Zselyke

Zselyke

Zselyke

Zselyke

Zselyke

Zselyke

Zselyke

Niko

Sikátorban

Niko

Sikátorban

Niko

Sikátorban

Niko

Sikátorban

Myra azon bulin

Nem mentek. Lemondta. Mindegy is. Elég neki otthon, a lakóban. Amíg Tánya a nagyszülői házban segít, ő majd Szaffival kettecskén próbálják majd túlélni az estét.
Ami persze nem jelentette azt, hogy nem hívták el máshova. A lakóban kezdtek, aztán indultak el a szórakozóhelyig. Fogalma sem volt, milyen az az egyetemi buli, amit a tanítási szünetre hirdettek meg, de nem is foglalkozott vele. A lényeg az volt, hogy társaságban elterelték a figyelmét.
Már javában folyt a buli, mikor megérkeztek, de még nem volt annyira késő, hogy ellaposodjon. A pulthoz sétált, hogy italt kérjen ki magának és egész díszes társaságának. Megtámaszkodott a standon. Kicsit megdőlt, mire nekiütközött a mögötte állóknak.Ő meg ugye jólnevelt gyerek, így meg is fordult, hogy elnézést kérjen, mikor meglátta, hogy az a bizonyos illető Myra és valami barátja.

Myra azon a bulin

Beletelt vagy fél percbe, mire tisztázódott a fejében, hogy az előtte álló nő tényleg Myra. Kicsit késett már a reakciója, mikor a kérdést feltette. Arcára idétlen vigyor rajzolódott ki, ahogyan válaszolt.
- Kutya baja! - Még meg is mozgatta, hogy reprezentálja, mennyire jól sikerült összeraknia a vállát. Kész szerencse, hogy nem kviddicsezik, hisz képtelen lenne elviselni a folytonos kényszer-gyógyítást.
- Mit keresel itt? Szóval ez a parti volt az! - A pultos kihozta az italokat, amiket rendelt. Magához húzta a poharakat, de mielőtt még fizetett volna, Myra felé fordult. - Mit iszol?

Myra azon a bulin

- Ja, majdnem egy erdő - nézett körül vigyorogva a félhomályba burkolt, ízlésesen berendezett szórakozóhelyen. Már járt itt korábban, de nem ez volt a törzshelyük, most mégis örült, hogy ide jöttek. Abban persze nem volt biztos, hogy kinek a bulija is ez, de nem számított, ha a megjelentek nagy részét legalább látásból ismerte.
- Akkor két tequila lesz még - adta le a megrendelését,miközben rákönyökölt a pultra, és egy gyors pillantással felmérte Myra megjelenését. Igazán kiadott magáért aznap este, be kellett vallania.
Az ital gyorsan megérkezett, úgyhogy Kolos az egyik felespoharat már nyújtotta is Myra felé.
- Igyunk arra a kirándulásra akkor.

Myra azon a bulin

Kicsit fintorgott, ahogyan lehúzta az italt. Ivott már ő eleget aznap, és kellően érezte is már annak a hatását. Az estének azonban nem lesz vége még egy ideig, ebben biztos volt.
- Holnap? Valamikor késődélután akkor. - Szinte lecsapta a poharat a pultra, ahogyan az kiürült.
Épp javasolni akarta, milyen terve van a holnapra, aminek a kirándulás csak a vége lett volna, mikor valaki a vállára csapott. Balázs valószínűleg a már rég kirendelt italáért jött, már nyúlt is a poharakért. Kolos válla felett hajolt előre, hogy a zenébe belekiabálva gratuláljon Myrának.
- Hihetetlen, hogy bekerültél a Mennydörgőkhöz! Csak ne törd össze magad, király leszel! - Néhol összeakadt a nyelve, ahogyan a mondatokat formálta, és már nyúlt is a poharakért, hogy egy jelentőségteljes pillantással magára is hagyja az elképedt Kolost az ünnepelttel.
- A Mennydörgőkhöz?
   

