|
|
Ardai Tánya
INAKTÍV
Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
|
Kirill A férfi nyíltsága és lazasága nem lepi meg, csak egyszerűen reménykedett benne, hogy lesz benne annyi, hogy hagy úgy érvényesülni, ahogy én azt szerettem volna. - Rendben, akkor térjünk a lényegre - foglaltam helyet reflexszerűen egy székben, de véletlenül sem abban, amelyikben régebben, amikor figyeltem ahogy Kirill dolgozik, s néha még el is aludtam. - Először is az óraterv. Előre kell tudnom, hogy az egyetemi óráimat hogyan igazítsam el, szóval tudnom kéne, hogy mikor is kell pontosan Bogolyfalván lennem.
|
|
|
|
|
|
|
Ardai Tánya
INAKTÍV
Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
|
Kirill Remélem, hogy a találkozó nem tart a szükségesnél is tovább, de azért van pár információ, amelyre kíváncsi vagyok.
- Pontosan hány osztályról is beszélünk? - tettem fel az első kérdésem, miközben a lapért hajoltam. Nem akartam elérhető közelségben ülni a férfihoz, még akkor sem, ha továbbra is hevesebben vert a szívem a környezetében. - Mennyi órát kell ebből nekem tartanom? Mert ugyebár kelleni fog... - néztem kérdőn Kirillre, talán mióta beléptem, először a szemébe.
|
|
|
|
|
|
|
Ardai Tánya
INAKTÍV
Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
|
Szerintem ki kéne mennünk Pécsett vagy Bogolyfalván a főtérre, és ezzel kápráztatnunk a népet 
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Ardai Tánya
INAKTÍV
Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
|
Kirill Miközben nagyjából átgondoltam ez mennyi gyereket is jelent, átnéztem az órarendet. Megfelelőnek tűnt, reméltem, hogy ha szemináriumi órával esik egybe, azt a tanár leigazolja nekem. Bár szerettem volna, ha erre nem kerül sor. Amúgy is, minél több dolga van, annál kevesebb időt kell egyedül töltenem, hiszen már Kolos sem szeretett velem lenni...nos azóta. - Hát ez remek, de remélem tudod, hogy már nem vagyok gyerek, nyugodtan rám bízhatsz bármit - jelentettem ki, elhúzva a számat a "mindig melletted leszek"-re. Hiszen már máskor is hallotta, hogy ilyeneket suttogott a fülébe, és hihetelen, de akkor még elhitte, nem úgy mint most. - Óravázlatot nekem kell majd csinálni?
|
|
|
|
|
Ardai Tánya
INAKTÍV
Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
|
Kirill Az a mosoly. Bizony, az volt az oka annak, hogy ekkorát zuhantam. Ha nem vigyorgott volna a férfi olyan szépen, és ő nem szeretett volna ebbe bele, akkor könnyebb lett volna elviselnie ezt az egészet. - Biztos sikerülni fog, hiszen nincs akire lecserélj - ez csúnya volt, és ezt én is tudtam. És persze a profizmusom is ott ért véget. De valahogy annyira kikívánkozott abban a szituációban. Ráadásul feszült is voltam. Csak nem lehet szemrehányni nekem...
- Mármint biztos sikerülni fog, hiszen az előkészítőben is megoldjuk - tettem hozzá. Az előbbit már megbántam, és gyorsan akartam javítani rajta. Amíg még lehet.
|
|
|
|
|
Ardai Tánya
INAKTÍV
Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
|
Kirill Már megint az a mosoly. Pedig még csak nem is szép dolgot mondtam. - Hát tudod...azt utoljára akkor tettem, amikor még a diákod voltam - vallottam be őszintén egy félmosoly kíséretében. Minek szépítsem a dolgot, a jegyzeteimet nem szedtem elő. A sulitól meg semmilyen plusz papírt nem kaptam, mert miért kaptam volna. Kintről csaholás hallattszott, és bár Tánya tudta, hogy Severin nem valami vérmes vadállat, szinte azonnal felpattant, és az ablakhoz ment. Pénteket látta, de a másik kutya nem volt neki ismerős. - Idegen kutya van a kertedben! - hívta fel a férfi figyelmét a corgira, hiszen róla még nem tudott Tánya. Bár Kirill sem ismerhette az ő Péntekét.
|
|
|
|
|
Ardai Tánya
INAKTÍV
Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
|
Kirill Néztem, ahogy a két kutyus ismerkedik, és közben próbáltam nem arra koncentrálni, hogy Kirill milyen közel van hozzám. Egyszerre éreztem hogy hiányzik és hozzábújnék megint, és hogy inkább elfutnék, ki a világból. - Aranyos - néztem a pici kis ebre. - Igen, a menhelyről van. Hálás kutyus - mosolyogtam, majd elfordultam az ablaktól.
- Tehát akkor... mi van még hátra? - kérdeztem, és inkább néztem a kezemet, minthogy felpillantsak a férfira.
|
|
|
|
|
Ardai Tánya
INAKTÍV
Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
|
Kirill Megpördült a világ körülöttem, és hirtelen minden újra egésszé vált. Olyanná, mint azelőtt. Belefeledkeztem egy kicsit a csókba, engedtem, hogy magával ragadjon. Kezem anélkül túrt bele a férfi hajába, hogy én annak tudatában lettem volna. Aztán az agyam sürgős vészjelekkel bombázott. Nehezen, de távolabb húzódtam. - Ne... - gyenge voltam. Ezt éreztem, és a hangom is ilyen volt. Nem bírtam ellenállni, pedig a szívem legutóbb apró darabokra tört miatta.
|
|
|
|
|
Ardai Tánya
INAKTÍV
Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
|
Kirill Igaz, én voltam az, aki azt mondta, hogy ne, de valahogy nem számítottam arra, hogy a férfi komolyan megteszi. Szinte késztetést éreztem arra, hogy utána nyúljak, és mégis magamhoz húzzam újra, de az agyam hátsó részében valami folyamatosan zakatolt. Megpróbálhattam volna kikapcsolni, és fittyet hányni az egészre, de az igazság az, hogy azzal nagyobb bajt csináltam volna. Hiszen egy fél évig együtt kell dolgoznunk. - Igen, az lesz a legjobb - köszörültem meg a torkom, ahogy végre magamhoz tértem. - Hát akkor...szia. - Felvettem a vállamra a táskát, és az ajtó felé mentem, bár egy utolsót még visszanéztem. Nem értettem. De talán nem is kellett. Fogtam magam - és Pénteket -, majd felszálltam az első vonatra.
|
|
|
|
|
Ardai Tánya
INAKTÍV
Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
|
Álomférfi Egy újabb utazás. Bogolyfalva valahogy olyannyira a szívemhez nőtt, hogy nem tudok elszakadni tőle. És most, hogy gyakorlótanár lettem, még kevésbé tudom elvágni a szálakat. Hallottam, hogy a hangosbemondón bemondják, hogy késik a járatom. Remek. Péntek már így is izgatott volt, és bármennyiszer hajoltam le hozzá, hogy simogatásommal megnyugtassam, inkább csak az ellenkező hatást értem el. Sóhajtottam, és a táskámban túrkáltam pár jutalomfalat után. De mire felnéztem, Péntek nekiiramodott valami macska után. - Ne Péntek, gyere vissza! - kiálltottam a kutyus után, de az a füle botyját sem mozdította, csak rohant a másik állat után. Tehát mit tehettem volna, ha nem megyek utána? Ez a kutya teljesen rá van kergülve a cicákra, Kolosnál is ez volt a bemutatkozása. Persze csak játékból, de kezd egy kicsit kimerítő lenni, hogy amikor csak elkezd unatkozni és meglát valami állatot a nyomába ered. Tehát így ment a macska-Péntek-Én ki a vasútállomásról, egyenesen a térre.
|
|
|
|
|
Ardai Tánya
INAKTÍV
Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
|
Sára Lassan elkezdődött az új év, nekem pedig máris úgy nézett ki a naptáram, mint egy szavakkal összefirkált lap. Mindenhova volt írva, áthúzva, kijavítva és átnyilazva. Egy káosz volt az életem. Arról ne is beszéljünk, hogy az utazás mennyi időmet elemésztette. Most is éppen az iskola felé tartottam. Kirillel kellett találkoznom még az óra előtt, hogy átbeszéljünk ezt-azt, aztán pedig beülhettem, és egy órán keresztül bámulhattam. Továbbra sem tudtam hova tenni azt a csókot, de úgy gondoltam, hogy az lesz a legjobb, ha nem reagálom túl. Mégis, amikor a közelében voltam valamiért mindig azon kezdtem el gondolkodni, hogy ő vajon szépnek talál-e, vagy egyáltalán mit érez irántam. Néha azt kívántam bár legilimátor lennék, hogy belelássak a fejébe... A gondolataim csak egymást követték, egy őrült körforgásban, aztán bumm. Hirtelen már a földön is találtam magam. A szokásos útvonalon mentem, ahogy mindig, viszont az utamba pottyant bőröndre nem számítottam. - Jesszusom, nagyon sajnálom, nem akartam feldönteni... - kezdtem el rögtön szabadkozni, hiszen tudtam jól, hogy figyelnem kellett volna, és a kavargó elmém helyett a környezetemre is figyelnem kéne.
- Nézzenek oda, téged még nem láttalak erre, új diák vagy? - kérdeztem, ahogy ránéztem a lánykára, és felismertem az eridonos szimbólumot a köpenyén.
|
|
|
|
|
Ardai Tánya
INAKTÍV
Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
|
Bevesszük a várostVégre egy szabad hétvége. Igaz, hogy éppen a lakókocsi egyik legsötétebb sarkában kéne ücsörögnöm - amit elég nehéz megtalálni, hála a sok napfénynek -, és óraterveket meg hasonló nagyon felnőttes dolgokat csinálnom, de egyszerűen nincs kedvem. Nem megy. Ha pedig nem sikerül, akkor nem sikerül. Nem kell erőltetni.
Épp ebből a megfontolásból összepakoltam néhány fontos dolgot magamnak és Pénteknek, aztán fogva a kis szőröst, egyenesen elindultam a vonatállomásra. Kértem egy jegyet a legközelebb induló járatra, és mentem. Addig azt sem tudtam hová, amíg meg nem érkeztünk. Nem a cél volt a lényeg, hanem az út. Igaz, a kabinban sokan ferde szemmel méregették szegény kis ebemet, de én még annál is szúrósabb tekintettel vágtam vissza érte. Igazi harcok voltak.
Begördült a vonat, s hirtelen ott találtam magam Pest szívében.
- Hát Péntek, készülj, mert ez a menet nem lesz semmi... - néztem végig az állomáson hangya mód, fejetlenül szaladgáló tömegen. A kutya okos buksijával rám nézett, vakkantott egyet, és indultunk.
Valószínűleg kicsit meg volt rémülve. Legalábbis első pillantásra úgy tűnt. Inkább a lábam mellett bandukolt és hátrahőkölt, ha kicsit közelebb sántikált valaki hozzá. Aztán megpillantotta az ajtót, és hajthatatlan volt. Annyira ki szeretett volna már érni az embertömegből, hogy elkezdett húzni, és még az ajtónak is nekimentem miatta, úgy penderültem ki a friss levegőre.
|
|
|
|
|
Ardai Tánya
INAKTÍV
Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
|
Bevesszük a várostAz ajtóhoz való csapódás nem volt valami kellemes, azt meg kell vallani, de ez van, ha az ember kutyája még nem nagyon járt nagyobb tömegben. Szerettem én magam is elkerülni őket, csak sajnos erre elfelejtettem gondolni, amikor felszálltam arra a bizonyos vonatra. - Ahh...Péntek... - fogtam a fejemen a fájó pontot, ahogy éreztem, hogy kutya megállt. Csak ezután tűnt fel, hogy nem csak úgy megsajnálta a gazdáját a kutyum, hanem egyenesen talált valaki jobbat helyettem. - Ohh... elnézést, valószínűleg te voltál az első biztonságosnak tűnő ember a nagy tömegben - mosolyogtam az ismeretlenre...vagy várjunk csak. Talán nem is volt annyira ismeretlen. Ahogy megnéztem az arcvonásait, emlékeztetett valakire, akit már nagyon régen nem láttam. De lehet, hogy összekevertem. Viszont annyira beleférkőzött ez a gondolat a fejembe, hogy egyszerűen nem tudtam elmenni mellette.
- Bocsánat, ez most egy furcsa kérdés lesz, de... nem ismerlek valahonnan? - kérdeztem, és a számat elhúztam az egyik irányba, miközben gondolkodtam. - Jajj, nem akartam udvariatlan lenni, pláne azok után, hogy Péntek is ennyire letámadott, Ardai Tánya vagyok - ingattam a fejem, ahogy próbáltam összekapni magam, és felé nyújtottam a jobbom. Lehet régimódi vagyok, de legalább megadom a tiszteletet. Vagy valami olyasmi.
|
|
|
|
|
Ardai Tánya
INAKTÍV
Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
|
Stella
Az előző nap eléggé megviselt. Ez a folytonos Kirill-mánia hullámokban tör rám. Hol szeretem, hol pedig egyenesen meggyilkolnám a srácot. Ráadásul az sem segít nekem, hogy vele kell dolgoznom, és szinte minden nap látom.
Kissé zilált voltam és szétszórt, mint általában. Egy egyszerű rövidnadrág-blúz kombó volt rajtam, hiszen a kis lurkókkal futkosni nem olyan könnyű és laza meló, mint ahogy az ember elsőre gondolná. Be a tanáriba, lepakolni, és az ottani eszközeimmel egyenesen a terem felé vettem az utat.
- Szia - üdvözöltem hatalmas mosollyal Stellát, mikor megláttam a folyosó végén integetni. Szerettem az eridonos társaságát, nagyon üdítően tudott hatni, ráadásul megígértem neki, hogy a sok segítségért hála majd elviszem fényképezni valami messzi helyre, ha szünet lesz.
A gyors lecsapása a kérdéssel elég meglepően ért, és kissé hátra is szegtem a fejem, mellette pedig kínosan felnevettem. - Hát, nem tudom mennyire tartozik rád, de pillanatnyilag egyedül vagyok. És te? 16 éves vagy, gondolom a péntek esték a szórakozásról szólnak - kacsintott rá.
Lassan beléptek a terembe, ahol a kicsik már izgatott mocorgásban voltak, a tanár pedig akit váltottak úgy nézett rájuk, mint valami angyalokra.
- Hála az égnek, ma nagyon aktívak a gyerekek. Sok sikert hozzájuk - intézte pár szavát hozzám, majd amilyen gyorsan csak tudott, otthagyott minket.
- Sziasztok gyerekek. Ma minden előtt újfent vendégünk van. Fogadjátok szeretettel Stellát, és neki is engedelmeskedjetek, ahogy nekem szoktatok - mondta el a szokásos tanárszöveget, majd jelzett segédének, hogy övé a terep.
|
|
|
|
|
|
|
Ardai Tánya
INAKTÍV
Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
|
Stella
Mosolyogva néztem, ahogy a kicsik fogadják Stellát. Egyrészt mindig imádják, ha valaki jön hozzájuk, mert kis újdonságot hoz a mindennapokba. Ráadásul ilyenkor a leckeírás egy pár órával hátrébb tolódik - nem mintha az ekkora gyerekeket elhalmoznák a tanárok. Másrészt pedig az eridonos külön helyet foglalt el egyesek piciny szívében. Az örökké sürgő-forgó lány annyi energiát fordít a diákokra, amennyit csak tud, és ezt ők is érezik.
Elkezdődik az izgatott szerveződés. Néhány gyerek csak egyszerűen karon ragadja a mellette állót, és kijelenti, hogy ő lesz a párja. Ez a könnyebb verzió, mert vannak olyanok is, akik hárman lennének, és ott bizony nehéz a választás. Éppen ezért tart olyan soká rendeződnie annak a tizenkét gyereknek, hogy Stella újabb kérdésáradatot zúdítson rá. Persze megszokta már, hogy furcsa kérdésekkel nyaggatják, hiszen az ideje nagy részét a kicsikkel és Colossal tölti.
- Nem az a kérdés, hogy milyenekre bukok, hanem hogy mennyire hűségesek - húztam el a számat, ahogy eszembe jutott Kirill esete. - Tudod, ha egyszer átvernek ennyire csúnyán, nehéz megbíznod bárkiben is. A gyerekek jobb társaságnak bizonyulnak. Ők olyan ártatlanok, és ami a szívükön az a szájukon - fejtem ki, és az egyik fiókba kezdek matatni olló és újságpapír után, hogy leterítsük őket az asztalra.
- Mellesleg a legtöbb időmet ingázással töltöm. Pécsen egyetem, itt meg...hát a minden. Nem fér bele - vontam vállat, pedig igazából rosszul érintett a téma. Az ember mindig vágyik valakire, aki foglalkozik vele. És az nem a kutya.
Kivettem néhány dolgot, néhány tálkát is. - Tessék, pakold csak bele a cuccokat, és addig elrendezem az asztalokat - mosolyogtam rá, és ismerős mozdulatokkal fogtam neki a füzetek eldugásába és az asztal letakarásába.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Ardai Tánya
INAKTÍV
Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
|
Ohh... még szerencse  Unalom...próbálom újracsinálni a profilom de áhh...valahogy nem jön össze... Amarra?
|
|
|
|
|
Ardai Tánya
INAKTÍV
Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
|
Ne is!!! Hiányoznál az eridonosoknak. Hidd el, én már csak tudom :33 Akkor szaladj, ha végre van egy kis időd, és megszöktél a hőségmumustól 
|
|
|
|
|
Ardai Tánya
INAKTÍV
Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
|
Igazi kis lángról lobbant főnixfióka vagy, ezt nem róhatják fel neked Nekem eltűntek a képeim  Meg amúgy is, túl sok időm van. Viszont a tiéd  Egészen új világ tárult elém
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Ardai Tánya
INAKTÍV
Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
|
Stella
Nem értettem ezt a nagy kérdezősködést. Összevontam a szemöldököm, és úgy hallgattam a kérdésáradatot, aztán a végén komolyan fordultam a lányhoz.
- Stella, ha ezeket azért mondod, mert tetszik egy fiú és kíváncsi vagy a véleményemre, akkor mond ki nyugodtan - mosolyodtam el. - Barátnők vagyunk, az ilyen megoszthatod velem - vontam vállat, hiszen tényleg így gondoltam. Lehet, hogy nagyobb volt a korkülönbség, de attól még jól megértettük egymást, és ennél több nem is kell.
- De ha igazán akarod tudni, akkor íme az én ideálom. Tőlem magasabb, a minimum a 170 centi, többnyire inkább idősebb legyen, de a 24 is belefér, a haj és szemszín nem számít, viszont szeresse a kutyákat, mert Péntektől nem vagyok hajlandó megszabadulni, legyen humora, kalandvágyó, aki nem akar folyton csak moziba járni. De azért lehessen vele komolyan is beszélgetni - morfondíroztam el. Igazából sosem gondoltam bele ezekbe a dolgokba, hiszen az első és egyetlen hosszútávú barátom Kirill volt. Amikor meg igazi tinédzser voltam, akkor folyton úton voltunk, tehát a téma nem tűnt olyannak, amit feszegethettem.
Stellával együtt osztottam ki a kis tálakat, hogy minél gyorsabbak legyünk, és a kisembereknek hamarabb meglegyen az örömük. - Tanár szak, igen. Még két év, és vége - sóhajtottam. Igazából elég jó volt nekem ez így. Pláne, hogy Kolos is Pécsen volt velem, így együtt tudunk lakni a kocsiban, mint régen. Persze anya nélkül, ami csak a bónusz volt.
- Én nem félek! - háborodtam fel. - Soha, semmitől nem. Ha pedig igen, akkor azon vagyok, hogy azt legyűrjem - világosítottam fel, bár én magam sem értettem elsőre, hogy miért reagáltam ilyen nagyon hevesen.
A téma kicsit hátrébb kellett, hogy szoruljon, mert a gyerekek lassan elkezdtek nyúlászkodni, hogy már választottak színt, és segítsünk nekik megfelelő méretet levágni, tehát indulhatott az ollós körút. Adtam egyet Stella kezébe is, és mutattam, hogy kezdje a másik oldalról, egyszer majd csak összeérünk.
|
|
|
|
|
