Boldog éjfélt!

Nora & Kaelyn
Leültem a lányok mellé, majd Leo leesett a kanapéról, és megkérdezte, hogy hol van, mire a másik lány, kicsit gorombán válaszolt neki, ezért eljutott kis agyamig az ötlet, hogy talán nem örül neki, hogy itt vagyunk, és zavarjuk.
- A Lélek szobában vagy. De, valószínűleg tudtad, hogy hova jössz. Nem?- néztem rá kérdőn, majd a válaszát már nem vártam meg, hanem az ismeretlen lányhoz fordultam.
- Én Lili vagyok. Neked mi a neved? Ténleg, ismeritek egymást?- a végén felváltva néztem őket, ugyanis én voltam középen.
És, már megint sokat beszéltem.- állapítottam meg magamban. Mindig ez van, ha valaki olyannal találkozok, akit ismerek, és már rég találkoztunk, illetve az olyan emberekkel is eljátszottam ezt, akit még nem ismertem. Azaz, szinte mindenkinél, úgy, mint legutóbb.

Nora & Kaelyn
Miután elkezdtük bámulni az ismeretlen lányt, megszólalt, és feltett néhány kérdést.
- Én Lili vagyok. Már az előbb is mondtam. Ő pedig Leonóra. Nekem csak Nora.- itt kérdőn néztem az imént említett lányra, hogy őt most hogyan kell szólítani.
- Én Eridonos vagyok, másodéves.
- Ó, de jó, hogy örülsz, hogy nem hagyunk tanulni!- váltottam a lány stólusára, de valamiért meg is bántam. Nem jó dolog egy olyan emberrel kötekedni, akit nem ismersz.

Nora & Kaelyn
- Oké.- bólintottam a lány válaszára, majd ismét Norához fordultam.
- De jó, hogy te is Eridonos vagy!- örültem meg a lány válaszára. Olyan régen beszéltem vele. És, már majdnem el is felejtettem. Pontosabban, nem úgy, mint mondjuk egy kevésbé jó könyvet, amit elolvasása után nem túl sokáig tudom a címét, és, ha egyszer a kezembe akad, akkor nem rémlik belőle semmi, hanem úgymond elfelejtettem a vele töltött időket. Azt a sok viccelòdést, meg amikor éjszaka kiszöktünk a tengerhez úszni. Mind elfeljtődött, és most hirtelen az összes újra itt van a fejemben. Még az is, amikor telerajzoltuk a nyaralónk falát krétával. Természetesen e zseniális ötlet az én fejemből pattant ki, és természetesen engem okoltak azzal, hogy belerángatom a kisebbet a rosszaságaimba. Ami, természetesen nem igaz, de erről még egy darabig győzködhettem volna a szüleimet. Úgyszint arról is, hogy a szüleid nem lepődnének meg, ha egy tollas szállítná a leveleket a lányuknak.

Vadász Csenger Richárd - 2016.09.07. 21:05


Mert az emberek fáradtak (ez egy random válasz volt)

Nora & Kaelyn
Nora feltett pár kérdést, és a végére alig tudtam követni, ami nálam ritka dolognak számított, mert az én túlpörgöttségemmel általában mindenre tudtam figyelni.
- Bájitaltan? Annyira nem értem az egész tananyagot!- kezdtem volna monológomat, de aztán úgy döntöttem, hogy megkímélem az ismeretlent.
- De, nyílván neked könnyebben megy!- legyintetem egyet a kezemmel, majd Leóhoz fordultam.
- Még LLG, Mágiatörténet, meg Önismeret.- sorolom a kezemen a vizsgákat, majd a végén bólintok, hogy ténleg csak ennyi van.
- Neked?- kérdeztem tőle.

Nora & Kaelyn

Miután elhengzott Nora kérdése, Kaelyn kiviharzott a szobából. Én megszeppenve ücsörögtem tovább a helyemen, majd egy idő után megszólaltam.
- Hát, neked is szia!- ez volt a legértelmesebb mondat, amit ki tudtam nyögni.
- Nem megyünk mi is?- néztem Norára, majd a választ meg sem várva felálltam.

(Köszönöm a játékot!)

Boldog éjfélt!