Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem mindig vagyok olyan ügyes, mint szeretnék, így két néni mellett átjutni se volt egyszerű. Előbb megjegyezték, hogy szerintük nem szoktam fésülködni - ami hazugság, bár nem vittem túlzásba, mert fájt volna -, majd a lábamra tolta az egyik a gurulós kis izéját, de még így is én éreztem magam kellemetlenül, pedig nem tettem semmi rosszat, nem is értettem. De ehelyett kiszúrtam a Kevut, akit hamar a karjaim közé is zártam, jól meg is szorongatva. Nem mindig szerette, ha ennyire örülök neki, legalábbis eleinte, mikor ő még nagyon nagyfiúsat játszott én meg kisebb voltam, meg lehet nem is szívesen mutatkozott velem vagy nem tudom. Mindegy is, pár éve már nincsenek ilyen gondok.
- És csak egy szatyor? Azt hittem megint a sporttáskádat viszed - néztem kicsit furán a kezében lifegő csomagra, de aztán csak megvontam a vállam. Lehet már vannak saját holmii korábbról a volt levitásnál és nem is kell más. - De azt mondtad holnap nem apus nap van, mert Kiváéknál lesz valami ebéd, most mégsem?
Lehet én bonyolítom túl, elég tanácstalanul toltam fel a buksimra a napszemüveget, de meg is bántam, túl világos van és jaj az egész. A figyelmem meg kicsit elnyelték az illatok, már kétszer megkerültük a nénit, aki gesztenyét árul, de egyszer se mertem szólni, mert… csak tudom mi lesz, én meg nyomkodhatom sorban állva a sárga szörnyis módon a kezeim. Pedig…
- Iiigen, jön a nyuszi. Most elfelejtettem hozni, mert azt hittem már nem futunk össze, de csináltam Milánnak meg Miminek kis csomagot, majd elviszed nekik? - érdeklődtem meg, aztán kicsit el is hallgattam. Nem tudtam, hogy tényleg nem érti, nem emlékszik vagy valami baja van-e velem. Utóbbi elég rosszul esne.
- Tudod, az apus dolog… hogy a kislány úgy hívott téged, mikor Grace nem hallotta…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Még mindig elég kényelmes volt ölelgetni bárkit, azért el kell teljen egy kis idő, hogy furán kelljen legóznom a pocim miatt, így nem is aggódtam. Inkább hamar megérdeklődtem tőle ahelyett, hogy ezen tovább agyalnék, mi is a helyzet. A válasza furi volt, de csak kicsit sajnálva, hogy felhoztam a földre pillogtam, aztán vissza rá egy halk „aha” kíséretében. Nem igazán értettem a dolgot, persze, nekem főleg Grace az, aki mesél, vele szoktam jobban beszélni, mert Keve nem egy nagy mesélős kettejükről. Pedig a Kevin egy jó dolog.
- Mondjuk igazad van, de ne hagyjátok ki, van egy csoooomó nyuszi, szerintem Lewy is már bement a brekivel. Nem köszönsz neki? Pont emlegettünk a reggel - magyaráztam tovább, ahogy a cuccaim rendezgettem magam körül egy kicsit. Ekkor jutott eszembe a két pindur csomagocskája a kosaraikban, mert van nekik, nálunk is, szóval meg is említettem, és nagyokat bólintottam.
- Jó, majd megírom üziben, mint a többit. Valami baj van? - kérdeztem rá a nagy nézelődésére, Keve nem szokott törődni semmivel, csak úgy van. Az se zavarja ha nézik, meg néha az idegeneknek is köszön poénból, szereti, ha zavartan néznek most ő ki volt. Mondjuk ettől én is tökre zavarban lennék, nem tudom mi jó benne.
- Ezt nem értem, azt mondtad te is, mint én, inkább téged, mint ilyen uuundi fiúkat - teljesen összezavart, és rendesen el kellett gondolkozzak, de úgy emlékeztem, hogy nem szomorúan vagy mérgesen mesélte, csak furi volt neki. - Ahham, szóljak neki? Várjál - már fordultam is meg, hogy megkeressem a férjecskét a tekintetemmel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Én kicsit mindenki előtt szerettem a boldogság kutatásában topogni, ami leginkább a kis ábráimon tűnt ki. Aztán ma olyan extraboldogságosan indult a reggel, és ennek nem az utazás volt az oka. Pedig jönnek még a nagyiék is ebédre, aminek legalább ennyire szoktam örülni! Az indokom ennél sokkal másabb volt, tegnap ugyanis kaptam egy nagy papírt, amit Luca csinált, Valentinról és Liv néniről, akiknek így lett ábrája. Úgy megörültem, hogy most már ő is hisz ezekben, meg annyi pipa volt rajta hogy a nagy ugrálásba még be is szúrt az oldalam, de erről inkább csendesen tereltem, nem hiányzott a leintés az örömről.
- Csak eszembe jutottál - vigyorogtam rá, tudom, hogy ő se szereti, ha sokat emlegetem a pipáimat, így hallgattam addig, még nem nézgetett körül furin. - Hát csak érdekesen nézelődsz, keresel valakit? Feltartalak?
Egy pillanatra én is körbeforogtam, de senki olyat nem láttam, akit mindketten ismerünk és esetleg rá várhat, szóval viszonylag hamar fel is adtam ennek lehetőségét. Legfeljebb kijavít, ha mégis van ilyen emberkécske. Az undi fiús dologra csak sóhajtottam egy nagyot, kezdtem feladni, hogy bárki megértse ebben a bandában, amit mondani szeretnék. Pedig Keve szokta, néha nevetgél rajta, de figyel rám, bár Lewyhez képest alig…
- Szi… mi? - teljes sokkban kérdeztem vissza, a puszit követően meg álltam ott lefagyva, időm se volt reagálni, úgy lépett le a tanúm, mintha kergetnék. Hatalmasakat pislogva és éhesen megálltam a gesztenyésnél és vettem vagy két ilyen papírral, meg a kóstoló karamellából is vettem magamhoz, ingyen volt és jó dolog, aztán nagyon rémült fejjel megkerestem az aput és a brekim.
De nyuszó, Ő azt mondta nekem szivi!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Szeretem az országot, Lewy mindig kicsit boldogabb, jó neki itthon lenni, mi meg igyekszünk a pindurkával, hogy tanulgassuk a lengyelt és jobban otthon legyünk itt is - meséltem neki, mert valahogy konkrétumot ezen túl nem tudtam mondani. Néha azért még furcsácska volt, mert nehezen vagy alig értettem meg a nénit-bácsit a boltban, vagy az embereket az utcán, akik azt hiszem csak a férjecske miatt akartak velünk beszélgetni a séta közben.
A vizsgák és a tanulás Ririnek se volt a szíve csücske így elég jól megértettük ebben is egymást, akkor is, ha nem egy évfolyamon léteztünk, sőt, ami azt illeti, ha jól ment az a bizonyos utolsó, nagy vizsga, egyiken sem fogok. Lehetek olyan ügyes nagylány, aki minden jóval várja otthon a nagybetűs életét és a brekijével játszizik egész álló nap. Jó, lesz majd kisebb feladatom és nagyobb is, főleg, ha a pocim növögetésnek indul, de ez egyelőre még titokka.
- Hát a számmisztika mindig undis és számos, a végzős vav-ban is szabályokat kellett, meg voltak évszámok és jaj, nagyon fájt a fejem a végére, meg volt, amit kihagytam. Valami lepedős feladat, sose láttam olyat - néztem rá bután, ahogy magyaráztam, elképzelésem nem volt máig, hogy ott mit akart az a madaras bácsi megtudni. Sas? Sólyom? Valami ilyen neve van. - Hát nem könnyű, de azt hallottam, hogy azért mindenkinek menni szokott, aki kicsit is igyekszik. Én is azt tettem, nagyon remélem, meg is lett… egész más terveim vannak jövőre, sem, mint megint a buta ötödikes anyagot tanulni.
Fura, Lewy ehhez képest eléggé megköveteli, hogy tudják és ügyesek legyenek, szerintem nem akarja, hogy akárkiknek érvényes bizonyítványa legyen, mikor buták.
Nem igazán tudom, hogy a drága vagy Vivi módszere-e a jobb, de az biztos, hogy egészen máshogy tanárok, mondjuk én sehogy nem értem, ezt, hogy tudják szeretni, már a tantárgyakat igen, a repüléstan jó dolog, de ezt a magyarázós-tanítós dolgot, meg vizsgák és dolgozatok, tökre undi. Bár igyekszem erről nem nagyon nyilatkozgatni, nem akarok senkit letörni, meg lassan már mindenki is tanár lesz körülöttem.
- Jaj, nem, még semmit nagyon, bár múltkor megnyalta a tejszínhabot és a nutellát, szerintem ízlett neki. De neki van nálam saját hamija, ezen ne aggódj - intettem le, aztán nézelődve a sütik között, bár nem vagyok túl jó, a vanília szót értettem, meg látványra se tűnt rossznak az egyik ilyen pohárkrémes valami, arra böktem végül, és próbáltam elmondani, hogy picit. Mert elég a kisadag is, az evés nem erősségem a napokban, de ma nem is reggeliztem, talán így.
- Valami karamellásat majd kérünk apucinak, igaz törpikém? - pillantottam a pindurra, aztán vissza Ririre, de ezt úgy gondoltam a végén ráérek, amúgy is csak a meccs után adhatom oda neki. Megráztam a fejem mikor leültünk, elég a sajátom, aztán Klarat kiemelve a hordozóból lebontottam magamról félkézzel és az ölembe ültetve kiszedtem a pici dobozát és kanalát a táskámból. El is vette a műanyag evőeszközt és vigyorogva hadonászott vele Riri felé. Ő is enni fog, bizony.
- Megölnek? Ki? - néztem nagy szemekkel, hogy aztán elmosolyodjak. - Szerintem bárminek jó lehetsz, amit szeretsz és elég kitartó vagy hozzá. Ez érdekel most?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A sok jót sorakoztatni ki ne szeretné? Én boldog voltam ezektől a dolgoktól így elég természetesnek is vettem, hogy ez jó és normális, aztán Dimitri kicsit megijesztett. De igyekeztem nem túl érzékeny lenni erre, már tényleg próbálkozom, mert vannak dolgok, amik rosszabbul esnek, mint kellenének. De most itt van a brekike is az ölembe, nem lenne neki szép példa, ha telesírom a kis kikopott, foltos haját a sapin keresztül.
- Nem úgy? - kérdeztem kicsit bizonytalanul. Előfordult már, hogy kicsit félreértettem az embereket, ettől még nem éreztem úgy, hogy amit mondott nekem kellemesen hangzott volna. Aztán hallgattam őt, logikusnak tűnt, amit mond, és most először inkább magam miatt görbült a szám lefelé. Nem is történt semmi, mégis kezdtem érteni, anya miért volt szomorú, mikor sok otthoni közös dolog után elmentem tőle a bentlakásos iskolába. Nem szerettem, ő se, mégis így volt helyes. Én ezt nem tudom mennyire viselném jól. Ülnék otthon egész nap és várnám, mikor végez és jön haza hozzám.
- De, mármint… azt hiszem értem, csak… még pici, még jó így. Még a szülinapja is messze van, nem kell sietni - ingattam is meg kicsit a fejem, azt hiszem nem vagyok valami egyszerű eset ebben, de legalább már nem akartam elsírni magam a gondolattól, hogy majd elmegy és már nem kellek neki semmire. Sóhajtottam is egy picit, ahogy a cumisüveg melegedett és inkább ellenőriztem jó-e már a hamija, mikor úgy ítéltem meg a csuklómon, akkor a szájához tartottam, ő meg pici sipítás után be is kapta.
- Nem szeretem a matekot - ingattam a fejem kicsit el is mosolyodva. - De van ám, amiből az ugyan az se akkora baj.
Korán megtanultam, hogy a művészetben a felfogások változnak és újulnak, az érték nő, ettől még a háttér, az érzések mindig maradnak, amit egy-egy darab ad. Mindegy, hogy festmény, szobor vagy valamilyen egyéb alkotásról van szó. Szerettem őket, bennük azt is, hogy az állandóságra sem tekintettem úgy, mint amit nem hallok újra szívesen. De ebből nem lenne meg a VAV-om, azt hiszem.
- Valahogy úgy, szeretek velük lenni, segíteni is, de valahogy ez így jó - bólintottam aprókat, ahogy picit megdöntöttem a cumisüveget a kicsilánynak. A teám ott hűlt előttem, nem is nagyon szeretem forrón, csak leég a nyelvem, az meg fúj és fáj. - Mert jó ember vagy, ott, ahol szükséges, sokan még a minimálisat sem érzik ennyire elhivatottan, és ez nem túl kedves - ingattam a fejem.
Egész vidáman hallgattam a történetet a nénik és bácsik látogatta fiatalabbakról, még el is képzeltem, ahogy beülnének velük kártyázni és közlik, hogy ez a kis saját körük. Jártam már így, nem vicc! De az egyik bácsi azt mondta, lehetek a kabalája, szóval leültem mellé és néztük együtt a lapjait. Cuki volt.
- Lehet érdemes lenne keresni egy gépet, amivel azt is lehet nekik csinálni, engesztelésként, tudod - mondtam vigyorgósan, ahogy letéve a cumisüveget a teámba kortyolgattam a pelust a vállamra terítve pedig a kislányt oda fektettem simizgetve a hátát. - Van azt hiszem a faluban ilyen bolt, ahol lehet is kapni talán, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Pedig a Shrekben a kis sárkányszamarak olyan éééédesek, főleg amelyik befújja a tüzet is - lelkesedtem egy kört, persze ezzel sikeresen elfelejtve, hogy én éppen mérges próbáltam lenni a tanulásra. Máskor sem tart annyira sokáig ez nálam, csak hirtelen jön. Aztán sokszor meg is bánom, mint mondjuk azon a bizonyos szilveszter-új éven. Fel kellett nevessek, és nem csak azért, mert ezt a szót máig nem tudom kimondani és remélem sosem kell majd elnézést kérnem senkitől, hanem mert viccesen is hangzott a dolog. Tudtam, hogy nem szeretne más rágcsálót tartani, meg azt is, hogy szerintem így jobban örült nekem, én meg annak, hogy ő tud nekem. Szóval úgy mindenki mindennek és ez a lényeg, nem?
Lehet kicsit meggondolatlanul, nem is tudom kell-e ezen, de kicsúszott a számon az a szó, amit én annyira nem kedvelek, mindig kicsit ijesztő, mert annyira követelőzőnek hat, mégis… így éreztem, tényleg úgy gondoltam, nem volt hiba vagy botlás, ezért is csendesedtem el egy pillanatra a szemébe nézve, aztán lassan egész széles lett a mosolyom, ahogy a kacsóim még a zsebén át a csípőjén jártak. Beharapta az ajkam, egy percre el is nyitottam, akartam valamit, de még egyszer valahogy nem jött úgy a szó, inkább csak a rágóról szólt már, vagy majdnem.
- Ohüh…huh - hagyták el a hangok a szám, ahogy a kezeimmel hirtelen utána kaptam majd fel a nyakához átkarolva. - Úúúú, nem tudtam, hogy taxizunk - vigyorodtam el a hajába túrva, aztán hatalmas puszit készültem adni a szájára, de valahogy nagyon erősen sikerült magam rajta felejteni és jó erősen szorítani is őt, pedig attól nem féltem, hogy leesem. Ennek egész más oka volt. A tenyeremben ott szorongattam a rágót, de valahogy beérve az kiesett a kezemből, nem is tudom hol.
- Akkor most kezdődnek a puszik? - néztem rá, mikor elváltak az ajkaink egymástól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Shh, szerintem ő is akarta volna, csak pont por ment a nózijába és csuuu. Tüszi. - Nem voltam olyan nagyon jó meg ügyes a magyarázkodásban, de mindent megtettem az ügy érdekében. Én el akartam hinni, hogy a sárkányszamarak nem csak cukimukik, de tudnak is ezt-azt rendesen, ehhez tartottam is magam. Mint Lewy az ígéreteihez a mesék kapcsán is, voltak, amiket velem nézett meg legelőször, annak is furcsin nagyon tudtam örülni, meg akadt, amiről beszélni is tudtunk, mert ismerte. Mondjuk szerinte a Verdák creepy, szóval a Repcsikkel be se próbálkoztam még.
Valahogy elindultak a szavak, mint a kacsóim, én meg pillanatok alatt a szerelmecske kezei között találtam magam a padló felett sok-sok centivel. Én meg kismaki módjára belé kapaszkodtam, aztán lassan, de biztosan a lábaim felhúzva a csípője köré vontam őket.
- Igen, mert mesecsodás - jelentettem ki neki egyszerűen, ahogy a hajában végigfuttatam az ujjaim, majd átkarolva a nyakát hajoltam igen közel, hogy a száját jól lefoglalhassam, a végcél nem is igazán kötött le. Nem voltunk gyorsak, lehet hatékonyak se, de én nem is az utat figyeltem. Nagyon más foglalta el a buksikapacitásom. Amikor az ajtó becsukódott és kicsit elhajoltam, akkor rámosolyogva húztam össze a vállaim, mielőtt az ágyra kerültem volna.
- De...én...tényleg...sze...akar...akarnám, azt a sokat - mondtam meg-meg akadva, ahogy a szám harapdáltam néha. Sosem voltam hű de biztos, de most, ha a kezemmel nem őt ölelem és simizem, akkor csak malmoztam volna magam előtt, biztos nem lehet túl sok, a jóból sosem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Éreztem, hogy nem teljesen így van, de azt is tudtam, hogy ez inkább nekem szól. Elég sok idő volt, mire úgy nem éreztem magam nagyon rosszul vagy kellemetlenül bárki előtt, ha olyan csuszizott ki a számon, vele sem volt ez másként. Aztán vigyorgott vagy mosolygott, de nem kicsúfolósan, amitől fel is lélegeztem. Ettől még nem szeretném, ha egyszer rájönne, hogy ez már nem kell, mert nem elég nagylányos és okos.
- Én csak remélem, hogy nem kell menni - mondtam egy kisebb sóhajjal az elcsomagolt muffinra nézve. Biztos megvan ennek is az oka, mint minden szédülésnek vagy fejfájásnak ilyenkor, mégis nehéz, lehet csak azért, mert hittem, hogy majd ez is mehet olyan könnyen eleinte, mint legutóbb. De nem baj, ettől még örülök, mert az ok, amitől ilyen szenvedős ez, megéri. Még nagyon pici és nem is ad magáról túl sok életjelet, de ez nem is baj.
- Nyuszi hopp - közöltem a hadonászó pindurkával, aki erre elnevette magát. Ma már annyit kellett énekelni, hogy az a csoda, ha az első tisztán érthető szavai nem ebből lesznek. Aztán én elvettem és megkapta az iszijét, az apura meg felkerült a pulcsi is, de a mondatra csak grimaszolgattam egy kört. Nincs is semmi baj az ízlésemmel!
- Shhh, tuuudom - mondtam elvigyorodva, ahogy oda is hajoltam, aztán kettő is lett abból a pusziból hirtelenjében. Elvigyorodva fogtam az érdeklődését vesztett cumisüveget, úgy tűnik a kishercegnőnek is elég volt belőle, aztán fogtam a kezét és megemelgettük és még juhúztam is mellé ő meg csak vigyorgott, ahogy eltártam a kezeit és hagyta is azt. - Iiiiilyen nagyon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Tuuudom, nem is úgy értettem - tettem hozzá gyorsan, nem is akartam ezt nagyon firtatgatni vagy rosszat belőle. A végére azért elmosolyodtam és meg is ráztam a fejem, hogy szerintem sem. Eleve nagyon rosszul hangzott bármilyen válság vagy probléma, nem szeretem őket, főleg a válságosokat, azoknak soha nincs olyan megoldása, ami kitart örökre. Akkor nekünk nem lenne örökkön örökké, mint Aranyhajéknak? Rosszul hangzik.
- Hát mert… érdekesek voltak, vagy furik, vagy csak úgy szép. Nem tudom - vontam meg a vállam, mert mindig elég különösen hangzott az, ha valami nekem ment vagy tudtam. Nem azzal volt a baj, hogy felmerült, csak én ezt sosem gondoltam nagy dolognak de ő is és anya is gyakran dobálózott vele, hogy ne butáskodjak, csak másban vagyok erős, nem a matekban.
- Ühhüm - helyeseltem, bár nem tudom mennyire meggyőzően. Tudtam, hogy össze kell magam kapni, ha azt akarom, hogy ezen túl tudjunk lépni, és már ideje lenne. - Nem akarok sehova se ugrálni.
Szerintem a tiltakozó fejingatásom pont jól leírta a dologról a nézeteimet, persze elkerülhetetlen volt, hogy aggódjon, aggódjunk. Én se voltam tőle nyugodt, de bíztam benne, hogy ha kivárom az időt, amit a néni adott, jól megjavul a gyomrom és megint jöhetnek a finom hamik. Mostanság viszont még a gondolatuk is forgatta a pocim sajnos.
- Az nem baj, én tudom mi kell hozzá és hogyan, meg anyáék segítettek, hogy na olyan bocitejes és sokcukros legyen, szóval nem olyan nagyon nem szabad listás már - mondtam neki, mert bár én hoztam fel a legtöbb dolog, amit csináltam általában azért volt, mert szerettem neki csinálni. Magamnak nem igazán álltam neki, a brekikének meg a pépjeivel nem volt nagy munka. Boltik közül voltak finomak, de azért nem ugyan az. Végül csak néztem a zenészbácsit kicsit megtámaszkodva ahogy mocorgott a zenére a férjecske, egészen el is vigyorodtam, ahogy nagy szemekkel figyeltem mindezt.
- Talán egy picit…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Pontosan! - közöltem szinte egyből, hogy aztán el is kuncogjam a dolgot. Nagyon édesek és cukik voltak, tényleg, és szerintem, ha direkt volt, ha nem, akkor is nagyon ügyeske mindegyik. Sok mesét szeretek, ezt is minden részével együtt, meg a zenéit is. Mikor kicsi voltam nagyon ráztam rá a popóm, mert jó is! Majd remélem, ha a brekink elkezd stabilan ácsorogni, meg kapaszkodva tipegni, ő is fogja. Majd jól meg is nézzük, de nem most.
Eléggé lefoglalt a szívecskémbe való kapaszkodás, el is illantak a mesék a fejemből, legalábbis a helyzetünk meghatározásán kívül. Mert az csodamesés is volt, bólintottam is nevetve nagyokat még éppen azelőtt, hogy csókba feledkezve késztettem volna megtorpanásra, vagy legalábbis lassulásra. A harapásra nagyon-nagyon vigyorogtam hogy aztán már fekve nézzek fel rá a pulcsiját szorongatva.
- Mindent? - kérdeztem egészen halkan vissza, még mindig nagyon mosolyogva, egy pillanatra még a kékjeibe is nézve, hogy aztán viszonozzam a csókját. Rettenetesen szerettem volna már azt, ez biztos érződött is, ahogy a tarkójánál összefont ujjaimmal nagyon magamhoz is húztam közben, csak akkor engedtem kicsit, mikor lassulva elváltak az ajkaink. - Huszonnegyvenkettőig? Ez már az egy volt? - kérdeztem a számra harapva, ahogy a kezem lassan csúszott le a mellkasán, majd az oldalán simítottam végig kicsit össze is húzva a vállaim egy nagy görbülettel a pofimon. Közelebb próbáltam húzni magamhoz, hogy a füléhez tudjak hajolni.
- Ez jobb, mint az epres Orbit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Lehet, hogy néha fura vagyok, meg az is, hogy értelmes sem mindig, és előfordul, hogy rosszkor csukom be a szám beszéd helyett, de sosem bántott ezért, inkább segít. Van, hogy nem is kell semmit szólnom, és ért engem, azt meg nagyon tudom szeretni, nem mert kényelmes, hanem mert tudom, hogy ehhez eléggé nagyon kell szeretni a másikat, hogy menjen. Én is imádom őt.
A válaszára teljesen rám is fagyott az a nagy mosoly, úgy karoltam át és simult a tenyerem a tarkójára, még simizgettem is kicsit, ahogy megbeszéltük, hogy bizony ár kezdhetem a számolást. Lehet néha még én is örülök a mateknak. Vagy ha nem is olyan sokszor, most biztos nem volt baj. Még az ajkai közé sikerült valahogy súgnom, hogy kettő, mielőtt a kezeim az oldalán vonulgattak volna egészen belekuncogva a csókba, ahogy egyre jobban rám hajolt. Sooook puszit kellett még leszámolnom.

***

Egészen kipirult pofival nyújtózkodtam, vagy inkább csak elterültem olyan nagyon az ágyban, itt-ott a takarót is leküzdve, de aztán visszahúztam, ahogy próbáltam a hajam picit kirángatni alóla, mert annak nem tesz jót, ha rajta fekszünk, vagy inkább nekem. Még mindig jó hangosan és nagyokat szuszogtam, meg kicsit össze és vissza, amire le is sütöttem a szemem úgy fordultam az oldalamra az ágyneműt gyűrögetve, ahogy ő fészkelődött.
- Micsoda? - néztem rá picit bandzsítva, majd a kezét figyeltem, mit húz elő, aztán sikerült fel is nevetnem és az orrom hegyéig elbújni. Én nekem fogalmam sincs, hogy hogy került ide, hiszen nem is volt meg! Majdnem így is volt igaz. Aztán mikor vett belőle az alkaromon megtámaszkodva közelebb csusziztam, az egyiket rá is emeltem, úgy hajoltam fölé. - És nekem már nem jár?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A doktornéni kérdésköre egyikünket se dobta fel soha, bár lehet őt leginkább azért, mert tudja, hogy én nagyon nem szeretem ezt. Ő fogta a kezem a másik babunál is már vérvétel közben is, mert undi volt és nagyon rossz. Az egyetlen hely, ahol vér volt és elviseltem, az a kviddicspályán történt, a tűkkel meg az egyetlen kalandom a pc-m, de az nem is volt olyan vészes. Szerintem itt se ez, csak az orvosok ténye, amit ennyire eh módon viselek.
- Az tetszene nekünk is, bárhova szívesen megyünk, a közös kirándulások, ha csak azért is, de jók. - A fagyi ezerszer jobban hangzott, el is mosolyodtam a brekit nézve és tartogatva őt félig a lábikóját, félig a pocim simiztem meg. Elég sokszor csináltam utóbbit korábban is, nekem ez olyan jó dolog, én tényleg szeretem, hogy van odabent egy mini mi, csak nehéz. Pár hét és már nem csak egy kicsi breki lesz, de egy pici fiú vagy lány.
- Azt szeretünk, mikor hárman vagyunk otthon Volttal, ő szokott nekünk ugrálni rá, meg néha mi is, akkor nevetés van és boldogság - mondtam széles mosollyal, bár utóbbi nem csak akkor volt azt hiszem, tényleg minden a lehető legnagyobb rendben ment már jó ideje, nehéz is volt elhinni, de nagyon örültem ennek. Közben segítettem öltözködni, fél kézzel azért fogva a pinduri ivóbajnokot is.
- Shhh, szeretek biztosra menni - bólintottam is mellé egy picit, csak azután érkeztek a megduplázódott puszik a pofijára. Ehhez sok rajongója nem szokott nagy tapsikolással örvendeni, de ezen legalább már túl tudtam lépni, főleg mert itt volt a törpike, akivel már ügyesen gyakorolgattuk, hogyan örülünk az apucinak. Ő szerintem csak a hangokat kedvelte még, de nagyon boldogan tudott sipítozni.
- De itt vagyunk, nincs olyan, hogy nem - ingattam meg a fejem, ami bár lehet felelőtlen kijelentés, de én mikor iskolában lett volna a popóm helye több, mint két éve, akkor is kicsücsültem a lelátóra nézni és drukkolni, meg nagy pocival is később, nem hiszem, hogy bármi akadály lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Fogalmam sem volt mitől, de csak olyan szép és tökéletes volt a legtöbb idő, amikor Lewy itthon volt velünk. Nem csak azért, mert nagyon szeretem őt és mind a huszonnegyvenkettő pusziját, hanem azért is, mert megnyugtató, mikor egyben van, szeretet van, jó a kedve és itt fekszik mellettem úgy, hogy tudom a nagyfiú meg a picilány álmára vigyáz egy másik szobában. Sosem szoktam nagyon tudni másra figyelni ilyenkor, csak a férjecske mozdulataira, vagy ha mondani is akar valamit, akkor arra, most is ezt tettem széles mosollyal, miután elkényelmesedve fordultam felé. Megizzasztott az a soook számolás.
- Alattad? A lepedő? - kérdeztem furin meresztve a szemeim és még z orrom is ráncolgatva, mert nem igen akart összeállni a kép, így inkább kimentettem a magamét még megemelkedett. A hajam helyzete nem volt könnyű, de bonyolult sem. Ha jó nagy is volt az ágyunk, én nem szerettem túl távol lenni a szerelmecskétől, pontosan ezért olyan volt, mintha tök hatalmas helyet elfoglalnék, a hajam meg hol rajta, vele vagy alatta volt. Egyik miatt se zavartattam magam különösebben, csak az utolsó néha kicsit fájós volt.
- Öhmhöm… mi az a dolog, amiért ilyet nem érdemelnék? - kérdeztem kicsit félve, bár annyira azért nem tartottam semmitől, csak igyekeztem csendesen hallgatni róla, hogy én sejtettem, hogy az valahol itt van a környéken, csak út közben elfelejtettem.
- Nem ennivaló a hajam - jegyeztem meg, mielőtt elvigyorodva fölé nem emelkedtem, nem foglalkozva már a takaróval meg az elbújással. Közelebb hajoltam, aztán kinyújtva a nyelvem vigyorgósan szűkültek össze a szemeim, miközben megnyaltam a száját meg a mutogatott rágót egy puszi alatt. - Szerintem finom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nem tudom - mondtam elcsendesedve a poharam nézegetve. Őszinte voltam, tényleg fogalmam sincs, hogy néha miért történik ez, csak nem nagyon hiszem ezekről, hogy annyira kivételes dolgok. A fejem olyan, mint egy nagy dinnye, a piros rész az mind az ohanára meg a mesékre van, és akkor vannak ilyen fekete magok, elszórtan minden másnak. Pedig tökre mag nélküli van a kiírásomon. Szóval nem túl sok. Nem igazán hiszem, hogy ez fontos, mikor előkerül meg fura. - Én csak nem vagyok olyan hű de okos és ezt tudom is, persze ez lehet megy, ettől még nem ezért és… nem tudom, csak furán érzem magam tőle - vontam meg a vállam. Ilyenkor mindig eszembe jut, mennyivel jobb lenne, ha abban lennék okosabb, amiben kell is.
A kérdésére azért a korábbiak ellenére egészen elmosolyodtam, majd gondolkodva doboltam az ujjaimmal a pofimon pár pillanatig, mielőtt megráztam volna a fejem. Nem igazán akartam bármiben változni, most éppen nem, pedig sokszor megesik, hogy eszembe jut, lehetnék jobb vagy ügyesebb, ez csak nem olyan. Aztán meg a haját nézve el is nevettem magam, persze csak halkan, és amennyire ment a kezeim mögé rejtve.
- Nem tudom, ezt igazából én kértem így, de ha baj, majd legközelebb nem csinálom, becs szó - mondtam neki a tányérba bambizva, aztán meg a zenészbácsira. Nem gondoltam, hogy ez ilyen nem jó lehet, Levendula örült, hogy ilyet kérdeztem, vagyis úgy tűnt és szívesen segítettek is. Szerintem egyikük se akar rosszat.
- Az pont jó, szeretem a szőlőst - billentettem oldalra a fejem, ahogy a számra harapva mosolyogtam rá. Az sem érdekelt volna igazából, ha mást kér, nem szoktam válogatni, van a spenót, amivel nem állok jól, meg régen volt a gesztenye, de amúgy tényleg nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jár a száj - Csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A lábikóimban mindig olyat érzek, mint a táncedzés után, meg úgy mindenhol, ott is, ahol nem is tudtam, hogy lehet az embernek az izmait megmozgatni, éppen ezért, egy darabig csak forgolódtam mellette. Nem akaródzottam komolyabban megmozdulni, pedig tudtam, hogy a breki biztos nem érzi úgy, hogy reggelig nem lesz éhes, koszos pelusos, anyu-apuzhatnékos még. Szóval muszáj lesz, de a barik számolása utána  felhők közt alukált, Volt meg őrizte ezt, én meg a férjecskémre néztem olyan nagyon szépen, ahogy beszélt. Aztán meg kivártam, mit is talál.
- Hm - grimaszolgattam a számmal, ahogy lassan, de biztosan, erőt vettem magamon és odafészkelődve a takarót elemelgetve áttettem a lábikóm rajta, így két oldalt mellé térdelve hajoltam fölé.
- Fogalmam sincsen mire gondolsz. Ez valami teleportopusz varázsizé lesz - mondtam nagy meggyőződéssel, ahogy az alsó ajkam beszívva próbáltam nem nevetni és nem lebukni, de azt hiszem annak már rég mindegy volt. Segítettem rajta a hajam eltávolítgatásával, meg úgy hajoltam, ne terítse be újra, de azért mikor odahajoltam kóstolgatni, nem ment ez mentesen teljesen. Engem is csikizett a hajam, szerintem őt is.
- A... rágót? - néztem rá egy pillanatra lehunyva a szemem ahogy elvigyorodtam, aztán inkább odahajoltam és megcsókoltam. Az egyik kezem a buksijára csúszott, de az arcáról hamar a hajában találta magát. Azt hiszem már semmi meglepő nincs ebben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A kis családi kiruccanásokat szerettem, akkor is, mikor csak még Maja voltam, ő meg Lewy, és a vizsgáim után beültünk egy teára, meg akkor is, mikor csak annyi idő volt, hogy a messzire utazás miatt elkísérjük ki a csapathoz és elindultunk előbb, hogy brekisen és Voltosan a parkon át mehessünk. Bár előbbi nem is olyan pici dolog volt, mert ugye megmondta, hogy majd vesz nekem télikabátot. Nem szó szerint, csak ugye anya szerint nem lehet a neveket változtatgatni, mint a viseletet. Aztán ő erre rácáfolt, meg olyan nagy dolgokat kérdezett. Nekem meg utána szerintem legalább két napig csak remegett a lábam minden órában, mikor eszembe jutott. Most is kihozza ezt bizony, de most az a pindurka bogyós gyümölcs okán a pocimban. Olyan jó és még mindig nehéz elhinni, hogy bizony, lehet még babunk és tényleg szeretné ő is, és nagyohana. Néha reggel csak úgy érzem, ahogy a pillangók hozzák a kézremegést vagy a lábikómba a gondolatra. Ez jó, nagyon.
- Tud ütemre is, meg forogni, és egy-két lépést a keringőből, a négyszögelést nagyon ügyesen - magyaráztam még egy kicsit a szőrmókunk helyzetét, akire nagyon büszke is voltam. A tapis mindig lelkes volt és mikor otthon csináltam valamit, ő is velem. Tudja a popóját is rázni, de azt be se kell mutassam. Azt lassan a babának is megtaníthatom és riszálhatjuk együtt! Akár nyusziként is, ahogy most itt hárman már hirdetjük. Mert bizony, apu is betársult.
- Én...nem...csak... - végül becsuktam a szám. Tudom, hogy csak úgy piszkál, nem akar rosszat, de ilyenkor mindig kicsit magamba zavarodok, néha el is pirulok és úgy érzem magam, mint egy nyuszi tényleg. Be is húztam a füleim a brekit szeretgetve kicsit.
- Nem értem mire gondolsz, én mindig ott vagyok, ahol lennem kell - jelentettem ki nagyon határozottan, pedig az igen ritka. De tényleg nem nagyon engedtem akkor sem, mikor a kilencedik hónap elején én ki akartam totyogni a nem is messzi városban lévő idegenbeli meccsükre is. Csak ő ennek nem örült, pedig akkor már tudtam, hogy nem olyan sokára eljön szünetre, mert várjuk a picilányt, mégis menni akartam. Az utolsón és az első meccsen is ott akartunk lenni. Hol egyben, hol már kettőben.
- Nagyon szép vagy - haraptam a számra, miközben a breki popsija alá nyúlva megemeltem, így a feje az enyémmel egy magasságba került, aztán az apu felé tartottam, hogy megcsodálhassa a füleit - inkább megkóstolja, mint az enyém, mert egyből húzta is a szájába.
- Ugye nagyon csinos az apu? Tetszik nekünk, igaz? Vissza szeretnél menni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Az milyen? - szökött ki a kérdés a számon, talán picit gyorsan is, ezért le is pillantottam az asztalra inkább hirtelenjében. azt már én is sejtegettem, hogy nem kéne ettől a pocimba gombócnak költözni, de kicsit ijesztő volt, mikor valaki úgy gondolta bármiről is, hogy értek hozzá. Az azért nagy felelősséggel szokott járni, mint a táncnál. Ha ki van jelentve, hogy én ügyes vagyok a balettos mozdulatokban, elvárják, hogy tökéletesen is tudjam. Nem biztos, hogy ez bármi mással menne az életben. Mi van, ha egyszer valaki megállt és kérdezgetni kezd én pedig lefagyok és semmit nem tudok? Nehéz dolog ez, de próbáltam elengedni, hiszen az este sokkal-sokkal szebb és boldogabb dologról szól.
- Majd ha már nem lesz olyan kerekecske a talpija és megtanultunk lépegetni, akkor jöhet az ugri meg bugri is - vigyorodtam el, sikerült elképzelnem is a dolgot, amitől csak még szélesebb lett az arcomon, ahogy a kékjeibe pillantottam, mikor felém nézett. Mondjuk ez pont nem jött túl jókor, mert addigra már a nevetést takargattam, amit a kicsit ide-oda meredező haja okozott.
- Seeeemmi. Nagyon szeretem a szülinapi kedved - mondtam neki összepréselve az ajkaim, bár azt hiszem ezt ő is tudta. Nem volt vele egyszerű, de ma olyan kis pozitívnak tűnt ő is, nem volt morcos és a gyertyákból se lett otthon baj. Bár szám így sem volt azért.
Szerintem így is nagyon csinos, nem számít, hog a haján nem segített semmi, nekem nagyon tetszett csak olyan kis aranyosan mókás a feje. Szeretem, mert ez is olyan nagyon Lewys. Megtámaszkodtam a könyökömön mind a két karommal, aztán a kézfejeimre döntve a fejem néztem még kicsit őt, majd a zenélő bácsira pillantottam, de nem sokáig.
- Anya is sokszor csinált spenótot, mert hogy muszáj, egészséges, nem leszek erős... - egy-kétszer volt, hogy bele is kellett ennem, szóval elég sok a rossz élményem. Nem is számít ez, de  gondolatra csak azt vettem észre, hogy kidugtam a nyelvem fintorogva, mert tökre undin hangzik. - Rendesek szoktak lenni, mikor kérdezek valamit.
Lehet azért, mert én kicsit máshogy álltam az anyukáinkhoz, lehet másért, de valahogy nekem sokkal könnyebben ment, hogy jól meglegyek velük. Anyával kellett egy kis szünet, hog minden békés és ohanás legyen újra, amire nem emlékszem vissza szívesen, de most itt van mögöttünk, meg drukkol nekünk mindenhez. Azt hiszem Levendula is, csak furin csinálják.
Amíg a pincér elvitte a tányért előlem, a szívecske meg megkapta a kövi hamit én a poharamba kortyoltam, aztán már csak arra eszméltem, hog vigyorogva figyeltem, ahogy énekelget, még a telefonommal is elfelejtettem lefényképezni a muffinokat, de most egész más tervem volt vele, ahogy a bácsit felvéve lassan fordultam vissza a nyuszkóhoz. Pedig itt van nálam a kis Stitch de ma a kajások kimaradtak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Szerintem egyikünknek sincsenek kétségei afelől, hogy nekünk van a legsokoldalúbb négylábúnk a világon. Volt tényleg egy szuperkutya, csak a miénknek nem az ugatása, hanem a tánctudása, vagy ismeretei, vagy ugrálása, vagy pancsolási képessége olyan nagyon extra. Meg még van rengeteg, amit mind fel se tudok sorolni, de szeretjük őt így, én meg csak nevetgélve billegtetem a fejem általában, ahogy most is, mikor meg van jegyezve, hogy hát mit is művelek a fehérkével.
- Szereti, nem kell győzködni - mondtam vidáman és én hittem is ebben. Persze biztosan közrejátszott az is, hogy ilyenkor extrán-nagyon velem lehetett, esetleg a jutifalatok az ügyes mozgásért, de én ezt mind tagadom. Sosem adtam plusz kajcsit, mikor nem szabadott, aki más állít biztosan füllentget!
Szokás szerint jött egy kis zavar, azt hiszem ezt sosem lehet teljesen kinőni vagy elhagyni, az meg felettébb furcsi volt, hogy ő a mai napig csak mosolygott ezeken vagy nem akadt ki, ha piszkálgatott is érte. Vártam, sokszor mondták a lányok táncon régebben, hogy nem lehetek örökre ilyen, meg ebbe beleunnak a fiúk. Aztán itt vagyok, itt a férjecske, a brekink.... szóval annyira nem lehetek uncsi.
- Csak. Szeretek puszikat adni - sokat is, nagyot is, kicsit is, gyógyuláshoz, csak úgy, mindent is. Ettől még most csak kicsit megzavart a gondolatmenetemben. Azt viszont elég jól értettem, amit mondott a jelenlétemre, a számra harapva vigyorodtam el, aztán szépen lassan átnyújtottam neki a kicsilányunkat. A törpi elvolt a cumitartójával, amivel játszogatott, így apu se tudott annyit idegeskedni, pedig volt min. Nem szépen zajlott semmi, ott is felejtettem kicsit a szemeim az éppen terelőütőt emelő orosz bácsin. Nem volt szép. A kezem a szívecskéére csúsztattam, amivel a brekust tartotta elölről és csak a kérdéskor pillantottam rá.
- Nem arról volt szó, ez barátis? - kérdeztem picit gyanakvóan, de tudom, hogy őt még az is zavarta, ahogy éppen labdát vesztettek. A fogókat nem is láttam sehol, nem volt valami jónak kinéző ez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Néha kicsit sokat izgek és mozgok, de most azért megtaláltam hogyan is jó, szóval az oldalamon fekve néztem végig, ahogy előkerül a csomag rágó. Zavartan néztem ide és oda, igyekezve nem kimosolyogni saját magam azt illetően, honnan is kerülhetett az elő. Biztosan nem a markomba zárva szorongott, miközben becipelt és nem én ejtettem el út közben, mikor már nem is érdekelt annyira a sorsa. Vagy inkább más jobban.
- Miiicsodát? - kérdeztem, bár nem ment nagyon bűntelenül, mert elég jól tudtam, hogy benne van a mancsom a dologban, szóval még óvatosan fölé másztam a takaró alatt éppen csak rá pillantottam a számra harapva várva a válaszát. Közben a hajam is igyekeztem kicsit úgy lóbálni, hogy ne a szájában érjen véget. De sok van, hosszú és mindenhova is jut, szeretem, de nem mindig olyan nagyon hasznos. Ellenben azzal a nézéssel amit kaptam.
- Leeehetséges. Szóval te voltál? Ide dugtad el előlem? - kérdeztem, ahogy egészen nehéz volt már elfojtani a vigyorom, főleg annyira közel hajolva hozzá. Egészen kinyújtottam a kezeim a buksija mellett, és a popsim kitolva nyújtóztam el lassan, majd visszahúzódva az ajkait figyeltem, ahol a rágó tűnt el.
- Ohh - néztem rá nagy szemekkel, mielőtt közel hajoltam volna, hogy nagyon-nagyon szerelmetesen és boldogan csókoljam meg őt ott is felejtve magam, talán tovább is, mint indult. A kezem a nyakát cirógatta, mielőtt a hajába csúszott volna vissza, picit bele is markoltam, mikor az a hangfoszlány elért hozzám. Az arca mellé tenyerelve a párnára emelkedtem meg és úgy pillogtam rá. - Hooova szeretnéd?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem számítottam rá, hogy az a rágó pont most fog majd hopp, előugrani valahonnan, nem is tudom hogyan került pont alá, bár ez mondjuk sok dologra igaz általában az ágyunkban. Tökre rejtélyes hely. Ennek ellenére tudtam, hogy tudja, hogy tudom, hogy tudja, és még bajban is lehetnék, de nem vagyok, ezért el is kellett vigyorogjak a számra harapva még fölé kerültem.
- Gondolkodtam, hogyan kerülhetett oda… de - hajoltam egészen közel, és ahogy folytattam, már majdnem pusziba csúszott a szó. Az ajkaim a pofijához értek, ahogy a kezemmel a buksiját cirógattam, aztán picit visszanéztem a szemeire. - Elképzelésem sincs - arról, hogy került a nyuszi alá. Másról van, sok is, de így nem is füllentettem, csak másról válaszolok, az úgy még talán nem olyan rossz lányos, amit nem illik és ronda dolog is.
- Tudtam, hogy van, és el akartad előlem dugni. Nem szereted a bubikat? - kérdeztem kicsit lebiggyesztve a szám, mert ez elég rosszul hangzott volna. Nem szeretem én az olyat, ha valamit ő em kedvel, el is hessegettem a gondolatot, ahogy elnyújtózva még picit billegtem is, hogy aztán visszahajolva már ne annyira foglalkozzak a hajammal, inkább vele.
- Oh - ismételtem meg halkabban, de már inkább csak egy sóhaj volt a csók közben, amit adtam neki, az egyik kezem a nyakáról finoman húztam vissza az állához, majd lefelé a mellkasára tettem a tenyerem, a másikkal pedig elengedtem a megszorított tincseit, mikor fölé magasodtam. A tolásra elvigyorodva haraptam a számra, hogy aztán kicsit fel is nevessek, majd a térdeim kicsit távolabb tolva rá is nehezedtem lefelé pillogva rá, ahogy a kezeim végighúztam a nyakától egészen a csípőjéig magam elé. - Poooont jó?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A téma nem volt szomorkás, az első babácska volt a téma, mert lehet a nagyfiú már két éves, attól még ő is a mi… hát első brekink. Mindig boldogság volt belegondolni, hogy mennyire szeretetes ohanája van és ő is így érez velünk kapcsolatban, most pedig Lewyre nézve tudtam, hogy ő is így gondolja, de nem úgy nézett ki az arca, ami sok jót enged. Én azért még mindig nem voltam nyugodt és biztos benne, hogy a pofija rendben lesz segítség, vagy mondjuk jég nélkül.
- Biztos ne kérjek legalább jeget a pofidra? - kérdeztem óvatosan, nem akartam, hogy azt higgye problémázok, vagy olyan nagy bajt csinálok belőle, de ami fáj és sérülés, az senkinek nem tesz jót. A puszi kérdésére csak nagy szemeket meresztettem rá.
- Nagy ügyet? - kérdeztem pislogva párat, ahogy még a brekust szeretgettem, de aztán apu nyuszivá vált és kénytelen voltam megválni a mini drágánktól. A kis gyönyörű Lewy kezében amúgy is olyan nagyon szép és mesecsodás volt, szerettem így őket, még a bibis pofit és Klara bandzsítását a cumira szintén.
A mérkőzésre sok dolog volt igaz, de hogy fényesen menne a lengyelkéknek, az már percek óta nem. Elveszítgették a labdát, nem is láttam a fogócskákat, és úgy tűnt, az egyik orosz fogorvos lehet, mert szerintem egy fájósat akart kiütögélni a lengyel terelőből. Nem volt szép. Hallottam azt a nagy és súlyos levegővételt, finoman meg is szorítottam a férjecske kezét és inkább az elvileg szó után egy puha puszit nyomtam az ajkaira. Tudom, hogy sokat nem segít, de az sem, ha itt felrobbanós nyuszi lesz belőle.
- Én sem vagy, hát ott van valami, nagyon nézik, oldalt… - nem tudtam a tömeg mit les, mert nekem a nagydarab bácsi kicsit kitakarta, aki éppen felállt, de ki tudja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő