Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem éreztem magam jól most már, és nem azért, mert olyan brekijövősen fájna a derekam és a hasam alja, meg a világ is, hanem mert nem történt semmi. Nem szeretem a kórházat, büdi, nyomasztó, félek benne és rossz érzéseket is hoz elő. Néha elbóbiskoltam, de nem volt sehogy jó a fekvés, kényelmetlen volt és rossz, hogy majdnem egész nap egyedül fekhettem, mert amíg nincs kint a breki, nem mehetünk a rendes szobába, ahol az apucinak is van ágy. Már annyira bele voltam keseredve az egészbe, hogy a kacsómba csepegő infúziót számolgattam, ahogy Klara mellettem csücsült az ágyon és firkálta a kis lényt, amit rajzoltam neki. Még tanítgattam, hogy fogja a ceruzát, de most nem bántottam, csinálja csak, ahogy szeretné. Az apu elment boltba mi meg kettecskén vártuk, hátha most megjön a tesó. De nem. Volt éjjel egy kis probléma, amiről utólag kiderült, hogy csak a tökfőzeléktől morgott a hasam, meg nagyon rugdosott a pici, de ki nem indult el. Anyáék is aggódtak, Lewy szenvedett, én meg nem éreztem valami jól magam, hogy lehet miattam nem történik semmi, pedig semmi olyat nem ettem, ittam vagy csináltam, amit ne lehetne.
Olyan nagyon sokat nem maradtam magamra, mert a férjecske leszaladt, anyáék meg pár percre rá fel. A szerelmetesemé Klarat csomagolta össze, az enyém meg befonta a hajam még mielőtt elindultak volna sétálni a brekilányommal. Ekkor húztam elő a színezőm és ékeltem ki a hátam párnákkal.
- De ettől legalább nem pánikol be a fél kórház, hogy akkor most jön a breki, mint a főzeléktől - motyogtam neki, aztán inkább magamhoz húztam a dobozt és a műanyag kanalat is. Akartam valami édeset enni, meg ettől mi baj lehet. Úgyis tök meleg van, ha nem itt lennénk és nem kérték volna külön, hogy legyen pizsim, azt is leráncigáltam volna már félig. - Most olyan nyugi van, nem csinál semmit - vontam meg kicsit szomorkásan a vállam. Pár órája nem rugizott vagy mozgott, úgy legalábbis, hogy érezzem. De más se történt, nem éreztem olyat, mint Klaranál.
- Azt mondta a TV-zős néni, hogy jön egy óra múlva megint. Nem maradtál le semmiről, ha így haladunk, kiderül, hogy olyan, mint én, és ki se jön, még nem érzi jónak - mosolyodtam el egész picit, mert én se tenném. Sose szerettem sehova menni csak úgy. - Nem vagy álmos? Mármint, alhatsz nyugodtan... úgyis szólok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- A minibb brekiről. Mikor jön meg hogy fogjuk hívni, vagy hát anyukád szerint ez volt benne, de olyan hosszan írtak meg kedvesen - gondolkodtam el picit. Lehet tényleg csak ez érdekelte őket, és nekem nem tűnt fel még anyáék nem fejtették meg, ettől még hagytam úgy, ahogy volt, szépen a szekrényre téve, ahol meglesz majd úgyis, ha hazamegyünk. Addig nem olyan fontos se az, se semmi más levélke. Igazából már egész sokat megértettem, leginkább a szavakat és abból ki tudtam találni a mondatot, még ha egy-egy ismeretlenebb is volt. Mondjuk a válaszolás már nem volt ilyen kezemre álló, nem mindig volt jó a sorrendem, vagy rossz szó jutott eszembe, ilyeneket nem is szoktam megcsinálni a férjecske nélkül. Mikor a boltba beszélni kell, akkor meg nem zavarja se  a néniket, se a bácsikat, hogy ezt-azt nem jól mondok, segítenek.
- De most tényleg nem is - biggyedt le az ajkam, egészen le is ejtve a fejem a pocim meg a földet nézegetve, bár utóbbiból igen takart kilátásra volt részem. Ott volt a kisszerelmem, aki végigtaperolt, aztán nyálasan odanyomta a nyelvét is a hasamhoz, azt hiszem ez egy puszi akart lenni, amire meg is simogattam a szép kis fejét, mielőtt hagytam volna a nyuszikba feledkezni.
- Nem segítesz… - ingattam a fejem kicsit eltanácstalanodva. - Szóval… én mindent… boldogságot, nagyobb ohanát, meg még nagyobbat, meg brekiket, meg sok nyerést… nem tudom mit a legjobban. Talán a boldogságot, az mindennel jár - piszkálgattam kicsit a kockát a kezemben, aztán a másik mellé tettem az asztalra és felé csúszva a vállának döntöttem a buksim egy pillanatra, aztán hagytam húzni.
- Semmit se nem? - kérdeztem vissza, ahogy a tornyot méregetve, kettővel az övé alatt kihúztam a bal szélsőt. Illetve elkezdtem, mert olyan instabil volt, az az alsó nem segített sokat, de na. - A legszebb emlékem rólad… - kezdtem bele, aztán csak a számra harapva fogtam mindkét kezemmel a kis darabot, és meredtem rá, majd a férjecskére és a brekire felváltva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Gondoltam, hogy nem pár perc lesz, mire a drága végez a boltban. Lehetett volna nagy sor, nem csak nagyon lassú néni, meg hát itthon vagyunk, bárki megállíthatja egy képért vagy hasonló. Általában, ha kiteszi a lábikóit az utcára, ha vele is vagyunk megesik. Olyankor ki kell várnunk még elül a sikítós lánylelkesedés. Nem szeretem, tudom, hogy a brekik se, mert a mi apucink, nem kell rajta csüngeni másnak.
- Majd nem lesz unalmas, mikor itt nagyon kell segíteni, nem is értem őket - ingattam a fejem, mert én kicsit sem tudtam úgy látni ezt a helyzetet. Én is szerettem volna, ha már történik valami, meg közben nem is. Azért hiába volt már egyszer alkalmam ezen túlesni, nem egy olyan érzés lesz, amit vissza szeretne várni bárki. Én sem. Tudom mennyire fogok félni, és sírni meg csak nem. Kicsit talán ideges voltam ettől, ilyenkor mindig olyan mereven csücsültem és éreztem, hogy fezsül még a hasam is. - Meeeglátjuk, túl jó - dugtam ki a nyelvem, ahogy kibontottam a dobozt és a málnás csodába nyomtam a kanalam. Pont eléggé kiolvadt, mire ideért vele, hogy szépen lehessen enni.
Tisztában voltam vele, hogy nem túl jó, kellene rendes hami, de igazándiból a jégkrém is csak pici falatonként tudott lecsúszni a torkomon, nem voltam éhes, tegnap sem. A reggelit is ott hagytam, az ebéd se járt jobban, bár az nem is nézett ki valami jól, de azért igyekszem. Közben kitaperoltam a tojást is az ágyban.
- Azt mondta meghallgatjuk hogyan dobog a szíve, nem-e akar kijönni, meg megnézzük hogyan fekszik. Hát gondolom kényelmesen, ha nem jön - emeltem fel a kanalat billegtetve a fejem. Nem igazán értettem ez mire jó, de én nem voltam doktornéni, ő ért hozzá. - Hát, ez a bácsi, aki legutóbb bejött, mert nem volt a mi nénink, tényleg csúnya volt. Meg morcos is.
Nem szerettem rosszakat mondani, most is suttogósra fogtam, pedig zárt ajtó mögött voltunk. Összefogtam a színezőm meg a ceruzáim és letettem az asztalra, aztán a kacsóimon megtámaszkodva elcsúsztam a helyem széle felé szorongatva a tojásom.
- Nem akarsz idejönni? Csak egy kicsit. Nem mondom meg a megtiltós néninek, ígérem - mert ugye ilyen is volt. Nem volt oda érte, hogy Klara bemászik az ágyneműmbe, vagy hogy itt csücsül velem a férjecske, azt mondta ez nem az a szoba. De én így nem érzem jól magam. Egyedül vagyok, mióta bejöttünk. Vagyis van fagyim, de az nem ugyan az. Inkább kanalaztam még egyet belőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Hát, megnézzük mennyi kell nekem, meg a pindurlánynak, te csak utána jössz a sorban - bólintottam nagyokat, hogy igazoljam is magam. Nem mintha annyira éltünk volna bármit a napokban. Valahogy megint olyan kevésbé evős időszaknak látszott, pedig most rosszul sem voltam. Azért ha kicsi kanalakkal is, de belekezdtem a málnás csodába, még kicsit tátva is hagyva a szám egy nagyobb kanálnyi után, ahogy a kezemmel csapkodtam, hogy uh, ez hideg, lefagy a szám meg minden. Pont ezért a megjegyzéséről le is maradtam kicsit, de talán nem volt akkora baj. Tudom, hogy nincs oda a tényért, ha valami nem klappol, de szerintem csak a várakozás. Izgultam, olyan jó lett volna már két brekizni és túl lenni azon, ami még el sem kezdődött.
- Én nem akartam a bácsit megsérteni, de se kedvesnek, se olyan szimpatikusnak nem tűnt. A pizsim láttán is csak elfintorodott. Azt mondták szabad sajátot, most mi a baj vele? - Lehet, hogy nem túl jó méret, a pocim alja is kint van még egyelőre belőle, de szeretem, megnyugtat és Angeles. Miért kéne a csúnya, lehangoló kórházbavaló fehéret felvennem? De most nem volt morci bácsi, még egy ideig ultrahangozós néni se, csak mi ketten, olyan pihenős pár óra, de unalmas volt nagyon. Nem élveztem a fekvést, pláne egyedül. De sétálni is csak kétszer mehettem eddig. Azt hiszem részben ezért is ficeregtem arrébb, aztán a tojásom meg a fagyit is szorongatva néztem a helyre meg rá nagyon elszontyolodva.
- Én nem akarok rosszat - akkor sem, ha ez nem jó. Nem értettem, milyen dolga nem könnyű, azt hiszem nem rontottam el semmit, de azt tudtam, hogy nem volt túl szerelmetes meg apucizós ez az elmúlt két nap. Nem szerettem. - Csak egy picit, mondjuk kettőre... vagy kettő és félre... - mondtam fél szemmel hunyorítva, ahogy próbáltam kicsit többet adni ahhoz az egyhez, aztán csak néztem a lábaira, meg arra, ahogy csak éppen csücsül ott, pedig neki is lenne háttámasz mert ott vannak a párnák, és elférne a lába is.
- Nem tudom - vonogattam kicsit a vállam, aztán lenyelve a fagyifalatom a minivödröt a lábaimra tettem. Nem zavart, hogy vizes leszek, majd megszárad és inkább elkezdtem kibontani a tojásom felé nézegetve, hogy most tényleg csak ilyen félcsücsülés lesz-e. Vagy hiába is várok bármit. - Nem fogsz idefeküdni mellém, ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nagyokat bólogattam arra, hogy erre később visszatérünk, szerintem ők is örülni fognak a levélnek, meg mégis csak jobb, ha Lewy mondja meg, mit is írjunk bele. Én amúgy se vagyok túl jó még a saját nyelvemen sem az ilyenekben. Sokszor meg sem értenek, nem még majd egy másikon. Nem volt egyszerű az élet soha. De nekik kell, ők rendesek, meg a rucis shop is, a nyuszis pulcsikkal, amikben szurkoltunk is nagyon szuperek, szeretem őket, családi ruha.
- Akkor miért mondasz ilyeneket - meredtem rá nagy szemekkel, ahogy felemelte kicsit a buksimat, de azért az a csókocska jól esett, el is mosolyodtam a végére, bár nem voltam elégedett, hogy csalónak néz. Én sose nem szoktam. Jó, egyszer talán tavaly, jengázás közben, még nem figyelt megigazgattam a tornyot két kör között, hogy ne essen szét, de akkor se én nyertem, így tulajdonképpen nem történt semmi, nem?
Nehéz volt a kívánós kérdés, kicsit meg is szenvedtem vele, de aztán csak összefűztem a kezem magam előtt elnyújtva és a fejem is kicsit oldalra biccentettem, mikor végül meg lettem dicsérve, hogy azért csak ment. Nem volt zökkenőmentes, de csak kint volt az a válasz. Ezzel meg persze át is adtam a stafétát mindaddig, még megint nem húztam. Klaracskának segítettem arrébb húzni a nyulait, és kettőt karolva feküdt a lábikóim közé, én meg csak simizgettem őt végül félkézzel, ahogy a másikban a friss problémám szorongattam.
- Uhf - szaladt ki a sóhajjal a hang, aztán kissé tanácstalanul motyogtam érthetetlenül magam elé. - Nem tudom, hogy a leglegleg melyik lenne, de az egyik kedvenc legszebbem, aaaaaz... mikor kiderült, hogy Klara picilány lesz - mert örült. Nagyon, én is, de ő meg pláne. Akkor már beszélgettük, hogy szeretné, ha nem kék zoknis lenne, és ott.. hát még a szeme is izzadt meg ilyesmi. Meg úgy előtte meg utána is szeretem minden emlékünk persze.
- Te jössz, apuuu - vigyorogtam rá, aztán csendesen vártam, hova tovább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Egy igen óvatlan férfi nekiütközött a babakocsinak, amire elég ijedten néztem, a brekim meg nagy szemekkel hajolt ki, hogy ki kopogott. Azt hiszem ő valami ilyesminek érzékelte, de legalább pont nem rágcsizott és nem nyelhet félre. Akkor biztos nem lennék boldog. Nem szeretem a kapkodást és azt, mikor nem tudnak viselkedni. Én se vagyok olyan jó mindig, múltkor kicsit ügyetlenül halásztam le a felső polcról a mézet és lelöktem a cicimmel egy dobozos lekvárt. Még jó, hogy nem tört el. DE miért teszik magasra, amit nem csak jetik vesznek?
- Nem hozzánk jött a bácsi - néztem a pindúrra, miközben kicsit kihúztam az epret a szájából. Az enyémbe is tökre beférnek egészben, több is, de ezzel neki még nem illene versenyezni, sőt, jobb is ha nem. Közben megjött a néni és elhúztam tőle a pingvines és a kacsás könyvet is és a babakocsit elfordítva lapozgattam beléjük. Az egyik hiába volt lengyel, még nekem is majdnem jól érthető volt, a másikat meg majd az apu olvassa nekünk meg meséli és minden jó lesz.
Valahol éppen két pingvin nézésébe fagytam bele a felismerésbe és a könyveket szorongatva félreálltunk Klaraval én meg oldalról pár lépést közelebb araszoltam az integetőhöz. Itt már egészen biztos voltam benne, hogy nem tévedek.
- Úúú, tökre nem is tudtam, hogy te jársz ide. Vagyis… - néztem körbe a vele szemben álló sorra, akik rám csúnyán néztek, amiért hátulról idejöttem és tökre nem is jó nyelven beszélgetek szerintük. Még nem állt össze nekem a kép, miért is van itt, azt hiszem sose voltam gyors. - Miért színezel a könyvekbe?
Kissé tanácstalanul méregettem, amik előtte hevertek kinyitva, se ismerős nevet, vagy éppen feliratot nem láttam bennük. Meg általában mérgesek, ha idegenek firkálnak abba, ami az övüké, ezek az arcok meg - kivéve most - elég vidámak voltak. Még az a csinosan kiöltözött néni is, aki levelet adott éppen neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- De azért hagyunk ám biztos - tettem még hozzá, ahogy kicsit nyalogattam a hideg kanalat. Ehhez legalább nem fagy oda az ember nyelve, mint más dolgokhoz tud. Nem lehet kellemes. Egyik évben, mikor még együtt táncoltunk Keve egy téli edzőtáborban megnyalogatta azt a fémkorlátot, ami ilyen kapaszkodó volt az ebédlőbe menet. Ő majdnem ott maradt! Akkor vicces volt, de utólag elég rossz lett volna és sírás, ha nem lesz jó a vége.
- Miért nem? Nekem fontos - mondtam kicsit a fagyimba fordulva, ami elég közel volt, lévén tartani se kellett, elég volt a pocimra tenni. Mondjuk lehet nem kéne hűteni a picilánykát, de eddig sose panaszkodott a fagyik miatt. Volt már itt hideg pedig! A bácsi említése ettől még nem tett boldoggá, tudom, hogy estére már itt lesz a néni, aki az előző brekit segítette megszülni, de ha addig kezdődik meg csak ő marad. Én meg ettől is tartottam. Rossz érzésem volt tőle és éreztem azt a kellemetlen szúrást az oldalamban. Inkább csak simizgettem a tojást tartogató kézfejemmel a hasamat, hátha legalább választ kapunk mi újság van vele. Már mindenki várta, de ő tényleg nagyon kis kényelmes. Nem úgy, mint ez az ágy egyedül.
- Nem kellene neki szólnunk, hogy tényleg kijöhetne már? - néztem a szívecskére, aztán vissza a pocimra két falat fagyi között, mielőtt letettem volna azt inkább a szekrényre. Éreztem a pici talpakat - vagy mancsokat - amire el is mosolyodtam és apuci keze után nyúltam ha hagyta, hogy odahúzzam.
- Én nem fogom, senkineksenem - ingattam meg a fejemet, aztán picit kitoltam a popsim, így befelé dőltem valamennyire felé, pont a vállának tudtam dönteni a fejem meg átkarolni a kezét. Félbe is hagytam addig a tojásbontást. - Kicsit azért félek...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Tudom - dörmögtem leginkább a számban lévő kanállal, sokat amúgy sem érthetett, ettől még így volt. Én se éreztem jól magam, hogy nem megy a hamizás, attól sem, hogy a breki még odabent van. Sok ijesztő és fura dolgot olvastam arról, ha a baba nem tud megszületni, én ilyet nem akarok. Sem azt, hogy még több cuccot folyassanak a kacsómba. Ki fogok ennyi víztől, vagy mi ez durranni. Undi volt és a kezemen is csúnya, lila folt éktelenkedett már a kötés alatt.
- Nem szabad annyit költeni egy ruhára. Meg bugyira se, de Hannahnak szerintem csak azok a pici masnii a cicitartóin annyit érnek, nem még a többi - magyaráztam kicsit ide meg oda tologatva a fagyispoharam, hogy aztán jól végignézzek magamon és a pizsimen. Nem éltem ilyenekkel. Mármint vannak, csak nem szeretem, főleg az említettet. Csak megnyomja a pánt a vállam és a hátam, kényelmetlen, bele se férek a régiekbe. Jobb nélküle.
- Hát… az segít? - sandítottam rá, kicsit hunyorogva aztán a pocimra is, de nem tűnt valami hatásosnak semmi. Sóhajtottam is egy nagyot és mintha minden levegő is ki jött volna, olyan nagy hanggal járt. Nem szeretek várni és hiába mondták, hogy türelem, én csak szeretném már őt is a kezemben megfogni, bemutatni Klaranak, szétpuszilni, megölelni, mert az enyém, a miénk, ohana. De még csak ott van bent és élvezi.
- Akarom, hogy maradj, senki nem tudja meg - ingattam is a fejem, nehogy itt félreértés legen, hogy nem gondolom komolyan. Pedig de. Nekem kellett,hogy itt legyen, az én apucim. A miénk, és ez nem olyan, ahol nagyon egyedül szeretnék lenni. Nem is tudom mi lenne akkor. Persze mondták az anyáék, hogy megkérdezhettem volna itt szeretne-e lenni, de én nem lennék jól, ha most egyedül maradnék. Vagy akkor, mikor a rossz része jön. - Csak fogd majd a kezem, jó? Tudom, hogy nem mész el, de… azért ha bármi lesz, majd a az összes tsum tsumom add oda a brekiknek, meg a dobozt, amibe a kinderfigurás hercegnők vannak, meg a színezők és a rajzok…tudod, ott vannak a cipők alatt és mögött a szekrényben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Elég kivételes egy nap volt ez a mai, mert Lewyvel egész napra idejöttünk. Neki csak későn van órája, így is megérte. Én most utaztam elsőre, azóta, hogy hazamentünk a kórházból. Nem is volt valami jó az elmúlt pár hét. Fáradt voltam, sokat fájt a fejem és a minibreki se akart nagyon szuszogni, pedig mindent megpróbáltam. Csak nyüssz. Délelőtt a cukorkaboltban voltak dolgok, amihez kellettünk mind a ketten, de én nem olyan sokáig, így még ő beszélgetett az ügyvédbácsival meg néha szépen mosolygott rám, meg a minibb brekire, pakolgattam a boltba és vártam Alízt. Örültem neki, hogy van egy kis szabadideje, így mikor 11 körül megjött, Aniaval magamon mentem őt megölelgetni és nagyon örülni neki. Hiányzott, mármint tényleg. Nagyon kevés az olyan ember, akit elég régen ismerek, sosem bántottak és még mindig fontosnak tartanak ők is engem, nem csak én őket. Mindig kérdez rólunk, beszélünk telefonon, ami jó. De persze nem pótolja azt, mikor találkozunk. Kicsit lebzseltünk a boltba beszélgetés közben, Klara meg is fogta a barátnőm kezét, azt hiszem ment volna a nyusziit bemutatni, még nagyokat nevetett is, mikor a szőke lány felemelte. Boldogság volt és nagy traccsparti.
Ennek viszont vége, mert ő elment ebédelni, mi meg kimentünk anyu elé, aki majd este jön velünk Tihanyba, ahol most leszünk kicsit. Furcsa, mert régen voltunk ott már eléggé, pedig most a szokottnál is jobb volt minden. Tényleg ohanásak voltunk és mindenkin azt láttam, hogy így is érzi.
Annak ellenére, mennyi minden történhetett volna még, nagyon gyorsan elszaladt a nap és a játszótéren ücsörögve kaptunk egy-egy puszit az aputól és ment is órára, akkor lestem a telefonra és látva az időt én is feltápászkodtam a padról, hogy visszacsomagoljam az én pindurimat a kenguruba, amit jól rám lehet tenni. Anya segített is, mindent összekapcsolt én meg odaadtam a cumit a kislányomnak, majd leguggoltunk Klarahoz. Neki is adtam egy nagyot és megígértem neki, hogy sietek, de maradhat nyugodtan anyával itt játszani, így is tett, mentek vissza a hintához. Az a kedvence. Én meg elindultam a cuki felé út közben néhány köszönésre felkapva a fejem, majd halkan válaszoltam is. Nem mindenkiről tudom kicsoda, de így illik.
- Szép napot - köszöntem be, mikor beléptünk az üzletbe, majd a tömegben kicsit kacsázva egyből a pult felé lépdeltem simizgetve a rám csatolt hordozón át a pindurim hátát, aki már pislákolt nagyokat. - Sziiia - integettem nagyban Riri felé, mikor megláttam merre is van, aztán elkaptam azt a külön menüs lapot, amin a fagyik meg a kelyhek vannak és mentünk is az asztal felé nagy boldogan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nincs bajom Hannahval, tud ő szerintem aranyos...abb lenni, mint amúgy. Csak furi, hogy többe kerül a harisnyája, mint nekem az egész ruhatáram. Mármint amit egyedül vettem - gondoltam át kicsit a dolgot. Nyilván már van sok másik ruhám is, amiket ajándékba kaptam, vagy éppen a szőke meg Lewy vettek nekem. Olyan is, amit én választottam de régebben biztos nem vettünk volna anyuval, mert másra költöttünk.
- Nem vagy valami hatásos - ingattam a fejem egy lemondó sóhajjal, aztán csak megsimogattam a pocakom egészen elmosolyodva. Hiába félek és aggódok, tudom, hogy mennyire jó lesz, mikor már itt fekszik a kis mini ágyikójában és figyelhetem, várhatom mikor sír és szól, hogy engem szeretne, vagy enni, vagy csak úgy. Nincs már sok, akkor sem, ha elég kényelmesen ücsörgél odabent. Talán pár órája fájt elsőre picit a pocim, de mivel nem történt egy órán át semmi, nem is szóltam senkinek, biztos csak nem kellett volna a joghurt a céklás leves után, amit Levendula csinált nekem. Erre a gondolatra bele is kanalaztam egy utolsót a fagyimba, hogy aztán letegyem a szekrényre és szépen helyet csináljak neki. Ameddig vissza nem kérdezett, észre sem vettem, hogy is szólaltam meg. Be is szívtam az ajkaim kicsit elpirulva ahogy ránéztem.
- Igen, eléggé nagyon - még bólintottam is egy picit, ahogy megpiszkáltam a takarónak eladott huzatot magam mellett. Az oldalam felé dőlve fordultam kicsit el, de azért vigyáztam a kezemre, mert ha kicsúszik ez az izé, megint megbökdös a néni, és így is majdnem lehánytam, mikor csinálta. Nem szeretem a tűket. Ő is elhelyezkedett és egy puszit is kaptam, amire kicsit nyugodtabban szusszantam mellette hozzá is bújva.
- Azt csinálják halál előtt? - kérdeztem kicsit bután, bár a cél az volt. Mármint hogy meglegyen mindennek a maga helye, ha a ma nagyon rossz lesz. Amikor olyan nagyon fájt Klaranál is én tényleg azt hittem sose múlik el és nem bírom ki. Szóval már az emléktől kiráz a hideg és lesápadok. - Jó, majd igyekszem - sóhajtottam kicsit, aztán csak nagyon erősen karoltam őt át és bújtam hozzá. Kicsit még a kindertojást is túlszorongattam, de végül a Nyuszó hasára tettem a szépen ketté szedett papírt, majd szétnyitva az elpuhult csokit mindkét darabba tettem egy felet. Aztán szenvedni kezdtem a sárga műanyaggal mert sehogysenem akart kinyílni. Pedig ez hercegnős tojás, mindig menni szokott és aranyos meg lányos dolgok vannak benne.
- Tudom. Mert te vagy a legjobb... de... tojást is tudsz nyitni? - tartottam felé kicsit elkedvetlenedve, ahogy nem igen jutottam semmire.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Fogalmam sincs miről beszélsz - csóváltam a fejem, ahogy az építményt méregettem kicsit helyezkedve, mert fájt a hátam, mikor rosszul csücsültem ekkora pocival. Ami meg azt illeti, szerintem nem is popsiarc, az ohanában legalábbis nem. Néha piszkálódós anyáékkal, vagy éppen a pandáékkal, meg Lucáéknak is kijut a jóból, de amúgy nem. Másokkal lehet, de az meg annyira nem fonts. Biztos vagyok benne, hogy ők megérdemlik, hiszen ha nem így lenne, csúnyán állna a sorsa, de nekünk jól megy eddig a sorunk.
- A kockák bántanak - közöltem egy nagy sóhajjal, mert így is éreztem. Persze ez csak játék és biztos vagyok benne, hogy ennyire komolyan sem kellene venni, sőt, egyenesen fel sem kéne vegyem problémának. Mégis megteszem rendszeresen. Meredtem a kockácskára mielőtt a saját részemhez húztam volna az asztalon összeeszkábálva a válaszomat rá. - Fura? Micsoda? Hogy ezt szeretem? Vagy hogy ezt választottam?
Nem annyira értettem mi olyan különös benne, hogy szerettem látni azt rajta, amit. Tudtam hogy ott, akkor nagyon boldog volt. Persze azt hiszem attól is, hog kiderült, lesz a brekink, de ott kicsit nehezebb volt. Elég jól emlékszem, mennyire rossz napja volt én meg meg is voltam ijedve. Annetől is, amit mondott és attól, hogy egyedül kellett bemennem abba a boltba. Még mindig éreztem azt a gombócot, mintha azóta is ott lenne. Fogalmam sem volt róla, hogy jól leszünk-e ha az kiderül, de aztán igen. Tényleg ohana lett, olyan legeslegszebb.
- Akkor gyeeerünk, lassú vagy - jegyeztem meg a megingó toronyra nézve és a számat rágcsizva méregettem, honnan kéne belőle kivenni, mert ez így nem valami baba. Közben Klaracska feltérdelve tapsikolt, én meg tudtam mit szeretne, így bekapcsoltam neki a zenét, ő meg egyből billegette magát, majd leülve a nyulait is. - A keeedvenc? - kérdeztem majdnem nevetve, de aztán a válaszánál csak összehúzva a vállaim somolyogtam, mielőtt a közeli kistáskából kiturkáltam volna azt a nagyfejű, pirossárgás lényt és az asztalra tettem volna. Pont mikor a plüss lábikók a lapot érték rá is néztem. - Bíííííp.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Kénytelen voltam kicsit elnevetni magam, ahogy aggodalmaskodott rajta, mi van, ha  a pindurka majd nem úgy akarja a dolgokat, ahogy kellene. Nem tudom azért, mert én ennyire nem voltam ilyen, vagy mert szerintem Klara ebben talán rám hasonlított, de nem tudtam elképzelni olyan brekit, aki majd csúnyán néz apura és komolyan azt mondja neki én nem eszem meg a spenótot. Még nekem is le kell ülni megenni. Undi, olyan trolltakonyszerű és jaj, nem szeretem az illatát. De meg kell enni, ha ő azt mondja és ez elég kellemetlen mégse mondtunk soha rosszat. Maximum utána Klara tejcizett én meg megettem a fagyiadagom.
Közben nekem is feltűnt, hogy nem éppen a méretünk az ágy, az, amibe költöztettek legutóbb a szörnyű délután után, kényelmes volt és puha és sokkal szélesebb. Ott pont oda tudott jönni mellénk és együtt nézhettük a minikénket, az első csodánkat ahogy éppen hamizott vagy csak nézelődött éjjel fel a fényekre.
- Én csak... tényleg nagyon szeretném. Nem érzem jól magam - böktem ki végül pici sóhajjal. Attól se igazán, hogy ilyeneket beszélek, mert most milyen az, ha ráparancsolok valamire, hogy de én ezt akarom. Kicsit a kelleténél jobban meg is szorongattam a huzatot, hogy aztán rá tudjak nézni. Közben meg a kezemmel az oldalát simizgettem, aztán csak elnyújtottam a kezem a combjáig és ott is felejtettem kicsit.
- Nem mondok többet ilyeneket. Megígérem, de tényleg... egyszerűen tudom, hogy rossz lesz - piszkálgattam a saját ujjaim a pocimon, hogy előbb a plafont nézegessem, majd oldalra kifelé fordulva az infúzió helyét. Tudom, hogy lassan az is jön és undi lesz. - Én nem szeretnék ilyet, semmit, ami nem egész ohana. Sosem lenne jó, ha szétesne - még ingattam is kicsit dünnyögve beszélve az egészet leginkább az oldalába, amihez hozzábújtam. Bár attól a nagy dinnyétől nem igazán ment. De szeretem.
- Csaaak abban? - kérdeztem egészen elpirosodva, ahogy beszívva az alsó ajkam felpillogtam rá. Még a mutatóujjam is a számhoz emeltem mielőtt lehunyva a szemeim inkább rá billentettem a fejem. Megvártam, hogy kinyíljon a buta műanyag, de addig valami rejtélyes módon az egyik fele a tojásnak egészben eltűnt. Éppen a számban. Hopp. - Méf nemf tufom - mondtam kicsit teli szájjal, aztán mikor leküzdöttem a tenyerembe borítottam papírostól a tartalmát. De béna voltam és valahova begurult közénk, ami benne volt. - Nyeh... még mindig nem tudom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Úgy gondoltam, hogy ezzel be is fejeztük a fölösleges butaságokat, mint annak a témáját, hogy ő most mennyire nem kedves. Egyáltalán nem igaz, hogy nem aranyos, teljesen rémeket lát, meg kerget. Nem olyan aranyosakat, mint Casper, inkább retteneteseket, mint amik mondjuk az iskolában is voltak. Nem szépek és nem is kedvesek.
- Remélem, eléggé nem kedves ez tőlük - ingattam meg a fejem, aztán a puszira el is terült a vigyor az arcomon. A simogatás jól esett, de ettől még nem múltak el az aggodalmaim a következő kör előtt. Kihúzok valami jó nehezet, aztán várhatunk reggeli. Klaraval egy kupacban alszunk itt le hárman a szőnyegen. Fel se tudnék kelni pisilni! Mondjuk az az ágyból se egyszerű, de még csak megoldom viszonylag csendesen, ellenben itt nem annyira.
- Hát, sok nagyon kedvencem van. Ez meg olyan... jó, meg szép. Tudod, boldogos és olyan ohana - vigyorodtam el nagyon, miközben kicsit piros pofival pillogtam felé. Persze mint mindenhol, nálunk is vannak kevésbé szívecskét dobbantó pillanatok és emlékek, de örülök neki, hogy nem abból van több. Van, ami sose lesz jó emlék, vagy rá gondolva leginkább eléggé rosszul érzem magam, de ezek sose kerülnek többet elő. Nem is szerettem szólni értük se akkor, se azóta.
- Uhm, nem baj, mikor lassan... adsz puszit, vaaagy ráérünk elindulni, meg ilyesmi. Deeee most nem ilyen van! Most figyelni kell! És sose tudom meg, miket szeretsz éppen, ha nem húzol - mondtam kissé türelmetlenül. Aztán arrébb csúsztam, majd miután meglett a kis lény, vissza is. - Szólt, hogy nem igazat mondtál. Még ő is tudja.
Igazából mindannyian tudtuk és egyszerre volt vicces meg nem annyira. Nem értettem, miért poénkodik, mikor nekem is azt mondta, nem ér, ha nem válaszolok rendesen. Néztem is rá nagy szemekkel, még meglett a válasza, aztán csak a számra harapva nevettem el magam.
- Én is szeretem ezeket.