Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Tudja ő is, hogy az ilyesmi nekem nehéz. Nem a nyelvi akadály, tökre tudok beszélni, a tudás az nem gond. Az akarás már teljesen más kérdés, mert ugye a mentális gát az már nagyon rég óta ott van. De legalább valahogy kiköhögtem.
- Igen? Mármint, komolyan? - Nem tudom, milyen válaszra számítottam, de nem erre. Valahogy megmaradt bennem az az érzet, hogy ha éppen nem veszekszünk, az egy átmeneti állapot, vagy jel, hogy nem sokára úgyis megöljük egymást valami jelentéktelen dolgon. Szóval ettől most rögtön ráncba szaladt a homlokom, nem hittem, hogy ilyen könnyen rábólint.
Nem próbáltam meg elhúzni a kezemet, mikor elkapta, csak pimaszul elvigyorodtam, bámulva a nő arcába pár pillanatig.
- Hm... most hogy mondod... Talán. Esetleg - sóhajtottam színpadiasan. A karjaim széttárva tettem egy fél lépést közelebb és szorosan magamhoz vontam a nőt, az arcom a hajába temetve. Mély levegőt véve szívtam be a samponja illatát, ami mindig egy csomó régi emléket hozott fel bennem, jókat és rosszakat egyaránt. - Hiányoztál, tudod?
Kicsit megemeltem, pár pillanatig a levegőben tartva, mielőtt még óvatosan visszatettem volna a lábaira. Annyira hülye kérdéseket tudott feltenni, szinte akaratlanul ráztam meg a fejemet.
- Nette, neked hoztam. Miért ne nevezhetnéd el? - kérdeztem fennakadva a gondolkodásmenetén a nőnek, hogy amúgy mit gondolt, majd kihúzunk neveket egy kalapból és abból kell választania? Vagy nem tudom.
Figyeltem csendesen, ahogy a szőnyegen ülve kiscsaládot játszanak, majd letettem a seggem én is, nem messze tőlük.
- Boldogultatok azért hármasban?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nette

Láttam az arcán, hogy nem tudja a dolgokat hová tenni, de nem is vártam el tőle, hogy értsen. Nagyon más frekvencián pörgött az agyunk, de valahogy mégis visszaevett minket a rosseb egymás mellé, szóval valamit vagy nagyon jól csináltunk, vagy nagyon szarul. Részletkérdés.
- Hát, reméltem - nevettem el magam kissé kínosan, éreztem is, hogy vörösödik a nyakam, meg szerintem az arcom is, de erre hál istennek nem volt rálátása, mert a hajába toltam az arcomat. Aztán hagytam menni a dolgára, hogy a kutyákkal foglalkozzon, mert az új ebnek megvolt rá az igénye.
- Ja, elég mosolyogós a feje. Reméljük nem tépi le a miénket álmunkban - hunyorítottam gyanakvóan a kölyökre, de az csak lelkesen lihegett, én meg rosszallóan megráztam a fejemet. Ahhoz képest, hogy én anno kutyát sem akartam, most itt volt három is.
- Mint most? Most már van - bólogattam megértően, miközben Nette az ölembe pakolta magát. Én meg zokszó nélkül tűrtem, igaz, az egyik kezem a dereka köré fontam, így csak egy kézzel vettem ki a részemet a kutyák simogatásából.
- Ah, igen, akkor az volt más! Meg sem dícsértem a frizurájuk, tuti sértődés lesz - forgattam meg a szemem, de aztán csak felnevettem, csókot nyomva a nő nyakába. Tudom, hogy megoldotta egyedül, mert rohadtul káprázatos egy emberi lény, de azért tőlem elég szararc egy húzás volt csak így itt hagyni a kutyákkal.
- Hol nem? Oroszország, Kína, Japán. Előtte voltam az Usában, meg Brazíliában, de azt már meséltem. Eeeeh... tapasztalatot, egy két munkával kapcsolatos cuccot, könyveket... asszem talán még csoki is van valamelyik táskában, a japánoknál nagyon sok fura cucc van hallod... - éreztem, hogy kiül a rosszallás megint az arcomra. Nem nekem találták ki azt az országot, meg a - Kapszulahotelek. Ilyen hülye buborékban alszol. Ki találta ezt ki?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nette

- Az én fejem elég nagy, eltart egy ideig, mire leszedi, bőven lesz időd elmenekülni - nevettem el magam, kissé morbid vicc volt, de írjuk annak a számlájára, hogy angol vagyok. Az emberek nagy része úgyis a nagyon száraz és sötét humort társítja a britekhez.
A haját szinte azonnal odébb rázta, mire elvigyorodtam szélesen és újabb csókot nyomtam a bőrére, szinte ugyanott, ahol az imént, csak ezúttal kicsit jobban elhúzva időben.
- Ugye? Szerintem nagyon szép gyerekek. A te szemed örökölték - próbáltam visszafojtani a kitörni kívánkozó kacajt, de nem sok esélyem volt rá, csak meg-megrázkódtam a nő alatt. Mint élő fotelnek, ez abszolút kívül esett a munkaszerződésemen szerintem.
- Jó volt összességében, de tudod, nem annyira látványosságokat néztem megnézni, inkább embereket, meg technikákat, nagyon sok érdekeset tanultam. Például Japánban van egy olyan pálcakészítő, aki már nem használ fát. Egyáltalán. Tökre lesokkolt. - Talán kicsit elragadtattam magam, nem hiszem, hogy Nettét az ilyesmi érdekli, de engem nagyon meglepett. Mármint, Európában ennek nincs kultúrája, mindenki fával próbálkozik szinte. És persze, talán pont ezért, sok embernek nem is jön be az élet ezen a pályán. Telített a piac.
- Vettem, asszony, ha gyanús, hogy van velem valami, kidobhatsz - ciccegtem rosszallóan, de beleegyezően lesunytam a fejem.
A japánokról azt hiszem, nem egyezik a véleményünk, de ez nem volt gond, mert nem kell mindent ugyanúgy lássunk ahhoz, hogy jó párost alkossunk.
- Majd egyszer elviszlek. Nekem nem tetszett, mert nem az én méretem, be kellett húzzam a lábaim. De talán a kétszemélyes nagyobb - gondolkoztam el, az államat a nő vállára téve, úgy figyelve a kutyáinkat. - De. Te.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nette

- Ejj. Ott még nem tartunk - nevettem el magam. Ilyen funkciót nem tanultam a világkörüli úton, pedig úgy néz ki, hogy illett volna. El is fojtottam egy kikívánkozó vigyort, ahogy Nette nyakába nyomtam az arcomat.
Nem csak engem döbbentett meg, hogy már vannak olyan országok, ahol nem a fa pálca az etalon, hanem valami teljesen más, kevésbé természetközeli, de cserébe sokkal strapabíróbb.
- Nem, fémekkel kísérleteznek, főleg ötvözetek, mint ezüst, meg réz, hasonlók. Nagyon furcsa. A pálcakészítő szerint időtállóbb és megbízhatóbb, mint a fa - grimaszoltam. Lehet, hogy csak egy újabb hóbort, amelyik még kifut majd egy pár év múlva, de most igen felkapott, mén pedig nem tudom nagyon hova tenni a dolgot. Egész biztos, hogy én nem állok át erre a módszerre. Költséges és még szkeptikus is vagyok a sikerét illetően.
- Oh, nem szóltál, hogy szeretnéd... - néztem rá kétkedően, hogy ha ez a szíve vágya, igazán említhette volna korábban is, de nem tette. Nekem legalább is biztosan nem.
Furcsa volt, hogy itt volt velem, de az a ó fajta furcsa, az, amit meg tudnék szokni. Bármennyiszer kaptunk is össze az évek során, valahogy mindig visszataláltunk egymáshoz, ennek meg mégis csak jelentenie kell valamit, szerintem. Lehunyt szemmel el is mosolyodtam a csókjaira, de csak akkor pillantottam fel, mikor felsóhajtott tragikusan.
- Arra gondoltam, hogy újranyitom a pálcaboltot a faluban, bár akkor lehet, hogy  egy lakás Magyarországon praktikusabb lenne - nevettem el magam kicsit, de aztán csak vontam egyet a vállamon, a tekintetem a nőn nyugtatva. - Hogy lenne neked jó? Most... most szeretném nem elbaszni, szóval ahogy neked a legkényelmesebb. A többit majd megoldjuk. Ráérsz kedd este?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Még jó, hogy így gondolod, különben költözhetnél össze egy japánnal valahol messze innen, kutyástól - nevettem el magam hangosan. Nem gondoltam komolyan, nem vagyok ennyire hiú a munkámra, annak ellenére sem, hogy néha kapok nemzetközi felkéréseket is, meg interjúkat erre-arra, sőt, konferenciák is vannak, ahol néha kell előadást tartani és már ilyen helyen is voltam. Szóval abszolút lehetnék, de a munkám csak az életem egyik aspektusa és nem a teljes személyiségem.
Ahhoz képest, hogy hónapokat voltam távol, ez nem különösebben érződött a kettőnk közt, ahogy az sem, hogy sosem volt kimondva, hogy esetleg járnánk. Ez úttal legalább is nem.
Láttam, ahogy elszélesedett az a mosoly az arcán és én is éreztem a pozitivitást, kicsit olyan volt, mint mikor gyerekként új könyvet kap az ember. Nálam ez nagy szó.
- Jó. Lehet róla szó, biztos örülnének egy nagyobb kertnek. Az itteni az csak azért van, hogy magadat hitegesd, hogy van a közelben természet - nevettem el magam. Londonban a kert nagyon luxus, esetleg parkokba mehetsz, ahol nagy hely van kutyáknak, azokból sok van. Már, parkból. Nem kutyából. Bár... abból is. - Ha nem öljük meg egymást, akkor majd kiadom ezt bérbe.
A kedd rövid úton le lett szavazva, de indok is volt rá, hogy miért, így nem ellenkeztem, csak rábólintottam a dologra. Nyilván vannak neki is kötelezettségei, azokat szem előtt kell tartani.
- Akkor szerda. Arra gondoltam, elmehetnénk randira. Olyan... rendesre, tudod. Nyakkendővel, meg puccos étteremmel - vonogattam meg a szemöldökömet, de aztán csak lesunytam a fejem zavartan. Nem erre vagyok én kitalálva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nette

- Ismerlek én, éreztem valahogy. Az lepne meg, ha egyszer azt csinálnád, amire megkérlek - nevettem el magam. Nem gondolom, hogy ezzel baj lenne, szeretem, hogy önálló és nem kell mindenre bólogatnom. De azért az életben egyszer-kétszer már örültem volna neki, ha boldogulunk és nem öljük meg egymást.
- Ne kiabáld el, lehet, hogy holnap megfojtasz álmomban, annak örömére, hogy végre hazaevett a rosseb - grimaszoltam, jelezve, hogy azért előre inni a medve bőrére felettébb botor dolog. De most már én is szerettem volna elhinni, hogy kicsit felnőttünk a feladathoz, tudunk mi már együttműködni és lehetőleg nem megölni egymást. Inkább hagytam, hogy hozzám bújjon, magamhoz is ölelve gyengéden.
- Iiigen? Nincs azzal baj, szerintem - néztem rá szintén felvont szemöldökkel, a zavar a kettőnk arca közt pingpong labda módjára pattogott oda-vissza. Aztán lesunytam a fejemet, hogy megszabaduljak a szégyellősségemtől, vagy legalábbis átirányítsam valami más irányba és ne Nette arcába sikoltson bele rögtön. Neki viszont nem tetszett ez az ötlet nagyon, szóval rövidesen visszaterelte a tekintetem magára.
- Oh... - kezdtem volna szabadkozni, hogy igazából mindegy is, mert nem fontos, meg nem direkt volt, de aztán javasolta helyette a mozit, nekem pedig kiült a lelkesedés a vonásaimra. A csókkor pedig közelebb húztam magamhoz, lelkesen viszonozva azt. Talán mégsem annyira tragikus hazajönni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Még gyakorlatilag a világomról nem tudtam ébredéskor, de az nem állít meg semmiben. Én szóltam előre, hogy eljövök akár egyedül is, de az üzlethez vennem kellett ezt-azt, meg ha már itt vagyunk, akkor kicsit körbe is lehet nézni. Nagyon furcsa portékák fordulnak meg az efféle helyeken. A kávés termoszba kortyoltam, majd Nette felé nyújtottam.
- Én állítom neked, hogy amúgy egyesek sárkánytárgyával gondozzák itt a veteményest. Abszolút nem higiénikus, de mástól tuti nem nő ekkorára az a burgonya! - meredtem az egyik idős hölgy pultjára. Az részletkérdés, hogy húsevők trágyáját nem használjuk, de Gizi nénit nem lehet csak úgy ilyen határok közé szorítani. - Komolyan, két sarlót elkérni hat szál murmánc szőrért! Rablás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Neeeem, nem egészen, az befolyásolhatja a tápanyagtartalmát, meg rengeteg baktérium és parazita kerülhet a növényre, mert a sárkány más állatokat eszik. Amik komoly betegségeket okozhatnak, ha megeszed utána azt a krumplit - ingattam meg a fejem tudálékosan. Nyilván, ezt nem mindenki tudja, nekem sem kellene, de mégis tudom. Mert egy gyíkgyerek voltam, aki lexikonokat bújt videójátékok helyett. Inkább felé nyújtottam a termoszt, hogy igyon kávét. Talán kicsit el is ragadtattam magam, mert érzem, hogy kapaszkodik belém, szóval lassítottam egy bocsánatkérő mosollyal.
- A göndör lánnyal az a baj, hogy a halott hörcsöge hamvait is főnixhamuként adja el neked, ha nem tudod, mit keresel - horkantam fel, de nem különösebben mérgesen. - Hol?
Mert nyilván ránéztem a barátnőmre, aztán teljesen elvesztettem a fonalat, hogy merre is haladunk, vagy mit mutogat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Akár lehet is, nem? Nem ismerem ennyire, nem tudnám megmondani - nevettem el magam kissé, ahogy fáradtan körbepillantottam. Persze, régen kb ennek éltem, nem viselt meg ennyire a korán kelés, de az már régen volt. Már sokkal kevésbé vagyok lelkes és meggondolatlan. Hagyom, hogy a nőm a kiszemelt árus felé vonszoljon, bár a nénik lépten-nyomon tettek valami megjegyzést.
- Nyilván csak és kizárólag tisztes, etikus forrásból - sóhajtottam, majd megszorítottam finoman a kezét. Ezek a helyek nem feltétlenül arról híresek, de ami igen, az meg jobbára túlárazott.
- Majd megyek én is - mosolyogtam rá, csókot nyomva a hajába, majd hagytam, hogy menjen a dolgára, én addig kiválasztottam pár főnixtollat és pár egyértelműen hamis egyszarvúszőr tanulmányozása után arra jutottam, hogy emiatt majd felkeresem az ismerősömet. Még pár dolgot különböző üvegekben a táskámba süllyesztettem, de a tekintetem vissza-visszatért Myrára.
- És ezzel mi a terved, királylány? - nyújtottam a kezem a kosárért, hogy nem kell neki cipelnie, majd én viszem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Az öregúr persze rögtön felháborodott, hangosan és látványosan, hogy márpedig nála minden eredeti. Saját tapasztalatból mondtam, hogy nem az. Épp most fogtam meg a lószőrt, ami legfeljebb festményen látott unikornist. Talán éppen ezért adott a bácsi kedvezményt, amiért én hagytam pár plusz knútot neki a pulton, mielőtt Nette után indultam volna.
Valószerűtlen látvány, ahogy ott szortírozza a gyümölcsöket, de el tudtam volna nézni órákon át, de nem hiszem, hogy ennyi időnk lenne.
- Mindkettő nagyon jól hangzik, bár az utóbbi szerintem jobb lenne a te hasadon - forgattam meg a szemem látványosan, majd odahajolva csókoltam meg futólag. Épp elég volt így is, hogy a mellettünk álló néni megjegyezze, ezek a mai fiatalok milyen gátlástalanok.
- Igen, de mentségére szóljon, hogy csak a labdát kereste... - emeltem meg a kezem, hogy bizony, az egy véletlen volt és nem direkt tépett lyukat rá. - Nagyon remélem, hogy nem itt szeretnéd felújítani a ruhatáram. Bár nézd, milyen szép az a csipkés dísztalár. Biztos nagyon jól állna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Ezt neki mondd, ne nekem - nevettem el magam. A néni csak még inkább rosszallóan nézett, majd a kosarát a vesémbe vágva hagyta el a helyszínt. Meg is ingattam a fejem rosszallóan.
- Jaj, persze, rögtön kettőt is szeretnék felpróbálni - mosolyogtam, meg is nézve a talárt közelebbről. Ő elém emelte a darabot. - Fúj. Nem szép.
Grimaszoltam is, majd eltoltam óvatosan a kezét.
- Csodásan, persze. Csak akkor, ha te meg felveszed azt a másikat - mutattam egy kiemelkedően ronda otthonkára. Legutóbb egy nénin láttam ilyet, de már neki sem állt jól. Nette elindult a zene irányába, én pedig a kosarával együtt követtem őt arra, mielőtt eltűnik szem elől. A  kezemet a derekára csúsztatva dülöngéltem vele együtt. - egész jók, nem gondolod?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Nettém

- Hát valóban nem. Várj, mindjárt elszegyellem magam - forgattam meg a szememet hirtelen, mert azért ez túlzás volt. Lehet nekem jót tenni, csak nem egyszerű, brit vagyok. Nehéz minket lenyűgözni. - Pedig akkora zsebei vannak, simán beleférne a paradicsom.
Még biztatóan bólintottam is egyet, hogy bizony, a kertészkedésre jobb ruhát keresve sem fog találni.
A nénit és az ő elátkozott standját hátra hagyva az irányt a zene felé vettük, ahol Myra egészen bele is feledkezett a rögtönzött koncertbe.
- Nem, nincsen tervünk estére. És azt mégis hogy szeretnéd, elraboljuk őket, vagy mint őrült groupiek, követjük? - nevettem fel, majd a fejem az övének biccentettem. Egy pár pillanatig ácsorogtunk így, aztán ő felpillantott rám, én viszont továbbra is a zenészeket néztem.
- Tiszteletreméltó főispánnak - közöltem pókerarccal, majd elnevettem magam komolyan nézve Nettére. - A párom jól hangzik. A lakótársam túl komolytalan, azt nem kérem.
Pár pillanat csend után, mint egy mellékesen megjegyeztem:
- Nem tudom a gyűrű méreted. Amúgy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Nettém

- Oh! Igen, az működhet - nevettem el magamat, észlelve utólag, hogy nem igazán voltam logikus a reakciót tekintve. - vehetünk tőlük lemezt, ha gondolod, jól játszanak.
A zsebembe is túrtam a tárcám után, hogy előkerítsem, mert ugye úriember vagyok, ha az asszony akar valamit, én rögtön megveszem neki. Igaz, hogy jó eséllyel ő jobban keres nálam, de nem az a fajta pasi vagyok, akit ez zavar.
- Hát ez nagyszerű - ingattam meg a fejem egy világnagy sóhajt követően. Nyilván, nem hord gyűrűt és egy nyaklánc praktikusabb, de _ki a faszom jegyez el egy nőt egy nyaklánccal_. Az orrnyergem masszírozva bólintottam párat, hogy persze, logikus.
- Majd észben tartom. Nyaklánc. Garbó - ismételtem a szavakat gépiesen, mintha nekem is rögtön ez jutott volna eszembe. Nyaklánc. Az.
A kezét fogva hagyom, hogy tovább kalauzoljon az árusok sorai között.
- Persze, egy lángost. Vagy kettőt. Azon túl? Nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Az apró nagy csörömpöléssel landolt a gitártokban, a párocska meg hálásan bólintott. Én csak elmosolyodtam a gesztusra, hogy ilyenre is képes és nem csak beleköpött a tokjukba. Egy időben ezt sem tartottam volna kizártnak, bár lehet, hogy abban az időben kicsit sértett voltam.
- Hm? Semmit - ráztam meg a fejemet szórakozott mosollyal. Nem mindig tudjuk egymást kezelni, de értékeltem a gesztust is, hogy észrevette a hirtelen kilengésemet. Nem mindig tudom én sem hova tenni a saját érzelmi világom, szóval nem hibáztatom, ha nem ért.
- Milyen előzékeny vagy! Nem hiszem, de rád bízom a döntést - nevettem el magam, hogy aztán előre tessékeljem, válassza ki ő először, mit kérne, én meg majd fizetem, mert ha erre sem vagyok jó, akkor pontosan mire is? - Most örülhetünk amúgy, hogy csak négylábú gyerekeink vannak, különben vinni kéne haza ajándékot. Tragédia.
Nyilván nem bírná ki az államháztartás, hogy valamit hazavigyünk nekik. Ez már csak ilyen. Igazából jobban belegondolva a kutyák is megérdemelnének némi szuvenírt.