Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Így van - feleletem Majának röviden. Sajnos a jóslásom nem csupán a jó dolgokról szólt, hanem magába kellett foglalnia a rosszakat is, mint ahogyan az a való élethez is hozzátartozik.
- Ne becsüld alá a kártyalapok jelentőségét - nagyon is jól meg tudják mondani a jövőt illető dolgokat - válaszoltam a lánynak.
- Persze, kitartok melletted, nagyon jól tudod - válaszoltam neki mosolyogva éreztetve azt, hogy mindig mellette vagyok és rám mindig számíthat.
- Nos, ez részben az erőm része, de az is igaz, hogyha valaki mesterien elsajátítja, akkor simán megtanulhatja a használatát - mondtam a lánynak őszintén. Nem lett volna értelme hazudnom neki, mert egyrészt nem volt semmi takargatni valóm előtte, másrészt pedig úgyis megtudta volna, hogy bárki meg tudja tanulni a kártyavetést, akinek van némi képessége hozzá.
- Remélem, hogy hasznát veszed majd, amit mondtam neked. Szeretném, ha tényleg komolyan vennéd, amit elmondtam, és aszerint cselekednél - válaszoltam Majának, mert hittem a kártyák jóslatában és reméltem, hogy meghozza neki a jóslás azt a jövőképet, amelyet valóban elképzelt magának.
- Persze a te döntésed, hogy mit fogadsz el, de hidd el nekem, hogy a kártyák nem hazudnak - válaszoltam a barátnőmnek komoly arccal. Személy szerint teljes mértékben hittem benne, hogy a kártyalapok képesek elmondani a lány jövőjét, úgyhogy teljesen átadtam magam nekik, hiszen maximálisan hitelesek voltak számomra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Igen, nagyon is igazad van - válaszoltam a lánynak. Végig sem gondoltam, de valóban az igazságot mondta ki.
- Azt tapasztaltam már, hogy a jó vég előtt át kell élni kisebbik rosszat - feleltem a lánynak. Maja nagyon jó tanácsokat tudott adni, ezért hálás is voltam neki.
- Valóban először az ember fejjel megy a falnak, majd aztán mikor megkapja a kötelező pofonokat, már könnyebben veszi az akadályokat.
Ez valóban egy profi megállapítás volt, mert könnyű volt számomra teljesíteni az adott feladatot, nem is igazán kellett feláldoznom semmit sem hozzá, aztán mégiscsak szembesülnöm kellett azzal, hogy révbe értem áldozatok nélkül.
- Örülök, hogy ilyen kreatív vagy - válaszoltam Majának teljes őszinteséggel. Irigyeltem, hogy egy ilyen felépített jövőképpel rendelkezik, és azt is, hogy valaki várja otthon, de én sosem voltam az a típus, akivel előre le lehetett egyeztetni, hogy mikor mit csináljon, hol legyen...
- Minden rendben van egyébként veled? - kérdeztem kíváncsian. Reméltem, hogy legalább neki bevált az élet és nem szorul majd semmiben sem magyarázatra, de egyszerűen úgy éreztem, hogy muszáj megkérdeznem tőle, hogy minden a legnagyobb rendben van-e.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Így van - helyeseltem őszintén a lánynak, hiszen így gondoltam rendjén az egészet. Nagy elégedettséggel töltött el az a tudat, hogy teljesen megbízott bennem, rám bízta magát, mivel én egyáltalán nem éltem vissza ezzel a lehetőséggel.
- Igen, ez nagy részt készség kérdése, de azért fontos az is, hogy ki mennyire keveri jól a kártyát - adtam tudtául a lánynak.
- Így van, mindig két választásod van, vagy a könnyebbik rosszat választod vagy a nehezebbiket, de a jobbat - válaszoltam Majának teljes őszinteséggel.
Én magam is számtalanszor válaszút elé kerültem, de valahogy mindig képes voltam a jobbik lehetőséget választani az életutam során.
- Remélem, hogy meg fogod találni a számításaidat - mondtam a lánynak teljes őszinteséggel. Reméltem, hogy kiteljesedik majd abban, amit magának választott és kitart majd mellette, akármilyen nehézség is fogja érni.
- Ha bármi kérdésed van, szólj nyugodtan - bátorítottam a lányt. Nekem is sokat jelentett, hogy a tanárom, Attila ott állt mellettem és segített nekem. Igaz nem voltam egyszerű eset, személy szerint saját magamról is simán lemondtam volna, de a tanárom szerencsére nem mondott le rólam és átsegített számos nehéz akadályon. Ez sokat jelentett számomra, mert mégiscsak volt mellettem valaki és nem egyedül kellett megbirkóznom a nehézségekkel, úgyhogy sokat jelentett számomra ez az egész. Reméltem, hogy Maja sem marad majd magára, és igénybe fogja venni segítségemet, hiszen ezért voltam mellette, ugyanis jó barátnőként kitartottam mellette, ezt pedig bizonyára érezte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Igen, az ember egyébként is azt díjazza igazán, amit nehéz harc árán szerzett meg. A könnyen jött préda nem nyereség - válaszoltam Majának... nem is tudtam, hogy honnan jött ez a gondolat, egyszerűen csak kicsúszott a számon. Akárcsak sok minden más.
- Én is örülök, hogy itt vagy nekem és így egymásra találtunk. Nem tudom... nekem nem tűnsz nehéz esetnek, de lehet, hogy ezt csak azért érzem így, mert olyan jól megértjük egymást - feleltem a barátnőmnek jelentőségteljes hangsúllyal.
- Jó kérdés... nem szeretnék olyan morci lenni... szerintem a megkeseredett emberek azok, akik úgy viselkednek folyton, akik sok sérelmet kaptak másoktól. Tudod, akik feladták és falakat építenek maguk köré, félnek, hogy nehogy bárki is mélyebben megismerje őket, hogy aztán sebezhetővé váljanak. Pedig szerintem ezzel önmaguknak ártanak és így egyedül fognak maradni. Ráadásul saját maguktól veszik el a boldogságot és azt a lehetőségek, hogy olyan emberek legyenek mellettük, akik valóban rászolgáltak a bizalmukra, akik meghallgatják őket és támogatják őket mindenben. Én nem szeretnék ilyen lenni, később is ugyanolyan szeretnék maradni, mint amilyen most vagyok. Hiszek abban, hogy az emberek jók és igenis képes vagyok nyitni feléjük, mert ki tudja, hogy a "sok kavics között" mikor akadok majd egy "drágakőre" - úgy éreztem, hogy a megnyilvánulásom túl drámaira sikerült, de csak kimondtam a lánynak, amire gondoltam.
- Szerintem neked a jövőben egy szerető családod lesz, szerető férjjel, egy-két aranyos gyerekkel, aztán emellett simán megvalósíthatod a tánckarrieredet is. Én pedig reményeim szerint egy tapasztaltabb jövendőmondó leszek, mellette tanítani fogok. Azt még nem tudom, hogy ki mellett fogom megtalálni a boldogságot, de majd elválik. Majd eljön az én időm is - válaszoltam magam elé révedve Majácskának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Így van, ami nem öl meg, az erősít - feleltem nevetve a lánynak. Végre jobb kedvre derültem a beszélgetésünk alatt, ezt pedig tényleg neki köszönhettem. Biztonságban éreztem magam avégett, hogy rá mindig számíthatok és tudtam, hogy mindig mellettem fog állni.
- Van néhány diák, aki jóslástanonc, de nem igazán tudja onnan se átérezni senki sem a problémámat. Egyedül talán a tanárom, éppen ezért fordultam hozzá. Persze már az is sokat segít, ha beszélhetek az álmaimról, a gondjaimról, úgyhogy már így is sokat segítettél - szorítottam meg Majácska kezét. Nagyon jól esett, hogy kibeszélhettem magamból azt, ami fáj és ami miatt kétségeim vannak.
- Igen, ismerlek már - nevettem vele jóízűen. Tényleg értett hozzá, hogyan kell jobb kedvre deríteni a másikat.
- Ó! Borúsabb? Sajnálom... remélem, hogy meg tudjátok oldani - néztem Majácska szemébe immár komolyabb arccal.
- Ha gondolod nyugodtan beszélj róla, de tiszteletben tartom azt is, ha egyelőre nem akarsz nyilatkozni a témáról - mondtam neki jelentőségteljesen. Reméltem, hogy érzi, hogy mellette állok és nem erőltetem a témát, hiszen teljes mértékben rábíztam, hogy mit mond el nekem és mi az, ami még várat magára.
- De cuki vagy, köszi!!! Imádom ezt a csokit! - lelkesedtem fel hirtelen, amikor megláttam azt a tábla csokit Majácska kezében, amelyet annyira szerettem. Máris jobb kedvem lett tőle. Nagyon kedves volt a lánytól, hogy így gondolt rám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Milyen igaza van! - nevettem el magam, mert igencsak találóan leírta a kapcsolatunkat. Eszembe jutott a téma kapcsán, hogy már elég régóta lógok Timinek egy bagollyal, valahogy sose volt mostanában arra időm és energiám, hogy írjak neki. Emiatt égett is a fejem rendesen, de tudtam, hogy meg fogja érteni és nem fog besértődni ezen. Még mindig nem vágyódtam haza, valahogy semmi sem kötött már a mugli világhoz Timin kívül. Tudtam, hogy nem fog neki tetszeni a szembesítés, de reméltem, hogy lesz annyira rugalmas, hogy megérti majd a helyzetemet. Ez még nem jelentette azt, hogy sose találkoznánk vagy hogy megszakadna köztünk a kapcsolat. Ha ide költözne a faluba, én lennék a világ legboldogabb embere, de azt az eshetőséget is elfogadtam, hogyha nemet mond rá. Akkor majd többször meglátogatom...
- Szerintem sokkal több érzelem van bennük, mint egyes emberekben, csak sajnos ezek mindegyike negatív. Sokat tipródhatnak azon, hogy ilyen sivárrá tették a saját életüket, gondold csak el. Mennyi keservet élhetnek át, mennyire magányosak legbelül és folyton csak marcangolják magukat. Sokan azért maradnak ilyenek, mert már feladták és könnyebb az önsajnálatba temetkezniük, mintsem hogy változtassanak a dolgokon és nyissanak egy kicsit a világ felé - osztottam meg gondolataimat, mert ez volt a véleményem ezekről az emberekről. Tudtam persze, hogy nem minden fekete-fehér, de aki képes felül kerekedni a fásultságán, a fájdalmain, a sérelmein, annak még van esélye arra, hogy új életet kezdhessen.
- Igen, végtére is már egy család vagytok, annak pedig örülök, hogy boldog vagy - feleltem Majácskának vidáman.
- Igen, én is amondó vagyok, tudod egyszer fenn, egyszer lenn. Azt viszont már eldöntöttem, hogy itt szeretnék majd maradni, nem szeretnék visszaköltözni a mugli világba - osztottam meg a lánnyal a döntésemet, amit egyáltalán nem volt könnyű meghozni, de most végre sikerült megkönnyebbülnöm azáltal, hogy elmondhattam ezt neki.
Olyan erősen sütött a nap, hogy végre kezdett megszáradni a hajam is, bár egyelőre örültem neki, hogy vízközelben voltunk, mert ebben az időben ezen a helyen lehetett legjobban elviselni a tikkasztó hőséget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Igen... az emberek már csak ilyenek. Képesek beskatulyázni más embereket akár munka, akár hobbi alapján... szerintem a sok negatív tapasztalat és az önmaguk köré felépített falak teszik ezt velük - válaszoltam Majának őszintén.
- Aki nem képes a megújulásra annak nincs sok esélye arra, hogy új, jobb életet kezdjen - tettem hozzá szomorúan. Rossz volt belegondolni ebbe, ismertem jó pár embert, akik hasonló gondokkal küzdöttek a környezetemből, de csak kevésnek sikerült kitörnie a saját lelki válságából vállalva azt, hogy előre nem és nem a múlt, a rossz tapasztalatok rabságában él tovább.
- Remélem, hogy úgy lesz - bólogattam, miközben Maja azt ecsetelte, hogy a rosszabb időszak után egy jobbnak kéne jönnie. Tudtam, hogy egyszer lenn, egyszer fenn állapot van, hiszen erről szólt az élet, szóval drukkoltam neki, hogy most egy még jobb időszaknak kellene beköveteznie számára.
- Egyedül Timi hiányozna, de még nem beszéltem vele erről a dologról... örülnék, ha beköltözne a faluba, de ha mégis úgy döntene, hogy otthon marad, azt is elfogadom. Akkor majd többször fogom meglátogatni. De semmiképp sem szeretnék végleg visszatérni oda - magyaráztam a lánynak. Észrevételeztem, hogy milyen gyorsan megy az idő, már késő délutánba nyúltunk át. Annak mindenképp nagyon örültem, hogy meg tudtam vitatni ezeket a dolgokat Majácskával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Ó, az igen! - válaszoltam elismerően a fiúnak. Díjaztam benne, hogy a mugli világ iránt is érdeklődést tanúsított és nem olyan volt, mint a legtöbb aranyvérű, akik lenézték a muglikat és sokkal felsőbbrendűnek tartották magukat náluk.
- Nos, igen, írok... nem vagyok velük megelégedve, de megmutathatom majd egy-két "remekművemet", legalább jót derülsz rajtuk - feleltem neki sejtelmesen. Nem kevés verset írtam már, Majácska szerintem nagyon jók voltak az irományaim, de nekem nem igazán nyerték el a tetszésemet, volt még mit fejlődnöm ezen a téren is.
- Az klassz. Én futni szoktam és aerobikozni. Táncolni is szeretek, de csak hobbi szinten, ebben amatőr vagyok - válaszoltam Andrej-nak mosolyogva. Elég sok időm jutott a tanulás mellett más egyéb dolgokra, ez nem is tudom, minek volt köszönhető. Talán a sok feles energiámnak...
- Fogd be a füled, mert prefektusként nem mondhatnék ilyet, de több lehetőség is van más házakba való bejutásra. Van, ahova be tudod szöktetni valaki, van ahol simán ki tudod találni a jelszót, illetve léteznek titkos járatok is. De ne rosszalkodj! - feleltem neki nevetve. Én ugyan nem mondtam semmit...
- Bizony, hagyják őket is kibontakozni bizonyos keretek között, amíg ez mást nem sért közvetlenül - válaszoltam a srácnak fintorogva. Ez a klikk nem igazán volt az ínyemre, egyáltalán nem tartottam korrektnek, hogy engedik ezt az iskolában. Persze tudtam, hogy szigorú szabályok vonatkoztak rájuk, de mégiscsak felháborító volt számomra, hogy egy ilyen megkülönböztető jellegű csoportot hivatalosan is engedélyezzenek, de hát nem én hoztam ezeket a szabályokat, így nem volt mit tenni ellenük.
- Rendben, nekem még van egy kis dolgom a Társalgóban. Akkor tudod már, hogy merre kell menni. Ha szükséged van segítségre, csak szólj bármikor! Szia! - köszöntem el a fiútól, majd megindultam a dolgomra az említett helyiség irányába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Zárás

- Remélem, hogy te is megtalálod a számításaidat és azzal foglalkozhatsz majd, amit tényleg szeretsz csinálni - mondtam kedvesen a lánynak. Nagyon is rászolgált arra, hogy oda vigye az élet, ahová szeretné. Részben legalább sikerült neki, de drukkoltam neki, hogy a karrierje és a szociális élete is ugyanilyen jó legyen.
- Valóban remek választás volt - válaszoltam neki elismerően. Már alig maradt a csokimból, olyan finom volt, hogy nem is tudtam betelni vele, és már azon vettem észre magam, hogy a legvégénél tartok.
- Ezt gyorsan benyomtam, köszi, finom volt! - válaszoltam neki elégedetten, mert mindig is szerettem az ízletes ételeket, a finomságokat.
- Én is izgulok a vizsgák miatt, tökre meg tudlak érteni. Üljön majd össze később,  ha mindketten jobb passzban leszünk és segítek átvenni a tananyagot.
Természetesen felajánlottam a lánynak a segítségemet, mert tudtam, hogy együtt könnyebben birkózunk meg a tanulási mizérián, és így talán én is nagyobb kedvet kapok a tanuláshoz a társaságában.
- Remek ötlet! Gyere induljunk! - feleltem a lánynak, miközben becsuktam a füzetemet és elrendezgettem a dolgaimat. Szép sorjában elpakoltam mindent az asztalról, majd felkeltem a kényelmes fotelból, amiben már kicsit elgémberedtem. Miután összekaptam magam elindultam a lány társaságában, hogy megigyunk közösen egy-egy hideg üdítőt és hogy visszatérhessek a lakrészembe, aztán álomra hajthassam a fejem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Én sem értem ezt, hogy miért jó ez nekik, hiszen ezzel saját magukat mérgezik - feleltem a lánynak komoran. Sose értettem azokat, akik másoknak ártottak és az okozott nekik örömöt, bár az csakis a saját szegénységi bizonyítványuknak volt betudható. Szerencsére azért vannak jó emberek is, őket kell megbecsülni - tettem hozzá biztatóan.
- Remélem, hogy úgy lesz, ahogyan mondod.
Tulajdonképpen mindketten rászolgáltunk a boldogságra, de én nem voltam ilyen bizakodó a jövőmmel kapcsolatban. Persze azért reméltem a legjobbakat, de egyelőre nem volt túl derűs a jövőképem.
- Igen, nem egyszerű ez az egész. De Timi szerintem tiszteletben fogja tartani a döntésemet. Az pedig csak rajta áll, hogy beköltözik-e majd a faluba, én viszont mindenképp itt szeretnék maradni. Örülök, hogy megtaláltam itt a helyem, úgy érzem, hogy ezen a helyen új életet tudok kezdeni - fejtettem ki a gondolataim a lánynak, majd néztem egy nagyot, amikor is közölte, hogy mostanság nem beszél az anyukájával, de nem akartam jobban firtatni ezt a dolgot. Úgy voltam vele, hogy ha majd szeretne mesélni róla, akkor úgyis előhozakodik a témával, ha pedig úgy látja jónak, hogy inkább magában tartja, akkor azt is megértem.
- Mit szólsz, ha most elindulunk és elmegyünk fagyizni? - kérdeztem a lánytól, miközben felálltam a plédről és elkezdtem lassan készülődni. Úgy éreztem, hogy kistrandoltam magam és egyelőre kibeszéltük a fontosabb dolgokat, aztán út közben folytatjuk majd a társalgást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Úgy döntöttem ma, hogy ellátogatok a faluba, sétálni, kikapcsolódni kicsit, mert kivételesen elég sok szabadidő szakadt a nyakamba. Kissé ideges voltam a vizsgák miatt, de nem akartam az egész napomat tanulással és felesleges agyalással tölteni, úgyhogy inkább úgy határoztam, hogy kimozdulok kicsit. Nem tudtam senkiről, aki szívesen csatlakozott volna hozzám, mert minden ismerősöm a vizsgák miatt pörgött vagy éppen mással voltak elfoglalva. Ennek ellenére nem voltam letörve, mert nagyon jól feltaláltam magam egyedül is és nem mindig igényeltem azt, hogy mellettem legyen valaki. Az életem nagy része a magányról szólt és a "túlélésről", de mióta Timi befogadott és amióta ebbe az iskolába járok, sokat változott az életem pozitív irányba. Végre olyan embereket ismerhettem itt meg, akiket valóban a barátaimnak mondhattam és akikről tudtam, hogy mindig ki fognak állni mellettem és ez fordított esetben is igaz volt. Ma jó hangulatban voltam, sikerült kialudnom magam és remekül éreztem magam. Felvetettem a sötét farmernadrágomat, hozzá a világoskék blúzomat, a fekete balerina cipőmet, a hajamat pedig kiengedve hagytam. Így indultam útnak a falu felé. Leginkább a kirakatokat néztem, bementem az állatos boltba, végignéztem a cuki állatkákat, de semmilyen vásárlási szándékom nem volt. Elég volt nekem egyelőre a cicámról gondoskodni, időnként lelkiismeretfurdalásom is volt miatta, hogy nem foglalkoztam vele eleget, bár szerencsémre a nap nagy részét átaludta. Nála lustább macskát nem ismertem a világon. Miután kiléptem az állatkereskedés ajtaján, majd tovább sétáltam, megakadt a szemem egy citromtorta szeleten a cukrásza kirakatában, aminek egyáltalán nem tudtam ellenállni. Vásároltam is egyet, majd az egyik szabad asztalhoz leülve elkezdtem eszegetni. Amikor felnéztem a kajálásból, egy ismerős srácon akadt meg a tekintetem, aki pont felém integetett bőszen. Rögtön felismertem Andrej-t, akit nem is olyan régen világosítottam fel a kastély és az Eridon rejtelmeiről a Bejárati csarnoknál. Láttam, hogy egyedül van, így fogtam a tányéromat és odasétáltam az asztalához.
- Szia! - Szabad? - kérdeztem tőle az üres székre tekintve. Nem tudhattam, hogy egyedül jött vagy várt-e valakit, ezért inkább rákérdeztem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Rendben - válaszoltam a fiúnak, majd helyet foglaltam a vele szemközti széken.
- Igen, egyedül. A legtöbb ismerősöm a vizsgákra tanul vagy épp más elfoglaltságuk van. Én pedig úgy gondoltam, hogy inkább lazítok egy kicsit és bejövök a faluba. Igazából egy a guszta citromtorta szelet csábított ide - ecseteltem mosolyogva. Bár lehet, hogy amúgy is betértem volna a cukrászdába, ha nem látom meg a kirakatban ezt a finomságot, mert tudtam, hogy itt isteni finom süteményeket lehet kapni és rám fért már egy kis "boldogsághormon". Kíváncsi voltam, hogy mi történt a fiúval, amióta nem találkoztunk, reméltem, hogy sikerült valamennyire beilleszkednie.
- Én jól vagyok, készülök a vizsgákra, remélem, hogy minden a lehető legjobban fog menni - feleltem a kérdésére, rendes volt tőle, hogy érdeklődött a hogylétem felől, még akkor is, ha csak udvariasságból tette. Mostanában sokat voltam egyedül, mert nagyon lefoglaltak mindenkit a vizsgák.
- Akkor ezek szerint azért jól haladsz. Nyugi, ez ilyenkor megszokott. Én se nagyon tudok programokat szervezni, mert ilyenkor a legtöbb ismerősöm bezárkózik a szobájába vagy a könyvtárba és tanul ezerrel. Év közben más szokott lenni a helyzet. Mik a terveid a szünetben? Hazalátogatsz? - érdeklődtem tőle. Igaz nemrég érkezett a suliba, de sokan hazamentek a szünidőre, bár volt, aki itt maradt a kastély falai között. Én azt terveztem, hogy pár napra hazautazok Timihez, ha nem jön közbe semmi. Mostanában elég szerencsétlenül alakult az egész, mert általában mindig fontos programja volt, ami miatt nem tudtunk találkozni.
- Hogy tetszik az Eridon? - tettem fel egy újabb kérdést két falat között. Úgy gondoltam, hogy Andrej nagyon is illik az Eridonba, ahol hozzá hasonló nyitott emberek vannak, de azért kíváncsi voltam, hogy valóban jól érzi-e magát ott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Tudnak valamit ezek a sütik! - feleltem nevetve, mert tényleg mindketten a kirakatban lévő finomságok csábítottak a cukrászdába.
- Az klassz dolog. Ha kell segítség, szólj nyugodtan - ajánlottam fel a fiúnak, ha már magyarul tanult. Tudtam, illetve hallottam, hogy egyáltalán nem könnyű nyelv a magyar, főleg a szólás-mondásaink, ami egy külföldinek totál értelmetlenül hangzik.
- Nem könnyű a nyelvünk, de az alapok mellett érdemes megtanulni a szóhasználatunkat, a szlenget, a mondásainkat stb. Az utóbbi két téma lesz a legnehezebb, mert sokszor logikátlannak fog hatni - tettem hozzá tanácsként, hogy megkönnyítsem a dolgát, avagy mikre érdemes odafigyelni a tanulás során.
- Szép tervek. Én még nem tudom pontosan. Ha sikerül, akkor hazautazok Timihez, a nevelőanyámhoz. Ha nem jön össze, akkor itt maradok... - válaszoltam neki őszintén. Tavaly se jött össze a karácsonyozás, mert épp felléptek valahol a tánccsoporttal... akkor nagyon csalódott voltam, de reméltem, hogy idén nem lesz ilyen és tudunk majd a szünetekben találkozni.
- Ó, szuper! - reagáltam le a válaszát. Ezek szerint sikerült érthetően elmagyaráznom neki, hogy mi merre van a kastélyban. Ez némi büszkeséggel töltött el.
Közben lassan eszegettem a tortaszeletemet, ami nagyon finom volt, de sose szerettem sietni a kajálással, így most is szép lassú tempóban étkeztem.
- Igen, benne vagyok Huszthy Attila jóslástan csoportjában, szóval jóstanonc vagyok - válaszoltam a fiúnak komoly arccal. Ez a poszt nem kevés felelősséggel és tanulással járt, de idáig szerencsésen helyt álltam. Bíztam benne, hogy a jövőben is meg fogom állni a helyemet és sikerülni fog még magasabb szintre fejleszteni a képességemet, na meg kontrollálni...
- Te is szeretnél csatlakozni valamelyik szakkörhöz? - kérdeztem tőle érdeklődve, ha már szóba került a téma.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Tudod mit? Itt egy kis szeletke, kóstold meg, isteni finom - helyeztem át a villámmal a citromos tortasüti szeletke darabkáját a tányéromról az övére. Nekem így is jutott belőle éppen elég.
- Semmi gond, megtanulod majd. Időd, mint a tenger - mondtam neki biztatóan. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű dolga a nyelvünkkel, de hittem benne, hogy meg tudja tanulni. Igaz, nem rég ismertem meg, de tudtam, hogy képes lesz elsajátítani a magyar nyelvet, mivel igencsak elszánt és kitartó embernek ismertem őt meg.
- Igen, sokan maradnak. Szeretek itt lenni, félre ne értsd, de szívesen hazalátogatnék azért. De a nevelőanyámnak mindig volt valami fontosabb dolga idáig. Kezdem azt érezni, hogy más előbbre való mint én. Ami nyilván nem igaz, mert legutóbb is azért nem találkoztunk, mivel elhalaszthatatlan táncfellépése volt máshol, de azért rosszul esett, érted - kezdtem el a lelkizést. Kezdtem hülyén érezni magam, amiért ennyire kifejtettem ezt a dolgot a fiú előtt, de egyszerűen nem tudtam mit csinálni, csak úgy kijött belőlem az egész.
- Bocs, nem akartalak ezzel terhelni - tettem hozzá szomorkásan. Sejtetettem, hogy a fiút nem fogja annyira érdekelni a dolog, mint engem, hiszen ez az én élethelyzetem volt, engem zavart, úgyhogy feleslegesen koptattam a számat. Igazából nem is akartam rázúdítani ezt az egészet.
- Igen, látom a jövőt. Pontosabban több ember jövőjét, ha éppen úgy alakul. Nekem az a képességem, hogy megálmodom egyes emberek jövőképét - világosítottam fel a srácot a képességemről, ha már így rákérdezett. Jelen helyzetben az sem érdekelt, ha emiatt furán nézett rám. Egész egyszerűen arról volt szó, hogy megálmodtam bizonyos emberek jövőjét, de persze nem volt beleszólásom, hogy éppen kiét fogom megálmodni.
- Nos, ha van valamilyen különleges jós képességed, akkor te is bekerülhetsz a belső körbe, máskülönben nem - válaszoltam a srácnak, hiszen ez volt az igazság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A fiú is adott egy kis ízelítőt a tortájából, amit azon nyomban meg is kóstoltam, majd nyugtáztam is , hogy isteni finom volt.
- Nélküle is otthon tudnék lenni, de úgy nem az igazi. Tudod épp miatta mennék haza... Igen, mondhatjuk, hogy ő egy hivatásos táncos... Ráadásul szeretnék itt maradni ebben a világban, de nem tudom, hogy hogy fog erre reagálni - tettem hozzá. Valahogy kicsúszott a nyelvemen ez az egész és úgy éreztem, hogy a fiú nem fog visszaélni a bizalmammal, ez pedig egyfajta nyugalommal töltött el.
- Nos, sajnos a jóslás nem kívánságra megy. Ezt úgy képzeld el, hogy nem én irányítom a dolgokat és csak úgy jönnek maguktól az álmok. Egyelőre nem tudom kontrollálni őket, de ha veled álmodom valamit, ígérem, hogy szólni fogok - válaszoltam megnyugtatásul a fiúnak.
Nyilván nem ígérhettem neki semmit, mert nem tudtam irányítani az álmaimat, de azért reméltem, hogy elérek majd egy olyan szintre, hogy tudjak segíteni neki is.
- Azért, ha megálmodom a jövődet, mindenképp szólni fogok neked - ígértem a fiúnak.
Jó volt látni, hogy ennyire lelkes volt a jövőjét illetően. Ebből az jött le, hogy még keveset csalódott igazán az életben és emiatt pozitívan tudta kezelni a dolgokat, éppen ezért felnéztem valamelyest rá. Ez nem volt éppen kis dolog, úgyhogy nagyon is díjaztam, hogy nem veszítette el a lendületességét és még mindig hitt a jóban, illetve előre nézett a jövőt illetően.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Á, még semmiről sem tud. Nem igazán volt alkalmunk ezt megbeszélni, és nem olyan rég jött ez az érzés, hogy itt szeretnék maradni. Timin kívül engem nem köt semmi se ahhoz a világhoz. Szeretném, ha ő is a faluba költözne, akár előkészítősöket is taníthatna. Ha viszont úgy dönt, hogy otthon marad, akkor majd sűrűn fogom látogatni, de jobban örülnék az előző verziónak - vázoltam fel a helyzetet a fiúnak.
- Az nem jó, hogy ennyire elfoglaltak, viszont annyiból szerencsés vagy, hogy történjék bármi, itt vannak a közelben. Mit dolgoznak? - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel. Közben egy újabb citromos tortaszelet falatka landolt a hasamban, ami tényleg nagyon finom volt.
- Szeretem a kártyát is, mert remek útmutatóul szolgálnak a jövőt illetően. De az én képességem az álmodás. Sajnos semmi beleszólásom nincs azt illetően, hogy kivel és mit álmodok, ezek csak úgy jönnek és hidd el, nem mindegyik álom jó. Próbálom ezt tudatosan irányítani, de egyelőre nem igazán sikerül, sokszor pedig azzal jár az egész, hogy totál kialvatlan vagyok - magyaráztam Andrej-nak. Láttam a szemében, hogy nagyon lelkes az álmaimat illetően, de el kellett szomorítanom, mert volt hatalmam az álmaim felett, így teljesen lutri volt, hogy kiről fogok álmodni. Nem is lehetett, mert ha még kontrollálni tudtam volna őket, akkor se szólhattam bele, hogy ki lesz vagy kik lesznek az álmaimban lévő személyek, mert erre egyszerűen nem volt ráhatásom.
- Tudod mit? Próbáljuk meg, adj egy tárgyat, aztán hátha összejön a dolog. De lehet, hogy ettől függetlenül is fogok veled álmodni... azt viszont nem ígérhetem, hogy szép álom lesz - közöltem a tényeket vele. Nagyon lelkes volt és izgatott, ezért úgy gondoltam, hogy ha attól jobban érzi magát, akkor miért is ne adja oda nekem az egyik holmiját. Láttam rajta, hogy nagyon hitt ebben az egészben, hogy hátba beválik majd, így nem voltam ellenére a dolognak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Igen, tudom... előbb vagy utóbb muszáj lesz neki elmondanom, hogy miként határoztam. Igazából boszorkány, ő vezetett be ennek a világnak a rejtelmeibe, de valamiért jobban érzi magát a muglik között. Ezt tiszteletben tartom, úgyhogy remélem, hogy ő is ugyanígy fogja fogadni a döntésemet - feleltem a fiúnak, miközben már majdnem elfogyasztottam az ízletes citromtorta szeletet.
- Wow, ez nagyon klassz. Te is be szeretnél majd szállni a családi vállalkozásba? - kérdeztem tőle, miközben a villámmal piszkálgattam az egyik tortaszelet darabkát a tányéromon.
- Nem tudom befolyásolni a jövőt, hacsak nem vagyok ott és nem segítek. Szeretném kontrollálni az álmaim számát, azt, hogy esetleg végigaludhassak úgy egy éjszakát, hogy nem ver ki a víz a legutóbbi rossz álmoktól - magyaráztam Andrej-nak. Örültem, hogy kibeszélhetem magamból ezt az egészet, már ez is könnyített valamelyest a lelkemen. Úgy gondoltam, hogy igazából senki sem tudja megérteni, hogy számomra ez sokszor inkább átok, mintsem képesség, hogy mit élek át egy-egy álom alatt, ezt csakis én tudhattam, illetve a tanárom, aki már átélte ezt.
- Köszönöm, ígérem, vigyázni fogok rá - válaszoltam a fiúnak. Kicsit féltem, hogy egy ilyen számára fontos dolgot bíz rám, de idáig is mindig vigyáztam arra, amit másoktól kölcsönkaptam.
- Nos igen, beteljesülnek. Az egyiket jövőképen azonban meg tudtam változtatni, de csupán azért, mert épp ott voltam. Azt álmodtam meg, hogy egy lány az Erőnlét termében játszadozik a súlyzókkal, amelyek egy polcra voltak felpakolva, és eldönti, majd ráesik egy nagyobb méretű súlyzó a fejére. Aztán felkeltem... vagyis felriadtam. Aztán másnap épp arra jártam, a lány pedig pont ott volt a teremben, de jó végkimenetele lett a dolognak, mert megakadályozni ugyan nem tudtam, hogy eldöntse a polcot, azonban el tudtam rántani a feléje zuhanó súlyzó elől, így nem lett semmi baja. Álmodtam olyat is, hogy egy Rellonos srác a születésnapját ünnepli a haverjaival, aztán elkötnek a szertárból pár seprűt. Aztán pechére az ünnepelt balesetet szenved a seprűvel, mert egy igazi kviddics bajnoknak képzeli magát. És másnap már tele voltak ezzel a hírek, mindenki erről beszélt, szóval valóban megtörtént. Szóval ilyesmi álmokra gondolj, mindenféle élethelyzetben - fejeztem be a mondókámat egy mély sóhaj kíséretében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Értem. Jól kijöttök egymással? - kérdeztem tőle, mert sok olyan embert ismertem aki nagyon jól kijött a testvérével, de sok olyat is, akik ég és föld voltak teljes más értékrenddel és érdeklődési körrel. Belegondoltam, hogy nem is tudhatom, hogy van-e testvérem vagy egyke vagyok, mert semmit sem tudtam a vér szerinti szüleimről. Eleinte örültem volna, ha felkeresnek és nem az árvaházban kellett volna leélnem életem nagy részét, de most már ott tartottam, hogy nem biztos, hogy örültem volna annak, ha hirtelen feltűnnének az életemben.
- Változó. Van, hogy egy ideig naponta, van, hogy egyáltalán nincs álmom. Van, hogy egy éjszaka több ember jövőképébe is bepillantást nyerek, de van, hogy csak egybe - válaszoltam Andrej-nak eltűnődve.
- Sokszor átoknak érzem az egészet, de tény, hogy azért a saját életemet is érdekessé teszi ez a különös képesség - tettem hozzá, miközben bekaptam egy újabb falatot a citromos tortaszeletből.
- Dehogynem bánt... folyton marcangol belülről. Nem egyszerű feldolgozni ezt. Sokszor emiatt is álmatlan éjszakáim vannak, pedig tudom, hogy sajnos nem lehetek ott mindenhol. Néha úgy érzem, hogy nem bírom tovább és megőrülök, annyira érzem az álmaimban mások fájdalmát - mondtam szipogva, majd egy könnycsepp gördült le az arcomon.
- Fenébe. Bocs, nem vagyok egy sírós pitsa - szabadkoztam a fiúnak, majd a táskámból elővettem egy zsebkendőt, hogy feltöröljem a könnyemet és egyebek.
- Nos, nem hirdetem, csak páran tudják azt, hogy mivel jár ez az egész. Persze nem tagadom le, ha megkérdezik, de sokan a mai napig nincsenek tisztában vele - folytattam a beszélgetést, miközben próbáltam összeszedni magam és újra legjobb formámat mutatni.
- Vigyázz mit kívánsz, mert mindennek van pozitív és negatív oldala, csak az a nem mindegy, hogy melyik van túlsúlyban - tettem hozzá, miközben egy újabb torta falatot tuszkoltam magamba. Már nem esett olyan jól, mint eleinte, ki tudja miért... talán hozzászoktam már az ízéhez...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Értem. Az azért klassz, hogy van egy testvéred, akire bármikor számíthatsz és jól kijöttök - legalábbis az elmondásod alapján - válaszoltam a fiúnak, miközben elfogyasztottam egy újabb torta darabkát. Tényleg örültem volna neki, ha kiderült volna, hogy van egy testvérem, bár valószínűleg nagyon haragudtam volna rá, amiért évekig nem keresett és nem volt kíváncsi rám. Talán jobb is ez így...
- Nem igazán, vagyis kisebb próbálkozásaim voltak több-kevesebb sikerrel, de ahogy mondod, az a cél, hogy megtanuljak szembenézni az erőmmel és teljes mértékben átvegyem felette az irányítást. Ez pedig nem kis feladat. Így csak időnként tudom teljes mértékben kialudni magam, de nem akarom feladni és hiszek benne, hogy előbb-utóbb sikerülni fog - jelentettem ki immár pozitívabban. Ám ekkor eszembe jutott, hogy mennyi sérelmet, fájdalmat éltem át és valahogy egy pillanat alatt minden összeomlott bennem, aztán majdnem totálisan eltörött nálam a mécses. Próbáltam erősnek mutatkozni mások előtt, de ez nem mindig jött össze, ez a terület pedig a pozitívumok mellett sok negatívumot is tartogatott számomra, amelyet egyáltalán nem volt könnyű feldolgozni. Sokat tipródtam, sokáig magamba tartottam a dolgokat, úgyhogy valahogy magamon sem tudtam igazán meglepődni, avagy már-már természetesnek véltem, hogy előbb vagy utóbb elszakad az a bizonyos cérna... és ez pont most történt meg. Bár szerencsére egész jól tudtam magam tartani a fiú előtt, nem hagytam, hogy elhatalmasodjon rajtam a csalódottság és hogy végigbőgjem a délutánt.
- Semmi gond, nem tudhattad. De jobb is, hogy beszéltünk róla, mert a látszat ellenére azért valamelyest könnyített a lelkemen ez a kis csevej. Nem szabadna ennyire magamban tartanom a dolgokat, szóval emiatt ne érezd magad kellemetlenül. Mostanában annyi feszültség gyűlt fel bennem, hogy idővel úgyis eltört volna a mécses - mondtam nyugodt hangsúllyal, miközben még a könnyeimet törölgettem, majd elraktam a zsepimet a zsebembe. Nem szerettem szemetelni, úgy voltam vele, hogy majd kidobom az első kukába, amit meglátok a faluban. Reméltem, hogy valamelyest sikerült megnyugtatnom Andrej-t. Gondoltam, hogy nagyon kellemetlenül érezte magát emiatt, hiszen a helyében én is ezt éreztem volna, de úgy gondoltam, hogy emellett talán sikerült átéreznie, hogy mekkora súlya van ennek a képességnek és milyen nehéz ezzel együtt élni. Hatalmas kihívás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Gyorsan benyomtam az utolsó falatkát is a finom citromos tortaszeletből. A cukrászdában idáig mindig finom sütiket ettem, úgyhogy elhatároztam, hogy tartom ezt a szokásomat és máskor el fogok jönni ide.
- Értem. Hát ez tényleg klassz - feleltem, miközben próbáltam leplezni a csalódottságomat, majd egy gyors mosolyt varázsoltam az arcomra. Örültem, hogy másnak megadatott, hogy jó testvérek legyenek, sőt, hogy egyáltalán legyen testvére, de nekem ebben sosem volt részem, mindig csak saját magamra számíthattam. Persze ettől valamelyest megerősödtem, de azért jó lett volna, ha nem úgy történtek volna a dolgok, ahogyan kiskoromtól kezdve alakultak. Tudtam, hogy idővel túl kell lépnem és magam mögött kell hagynom a múltat, de ez egyáltalán nem volt egyszerű. Andrej-t sem szerettem volna ezzel traktálni, neki bőven elég volt az iménti akcióm, nem akartam, hogy megijedjen tőlem. Nagyon normálisan viselkedett velem, szóval nem szoltált rá egy újabb hisztire.
- Hogy micsoda? Nyugtató hatású bájital? - kaptam fel a fejem rögtön erre a szóra, majd folytattam:
- Tudnál nekem főzni? Mármint szívesen elfogadnám, mert időnként nagy szükségem lenne rá.
Bizony, a nyugtató dolgok előnyt élveztek az életemben, mióta sok álmatlan éjszakám volt. A tanáromtól is szívesen fogadtam a nyugtatót, de tudtam, hogy nem élhetek vele mindig, és egyébként is kis adagot kaptam csak, szóval azt ésszel be tudtam osztani... csak olyan hamar elfogyott. Úgy hittem, hogy egy kis bájitaltól semmi bajom nem eshet és időnként nagyon is jól jól fog jönni.
- Igen, jobban érzem magam, vagyis valamelyest sikerült megkönnyebbülnöm - vágtam rá, hiszen valóban ez volt a reakcióm.
- Ó, köszi. Benne vagyok. Egy narancslé jól esne - mondtam neki mosolyogva. Immár őszinte mosoly ült ki az arcomra. Rendes volt tőle, hogy meginvitált egy italra kárpótlásként. Nem akartam elutasítani ezt az ajánlatot, ha ettől jobban érzi magát, én pedig egyébként is szomjas voltam, mert nem vettem innivalót a süteményemhez, ami nagy hiba volt, mert már kezdtem kiszáradni. Erről eszembe jutott, hogy mennyi növényt pusztítottam ki akaratlanul is azzal, hogy egyszerűen elfeledkeztem róluk, azaz nem locsoltam meg őket, vagy túl gondoskodó voltam velük és túlöntöztem őket. Hát ez az én formám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Köszönöm, sokat segítesz vele - mondtam neki hálásan, mert valóban szükségem volt időnként arra, hogy normálisan kialudhassam magam. Belegondolva eléggé elütöttem az átlagtól... a velem egykorúak sok mindenről álmodoztak, számos célkitűzés volt előttük, nekem pedig az volt a rövidtávú elsődleges célom, hogy időnként nyugodtan aludhassak. Milyen bizarr.
Miközben Andrej elugrott üdítőt venni, arra gondoltam, hogy talán hamarosan eljön az én időm is és még az iskola befejezése előtt meg tudom tanulni azt, hogy hogyan is kell pontosan kontrollálni az álmaimat. Sokkal könnyebb dolgom lett volna, ha már sikerült volna elsajátítanom ezt a dolgot, de tudtam, hogy mindenhez idő kell, semmi sem megy egyről a kettőre, ezért türelemre intettem magam.
- Milyen gyors voltál. Köszi - mondtam vidáman, majd belekortyoltam az üdítőmbe. Jól esett a folyadék, tulajdonképpen már nagyon szomjas voltam, az pedig az én hülyeségem volt, hogy nem vettem semmilyen italt a sütim mellé.
- Nem szoktam félni. Szeretek éjszaka mászkálni. A járőrözésem alatt sokféle kihágással találkoztam már. Volt olyan, akit azon kaptam, hogy éjjel bement a konyhába falatozni, aztán olyan is volt, akiről kiderült, hogy akaratlanul tartózkodott kinn a folyosón, mert alvajáró volt. Ezt pedig nem tudta magáról az illető, csak miután másnap felhívtam rá a figyelmét. Olyan diákokkal is összefutottam, akik éjjel azért szöktek ki, hogy ellopják a szertárból a seprűket.  Olyan is volt, hogy én néztem be a szitut... vagyis az illetőt kérdőre vontam, hogy miért tartózkodik az éjjel közepén a könyvtárba, erre kiderült róla, hogy már felsőbb éves mestertanonc és nyugodtan kint lehet takarodó után is - válaszoltam a fiúnak. Sok élethelyzettel volt dolgom az eddigi pályafutásom során, úgyhogy megosztottam pár érdekességet a sráccal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Oké, várom - mondtam neki izgatottan. Ha tényleg tud segíteni és időként nyugodtan tudok aludni a bájitaltól, amit készít nekem, akkor már nyert ügyem van. Rendes volt tőle, hogy felajánlotta a segítségét, amivel éltem is.
- Igen, valóban nehéz, főleg olyankor, ha valaki jóval fiatalabbnak néz ki a koránál. Általában beküldöm őket a legszigorúbb tanárokhoz segédnek vagy kitalálok nekik valami olyan elfoglaltságot, ami egy időre leköti őket. Tudom, hogy keményen hangzik, de így tanulnak - tettem hozzá, miközben nagyot szürcsöltem a narancslevemből. Tudtam, hogy ha megkímélem őket vagy valami nagyon könnyű feladatot rovok ki rájuk, akkor nem fognak tanulni a leckéből, így pedig kétszer is meggondolják, hogy megismételjék-e a jövőben a kis kiruccanásaikat.
- Hát utána rögtön lefekszem aludni kicsit, amennyi időm épp van rá... aztán végigszenvedem az órákat és utána rögtön ledőlök. Nem egyszerű egy ilyen este után topon lenni másnap. Viszont ilyenkor kevésbé vagyok kialvatlan, az például sokkal jobban megvisel, ha valami rosszat álmodok más jövőjével kapcsolatban.
Bizony, sokkal nehezebben viseltem, ha egy vagy több olyan álmom volt, amely mély nyomot hagyott bennem, mint amikor csak simán éjszakáztam és fenn voltam végig.
- Ne haragudj, de most mennem kell. Köszönöm a narancslevet. Aztán várom a baglyot! - mondtam neki sebtiben, miután elfogyasztottam az utolsó korty italomat is. Gyorsan felálltam az asztaltól és integettem neki búcsúzóul, majd folytattam az utamat a Bagolyház felé, mert bizony eszembe jutott, hogy el kell küldenem egy üzenetet az egyik ismerősömnek, aki határidőre vár valami nagyon fontos dolgot, ebben segédkeztem neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

A legutóbbi találkozásunkkor Zoé nagyon sietősen lelépett, de kaptam tőle egy baglyot, hogy találkozzunk a Falatozó Gyorsétteremben, hogy bepótolhassuk az elmaradt beszélgetést. Nem igazán értettem, hogy miért kellett olyan gyorsan lelépnie múltkor, hiszen semmi jel nem mutatott arra, hogy sietne, de bizonyára megvolt rá az oka, hogy úgy elviharzott. Nos, eljött a nap, amikor is újra találkoztunk, de ezúttal nem az iskola falai között, hanem a faluban. Nem is bántam a messzebbi helyszínt, mert jól esett kimozdulni a kastélyból és rám fért egy kis környezetváltozás, na meg némi kikapcsolódás. A legtöbb vizsgámat sikeresen letudtam, de még mindig nagyban tartott a megmérettetés. A találkozóra egy sötét farmernadrágot, egy háromnegyedes ujjú lila felsőt vettem fel egy fekete zárt cipővel, a hajamat pedig lófarokba fogtam. Mint mindig, most is pontosan érkeztem a megbeszélt helyre. Amióta nem találkoztunk történt némi változás a suliban, Zoé helyett például egy új tanárt kaptunk GYNT-ból. Az okát igazából nem tudtam, hogy miért történt ez, sőt, egész hirtelen jött létre ez a "Csere", de nem is akartam faggatózni Zoénál, mert úgy voltam vele, hogyha esetleg szóba kerül, akkor bizonyára megválaszolja ezt a témát. A lány is pontos volt, már ott ült az egyik asztalnál, de úgy láttam, hogy még nem rendelt semmit magának.
- Szép napot! - köszöntöttem. Amint megláttam, még mindig tanárként gondoltam rá, mert valahogy úgy maradt meg bennem ennyi idő után. Miután üdvözöltem, helyet foglaltam a vele szemben lévő széken, aztán elkezdtem vizslatni az étlapot.
- Rendelt már valamit? Nagyon finomak itt az ételek, nem is tudom hirtelen, hogy mit egyek... a spagetti és a tenger gyümölcsei között vacillálok - mondtam Zoénak széles mosollyal az arcomon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Láttam Zoén, hogy nagyon jó kedve van, aminek kifejezetten örültem, mert rám is átragadt ez a vígság. Rám fért már egy kis jó társaság, mert mostanában nem igazán voltam valami jó passzban, most pedig kifejezetten vidám hangulatom volt.
- Igen-igen, úgy értettem - válaszoltam neki elpirulva, mert először magam sem tudtam, hogy tegezzem-e őt vagy magázzam, hiszen mégiscsak a tanárom volt egy ideig. Örültem, hogy végül is a tegeződés mellett döntött, hiszen ő is fiatal volt még, nem is olyan sok évvel idősebb nálam, valamint így mégiscsak kötetlenebb volt a beszélgetés és lazább volt a légkör is számomra.
- Az finom. Milyen köretet eszel hozzá? Rizst vagy salátát esetleg valami mást? - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel. Szerettem a finom ételeket, a húsok mellé pedig általában salátát választottam.
Idő közben megérkezett egy mosolygós felszolgáló hölgy, aki felvette a rendelésünket.
- Egy bolognai spagettit szeretnék narancslével - adtam le a rendelésem, majd Zoéra néztem és vártam, hogy ő is hasonlóképp tegyen, ha már eldöntötte, hogy mit fog kérni a hús mellé.
- Szuper volt a kirándulás! Képzeld, még a tanárom, Huszthy Attila is eljött. Csodás tájon jártunk, számos érdekes növényt láttunk élőben, amelyekből be is gyűjtöttünk párat, persze olyanokból, amelyek nem voltak védettek. A mugli világban a varázstalan növények közül nagyon kevés honos azon a helyen, de nem is gondoltam volna, hogy a varázslattal rendelkező virágok közül ennyi minden megterem ott - meséltem neki nagy beleéléssel, mivel még mindig a kirándulás hatása alatt álltam.
- Egyszóval feledhetetlen élmény volt, mindenkinek nagyon tetszett. A tanárunktól számos új dolgot tanultunk a kiruccanás alatt, szóval egyáltalán nem bánom, hogy jelentkeztem erre a kalandra. Hogyhogy nem jöttél, ha szabad tudnom? - kérdeztem tőle csodálkozva. Reméltem, hogy nem hoztam ezzel a kérdéssel kellemetlen helyzetbe, de tudtam róla, hogy ő is imádja a különféle növényeket, hiszen nem is olyan rég még ő volt a Gyógynövénytan tanárom. Szerintem ő is nagyon jól érezte volna magát a kiránduláson.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Mosolyogva konstatáltam, hogy bizony a fehér bor nagyon is illett az ételéhez, legalábbis így látszatra. Közben a narancslevemből kortyolgattam, mivel az italokat gyorsabban kihozták, mint magát az ételt. Ez a mugli világban sem volt másképp, ott is általában a finom nedűt tették az asztalra, hogy amíg az étel elkészítésére kell várni, addig türelemre intés gyanánt legyen mit iszogatni.
- Értem. Látom, hogy nagyon jót tett neked ez a kis szabadság, mert szó szerint felszabadult vagy. Örülök, hogy jól érzed magad a bőrödben - mondtam neki elismerően, mert még sosem láttam Zoét ennyire feldobottnak, mióta az iskolában tanított. Jót tett neki, hogy kitört a hétköznapi rutinból és élvezi az életet, öröm volt látni, hogy ennyire boldog és bejött neki az élet. Ennek pedig hangot is adtam.
- Ez valóban így van, tényleg nagyon be vagyunk szabályozva, de ez nem lesz mindig így - tettem hozzá vidáman, amikor is belegondoltam, hogy csupán egy évem van hátra a suliból. Azt már a többi diáktól is hallottam, hogy az egyetem sokkal szabadabb, ezt pedig most a lány is megerősítette. Figyelmesen hallgattam végig a lány tanácsait a jövővel kapcsolatban, miközben rendeltem egy újabb üdítőt a felszolgáló hölgytől.
- Én jól vagyok, hamarosan végzek, a későbbiekben pedig a jóslástannal szeretnék komolyabban foglalkozni. Szeretnék majd tanítani is a suliban, de még nem döntöttem el, hogy milyen tárgyat. Az már biztos, hogy a faluban szeretnék élni és nem akarok visszatérni a mugli világba huzamosabb időre. Úgy érzem, hogy ebben az univerzumban van a helyem. Szóval itt képzelem el a jövőmet a faluban egy klassz kis kéróban. Persze előbb össze kell gyűjtenem rá annyit, hogy legyen egy saját házam, de ez még a jövő zenéje - avattam be a jövőmbe a lányt, ha már ő is így megnyílt nekem.
- Neked mik a későbbi terveid? - kérdeztem rá, mert nagyon kíváncsi voltam, hogy Zoé hogyan képzeli el a jövőjét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Nos, mondhatni, hogy ez egyáltalán nem volt az én napom, ugyanis eléggé magam alatt voltam, ami csupán egy szimpla levélnek volt köszönhető. Bekövetkezett az, amitől a legjobban tartottam, szóval amitől a leginkább féltem és amit a leginkább vártam, ugyanis 17 év után feltűnt a vér szerinti anyám. Nem igazán értettem, hogy hogyan történhetett ez meg velem. Először arra gondoltam, hogy valaki viccelődik, de erre vajmi kevés esélyt láttam... úgy éreztem, hogy az eddig felépített életemben hirtelen megtört valami. Nem gondoltam volna, hogy ennyi év után hallani fogok valamit a szüleim felől... ráadásul a levélben jóanyám azt írta, hogy szerelemből születtem... aztán az apját okolta azért, amiért nem nevelhetett fel. Úgy éreztem, hogy hirtelen semmi értelme nincs az életemnek, hiába küzdöttem mindenért, hiába próbáltam túllépni a múltamon, hiszen újra kísért az egész... olyan volt minden, mint egy rossz rémálom, amelyből sosem ébredhetek fel. Még pszichológushoz is elmentem, hogy túltegyem magam a dolgon, kezdtem elfogadni, hogy a szüleim egyáltalán nem kíváncsiak rám és ezért kellett abba a fránya árvaházba felnőnöm, erre megjelenik édesanyám a levelével... nem is tudtam hirtelen mire gondoljak... legszívesebben levetettem volna magam egy szikla széléről, mert akkor véget ért volna minden kín... de ahhoz túl gyáva voltam. Nem értettem, hogy miért tartotta anyámat sarokban az apja, hogy miért nem tudott kiállni magáért, hogy miért szakította meg a kapcsolatot a szerelmével, az apámmal, miért nem ellenállt vagy szökött meg... túl sok volt a kérdés... Majával sajnos nem volt lehetőségem találkozni, mert épp nem tartózkodott a közelben, nem is tudtam, hogy hirtelen kihez fordulhatnék a kételyeimmel. Valamiért Andrej ötlött be, nem is értettem, hogy miért, hiszen még alig ismertem... talán azért, mert rám bízott egy féltve őrzött tárgyat, vagy talán azért, mert komolyan érdekelte, hogy mi van velem, nem is tudom... igazából nem volt sok olyan barátom, akiket igazinak nevezhettem volna vagy akikben igazán megbízhattam volna, ugyanis a sima haverok, ismerősök nem ebbe a kategóriába tartoztak. Nagyon el voltam kenődve, úgy éreztem, hogy muszáj valakivel megbeszélnem ezt a dolgot, úgyhogy rögtön küldtem egy baglyot Andrej-nek, hogy megbeszélhessem vele a dolgokat. Nem tudtam, hogy hogyan fogja fogadni ezt az egészet, csak annyit írtam neki a levélben, hogy fontos dologról van szó, úgyhogy reméltem, hogy el fog jönni. Már negyed órával korábban odaértem a megbeszélt helyszínre, egy bordó top és egy sötét farmernadrág volt rajtam, amelyhez fekete balerina cipőt húztam, a hajamat pedig kiengedve hagytam. Igazából rögtön felkaptam magamra, amit a szekrényemben találtam, gondolkodás nélkül csaptam be magam mögött a szobám ajtaját. Nagyon zaklatott állapotban voltam, de nem tarthattam magamban a dolgokat, mert akkor tuti, hogy megbolondultam volna. A konyhába érve rögtön odajöttek hozzám a manók, hogy mit óhajtok enni. Mivel egy falat kaja sem csúszott volna le a torkomon, ezért csak egy kólát kértem. Azt kortyolgatva vártam a fiút, miközben idegesen nézelődtem az ajtó irányába, hogy mikor jön már meg Andrej - ha egyáltalán eljön.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Nagyon meglepődtem, amikor megláttam Andrej-t az ajtóban. Ráadásul sikerült szegényt teljesen felzaklatni, mert látszott rajta, hogy nagyon izgul, hogy miről is lehet szó... nagyon elszégyelltem magam emiatt, nem akartam ennyire nagy feszültséget okozni neki, de tényleg muszáj volt kiadnom magamból a dolgokat.
- Szia! Nem várattál meg - mondtam neki zaklatottan, miközben alig vártam, hogy eltűnjön végre az a manó, aki étellel kínálta a fiút.
- Bocs, nem akartam rádijeszteni, tulajdonképpen rólam van szó - próbáltam megnyugtatni a fiút, már amennyire tudtam. Nem igazán voltam jelenleg a nyugalom mintaképe, de próbáltam saját magamat is csillapítani, ami nem igazán sikerült...
- Ne haragudj, de muszáj valakivel beszélnem, és úgy gondoltam, hogy számíthatok rád ez ügyben - mondtam neki őszintén, bár reméltem, hogy nem rémisztettem meg őt ezzel a kijelentésemmel.
- Megőrülök, ha nem adhatom ki magamból - próbáltam vele megérteni azt, amiről még fogalma sem volt. Egyrészt nagyon sajnáltam, hogy meg kell hallgatnia a kínjaimat, másrészt magamat is sajnáltam volna, ha nem tudtam volna senkinek sem beszámolni a fejleményekről, mert tuti, hogy rossz vége lett volna az egésznek, ahogyan magamat ismertem.
- Szóval még nem beszéltem neked arról, hogy árvaházban nőttem fel, a szüleim ott hagytak az intézmény ajtaja előtt, a nevelőnők adtak nekem nevet. Még egy rohadt cetlit se voltak képesek ott hagyni velem, úgyhogy semmit sem tudtam a szüleimről. Az egész intézményt utáltam, nem voltak igazán jó tapasztalatim ott, kész kínszenvedés volt az egész: zord légkör, szívató emberek stb... aztán örökbe fogadott az egyik nevelőnő, Timi, aki most a mostohaanyám. Épp kezdtem feldolgozni a múltat, amikor is egy levelet kaptam anyámtól... azt írta, hogy szerelemből születtem, az apám kvilbi és az anyám apja ezért annyira megharagudott, hogy nem vállalhatott fel anyám... aztán apám halála után a nyomomra akadt... - hadartam el neki a lényeget.
- Tudod, nem értem, hogy miért 17 év után akadt a nyomomra, előtte miért nem volt képes szembenézni az apjával vagy titokban megkeresni... és miért pont most történik ez az egész? Igenis szégyellheti magát, amiért magamra hagyott, hogy lehet valaki ennyire gyenge akaratú ember? És most látni akar, ennyi idő után... komolyan mondom, megőrülök... - mondtam neki panaszos hangon... még sose éreztem magam ennyire egyedül és szerencsétlennek, mint most. Legszívesebben elsüllyedtem volna a székben, amin ültem, annyira kellemetlen volt számomra az egész szituáció. Nem sok múlott rajta, hogy elszakadjon a cérna és elsírjam magam, de nem akartam a fiút ennél még cikibb helyzetbe hozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Nézd, sajnálom, hogy rád zúdítottam ezt az egészet, nem akartam így kitörni - hüppögtem a fiúnak, miközben megint eltörött nálam a mécses. Sajnos nem tudtam megállni, hogy ne bőgjem el magam, csak úgy záporoztak a könnyeim. Előkotortam a maradék zsebkendőimet a zsebemből, aztán pár percig csak ültem ott némán a könnyeimet itatva.
- Sikerült másodszor is elbőgni magam előtted, bocs... nem így akartam ezt az egészet - tettem hozzá, miközben elmázoltam az arcomon a könnyeimet és a fekete szemceruzának köszönhetően kezdtem úgy kinézni mint egy nagy, bús pandamaci, aki épp most szökött meg az Óriáspanda Rezervátumból.
- Na, ennyit arról, hogy vízálló - céloztam a szemceruzára, amit eredetileg vízállónak hirdettek, de kiderült róla, hogy csak a reklámban az. Ha most egy lánnyal beszélgettem volna, akkor tutira mondtam volna neki, hogy ne vegyen ilyen szemcerkát, de mivel nem ez volt a szitu így inkább magamban tartottam eme lényegtelen gondolatokat.
- Tényleg nem tudok átlépni a múlton... vagyis már majdnem sikerült, talán egy hajszál választott el tőle, erre itt ez a levél - fűztem hozzá, miután felitattam a könnyeimet az arcomról és valamelyest sikerült megnyugodnom.
- Igen, ez igaz, de szerinted nem tesz rosszat nekem, ha találkozom vele? Mármint nem tépi fel még jobban a sebeket? Bár, ha nem találkozunk, akkor meg lehet, hogy valóban őrlődni fogok amiatt, hogy mi lett volna ha... azt sem tudom, hogy megmondjam-e egyáltalán Timinek, hogy írt az anyám - osztottam meg a gondolataimat a fiúval.
- Tudod elég sok bennem a tüske... nagyon rossz volt az árvaházban. Igazi pokol volt számomra. Nem csoda, hogy ennyire elcsépelt lettem, de mióta itt vagyok úgy érzem, hogy egy új lehetőséget kaptam az élettől, messze a múltamtól, a mugli világtól... - magyaráztam Andrej-nak, bár nem tudom, hogy mennyire volt képes átérezni ezt, mert amit elmesélt, abból az jött le, hogy neki rendezettek a családi körülményei. Nagyon szerencsés volt emiatt, én is örültem volna, ha normális körülmények között nőhetek fel, szerető környezetben, bár az utóbbit Timi megteremtette nekem, amikor befogadott, de az a tüskét, amely ott élt bennem, a mai napig nem sikerült kiirtanom magamból.
- Ha igazán szeretett volna és érdekelte volna a sorsom, akkor talán előbb lépett volna - tettem hozzá élcesen, mert emiatt nagyon haragudtam az anyámra.
- Na, és az apám? Ő miért nem keresett soha? Még anyámat se kereste ezek szerint, pedig állítólag nagy volt a szerelem köztük - mondtam neki komoran, miközben egy újabb kortyot ittam a kólámból. Nem is tudom, hogy miért kértem kólát, nem is kívántam igazán, talán egyfajta pótcselekvésként ittam belőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Köszi a megértést - mondtam neki hüppögve, miközben végre nagyjából sikerült teljesen megnyugodnom.
- Tudod nem gondoltam volna, hogy egyszer eljön ez a pillanat, de érdekes módon valahogy mégis számítottam rá legbelül - tettem hozzá, miközben a padlót bámultam.
- Igen, tényleg egyszerűbb lenne az életem, ha elvarródnának azok a bizonyos szálak... hát nem vagyok egy egyszerű eset - fűztem hozzá az ajkamat beharapva. Andrej most megismerhette az igazi arcomat is, illetve azt az énemet, amikor nem az erős oldalamat mutattam. Egyáltalán nem bántam ezt, hiszen a barátaimnak ismernie kellett minden tulajdonságomat, reakciómat, enélkül senkivel sem létesíthettem volna őszinte kapcsolatot... sosem voltam az érdekkapcsolatok híve, attól egyenesen kirázott a hideg. Mindig is az egyenes kapcsolatokra építettem, a barátaimat is ennek megfelelően válogattam meg, ezért is volt kevés igaz barátom. Ám ezt egyáltalán nem bántam, mert úgy voltam vele, hogy inkább legyen kevesebb igaz kapcsolatom, mint sok felületes. A fiút még nem ismertem annyira, de amennyire megismertem úgy gondoltam, hogy ő is bekerülhet a barátaim körébe, mert idáig rendes, korrekt embernek gondoltam, de persze azért még kellett egy kis idő, hogy ténylegesen kiismerjem. Persze azt is elfogadtam, ha mégsem akar jobban megismerni és inkább tovább áll, hiszen tudtam magamról, hogy nehéz eset vagyok, akit nem mindenki tud tolerálni és elviselni.
- Persze, igazad van... erősnek kell lennem. Lehet, hogy megbeszélek vele egy találkát. Végül is veszítenivalóm nincs. De talán többet megtudhatok tőle a családomról, a múltamról. Talán itt az ideje szembenéznem a múltammal, saját magammal - jelentettem ki a fiúnak határozottan, közben pedig újra ránéztem, és kezeimmel a poharamat forgattam az asztalon.
- Liliomfay Heléna az anyám neve, idáig ennyit tudok róla... de kíváncsi lennék a családom történetére.
Na igen, idáig egyáltalán nem tudtam semmit sem a származásomról, de arra gondoltam, hogy az apja keze van a dologban, hogy egy cetlit se tettek mellém, amikor az árvaház ajtaja elé raktak, nehogy bármi is kiderüljön a családomról. Legalábbis a levél alapján azt szűrtem le, hogy az apám rendezte úgy, hogy árvaházba kerüljek... ha valóban ez volt az igazság.
- És mi van, ha anyám hazudik? Ha ezzel a mesével próbálja megnyugtatni a lelkiismeretét vagy így hárítaná másra azt, amit tett? Honnan fogom tudni azt, hogy igazat mond vagy hazudik? - tettem fel a kérdést a fiúnak, bár sok értelme nem volt, mert ő ugyan honnan is tudhatná, hogy mennyire igaz az a sztori, amit anyám előadott a levelében...
- Azt hiszem jobb lesz, ha ebből kihagyom most Timit. Nem akarom feleslegesen ilyen gondokkal terhelni - jelentettem ki határozottan, majd megint ittam egy kortyot a kólámból.
- Lehet, hogy igazat mondasz... azért kíváncsi lennék, hogy apám szemszögéből milyen a történet... érted. Hogy ő mit érezne, mik a gondolatai stb. Biztosan gyűlöl, azért nem is keresett fel.
Reméltem, hogy nem utált, de benne volt a pakliban, hogy megharagudott rám, amiért anyám apja bekavart a szerelmi életükbe... de azt sem zártam ki, hogy teljesen másról volt szó.