Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Én is odahajoltam, hogy lássak valamit a képből, de mivel a fiú elkezdte össze-vissza forgatni, ezért nem tudtam kivenni semmit. Átvettem, és én magam is elkezdtem tanulmányozni.
- Ne legyél hülye! - lökte meg a fiút. - Lizt nem lehet csak úgy elhagyni. Ez egy ultrahang kép... - fejtegette, aztán szinte teljesen elhűlt az arca.
- Jajj Ármin, azt ne mond, hogy epeköved van!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Egy pillanatra én is elbizonytalanodtam, de ahogy hallottam a saját gondolataimat visszahangozni Kolos száján keresztül, kis bizonyosságot nyertem.
- Jó, ez egyáltalán nem hasonlít...igazából semmire sem... - kezdtem el én csak úgy forgatni a képet, hol egyik, hol másik szememet becsukva, hátha úgy nyer valami értelmet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Sose voltam jó ezekben a kitalálós játékokban, és most sem sikerült eltalálnom a dolgot. Bár miután megmondták a választ, azután sem láttam többet, de legalább már rámondhattam, hogy igen.
- Úristen, hát ez fantasztikus - ugrott Ármin nyakába a lány, visszadöntve ezzel a székbe.
- KispankáK Kolos, most mondta, hogy ketten vannak - mosolygott az öccsére Tánya, kiemelve a többesszám K-ját. - Ez mikor történt? - Már nem azért kérdeztem, hogy nem lehetséges, csak mostanában nem láttam Lizit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Nem tudta eldönteni, hogy Kolos, vagy az ő mosolya volt a nagyobb. Mivel csak öccséét látta, ezt neki adta a voksot, de be kellett vallania, hogy Ármin nem volt annyira nagyon elragadtatva, mint kellett volna lennie.
- Tudod, hogy mindig számíthatsz ránk - adtam egy puszit az arcára, hátha attól felvidul.
- És Lizi is hazajön végre? - kérdeztem izgatottam. Nagyon szerettem őt, és sajnáltam, hogy nem tudunk több időt együtt tölteni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Elég hülyén éreztem magam, amikor mondta, hogy igazából eléggé hasonlítanak. Soha nem volt az ilyesmiben jó, kivéve ha a testvérek konkrétan egypetéjű ikrek voltak. Egészen addig azt tartom, hogy hasonlíthat két ember úgy is, hogy még csak nem is ismerik egymást. Akkor meg minek rákérdezni.
- Hát... igazából nem. Itt kötöttem ki valami agyament dolognak hála, de nem hiszem hogy az lenne az én igazi álmom, hogy megtanítsam a gyerekeket arra, hogy egy meg egy az kettő - gondoltam végig. Meglepő módon ezt még eddig magamnak se nagyon ismertem be, mert talán attól féltem, hogy fogom a cókmókom, és elmegyek amerre akarok. - Tudod, én inkább utazni szeretnék. Akkor érzem magam igazán élőnek - vontam vállat. Sosem tudtam erről senkivel igazán beszélgetni. Talán csak apával, de vala azóta nem nagyon tartjuk a kapcsolatot, mióta eljöttem. Meg ezzel a témával otthon mindig csak a vitákat gyártottam, szerencsésebb, ha fel sem hoztam.
- Szoktál túrázni? Hegyet mászni? - kérdeztem. - Az a legjobb, amikor a felénél már majdnem feladod, de mégis tovább mész, és amikor a hegy tetejére érsz...az csodálatos. Egészen más színben látod a világot. - Miközben beszélek csillog a szemem. Rég voltam már igazi kiránduláson, ahol igazi kihívás is lett volna. A magyar dombok nem állítanak elég nehézséget elém.
Megköszörültem a torkomat, hogy visszatérjek a földre az álmodozásaimból. - És neked? A tetoválás? Vagy amit mellette csinálsz a suliban? - kérdeztem, és beleittam a kávéba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Dúdolva haladtam végig a folyosókon. Még volt egy kis időm, mielőtt kezdődött az órám a Bagolykőben, de gondoltam ez az idő tökéletes lesz ahhoz, hogy a tanáriban még átnézzem Kirill jegyzeteit. Néha egészen nehéz volt rajta kiigazodni, sose lehetett teljesen biztos az ember.
Benyitottam. Arra számítottam, hogy nem lesz ott senki, de mégis volt. Robi látványa olyan érzelmeket realizált bennem, amikről talán azt sem tudtam, hogy ott vannak. Magamban eldöntöttem már régebben, hogy nem lesz ebből kínos szituáció. Nem akartam, hogy kerülgetni kelljen egymást amiatt az este miatt, de most mégsem éreztem magam teljesen készen rá, hogy ezzel szembenézzek.
- Szia! - köszöntem rá. Próbáltam a lehető legkönnyebben venni a kialakult helyzetet. Szokásos mozdulattal tettem le a cuccaim az asztalomra, és kezdtem pakolgatni. Beszélnem kéne? Vagy az a jobb, ha nem teszem? Végül is eddig sem beszélgettünk...sokat.
- Gratulálok! - néztem a férfira. Muszáj volt megszólalnom. - Hallottam te lettél a bálkirály - magyaráztam meg az előbbi kijelentésem. Ehhez még más egyéb dolgot is mondtam volna, mely utalt volna a mi kis esténkre, de nem tudtam, hogy az most ezen a szituáción segítene-e.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Láttam, ahogy eltorzult az arca, de nem akartam érte szólni, hiszen ő is próbálta eltitkolni előlem. Milyen gonosz dolog lett volna mégis megjegyezni. Magamból kiindulva tökéletesen tudtam, hogy ilyenkor ez a legjobb, amit az ember. Kivéve, ha...
Mikor felállt, odamentem hozzá, és háta mögül előhalásztam a kezét. Egy apró gyógyító puszit leheltem rá, majd gyöngéden rátettem a kezem. Reméltem, hogy ezzel máris sokkal jobb. A kicsiknél bevált ez a módszer, hátha a férfinél is.
Még egy kicsit mosolyogva néztem rá. Teljesen el tudtam veszni a tekintetében, de aztán rájöttem, hogy ezt nem kéne. Valószínűnek tartottam, hogy Várffy is csak egy tökéletesen sikerült egyestés kalandra gondol, mikor eszébe jutok.
Megköszörültem a torkom, és elengedtem a kezét, hogy visszamenjek az asztalomhoz. Egy kicsit jó volt, hogy háttal álltam, a gondolataimat legalábbis össze tudtam szedni.
- Nem, nem lettem bálkirálynő - próbáltam visszatérni oda, ahol abbahagytuk. - Különben sem lett volna szerencsés, ha a páros mindkét tagja "rejtélyes körülmények között" eltűnik a díjkiosztás idejére - kacsintott a lány. Egyáltalán nem sajnálta, hogy aznap este nem maradtak ott tovább. Így Robi is egyszerre két díjat nyert. Nem csak a bálkirályi címet, de az est lepedőakrobatáét is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Felnéztem rá, és valami egészen mást láttam a szemében, mint a bál estéjén. Nem tudtam pontosan beazonosítani a dolgot, csak azt tudtam, hogy furcsa érzéseket indított el bennem. Olyanokat, amiket még senki más. Mert senki nem tekintett még így rám.
A témavisszacsatolás nem volt nyerő. Legalábbis eléggé úgy tűnt, ugyanis Robi valami egészen másba fogott bele. Hagytam a dolgaim, és teljesen felé fordultam. Egészen furcsa volt, szinte nem is önmaga. Vagy talán éppen ő volt az, és nem az álca, ami mögé egész eddig bújt.
Viszont a kérdésre nem számítottam, és ezt az arcom is elárulta. Teljesen lefagytam úgy, ahogy voltam. Egyrészt azért, mert nem gondoltam, hogy Várffy bármi ilyenen gondolkodna. Azt pedig pláne nem, hogy velem kapcsolatban. Aztán ott volt az is, hogy "randi". A szó maga is valami baljóslatút tartalmazott a számomra, de pontosan nem tudtam megmondani miért.
- Hogyaaa.... Tud.... Nem. Vagy igen. Vagyis... - kezdtem össze vissza beszélni. Na igen, itt volt vége a "laza Tányának" és kezdődhetett a szokásos "azt sem tudom mit mondjak Tánya". - Mármint hogy ez ilyen... - kezemmel össze vissza mutogattam, próbáltam valami rendszert teremteni a hirtelen keletkezett bazinagy káoszban. Akartam? Nem akartam? Mi van, ha nemet mondok? És ha igent? Sose volt jó tapasztalatom randik terén. De Várffy vajon ennyire komolyan gondolja? - ...randi-randi? Olyan éttermes, beszélgetős? - Ennél jobban nem tudtam leírni milyen is egy randi, hiszen egyszer sem vártam meg a végét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

A közelsége csak még inkább összezavart. Eldöntöttem, hogy ebből nem lesz semmi. Hogy ezúttal nem gondolom túl. Hogy nem lesz nagy elköteleződés és utána szívfájdalom sem. Elég volt. De ahogy ott állt előttem, egyszerűen képtelen voltam neki nemet mondani. Az eszem folyamatosan figyelmeztetett, hogy nem ezt beszéltük, de a szívem közelebb húzott Várffyhoz. Egyszerre akartam is, meg nem is. Kicsit féltem, de még inkább élveztem.
- Biztonság és nyugalom? - vontam össze a szemöldököm, és mosolyra húzódott a szám. - Kacagok én a veszélyre - idéztem az egyik legjobb mese szövegét. Hiába, a muglik azért tudnak valami jót is. Bár ez elég egyértelmű abból, hogy imádják a regényeket, amik a mi világunkból kerültek ki. Mi sem egyszerűbb, mint megírni a valóságot, és aztán azt mondani nekik, hogy nem valós.
Anélkül cselekedtem, hogy tudtam volna mi lesz a következő lépé. Kezeim a nyakára helyeztem, és közelebb léptem, hogy összeérintsem a homlokaink. - Örömmel elmegyek veled - döntöttem el. És ahogy kimondtam, szinte minden elhallgatott. Nem volt más, csak ő és én. Se szabályok, se gondolatok. Még azt is elfelejtettem, hogy cirka tíz perc múlva órát kell tartanom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Hirtelen egy pillanatra teljesen elfogott a tökéletesség érzése, ahogy ott álltunk ketten a férfivel. Agyam folyamatos vészjeleket küldött, de a nem törődtem vele. Hagytam, hogy ha csak egy pillanatra is, de elhiggyem, hogy ez a legjobb dolog volt, amit tehettem.
- Rendben, jól hangzik - mosolyogtam. Homlokomon még mindig éreztem csókjának helyét. Randi. Egy igazi randi, remélhetőleg kudarc nélkül a végén. Viszont egészen kezdtem félni, hogy Robi már nem fog annyira érdeklődni irántam, ha komolyabban megismer.
Egy utolsó apró csókot leheltem még szájára, mielőtt elengedtem volna, aztán csak néztem, ahogy kimegy. Ahogy becsukta maga után az ajtót, szinte rögtön letámadtak a kétségbeesett gondolatok. Csak addig volt jó, amíg ő ott volt, aztán teljesen elbizonytalanodtam. Leroskadtam a székbe, és kezembe hajtottam arcom. Boldog voltam, de még inkább kétségbeesett. Mégis mit csináltam?

/Köszönöm /

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Sose voltam olyan ideges, mint azon a délutánon. Miután találkoztunk Várffy-val a tanáriban, nem hittem el, hogy megtörtént a dolog és hogy a férfi komolyan is gondolta. Egészen addig, míg az asztalomon nem találtam egy üzenetet tőle, amiben leírta hol és mikor találkozzunk.
Ezután folyton vergődtem saját magammal. Vajon elmenjek, vagy lemondjam? Jó ötlet? De inkább nem. Vagy mégis? Többször elkezdtem megfogalmazni a levelet, melyben lemondom az egészet, de aztán az összes a kukában végezte. Rájöttem, hogy képtelen lennék rá.
Ez után következett a "mégis mit kéne felhúznom?". Egy étterembe mentünk, de azért nem volt ez olyan nagyon kiöltözős, csak maximum egy kicsit. Szerettem volna, ha a ruhám a leginkább illik az alkalomhoz. Miután kipakoltam az egész szekrényem - kétszer -, végül egy fekete hosszú ujjú ruhánál állapodtam meg, amely épp csak a combközepemig ért. A magassarkú bokacsizmám ehhez tökéletes választás volt, ráadásul az elmúlt alkalommal kiderült, hogy pontosan úgy leszek ideális magasságú Robihoz, ha pár centivel megnövesztem magam.
Kabátomat összehúztam magamon, nem volt valami jó idő. Igazából kellemesebb lett volna, ha nem fúj a szél, de az időjárást nem tudtam irányítani. De igazából annyira ez fel sem tűnt, úgy izgultam a találkozó miatt. Nem akartam annak tűnni, ezért stílusosan késtem öt percet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Rámosolyogtam a férfira, amikor odaértem. - Szia! Köszönöm, nagyon szép! -  próbáltam kedvesen válaszolni, és átvenni a virágokat. Igazán nem éreztem szükségét annak a rengeteg rózsának, bőven elég lett volna egy szál is. Azt könnyebb lett volna az étteremben is letennie, illetve nem kellett volna egy csomó virágot levágni.
Belekaroltam Robiba, és együtt léptünk be az épületbe. Az éttermi rész fent volt az emeleten, ahol egy elegánsan öltözött úr várt ránk. Biccentettem a festmények mellett, ahol elhaladtunk, véletlenül sem akartam modortalannak mutatkozni egy ilyen helyen.
Az asztalunk egy ablak mellett volt, az egyik sarokban. Meghitt volt, egyedül az andalító zene jutott el fülünkbe a külvilág zajai közül. A pincér még étlapokat hagyott nálunk, aztán el is ment, hiszen újabb emberek jöttek be.
- Hát, itt vagyunk - jegyeztem meg, és szétnyitottam a kis könyvecskét. Megrökönyödve néztem, hogy a legtöbb dolog benne a tipikus hazai specialitások, és ezzel csak egy gond volt. A hús. Gyorsan lapozgattam benne, igyekeztem valami olyat találni, amivel egyszerre jól is lakhatok, és meg is tudom enni. Meg kellett mondanom, eddig nem indult valami jól ez az egész. Talán csak az én szerencsém. A randik már csak ilyenek...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Még mindig a nap eseményein kattogott az agyam. Egyszerűen csak újra meg újra lejátszotta őket, mintha nem lehetne megállítani. Aztán egyszer csak bumm. Valakinek sikerült.
Ugrottam egyet a székemben, és hirtelen bekapcsolt minden érzéskszervem - és nem mellesleg mindegyik pirosan villogott, hogy hagyjam el a süllyedő hajót. De a kíváncsiságom ott tartott. Amint megláttam ki csörtet felém, még inkább. Már épp mondtam volna neki, hogy Kirill nincs itt, amikor a gyereket a kezembe nyomta. Szerencsére volt már dolgom kicsikkel, így előbb megfogtam, minthogy leejtettem volna, de egyebet nem tudtam, hogy mit kéne vele kezdenem. A vörös ölelése pedig még ennél is jobban meglepett tán.
Csak néztem, ahogy a kicsi nő ide-oda pattog, és közben magyaráz, mint akibe nem férnek a szavak és ezért ki kéne mondania őket. - Nem, az nem az asztalok neve, hanem azoké, akik ott ülnek. Ezért van az én asztalomon az én nevem... - magaráztam, és közben elkezdtem ringatni a kis legényt a karomban, hogy legalább ő ne kezdjen el sírni még pluszba.
- De úgy hiszem, hogy nem azért vagy itt, hogy fogjam a fiad, vagy hogy az asztalok neveiről tárgyaljunk - próbáltam témára terelni a vöröskét. - Kirill nincs itt, szóval nem tudok segíteni szerintem - vontam vállat, hiszen ez tűnt a legegyértelműbb válasznak. Legalábbis mivel kettőjüknek gyereke van, amit valami furcsa oknál fogva én tartogattam, az volt a logikus, hogy őt keresi. Még akkor is, ha előtte az én nevemet ordibálta a folyosón.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

A kicsi elkezdett mozgolódni a karjaimban, mire dajkálni kezdtem. Piciket rázogattam, és közben ide-oda fordultam, de be kellett vallanom, jobban lefoglalt az, amit Luca hadobált össze.
- Mással.... - ismételtem meg a szót egyszerre értetlenül, és rosszallással a hangomban. Még mindig nem tudtam hova tenni az egészet. Nem velem és nem Lucával, hanem....azt a rohadt.
Ahogy az apró pattogva folytatta a problémájának a nem épp szakszerű körülírásását, hirtelen leesett a tantusz. Átvette a síró gyereket, de tovább magyarázott, mintha nem lenne ami megállítsa. Amikor az érzelmek is hozzájöttek a magyarázathoz, csak még egyértelműbb lett. Pontosan olyan volt, mint nekem volt.
A kis babára vigyázva öleltem át a lánykát. Szorosan, hogy érezze, hogy nincs egyedül, hogy legalább egy kicsit megszünjön az érzése, hogy egyedül maradt. Úgy álltunk ott egy kicsit, majd elengedtem.
- Na jó, ülj le, és mesélj el mindent. Ez most történt? És merre fogsz most lakni? Van helyed? És mi lesz Bencével? Hozzám jöhetsz, de nem hiszem, hogy ő is tudna porral vagy bármivel utazni Pécsre - hadartam, miközben egy széket húztam Luca popója alá. Hoztam magamnak is egyet, nem akartam az asztal túloldalán lenni, az túl távol lett volna. Leültem, és bólintottam neki, hogy kezdheti. Minden idegszálammal őt figyeltem, és már egyáltalán nem foglalkoztatott a többi téma, amik aznap nem tudtak békén hagyni. Ez most egy sokkal nagyobb vészhelyzet volt annál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Miután kiderült, hogy minden rendben a lányka lakhelyét illetően, megvártam, míg magától elkezdett mesélni. Nem akartam sietettni, hiszen nekem sem volt más dolgom. Vagyis lett volna, de nem olyan, ami ezt felülmúlta volna. Szívszorító volt látni, ahogy a tőlem is pár évvel fiatalabb Luca a fiával a kezében ücsörög, és azt se tudja mihez kezdjen most az életével.
Ha nem lett volna olyan nagyon komoly az ügy, talán el is nevettem volna magam azon, ahogy elképzeltem, hogy a vöröske megpróbálja megetetni a picivel a pizzát. Közelebb hajoltam, és megfogtam a lány kezét, hogy érezze, hogy ott vagyok neki. Nagyon mérges voltam Kirillre, hiszen az egy dolog, hogy velem ezt megteszi, de a gyereke anyjával egészen más. És Luca amúgy is egy teljesen más eset. Törékeny és naiv. És a férfi most éppen ezt kezdte el összetörni benne.
- Kirill szeretett és valószínűleg még mindig szeret. Csak másképp. Neki nem való az elköteleződés. Képtelen rá. Viszont te sokkal jobbat érdemelsz. Hidd el, egy idő után be fogod ismerni, hogy nem kell neked Kirill. Most hiányzik, és szeretnéd, hogy az egész csak egy álom legyen... - mondtam, és közben újra visszatértek az emlékeim abból az időből. Szinte a bőrömön éreztem milyen fájdalmat okozott minden egyes alkalommal a férfi látványa. Hogy nem úgy nézett rám, mint előtte, ha pedig mégis, akkor csak egy pillanatra tért vissza, csak egy csók erejére. Csak játszott velem. -... de hidd el nekem, hogy van egy férfi odakint a világban, aki pont egy olyan nőre vár, mint te. - Rámosolygtam bíztatóan a lányra. Olyan fiatal és törékeny volt. Szinte biztos voltam benne, hogy Kirill volt az első szerelme. Az első nagy csalódása, és emellett a legnagyobb is. Csak mint nekem. Viszont Lucának volt egy örök emléke róla. Bence. A kisfiú, aki most is ott játszott hosszú tincseivel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Összeszorult a gyomrom, ahogy megláttam a sóvárgó pillantását a lánynak, és ezerszer boldogabb lettem volna, ha a történetet azzal folytathattam volna, hogy minden rendben lesz, csak meglát és újra azt akarja, hogy az övé legyél. Akartam, hogy ne ugyanazokkal az érzelmekkel telitődve nézzen rám most Luca, amikben magamat ismertem fel. Bolond voltam. De soha többé. Nem ám. Nekem aztán nem kellenek őrült férfiak, akik összezavarják a gondolataimat is.
- Nem fogsz meghalni, ne beszélj butaságokat - korholtam meg kicsit a lányt. Kellett ez is neki, hiszen nem is figyelne rám rendesen, ha nem tenném. - A mesék csak befejezetlen történetek. Mármint némelyik. A magyar népmesék vége az, hogy hét éjszakán és hét nappalon zajlott az esküvő. Ennyi. De szerinted mi van utána? A csillagszemű juhász megunja az életet a kastélyban a királylánnyal, és visszamegy a birkáihoz. A királylány erre nagyon szomorú lesz. Sír, és vissza akarja kapni a szerelmét, épp mint te. De aztán egy holdfényes éjszakán, mikor a palotában bált rendeztek, egy daliás legény felkéri a hercegnőt egy táncra, és addig pörgeti, míg egymásba nem gabalyodnak, és onnantól kezdve nincsen, aki szétválassza őket. A te daliás legényed pedig még nem talált meg. Kirill csak egy csillagszemű juhász, aki vágyik a birkái után - kerekítettem ki egy mesét csak Luca számára. És hiába próbáltam magam győzködni, közben újra meg újra eszembejutott a végzős bál éjszakája. De Robi is csak egy juhász. Semmi több.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő