Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ha teljesen őszintének kell lennem, egy picit azért furcsa volt, mármint hogy itt álltam, már ott volt a pocim, éreztem és nem csak tudtam, hogy odabent már nagyon készül rá valaki, hogy agyon legyen szeretve hónapokon belül általam és az apukája által. Boldog voltam ettől is, attól, ahogy az életem alakult, de azt hiszem miután kimondtam tudatosult csak, hogy van még, ami ezt biztosítaná. Szeretném, hogy minden rendben legyen, hogy amikor majd már a kezünkbe fogjuk őt jól legyen és ne szenvedjen semmiben hiányt, és itt másokkal ellentétben azt hiszem engem nem a megvehető dolgok zavarnának. Én is tudtam volna nélkülözni egy-egy plüssöt, ha egészen más viszont ott van nekem, velem. Inkább próbáltam ezt elengedni és egyébként is, Alíz és a tanárkodás sokkal kivesézhetőbb témának tűnt.
- Hát, én se hittem mindig, hogy bármire jutok akár a kviddiccsel, a tánccal vagy úgy az életben, most pedig? - néztem rá kérdőn, de nevetve. Szerettem az életem, és szerintem Lizus is így van a sajátjával, most még ő sem tudhatja mit és mennyire fog szeretni vagy sem, de én bízom benne, hogy neki is jó lesz. Nézzünk meg engem. Azt hiszem nem sokan mondhatják el, hogy nem azért lett vége a karrierjüknek a levegőben, mert ők akarták volna. Nehéznek éreztem, de most valahogy úgy vagyok vele, hogy sokkal jobb dolog része lettem. A tánc pedig… az csak a szünetet éli. Majd. Még most is szoktam, bár leginkább csak magamban gyakorolgatok és óvatos is vagyok, mert azt kérte a doktornéni. Bőven belefér a brekilányka mellett amúgy is. És igen, az életem. Ott fénylik minden gyűrűcske, még a kis műanyag is, amit utoljára kaptam az állatkertben Lewytől, elég látványosan pocisodtam ki, és vele együtt költözött állandó vigyor a pofimra. Szeretem.
Közben megérkezett Alíz Levele, amit kicsit kétkedően olvasgattam, ahogy kimondta, hogy bizony az, az igazi anyukája picit el is hallgattam. Közelebb lépve megsimiztem a karját, hogy érezze azért, it vagyok, ha gond lenne, nem tudom ő pontosan hogy éli ezt meg. Nekem tudom, hogy rettenetes volt az apás sztori. Felbukkanósan, újcsaládosan, mindenesen.
- Igen, az lehet, a szeme, a haja, vagy akár mindkettő… - mondtam picit lassabban, ahogy lassan a levélkét behajtva visszaadtam neki. - Talán fontos is, már a mondanivalója. Sosem tudhatjuk, én azért remélem, hogy a lehető legjobb sül ki belőle számodra. Gondolom vannak kérdéseid…. Sok - pillantottam rá. Nekem is voltak, vannak, lennének. De azt hiszem már pár hónapja eldöntöttem, hogy önként nem szeretnék soha többet találkozni az apukámmal. Nem hiszem, hogy ez változna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem akartam rosszat ezt ő is tudta és azt hiszem a végére inkább el is engedtük az egészet. Szerintem nehéz volt velem neki néha és ezt tényleg sajnáltam, bár azért tudom, hogy egyikünk se túl jó abban, mikor valami dicsérgetésszerű kerül elő. Bár vannak helyzetek, mikor ő is örül neki és én is, ha tudatom, mennyire szuperséges tud lenni. Meg hát egy jó szurkoló teli torokból erősíti ezt meg a pálya széléről, nem? Én is szeretem ezt csinálni, meglepően olyankor nem zavar annyira, ha harsány vagyok, bár akkor más is az körülöttem.
Szeretem őt a puha talpától egészen a legfelső, szürke hajszáláig, van amelyik részletében jobban is, mint illene, de pont ettől jó az egész. Azt is imádom benne, hogy ő az én Stitchem, vicsoris, néha rombolós hangulatú és S-alakú pofinyalathagyó szörnyikés. A harapdálásain meg sosem tudok nem nevetgélni, most sem volt ez máshogy és azt hiszem ez a hangulatunk átragadt elég hamar a brekire is, bár lehet csak a hangunkra ilyen lelkes, de ha csak arra, akkor is imádnivalóan csinálja és tündérien a bubijaival. Azt hiszem, mikor a férjecském éppen Klarara pillogott még én is megpróbáltam bubit csinálni a törpillának, de mikor majdnem köpködős lett a dolog csak lenyaltam az ajkaim és befejeztem a napi… jó, inkább ebben az órában járó undiskodásom. Távolabbi időre nem merek ígérni, mi van, ha életem szerelmének arcába hajolok? Máris borul az egész, főleg, hogy hamar átkerült a babuka az apucijához én pedig boldogan, mosolyogva bambiztam rájuk nagy szemekkel. Nagyon szépek így.
- Betelefonálós? Nem tudom, anyu csak fura török meg spanyol sorozatokat nézett, de azt sokat. Bár volt, aminek a zenéjére legalább lehetett táncolni - nevettem el magam, mert ez általában így nézett ki. Anyu leült én meg ott riszáltam a popómat a nappali másik pontján. Hol egy plüssmaci ölelgetve, hol mást. Néha még be is tipegtem a képbe a TV elé, ha nagyon akartam valamit mutatni. Azt nem mindig értékelte, de nekem legalább örült. Én ezeken mindig elaludtam, főleg mert este mentek, de mindegy is.
- Iiigen? Miből? Mert szeretem a pirosat? - pillogtam rá, mintha nem érteném, mire is gondolt, rá is kellett harapnom a nyelvemre, mert de, értettem én. Hát, ha egyszer szerintem nagyon csinos Télapó lenne, akkor azzal mi a baj? Elcsücsülök az ölében, még megvitatjuk jó voltam-e idén. Azt magamtól úgysem tudom eldönteni.
Közben szóba jöttek a pocimra szökött vonalkák, még a picike babánk beszuszizott, a nagyfiú meg engem használt ágyikónak. Szeretem a puhi, szőrös és tappancsos drágácskát, csak nem mindig kényelmes helyen nyomiz meg a mancsaival. Most is elhúztam a mancsát a mellemről, mire bután nézett rám, de aztán megnyalta a szám és rendben voltunk. Ő is igen undi nagyfiú már most is, bajban leszünk vele azt hiszem! Lehet érezte a gondolataim, mert hamar visszavonulót is fújt az apu meg a pici breki után tipegve én meg csak ücsörögtem ott. Bámultam kicsit Lewcsi telefonját, de mire a kezemben volt és feloldottam valahogy a pónis appban lyukadtam ki, ahol megetettem a piroskáját, meg megsimizgettem, amitől fel is ment az életkedve szép mosolygósra. Ami engem illet, a hét elején azt mondta az orvosdoktornénibácsi, hogy most már szabad lesz újra könnyű dolgokat csinálni edzés terén és lassan a tánci is, ennek meg örültem, mert rám fért. Nagyon is.
- Üüüühm, ott, hogy mintha szerettél volna nekem adni egy puszit…. Vagy kettőt. Nem emlékszem a számra - néztem kicsit hunyorogva magam elé, mintha nagyon gondolkodnék, pedig nem így volt. Észrevettem magam, így kiléptem a pónikból és csak bámultam a hátterébe. - Nem találtam meg a képet - meg nem is kerestem, más kérdés, de neki elhiszem, hogy ez majd jó lesz… Valahogy.
- Olyannal, amivel Volt villámkáját szoktam festeni? - kérdeztem rá végül, mert bár nem tetszettem magamnak minden centimben éppen, ez legalább olyan kis aranyosnak meg mókásnak tűnt. Azt meg szeretem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Mikor meghallottam a nyilvánvaló ellenérzését csak a számra harapva próbáltam nem nevetni, de már rendesen rázódott a pocim meg a buksim is. Nem hiszem, hogy máshogy lenne, én mindig azt hittem ugyan az megy, csak néha újítják a zenét, aztán anya elmagyarázta, hogy nem, csak hasonló néni énekli az Esmeralda meg a Vadangyal egyik zenéjét is, meg még ki tudja mit nézett ezek mellett. Ezekre is csak az angyalosság meg az ilyen nevű disney lányka miatt emlékszem. Azt hittem, hogy csináltak filmet belőle, de kiderült, hogy nem, csak félreértettem.
- Nem értem miről beszélsz, azért akármire én sem! Vagy inkább akármit… azt hiszem így mondják. Szóval például a hula-táncot sosem próbáltam rendesen, csak utánoztam néha Liloékat. Nem volt ilyen tanítás a környéken - meséltem el, pedig az is érdekelt volna a sok másik mellett. Igazából nem is tudom, hogy kötöttem ki a hip-hop, rocky meg fashion vonalon, de ugye volt közben egy kis hastánci meg rúd próbálkozás, a társas és a néptánc csak részben tetszett, ha már ilyen, akkor a modern vonal. A balettből is jobban éltem, mint a klasszikust. Bár lehet azért, mert a bácsi, aki tanította viccesen csinálta.