Myra azon a bulin

Körülbelül az egyetlen csapat, aminek ismerte a történetét. Vagy legalábbis a nevét biztosan, úgyhogy nem is asszociált másra. Még a nehezen futó gondolatainak is sikerült pillanatok alatt összeraknia a képet.
- Újra kviddicsezel, igaz? Leigazoltak a csapatnál? - Összeszorította az állkapcsát, és leszállt a bárszékről. Beletúrt a hajába, miközben a plafonra függesztette tekintetét.
Bármennyire is régen történt, még élénken él benne az érzés, mikor Myra megsérült. A pillanat, mikor megtudta a hírt, és azt hitte, nem éli túl. Bármennyire is más úton haladtak, mégis felelősséget érzett iránta.
- Mégis mikor akartad elmondani? Talán majd a kórházban tudom meg, hogy mégis visszamentél? Talán Ármin bácsikámnak is megtiltottad, hogy elmondja? - Pillanatok alatt kezdett egyre jobban zúgni a füle a gondolatoktól, amik nem hagyták nyugodni. Elvesztette a nagyapját, most meg Myra is magára akarta hagyni.

Myra azon a bulin

Cserének. Ez jobb, mintha rögtön pályára küldenék, nem igaz?
Tudta. Tisztában volt vele, hogy Myrának mennyire fontos volt a kviddics, de abban a pillanatban ez a legkevésbé sem érdekelte, mikor arra gondolt, mi történhet vele a pályán, ami akár az életét is veszélybe sodorná.
- Még jó, hogy érdekel, mi történik veled! - Nem figyelt a hangerejére. Már kellő ital száguldott az ereiben és kellően dühös volt az eltitkolt információ miatt ahhoz, hogy ne kontrollálja a megemelkedett hangerőt.
Egészen Myra felett állt, szemével követte kezének mozgását, majd ingerült pillantása ismét Myra tekintetét kereste.
- Mégis mit gondolsz, ki fog majd ápolni? Kyle fog az ágyad szélén ülni? Vagy kinyitni a kórházban az ablakot? Vagy hetekig bejárni az ispotályba, amíg te eszméletlenül fekszel? - Túl jól emlékezett azokra az időkre. Túl élénken éltek benne a képek, ahogyan mindenféle csövek lógtak ki véraláfutásos testéből. Megrázta a fejét és hátat fordított neki. Csak egy pillanatra. - Merlinre Myra!

Myra azon a bulin

Tudni akarta, persze, hogy tudni akarta. Úgy érezte, joga is van tudni, ha leigazol Myra egy olyan csapathoz, ami bajnokságokat is nyerhet.
- Mi a fenéről beszélsz? - Tény, hogy Fanni lekötötte az idejét. Nem mintha Myra többet kereste volna őt Kyle óta. Annak a bájgúnárnak már régen egy melegebb égtájon kellett volna élnie. - Ő legalább nem akarja megöletni magát! Kész szerencse, hogy csak az eridon csapatkapitánya! - Az iskolai mérkőzések sosem voltak annyira veszélyesek, mint a nagy bajnokságok. Ott is csak kisebb sérülésekre számíthattak a résztvevők. Nem mintha Kolos nem lett volna ideges minden meccs előtt így is.
Felmorrant, mikor Myra visszakérdezett. Nem akart válaszolni, mert mindegy is volt, ha már ilyen "apróságokról" sem számolnak be egymásnak. Fájt neki, persze, hisz a bulin mindenki pontosan tudta, mi történik. De ő nem. Kolos nem. Mindazok után sem, hogy elmondta, mi történt a nagyapjával.
- Mi az, hogy senkiért? - Inkább felhorkantás volt, mint kérdés. Talán még a szemét is forgatta hozzá. Egészen addig, amíg össze nem kötötte az előbbieket a kijelentéssel. - Senkiért?

Myra azon a bulin

- Igen, képzeld, AZ a csaj. Miért? Mégis mit hittél? - Ideges volt. Ha neki nincs köze ahhoz, mi történik Myrával, neki sincs sokkal több köze az ő párkapcsolatához. Nem mintha nem mondta volna már neki korábban.
Fújtatott, ahogyan megpróbálta lenyugtatni feldúlt idegeit. Ahogyan megpróbálta helyrehozni légzését és a fejében uralkodó káoszt. Nem is tudta hirtelenjében eldönteni, miért haragszik rá jobban. Hogy nem szólt a leigazolásról, vagy mert leigazolt.
Kissé vonakodva, de elvette az italt. Szóval már nincsen Kyle-lal. Ez jó. De mégsem.
- Én itt vagyok akkor is, ha egy ideig nem beszélünk. - Hangereje egy kicsit csökkent, de poharát nem emelte koccintásra. Miért, ha Myra azt hiszi, nincs senkije? Hisz ő mindig ott lesz, akkor is, ha mással van kapcsolatban.

- Mi? Nem. Kasza Fanni. Nem az a gyógyítótanonc - jelentette ki határozottan, miközben összevont szemöldökét. Nem is értette, hogy hogyan jutott eszébe. Egyáltalán nem volt a zsánere. Nem mintha Fanni beletartozott volna az átlagemberek körébe. Ő különleges volt. Már csak ránézésre is.
Felsóhajtott. Pattanásig feszült idegei kezdtek kicsit lecsillapodni. Nem tetszett neki az ötlet. Nem szerette a kviddicset, de elsősorban azért, ami Myrával történt a múltban.
Nem akarta sosem bántani. Fontos volt neki. Mindig is az volt, amióta megismerte. Azóta az este óta, amikor a bogolyfalvi pubban elhozta a tálca italt nekik. Ezt Myrának is tudnia kellett, bármi is történt azóta köztük. Van, ami sosem fog változni.
- Műsor? - Amíg Myra nem hívta fel a figyelmet a kis műsoruk nézőire, észre sem vette, mennyien állnak körülöttük. Abban a pillanatban azonban nem igazán foglalkozott azzal, mi zajlik körülöttük. Feszült idegei elengedtek.Könnyűnek érezte magát az ital után. Mintha ez az egy feles felért volna az egész este megivott itallal.
Kérdés vagy bármilyen kommentár nélkül követte Myrát a táncparkettre. Egy pillanattal azelőtt még le akart volna lépni. Hátrahagyni mindent maga mögött. Megfogta a kezét, megpörgette, aztán közel állt hozzá, majd magához húzta. Aztán már csak azt érezte, amint minden közelükben álló szempár rájuk szegeződik, ők pedig csak jól megszokott összhangban táncoltak.

Myra azon a bulin

Vágott még egy grimaszt, mielőtt lehúzta volna a tequilát. Kellett neki a szíverősítő,mielőtt még folytatták volna ezt a vitát. Egy kis nyugalom,vagy valami nagyon hasonló ahhoz, mielőtt még újabb körbe kezdenének. Akár egy boksz mérkőzésen.
Az ital után azonban nem érezte a különbséget most és a múlt között. Nem érezte a sérelmeket, amin eddig vitáztak. Mintha minden gondja eltűnt volna egyetlen korty után. Fel sem ötlött a gondolata annak, hogy talán valamit a italukba csempésztek. Az erős érzés túlságosan lekötötte. Na meg a zene erős basszusa, ahogyan a mellkasában lüktetett. Mintha az imént mi sem történt volna, úgy táncoltak a parketten.
Bármennyire is elmosódtak a környezete apró részletei, a kíváncsi és éhes tekinteteket érezte maga körül. Túl jól, és túl kihívóan ahhoz, hogy rátegyen akár még egy lapáttal. Táncolt. Myrával. Úgy, ahogyan azelőtt. Akkor,mikor még a mostani ismerősei nem ismerték őket. Akkor, amikor még együtt voltak. Amikor minden egyes napot együtt töltöttek.
A zene egészen hosszan tartott. Aztán váltottak. Lassabb zenére, ő pedig egyszerre kezdett szédülni és érezni az ereiben csordogáló bájital hatását.

Myra azon a bulin

Egyre közelebb kerültek egymáshoz. Talán mert egyre közelebb húzta magához. Nem volt biztos benne, hogy tényleg megtette-e, vagy csak a fejében játszódott le a történet. Ahogyan az illata betöltötte érzékeit. Pontosan, mint pár évvel ezelőtt. Mikor még a Bagolykőben táncolták el a végzős báljuk táncát. Amikor még minden sokkal egyszerűbbnek tűnt, és a valóság nem csúfította el a világukat.
Ahogyan Myra a nyaka köré kulcsolta kezeit, ő belehajolt a nyakába. Beszívta az ismerős illatot, magához ölelte az ismerős testet. Minden ugyanolyan volt, mint azelőtt, és mégis más.
- Igen. - Egyszerű volt a válasz. Igaz volt. Tényleg haragudott rá. Nem akarta ugyanazt átélni, mint azelőtt. Nem akarta, hogy Myrának bármi baja essen. - De megértem.
Nagyot sóhajtott. Majdnem Myra nyakába fújtatott. Hogyan is haragudhatna rá, mikor délelőtt még pont ő rakta helyre a vállát a baleset után! Ez így nem volt helyes. Tegnap Zselykével. Ésmég csak Fannihoz sem volt képes elmenni.
Lassan lépegettek jobbra és balra, ahogyan az ütem megadta a ritmust. Myra más volt. Myrát ismerte. Jobban, mint bárki mást egész életében.

Myra azon a bulin

Hiányzott neki. Hiányzott, hogy minden nap lássa. Hogy figyelje, ahogy reggelente készülődött. Nem tudta, hogy ez a - bájitalos - ital hatása-e. Hisz az előbb még vitatkoztak. Sőt. Veszekedtek. Nem akarta, hogy visszamenjen, Myra pedig pontosan tudta ezt.
- Nagyon vigyázz magadra. - Kissé szorosabban ölelte magához. Érezni akarta őt, egészen. Úgy, mint azelőtt. Ám semmi sem volt olyan, mint azelőtt.
Megpuszilta a nyakát, miután beleszuszogott. Tudta, érezte, hogy a körülöttük ácsorgó emberek őket figyelik, ám a tetteinek és testének már egyáltalán nem volt tudatában. Talán még fél szemmel látott is pár bankót, amint gazdát cserélnek, de annyira nem tudott erre koncentrálni, hogy az arcokat sem jegyezte meg hozzá. Talán majd máskor. Ha több ereje lesz. Több ereje lesz mással foglalkozni.
A zene lassan véget ért, ő pedig még mindig közel magához, ám mégis kissé távolabb figyelte Myrát. Mintha nem is változott volna az alatt az elmúlt másfél év alatt. Mintha még mindig ugyanaz a személy lenne, mint akiért Ameriákáig elment.
- Jobb, ha megyek. - Fannival kellene most lennie. A gondolat keresztülhasított az ital okozta ködön. Megállt. Fájt az elszakadás. Jobban, mint valaha. Felsóhajtott, és csókot nyomott az arcára.
   

Estét emberek! *Besétál az újideiglenes arcával*

Úúúú, mennyi ember *-* Tudom, hogy a csodálatos démonvadász pofim vonzotta ide a többieket is Myrán kívül

hát Kornélia, kérlek, ha nem lettél volna ennyire sóher... most nem rakhattam volna be ezt a gifet XD

Fanni

Várkonyi Lana - 2018.04.01. 21:40


Pffff, egyrészt, én nem vagyok banya, másrészt.... oké, Jensennél nem lehetek szexibb *álmodó leolvadt a székről*

Fanni