Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

#BEEnézet | színezős érdeklődés | szeptember 5., napközben

Teljesen elkeseredve álltam ott átkarolva magam, aztán meg a pocim simizve, mintha legalábbis fájna ott, vagy nem is tudom. Megnyugtató volt és talán szükséges is. Azt mondta a doki nénin, hogy vigyáznom kell magamra, mert ami velem történik, az a babával is. Szóval, ha én most sírok, és Dwayne bácsi elszomorított, akkor biztos a kis brekinek is kéne egy ölelés, nem? De azt ugye nem tudom kivitelezni, amitől tényleg sírásba kezdtem, nem is tudom miért, mikor egész jó kedvvel jöttem ide. Csak megtörtént.
- De az volt az enyém, azt mondta Liv néni, hogy azért van ilyen auror itt, mert megoldják a gondokat, a nagyokat is, erre még a színezőm se tetszett látni sehol - a hangom többször elcsuklott, a végére meg egészen elhalkult, alapból nem voltam hangos. Nem veszekedtem, nem is hisztiztem, csalódott voltam és csak annak adtam hangot. Közben annyira eltörölgettem a könnyeim, hogy nézzek a defis férfire nagy szemekkel, mintha csodát várnék. Óvatosan a falhoz léptem, hogy neki támaszkodjak kicsit, nem esett jól ez a sok rossz most.
- Biztos a kisfia is nagyon szereti őket és nem szeretné, ha eggyel kevesebb lenne. Mi van ha ugyanaz a kedvencünk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Talán kicsit jobban elvesztünk annak a fúrónak az elemzésében, mint kellett volna. Nem bántam, hogy kimondtam, de kicsit butának éreztem magam, pedig elmondtam mindent, amit tudok. Nekem is fura volt, pedig az anyanyelvemen van. Ahogy bámult rám én csak ugyan ezt tettem visszafelé, pont úgy nézhettünk ki, mint a víz alatt tátogó halacskák. Mindegy is.
- Szerintem igen, biztos nem volt színezője, hogy elfoglalja magát - mondtam végül kicsit elgondolkodva. Fogalmam sincs mi viszi rá az embereket arra, hogy szavakkal foglalkozzanak szabadidejükbe, vagy éppen tanulással. Bleh. De nem is firtattam jobban inkább az egészet, jobb volt az iszimre koncentrálni. Finom volt, annyira, hogy mikor visszasajátítottam (van ilyen szó?), akkor annyira belelendültem a kis bogyik begyűjtésébe, hogy kettő ki is pottyant a számon, ütemesen utazva végig rajtam. Előbb a cicimen, aztán a pocimon pattant meg, majd veszett a mélybe. Pedig nem is olyan nagyok, már úgy semmi rajtam, szerintem. Látom a lábaim, ha előre hajolok, az a lényeg, ugye?
- Jóóó, majd, ha kijött, eldöntjük - egyeztem bele, nem mintha lett volna bármi okom ellenvetéseket tenni. Nem szoktam amúgy sem, meg most még nem is tartottam fontosnak, van addig egy csomó idő. Ez egyébként, ha a hónapban várható nagy dolgokat nézem, kicsit elszomorított. Néha rám tört már az, hogy milyen sokára lesz még elég nagy a brekink, hogy megismerjük és megszülessen. Máskor meg olyan volt, mintha szaladnának párosával a napok.
- Nem így gondoltam, vagyis erre is, de nem akartam, hogy bántó legyen - ráztam is a fejem, hogy nem úgy szántam, ahogy hangozhatott. Nem nagyon tudom megmagyarázni, nem zavart, hogy itt vagyunk, furcsa, de szeretem ezt itt, itt van ő és az a lényeg. A mi ohanánk, ha azt mondaná ő most hat országgal arrébb akar menni, mennénk brekistől, Voltostól. Csak vele szeretnénk mi is lenni. DE tudtam, hogy miért Pécsen vett lakást, ahogy azt is, hogy őt az iskolán kívül csak az anyukája köti oda szintén. Előbbivel meg ő is végezni fog majd egyszer.
- Nem azért mondtam, mert annyira ragaszkodom hozzá. Nem különösebben a hely érdekel, csak… legyünk együtt, olyan igazi ohanásan, nem csak darabokban. Érted, nem?
Szeretem Pécset, ott vannak az anyukáink, meg az országban még a papiék, akiket szeretek. De ettől még mióta van saját kis brekis közösségünk ez egészen másnak tűnik. Maga a kérdés is.
- Engem is, nem akarom tudni, milyen az, ha nem tudsz ott lenni, ha kell - ráztam meg a fejem megint, hogy helyeseljem a mondandóm, ha van ilyen. - Inkább arra voltam kíváncsi, hol szeretnéd jobban. Hogy képzelted el… nem csak most, hanem mikor mondjuk már olyan mászós méretű bababreki lesz. Vagy nagyobb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ilyenkor néha elgondolkodom azon, mikor valaki korábban megjegyezte bárhol, hogy esetleg néha túlzásba viszem a mások helyett való örülést és lelkesedést. Én nem bánom, szeretek ilyen lenni, olyan vidám dolognak érzem, akkor is, ha nem várják el, vagy éppen annyira nem is szívlelik. Az mondjuk jól esett, hogy nem utóbbiról van itt szó, ő csak nem akar túlzásokat és annyira nem kedveli, hogy annak örülünk, hogy ő öregedett. Ezt nem egészen tudtam megérteni, de úgy gondolom nem is kell. Talán egyszer majd elmúlik ez és ha nem is így, de ünneplünk együtt, rendesen, nem csak azért, mert én próbálkoznék és ő elviseli.
Nem is igazán koncentráltam a válaszra, inkább talán kicsit kevéske, de teljes szeretetből jövő csókokkal halmoztam el, amiknél még én is éreztem, hogy talán egy picit többet is szabadott volna és tovább, de akkor biztosan nem tudom meg, hogy mit is szeretne inni vagy enni. Pláne a kis megjegyzés után.
- Oda dugtad el a görkorimat is? - tettem fel életem pillanatnyi legfontosabb kérdését, amire előbb bután, majd kérdőn néztem, végül a számra haraptam, majd el is nevettem magam. Tudom, sokszor megbeszéltük mit nem kéne és mit szabad, és muszáj. Ettől még nem mindent szerettem ebben annyira. - És ne dugdosd a nyelved mert így hám, meg fogom harapni… - haraptam a levegőbe előtte viccesen, de aztán csak adtam inkább egy csókot neki, mielőtt a Süsü lebilincselőbb téma lett. Jó, annyival nem, de akkor is.
- Biiiztoska? - néztem rá, ahogy elhúztam lassan a kezeim, majd a kanapéra térdelve pillogtam utána kicsit. - Ühhüm, az jó lenne. A tortát nem szeretnéd megkóstolni? Szerintem ízlene… van benne neked direkt finom…
Nem volt szándékomban piszkálgatni vele, tudom, hogy nem nagyon szeret eltérni a megszokott rendjétől, de nem volt annyi gond ezzel a sütivel, maximum a krém. De csak picurit. Közben elfordultam szépen, és a sarkaim közé csücsiztem a popsimmal úgy doboltam a harisnyás vádlimon, még meg nem jelent a fehérke. Megsimiztem a buksiját, azt hiszem lemondott a játékról, mert hozzám is csak a plüss Némóért jött, amire véletlen ráültem, szóval hopsz. Kihúztam magam alól, majd neki adtam és el is vonult vele, miután megböködött a nózijával köszönésképpen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Elég furán néztem a nénibácsi probléma felvetésére, talán kicsit csúnya grimasz is csúszott az arcomra, ahogy ráncolódott a homlokom. Tudom, hogy mire értette, ezek mégis olyan rossz dolgokat juttatnak mindig eszembe. Engem is sokat bántottak, ha nem is tényleg a két kezükkel feltétlenül. De nekem mégsem jutott eszembe fura szavakat alkotni, nem még tananyagot csinálni. A suli szörnyű hely, de tényleg, a többi gyerek pedig nagyon gonosz. El is engedtem inkább a dolgot, ahogy a lehullott bogyikat is, bár azokat kicsit szomorúbban. A pocin belül jobb lett volna nekik én tudom. A brekit is tuti érdekelné az íze. Vajon érzi, hogy mit eszem? Mondjuk, ha epreset, hogy az eper?
- Rá. Közelebb van a szülinapocskád meg még a Halloween is, mint az új mesécske - mondtam nagy vidáman, akkor is, ha egyik részének biztos kevésbé tud örülni, mint a másiknak. Na, nem a beöltözős muri nincs a toplistán szerintem nála.
Kicsit az italomba feledkeztem, miközben kiböktem, hogy mi is járt éppen a fejemben. Tényleg nincs ott régen, de nem szoktam vele különösebben hallgatni vagy éppen nem megkérdezni a dolgokat. Jobban szeretem, ha inkább tud mindent, szerintem így a helyes.
- Csak eszembe jutott, nem tudtam, hogy ezt esetleg máskor illik - rántottam aprót a vállamon. Nem éreztem magam rosszul tőle, és láttam, hogy őt sem bántottam, csak picit elgondolkodott. Nem tudtam, ez mit is jelent pontosan, így elmondtam mi az, ami igazából foglalkoztat, ő meg végül csak felelt. - Kicsit arra, igen. De érthető, ha fáradt vagy néha, meg egész nap teszed a dolgod, nem azt akarom, hogy ezért változz. Csak ha tényleg könnyebb és jobb máshol…
Nekem nincsenek konkrét terveim vagy elképzeléseim, túl sok tapasztalatom se. Pécs jó volt, még nem volt ez ennyire komoly. A suliból oda jártam haza is, így az, hogy egy karnyújtásnyira voltunk nagyon jól esett, aztán meg otthon lett belőle, nem csak egy ház vagy egy hely, ahol vagyunk. Ettől még most, mióta otthon vagyok, érzem, hogy mennyit kivesz belőle, és mennyire nem is nagyon tud ott lenni. Nem csak városok, de országok között ingázgat. Most pedig nem csak az érdekelt, velem vagy Volttal mennyit tud lenni, mi egymást is elszórakoztatjuk.
- Ez jól hangzik. Már a maradás, így nekünk is könnyebb ott lenni veled a fontos meccseken - nem mintha nem kezelném mindet annak, de ez most részletkérdés. Aztán kicsit szorosabban fogtam meg a szabad kezemmel az övét. - Én nem látok ugyan a jövőbe és nem is igazán tudom mi és hogyan jó, de azt igen, hogy szeretnék ott lenni, ahol te vagy. Szeretnénk. Én támogatlak ha maradnál, ha mennél, ugye tudod?
Mert ugye mi már csomagban vagyunk, egyet vett, most meg már hármat kapottnak látszik az akció. Mert vagyok én, Volt és lassan a minike is a hasam rejtekében. Most már eléggé tudom, hogy nem az számít, kik vannak még közel, hanem, hogy mi hogyan és miként vagyunk. A papi is megmondta, ha arról van szó becsücsül, meg berakja a mamát is és anyát is a kocsiba és jönnek látogatni bárhová.
- Ú, az már az? - mutogattam a kisebb csoport felé, akik ilyen nagyobb tasikkal vonultak kifelé. - Ühm, szívecske, mi lesz, ha ez is olyan lesz, mint mikor Voltnak mentünk csak körülnézni?
A szavaim között nem tudtam nem mosolyogni, az utolsó két szót meg ki is hangsúlyozva. Az egy nagy bevásárlós dolog lett, pedig…. Véletlen volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Úgy tudtam! Mármint nem azt, hogy szerinte, is elég csinos a pizsi és nem is, hogy inna pezsgőt, hanem azt, hogy tuti jó magasra rakta el. Nem tetszett ez a bizalmatlankodás, tökre úgy csinál, mintha miután elmondta, hogy jó lenne magamra, a pocira és a benne lévő brekire is vigyázni, fognám magam, és Volttal a nyakamban indulnék görkorizni. Nem mintha ne jutott volna eszembe, de na, lehet nem jutna, ha nem teszi el, ugye? Szerintem is. Láttam ám, hogy nagyon mosolyog, ettől én is ezt tettem, de azért a nyelvkinyújtás nem szép dolog, meg is jegyeztem, hogy ráhamizok, ha tovább csinálja, aztán csak megpiszkált. Picit összeszorítottam a szám, aztán az ölébe bámultam, csak utána néztem rá vissza. Ártatlan voltam, nem voltam cicás típus, az ugrálós nyuszik jobban passzoltak. Éppen ezért is néztem rá úgy.
- Nem lettem nagycica - ráztam is meg kicsit a fejem, majd közelebb hajolva a vállába fúrtam pár pillanatra a fejem. Majd hagyva, hogy menjen helyezkedtem a kanapén, de még mielőtt elment a mondatára talán picit bebandzsítva is néztem rajta végig félredöntött buksival. Éppen az arcára tévedtek a szemeim mikor küzdött a nevetéssel én meg csak összeráncoltam a szemöldököm egy pillanatra. Aztán fáziskéséssel, de még nekem is leesett, de én nem rejtegettem azt a kis nevetést.
Közben ő kiért, hozzám meg megjött az első számú gyerkőc, aki kicsit dulifulisnak tűnt, de a simi meg a puszi legalább úgy tűnt, jól esett neki, így nem olyan nagy puffogással vonult el a Némójával.
- Hm? Öhm, jövök, de nem - mondtam, miközben lassan a talpacskáimon találtam magam megint. Lassan totyogtam kifelé, nem a mozgással volt baj, mert a szőnyegen még szépen, könnyedén lépegettem, hanem a harisnyában nem akartam elcsúszni. Aztán örömmel tapasztaltam, hogy nem is vészes. Körbesétáltam a férjecském, majd a pultnak dőltem az oldalammal a torta mellett. Én igazából most éhes az nem voltam, de egy picit szerettem volna, ha őt azért a torta is érdekli, de már az, hogy nem ellenkezett, az is boldoggá tett. Szépen vigyorogtam rá, miközben a combomon feszülő csipkés harisnyavéget piszkálgattam.
- Van benne karamella - haraptam be az alsó ajkam a tortára bökve a buksimmal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A kevés alvás, az izgalom és kicsit a babuval járó kellemetlenségek ellenére is nagy mosollyal, boldogan álltam neki a napnak, ami a jóreggelt puszival a férjecskétől csak erősödött, aztán Alíz ölelésétől meg kitartóan ragadt is még rám a továbbiakra. Kicsit elnézelődtünk Lewyék kviddicsedzésén, majd a nyakunkba is vettük a várost, aminek én nagyon örültem. Hiányzott már a vele való találkozás, meg kicsit ez a mozgás is. Már nem igazán tudok olyan nagyon aktívan edzeni semmit, a tánchoz köthető talajgyakorlatokból még ezt-azt szabad, de lassan már semmit.
- Én is alig vártam már, hogy gyere. Olyan fura, hogy ennyire messze vagyunk, de látod, mondtam, hogy így is megoldjuk - mondtam boldogan, mert hát mikor annak idején elmeséltem neki, hogy bizony ott csücsikél a baba a pocimban, bár ledöbbent és nem tudtuk hogyan is lesz, de megígértem, hogy fogunk találkozni. Nos, ez be is lett bizony tartva. - Azt hiszem jól, néha nem olyan kellemes. Szokott csak úgy fájni itt-ott, de szeretem, hogy ott van. Sokat ficereg és olyankor örülök neki…
Valahogy engem megnyugtat a tény, mikor érzem is, hogy bizony növöget, lelkes és éldegél. Talán ez érthető is, hiszen ki ne lenne így, ha már nagyon várja a kis csöppséget? Közben nagyokat bólintottam, hogy persze, induljunk el az egyik főbb utca forgatagában, ahol nagyon szép épületek vannak, aztán majd kilyukadunk valamerre, ez a nap erre van szánva.
- Igen Luca is meg Lewy is mesélgettek dolgokat, örülök, hogy jól érzitek magatokat velük. Ez jól hangzik, mindig nálunk vannak a legjobb fej diákok, ez most se lehet másképpen - mondtam nevetve, aztán csak legyintettem egyet, ahogy a kezeim a zsebembe csúsztattam. Így jobban festettem, mert másként néha akaratlanul is azon kaptam magam, hogy vagy a hasam taperolom, vagy hadonászok. Egyik se olyan menő. - Olive mellett? De jó! Szóval sikerült dönteni, hogy mit is szeretnél még a képességed fejlesztése mellett csinálni?
Beszéltünk már a jövőről párszor, szóba került, hogy nem nagyon voltunk biztosak, csak terveztünk, de ez így Alízka szájából már egész valósnak hangzott.
- Nekem is hiányzol, meg Riri, Verocs… szóval mind - tettem hozzá, aztán csak elvigyorodva néztem rá. Ez a helyzet, én nagyon boldog voltam, nem csak kivirultam, mert állítólag azt szokták a kismamák, hanem valóban nem volt okom panaszra. Egészen jól álltam annak elképzelésében, mi legyen velem a jövőben, vagy mi nem. Szeretet van, ohana és úton egy minike. Talán másokhoz képest kifejezetten gyorsan halad az életem, de azt hiszem csak mert más, nem feltétlenül kell rossznak venni.
- És mi a helyzet a képességeddel? Jobbak már az álmok? Vagy még sokat szenvedsz mindig?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Miért? A cicás lányok rosszak? - döntöttem meg a buksim, ahogy néztem rá válaszra várva. Nem egészen értettem, akkor miért ne tudna, mármint, azt sem igazán fogtam fel, akkor miben lennék más. Nem vagyok - mindig - karmolós, vagy erősen bújós, nem szoktam követelőzni és szőrös sem. Szóval a cicaformát szerintem nem rám szabták tényleg. De ki tudja ő mire gondolt pontosan. Néha élet a gyanúperrel, hogy értenem kéne, csak nem sikerül.
Hagytam menni a konyha felé, én pedig ücsörögtem kicsit, mielőtt társaságom érkezett volna. Más esetben biztos szomorúbb lettem volna, hogy csak úgy magamra hagyott, de engem az Apuci várt, őt meg a szundi. Legalábbis a párnának használt halacska keresése a popsim alatt igencsak erre utalt. A kérdésre nem feleltem rögtön, csak mikor már elég közel értem a konyhához, aztán a pultra támaszkodtam.
- Hááát, a tortára gondoltam, én annyira nem vagyok éhes - jegyeztem meg, mintha ez olyan természetes lenne, pedig az elmúlt időben épp ellenkező volt jellemző. A szokásos sokat ennék fel volt többszöröződve, mióta ennyire nyilvánvalóan ott a breki. Néha már csak a gondolattól rosszul voltam, mennyit ettem. És ez mind felszalad ám. Nem két kilóval vagyok több, szomorú.
- Nem is, mi bajom lenne velük? Szeretem őket - hajoltam kicsit előre, oldalasan, és adtam egy puszit a dereka körül a mellkasa alá. Nekem aztán semmivel nem volt se haragom, se bajom rajta, vagy vele, esetleg miatta. Aztán végül csak kivártam a szelést és a tányérra pakolt csodákat, a kisebb szeletet húztam magam felé, aztán még poharazott meg iszizett én hoztam villákat is. Addig se a harisnyám piszkálgattam. Mielőtt azonban visszakérdeztem volna, egy villát az ő sütijébe böktem és egy falattal repülőztem felé, hogy na, kóstolás.
- Hálás? Mármint miért? - vontam össze a szemöldököm egy pillanatra. Hirtelen nem egészen volt világos, mit is tettem vagy mondtam. Mármint, tényleg nem volt semmi különös. Én csak megköszöntöttem, meg kapott puszit. Azt hiszem ezek tökre természetes dolgok. Még a breki is így gondolja szerintem, de ő már valószínűleg csicsizik, késő van neki. Elvettem a pohárkát, aztán egész közel tipegtem elé, hogy ha megfogta a poharat, az enyémet az övének koccintsam.
- Akkor még egyszer boldog szülinapot, Apuci - vigyorogtam rá, hogy aztán belekortyoljak a barackos italba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Valahol az állatkert eszembe jutásánál én is elvesztettem kicsit a saját fonalamat. Na nem mintha én ne tudnám mi és hogyan volt, illetve egy időben nem voltam képben, de az nem számít. Gondolom senki nem emlékszik csak úgy minden emberre, akivel egyszer összefutott. Jó, életed szerelmére illene talán, de akkor még azt sem tudtam, hogy az mi, meg azt se, hogy ő olyan lehet. Senki nem mondhatta meg előre, buta és undok fiú lesz-e, mint a papi szerint mindegyik. Nem az lett, sőt, szerintem nagyon rendes és okos is, meg most már nem csak egy fiú, hanem az a nagybetűs. Aki gyűrűket húzott az ujjacskámra és szeret. Meg a brekit is fogja a pocimban én tudom. De ez egyelőre még csak a mi kis titkunk.
- Motor? Olyan nagy? - érdeklődtem kíváncsian, ahogy az előttem heverő darabokat szortíroztam. Kevének is van, egyszer vitt is vele, de megígértette, hogy anyunak nem szólok, szerinte totál kiakadt volna. Nem értem miért gondolhatta ezt, mikor attól majdnem hullott a hajacskája a felnevelőmnek, hogy rollereztem az úton. El is engedtem a témát, van-e néni az életében, biztos nem szeret róluk beszélni, akad olyan is. Anya se szeret, nem tudom Dimcsi pontosan mennyi idős, de lehet hasonlóan gondolkodnak, mert úgy kábé ő is annyi lehet maximum és tanárok is mind a ketten.
- Nem szereted? Te is rosszul jártál már vele? Mondjuk én se csípem azóta, elfáradtam és még szép se lett. Másnap hívtunk inkább festőt, mert a mami azt javasolta. - Mert ugye nálunk, ha a nagyi valamit ajánl, akkor azt erősen teszi, és mintha parancsszó lenne, a papi úgy teszi meg. Néha nem tudom eldönteni, melyikükön állna jobban az otthonka. De ezt nekik sosem mondtam, szeretem őket így. - Ezt meg tudom érteni, mármint annyira összehasonlítani nem, mert én kevésbé pálcikázok, én jobban bízok a kacsóimban.
Ahogy egyre többet csacsogtam, úgy a kezem sem állt meg, és lassan minden darabot sorban átadtam, hogy az utolsó koppintásokkal is összeálljon és lassan felkelve arrébb is húztam, hogy majd a helyére lehessen állítani. Közben jött pár kisebb doboz, mait mikor kinyitottam, láttam, hogy olyan fogtisztítós rágóka van benne, szóval nem pisztergáltam, biztos elkeveredett. Azonban már lehetett hallani pár kutyuskát ugatni lelkesen a közelben, valószínűleg ők már sétáltak volna és felfedezték volna a helyet ilyen félkészen is.
- Ez nagyon jól hangzik, akkor te egy igazán jó ember vagy. Szívesen elmennék egyszer olyan ételosztós segítőnek is, vagy a nénikkel kártyázni. Amúgy csak a ruháimat szoktam elajándékozni, amik már nem kellenek, azoknak, akiknek szükséges. Örülni szoktak - mondtam végig picit elbambulva pár fémdarabon, amik sehogy nem akartak illeszkedni, nem nagyon tudtam hova valóak.
- Kár, hogy a menhelyeken én még Stitchet sosem láttam. Én befogadnám őt is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Én majdnem teljesen biztos vagyok benne, hogy az emberek nagyobbik fele lemondott volna már rólam és Alízról. Mármint én is ezt tettem volna, ha nem magunkról van szó. Sokszor láttam én is, hogy valamelyik táncis lánynak pasija lett, aztán el is szivárgott, hetekig még csak színét se láttuk edzésen kívül, ha éppen nem lógta el azt. Az addigi legjobb barátnője meg szomorúan és csalódottan magányoskodott, még el nem kezdett a többiek felé is nyitni inkább. Persze mondhatnánk, hogy ott volt egy jó lehetőség neki, de közel sem ennyi az egész. Fájt neki, ezt még Luca képessége nélkül is érezni lehetett. Én sosem akartam olyan baráttá válni, aki így jár, és azzá se, aki ezt okozza. Szerencsére nem is kellett, hiszen minden olyan szépen megoldható, ha az ember sakkozik egy kicsit. Persze azért volt bennem egy kis rossz érzés, hogy az én helyzetem miatt határokon rángatom őt keresztül, de bebizonyosodott, hogy örömmel jött. Pontosan tudom is miért. A legjobb barátom, én is neki.
- Igen, biztos, szerintem sokat fog mozogni, mármint most is sokszor rúg, vagy üt, nem tudom mi és hol van, de úgy csak érzem - vontam meg viccesen a vállam. Aztán sejtelmesen mosolyogtam rá a számra harapva, majd egy nagy vigyorral léptem hozzá közelebb, hogy belé karoljak. - Ami azt illeti, ha nem tévedett a néni, akihez járunk, azt hiszem már mi is tudjuk, de érdekel, mit láttál. Szerettük volna tudni, de nem mutatta meg magát az ultrahangon, csak a vizsgálat után írták meg az eredményekkel.
Elég lelkesen mondtam a végét, hogy tudja, tényleg szeretném hallani tőle is, mit is látizott pontosan. Mindemellett pont Lewy szülinapján megkaptuk azt a papírkát róla, hogy egy pici lányka lakik odabent, amire még könnyek is jöttek. És nem csak tőlem ám. Bár részemről nem meglepő, van egy mosószeres reklám is, amin néha elszomorodom. Fura dolog ez a terhesség.
Közben átterelődött a szó a házra és a sulira, amit most először talán nem is bántam, pedig mindketten tudjuk milyen a viszonyom mindennel, ami a tanuláshoz köthető. Rá is kérdeztem konkrétabban a gyakorlótanároskodására, de nagyon örültem, és őszinte mosollyal figyeltem, ahogy beszélt a terveiről.
- Ez szuperül hangzik, ha őszinte akarok lenni, illik is hozzád. Okos vagy, a korrepetálás közben is mindig tök jól ment neked ez a tanítós segítés - mondtam neki, talán a hangomon is érződött, hogy egy picit büszkébb is vagyok rá egyszerű örömön túl. Engem mindig pozitivitással látott el, ha valakin sikerélményt láttam, egy nagy döntés meghozása pedig mindig az. Közben kifejtettem, mennyire is hiányoznak, ahogy átölelt, én viszonoztam azt picit fel is nevetve. Nem gondoltam volna az első barátnősen telő évünkben, hogy itt fogunk, így sétálgatni hamarosan, aztán no lám.