- Milyen levél? - meredtem rá naaagy szemekkel. Mármint persze, nem baj, ha tudja, gondolom, anya is tudta meg a papa mindig, hogy szoktam írni, segítettek feladni, de azt hittem ügyesebben dugtam el a postában, hogy csak feladja és készen van. A papi mindig tök gyorsan elintézte ezt, egyszer még posta zárás után is, gyanús is volt, de hát mindig azt mondta értem mindent. Lehet ismerte a zárós postás bácsit és kért egy szívességet. Döbbent voltam kicsit, baj az nem volt vele. - Te sosem írtál neki levelet?
Lehet butus kérdésnek tűnik, de engem érdekelt mindig, hogy más gyerekek mit csináltak, az unokatesóim se szoktak, vagyis az unokanővérem olyan kilenc éves koráig csinálta, aztán azt mondta meggondolta magát. Meg olyasmit is mondott, hogy szerinte ez kamu. Én nem hiszek neki, járt is a Télapó Magyarországon, el is vittek a papiék még képem is van vele, nekem csak ne kammeroljon Dia. Volttól elbúcsúzva rátapicskoltam Lewy telefonjára, de a képig nem jutottam el, talán mert nem annyira szívesen gondoltam a csíkokra. Tudtam, hogy nincs velük nagy gond, hogy elmúlik, meg azt is, hogy annyira nem lettem tőle csúnya, de mikor magamra néztem nem illet az egészbe, így azok az eleinte vörös, most éppen fehéres csíkok nem illetek a Majás képembe. Egyelőre a Stitch - vagy Angel mikor mi - se csücsült vissza a köldökömbe.
- A kettő sokkal jobban hangzik, el is kérhetem? - érdeklődtem meg kicsit felsóhajtva a csíkos dolog után és még el is vigyorodva. Éppen csak nem csücsörítettem felé jelezve, hova szeretném kapni, ha szabad. - Jó, a póni éhezett, mikor etetted meg utcsóra? És megint nem váltottad be a kupont, pedig van ilyen sörényápoló, amitől csillog nekik csutakolás után, olyan…mit mond Hannah? Gyémántosan…
El kellett gondolkodjak az életemen egy percre, miért próbálom mások hasonlataival illusztrálni, aztán mindig rájövök, hogy próbálok csak érthető lenni. Nem annyira szégyelltem magam, mint kellett volna az app miatt, de cserébe elég gyorsan eltepertem a dolgokért.
- Ühm, milyen legyen? A fényes, a mattos vagy a csillámos készlet? - kérdeztem meg, hogy aztán ha eldőlt, kivegyem, meg ecsetet, a vizesedényt, meg a színkeverő lapot is, hátha kell. Visszaérve lecsücsiztem a kanapéra, aztán lestem fel a drágaságra. Persze, elmondta már, hogy neki aztán semmi baja velem, a breki előtt sem volt, közben sem és most sem, de… valahogy úgy nem stimmeltem még magammal. - Lewy… biztos nincs baj velük?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Rettenetesen nehéz volt a reggel, és ha őszinte akarok lenni, nem is nagyon sikerült felkelni. A puszimért igen, mert az fontos volt, de Lewy elég korán elment, mert edzése volt. Klara valamiért nagyon nem volt jól, biztos fájt a pocija, de most először nem igazán akart éjjel alukálni, szóval sok éneklési és mesélési volt, mire én majdnem, de ő leginkább semennyire nem akart aludni. Én nem szerettem volna, ha rossz neki, simizgettem a hasát, ringattam és még járkáltam is vele, meg próbáltuk csendesen művelni, hogy aput ne keltsük mindig fel. Tudtam, hogy ő megy reggel, így nem volna túl jó, de nem mindig sikerülhet minden ugye.
Az éjjel ellenére azért a babahangokra, ami szerencsére nem sírás volt kikászálódtam az ágyból, aztán magamhoz véve a pindurkát lecsücsültünk a reggelihez. Ő evett, aztán még a kis szőnyegén nézelődött Volt is megkapta a hamit és én is kerestem magamnak. Lewy azt mondta, ha tényleg annyira szeretném, cucukajázni kell, szóval olyan furi müzlit ettem. Leginkább olyan volt, mintha áztatott papírt rágcsálnék, a pocim korgott is, és biztos voltam benne, hogy fog is. Szóval ennek tudatában szedtem magunkat össze, kiengedtem a kutyuskát hátra egy nagy puszi után, majd felöltöztünk és elindultunk sétálni és vásárolni. Megígértem az egyik néninek az utcában, aki nehezen tud egyedül bevásárolni, hogy ha már nekünk is kell, elkísérjük a piacra, így is lett. Ha minden jólmegy pont hazaérünk mindennel, mire az apuci is.
- DIMCSIIII - kiáltottam el magam egy ismerős alak felé, bár nem sok fogalmam volt, hogy nem-e tévedek. Éppen egy cukkinit ölelgettem és egy brokkolit félkézzel, ahogy a babakocsi mögül integetni kezdtem. Kedvesen bezacsizta nekem a férfi, kifizettem, aztán beletéve a Stitchekkel tarkított fehér hátimba azt átadtam a néninek is a magáét meg a visszajáróját is elkértem neki. Elmesélte, hogy nem látja jól miből és mennyit vesz, meg mennyiért. Szívesen segítek neki, de a matekban való gyakorlottságom inkább nem feszegettem. Azt mondta körülnéz a kenyereknél, én pedig a babakocsiba kapaszkodva mentem tovább a gyümölcsök és a vicces seprűlovaglós ismerősöm felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Csak mosolyogva vonogattam a vállam pillogva felé, mert ami tény, az tény. Nem tudott volna olyan táncot mondani, mait ne próbáltam volna már ki, vagy estem volna neki szívesen. Tulajdonképpen innen lehet tudni, hogy hazudnék, ha azt mondanám utálok tanulni, egyszerűen csak a sulis dolgok, vagy keretek, honnan vesszük nem jöttek be soha. Sok volt az elmélet, amit a buksimba kellett volna szuszakolni, ami csordultig volt mindig, mindennel. Nem végtelen ládikó, mint a Stitches táskám, mióta csináltak nekem bele ilyen varázslatot.
Tudtam, hogy a Mikulásnak szánt levelemet nem kéne szégyellni, de azért mégis csak neki írtam nem pedig másoknak. Valahogy azt vele szerettem volna megtárgyalni, mint a legtöbb dolgot.
- Mi történt utána? Valamit nem kaptál meg? Vagy csak úgy te is… tudod… „nincsen Télapó” - mutattam a nyuszifüleket, még talán kicsit gúnyos is voltam. Tény, hogy én is tudtam, hogy a legtöbb csokit meg ilyen-olyan dolgot anyuéktól kaptam - jó, nem is régóta, de tudom! Ettől még voltak kérések, amikkel tudtam, hogy csak az igazi Mikuláshoz illik fordulni. Eleve azt hittem, hogy a drágaság majd kinevet, hogy jól van, aztán annyi, de nem pont így lett. Ez azért egy kicsit meg is nyugtatott. Pár éve, azt hiszem mikor elsős voltam a bagolykőn, vagy másodikos, nem is tudom, de írtam levelet. Meglátta az egyik háztársam, mikor a borítékra rajzoltam és címeztem, aztán elkezdett beszólogatni. Azóta sokkal jobban vigyázok a dolgaimra. Majdnem el se küldtem inkább akkor a levelet. De most, hogy itt csücsültem a saaaaját ohanám után pillogva, akik elvesztek a szobában, tudom, hogy bántam volna, ha az akkor kimarad. Biztos vagyok benne, hogy egy kicsit a Télapó is közbenjárt az ügyemben.
- Ühhüm, tudom, az enyém is kicsit kihalós volt egy időben, shhh, de már jól vannak - pisszegtem le, még az ujjam is a szám elé emelve, aztán csak akkor vettem el, mikor elindultam a dolgokért. Kiszedtem a matt dolgait meg, ami még kell, majd vissza is igyekeztem hozzá ugrándozva. Egy egészen kicsit sokkal könnyebb volt így, mint mondjuk az utolsó brekis hónapban. Pedig én akkor is próbáltam, csak elfáradtam tőle. Nagyon. Ahogy felnéztem rá elhúztam a szám olyan nagyon nem tetszik ez nekem módon, de aztán csak kelletlenül bólogattam, hogy meglátom mit tehetek.
- Jól van - mondtam kicsit esetlenül, persze jól esett, amit mondott, fel is lélegeztem, ha úgy tetszik, csak azért nem mindegy. Tudom, hogy elmúlik ezért nem aggódtam jobban, de egy darabig még látni fogja ő is, ha csak nem bújok mindig olyan ruhába. A puszi után elmosolyodtam, aztán elloptam repetázva azt a másodikat is, majd ahogy elhajoltam szinte szaladtam is a szobába, mielőtt annyit mondhatna hu vagy bu vagy Boojiboo. Bármit. Kerestem egy sportmelltartót, nem mintha futni készülnék, de tényleg ezek voltak egyedül kényelmesek már pár hónapja, szóval, ha muszáj valamit, ez lesz, aztán kibújva a kezeslábasból letűrtem szépen a csípőm alá, az ujjakat meg megkötöttem, mint egy pulcsit szokás a derékra, aztán visszatotyogtam. Ha megszárad visszavehetem, nem?
- Így jó lesz? Tényleg, nyuszóka, karácsonyi valamire megyünk vagy jönnek? Mármint az anyukat tudom, de más? - érdeklődtem elgondolkodva. Ritkán beszélünk, vagy inkább soha másokról. Nálam is, de mondjuk ott már ismer is mindenkit, mert az esküvő előtt anya ragaszkodott egy ilyen vacsihoz az uncsiimmal meg mindenkivel. De ezen kívül… Nálam nyilván nincs is más, csak az anyukám családja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Jahj, ez olyan nem szép, mikor baj van az ohanákban - pillantottam kicsit szomorúbban magam elé, aztán csak hallgattam szépen tovább. - Akkor csak elmaradt. És ha tehetted volna később, mert van időd, vagy hasonló, írtál volna neki? Vagy szerinted is időpazarlós dolog?
Igyekeztem a legtöbbször nem olyan lenni, mint azok a furán kérdezgetős és még az alsónaci méretedet is elkérős lányok, akiket táncon is ismertem, mégis sikerül talán néha átesnem a paci túloldalára. Na én nem ruhaméretet szeretnék tudni persze, azt amúgy is megnézhetem, ha érdekel, inkább olyasmiket, amik életem férfijával történtek. Lehet másoknak fura, hiszen a múlt, de sokszor rájövök, hogy én se lennék biztos olyan, amilyen, ha nem történnek meg események. Sokszor érzem Lewyn, hogy nem tudok eleget, ez lehet nem azért van, mert titkolózna, csak róla kevesebbet esik szó. A családi drámám közepén zuhant ez az egész barát-barátnő dolog gondolata az ölembe és talán picit el is késhettem a kérdéseimmel. Persze vannak olyanok, amiket meg hiába tettem fel.
A pónik kérdése nem tartott sokáig, meg szerencsére a csíkoké sem, mert ő is érezte azt hiszem, hogy nem voltam egy kis ideje annyira boldog attól, amiket láttam. Bárki, bármit mond, nem szép, mikor vörösen izzó, majd elfehéredő furán nem egyenes csíkok megjelennek azon a pocin, amin korábban csak Stitch meg kék foltok maximum. Nem voltam biztos benne már az elején sem, nem-e azért mondja csak az apuci, hogy rendben vagyunk vele, hogy engem megkíméljen, meg ne legyen rossz kedvem, de nem szokott hazudni, elég őszinte, szóval lassan, de kezdtem elhinni, hogy neki így is tetszik a pocim is. Ez azért megnyugtató.
- Elmehetünk, ha gondolod. Egy ilyen biztos nem olyan nagyon nagy dolog - vontam picit a vállamon, ahogy már kicsit vidámabban elé csámborogtam az újított szerelésemben. Bólintottam párat a szőkéékre, mert én is sejtettem, hogy ők jönnek, aztán megigazítva a felsőm elé topogtam, a kézmozdulatra meg a számra harapva az ölébe csücsültem, vagyis csak a lábára, hogy hozzá is férjen a hasamhoz, ahogy kihúztam magam. Így legalább olyan nagynak sem látszik. Ehm.
- Jó lesz így. Vagy ha nem megy, majd szólsz, és leülök, lefekszem, elterülök, mint Patrik, a tengericsillag. Nem tudom, hogyan kell - mosolyogtam rá, bár nem tudtam figyelmen kívül hagyni, amit mondott.
- Nem megyünk? Amúgy sem nagyon szoktunk, meg még sosem jött el meglátogatni se minket… mármint, nem mintha kellene, az ő dolga, tudod. Csak… téged sem szokott? Mérges valamiért?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Sajnos elég jól értettem, mit ért az alatt, hogy nem tudna mit tenni a helyzettel, ha akarna se. Én próbáltam még akkor is változni, reménykedni vagy éppen megoldást keresni, mikor már mindenki szerint felesleges volt, így, ha nem is ugyan azt a cipellőt vettük fel, de a fél pár zoknik biztos hasonló. Nem tudtam megállapítani, mert nem tudtam eleget, sokáig azt hittem, mert nem igazán van mit. Van anyuka, apuka és Lewy és megvolt a család, mint másoknál. De aztán darabokban ez-az kiderült, és csak sejtéseim voltak, hogy ő sem volt igazán boldog soha, az meg kinek jó?
- Ez nem iiigaz, sosem késő - ráztam meg a fejem, magamhoz képest elég határozottan kijelentve, hogy szerintem bármikor fel lehet a jók listájára mászni. Minden csak tettek kérdése azt hiszem. Van olyan, hogy két jó kiüt egy nagy rosszat is, nem? Szerintem biztos. Végül csak kicsit elpirulva elmosolyodtam a mondandója végén, még a vállaim is felhúzva, amibe egészen belecsúszott a fejecském. Ilyenkor olyan kis labdává is tudnék zsugorodni, ha akarnék. Mindegy.
- Azt hiszem emlékszem… sok helyen voltunk, nem mindig tudom melyikre, miért - vallottam be neki kicsit elhalkulva, mert ugye lehet ennek nem fog örülni. Én azért igyekszem mindent, ami fontos, azt megjegyezni. De neki sok helyen van dolga és kötelessége, arról nem beszélve, hogy egyszer megszámoltam, hogy egy hét alatt legalább huszonhárom levele jött, amikben csak különböző ide meg oda hívó dolgok voltak. Mondjuk az elég mókás, mikor nagy dobozokat kap, nemrég küldtek neki brekis ajándékot is, vannak, akik nem csak elhívogatják elvonva az idejét.
Közben elkezdte a hasam pingálni, én meg előbb akaratlanul is behúztam azt, mikor az ecsettel hozzáért, aztán felkacagtam, mert eléggé csikizett a dolog. Igyekszem én magam visszafogni, de nem egyszerű. Mondjuk most kicsit éreztem, hogy nem kedves a téma, így hamar elhalkultam.
- Rendőrbácsikat? De… miért? Mit csinált? - pillantottam felé, ahogy kérdeztem, igazából nem is volt sok elképzelésem. Az egyik táncos társam apukája eljátszotta a család pénzét pókeren, rá is mérgesek, érthető, de nem hallottam róla, hogy a férjecske családja kártyázna mondjuk.
- Ilyen rossz ember? Ránk mérges?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Pont úgy bólogattam, mint a azok a ráncos kutyusok, amiket régebben a kocsik szélvédőjéhez pakoltak és mikor ment az autó, akkor mozgott a buksijuk. Ritmusosan és jó nagyokat. Komolyan gondoltam, és nem azért, mert, ha majd a Télapótól kér teszem azt egy kocsit, akkor biztos meg is kapja, de valahogy mégis hittem benne, hogy minden teljesül, ha a vágyunk olyannak meséljük el, aki valamit előre is mozdíthat. Nekem ez a Mikulás volt, és bár csalódhattam volna, mondhattam volna azt, mikor iskolába kezdtem járni, hogy nem hozta vissza nekem az apukámat, nem tudta megállítani a piszkálásom a suliban vagy éppen egyszer-egyszer elrontotta az ajándék színét, na meg később, mikor már nem is azt akartam, hogy meglegyen az igazi apukám, csak tesókat, vagy azt, hogy anyut is nagyon szeresse valaki úgy, mint az osztálytársaim anyukáját a férjük. Én azért nem adtam fel. Ahogy néha az érdeklődést sem.
- Nem is szoktam unatkozni - tettem hozzá még gyorsan. Persze, nem minden esemény volt izgi, volt, ahol csak fotózták Lewyt, meg kikérdezték erről-arról, aztán fura emberekkel beszélt lengyelül én meg csak kivártam a sorom. De a csapatos bulik viccesebbek, ott azért ott van Sebby is, meg többeket ismerek, és úgy nem olyan kellemetlen, ha magamra kell maradnom és több ember között kell lenni.
A csikizős dolgot leszámítva egész nyugodtan ültem az ölében, a kezem a vállán pihent, ott simizgettem őt, ahogy próbáltam elvonatkoztatni tőle, hogy a festék hideg, az ecset meg nem lett kevésbé csiklandozó. A kis festékekre néztem, a pirosat magamhoz is vettem kicsit forgatva a kezemben, valamiért mindig az fogy el elsőre, most viszont elég sok volt benne, persze nem sokáig tudtam erre figyelni, a barnáimmal leginkább a lehajtott buksi ezüstös tincseibe tudtam nézni, a kezem is megállt a vállán egyhelyben.
