Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Egy bólintással engedi el maguk mellett a feddő szavakat, talán látszik is rajta, hogy már inkább csak amolyan megszokásként szól rá a fiúra és nem azért, mert mindenképpen áskálódni szeretne vagy kioktatni Adriant. Annak még nem jött el az ideje, hogy apáskodva illemre tanítsa a gyereket, aki úgyis csak azért jött, hogy az unalmas irodai munkában segédkezzen neki és közben némán öntsék magukba a kávét, mert most valószínűleg ez az egyetlen, amiben Adrian is egyet értene vele. A rellonos egyébként teljesen nyugodtan hallgatja végig a férfi szövegelését, aki még egy kicsit meg is lepődik ezen, majd egy homlokráncolást követően hátradől a székében és gyanakodva méri végig a fiút. Aztán egy vállrándítás kíséretében előrelendül és az asztalához csúszva fellapozza az első aktát. Ekkor teszi fel Adrian a kérdését. A férfi felpillantva, egy pillanatra eltöprengve mered rá, majd óvatosan felvonja szemöldökeit, megvonja a vállát.
- Attól függ, hogy mi számít neked drámai esetnek - válaszol aztán a maga stílusában, jól megrágva a szavakat és beszéd közben Adriant figyelve. - De ha elmondod, hogy mire gondoltál, tudok rá válaszolni.
Az első pár aktát egymásra rendezi, közben vet egy fél pillantást a mellette dolgozó fiúra, majd úgy dönt, vár még egy kicsit a kérdésével és inkább kezébe veszi a következő iratot. Tekintete ide-oda cikázik a sorok között, csak pár pillanatig időzik rajta, megnézi az évszámot és a jelentés végét, megkeresi a zárómondatot, majd miután alaposan átnyálazza az utolsó szóig, becsukja az aktát és a megfelelő kupacra dobja. Vagy ha olyan még nincs, hát csinál neki egyet.
- Adrian - szólal meg aztán, úgy ítélve meg, hogy jobb lesz mégis, ha beszélgetnek egy kicsit. - Miért szeretnél auror lenni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kissé feszülten ráncolja homlokát, miközben egyszer felnéz Nina arcára, majd gyorsan vissza is pillant a maga elé tartott étlapba. Lába idegesen rángatózik az asztal alatt, szíve hevesen dobog, ahogy olvassa, vagy legalábbis olvasni próbálja a lapra nyomtatott betűket. Csak a hülye nem látja, hogy mennyire izgul. Eléggé kellemetlenül érzi magát, ugyanis lehet, hogy a körülötte vagy a vele szemben ülő hölgy nem tudja, de borzasztóan régen volt része egy randevúban. Pláne olyanban, amit ő szervezett, így minden balul elsült dolog miatt neki lehet a fejét venni. Eleve gyomorgörccsel érkezett Nina oldalán az étterembe, és az sem segített túl sokat a helyzetén, hogy most már lassan nyolc perce ülnek egymással szemben, némán, az előbb kedvesen elküldött pincér pedig úgy tűnik, hogy már jönne vissza. Balázs lopva oldalra pillant, majd mikor látja, hogy a férfi tényleg elindul feléjük, igyekszik az étlapon írtakra koncentrálni és előállni valamilyen étellel, ha rendelésre kerül a sor. Mégsem ülhet itt kukán és vonogathatja a vállát. Elvégre ő a férfi, vagy mi.
Nina valószínűleg már észrevehette, hogy az auror nemhogy nem nyugszik meg, egyre izgatottabb lesz, idegessége viszont még így sem múlik. Egyszerűen nem tud csak úgy könnyedén átsiklani azon tény felett, hogy a félvéla szereti, ergo biztosan elnéz neki egy-két hibát, még akkor is, ha ezt a randevút tökéletesre tervezte. Tervezte. Mondjuk tervezni mindenki tud, hibák úgyis mindig a kivitelezésben vannak, mint például most is. Balázs szinte könyörögve pillant fel a pincérre, majd amikor a férfi rápillant, nyugalmat erőltetve magára adja le rendelését. Aztán rögtön kétségbe is esik, az eddig bástyaként maga elé tartott étlapot ugyanis elviszik előle, neki pedig bármennyire is nehezére esik, muszáj beszélgetést kezdeményeznie a nővel. Csak ne izgulna ennyire!
- Szóval - megköszörüli a torkát, ujjaival idegesen dobolni kezd az asztalon. És ennyi. Mást egyszerűen nem tud kinyögni. Szemeit igyekszik ugyan összekapcsolni Nináéval, hangja mégsem magabiztos, mint amilyennek kellene lennie. Nyugtalansága átragad minden testrészére, szavai így nem hatnak sem kedvesnek, sem szerelmesnek. Úgy szól a nőhöz, mintha egy ismeretlennel ülne szemben, a magára erőltetett nyugodt arc is megtörni látszik. Hiába, Melinda óta még senkivel sem volt ennyire közeli kapcsolatban, mint Ninával, eléggé kijött a gyakorlatból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Dobolása rögtön megszűnik, ahogy Nina ujjai az övéit érik, kissé csodálkozva pillant fel a nőre, nyugtalansága azonban még úgy sem tűnik el, mikor összekulcsolja ujjaikat az asztalon. Szeretne bátorítóan rámosolyogni, és csupán egy pillantásával elnézést kérni a viselkedése miatt, hisz tényleg régen csinált már ilyet. Akkor nem volt ilyen ideges, mikor először csókolta meg a nőt, pedig az előtt sem volt olyan sok dolga nővel, és ha rögtön nem is, nem kellett hozzá olyan hű, de sok idő, hogy beleszeressen a félvélába. Ennek ellenére nem felejtette el továbbra sem szívni a vérét, meglehet az utóbbi időben ezt már csak szeretetből tette, kérdés, hogy ezt a nő mennyire értékelte.
- Ne haragudj - fáradt mosoly kerül arcára, mutatóujjával simogatni kezdi Nina kézfejét, miközben halkan beszélni, vagyis pontosabban magyarázkodni kezd. - Csak tudod szerettem volna, ha ez jó lesz. Úgy értem elég régen volt részem ilyesmiben, és Kamilla anyja óta nem nagyon volt olyan kapcsolatom, mint veled. Azt akartam, hogy tökéletes legyen.
Szándékosan nem ejti ki Melinda nevét, igyekszik minél előbb figyelmen kívül hagyni a nőt, aki még így, ennyi idő után is képes belerondítani az életébe. Hihetetlen, hogy eltelt jó pár év, Melinda mégis itt van szinte köztük. Részei a mindennapjaiknak, az álmaiknak, a beszélgetésekben valahogy mindig felmerül a neve. Balázs próbálja kikerülni ezeket a helyzeteket, de ha valami fontos dologra kerül sor, abban százszázalékosan biztos, hogy Melindának is lesz szerepe. Mint például most.
- Mindegy, felejtsd el. Csak érezzük jól magunkat este, az a fontos, hogy itt vagy velem - sokkal kedvesebben szólal meg, vonásai is ellágyulnak. Előrehajolva közelebb húzza magához Nina karját és egy csókot nyom a nő kézfejére, majd még egyszer végigsimít rajta, aztán hátradől, mikor a pincér megérkezik egyelőre csak a rendelt borral és két pohárral. Míg ő azt kitölti, Balázs már sokkal nyugodtabban lélegzik és végignézve Ninán meg kell állapítania, hogy megnyerte a főnyereményt. - Nagyon csinos vagy.
Elmosolyodik, és ezzel így ismét kifogyott a beszédtémából. Szeretne még valamit mondani, hogy ne akadjon meg közöttük a beszélgetés és ne mindig Ninának kelljen kezdeményeznie, de még mindig zavarban van. Ha idegessége el is múlt talán, ez nem. Egyelőre még fogalma sincs, hova nyúljon, merre nézzen, mit mondjon. Úgy érzi magát, mint egy tizenéves suhanc az első randiján, aki azért reménykedik abban, hogy hazakísérheti a lányt, bármennyire is sikerüljön rosszul az este.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nos, ahhoz képest, hogy ez az első randevúja a házassága óta, kifejezetten jól bírja. Úgy értem megvan a gyomorgörcs és az asztal alatt rángatózó lábából elég egyértelműen látszik, hogy ideges, mégsem látta még viszont a reggelijét, ami már egy jó pont. Mindenképpen az, ha egy étteremben ülsz a pároddal és kettőtök közül ő a nyugodtabb. Ez most sincs másképp, Nina érintése ugyan csökkenti kicsit idegességét, az nem tűnik el teljesen. Csak arra vár, hogy a férfi hibázzon és ismét felülkerekedhessen rajta, pánikot keltsen és elrontson mindent. Csupán ezért nem tűnik el rögtön, hiába a puha ujjak érintése. A nő szavaira egy bólintással felel, mosolya egy pillanatra kiszélesedik, tekintetét az asztal közepén összefont ujjaikra emeli. Jelenleg ez az egyetlen dolog, amit fejfájás nélkül tud hosszabb ideig is nézni.
- Eléggé távol áll tőlem ez a dolog. Mármint ez a sok finomkodás, érted - felnéz Ninára, magában gyorsan végigpörgeti az összes eddig együtt töltött percet, visszagondol arra a rengeteg több-kevésbé durva mozdulatra, és ahogy mindez megjelenik előtte, kedve lenne nevetni egyet. Mégsem teszi, Nina ugyanis a kézcsók után elhúzza a kezét és a poharáért nyúl, Balázs pedig, hogy ne üljön csak úgy ott vele szemben, szintén így tesz. Hálásan pislog kedvesére, némán issza annak szavait, a bókra elmosolyodik. Azért van, amit jól csinált. Ha el is cseszte az egész életét a lányáéval együtt, a kapcsolatát legalább jól csinálta. Már nem minden percét, de a legtöbb részét... Talán. Míg ő ezen morfondírozik még mindig elmerülve, némán, addig Nina felteszi egy egymillió dollárt érő kérdését, Balázs mosolya pedig egyszeriben lefagy arcáról. Rögtön eszébe jut meggyötört lánya arca, ahogy a földre esve zokogásban tör ki, majd lelki szemei elé bekúszik Melinda is. Állkapcsa hirtelen megfeszül, a rossz gondolatokat Nina arca fixírozásával igyekszik elűzni.
- Rendbe fog jönni - kezd bele lassan, tekintete gondolkodás közben egyre lejjebb csúszik Ninán. - Azt hiszem. Van, hogy veszekedünk, de igyekszek nem felfújni semmi olyat, ami ne érdemelné meg. Próbálok beszélgetni vele, egyre többet és nyitni felé, hogy ő is megtehesse ugyanezt. Szeretném, ha lassan jóra fordulna minden, nem csak veled kapcsolatban. Egyébként arra jöttem rá, hogy nagyon keveset tudok a családodról, szóval?
Kérdése előtt tart egy kis hatásszünetet, hogy a nő megemészthesse az eddig elhangzottakat, majd ahogy felteszi a kérdést, érdeklődve néz vissza ismét a barna szemekbe, ajkai mosolyra húzódnak.