Ardai Tánya
INAKTÍV
Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
|
Persze, hogy kellesz! Nem hiába vagyok Mylos drukker Lalos helyett xdd De a könyveiben te elevenedz meg... Szia 
|
|
Utoljára módosította:Ardai Tánya, 2016. november 20. 11:48
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Ardai Tánya
INAKTÍV
Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
|
De husii *.* De nem hiszem, hogy beleférnél.... Kolooos....ne húzd ki a gyufát szegény Myránál
|
|
Utoljára módosította:Ardai Tánya, 2016. november 20. 12:00
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Ardai Tánya
INAKTÍV
Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
|
Lars Bornholm szigete Imádtam, hogy végre megint volt valaki, akivel elmehettem túrázni. Annyira hiányzott már a mozgás amióta a Bagolykő falai között voltam, nem is gondoltam volna. Sosem voltunk egy helyen, így nem értettem a bezártság fogalmát. Ráadásul sosem voltunk szigorú szabályokhoz kötve se tanulásügyileg, se másképp.
De pár hét múltán már a környéket is kezdtem unni. Megismertem már alakjukról a fákat, és színükről a réteket. Éppen ezért hoztam fel újdonsült túratársamnak, hogy menjünk el valamerre messzire, amikor megmondta, hogy tud hoppanálni. Én magam még sosem csináltam, de úgy hittem, nem lehet sokkal másabb, mint hopp-porral utazni.
Már péntek este teljes lázban égtem, és bepakolás után még küldtem is egy baglyot Kolosnak, hogy ne aggódjon ha véletlenül nem talál. Ugyanis reménykedtem benne, hogy legalább a hétvégét ott töltjük a szigeten.
Lars már ott várt rám, amikor megérkeztem a megbeszélt helyre. Kicsit idegesen vártam a hoppanálást, de amint megtörtént rögtön megnyugodtam. Egyáltalán nem volt vészes. És persze a pulzusom helyreállításában az is segítséget nyújtott, amit magam előtt láttam. A kékes fehéres megfagyott víz tökéletes harmóniában volt a hófödte parttal. Még a csípős szél sem tudott megállítani abban, hogy ne kerekedjen el a szemem, próbálva mindent a tudatomba vésni. Hirtelen egészen elevennek éreztem magam. A vállamat nyomó súly, amit a suli és a családi helyzet okozott, feloldódott. Elmosolyodtam. Először a tájra, majd Tobira is.
- Ez gyönyörű! - mondtam ki hangosan, amit gondoltam. Legszívesebben örökre ott maradtam volna, de a hideg ebben megállított. Kicsit közelebb lépkedtem a jéghez.
- Mit gondolsz, rá lehet menni? - kérdeztem meg a szakértőt, továbbra is haladva az úti célom felé. Persze menet közben ledobtam a táskámat, hogy ha mégsem olyan biztos az a páncél, akkor ne ázzon el mindenem. Ráadásul egy váltásruhám is volt benne, nem bíztam semmit a véletlenre. Óvatosan tettem rá a jég szélére a cipőm talpát. Egy kicsit próbálgattam, hogy elbírja-e a terhelést, szóval egészen akrobatikus módon hol egyik, hol másik lábamra helyeztem a testsúlyom.
- Biztonságosnak tűnik... - jegyeztem meg Larsnak is. ***
|
|
Utoljára módosította:Ardai Tánya, 2017. január 8. 19:19
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Ardai Tánya
INAKTÍV
Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
|
Lars Bornholm szigete Teljesen átitatott az energia, amint megérkeztünk Dániába. Olyan érzésem volt, mintha mindig is az lett volna a sorsom, hogy útnak eredjek, más országba is. De végül is a véremben volt, ha mondhatjuk úgy. Egy ideig csúszkáltam a jegen, majd amikor úgy éreztem ezt is eléggé megtapasztaltam anélkül, hogy ráestem volna a farokcsontomra, vissza blattyogtam Tobihoz, és még mindig mosolyogva néztem rá. - Rendben főnök, mutasd az utat! - mondtam, hogy biztos legyen benne, hogy eléggé kijátszottam magam, és nem fogok lemaradni minden második lépésnél. Elvégre, nem vagyok már öt éves... Nekivágtunk az útnak. A cipőnk minden egyes lépésnél besüppedt a puha hóba, melynek felszíne fagyos volt a hidegtől. - Honnan ismered ezt a helyet? Már mint gondolom egyszer már töltöttél itt huzamosabb időt, hogy tudtunk hoppanálni - magyaráztam, és a hozzá tartozó mutogatásban az sem zavart meg, hogy a táskám pántjait tartogattam. A mozdulat már csak amolyan reflex volt, amire nem is figyeltem fel, úgy koncentráltam arra, hogy ne bukjak orra és közben még társalogjak is. Beszéd közben fehér pára bukott ki a számon, színével pedig harmonikusságot tükrözve a környezettel. És pontosan így is éreztem magam. Mintha mindig is oda tartoztam volna. Bár hajam színével jobban beilleszkedtem volna a svédekhez, azt meg kell vallani. - Mond csak, tulajdonképpen milyen ez a hely, ahová tartunk? - kérdeztem, ugyanis semmit nem tudtam arról, hogy merre megyünk. Teljesen rábíztam magam Larsra, és a tudatlanság most nem is zavart. Ha véletlenül - vagy akár direkt, bár azt nem néztem volna ki belőle - itt hagyna, akkor is feltalálnám magam. Ebben biztos voltam. Ez volt szinte az egyetlen dolog, amit igazán megtanultam a gyerekkori évek alatt. Alkalmazkodni. ***
|
|
Utoljára módosította:Ardai Tánya, 2017. január 15. 20:13
|
|
|
|
|
|
|
|
Ricsi is kér 