- De ha ennyire rendőrös a helyzet… az nagyon rossz - zártam le végül, pedig leginkább csak bután nézve ráztam volna a fejem, hogy még nem egészen értem. Tudom, hogy azért ő tudott az apjáról, ha nem is járkáltak össze, de biztos látta vagy hallott róla, vagy érdeklődött, de… persze én is kerestem az enyémet, de ő nem tett bűnt anya szerint, olyat nem, amit büntetni kell. Csak nem viselkedett illendően, mikor elhagyott. Bár amikor nem fizetett, az már olyan bűnös dolog volt.
- Levendulát... Bántott téged? Sokszor? - kérdeztem, lehet picit kétségbeesetten is, mert lehet, hogy ő már ezt feldolgozta, vagy fogalmam sincs, hogy tudja ilyen nyugodtan mondani. Sokszor mondok butaságot, és tudtam, hogy most az nem hiányzik, akkor sem, ha nem tudtam eldönteni hogyan áll ezzel az egésszel. Éreztem a csomócskát a hasamban, pedig csak elmesélte, de ettől még bennem is rossz érzés lett, szomorúság, bánat, meg ilyesmik. Amitől sírna az ember. Óvatosan dőltem oldalra a kezemhez a vállára. - Úgy sajnálom, ilyet nem szabadna senkinek, nemhogy egy apukának…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Éreztem, hogy nem olyan komoly az a kijelentés, sőt, leginkább csak megrázogattam a fejem jobbra-balra, mert talán mégis. Kivel nem esik meg, hogy unatkozik? De, ami azt illeti, még mindig jobb volt ott ácsorogni és csak nézelődni, vagy kerülgetni a helyzetet, hogy bárki hozzám szóljon, mintha tanulni kellett volna. Vagy rosszabb, órán csücsülni. Nekem nem mondja, hogy van annál rosszabb.
Nem mindig vagyok annyira izgága, ha arról van szó, ügyesen tudok mozdulatlan is maradni, de most a festős dolognál voltak azért akadályaim, leginkább az ecsetet éreztem közellenségnek. De hát belefér, azt hiszem.
- Tényleg elég szépek a színes csíkok…
Ahogy néztem a koncentrációját, meg amennyit láttam a csíkokból, amit felfestett, azok tényleg szépek voltak, szeretem a színeket, csak… igen, ami most alattuk bújt meg, azt annyira nem úgy érzem. De ezt el tudtam most engedni, már majdnem mindent, amíg elő nem került az, amiről eddig leginkább fogalmam sem volt. Csendesen figyeltem, a rendőrbácsisra már csak nem is mondtam semmit, ahogy a kezem lassan megint a vállát cirógatta én meg picit a fejem is nekidöntöttem. Nem számítottam arra, amit elmesélt, talán sosem gondolkodtam ilyeneken.
- Csak? De… már egy is sok - mondtam magam elé, hiába nézett rám, ettől nem került minden jó irányba egy pillanat alatt. Az ő apukája nagyon rosszat tett, hiába volt neki, az enyém sem jobb, ez sehogy sem volt szép és ohanás. Talán érezhettem volna, hogy ha nem beszél róla, ott se volt mindig boldogság, nem csak a válás miatt. A keze után nyúltam, de csak annyira, hogy az ecsetet picit elfordítsam, így át tudtam karolni a nyakát, hogy jól magamhoz szorítsam. Még pár puszit is adtam az arcára, mielőtt elengedtem volna. Értettem, miért nem akarná, azt hiszem én se szeretném, ha a pici brekink bárki olyan közelében lenne, aki akár csak elméletben is, bármi rosszat akarhatna neki. - Én nem tudtam, hogy miért… nem akartam kérdezgetni, tudom, hogy csináltam, ne haragudj. Én szeretlek, helyette is, mindenki helyett is meg jobban is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Láttam a mosolyt az arcán, örültem is neki, szeretem, mikor ilyen, én meg csak próbáltam megbarátkozni a dologgal. Nem ment olyan rosszul, mint az első pár napban, akkor úgy nehéz volt, fáradt voltam, és meg is ijedtem a piros, csúnya csíkoktól. Hiába mondta viccesen, hogy így lesz tényleg tigris a lányokból, akiket elvesznek, akkor nem tudtam nevetni. Most azért már jobb, meg már nem olyan vészes, pláne ilyen színesen. Nézegettem lefelé az oldalamra, ahol több akadt, és ahol a rózsaszín is felbukkant, aztán a korábban forgatott pirosat visszatettem a helyére a kezemből.
Láttam, tudtam és éreztem is, hogy ha könnyedén is próbálja mesélni, ez nem volt az. Senki nem érdemel ilyen történetet, még felnőtt buksival sem, nemhogy gyerkőcként, amikor szeretnie kéne az apukádnak, elvinni a játszótérre, felolvasni lefekvés előtt, labdázni a kertben vagy éppen reggel megsütni a palacsintád a konyhában. Most először éreztem kicsit azt, hogy bármennyire is voltak fekete foltok az életemben és tudatlanság, még mindig van rosszabb apuka, az elhagyósok is bántanak, de azok, akik tényleg az embert, azok mindenhogy. Úgy sajnáltam az egészet, tehetetlen voltam, az sosem jó.
- Sose próbált bocsánatot sem kérni? - Nem mintha megérdemelnék azok, akik ilyet tesznek, vagy el lehetne ezt felejteni, de sokak megbánják, amit tettek, próbálnak változni. Meg vannak, akik nem. Nem tudtam erre mond-e valamit a szívecske, de csak magamhoz öleltem őt puszik hadával és cirógatva őt. - Lehet, de… nem tudom, láthattam volna, hogy nem csak sok a dolga, hanem baj van, vagy hasonló… - vontam meg a vállam. Ha tudom, nem is ezt, de hogy ennyire rossza viszonyuk, biztos nem kérdezek annyiszor rá, miért van ez vagy az. Végül inkább csak szeretgettem, mielőtt elhajoltam volna bólintva párat, úgy tűnt ezt ő is szívesen csinálja, én csak örültem, hogy ha tigrises is vagyok, nem néz rám úgy, mint a szomszéd nénire a bácsi. Nem mindig értem mit beszélnek, pedig megértem azért a németet, de nem túl nagy a szeretet. Lehet a nénin több maradt a csík, mint kéne.
- Csináljuk meg, lesz sárga is? Vagy zöld? Sajnálom, nyuszi, hogy így alakult. Mielőtt így elromlott, jóban voltatok?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Figyeltem a szavaira, nem csak úgy felszínesen, próbáltam elképzelni az egészet, mennyire rossz is ez. Éreztem én a kérdésemben is, hogy nem olyan, aminél ez elég, de ha valaki már megbánni képes, az talán egy lépés. Én hittem még az emberekben, a drágaság sokszor felnyitotta a szemem, hogy azért akárkiben nem szabad. Az apukája is egy lehetett azok között, akikben inognia kellett volna józan buksival a hitnek, ellenben azt láttam, neki sem egyszerű őt mellőzni az életéből. Gondoljunk csak bele mi lett volna Pizsi nélkül Némóval, Ariellel az apukája nélkül…
- Igen, tényleg nem. Az még nem jelenti persze, hogy minden csodás lesz huss és pöcc - mondtam neki, a karácsonyra meg csak összeszorított ajkakkal bólogattam. Pontosan emlékszem erre, hiszen én kopogtam be hozzá pár nappal előtte, ő meg ott szomorkodott egy csúnya meccs után. Aztán meg beesett az ablakomon - nem is teljesen egyedül az én hibám, hogy berángattam! Ennek ellenére én is ismerem az apukáját, mármint láttam már, meg egy vagy két alkalom volt, mikor találkozásnál is ott voltam, csak eddig egyáltalán nem értettem miért vannak ilyen távolságtartóan. Inkább csak jól megszerettem, és elhittem neki, hogy jót akart a hallgatással.
- De ez is hozzád tartozik, szeretnék segíteni legalább abban, hogy ne egyedül cipeld a rossz dolgokat, tudod?
A festés már kicsit jobb volt mindkettőnknek. Én barátkoztam a pocim és az oldalam kinézetével, ő pedig talán elfoglalta magát, hogy ne nyomja jobban meg a hangulatát a téma.
- Meeert tudsz motkányt festeni? - érdeklődtem felvont szemöldökkel. Eleve a festési tehetségét se ismertem jól, nem még egy portrét a makkgyűjtőről. - Sok dologgal történik ilyen, hogy elmúlik, de nem minden…
Mosolyogva figyeltem őt, aztán a mondandóm végén egy hatalmas puszit nyomtam a hajába, mert éppen a csík miatt görnyedve lefelé koncentrált. Azt szerettem volna csak, ha tudja, hogy én nagyon szeretem, és lehet, hogy az a család szétesett, mint az enyém, de nekünk van egy csodamesés és ez így is marad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő