egyszerű. - Jó, de nem akartam vele azért kiabálni, csak kicsit ideges voltam és megette a felét majdnem a műanyagnak, mire észrevettem, hogy ellopta. Aztán meg is sértődött, mikor elvettem és a többihez nem nyúlhatott.
Nyilván nem is az ő ajándékai, lehet ez volt a baj, kellett volna neki valami, amivel elfoglalja magát még én kuporgok a fürdőben és kivárom, hogy végre megmutassa a kis műanyag, tényleg úgy van-e. De nagyon úgy néz ki, hogy igen, hogy kicsit nagyobb lesz az ohana, hogy nem mancsokon, hanem majd egy kicsi talpin át, de bővül. Közben az én buksim teljes üresjáratban volt, örültem és boldog voltam, mert ez jó dolog és csak néztem fel rá, kicsit lassabban tudatosítva, mit is mondott. Aztán kicsit fel is nevettem.
- Ahhoz elég pár szelet dinnye… Olyankor az ember belülről kistavacskává változik. - Persze nem ellenkeztem az ötlettel, sőt, feltápászkodtam, aztán betoltam a széket, de a zacskóban maradt békákat még magamhoz fogtam. Nem ettem meg az egész vacsit, az ebéd meg régen volt, bár az se a tartalmasságáról volt híres, de ezt elengedtem. Belefér a keretbe ma. - Azért remélem Volt abbahagyja a duzzogást, hoztam neki falatkákat tényleg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kicsit megnyugtatott, hogy nem csak az én ohanámban vannak fura szerzetek, mármint nálam is érdekesebbek. Az meg azért elég durva, szerintem érezte, hogy nem vagyok olyan általános, vagy mit mondanak? Átlagos, az lesz az. Csak bólogattam a megállapítására, mert amíg valaki meg nem nézi a legtöbb mesét, nem mondhatja, hogy ezt vagy azt utálja, meg fúj. Nekem is van, ami nem tetszik, de legalább már láttam és meg tudom mondani, miért rossz.
- Okos vagy, ez jó dolog. - A megállapításom nem biztos, hogy csak a meséknek szólt, de azt hiszem már kijárt. Beszélgetett velem, tudott olvasni meg számolni, ő nem veszett el és gondolkodott bután, mint más fiúk. Szóval igen, ő biztosan nagyon okos. A papi nevetve bólogatott mellettem. Reméltem, hogy egyetértően, és nem azért mert szerinte nagyon pozitív vagyok.
Összepakoltam és talpra ügyeskedtem magam kis segítséggel, hogy aztán a hátim felvéve szépen megköszönjem. Mikor válaszolt büszkén elmosolyodtam aztán mellé sétáltam a táskám pántját szorongatva. Mikor felajánlotta a kezét néztem egy kicsit a kézfejét, aztán a papit, aki beleegyezett, én meg a tenyerébe csúsztattam a sajátom, hogy megszorítva induljak el kifelé.
- A gyűrűsfarkú makik felé megyünk ki, ugyeeee? - A kérdésem talán mindkettejüknek szólt, de persze én csak szófogadóan követtem őket, mára nem terveztem többször elveszni, más barátot se akartam ezzel keresni, megfelelt ez így nagyon. Kicsit szökdécseltem is, aztán mikor észrevettem magam, meg azt hogy kicsit húzom erre-arra a fiú kezét, abbahagytam. Nem akartam én rosszat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Kicsit vonakodva kérdeztem meg a dolgot, de kikívánkozott és most nem is gondolkodtam annyit a kérdés körül, csak kint volt, mire jobban megrághattam volna. Nem bántam, ezt úgy mondtam, hogy komolyan is gondoltam, csak különös volt. Igyekeztem persze nem mutatni, hogy még nekem is sikerült megakadni rajta, csak mosolyogtam a puszin, aztán kicsit elgondolkodtam.
- Persze nem olyan fontos, ha van valami nagy dolog, megoldom egyedül. Csak szerettem volna, úgy könnyebb. - Nem is igazán tudtam ez hogyan és mivel jár, talán egy picurit féltem, ami mindig könnyebb, ha nem egyedül kell magam átvergődni rajta. Lehet nincs is semmi komoly ennek kapcsán csak én aggódom túl, megint, ami nem lenne meglepő. Apró sóhajjal kezdtem végül bele inkább a Voltos mesébe, ami láthatóan nem lepte meg Lewyt, ezen pedig csak a fejem csóváltam. Tényleg elég rossz kutyi tud lenni, de nem szeretem bántani a dolgaiért.  - A műanyag senkinek nem tesz jót. És még azt sem mondta meg, miért volt neki arra olyan nagyon szüksége. Nem volt jó érzés, még mindig nem az. Ez olyan, mintha rád kellene…
Mert hát valóban ez a helyzet, nem voltam rá képes, és azt hiszem azt a bizonyos kirohanásom leszámítva újévkor, úgy igazán mérges nem is voltam rá soha. Ott is betudtam a buli utáni imbolygásnak, vagy csak szerettem volna, ha az tette. Mostanában amúgy sem éreztem fairnek, hogy én bárkinek a szemére hányjak dolgokat, mikor a legutóbbi hétvégét nézve is érzékeltem, hogy sok probléma belőlem is gyökeredzik, amit rossz elgondolni is. De most szerencsére ennyire nem mélyedtem magamba és nem szomorodtam el, csak elindultam a kanapéra, hogy én is elhelyezkedjek, aztán az ölemben lévő buksiját simizzem, még felnevetve rajta, hogy a gyerkőc rám amúgy se tudna haragudni. Szerintem mondjuk de.
- Hát, nem tudtam. Mármint ebédig sejtésem se volt, hogy ilyenen kellene gondolkodjak. Aztán elmentem Annevel megbeszélni dolgokat, nem volt időm ebédelni, így szereztem egy kindertojást. Ú, képzeld volt benne egy törpilla, nem tudom hova tettem, de majd megkeresem. Tök cuki, valami táblácskát tart, és mosolyog. Hol tartottam? - Kérdeztem hirtelen, érezve, hogy nagyon lényegi mesélnivalóm lett, aztán megvilágosodva vinnyogtam fel és folytattam már kevésbé derűsen, inkább kicsit rémülten. - Szóval Anne… fura dolgokat mondott, meg majdnem meg is fogta a hasam. Az elég creepy volt. Ő beszélt róla, hogy szerinte terhes vagyok, mondta, hogy érzi… nem értem, hogy működik ez. Csak utána muszáj volt megnéznem miért mondja… Megígérte, hogy nem mondogatja ezt senkinek, aztán hazajöttem inkább. Ellógtam az LLG-t.
Bűnbánóan néztem magam elé, nem akartam, most tényleg nem volt tervben. Csak… pánikolva hazajöttem inkább. Arra rá se tértem inkább, hogy vagy negyven percig járkáltam a patika előtt, mire rávettem magam, hogy bemenjek, és hasonló ideig tartott a vásárlásom is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Tudok nagyon bután nézni, meg annál is butábban, meg úgy, mintha egy bagoly szemeit nagyítóval néznéd, mikor oldalra dönti a fejét értetlenül. Na pont ez utóbbi fázis ért el, mikor azt a fura szót mondta. Percekig pislogtam, aztán leesett, hogy nem külön dolog, hanem utána fordításként mondta a köszönetet. Na, eleve nem értettem, ezt miért kell megköszönni. Csak elmondtam, mit gondolok róla igazából, másfelől meg... ez majdnem olyan mókás, mint Stitchék saját nyelve.
- Mi az a szó vagy mi, amit mondtál? Ez milyen országban van? - Sikerült elég jól, nem, csak Majásan megkérdezni, de talán megértette. Jobban leragadtam ennél végül, mint azon, hogy miként reagált az okosságára. Tényleg az, hát beszél ilyen más nyelvet is a többi ügyessége mellé, nekem senki ne mondja, hogy nem.
Közben sikerült egymás kezeit tapicskolnunk, mert hát a papi most meg is engedte, meg ő is rendes volt és akarta. Ilyen amikor minden szép és jön a happy end, nem? Csak ugye általában a hercegek és hercegnők együtt élnek boldogan, még meg nem halnak. Mi meg... lehet hogy nem is lesz több séta. Ami egy kicsit azt hiszem rossz lenne, mármint úgy érzem a pocimban, hogy egy ilyen hír nem tenne boldoggá. De ugye ezt nem dönthetem el egyedül.
- Meeenjünk. Csak egy kicsit meglessük, aztán kéész. - A papa nem volt ennyire lelkes, de végül belement, így jobbra fordult, nem pedig balra én pedig lelkesen figyeltem a nyakam nyújtogatva, hol jönnek már. Igazából nem tudtam merre vannak, csak láttam a térképen a ház felé rajzolva a képüket. A házikó meg az, ahol ki lehet menni, azt mondták. - Biztike? Amúúúúúúgy, ha majd egyszer, talán, esetleg, megint találkozunk... az biztos jó lenne.
Közben elértünk azokhoz a bizonyos makikhoz, én meg egy kicsit közelebb settenkedve figyeltem őket jó lassan ballagva. Ketten a rácsokhoz sétálva kapaszkodtak fel, én meg felnevettem, ahogy a jobb oldali visszaborult. De sajnos a kijárat és az idő is közeledett. Ettől pedig lefelé görbült a szám sarka.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Egyszerre volt kicsit zavaró és mókás, hogy nem értettem minden szót meg, amit kimondott. Eddig azt hittem, hogy elég speciális, hogy Stitch annyit motyog a mesében és hol rendesen beszél, hol a sajátján. De eddig így rendeses élőben még nem volt ilyenhez szerencsém. Szegényt jól megnéztem, mikor pedig válaszolt, akkor kicsit elfordultam, ne legyek már még furább a nézéssel. Bólintottam párat, mintha megértettem volna, aztán a papi közel volt, hogy a pólóján rántsak egyet, mikor megálltunk és győzködtük őt.
- Hol van az a Lengyelország? - Butának éreztem volna magam, ha Lewyt kérdezem, de gondolom úgyis hallotta, de azért én igyekeztem. Az, hogy pár perc vagy óra, még én megnézek egy állatkát sok dologtól függ, leginkább attól, meddig szabad. Most mondjuk tényleg nem akartam olyan sokat, tudtam hogy már sietősbe vagyunk. De most hagytam volna ki, ahogy lehuppan a popójára a maki, majd összeveszik a társával? Na nem, azt nem szabad, olyan jót nevetgéltem, hogy mutogattam, hogy oda ni, mi történik. A papit nem nagyon kötik le az állatok, ő csak nézett be mereven és szerintem várta, hogy elmúljon. Még álltunk, addig se ugrándoztam, így senkinek nem kellett elnézni ezt nekem, bár a kezet nem engedtem el, szépen és ügyesen szorítottam, bár nem akartam undin összeizzadni, észre sem vettem.
- Az állatkertibe? Szoktál ide máskor is jönni? Vagy fogsz? Papiii, mi is jöhetünk még, ugye? - Egyébként is szeretem ezt a helyet, meg mindent, ami állatos, így nagyon jól hangzott volna, ha jövök egyszer, ő meg itt van és megint megnézhetjük. Vagy még sokszor. Nem vagyok olyan telhetetlen, csak ez úgy , azt meg ki nem szereti? - Remélem, hogy lesz majd még ilyen.
Aztán láttam, hogy int nekem a nagyapa, hogy ideje menni kifelé, mert ha lekéssük a sihuhut, akkor bizony anya fel fog robbanni, bumm, mint a lézerpisztolytól bármi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Hirtelen elég rosszul éreztem magam és nem a hallottak vagy Alíz feszélyezett, hanem az, hogy így direktbe kérdezgettem, és láttam, hogy neki is nehéz. Nem akartam mindkettőnket így megzuhanni hagyni, mégis sikerült. Azt hiszem továbbra sem vagyok túl nagy bajnok a rossz hírek, vagy változások kezelésében. Annak idején Vincére is nagyon rosszul reagáltam, Lewyt újévkor nem említve, most pedig ez. Bár határozott javulás, hogy csak kicsit megremegtem és kiült az arcomra a csalódott szomorúság. Tartottam magam, mert szerintem ígyis többet sírok, mint lehet kellene, pedig nem szeretem, az szomorú dolog. Mikor esik, akkor is a felhők sírnak, ezért szeretem azt az időjárást, ami az eső után marad, mikor érzed azt a hozzá párosuló illatot, de újra elvonul a ború és valami szebb jön.
- Ne haragudj, Szöszi. Nem úgy értettem, nem haragszom rád, sőt, örülök, hogy azért elmondtad, ne érezd magad rosszul. Tudom, hogy nem te szeretnéd, hogy ez történjen velem. Tuudom, csak… nem jó.
Nem tudtam elmagyarázni, hogy aztán miért kezdtem könnyezni és hüppögni. Az agyam értette, de a szívecském még lázadt, hogy valami, amit szeretek ezek szerint rosszat is hozhat. Buktam már nagyokat versenyeken, mind megviselt, még a kis területiek is, nem csak a nagy téttel bírók. Azt hiszem az a bizonyos felvételi is ilyen lenne. Nem akartam mélyen beleásni magam, de sikerült. Ami már csupán a saját hibám. A zsepit elvéve törölgettem le a pofim kicsit, majd vettem pár nagy levegőt, ahogy a füvet bámultam.
- Persze, értem én. Köszönöm, hogy elmondtad… - Tényleg értékelem, hogy nem akart nekem rosszat. Ettől még próbáltam tudatosítani azt, hogy igaza van, ez nem kéne a világ vége legyen, de már most ott tartottam, mint a fellépések végén szoktam: mi sikerült félre? Hol csúszott el a dolog vajon? Még a három számomból is csak kettőt döntöttem el, az utolsó helyért másik kettő jól betanult verseng, amik eddig tök jól mentek. Csak karácsony előtt lenne az első forduló, addig minden a helyén lenne, eddig úgy gondoltam. De most igazából gombóc van a gyomromban, könnyek a szememben és nyugtatom magam.
- Sokszor vesztettünk már dobogós helyet, hibáztunk, én is egyéniben. Az általános iskola előtt a művészetis felvételin olyat estem, hogy kiesett a fogam. Pont a zsűri előtt, mikor bementem. De utána letáncoltam, és a legjobbak közt kerültem be.
Igen, erre büszke voltam és nem sok mindenkinek meséltem el, mert valahol nagyon ciki is. De gondoltam itt van az ideje. Alízban egyébként is bízom, és azt hiszem erre gondolt azzal, hogy ezután se hagyjam annyiban. De pontosan emlékszem milyen nehéz volt ott felállni és középre sétálni, majd táncolni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Sokszor van velem, hogy reggel nem vagyok hajlandó felkelni, de most nem is kívántam ilyet tenni. Ha tudnék napot ugrani, már megtettem volna. Nem mondanám, hogy nyuszi lennék, de sem az orvosokat, főleg az ismeretleneket, se a vizsgálatokat nem szeretem. Ijesztőek, néha fájdalmasak és kellemetlenek is, semmi jót nem tartogatott a nap, ráadásul délután volt csak a nagyobb így fél nap semminek tűnt. Bár Lewy azt mondta megoldjuk. Elhittem neki, mire kiimádkozott az ágyból és hajlandó voltam felöltözni is rendesen. Szépen, és viszonylag időben indultunk el, hogy felérve Pestre, a klinikát megtalálva bejelentkezzünk. Nem éreztem magam túl jól, de leginkább mert ideges voltam. Amikor pedig felvilágosítottak, hogy mindez egy vérvétellel kezdődik reggel, hát eléggé lesápadtam. Lecsücsültettek, aztán úgy megcsapoltak, hogy reménykedtem benne, hagytak valamennyi vért bennem is, azt hiszem az egy szükséges alkotóelemem. Zavartan lóbáltam az ágyról lelógó lábaim, nem nagyon sikerült odanéznem, mit csinálnak. Csak, mikor megszabadítottak a kis eszköztől és kiengedtek lélegeztem fel. Szegény férjecske kezét addigra szerintem pici mazsolává szorongattam.
De ennek a rémálomnak is vége lett, ehettem is végre, amitől legalább morcos nem voltam. Aztán kiderülhetett volna, hova is készülünk, még várni kell. De ez úgy tűnt várat még magára.
- Addig mit fogunk akkor csinálni? Mármint, én eleszegetek itt, de az sokba kerülne, és úgy kéne visszaguríts oda. - Mutattam a nagy épületre, ami majd még egy csúnya körben érdeklődik irántunk. Széles mosollyal bújtam hozzá, aztán kicsit fintorogva hajlítottam be a kezem, hogy még a bucit oda szorítsam, ahogy mondták. Ugyan oda ragasztották a kezemhez, nem tudtam, hogyan is jó. De még nem mertem kidobni.
- Szerinted mire visszamegyünk, már megmondják az eredményt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Nem voltam túl meggyőző abban, hogy ez nem akkora dolog, mint tűnik és majd nagylány leszek és megoldom. Egyrészt magamban sem bíztam ennyire, mivel nem igazán vagyok oda a kórházas dolgokért, másrészt bármennyire szerettem volna azt hinni, hogy lehúzhatok egy életet anélkül, hogy lennének vágyaim vagy kívánságaim, aminek hangot is adok, tévedtem. Vannak ilyenek, és ahogy kicsúszik félszándékosan a számon, onnan bizony a legrosszabb lenne csalódni. Jól esett végül, hogy azt mondta ott lesz, csak halvány mosollyal magam elé suttogtam egy jót. Aztán fel is keltem, nem akartam bajt.
- Én is őt. Őt is. De attól még biztos tud mérges lenni egy darabig. Nem lesz kivel napozzak vagy körbe rohanjam a lenti játszótér mögötti kis erdőt. Csak nem szeretném, ha rászólok, megutáljon.
Bár én úgy véltem, hogy most vallottam be életem aggályait, van egy olyan megérzésem, hogy ezzel tisztában volt. Sok dologtól félek ilyen értelemben, amiken nem tudok átlépni. Rettentően rossz berögzüléseim vannak, amik sokszor nem engednek változni sem. Eközben én elhelyezkedtem a kanapén, vele ellentétes oldalon felhúzva a lábikóim, aztán a szoknyám piszkáltam meg a pofiját simiztem meg felváltva, ahogy mesélni kezdtem. Mivel én is elvesztem benne, nem lepett meg, hogy talán ő is. De amennyit én értettem, azt sikerült elmondani.
- Nem tudom mi ez a furasága, olyasmi talán, mint Alíz, tudod ő meg álmodik… - És itt jöttem rá, hogy még mindig nem meséltem el, mit is mondott ő nekem még az idő alatt, hogy Lewy edzőtáborban volt. Nem túl jó emlék és próbáltam is elfelejteni. Viszont a mai hírekkel talán értelmet nyerhetne, esetleg. - Persze, mondjuk annyira fura volt az egész délután, hogy nem nagyon ment az evés, de ezen kívül igen. És meg, most már teljesen.
Rámosolyogtam, ahogy a kezem megállta haján végig szántva a buksiján. Előre hajoltam, hogy mikor összeért a nózink nevessek kicsit, aztán megcsókoltam, először csak egész kis puszi volt, de aztán nem húzódtam el, nem akartam. Mikor levegőt véve kicsit elhúzódtam még az alsó ajkát megpusziltam csak aztán egyenesedtem fel kicsit. Nem nagyon akaródzottam a végére reagálni elsőre, de ott maradt bennem a kérdése. Leginkább azért, mert, ha erre van negatív válasz, az mit hoz? Nem mintha bennem ez lenne, ezért is zavar meg kicsit.
- Nem csináltál semmi rosszat. Ezt hogy érted?