Amíg ő mesélt, mi is a helyzet az álmokkal, én megálltam egy utcai árus mellett, jeleztem hogy figyelek ám rá, csak kértem két ilyen papírtölcsérben minifánkokat, a sajátomat vaníliás és karamelles öntettel, a barátnőmére pedig nutellát kértem és mogyoródarabokat, úgy sejtettem azzal ő is nagyon rendben lesz, meg az itt az egyik legjobb. Aztán még fizettem pillogtam felé.
- Ez sokkal jobban hangzik, mint tavaly az a sok szenvedés vele. Biztos a tanár bácsi is büszke a haladásodra. De hogy érted, hogy negatív? Sok még mindig a rossz álom? - kérdeztem, miközben átadtam neki a nutellás-mogyorós fánkokat, és tovább indultunk. Nem volt kérdés kér-e. Én eldöntöttem, hogy erre a kis cukoradagra szükségünk van.
- Nagyon finom, hidd el...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Azt hiszem nagyobb tétben fogadhattam volna a lelkesedésre, amit a szülinapja említése kiváltott. Egyrészt zavart, másrészt próbáltam úgy csinálni egy mosoly kíséretében, mint aki most átlépett ezen. Fogalmam sincs, hogy régen mit csinált ilyenkor, hogy másokkal szeretett-e ünnepelni, csak velem nem-e, esetleg csak mostanában nem már, az is lehet miattam. Ettől meg nem voltak túl jó elképzeléseim és hangulatom. Éppen ezért én csak próbáltam kevésbé lelkesedni, ha azt láttam, ő sem szeretné. Talán így a legjobb, és az a helyes, ha inkább csendben maradok. Ma már sokadjára érzem ezt, és azt is, hogy tényleg nem kéne erőltetnem a beszédességem, mert, ha jön is, én magam keverem a párosunkat a síró felhők alá. Inkább csak figyeltem rá, bár ő nem nézett rám, ez különösebben nem zavart addig, amíg azt nem mondta, amit. Aztán csak sóhajtottam egyet és a poharas kacsom csuklóját a pocimra szorítottam. Nem nagyon tudtam, hogy most mondjak-e valamit, avagy sem. Nem volt rossz kedvem, nem mondott semmi rosszat, hogy most az borús legyen, de azt éreztem, hogy ő ettől még nem érzi jól magát.
- Persze, senki nem tudhatja, én tényleg csak kérdeztem, nem baj ha nem tudjuk - vontam meg a vállam, még mosolyogtam is rá, ha felnézett, ha nem, aztán csak a kezét szorongatva lépdeltem tovább. Kviddicseztem, nem olyan régen még én is seprűn ültem a vasgolyók között, mert szerettem. Tudom, hogy ő még inkább éli ezt és hiába rágom le szinte az ujjaim is, ha úgy van egy meccs alatt, nem csak aggódom érte de örülök is neki és támogatom. Mindketten tudjuk mivel jár, ettől még nem hiszem, hogy fel kellene festeni az ördögöcskét a falra. Ennek ellenére én csak szürcsöltem a teám, és meglepően nyugodtan, különösebb morcizás nélkül tipegtem.
- De ugye azt is tudod, hogy én nem érzem itt magam rosszul? Persze, furi kicsit, meg nem mindig értek mindenkit, főleg, mikor elkeveredik az a buta karkötő, de ettől még jó nekem itt. Bárki el tud hozzám jönni, téged meg többet látlak… és ezt nem cserélném se Pécsre, se másra - mondtam neki, mert bár nem mondott semmit azon kívül, hogy hát nem akar onnan örökre elhozni, kicsit azt éreztem, hogy miattam okoz ez részben gondot neki. Azt meg nem akartam, hiszen nem volt semmi ilyen baj a háttérben. Mióta anyával újra beszéltünk és úgy mindenkivel béke volt, jól volt ez így. Megígérte, hogy ő is eljön majd meglátogatni és bőven elég ez nekem. A tekintetem lassan befókuszálta a boldog arcokat, a tasikat meg a boltot, amire én is elvigyorodtam, mielőtt kissé aggodalmasan nem érdeklődtem Volt kapcsán.
- Hááát tudom, ezért is kérdeztem. De majd meglátjuk. Amúgy, Volt mit fog kapni a szülinapocskájára? Neki is mindjárt itt van!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Most biztos felsóhajtottam volna, hogy „Ó, szóval nem úgy, hanem úgy”, de végül csak csendben maradtam. Nem vettem rossz néven az egészet csak kicsit értetlenül toporogtam a dolog előtt, leginkább azért, mert nem voltam annyira képben, mint szerettem volna. Pedig érdekeltek a dolgai, mindig. Mit szeretne, mi kedves neki, vagy éppen mi is járkál a buksijában. Bár utóbbira néha megjegyzi, hogy jobb nekem anélkül, nem vagyok benne biztos, hogy ez igaz így.
Hagytam elindulni, míg én kis közjáték mellett elköszöntem a babakutyánktól, hogy szépen kövessem őt a konyhába. A fehérke is nagyfiú már, hiszen hamarosan itt az ő első szülinapja is. Olyan gyorsan telt el az idő, szinte észre sem vettük, hogy már így megnőtt. Tegnap megpróbált két mancsival rám akaszkodni, hogy átöleljem, kicsit meg is kellett emelnem, de nem voltunk túl kompatibilisek. Sajnos, szomorú.
- Hááát, mondanám, hogy igen, de már megvan, amit kerestem - vigyorogtam rá, hogy aztán a kezén végig is simítsak párszor. Én csak figyeltem, mert ő érdekelt, nem volt ebben semmi kérdéses azt hiszem. Közben kifejtettem, hogy én nem igazán vagyok éhes, illetve inkább nem az érdekelne, de ezt szépen elharaptam, hogy ki is mondjam. Csak piszkálgattam még kicsit a harisnyát.
- Annyira azért nem, figyeltem, hogy ne legyen túl sok benne, amit nem szabad - mondtam picit komolyabban, tényleg nem akartam neki rosszat ugyanis. De ezt mondjuk szerintem ő is jól tudta éppen ezért nem sokáig maradtam ilyen csak elhúztam a szeletet, aztán kivártam a pezsgőt is. Míg eldöntötte, hogy melyik kié, addig a villákat letettem, a sajátomat pedig a sütibe böktem és egy kisebb falatot már le is szeltem, de még nem estem neki.
- Szeretlek, nyuszó - koccintottam a poharam az övének, hogy aztán beleigyak a barackos, bubis csodába. Láttam, ahogy a pohárban felúszkálnak a minikék,
 de igazából nem sok idejük volt, úgy fele el is tűnt, mielőtt az asztalra tettem volna.
- Iiiigen? - érdeklődtem elnyújtva a szót hamiskás mosollyal, hogy aztán a tortaszeletemet pusztítsam kicsit néha felnézve rá. - Azért ízlik?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Úgy tűnt nagyon, hogy ez a nap már sehogy nem akar csak átlagos, vagy egy picit a boldogabb mederben megmaradni, mert csak akadt valami, ami legalább az egyikünket, ha nem mindkettőnket kissé kétségbe ejtette. Nem mondhatnám, hogy nem volt legalább egy picit ilyen pocit mocorgató érzésem az egésztől, de őszintén mondhattam neki mindent. Arról is, ami kimondatlan maradt. Mert hiába volt az, tudtuk és reméltem, hogy érzi is, hogy én is ismerem a súlyát, de szeretnék helyette is hinni meg bízni abban, hogy ez lehetőleg sosem történik meg. Én vagyok az idealistább és rendben is van így, ő meg lehet helyette okos, az nekem úgy se menne, meg fura is lenne fordítva.
- Rendben vagyok, ha valami nem lenne jó, azt már mondtam volna. Tudom, hogy nem mindig beszélek valami sok érdemeset, de tudnád - mondtam neki, ahogy felnéztem rá a kezeinkről, mert kicsit ott felejtettem addig a szemeim. A többit viszont kicsit nehezemre esett pontosan érteni. Figyeltem rá, de ettől még kicsit elvesztem abban, hogy mit is ért az alatt, hogy ez nem felemelő. - De nekem ez jó így, nem csak a helyzet, hanem az, ahogy eddig zajlott minden. Vagy mire érted? Ha úgy érzed nem, ne csináld. Megmondtam és meg is ígértem, már mikor csak a barátnőd lettem, hogy én nem fogom kérni, hogy bármiben megváltozz.
Azt hiszem kicsit jobban elszaladtam a beszéddel, mint általában éppen ezért el is halkultam, aztán a teám utolsó kortyait szürcsiztem már lassan a maradék zselégolyóbissal játszizva. Éppen akkor nyeltem le egy nagyobb kortyot, mikor beértünk a bejárathoz és Volt is szóba került. Gondolkodva hümmögtem még bementem, aztán megvárva őt is lesegettem körbe. Fel, le, jobbra és balra. Minden olyan ééééédes volt és csak jó.
- Úúúú, nem tudom. Valami játéknak biztos örülne, vagy különleges nasi… nehéz. Szerinted? Amúúúúgy… - kezdtem bele, miközben elindultam a fősoron befelé és még forgattam kicsit a fejem, csak a végén néztem rá. - Örülni fog a brekinek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A fodrász meglátogatása minden volt, csak jó nem úgy az edzése után. Én tényleg nem voltam valami jóban ezzel és ennek jobban hangot sikerült adni talán csak a viselkedésemmel is, mint terveztem volna. A haja kérdésén sikerült is átlendülnöm, ami nagyon hálás dolog, az kevésbé, hogy ettől még a pocimban és a torkomban éreztem a fennforgást. Nem a breki akciózott, csak az a görcs volt jelen, hogy úgy éreztem rossz ember vagyok, amiért nem vagyok képes támogatni azt sem, akit a legeslegjobban szeretek. A költözködés kérdését én inkább csak olyannak éreztem, amiről szeretnék tudni, mint sem valami bajforrásnak, de az, hogy őt feszültté tette, megint csak kicsit visszahozatta a szomorúcska felhőket.
- Boldog vagyok - mosolyogtam rá, ahogy felé fordulva a kezét picit magunk mögé húztam, hogy az oldalához húzódva a buksim hozzá dörgölhessem. Igazából láttam, hogy inkább mással foglalta el magát, így nem piszkáltam a bújós dolgaimmal sem sokáig, elhajoltam és inkább felszippantottam két bogyit. Éppen válaszoltam volna, bár kicsit bizonyosan értetlenül, mire elhessegette a dolgot, így beleegyezően csak bólintottam, hogy megértem, hiszen pontosan tudom mennyi mindent csinál és mennyire kevés az ideje olykor nemhogy rám, de saját magára is. Ilyen a felnőttek élete ezt meg kell szokni és el kell viselni. Az iszijére megráztam a fejemet, elég volt bőven a sajátom, még meg is simiztem a poharas kezemmel a pocim, hogy iigen, egyelőre több is, mint elég azt hiszem.
- Akkor nézzünk neki majd valami új játékot, annak biztos örül. Múltkor láttam a neten, hogy már kutyáknak való sütit is lehet sütni, kaphatna eseeetleg olyat is - néztem fel várakozóan a férjemre. Ő is tudja, hogy szívesen kísérletezek, mert van egy rakás időm, és nekik szeretek bármit csinálni, ettől még nem biztos, hogy szerinte is jó ötlet. Ez majd kiderül. Most a disney bolton volt a hangsúly.
- Igazad van, okos, biztos jól fog viselkedni. És őőő, úúú, nem tuuudom. A puhákat hagyhatjuk a végére. A Star Warsos tuti nagyon menő, van olyan picike R2-D2 is biztos, őt nagyon szeretem. Mehetnénk oda? Vannak Stitches dolgok is?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Örültem neki, hogy boldog, vagy legalábbis olyan büszkének, vagy mi is az, öhm, elégedettnek tűnt. Úgy nézett ki, mint Stitch, mikor megdicsérik. De én nem csináltam semmi ilyesmit, csak közöltem a nyilvánvalót, hogy most már aktívan másfél éve megtaláltam, amit nem is tudtam, hogy keresek. Illetve, ha nem vesszük ezt, akkor meg sok-sok éve, mert nem lehet véletlen, hogy elé gurguláztak a kavicsaim. Már ők is érezték időben, hogy nekünk találkozni kell. Különben mi lenne most az ohanával? Vagy mi lenne a brekikével?
- De nagyon csinosak, így pont jól lehet szeretni őket - bólintottam nagyot, mielőtt kiszaladt volna a számon az a nevetés, amit nem is akartam, hogy megtörténjen. Hát no, véletlen volt. A csíkra akaratlanul is a hasára néztem fixírozva ruhán keresztül megbillentett fejjel, de aztán én ráfeküdte a kóstolásra, még ő a pezsikkel matatott. Aztán a reakciójára széles, megmaradós mosoly ült ki az arcomra, még összeszűkítettem a csukott szemeim is, ahogy egy picit a vállaim is összébb húzódtak. Szerettem amúgy is, mikor becézget, ezt meg úgy még inkább. Nem tudtam miért, minek, de jó volt úgy hallani, tőle. Fogtam a pohárkát, hogy beleigyak, mielőtt még visszatértem volna a sütikékre.
- Nem kell azt mondani, igen, ha valami gond van vele, én tényleg azért csináltam, mert szeretlek, ha nem lett jó, nem akarom, hogy bajod legyen tőle, tudod… - mondtam még el gyorsan, de nem voltam szomorú vagy éppen mérges, szerintem bárkivel megesik, hogy valami nem sikerül. Persze örültem volna, ha amit mondott, az igaz és tud örülni a tortának. Szerettem volna, ha tudja, hogy ez a szülinap jó tud lenni és én szeretném neki azzá tenni.
- Hm, nem fázom még, de nem szeretnék mást felvenni - billegtem a lábikóimon kicsit. - Lehetnél a kedvenc pingvinem, ha elkezdek fázni - vigyorogtam rá, ahogy mellé lépve adtam neki egy újabb puszit, bár jóval finomabban és elnyújtva azt az arcára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Azt hiszem én megtettem, amit tudtam, legalábbis abban a pillanatban, mikor elhúzódtam így éreztem. Tudom, hogy az egész valahol velem kezdődött és a dünnyögéssel a haja miatt, amitől nem is mondhatnám, hogy túl kellemes feleség lehetek, de én tényleg próbáltam elfelejteni legalább annyira, hogy neki jobb kedve legyen. A tekintetem még futólag a hajára is siklott, ahogy megráztam a fejem a felajánlott innivalóra de végül csak a sajátom utolsó kortyaira és a bogyikra koncentráltam.
- Hááát, igazából az sem hangzik rosszul - mosolyogtam a nózim alatt a poharamba bámulva, ahol éppen számolgattam mennyi kis gyümis dolgom van még. Bár nem nekik örültem így, inkább Lewynek, ez azonban most nem volt lényeges az én szemszögemből. Viszont az a kutyinak való süti most elgondolkoztatott, ha jól emlékszem valahova el is mentettem a linkeket, majd, ha hazamentünk meglesegetem azt is. Neki is szeretnék megint csinálni tortát, de egyelőre azzal sem jutottam még előre hogyan, milyen és mekkora legyen. Nehéz, főleg, mert tudom, hogy annyira nincs is ezért oda sajnos.
- Mint a tejszelet és a kindertojás a Tescoban? - kérdeztem a fejem megbillentve, mert én azokkal járok mindig így. Mármint elhatározom, hogy bizony nincs csoki, nagy nehezen kikerülöm az édességes sort is, aztán odaérek a kasszához, és mi mosolyog rám? A kis hercegnőknek való, virágmintás csomagolású tojáska. Most, hogy hagyhatnám így ott? Ő is velem akart jönni. Vagyis ők is, mert ketten lettek, de nem is szabadott volna.
- Nincs külön? Szégyelljék össze magukat - ráztam a fejem rosszallóan, ahogy lassan az utolsó bogyókat próbáltam felszívni a szívószálammal ügyeskedve. Láttam, hogy ő már végzett, szóval megtorpantam a kukánál, kihalásztam a két kis gyöngyöt a poharamból, majd még azt rágcsizva kidobtam én is a már nem kellő pluszt.
- Úúúú, de cuuuki - és itt végem volt. Mármint amúgy is eléggé szeretek mindent jól megnézni, de az se áll messze, hogy megtapizzam, itt is húztam kicsit magunkon oldalra, hogy én már pont elérjem az egyik kiállított darabot a kacsóimmal és megsimizzem a kis gömbölydedségét a robotkának. Édes, szeretem. - Jaj, kardok is? Ezek is világítanak rendesen? Üüü, itt ilyen ruhák is vannak?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Érzékeltem az önvizsgálatot, pedig semmi szüksége nem volt rá igazából, ez szerintem olyan volt, amit mindketten tudtunk. Csak vele ellentétben én hittem is ebben. Nagyon rendbe voltak, sőt, annál picit több a kockái is, meg az a bizonyos csík is például. Még az ajkaimra is haraptam picit, ahogy előbb a hasát fixíroztam, majd aztán elkapva a tekintetem a tortaszeleteket, hogy némileg beleegyek a sajátomba. Nem vittem mondjuk túlzásba, de legalább azok a falatok nem voltak rosszak. Persze ettől még neki lehetett volna ellenérzése, esetleg rosszul eshetett volna, nem is vártam el, hogy dicsérgesse a tortát, ha nem jó. Jobban örülök, ha tudom, hogy valamin még javítani kell, mintha csak el van simizgetve.
- Naaaaa, ne legyél butuska, mint néha Pleakley. Biztos neked is van, mindenkinek van. De elhiszem, na, hogy nem lett ehetetlen - mondtam végül megadóan, mert tudtam, hogy ez azt jelenti, hogy éppen nincs vele semmi baja, vagy ha van is, nem érezte fontosnak közölni. Inkább csak a barackos iszit kortyolgattam, még vigyorogva fel nem dobtam a megjegyzésére a topogó, öltönyös madarakat.
- Neeem? De a takaródból azért adnál? Legalább egy kicsi picit? - kérdeztem, ahogy az ujjaimmal egy falatnyi kis méretet mutogattam felé, miközben letettem biztonságba a poharat. A kezem végigsimított a pocimon még így utoljára, legalábbis annak szánta az estére, de ez már menetrendszerű volt ilyenkor. - Azt hogyan ellenőrzöd le?
Nem igazán értettem a dolgot, picit bután is néztem rá, de szépen körbe kerültem a szólok-e dolgot. Egy estét a kedvéért igazán kibírok ebben, ha kicsit hűvösebb is lenne a lakásban, de nincs. Szóval ez elég jó így mindenkinek azt hiszem. Ő szeretné, én meg szeretném, ha boldog szülinapos lenne. Mindenki jól jár, ugyi?
- Ühm, a sütit nem fejezed… Mindegy.
Más esetben biztos nagyon hevesen tiltakoztam volna és komoly petícióval állok a torta mellé, de ugye nem én vagyok a szülinapos, így egyértelműen nem állt szándékomban ellenkezni. Ez így nagyon jól hangzott legalábbis, de a sütiről végül nekem is sikerült megfeledkezni, mire eszméltem, addigra meg már csak topogtam a férjecske után nagyon szép mosollyal és nagy szemekkel bámulva felé, hogy mikor beérem, a keze után nyúlhassak, aztán mielőtt még az ajtóval foglalkozhatna átkaroljam a derekát, hogy kaphassa vagy adhassak neki egy csókot. Ez sosem teljesen tiszta számomra ki adja és ki kapja. De nem ez a lényeges, na.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Szerencsére nem időztünk sokat azon, hogy most a süti rossz vagy jó-e szerinte, bennem hiába van kétkedés lassan állandósulva. Nem is tudom igazán ez mikor kezdődött el, hogy ennyire szerettem volna mindenben legalább egy kicsit jó lenni. Azt hiszem csak azt akartam látni, hogy ő, vagy bárki az ohanánkból éppen boldog azért, mert valami, amit tettem, jó nekik. Legyen az egy süti, vagy csak valami bátorító szó. Szerettem volna, ha értékeli, nem tudom ezt mennyire szabad, ezért is engedte el úgy az egészet azzal együtt, hogy hogyan működik a Lewy-lelkiismeret.
Aztán én felhoztam, hogy a takaróját szívesen elfogadnám, legalább egy picit, miközben a majdnem üres pohárkámtól megszabadultam, már az asztalka vigyázott rá. Tisztes távolba is került tőlem, mert magamat ismerve még placcs lenne és üvegszilánkok. Aztán csak a kezecskéim figyeltem, ahogy elhúzva ad új méretet, amit nézegettem egy kicsit oldalra döntött buksival, aztán lassan mosolyodtam el, a végén a szám belső felére is harapva, hogy fel ne nevessek. Nem is értem, miért feltételezi, hogy megkeresném. De megvan az én raktam el, nem kellene kutakodnom.
- Pont ekkorát? Pedig tudom is hol van - mondtam egy pillanatra lebiggyesztve a szám, de nem voltam elkeseredett, ezt biztos ő is érzékelte. Főleg mikor nem sokkal később az érintésre elvigyorodtam. - Neked viszont hideg a kezed, nem te fázol inkább, Nyuszó?
Az érdeklődésem nem is tudom célt ért-e, mert lassan annyit mondott egy utolsó falatkát követően, és elindult a szobánk felé, én meg kicsit lemaradva éreztem magam, pláne, hogy még a torta miatt érdeklődtem volna, de még én is elengedtem ezt. Valahogy engem is jobban foglalkoztatott ő, mint az édesség, így azért meg tudtam ám érteni, hogy ez ráér. De már megkóstolta! Én elégedett voltam. Pontosan ezért is topogtam utána boldogan és karoltam át. A csók után még láttam, ahogy záródik az ajtó, régebben egyszer még integettem is így a gyerkőckének, ami persze másnap tökre bántott. Addig nem igazán ez foglalt el, de mindegy is.
- Igen? És akkor most mit csinálunk vele, kapok a takaródból? - kérdeztem nagyokat pislogva, mielőtt még a kezeim feljebb nem csúsztak, hogy átkarolva a nyakát húzzam közelebb előbb egy apró puszira, aztán a szemébe nézve vigyorodtam el, mielőtt az ajkaim az övére tapadtak volna. Éreztem a karamella és az ét csoki elegyét még a tortafalatok nyomán, a tenyereim meg lassan csúsztak a mellkasára. Ugyan nem volt egyszerű, de végül egy kis levegőért elhajoltam, de csak annyira, hogy a nózim az övének dörgölhessem. Eszkimó pusziiii.
- Megnézzük azt a vaníliás-karamellást? - érdeklődtem beszívva az alsó ajkam, ahogy a kezem lassan visszavándorolt a dereka és csípője közé.
Azt hiszem a kérdésre nem vártam választ, elég egyértelmű volt, hogy azért mutogatta ő is nagy lelkesen már, szóval csak kivettem a zsebéből, aztán nagyon szépen mosolyogva rá fogtam meg a kezét és húztam őt magam után az ágyhoz. Még úgysem nézte meg az új ágyneműnket, pedig nagyon jó illata van ám! Ez még pont a szülinapi keretbe illet, ahogy egy utolsó csókkal egymásba is feledkeztünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Szerintem elég jól hangzott é mókásnak is, hogy Voltnak is gyártsak szülinapi meglepit, szerintem ő biztosan értékelte volna. Sokkal inkább nézett ki örülős, partykutyának, mint amennyire az apukája oda volt azért, hogy ünnepeljen velem, velünk. Persze, nem kellett ez a kombinálás, pontosan tudtam, hogy inkább a számok voltak az okai, nem mi, vagy a torta, vagy a köszöntgetés, ettől még ezt se értettem meg annyira. Én sem szerettem a sajátom olyan nagyon, de ennek egészen más valaki volt az oka, amire próbáltam nem is emlékezni jobb esetben, bár most is, mint mindig, akaratlanul is elém kúsztak a lapok, meg az utolsó ajándék, amire emlékszem. Sóhajtottam is egyet, külsőre talán indokolatlanul, aztán inkább elmosolyodva pillogtam rá.
- Hm? Háááát, mondjuk az valóban igazán csinos, azt egy egész kicsit - vagy nagyon, de ez maradjon titok - szeretem - vigyorogtam rá. Lassan, de biztosan megszenvedtem az utolsó kis gyümibogyókkal, mielőtt még üresnek nyilvánítottam volna a műanyag pohárkát. Igazából nagyon jól esett, nem is tudom miért jutott eszembe, vagy éreztem szükségét már, de most úgy boldog volt a poci is, én is, minden jó. Mondjuk addig, amíg nem kezd el rossz helyen balettozni vagy labdázni, ki tudja éppen kicsilány vagy fiú.
A pénztár melletti dolgok kérdését azt hiszem hamar felfogtam, a megerősítés azért persze jól jött, de abban a pillanatban rájöttem, hogy kár is volt érte. Még múlt héten vett nekem egy kindertojást, ami csodával határos módon még bontatlanul hevert a hűtőben, és most nagyon szerettem volna felbontani. Azt hiszem tudom mi lesz az első, ha hazamentünk. Itt meg jó lenne, ha rendet tennének. Hogy lehet, hogy a kísérleti lényeknek nem jutott külön osztály? Ez tényleg szomorú volt, elég csúnyán is néztem, ha én tudok olyat, mikor elvicceskedte a felháborodásom. Jobb is lett, hogy beértünk a mini robotkákhoz.
- Hááát, lehetséges, pedig nagyon édes - gondolkodtam el. Igaza volt, nem igazán tudott mindenért rajongani, főleg, ha nagyobb, mint egy kispárna, nem puha és láthatóan szórakoztat minket helyette is. Ezért is merült fel bennem, hogy vajon a brekivel mi lesz.
- A halálod? Mi baj velük. Biiztos van olyan pizsis meg pulcsis dolguk is, láttam valamikor a sok számos alkalmazásodban őket - jegyeztem meg, mintha ezzel tök egyértelmű lenne, hogy megint nagy volt az ujjam, és a pónis helyett az a vásárlós izé jött be. Bár nem tudom mi furább. Hogy egymás mellett van, vagy hogy az övén is pónit nevelünk. Akinek vettem új popsitetkót, mert most ingyen volt! Közben a mutogatott darabra néztem elsőre kicsit méregetve, aztán el is nevettem magam. Biztos vicces, aki hordja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A november az a hónap az évben, amikor nem tudom eldönteni, hogy szerintem már tél van-e vagy sem. Nincs meleg, érzem is, hogy eléggé vacogós az idő, mégis kibontott kabáttal és nem felcipzározott pulóverrel toporgok a McDonald’sban, ahol nagyjából fél óra volt, mire sorra kerültem. Elég nyűgösen és jó sok grimasszal viseltem mindezt, mert nem volt kényelmes. Már nagyon éreztem, amit a néni legutóbb elmondott, már az utolsó két hétben vagyunk, de a napok így is csiga lassan mentek. Minden reggel egyre idegesebben ébredtem, ha korgott a pocim, arról sem tudtam már, hogy az jó-e úgy és kicsit féltem is. A lábaim megadóan akartak volna minden sétától visszavonulót fújni, de rosszul éreztem magam otthon egyedül. Lewy megígérte, hogy ma korán jön, de ettől én még nem lettem jobb kedvű. Elment otthonról, aztán Volttal kimaxoltuk a napi szeretésadagunkat egymás irányába meg elköltöztünk. Bizony, ahogy egyre több dolgot pakoltunk össze oda, ahova majd a mini brekink érkezni fog, ezt ő is érzékelte és áthúzta az ágyacskáját, hogy közelebb legyen, majd sorban odahordta a játékait. Nagyon édes volt, ez még engem is feldobott kicsit és addig sem gondolkodtam azon, hogy mindjárt itt van a törpike.
Vártam, hónapok óta csak azt tesszük a férjecskével, boldogok vagyunk tőle, de a szülés gondolata nagyon nem tetszett. Nagy csomó volt a torkomban tőle, remegtek a kacsóim és egyre jobban előttem volt a rémület. Nem csipogtam róla, gondoltam majd elmúlik és jó ez így, de ma elég morgós figurában néztem minden szembejövőre, és ez elszomorított. Így ahogy kikértem a két happy mealt a pokémonokkal, mert bizony Yungoos és Popplio jön velem haza, meg a fagyikat és a sültkrumplikat is becsomagolták, elindultam hazafelé. Lehet egyszerre érünk haza, vagy ő még előbb is ebben a tempóban, de legalább ahogy egy-egy sültkrumplit kiloptam a csomagból, elégedetten sóhajtottam. A csomagokat szorongatva fél kézzel húztam össze a pulcsim meg a kabim, mert akadtak velük gondjaim. Utóbbival még nem is akkora, de előbbi nem volt már jó, jóideje, de túlságosan szeretem, szóval inkább csak elfelejtettem a tényt, hogy nem ér be, mert a brekikével ketten nem férünk bele. Lassan kotortam elő a kulcsom, ahogy a bejárathoz döcögtem, majd beengedtem magam, hogy lassan már a lakásban toporogjak Volt társaságában, aki lelkesen ugrizott felém. Már kezdte neki megtanítani a szerelmecském, hogy nem igen kéne a hasamra trappolni, így beéri a combommal, de ez se mindig kényelmes. Igyekeztem a hamit feltartani, mielőtt mindent beburkol előlünk és eljutni a konyháig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Lassan vigyorodtam el, aztán őszinte nevetéssel ráztam a fejem Alíz kijelentésére. Hát az biztos, hogy a kviddicses dolgokat mindenhonnan örökölni fogja majd. Van egy szupersztárosan nagyon tökéletes hajtó apukája, én is szeretem és csináltam, van egy másik két csillag a nagynénis körökben, ha nem vesszük szigorúan, meg aztán még ki tudja. Lehet meg se kéne lepődnöm, mikor néha megütögél egy-egy belső szervet, ami nem túl kellemes.
- Iiiigen, minike lányka - erősítettem meg a pocim felé vigyorogva, hogy aztán ismét Alízra nézzek. Ő álmodta, mi megkaptuk a papírkát, egészen biztos volt. Bár eddig sem tévedett semmiben a barátnőm, ami nem mindig volt jó érzés, vegyük csak még sok-sok hónappal ezelőtt a táncos dolgot, aminek a felvételije két hónapon belül jönne. Nyilván nem fogok tudni így begurulni és egy tökéleteset lejteni. Ezt már mind tudjuk.
- Sokkal könnyebb közben tanulni, mint csak úgy elméletben. Én ezt szeretem a táncban is, nem csak elméletben van meg, a sok gyakorlás segít. Biztosan jó lesz, Liv rendes, nekem is sokat segített mostanában, küldött jegyzeteket is - újságoltam el neki, hogy bizony nem minden tanár morcos és buta, van, aki segít is, most, hogy nem vagyok állandó bejárós az iskolába. Ő az egyik ilyen tancsika.
Elmesélte a barátnőm azt is végül, mi is a helyzet a képességével, én figyelmesen hallgattam immáron az árust is kifizetve és a minifánkokak birtokában. Egyből egy karamellás cuccban tocsogott sikerült a kis pálcikámmal kivenni, amin jókat nyammogtam, miközben aprókat bólintottam is, picit sajnálkozva nézve a másik navinésre. Rossz érzés volt, hogy a tanácsokon kívül nem sokat tudok neki segíteni, de az ő útja és tudom, hogy boldogul vele.
- Iiigen, megmaradt az a néni, akinél legelsőre voltunk, nagyon kedves, meg mindig mosolyog. Illetve azt hiszem itt. Nemsokára már nem igazán utazgathatok semmivel, itt meg Lewy is könnyebben van, ott tud lenni velem, velünk rendesen - magyaráztam meg kicsit, mert bizony ez mind hozzá tartozott a válaszhoz. Bíztam abban, amiket már a férjecskével átbeszéltünk, csak magától a szüléstől volt bennem félsz, de talán ez normális. Aztán ahogy haladtunk és már kisebb volt a tömeg körülöttünk közelebb húzódtam a szöszihez és a szabad kezemmel belé karoltam.
- Veled mi a helyzet a sulin kívül, Alízka? - érdeklődtem kedvesen, nem igazán tudtam illik-e csak úgy belecsapni a telefonos beszélgetéseink vagy a leveleink közepébe, hogy akkor mi a helyzet az anyukájával, tudott-e meg valamit, mi van az apukájával, vagy bármi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Háááát, talán annál azért egy picit nagyon sokkal többel jobban, de számít ez? - kérdeztem tőle picit billegve a lábaimon, ahogy a kuka mellett állva vártam, hogy én is kidobhassam a poharam. Persze utána rávigyorogtam, tudtam, hogy enélkül is tudja mi a véleményem, de abban azért nem voltam olyan biztos, hogy ha jön a zümizokni, vagy kitalál valami másik jót is, akkor Voltnak időben lesz sütije. Ez egyszerre volt vicces és aggasztó.
Ahogy szóba kerültek a plüssök meg a bolt kijárati részein lévő dolgok engem egyből elragadott a kindertojás gondolata és rá kellett ébrednem, hogy nagyon sok olyan dologgal vagyok elkényeztetve, amit, ha még mindig kviddicseznék vagy táncolnék rendesen nem is szabadna. Rossz lány vagyok, nagyon.
- Meg gurul a pociján, kis gömbölyű. Én mondjuk megnézném ahogy Volttal kergetőznek. Szerintem képes rá, hogy ő fusson előle - nevettem el magam a végére, mert sikerült elképzelnem, ahogy a gyerkőcke négy tappancson lohol a konyhában az asztal körül, mögötte a kis robottal, aztán meg suhan a nappaliba, bevetődik az ágyába és bebújik a pokróca alá. Amúgy bátor, meg néha kicsit agresszív kutyánk is van, nem is értem a baba, hogy lehetne ilyen félénk. De szerintem lehetne. És nem is úgy agresszív ám, csak észrevettem nála, hogy nem szívleli, ha együtt sétálunk és idegenek próbálnak hozzám vagy hozzá szólni, pedig ezt tuti nem tőlem tanulta el.
- Ahogy illene? Miért, mennyire szabad szeretni? Vagy mennyire a meséket? Sok buta ember mondta azt is, hogy ha valaki elmúlik tizennégy, akkor már a disney sem lenne fontos - meg nem kéne szeretni, és akkor most integessek két kézzel, hogy hahóóóó, elmondom fejből az összes Lilo és Stitch részt, tantalog nyelven is! Mai napig nehéz volt számomra megérteni miért kell a felnőtt léthez megkeseredni, az ohanákhoz megkomolyodni és besavanyodni, vagy éppen miért ne lehetne barátja az ember a gyerekének. Mi anyuval is mindig nagyon jóban voltunk, sokáig ő volt a legjobb barátom is, persze az elmúlt időszak nehéz volt, de ettől még jó anyuka volt, csak kicsit olyan, mint én és zizi. És ő is szerette velem nézni a mesefilmeket.
- Neeeem, nem csináltam semmit. Csak most tudod voltak ingyen megint popsitetkók, patatetkók meg mindenféle, és van ilyen nyuszikás, vettem neked is, most ugyan olyan van a minipaciinknak. Egyentitoktetkó - mosolyogtam rá nagyon szépen, hogy aztán a sok rizsa után vegyek pár nagyobb levegőt. Nem volt szokásom kifulladni ennyi beszédtől, de mióta plusz kilókkal mozgok nem mindig érzem hol a pihenős határ. - Meg küldtem Sebbykének egy pandás matricát, örült neki, de megkérdezte mi bajod. Te nem írsz neki ilyeneket? Ühhüm, mehetünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A késő délután ellenére, ami lassan inkább sötétedős lesz és este, sokan voltak az utcán és a bohócos kajáldában is. Bár ma a bácsi nem volt itt, múltkor egyszer összefutottam vele és elég vicces volt, ahogy elmutogatta, hogy neki akkor lesz ekkora hasa, ha betolja a kuponfüzet összes hamburgerét. Hát, tulajdonképpen én is foghattam volna erre, mondjuk még négy hónappal ezelőtt, most már nem igazán, ha csak nem hiszik el, hogy a Mikulás eltitkolt unokája vagyok ahelyett, hogy babát várok. Amúgy ez valahol elég vicces lenne, akkor láthatnám a manókat ajándékcsomagoláskor, meg simizhetném a rénszarvasokat, uh, azt nagyon élvezném.
Így belegondolva, hogy nem csak a szülinapom, de az ünnepek is lassan egyre közelebb vannak, legalább találok olyan gondolatot a buksimban, ami éppen nem ijeszt meg teljesen. Sóhajtok is egy nagyok, ahogy a kezemben lóbált papírtasakokra és hajtogatott dobozokra lesek, aztán lassan elérem a házacska bejáratát is. Azt hiszem ezekből már csak vacsi lesz, inkább uzsonnának terveztem, de nem gondoltam, hogy a fél óra helyett vagy kettő el fog menni az egészre. A séta is lassan ment, mert folyton elbambultam gondolkodva és még várakozni is kellett. Igazság szerint még egy pisiszünetet is muszáj volt hazaindulás előtt beiktatnom a mekiben, de legalább most mindenhol nyugi van, még a pocimban is. Most először kezdem érteni, miért mondogatta a mami meg anya egymás között, hogy gyanús a csend.
Kicsit bogarásznom kellett a zár körül, de egész nyugodtan jutottam be a lakásba, ahol a legboldogabb fogadóbizottság vonult elém, szeretem a kis drágát. Még ha nem is annyira pici már. Problémásan ugan, de eljutottunk a konyháig, ahol az asztalra tettem mindent, majd a kabim egy székre dobtam, amikor meghallottam a férjecskét. Voltnak hála már nem voltam olyan savanyú képpel, így még el is sikerült mosolyodni, ha nem is olyan nagyon, aztán gyorsan odacsempésztem pár sültkrumplit Voltnak a szám elé emelve a szabad mutatóujjam, hogy psszt, apának egy szót se. Amikor a mancsát a szeme elé emelte már tudtam, hogy vagy mögöttem van a sztárocskám, vagy minimum beért a konyhába.
- Üüühüm - rántottam picit a vállamon, mert tulajdonképpen olyan eszeveszett baj nem volt semmivel, gondolom, aztán fordultam csak felé, hogy azt a délelőtt óta hiányolt ölelést bepótoljuk. A buksim a pulcsijába temettem, mikor realizáltam ő is miben van, akkor elvigyorodtam picit, csak aztán hajoltam el.
- Hooooztam hamit, neked is. Nem tudtam mondjuk mikor jössz. Tudom, hogy ettél is, meg azt is, hogy nem kéne, de finom, régen nem volt, és van karamellás fagyi is, dupla öntetes - néztem rá nagyon szépen, mielőtt visszafordultam volna kipakolászni és elé nem toltam az egyik happy mealt. - Milyen volt a fiúkkal? Nem volt baj, hogy eljöttél?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

#Puhaság |15. első percei | München, Németország

Az alvás nem igazán szerepel a sikeresen megtörténő dolgaim közé lassan két napja. Nagyon közel van már, hogy megérkezzen a brekikénk, ettől pedig sok dolog vagyok, de nyugodt az nem igazán. Magamhoz képest sokkal többet toporgok csak úgy valahol elgondolkozva, egyszer a hűtőben felejtettem magam, annyira. Már tiszta hidegek voltak a mezítelen tappancsaim, mire Volt megbökött a nózijával, hogy csukjam be. Nem nagyon voltam ügyes meg okos, de azt hiszem nem akarta ezt nekem se a férjecském, se a gyerkőc szóvá tenni. Megtette a kislányunk, aki ezzel egyidejűleg egyre aktívabb életet él, és a veséim szerinte nem fontos alkatrészeim. Sokat fáj az oldalam meg a derekaim is, és nem tetszik a gondolat sem, mikor és mitől.
Késő van már nagyon, de Lewy még nem ért haza, éppen ezért olyan egy órás forgolódás után kimásztam az ágyikóból, behúztam a nagy szörnyikém a szobánkba az ágy mellé, majd lecsücsültem a kék popóra elterülve rajta. A hátamat a buksija támasztotta, a buksim meg az éjjeliszekrénynek tudtam dönteni, ami kemény volt. Odatettem az egyik kispárnát és mindjárt jobban éreztem magam. Fent sehogy nem volt jó az ágyon. Meleg van, már nem először érzem így, Volt is inkább idelent lenne, szóval csak szusszanva tettem a lény két oldalára a pracliim, hogy Volt a lábaim között a pocimig masírozzon és rátegye a fejét. Így dúdolgattam neki meg nevelgettük a pónikat a telefonomon, amíg meg nem remegett a buksiját feltartva. Azt hiszem megérezte, hogy megjött a Drága, de el nem mozdult rólam csak felemelte a combjaimra a tappancsait és nagyot sóhajtva a hasamra tette az állát. Megsimiztem a fejét, amíg lépteket nem hallottam még egészen szépen mosolyogtam is rá.
- Nyuszi? - szóltam ki bizonytalanul, de leginkább mire bármi mást tettem volna kinyílt az ajtó velem szemben, a szőrpamacsunk is arra fordult én meg kicsit megemelkedtem kitámasztva magam a kezeimen. Aztán valahol a mosoly folyamatában lefagytam, ahogy végre az arcához ért a tekintetem. A szám azt hiszem nyitva is felejtettem, és úgy csak bámultam vele szembe, teljesen le is kapcsolta az agyam, mit mondott, meg mi van ma. A kezem a hasamra csúszott, ahogy éreztem azokat az ütéseket belül, mire a fehérke megelőzve engem felkelt és körbe szagolta aput, hogy apu-e. Ebben éppen én is próbáltam biztos lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

#Puhaság |15. első percei | München, Németország

Ha őszinte akarok lenni, nem sok fogalmam volt, hova tűnt el még az este életem szerelme. Leginkább csak lestem utána a kanapéról laposakat pislogva, de pár perccel később be is szundiztam. Csak azt tudom, hogy arra keltem, melegem van és Volt az orrom nyalogatja. Nem volt sehol senki, így neki adtam vacsit kicsit késve, én pedig áttelepültem a hálóba, egyedül. Ez se segített azon, hogy elaludjak, a nyűgésem se, ráadásul hiányzott Lewy. Az elmúlt napokban nem volt jó érzés, ha csak pár órára is el kellett, hogy menjen, mert féltem, szerintem, ha nem is mondtam, tudta. Ettől még neki is lehet dolga vagy fontos találkozója én pedig nem is akartam ennek gátat szabni.
A nagy gyerkőcös foglalkozásomból a zajok zökkentettek ki, de a mozgásom egy mínusz tízes csigabigájénak felel meg, így nagyjából ülésig sikerült jutnom a döbbenetem közben, még Voltnak az ismerkedésig az apuval. Nekem valamikor mostanra jutott el a tudatomig a köszöntés, de addigra már el is indult felém.
- Köszönöm… - de elvesztem. Leginkább próbáltam eldönteni, hogy most mit is gondolok vagy érzek, de csak néztem őt, még szerintem is ijesztő voltam. Lassan abbahagytam a pocim dörzsölgetését, mert már nem éreztem a kislányt, aztán a kezemre támaszkodva addig eljutottam, hogy átforduljak a plüssön a hozzám térdelő férjecskémig. Lassan haraptam a számra és az értetlenség valami furává vált az arcomon.
- Mit csináltál? - a hangom inkább kíváncsi volt, mint kétségbeesett, ami azt hiszem jó. - Hiányoztál…de… - közöltem a nyilvánvalót, hogy aztán más ki se jöjjön. Csak a nyakába karolva bújtam oda és öleltem meg, de a szemeim végig a haját vizslatták. Szürke. Hozzá akartam érni, de végül csak elhúzódtam. Most nagyon lassú voltam és ezt nem az éjjeli időpont csinálta.
- Milyen herceg? És rendben, gondolom.