Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Hú, ez szoros volt! - mondtam Majának elismerően, hiszen nem gondoltam volna, hogy sikerül megnyernem a versenyt, látva azt, hogy sokkal jobban haladt nálam előre, de a végére sikerült összeszednem magam és egy hajszálnyival megelőznöm.
- Most már fogjuk lazára a gyeplőt! - közöltem vele vigyorogva, majd elkezdtem lebegni a vízen és élveztem az édes semmittevést.
- Na és hogy vagytok Lewy-vel? - kérdeztem tőle kíváncsian. Reméltem, hogy minden rendben volt velük és drukkoltam nekik, hogy nagyon sokáig tartson ki a kapcsolatuk, hiszen szép pár voltak.
Pár perc után szóba jött a kviddics is, amitől eleinte nagyon tartottam, de végül mégiscsak belejöttem.
- Egész jól, sokat gyakorlok. Tudod eleinte nem igazán hittem benne, hogy ez az én sportágam, de már egész jól megy. Sokszor még én is meglepődöm magamon - feleltem neki mosolyogva, majd intettem, hogy induljunk el a vízpart felé, ha nincs ellenére. A válaszát meg se várva elkezdtem kifelé úszkálni, biztos voltam benne, hogy ő is követni fog, már ha kipancsolta magát, de én már arra vágytam, hogy a plédemen legyek és barnulhassak kicsit.
Miután már a plédemen voltam, bekentem magamat újra a naptejjel, nehogy leégjek, aztán magam mellé tettem a Tarot kártyapaklit, hogy jósolhassak Majának.
- Gyere, jósolok neked valami szépet! - kiáltottam feléje, majd vártam, hogy kijöjjön a vízből. A kártyapaklit szándékosan nem kevertem meg, mert ez a feladat egyedül a lányra várt. Izgultam, hogy mi fog kijönni neki, de reméltem, hogy pozitív végkimenetele lesz a jóslatnak. Még mindig nagy hőség volt, de az úszkálás után rendkívül jól esett a nap melege.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Igen, a mumus simán megtestesítheti a félelmeid legmélyebb bugyrait - válaszoltam rá, de a többit valahogy fel sem sikerült fognom, amiket még hozzáfűzött a mondandójához. Na nem azért, mert hadart vagy össze-vissza beszélt, hanem mert egyszerűen képtelen voltam a tananyagra koncentrálni.
- Ne haragudj, nem vagyok ma formában - mondtam neki cuki Csizmás Kandúros tekintettel. Ezt még a Shrek mesében láttam, úgyhogy most úgy voltam vele, hogy ideje lesz bevetni a barátnőmnél. Nem pont így akartam letesztelni a hatását, de akaratomon kívül is tökéletes alkalom volt ez arra, hogy éljek vele.
Miután Maja látta, hogy "menthetetlen" vagyok, rögtön pártfogásba vett és átkarolt, ami rettentően jól esett, mert tudtam, hogy rá mindig számíthatok és örültem, hogy ezt most éreztette is velem.
- Csak altató van, de nem használhatom minden este... nem akarok függő lenni. De anélkül pokoli az egész. Persze régebben rosszabb volt a helyzet, de még most is sokat szenvedek ezzel a problémával. Kaptam hozzá segítséget, de még mindig nem tudom teljesen elérni azt, hogy irányíthassam az álmaimat. Saját magamon kellene még csiszolnom, fejlesztenem ez ügyben. Rajta vagyok a dolgon, de nem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik - mondtam panaszosan a lánynak.
- Időnként legszívesebben megszüntetném a képességeimet, időnként pedig örülök, hogy vannak, mert szerintem nem hiába rendelkezem velük. Biztos, hogy nem véletlenül kaptam ezt a képességet, tudom, hogy dolgom van még vele. Ráadásul, ha megtanulnám kontrollálni az álmaimat, akkor segíthetnék is akár másoknak, akik hasonló "gondokkal" küzdenek. Könnyű út lenne mindent magam mögött hagyni, de szeretném uralni az álmaimat. Nem egyszerű az egész... - válaszoltam Majának a hangomban némi elszántsággal. Volt már lehetőségem arra, hogy azt mondhassam, nem kérem a képességemet, legalábbis látszólag volt... de akkor is azt választottam, hogy kitartok a végsőkig és megtanulom kontrollálni, ez pedig adott némi motivációt olyankor, amikor úgy éreztem, hogy az egész világ ellenem van, és már nem bírom tovább cérnával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Egy ideje végre sikerült nyugodtabban aludnom, ennek köszönhetően egyáltalán nem éreztem magam rossz passzban. Az elmúlt két hét során csak kétszer használtam altatót, valamiért kevesebb meredekebb álmom volt, mint amennyi általában lenni szokott, és persze gyakoroltam is azokkal az eszközökkel és tanácsokkal, amelyekkel a tanárom látott el. Reméltem, hogy sikeresen fogok teljesíteni az idei vizsgákon is, ezért összeszedtem magam és tanultam ezerrel, de még mindig úgy éreztem, hogy ez nem lesz elég a kiválóhoz. Szerda délutánra megbeszéltem egy találkozót Kornai Vikivel a könyvtárban, hogy segítsek neki a jóslástan háziban. Szívesen segítettem a prefektus társamnak, akárcsak a legjobb barátnőmnek, Majának, ugyanis vele sokszor összeültünk, hogy a közreműködésemmel megírjuk a házijait vagy rávezessem egy-egy nehezebbnek tűnő feladatnál a megoldásra. Megfigyeltem, hogy nagyon gyorsan teltek a napok így év vége felé és máris azon kaptam magam, hogy hét közepe lett. Délután, az órák után találkoztam Vikivel a könyvtárban, hogy segítsek neki a háziban, találtunk is egy nyugalmas sarkot magunknak, ahová nyugodtan leülhettünk és megvitathattuk a lényeges információkat és válaszolhattam a felmerülő kérdésekre. A lány nem tűnt túl lelkesnek, ami a házit illette, de épp azért voltam ott, hogy adjak neki egy kis löketet, hogy megírhassa a leckét.
- Tudod, két téma volt... vagy a kedvenc történelmi jósodról írsz vagy egy általad preferált jóslásformáról - mondtam neki mosolyogva. Biztos voltam benne, hogy amikor feladta a leckét Attila, akkor gondolatban nagyon messze járhatott vagy épp más, kellemesebb elfoglaltságot talált magának.
- Látom iszonyat lelkes vagy. Nyugi, azért vagyok itt, hogy segítsek - jegyeztem meg biztatóan, majd vártam a válaszát, hogy eldönthesse, melyik téma mellett szeretné letenni a voksát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Csak sóhajtottam egyet, miután észrevételeztem, hogy Viki kedvenc történelmi jósa nem létezik, szóval nincs neki, de szerencsére nem láttam teljesen reménytelennek a helyzetet, mert még ott volt talonban a másik téma. Az ügyben sem tűnt túl lelkesnek, de valamivel jobban tetszett neki az a feladat. Bevallom, engem is jobban megfogott az utóbbi téma, így én is inkább azt választottam.
- Én a második témát választom. Azon belül a Tarot kártyákat, ugyanis a saját képességemen kívül azt preferálom leginkább. Neked melyik jön be jobban? A kártyák, az inga, esetleg valami más? Próbáld meg kigondolni, hogy melyiket tennéd a második számú helyre, ha rangsorolni kellene őket... vagy esetleg az első a nyerő, a sajátod? - kérdeztem vissza.
Láttam, hogy nem lesz egyszerű feladat ez a leckeírás, de hittem benne, hogy legbelül a lány is szeretné teljesíteni ezt a feladatot, hiszen azért keresett meg, hogy segítsek neki. Mivel hittem benne, hogy egységben az erő, ezért úgy gondoltam, hogy közösen talán könnyebben dűlőre jutunk és gyorsabban, hatékonyabban teljesítjük ezt a projektet. Arra gondoltam, hogyha Viki még több erőt fektet a jóslástanba, akkor egyre jobban fog menni neki, aztán ki tudja, talán még az is előfordulhat, hogy a jövőben ezzel fog foglalatoskodni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

- Igen, tudom, hogy nagylány van már, de tudod másokat is figyelmeztetek kortól függetlenül, ha valami olyat látok, ami veszélyes lehet rájuk nézve - próbáltam menteni a menthetőt a szövegemmel, mert láttam, hogy a lányka épp a dackorszakát éli. Persze ilyen idősen én is nagylánynak éreztem már magam, úgyhogy átéreztem, hogy milyen ez a korszak, azt pedig sose fogom elfelejteni, hogy honnan jöttem.
- Persze, közösen is súlyzózhatunk, ha kedved szottyan hozzá. Időnként szeretek súlyokat emelni, de vannak itt labdák is, azokkal még játszani is lehet - válaszoltam a lánynak, hátha inkább a lasztikra irányul a figyelme a nehéz vasak helyett.
- Örvendek Lili. Klassz házban vagy - mondtam neki kedvesen. Láttam rajta, hogy még kicsi ahhoz, hogy elsős legyen, de inkább tartottam a számat és belementem a játékba. Így még nagylányosabban érezhette magát, engem pedig nem zavart, hogy itt tartózkodott, hiszen senkit sem zavart és semmi rosszat nem követett el. Csak azt nem szerettem volna, ha beteljesedik a jóslatom és megtörténik vele az a szörnyű dolog. De persze azért voltam most itt, hogy ezt megakadályozzam.
- Negyedikes vagyok. Na, és te mi jót fogsz csinálni később, tudod már? - kérdeztem tőle, hiszen ez valóban egy felnőttes téma volt. Kíváncsi voltam, hogy van-e már elképzelése a jövőjét illetően, mert ismeretem olyanokat, akik már egészen kis koruktól fogva tudták, hogy mivel szeretnének foglalatoskodni felnőtt korukban, de persze voltak, akiknek még nem volt róla fogalmuk, úgyhogy mindkét választ természetesnek vettem, csupán érdekelt, hogy melyik csoportba tartozik a lányka. Szándékosan nem azt kérdeztem tőle, hogy hogyan került az iskolába, mert nem szerettem volna zavarba hozni, bár nem biztos, hogy így reagált volna a kérdésemre, de nem tudhattam ezt előre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Megcsináltam az összes leckémet, tulajdonképpen nem volt túl sok dolgom. Szerencsére jól is aludtam az éjjel, úgyhogy most kialvatlannak sem mondhattam magamat, ami igazán ritkán volt elmondható részemről mostanság.
Prefektusként megígértem az Eridonosoknak, hogy fogadni fogom az új tanulójukat, hiszen mindig is szívesen besegítetettem másoknak, amikor nagyon elfoglaltak voltak.
Szép, nyári időnk volt, nem volt túl meleg, de túl hideg sem, valahogy pont jó volt a hőmérséket. Ezt az időt szerettem a legjobban, úgyhogy ehhez az időjáráshoz öltöztem fel: egy farmer halásznadrág és egy rózsaszín top volt rajtam fekete balerina cipővel, a hajamat pedig lófarokba fogtam.
Nagyon vártam már az év végét, sokat tanultam, hogy jól sikerüljenek majd a vizsgáim, de ennek ellenére még mindig úgy éreztem, hogy nem tettem meg mindent a teljes siker érdekében. Mindig is maximalista voltam magammal szemben, ezért általánosságba véve a lehető legjobb eredményre törekedtem. Mindig is a szívemen viseltem az újoncok sorsát, így reméltem, hogy Andrej is jól fogja majd magát érezni a kastély falai között. Belegondoltam, hogy jövőre már ötödikes leszek, de tisztában voltam vele, hogy a jövőben tanárként fogok itt dolgozni, ha minden jól fog menni, valamint segíteni fogom azokat, akik hasonló dolgokon mentek keresztül, mint én. Nem tudtam, hogy Timi velem fog-e tartani vagy sem, de reméltem a legjobbakat, az pedig már tényleg az ő döntése volt, hogy mit fog kezdeni a jövőjével és azzal a tényezővel, hogy már sose térek haza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Inkább bele sem gondoltam, hogy mi lesz, ha Timi visszautasítja majd az ajánlatomat, pedig legbelül arra is készültem, hogy sajnos simán megtörténhet majd ez az eshetőség is. Igazából nehezemre esett beszélnem vele erről, hiszen tudtam, hogy nem biztos, hogy egyezni fog a véleményünk, de reménykedtem benne, hogy mégiscsak velem tart. Persze élveztem a függetlenséget, de mégis hiányzott a véleménye, a jelenléte a mindennapokban, hiszen nagyon jól kijöttünk egymással, és sokszor kikértem a véleményét különböző dolgokkal kapcsolatban. Felkészültem rá, hogy esetleg nemet mond a kérésemre, de jobban örültem volna, ha mégis igent mond. Az álmaimmal már így is eleget harcoltam, emiatt pedig sokszor kialvatlanul keltem fel, pedig mindent bevetettem, amit a tanárom segítségül adott... Nagyon zavart, hogy nem igazán tudtam kontrollálni az álmaimat, de sajnos ez ellen nem volt mit tennem, pedig sokat gyakoroltam, hogy sikerüljön túllendítenem magam a zavaró álmokon. Sokszor kialvatlanul keltem fel, mivel nem sikerült túltennem magam a rémálmaimon, ennek pedig valóban meg lett a böjtje, mert rátette a bélyegét az egész napomra. Mostanság sokat tettem azért, hogy irányítani tudjam az álmaimat, ez pedig egy részt sikerült, más részt pedig sajnos nem tudtam túltenni magam rajtuk teljesen, így felkelés után mindig maradt bennem egy kis tüske ezáltal. Ma reggel szerencsém volt, mert ki tudtam magam aludni teljesen, úgyhogy újult erővel tudtam fogadni a legújabb diákot a suliban.
- Szia! Igen, téged várlak! Hogy utaztál? Felkészültél, hogy bemutassam a kastélyt, vagy kísérjelek egyenesen az Eridonba? - kérdeztem tőle készségesen, hiszen nem tudtam, hogy mennyire pihente ki magát az utazás alatt... sokan azt szerették volna  a tapasztalataim alapján, ha rögtön a saját helyiségükbe kísérem őket, de voltak olyanok, akik a kastély többi szegletére is kíváncsiak voltak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Úgy láttam, hogy a fiút nem igazán viselte meg az utazás. Igaz, azért egy kicsit fáradtnak nézett ki, de a hosszú út ellenére egész jó formában volt. Engem mindig kiszipolyoztak a hosszabb jellegű utak, nem bírtam sokáig egy helyben ülni és mindig nagyon vártam, hogy minél hamarabb odaérjek a célállomásra.
- Az már pozitívum, ha figyeltek arra, hogy ne legyen túlságosan meleg. Egész jól viselted az utat úgy látom. Én sajnos nem bírom a hosszabb távú, monoton utazást, még az alvás sem megy útközben.
Elgondolkodtam, hogy melyik helyiséget lenne érdemes megmutatnom az Eridonon kívül, amelyik nagy fontossággal bír. Arra jutottam, hogy ha már így helyben vagyunk, akkor először is tájékoztatom őt a földszinten lévő másik két helyiségről.
- Itt a földszinten található ezen a helyen kívül a Harsogó portrék folyosója, illetve a konyha. Az előbbit igazi harsány, pletykára éhes portrék lakják, szóval ne ott beszéld meg majd azokat a témákat, amik nagyobb fokú diszkréciót követelnek. Itt sajnos villámsebességgel terjed a pletyka, gyorsan kiderül minden, szóval nem árt vigyázni - tettem hozzá, hiszen jó, ha tisztában az itteni dolgokkal.
- A konyha az egyik kedvenc helyszínem. A manók finomakat főznek-sütnek, de akár főzöcskézni is lehet ott, ha van hozzá kedve az embernek. Szóval jó az itteni koszt - jelentettem ki határozottan.
- Egyébként nem vártam sokáig, csak pár perce vagyok itt - feleltem megnyugtatásul. Mindig is jobban szerettem a megbeszélt találkozó időpontjánál előbb ott lenni a helyszínen, de most csak épphogy egy picivel előtte értem oda, hiszen tudtam, hogy a vonat általában nagyon pontos és kicsi volt a valószínűsége, hogy előbb ide érjen.
- Az első emeleten található a Bibircsókos banya folyosója, a Nagyterem és a Könyvtár. A másodikon pedig pár irodán kívül a Gyengélkedő az, ami fontosabb lehet, bár remélem, hogy nem fogsz odakerülni Én már jártam ott kviddicsmeccs után - fűztem hozzá csendesen. A Társalgó általában túlzsúfolt, csomóan lógnak ott, de időnként azért talál magának az ember helyet. Az Akváriumot pedig egyenesen imádom. Majd megtudod, hogy miért, ha ellátogatsz oda - tettem hozzá mosolyogva.
- Hoztál magaddal valamilyen kedvencet is? Nekem egy macskám van, de nincs vele gond, jó fej és szinte átalussza az egész napot - mondtam neki vidáman, majd eszembe jutott, hogy bizony majd meg is kell őt etetnem, bár mostanság kevesebb étvágya volt a nagy melegtől, mint úgy általánosságban lenni szokott. Amikor a szobámban hagytam, ezerrel húzta a lóbőrt, mi mást is csinált volna szokásához híven...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Jót nevettem Maja vicces megjegyzésén... nagyon bírtam a humorát, mindig jó kedvre tudott deríteni, igazi pozitív lány volt.
- Persze, ez így természetes... a lényeg, hogy a jó dolgok legyenek túlsúlyban - válaszoltam neki, amikor a párkapcsolati kérdésre került a sor. Örültem, hogy végre talált magának valakit, akivel igazán boldog lehet, a férfi pedig nagyon jó hatással volt Majácskára, amit kifejezetten díjaztam.
Miután kiúsztunk a partra, megtörölgettem magam a törülközőmmel, bekentem magam a naptejjel, aztán a kártyapakli után nyúltam, amelyet aztán odaadtam a barátnőmnek.
- Szeretném, ha megkevernéd a lapokat, közben pedig egy olyan kérdésre, problémára koncentrálnál, amely a legjobban foglalkoztat jelen pillanatban - adtam ki az "utasítást" a lánynak útmutatóul.
- Természetesen én rakom majd ki a lapokat, neked most csak annyi a dolgod, hogy megkeverd azt a kártyapaklit - tettem hozzá, miközben kényelmesen elhelyezkedtem a plédemen. Azon gondolkodtam, hogy nagyon gyorsan eltelt már ez az év is, csak úgy rohant az idő, el sem akartam hinni, hogy már ötödéves leszek, de bizony tudtam, hogy ez is hamarosan be fog következni. Még mindig nem tudtam pontosan, hogy mit szeretnék majd tanítani a jövőben, de tudtam, hogy addig még van egy kis időm, hogy eldöntsem ezt a dilemmát, viszont könnyebb lett volna, ha már előre tudom ezt, mert akkor célirányosan készülhettem volna erre. Azzal pedig teljesen tisztában voltam, hogy szeretnék majd segíteni azokon, akik hasonló képességgel rendelkeznek, mint én, valamint a jövőt sugalló álmaimmal akár még be is segíthetek a különféle bűnügyi szerveknek, hiszen úgyis tudni fogom, hogy mi fog történni, és akár időben megakadályozhatnék így egy-egy tragédiát vagy negatív végkimenetelű dolgot. Egyelőre csak a fantáziám szárnyalt, még nem voltam vele tisztában, hogy mi is lenne nekem a legjobb elfoglaltság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Köszi - mondtam neki egy halovány mosolyt ejtve az arcomon... Szerettem Majában, hogy nagyon megértő volt és mindig képes volt átérezni a helyzetemet, bármiről is volt szó...
- Igen, próbálta ma teákat meg még a jógára is rávetemedtem, de valahogy ezek is kevesek ahhoz, hogy igazán jól tudjak aludni. Az se megoldás, ha minden nap altatózom - mondtam neki elkeseredve, mert nem akartam gyógyszerfüggő lenni, de sokat segítettek a bogyók a nyugodt alvásban, ám azzal is tisztában voltam, hogy az sem állapot, ha folyton szedem őket, mert totál eltompítják az agyamat... persze ez volt a könnyebb megoldás számomra, de volt bennem annyi erő, hogy ne szedjem folyton ezeket a szereket.
- Mindkettő - nehéz is és hosszadalmas is egyben. Kaptam már szimbólumot is az álmaim irányításához és gyakorlatot is, azt is csinálom több-kevesebb sikerrel. Sajnos nincs elég türelmem hozzá, biztos az a gond, pedig tényleg kitartóan csinálom - válaszoltam a lánynak elkenődve. Nagyon jól esett, hogy ilyen gondoskodó volt velem, ennek hála a kelleténél egy kicsit erősebben szorítottam meg a kezét, de nem akartam neki fájdalmat okozni:
- Bocs, nem akartalak így megszorítani - hüppögtem neki bánatosan.
- Mostanában még az álmaim is "erősebbek" a kelleténél, ez pedig kikészít - tettem hozzá szomorúan. Nem sok kellett ahhoz, hogy elbőgjem magam előtte, de egyelőre még tartottam magam, hiszen kemény fából faragtak.
- Köszönöm... nagyon sokat jelent, hogy itt vagy nekem... amit pedig mondtál, bízok benne, hogy a sors segíti azt, aki jót akar. Olyan jó dolgokat tudsz mondani, Maja - mondtam neki hálásan, végre sikerült egy kis lelket öntenie belém, mielőtt elsírom magam. Most láthatta, hogy eléggé kibuktam, de azért próbáltam kontrollálni az érzelmeimet, pedig egyszerűbb lett volna minden, ha jól kibőgöm magamat.
- Szerinted sikerül valaha is túllendülnöm ezen? Attól félek, hogy talán idő előtt belebolondulok... talán nem szabadna ennyire komolyan vennem ezt az egészet, de az álmaim erős kihatással vannak rám - mondtam neki, miközben újra megszorítottam a kezét, de immár sokkal finomabban, mert arra is figyeltem, hogy ne kapjon el a hév. Örültem, hogy meghallgatott és hogy nem nézett hülyének. Úgy éreztem, hogy ennél jobb barátnőt nem is kívánhatna magának az ember.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Nem, csak a monotonitás nem nekem való. Egy ideig elvagyok azzal, hogy bámulom a tájat, de nem igazán köt le és alig várom, hogy megérkezzek... aludni nem tudok mozgó járművön, és úgy egyébként sem találom fel magam, szóval nem nekem való - válaszoltam neki... talán egyszerűbb lett volna azt mondanom, hogy rosszul vagyok utazás közben, de nem lenne értelme füllentem neki, meg amúgy sem vagyok az a típus. Ha kell bármit elmagyarázok, legyen az akár egy körülményes dolog vagy egy hosszabb körülírást igénylő téma.
- Hogyhogy? - kaptam fel a fejem a fiú válaszára, amikor közölte, hogy nem igazán volt ideje unatkozni mostanában.
- Én se igazán unatkoztam mostanság... sokat tanulok, mert közeledik az év vége, úgyhogy el vagyok kissé havazva - tettem hozzá. Azt nem kötöttem az orrára, hogy az álmaim sem hagynak aludni, mert egyrészt most találkoztam vele először, másrészt egyelőre csak nagyon kevesen tudtak erről. Tudtam, hogy nem szorítkozhatom az altatókra, hogy kikerüljem a rossz alvást, ezért próbáltam gyakorolni, amit a tanárom adott útmutatóul, hogy minél előbb átlendüljek ezen a problémán.
- Örülsz, hogy ebbe az iskolába kerültél? - kérdeztem tőle érdeklődve, mert láttam rajta, hogy nagyon elgondolkodik. Persze nem akartam kényes témába nyúlni, ezért gyorsan hozzátettem:
- Persze, csak ha szeretnél erre válaszolni, nem muszáj.
Ezután a közösségre terelődött a téma, avagy a társas kapcsolatokra. Természetesnek vettem, hogy erre is rákérdez a fiú, mivel én is kíváncsi lettem volna a helyében.
- A társaság olyan, mint bárhol máshol... általánosságban véve elmondható, hogy egész jó. Klikkesedés mindenhol van, de szerencsére eléggé befogadóak az Eridon házban az emberek. Egyfajta versengés mindig is volt a házak között, ez már csak így marad. Mindenki szeretné megnyerni a házversenyt, tavaly mi voltunk a nyerők - válaszoltam neki büszkén. A kviddics kapcsán eszembe jutott, hogy eleinte mennyire tartottam ettől a sportágtól, aztán egész jól belejöttem, még magam sem gondoltam volna, hogy ennyire megtetszik majd.
- Egész jól megy a kviddics, nemrég kezdtem el komolyabban foglalkozni vele. Hajtó vagyok, de van még mit tanulnom. Tényleg, te hogy állsz a kviddicshez? - kérdeztem tőle mosolyogva. Érdekelt, hogy mennyire hozza lázba ezt a fajta sportág, szívesen játszana-e vagy inkább nyugodtabb típus, akinek első a biztonság. Tudtam, hogy nem mindenkinek volt való ez a sport, elsőre még magamról sem hittem el, hogy ennyire bele fogok lendülni, mert mindig is tartottam tőle. Saját magamnak is meglepetést okoztam ezzel, hogy belekezdtem és ennyire megkedveltem.
- Milyen fajta kutyád van? - kérdeztem tőle, majd belegondoltam, hogy bizony, ha  a kutyus nagy figyelmet igényel, ami nyilvánvaló volt, akkor valóban jobban tette, hogy nem hozta magával. Persze gondoltam, hogy hiányozni fog neki, de rendes volt tőle, hogy nem magára gondolt ez ügyben, hanem a négylábú barátja igényeit helyezte előtérbe.
- Nem olyan nagyon rég, de szeretem csinálni. Egyrészt leköt és szívesen segítek ezzel a többieknek, másrészt örülök, hogy megtiszteltek azzal, hogy beválasztottak a csapatba - feleltem a fiúnak jókedvűen. Ez a poszt úgy éreztem, hogy pont nekem való volt, ráadásul az elmúlt évben az év prefektusa címet is sikerült elnyernem, de ezzel nem akartam felvágni, mert nem voltam az a típus, valamint még én magam is meglepődtem azon, hogy megkaptam ezt a címet, ami igazán jól esett.
- Van már valamilyen terved a jövőre nézve? - érdeklődtem, hiszen sok olyan embert ismertem, akik már egészen korán tisztában voltak azzal, hogy mivel szeretnének foglalatoskodni a jövőben, de persze sokan voltak olyanok is, akik még nem tudták, hogy mi lesz a hivatásuk. Nekem már volt egyfajta elképzelésem erről, de még volt egy-két olyan dolog, amiben nem voltam egészen biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Nem is tudom... úgy érzem, hogy inkább itt érzem otthon magam, ebben a világban - válaszoltam a fiúnak, mert mostanság tényleg vegyes érzéseim voltak a két univerzumot illetően. Restelltem, de valahogy egyáltalán nem vágytam arra a helyre, amelyet idáig az otthonomnak hittem. Egyedül Timi hiányzott, de azt sem tudhattam, hogy hogyan fogja fogadni a döntésemet, illetve, hogy egyáltalán velem fog-e tartani vagy sem. Örültem volna, ha pozitívan fogadja az elhatározásomat, az pedig még jobban feldobott volna, ha ide is költözik Bogolyfalvára, de tudtam, hogy erre nincs sok ráhatásom, hiszen egyedül tőle függ, hogy miként dönt majd. Nem akartam semmit sem erőltetni, de reménykedtem a legjobbakban...
- Igen, ez ismerős - feleltem neki sejtelmesen, hiszen az én életemben is elég sok minden történt, aminek nem kellett volna... a képességem kapcsán is így éreztem először, de később sikerült jobban elfogadnom. Eleinte ijesztő volt, de ahogy telt az idő, rájöttem, hogy ezáltal segíthetek másokon is, ezért sem szerettem volna semmissé tenni az egészet... na nem mintha meg tudtam volna azt csinálni. Reménykedtem benne, hogy egyre jobban fogom majd tudni kezelni ezt a fura helyzetet és minden erőmmel azon voltam, hogy fejlesszem magam, a végső célom pedig az volt, hogy képes legyen kontrollálni ezt az egészet.
- Rossz embertől kérdezed - válaszoltam széles mosollyal az arcomon, amikor a vizsgákra terelődött a téma.
- Mondhatni igazi stréber vagyok, bár talán nem is ez a legjobb szó erre... szóval maximalista vagyok. Tavaly iskolaelső és évfolyamelső lettem.
~ Remélem ez nem tűnt hencegésnek, mert egyáltalán nem annak szántam. ~
- Ha kitartóan és elszántan tanulsz, akkor simán menni fog minden vizsga. Amely tárgyak esetleg nehezebben mennek, azoknál szívesen segít az adott tanár általában, de korrepetálásokon is részt lehet venni, esetleg segítséget kérhetsz egy olyan diáktársadtól, aki keni-vágja a témát. Ha gondolod szívesen segítek, ha gondod akad valamelyik tantárggyal - ajánlottam fel a segítségemet, hiszen én már tanultam azokat a tárgyakat, amelyeket jelenleg a fiú tanul, illetve vizsgáztam is már belőlük. Nagyjából tisztában voltam vele, hogy mire lehet számítani, az időmből pedig kitelt, egyébként is szívesen segíttettem másoknak.
- Persze, majd megtapasztalod, hogy milyen is igazából. Remélem a továbbiakban is tetszeni fog. Eleinte nagyon idegenkedtem a helytől, aztán végül sikerült beilleszkednem és megszoknom azt a sok új, furcsa dolgot, amelyekkel még nem találkoztam azelőtt, ugyanis a mugli világban más a felállás - most talán kicsit többet is beszéltem a kelleténél, de időnként megeredt a nyelvem, ez ellen semmit se tehettem.
- Jut eszembe, ha gondolod küldhetsz is egy levelet a családodnak arról, hogy épen és egyben megérkeztél. A Bagolyházban lehetőséged van elküldeni nekik ezt az infót. Igazi bagoly szag van benn, kicsit túlzsúfolt helyiség a sok madár miatt, de rövid időre ki lehet bírni a benn létet. Az Északi Szárnyon belül az Északi Toronyban található, el sem lehet téveszteni.
~ Majdnem elfelejtettem ezt a fontos infót, még jó, hogy az eszembe jutott, mert nem árt, ha tudja. ~
- Mi jót szoktál csinálni szabadidődben, ha nem titok? - kérdeztem tőle, mert kíváncsivá tett a válasza, miszerint sokkal jobban érdekli más a kviddicsnél. Ez azért nem volt meglepő számomra, mert nem mindenki részesítette előnyben azt a sportágat, és minden embert más elfoglaltság kötött le. Ez így volt szép és jó, hiszen, ha mindenkit ugyanaz érdekelt volna vagy ugyanazért rajongott volna, akkor rettentően unalmas lett volna a világ.
- Ismerem azt a kutyafajtát, nagyon szép, igazi intelligens pásztorkutya. Nekem egy sima házi macskám van, vörös színű, amolyan Garfieldos tulajdonságokkal megspékelve - mondtam neki jókedvűen. Tényleg olyan volt így belegondolva, mint a híres vörös macska, aki egész nap evett és aludt.
- Hogy jön ki a cicákkal? - tettem fel a kérdésemet, miután beugrott, hogy a képregényben Garfield előszeretettel ugratta Ubult, de mindent összevetve azért jól megvoltak. Azon is elkezdtem agyalni, hogy Ubul vajon milyen fajta kutya lehetett, de nem jutottam dűlőre, így megszakítottam ezt a gondolatmenetet, meg különben sem akartam udvariatlannak látszani a fiú előtt azzal, hogy hosszú időre elbambulok.
- Remélem nem egy kemény büntetőmunka során találkozunk legközelebb - válaszoltam vigyorogva, majd hozzátettem:
- Igen, egyébként valóban rendkívül felelősségteljes poszt, de én szeretem csinálni.
- Ó, ha ennyi minden érdekel, akkor lesz miből választanod a jövődre vonatkozóan. Persze addig még bőven van időd eldönteni, hogy mi leszel később - feleltem immár komolyabb hangnemben. Úgy láttam, hogy a srác nyitott és érdeklődő, tökéletesen beleillik az Eridon házba, legalábbis így elsőre ez jött le róla. Miközben beszélgettünk, elindultam szép lassan, egyenesen utána, a felfelé vezető lépcső irányába.
- Én negyedikes vagyok... egyelőre még nem tudom pontosan, hogy mit is szeretnék csinálni. Az biztos, hogy tanítani szeretnék valamit itt az iskolában - válaszoltam neki magabiztosan. Az álmaimmal kapcsolatos jövőbeli terveimet egyelőre nem árultam el neki, mert ahhoz több idő kellett, hogy bárkinek is megnyíljak ezzel a témával kapcsolatban. Egyelőre a legjobb barátnőmet és Sheela-t avattam be jobban ebbe a dologba, ők viszont nagyon jól tudták, hogy mennyi gyötrelmet, nehézséget okozott ez számomra, illetve azt is, hogy segített megerősödni, jobb emberré válni és igazi "harcossá" válni, tehát sok pozitívumot hordozott magában, általa sikerült önmagamat is jobban megismernem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

- Igen, láttam már olyan balesetet is... hidd el, nem szép látvány és kegyetlenül fájdalmas, akár kórházban is végezheti az illető durva sérülésekkel, ha totál balul sül el a dolog - válaszoltam komoly arccal. Újra eszembe jutott az a szörnyű álom, amelyben éreztem a lány fájdalmát, így minden erőmmel azon voltam, hogy elmenjen a kedve a vasak babrálásától.
- Vannak ám, de azok nem itt találhatók, hanem jól elzárt helyen. Ha eljön az idő, akkor szívesen tanítgatlak majd játszani, de ehhez még egy kis türelmet kérek. Viszont van egy könyvem, ami mindenféle fortélyt, cselt tartalmaz, remekül szemléleti a játékot, nagyon jól leír mindent és tele van színes képekkel. Szívesen kölcsönadom, ha gondolod - válaszoltam neki mosolyogva. Ha él a lehetőséggel, akkor legalább lefoglalja magát vele és már felkészültebben kóstolhat bele később ebbe a kihívásokkal teli sportágba.
- Igen, valóban nagyon menők. Nincs kifejezett kedvencem, de bírom őket... neked van esetleg? - kérdeztem vissza, mivel láttam, hogy nagyon odavan ő is a sárkányokért.
- Ó, az szuper, akkor máris van elképzelésed, ez pedig remek dolog. Na és honnan jöttél? - érdeklődtem tőle. Ahogy elnéztem a lányt, megállapítottam, hogy rendkívül talpraesett és érdeklődő, én is örültem volna, ha kisebb koromban legalább fele annyira magabiztos lettem volna, mint ő. Szerencsére sokat fejlődtem azóta, a tapasztalataimnak és a képességemnek köszönhetően pedig egész jól kikupálódtam. Egész jól megszoktam ezt a világot, talán túlságosan is, úgyhogy eszem ágában sem volt véglegesen hazatérni a közeljövőben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Igen a gyógyszerekkel tényleg az a gond, hogy könnyen rájuk szokhat az ember... ó, a levendulának nagyon örülnék! Köszi! - mondtam neki vidámabban, hiszen az mégiscsak egy természetes gyógymód, aztán hátha lesz valami hatása. Bíztam benne, hiszen jókat hallottam róla, és sok embernek hatásos volt.
- Igen, igazad van, nem is akarom feladni - feleltem neki határozottan. Ezzel egy kis lelket öntött belém. Egyáltalán nem bántam meg, hogy megnyíltam neki, egyébként is bíztam benne, nemhiába volt a legjobb barátnőm. Kicsit elszégyelltem magam, amiért így kitörtem, de tudtam, hogy felesleges lett volna emiatt magyarázkodnom, hiszen én is emberből vagyok és nálam is elszakadhat bármikor az a bizonyos cérna, mint mindenki másnál.
- Az a baj, hogy nagyon intenzíven élem meg őket, mintha én is részese lennék kívülállóként. A rémálmok viselnek meg a legjobban, amikor valami rossz történik valakivel... az kihat mindenre. Plusz van, hogy ezekből két-három rövidebb intervallumú, de nagyon intenzív álom is jut egy éjszakára - mondtam panaszosan. Amikor át kellett élnem ezeket, akkor az eléggé megviselt, de nem válogathattam meg az álmaimat. Sokszor keltem fel kialvatlanul, amin még a sok elfogyasztott kávé sem segített.
- Szerencsére vannak olyan kivételes éjszakáim is, amikor nem álmodom, vagy csupán 1-2 jó végkifejletű álmom van, de sokszor vegyes az egész, a rosszabbakat pedig nem tudom kiszelektálni, meg ugye azok is jósló jelleggel érkeznek, szóval nem is lenne értelme... az lenne az igazi, ha kontrollálhatnám őket vagy kevésbé viselnének meg. De ugye mivel intenzíven átélem, ez az opció lehetetlennek tűnik számomra - magyaráztam a lánynak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Bármi, ami foglalkoztat... nem muszáj eldöntendőnek lennie, sőt, jobb is, ha nem az, mert a lapokban ott lesz az útmutatás. Lehet bármi, ami érdekel, például, hogy mit tegyél egy adott helyzetben, mi a helyzet az életed egy fontosabb területével, szóval ilyesmin kéne töprengeni - válaszoltam Majának teljes határozottsággal. Eszembe jutott, amikor Attilával gyakoroltam a jóslást és én is efféleképpen jövendöltem magamnak a kártyalapokból. Akkor az álmaimmal kapcsolatban érdeklődtem a kártyalapoktól, amelyek útmutatásul szolgáltak és korrekt válaszokat adtak, valamint nagyszerűen jellemezték az adott helyzetet.
- Persze, ha csak szórakozásból kártyázik az ember, az teljesen más. Egyébként én is imádok kártyázni: snapszerezni, pókerezni és a többi - válaszoltam vidáman a lánynak, miközben azt figyeltem, ahogyan a kártyalapokat keveri.
- A kereszt kirakási formát választom, az első lap a kiindulási helyzetet mutatja, a második nem bír nagy jelentőséggel, nem kell tartani tőle, de kár bármilyen reményt fűzni hozzá. A harmadik lap rendelkezik a legnagyobb jelentőséggel a jelen helyzetre nézve, a negyedik pedig a következő állomást jelöli - világosítottam fel Maját arról, hogy tulajdonképpen mit takar ez a kirakási forma, illetve mit jelölnek a választott lapok.
- Szoktam időnként jósolni magamnak is, sőt, még gyakorlásból a tanárommal is  szoktam jósolni időnként önmagamnak - válaszoltam a lánynak. Ez igazából útmutatóul szolgál a jövőre nézve - válaszoltam Majának. Úgy láttam, hogy felvillanyozta ez a téma, én pedig csak örültem annak, hogy megoszthattam vele részben azt, amit már megtanultam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Bizony, aki utál veszíteni, annak nem jó móka - válaszoltam nevetve, mert én is játszottam már olyannal, aki igazi hisztérikává vált, miután Fortuna nem szegődött mellé. Én sem voltam egy egyszerű eset, de elfogadtam a vereséget, viszont ez csak a játékban volt igaz rám.
- Ahogy gondolod, ha úgy érzed, kimondod, ha nem akkor nem. De monddd kiiii! - búgtam neki vigyorogva, mert iszonyat kíváncsi voltam azért, hogy miről is fogok neki jósolni, pontosabban utat mutatni.
- A kiindulási pont az, ahová fejlődtél, avagy a múltad. A második nem csak úgy van, nem árt odafigyelni rá. Minden okkal történik és fontos információkkal szolgálhat számodra, ez a lap megmutatja a téged akadályozó tényezőket, illetve a jelenlegi helyzetedet - feleltem neki a szemöldökömet felvonva. Szerettem volna, ha megérti, hogy ez nem csupán egy játék, hanem sokkal többször szól. Reméltem, hogy valóban komolyan veszi majd, amit mondok neki, de ismertem már annyira, hogy mélyen elgondolkodik majd a hallottakon.
- Hú, hát nekem igazából sokat segített... az első lap, amit kihúztam tökéletesen jellemezte az érzelmeimet az adott problémával kapcsolatban. A második is releváns információkat szolgáltatott számomra... a harmadik lapból derült ki, hogy a tanárom az igazi spirituális vezetőm - csúszott ki a számon, majd mosolyogva tovább folytattam a mondandómat:
- A negyedik pedig egy rossz és egy ígéretes jövőképet mutatott, az pedig csak rajtam áll, hogy melyik lesz a végkifejlet.
Talán kicsit többet is elárultam neki a kelleténél, de végtére is ő volt a legjobb barátnőm, úgyhogy maximálisan megbíztam benne.
- Bízhatsz bennem, de ezt te is nagyon jól tudod - feleltem neki jókedvűen, mert nagyon jól esett, hogy így rám bízza magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Ó, arany tarot! - kiáltottam fel hangosan, majd gyorsan a szám elé tettem a kezem, mert mégiscsak egy könyvtárban voltunk, ahol elvileg csendben kellett volna csevegnünk.
Az egyik diák a közelünkben lévő asztal mellől úgy nézett rám, mint aki simán megfojtana egy kanál vízben, aztán, amikor szúrósan ránéztem, inkább úgy döntött, hogy visszatér az olvasmányához.
- Bocs! De akkor is.. úúúúúú de jóóóól néééz kiii! Mázlista! - mondtam neki lelkesen, mert ilyet se láttam még ebben a verzióban. Nagyon tetszett, szépen, lassan megcsodáltam a kártyalapokat, pontosabban az azokon lévő ábrákat.
- Az arany tarot egy varázslatos képzeletvilágra épül, amelyet Ciro Marchetti festőművész illusztrációi keltenek életre. Ó ez varázslatos! - olvastam el a kártyapakli dobozának hátlapján található rövid leírást.
Miután kiujjongtam magam és alaposan szemügyre vettem az összes kártyalapot, visszaadtam őket a lánynak és megköszöntem, hogy megmutatta.
- Persze, ebben igazat adok neked... a saját jóslásformában nincs annyi kihívás, mint a többiben, de a fejlődés folyamatában azért akad. Persze, nyugodtan írhatod a teát, mármint hogy mennyire ízlik. Szerintem ezzel személyesebbé teszed a leckét, nekem tetszik - feleltem neki biztatóan. Attila egyébként is jó fej volt és laza, úgyhogy biztosan nem ellenezte volna az ötletet. Különben is úgy ismertem meg, mint aki sokat ad az egyediségre.
- Hogy megy a teafüves jóslás? - kérdeztem tőle érdeklődve, ha már felhozta a témát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Köszi! Szólj tényleg nyugodtan, ha elakadnál valamiben - válaszoltam a fiúnak mosolyogva, hiszen annak idején én is szívesen vettem a segítséget olyantól, aki már magasabb szinten tanulta az adott tárgyat és nem volt ellenére a korrepetálás.
- Nem is azért mondtam, mert én se számítok rossz tanulónak, de időnként azért elkel a segítség.
Úgy voltam vele, hogy ha nehezebb feladatot kaptam, akkor először magamtól próbáltam rájönni a megoldásra, aztán ha akkor se ment, akkor igénybe vettem mások segítségét.
- Hogy mi volt számomra a legfurcsább? - kérdeztem vissza, majd eltűnődtem kicsit, aztán mikor végiggondoltam az egészet, megválaszoltam a kérdését.
- Úgy minden... az itteni a lények, a varázslat, a suli szellemei, a tantárgyak... hatalmas élmény volt számomra megtapasztalni ezt a világot. Sokkal érdekesebb, mint az otthoni. Annyira megszerettem ezt az univerzumot, hogy egyáltalán nem vágyódom haza, itt érzem otthon magam. Szóval itt maradok mindenképp.
Nem tudtam, hogy Timi ezt mennyire fogja díjazni. Nem beszéltem a fiúnak az árvaházról, a szüleimről, akik lemondtak rólam, illetve arról sem, hogy mennyi megpróbáltatáson mentem keresztül, mire idáig jutottam. Most találkoztam vele először, így nem nyíltam meg neki, de jó indulatúnak tűnt, valamiért szívesen megosztottam volna vele ezeket az "élményeket", de egyelőre ódzkodtam ettől, mert már sokszor pofára estem, de érdekes módon nem éreztem azt, hogy elítélne emiatt, de egyelőre úgy voltam vele, hogy talán majd máskor, ha esetleg jobban megismerem majd.... akkor megosztom majd vele a történetemet. Már ha érdekelni fogja...
- Mi a véleményed a mugli világról, a mugli dolgokról? - kérdeztem rá érdeklődve, mert kíváncsi voltam, hogy hogyan vélekedik erről a témáról.
- Ó, gitározol? Az klassz. Én verseket írok, olvasok, kirándulok, sportolok.  Mit sportolsz? - tettem fel neki egy újabb kérdést.
- Az Eridon a Nyugati szárnyban van, az első emeleti folyosón található a bejárata. Egy fiatal hölgy portréja található ott, akinek ha elmondod a kapott jelszót, azonnal beenged - feleltem útmutatóul a srácnak.
- Jól van, megjegyzem, hogy szereted a macskákat - válaszoltam neki nevetve, amikor a kedvencekre terelődött a téma. Én is szerettem minden állatot, a bogaraktól, pókoktól, békáktól sem féltem.
- Persze, az maradok. Nem felejtem el, hogy honnan jöttem - mondtam a fiúnak határozott hangsúllyal. Tudtam, hogyha a későbbiek során esetleg bekerülök a tanári karba, akkor sem fog elszállni velem a ló és megmaradok olyannak, mint amilyen most vagyok. Igaz még csiszolnom kellett magamon, mert elég szeszélyes természetem volt, szerettem kiadni a dühömet és az örömömet egyaránt, de így fogadtam el magam.
- Van sokféle szakkör, illetve a tanárok és a diákok szívesen korrepetálnak egyaránt. A suliban plakátokon vannak felragasztva ezek a hirdetések, hogy járj ilyen-olyan szakkörre, csatlakozz ehhez-ahhoz a klubhoz, valamint az is, hogy ki milyen korrepetálást vállal. Többféle klub is van: Aranyvérű boszorkány klub: ez egy elit aranyvérű klub, ahová a muglikat megvető emberkék járnak, akkor ott van Huszthy Attila jövendőmondó tanoncképzéses klubja, van rajzos klub... sőt, ha csatlakozol a DÖK-höz, akkor kitalálhatsz velük közösen különféle iskolai programokat, rendezvényeket, felpezsdítheted az itteni diákéletet - válaszoltam Andrej kérdésére. Kíváncsi voltam, hogy vajon melyik klubhoz fog csatlakozni esetlegesen, az elsőt kizártam, mert nem tűnt mugli gyűlölőnek, de még volt ezen kívül jó pár választási lehetősége.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

- Nos, inkább nem túl boldog befejezés - mondtam egy nagyot sóhajtva, majd belegondoltam, hogy mégiscsak egy kislánnyal beszélgetek, ő még nem érti meg teljesen egyes tettek következményét. Örültem volna, ha egyszerűen eltüntethettem volna a teremből, mert akkor nem kellett volna ennyit aggódnom miatta, de mégiscsak meg kellett oldanom valahogy a helyzetet, amiről tudtam, hogy előbb vagy utóbb, de be fog következni... ez pedig rendkívül rossz ómen volt. Úgy láttam, hogy nem lesz egyszerű eset a lány, ugyanis eléggé renitensnek tűnt, mégis reméltem, hogy meg tudom majd akadályozni azt a szerencsétlenséget, ami az álmomban mutatkozott meg vele kapcsolatban.
- Rendben, akkor szívesen odaadom azt a könyvet - válaszoltam neki kedvesen.
- Jaj, az nagyon tetszetős! - folytattam a válaszadást a sárkányokkal kapcsolatosan. Nekem valóban nem volt kedvencem, de bírtam őket.
Közben észrevételeztem, hogy a lányka bizony a súlyzós polc felé oldalazik lassacskán, ami egyáltalán nem volt az ínyemre, így hát óvatosan követettem őt.
- Az nagyon klassz! - feleltem az utazgatásos témára, de nem igazán tudtam erre koncentrálni, mert láttam, ahogyan egyre közelebb ér a vasrudas polchoz, és bizon pont itt történt a baj az álmomban is.
- Neeeeee!!!! - kiáltottam feléje, majd hirtelen odaugrottam mellé, és elrántottam oldalra a polc mellől, amelyhez sikerült mozgás közben hozzáérnem... a polcon lévő súlyzótárcsák rögtön a földre zuhantak, amint megingott a polc, és csupán egy hajszálon múlt, hogy nem minket vertek agyon. Pont mellettünk landoltak, ami igencsak fájdalmas lett volna, ha alatta állunk. Bele se mertem gondolni, hogy mi lett volna, ha a lány megtapogatja a súlyzókkal teli polcot, és az ráesik...
- A fenébe! Ez meleg helyzet volt! Mondd, jól vagy? - kérdeztem aggódva a lánykától, miközben szorosan átkaroltam, így próbáltam védeni a kellemetlen eséstől. Igaz lehetett volna rosszabb is a helyzet, ha mondjuk pont ránk esnek a súlyzók, mint ahogyan azt megálmodtam a lánnyal kapcsolatban. Nagyon megijedtem ettől az egésztől, de egy részem megnyugodott, hogy nem teljesedett be az álmom, kettős érzések fogtak el hirtelen...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Oké, köszi - feleltem hálásan Majának, mert hittem benne, hogy valamennyit segíthetnek a levendulák, de az még jobban esett, hogy ennyire segíteni akart nekem. Végre nem éreztem magam egyedül és jól jött egy kis plusz segítség, pláne lelkileg.
- Nos, az álomkontroll annyit jelent, hogy képes vagy valamilyen szinten uralkodni az álmaid felett, valahogy fel tudod mérni, hogy ez "csak" egy álom és így nem visel meg annyira. Érdekes, hogy én is tisztában vagyok vele, hogy ezek csupán álomképek, nincsenek befolyással rám, de amikor álmodok és átélem őket, akkor intenzíven történik az egész, mintha én is az aktív megfigyelője, szereplője lennék az egésznek, és ez iszonyatosan megvisel. Pedig tudom, hogy ez nem a valóság... egyelőre - szóval érted - próbáltam elmagyarázni a helyzetemet Majának több-kevesebb sikerrel. Tudtam, hogy aki nincs ebbe benne, annak nehezebb átéreznie, bár a lány empátiakészsége kiváló volt, de így is képtelenség volt átérezni azt, amin keresztül mentem egy-egy álom során.
- Nos, próbál segíteni, de a tudtomra adta, hogy ezzel elsősorban nekem egyedül kell megbirkóznom. Ad útmutatást, tanácsot, kaptam tőle különböző segédeszközöket, de többet nem tehet. Awwww, pedig ő már olyan fejlett szinten van, amiről én szó szerint csak álmodhatok. Persze felnézek rá, mert mégiscsak jóval előttem jár és a tanárom, de szerintem ő is tisztában van azzal, hogy nem vagyok egy egyszerű eset... rendes tőle, hogy még nem mondott le rólam ennek ellenére - fejtettem ki a véleményemet a lánynak, ha már rákérdezett erre a dologra.
- Nem mindenkinek mesélek az álmaimról. Csak azoknak, akik közel állnak hozzám és akikben megbízom. Nem csak a jókról szoktam mesélni, hiszen a rosszak is ugyanúgy hozzá tartoznak az álomképeimhez - válaszoltam a barátnőmnek őszintén. Talán könnyebb lett volna, ha több embernek elmondom, de valahogy nem vitt rá a lélek, egyrészt sokan hülyének néztek volna emiatt, másrészt nem mindenki érdemelte ki a bizalmamat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Majácska először szokásához híven szépen körülírva mondta el nekem a kérdését, majd végül kikörvonalazódott bennem, hogy mire is gondolt igazából. Már megszoktam tőle ezt, de olyan régóta barátnők voltunk, hogy már fél szavakból is megértettük egymást, így nem esett nehezemre kibogozni, hogy mire is akar utalni.
- Értem, ne is mondd tovább - közöltem vele nyugodt hangnemben, tudtam, hogy veszi az adást és immár kielemezhetem a jövőjét. Én is izgultam ezt illetően, talán még Majánál is jobban, de bíztam abban, hogy a kártyalapok helyes útmutatást adnak majd neki. Én sem csalódtam bennük, így minden bizadalmamat beléjük vetettem és izgatottan húztam ki a négy lapot a pakliból.
- Igen, valamennyire az, de sokat jelent nekem, hogy ő is mellettem áll és mindenben támogat, mert könnyebb úgy az egész, hogy nem vagyok teljesen magamra utalva - válaszoltam meg közben a barátnőm kérdését.
- Nos, kiraktam neked a lapokat, lássuk! Az első lap az Erő. Ez az energiára, az eltökéltségre, a szellemi és fizikai képességed tudomásul vételére utal. Avagy tisztában vagy a saját korlátaiddal és lehetőségeiddel. Egyúttal benne van a gyöngeség és a tehetetlenség is az életutadban. A második lap az Igazság. Az igazságosságot, az összhangot jelöli, ám ezzel egyetemben a megszállottságot, a vakbuzgóságot, az elfogultságot és a sérelmet is. Ettől egyelőre nem kell tartanod, de reményt se fűzz hozzá. A harmadik lap a Csillag. Remény, remek kilátások, örömteli siker... rossz esetben csalódás, beteljesületlen remények. A negyedik lap a Világ, az erőfeszítések eredménye, siker, diadal, sikeres végkimenet. Rossz esetben nem tudod befejezni a feladatot, amelyet elkezdtél. Ha teljesül a harmadik lap által feltüntetett pozitív lehetőségek valamelyike, akkor megnyered a négyes kártyalap optimista jellemzőit. Azaz ha reménnyel teli fordulsz az adott feladathoz, célkitűzéshez és nem adod fel az álmaidat, akkor mindenképp meg fognak térülni az erőfeszítéseid. Én olyan embernek ismerlek, aki inkább küzd a céljaiért, mintsem feladja őket. A kártyák is azt mutatják rólad, ha megfigyeled a pozitív jellemzőiket. Az is természetes, hogy a negatív dolgok is hozzátartoznak az emberekhez, de ha sikerül ezeket ellensúlyoznod és a pozitívokra koncentrálni, akkor meg tudod valósítani az álmaidat
A jövendölésben láttam Maja minden kétségét, de ezzel egyetemben tudtam, hogy ha megteszi a kellő erőfeszítéseket és túllép a saját komfortzónáján, akkor nyert ügye lesz. A kártyalapok nem csupán a pozitív dolgokat mutatják, hanem ugyanúgy a negatívakat is, a végkifejlet pedig csupán az adott emberen múlik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Bizony, ő egy igazi vezető egyéniség, efelől semmi kétségem sincs - mondtam neki mosolyogva, mert valóban azt tapasztaltam, hogy Attila nem csupán a tanítás megszállottja, hanem képes remekül irányítani az embereket. Ez valószínűleg egy vele született tehetség volt, amelyet észre sem vesz az ember, ha nem nyitják fel rá a szemét. Annak örültem, hogy erős egyéniség volt, ezáltal pedig nekem is sokat tudott segíteni és mindig kiállt a saját igaza mellett.
- Igen. Jól értelmezed. Csakis rajtad áll, hogy melyik irányba mész el - válaszoltam őszintén a lánynak. Sajnos semmilyen befolyással nem lehettem a jövőjére, nem folyhattam bele a dolgaiba, nem mondhattam meg neki a frankó választ, viszont utat mutathattam neki, amelyen érdemes volt elindulnia. Most már tisztában lehetett azzal, hogy milyen választási lehetőségei vannak, mikre kell odafigyelnie, illetve megtudhatta, hogy csupán rajta áll minden...
- Igen, mindent tudnak rólad. Előttük nincs titok - mondtam kacér mosollyal az arcomon, majd folytattam:
- Bízhatsz ebben a dologban, de elsősorban magadban bízz és higgy! Ugyanis rajtad áll minden!
- Remek, dolgozz rajta, hogy pozitív jövőd legyen. Bízz magadban és lásd meg, hogy milyen erős vagy, hogy mennyi mindenre vagy képes. Tudom, hogy képes vagy véghez vinni azt, amit akarsz. Melletted állok - mondtam a lánynak határozottan. Reméltem, hogy megfogadja a tanácsaimat, de tudtam, hogy csakis az ő döntése fogja kialakítani a saját jövőjét. Bíztam benne, hogy a helyes utat választja és elég ereje lesz ahhoz, hogy megvalósítsa az álmait.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Maja társaságában teljesen biztonságban éreztem magam és sikerült valamelyest lenyugodnom. Nagyon örültem, hogy itt volt nekem, mindig meg tudott nyugtatani és tudtam, hogy mindig, minden körülmények között számíthatok rá.
- Igen, az tényleg nem jó. Ezt még szorozd meg százzal - mondtam neki kimért hangon... tudtam, hogy csakis az tudja átélni a megpróbáltatásaimat, aki már osztozott benne, de azért díjaztam Majácska próbálkozásait is. Már csak azért is megnyugtatott, ahogyan nyilatkozott a dologról és jól esett az, hogy próbálta megérteni a gondomat.
- Szerintem közbelépne, ha veszélyben lennék, tuti számíthatnék rá - mondtam Majának, miközben arra gondoltam, hogy bizony nagyon igaz az, amit most felvázolt nekem.
- Igen, ezt teljes mértékben meg tudom érteni - válaszoltam neki bólogatva, mert ugyan nekem is kellett egy kis idő, mire a bizalmamba fogadtam valakit, ugyanis nem ment ez egyről a kettőre.
Szerettem Majában, hogy hasonlóak vagyunk, szinte azonos volt a gondolkodásmódunk, az értékrendünk, így remekül megértettük egymást.
- Köszi, most már sokkal jobban érzem magam - feleltem a lánynak boldogan. Sokat segített az, hogy meghallgatott és hogy kiállt mellettem. Nagyon örültem annak, hogy ilyen barátnőm van, és tudtam, hogy rá mindig számíthatok, bármi is történjék a közeljövőben.