Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Konkrét elhatározás azt hiszem, hogy nem volt a sátrazást illetően. Terveket legalábbis biztosan nem szőttem, hogy akkor majd én itt a hidegben fogok a ponyvával szenvedni. Viszont nem bírtam már elviselni a gondolatát sem annak, hogy megint bejön valaki, hogy az ő pálcája nem működik megfelelően, ihajj-csuhajj, segítsek már neki. Elég volt.
- Szerintem ezt nem így kell felállítani - közöltem a lány felé pillantva, kissé összevonva a szemöldökeimet, miközben fordítottam párat az anyagon, de így sem tűnt kevésbé helytelenül tartottnak.
Mély levegőt vettem, összességében nem volt annyira hideg, mint amennyire számítottam rá, de már bőven volt hó, amiről visszaverődtek a napsugarak, bántva kissé a szememet is. Szóval hunyorogva néztem ismét a lányra, hogy ilyenkor mi a szar van.
Még legalább öt percre való türelmem volt, mielőtt leülök az anyagra és meredek a közeli erdődre, hogy mikor száguld ki onnan egy medve és szed miszlikre.
- Miért pont Norvégia? - Ez a kérdés már többször is felmerült bennem az utazás során, de ezidáig nem tettem fel, így válasz sem érkezett rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A lány úgy sétált az életembe majd ki belőle, mintha ez teljesen természetes módja lenne az emberi kapcsolatok kezelésének. Most is csak belibbent, majd közölte, hogy megyünk Norvégiába sátorozni. Az én táskám is nem messze tőlünk hevert a hóban, mintha a tulaja egyáltalán nem törődne vele.
- Azt mondod? - kérdeztem, nem kevés szarkazmussal a hangomban, de aztán ketten már sikerült megtalálni a megfelelő pontokat. Én addig már össze kezdtem állitani a tartószerkezetet. Ez már jobban ment.
- Nem tudom, szerintem jól nézek ki rajta, nem értem mi bajod - néztem a vállamra, amit kicsit megbökött. Abban igaza volt, hogy elég nagy volt itt a csend és a nyugalommal sem volt baj, de attól függetlenül, nem értettem ezt az egészet. 
Elég csúnyán nézett rám, közölve, hogy a cipője is beázott, mire rezzenéstelen arccal pillantottam fel rá. Megfogtam a felém nyújtott kezét, majd feltápászkodtam és befejeztem a sátrat. Megbűvölt darab volt, amiben már most jobb volt az idő, mint idekint.
- Befelé, mielőtt megfázol! - Lehet, hogy önfejű, de kedveltem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Vagy nem vette észre vagy csak nem akarta észrevenni a szarkazmust, de talán jobb is volt így. Nem kellett veszekedni, közvetlenül azután, hogy ideértünk. Mert nem sok időt töltöttünk el ezen a havas tisztáson, mióta megjöttünk, én pedig kissé... megkönnyebbültem?
- Ez nem csak a sátorral van így - tettem hozzá, túl magas labda volt ahhoz, hogy kihagyjam. A pillantásom akaratlanul is Nettére vándorolt, még a szemöldökvonogatásból is láttam egy keveset, mielőtt még befejezte volna. Pedig ez viszonylag hamar megtörtént. Hagytam, hogy felsegítsen, aztán ténylegesen kezdett alakot ölteni a hálóhelyünk, aminek épp ideje volt, mielőtt még megetetem egy rénszarvassal. Myra elégedett vigyorral is mászott be, én pedig követtem, az elárvultnak tűnő, majdnem átfagyott táskát is magammal vonszolva.
- Csak sikerült megoldani. Ha valaha ilyet tervezel,  szólj, hogy előtte tanuljak meg varázslattal sátrat állítani! - Egyszerre volt pánik, felháborodás és majdnem nevetés a hangomban, mert ez így sok dolog volt, de nem éppen elbűvölő és lenyűgöző. Nem, mintha ilyenekkel kéne foglalkoznom, természetesen nem érdekel.
- Leginkább? Nagyon. A családom rajtam keresi a hülye ikertesóm, aki akármelyik bokor alján is feküdhet, amilyen finom lélek. Mindenki piszlicsáré indokokkal b.zerál, hogy miért cseréljem a pálcáját újra, csak elegem van az emberekből - fújtam ki a levegőt lassan és hangosan az utolsó mondat előtt, mielőtt ténylegesen felhúzom magam a történteken. Pedig újabban igenis közel álltam hozzá, hogy kiboruljak. Én is a hálózsákom nyomorgatását kezdtem el, mikor Nette felém nyújtotta a dobozt, amire megdermedtem a mozdulatban és csak félig lesütött szempillák alól néztem.
- Az... csokoládé? - a hangomban valami forrongott, fél úton a keserűség és a düh között, miközben eltűrtem egy tincset az arcomból idegesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nette fejben kissé talán máshol járt, nem is igazán forszíroztam, hogy megértse az iménti utalást. Azt sem tudom, hogy miért hagyta el a számat, de valami komolyabb oka kellett legyen, különben csendben maradtam volna, mint az esetek nagy többségében.
Inkább mind a ketten bekúsztunk a sátorba, még egy kis havat is kisöpörtem, mielőtt összehúztam volna magam után a ponyvát. Nem akartam minden időmet itt tölteni, de megfagyni sem.
- Ez mondjuk vitán felül áll, tényleg lassabb és macerásabb, mint mikor pontosan tudod, hogy mit kell csinálni. - Szemem sem rebbent, első sorban nem is az ő tudását minősítettem, sokkal inkább a sajátomat. Inkább rendezkedésbe fogtam, lassan kisimítottam a saját hálózsákomat is, amit nyár óta nem használtam, akkor is csak, mikor azért a yeti szőrért mentem Nepálba.
A családi helyzet vázolása után nem sokkal megfagyott a hangulat, sikerült mégiscsak lejegelni, mert Nette átnyújtott egy doboz csokit, nekem pedig elkezdett az agyam durrogni, mégpedig egyre hangosabban.
- Egész biztosan az, ebben nem kételkedem - közöltem fagyos hangon, miközben vettem egy mélyebb levegőt, reménykedve, hogy nem kattan el az agyam, de az izmaim összefeszültek és a hálózsákom elkezdett rezegni, mint amit ingat a szél, pedig ez jelen pillanatban lehetetlen volt jelen pillanatban.
- Nem is érted, mi a gond, igaz? Nette! Figyelsz te egyáltalán bármikor is rám? - míg az előbbi mondat inkább csalódott volt, a második során egyre emelkedett a hangom, miközben a kezem a combomra csúszott. - Mert jelen pillanatban rohadtul úgy tűnik, hogy szarsz bele az egészbe!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A helyzet sokkal gyorsabban harapódzott el, mint ahogyan azt bármelyikünk is gondolta volna. Eleve, ha így futunk neki az együtt töltött időnek, gondolom inkább megejtjük otthon és nem jövünk el miatta az isten háta mögé. Helyette mégis itt voltunk és én igyekeztem higgadt maradni, mégsem sikerült. Úgy éreztem, hogy komolyan nem érdekli mi van velem, csak kellett valaki Kolos után, aki figyel rá és aki elfoglalja, mikor éppen túl sok a szabadideje.
A csoki nagy csattanással vágódott a plédekre, ahogyan nála is elszakadt a cérna és a szemöldöke is a magasba csúszott.
- Mi bajom van?! Most komolyan képes voltál megkérdezni, hogy mi bajom van?! - A hangerő folyamatosan emelkedett, nem volt a kiabálás közelében még, de lehetett érzékelni, hogy ez nem egy higgadt társalgás. Nette széttárta a karjait dühében, talán tanácstalanságában, nekem meg reszkettek az ujjaim a combomon, így ökölbe szorítottam a kezemet és mély levegőket véve próbáltam legalább az erőm kordában tartani. - Velem ellentétben?!
Ha nem ilyen rohadt alacsony a sátor, egész biztos, hogy talpra ugrottam volna, de így csak előrébb dőltem, sose lehet benne biztos az ember, hogy jól hallotta.
- Az esetleg eszedbe sem jutott, hogy azért, mert kettőnk közül nem én voltam, aki elment és összeszedett egy komoly kapcsolatot? Hogy lehetsz ennyire kib.szottul vak?! - most már tényleg ordibáltam és a kezem akaratlanul is megemeltem, majd visszaejtettem magam mellé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Lassan már Nette hangja is emelkedett és nem csak én voltam a kettőnk közül, aki hangosabb volt a kelleténél. Attól már nem kell tartanunk, hogy túl sok állat maradt a környéken, mert szerintem a hangzavar már mérföldekre elijesztette őket.
Én remegtem a dühtől és ez nem akart alábbhagyni, de ő sem akart elcsendesedni, sőt, egyre inkább idegesnek látszott. Az ujjai már kezdtek elfehéredni attól, ahogyan ökölbe szorította őket. A körmei a tenyerébe mélyedtek, de a tekintetem nem időzött soká a kezén, az arcára meredtem inkább helyette. Az állkapcsa megfeszült, ahogy ő is közelebb hajolt, szinte éreztem a lélegzetvételeit az arcomon.
- Szuper, akkor kettőnk közül csak te élsz érzékszervi károsulással! - sziszegtem ezúttal, az arcizmaim mind megfeszültek, ahogy egy pillanatra még közelebb hajoltam, de aztán felegyenesedtem. Nem küzdeni akartam vele, csak azt, hogy megértse a helyzetemet.
Közelebb csúszott, én pedig nem tettem semmit, csak szinte zihálva meredtem a helyre, ahol még az imént ült. Éreztem, ahogy a kezem után nyúl, de ismét engedtem, hogy hozzám érjen, egy nagyot sóhajtva és a talajt bámultam.
- Igen? Én nem akarok veled veszekedni, csak... - lassan fújtam ki a levegőt, a kezem elhúzva az arcától és óvatosan az ujjai köré fontam őket. - Egyszerűen csak nem tudom elviselni, hogy ki-be járkálsz az életemből, tudod?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A düh olyasmi volt, aminek csak ritkán engedtem utat. Egyszerűen nem akartam, hogy olyan legyek, aki folyton ordibál, dolgokat tör össze, meg hasonlók. Nem viseltem jól az ilyesmiket. Most is szinte minden ízemben remegtem a feszültségtől, míg Nette is egyre jobban bepöccent. Aztán történhetett valami, mert egyszer csak, mint akinél elvágnak egy cérnát, elhallgatott. Én pedig nem tehettem mást, mint, hogy szintén befogtam, a fejemet kissé leszegve és bámultam a talajt.
- Kellett volna? Jól elvoltatok, gondoltam nem kell pluszba a stressz - vontam meg a vállamat, de a kezem még mindig remegett. Nem ez volt az első alkalom, hogy egy helyzetben nem érzem jól magam, de nem akarok szólni miatta. És alighanem, nem is az utolsó.
A kijelentésre összevontam a szemöldökeim, éreztem, ahogyan az értetlenség kis barázdákat szánt a homlokomra. Mégis hogy érti azt, hogy "szerves része lesz az életemnek?"
- Nem értelek Nette - közöltem őszintén, a kezem visszahúzva az  ölembe, nagyjából azzal egy időben, hogy a hajamba szántottak az ujjai. Erre persze képes voltam rögtön felkapni a fejemet és csúnyán nézni, de a szám sarkában azért ott ült az a mosoly. Lepillantottam én is a cuccomra, majd lazán rántottam egyet a vállamon. Igazából nem volt annyira fontos, ki lehet mosni, ha egyszer hazamegyek.
- Szerintem ebbe nem halok bele... - állapítottam meg csendesen, miközben kicsit letöröltem a hólevet. - De ha beázott, a te hálózsákodban alszom!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A válaszom erre egy egyszerű vállvonás volt. Sosem voltam az a zseni, ha a nehéz érzelmi helyzetekről volt szó, igazából leginkább szerettem az olyat elkerülni. Valahogy mégis mindig megtalált.
- A barátok sem osztanak meg mindent egymással - helyesbítettem kissé, rántva egy egészen aprót a vállamon. Egyikünk sem volt egyszerű jelleme és talán ezért is oldottuk meg a gondjainkat néha kissé nehezebben a többieknél - vagy egyáltalán nem.
A felvetés összességében nem volt rossz ötlet, nekem sem ártott a levegőváltozás, talán most is ezért voltam itt. Hogy egy kicsit kifújjam magamat és ne kattanjak meg teljesen a falusi atmoszférában.
- Én csak... nem akarok zavarni. Hogy megy az edzés? - kérdeztem kissé habozva, mert tudtam, mennyi idejét öli bele és hogy ez fontos neki. Mint ahogyan nekem is fontos a munkám.
Sikerült összetotyognia a hálózsákomat a hólétől szutykos csizmájában, amiért lehettem volna dühös is. Helyette csak egy gyors mozdulattal nagyjából letöröltem róla a hólevet, majd közöltem a "fenyegetést". Nette el is keseredett, pedig már megszárította egy gyors bűbájjal, én pedig megcsóváltam a fejemet.
- Látod? Soha, semmiről nem szólok elég időben! - nem kevés önkritika volt a hangomban, de aztán vetettem egy egészen ragyogó mosolyt a lányra, az ajánlata hallatán. - Igazán hízelgő. Még meggondolom estig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem úgy értettem, az esetek nagy többségében nem zavart meg semmiben. Ha mégis, akkor meg általában finoman a tudtára adtam. Akadtak ilyen esetek, például ha megvolt az isteni szikra a munkában. Nem konkrétan vele volt a baj, hanem úgy azzal a ténnyel, hogy nem vagyok egyedül és nem tudok koncentrálni. Szóval grimaszoltam egy kicsit arra a bosszús pillantásra.
- Nem, azt nem egészen így tenném. Nekem is szoktál hiányozni, oké? - horkantam fel, kissé kínos volt így elővezetni a dolgot. Mert ugye nekünk ilyen érthetetlen kapcsolatunk volt, fura hullámvölgyekkel.
Az edzés miatt legyintett, nem volt hajlandó szót ejteni róla, amire kissé meg is lepődtem, de nem akartam semmit erőltetni. Ha akar, majd úgyis mesélni fog róla, kettesben vagyunk a semmi közepén, nem különösebben akad zavaró tényező.
- Igen? És mégis mitől lenne boldogabb a sértett lelked? - kérdeztem felkuncogva a sértett hajdobálás láttán. Ugyan el tudtam volna nézni még egy kicsit, ahogy vetkőzik, de helyette emlékeztettem magam, hogy nekem sem ártana  könnyíteni az öltözéken. De a sátor megint csak nem az én mozgásteremre lett szabva, szóval kissé frusztráltan szisszentem fel, mikor a kezem a ponyvába ütközött, ahogy a kabátból próbáltam magamat kitornászni. Valamikor ekkor dobta be Nette a gyerek témát, meg is dermedtem a mozdulat közepette egy pár pillanatra, meredve rá hatalmas szemekkel, mint egy őz a reflektorba. Aztán a mosoly láttán végre ki mertem fújni a levegőt, amit észre sem vettem, hogy bent tartottam addig.
- Persze, rögtön kettőt szeretnék, ha lehet! Az egyik fiú legyen, a másik lány, mert az egyneműek ölik egymást, túl sok energia! - kezdtem lelkes elemzésbe. Nem mintha terveztem volna, hogy nekem a közeljövőben családom lesz. Bár, azt sem terveztem, hogy Norvégiába jövök. Jobb lesz, ha nem bocsátkozom elhamarkodott feltételezésekbe. - Miért, te hányra gondoltál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Talán hozzátehettem volna, hogy nem csak néha, de nem akartam teljesen kiadni magamat. Ha voltak is érzéseim  rendesen - ami mostanság nekem is eléggé zavaros tudott lenni -, nem ez az a hely és alkalom, amikor meg kéne beszélni őket.
Felhorkantam a válaszra, sőt, még a szemem is megforgattam kicsit, jelezve, hogy ha ez vicc, akkor abból is a nagyon szar fajta, mert én ebben semmi nevetésre adó okot nem találtam. Szóval lassan realizálnom kellett, hogy Nette tényleg komolyan gondolta ezt, így csak egy aprót biccentettem.
Csak miután ki sikerült magamat gyötörnöm a kabátomból a sátor egészen behatárolt méretein belül is, figyeltem igazán a lányra ismét. A pillanatnyi döbbenetet leküzdve fújtam ki a levegőt, majd a magam részét is hozzátettem a kis eszmefuttatáshoz, mielőtt hanyatt dőltem volna a kiterített hálózsákon, a kabátomat a fejem alá gyűrve.
- Elsőre akár nekem is, csak azt mondom, hogy az egykékkel általában akad gond - vontam meg a vállamat, bár én magamon ezt nem tapasztaltam, mert ott volt Ren, akivel bár nem jöttünk ki túl jól, de mégis a testvérem. A névötletre kissé felnevettem, majd a karjaim kissé széttárva intettem, hogy na, akkor feküdjön már ide, nem fogom bántani. Ölelést akart, nem? - Családot? Szerintem valahol a lelke mélyén mindenki akar. Filozofikus szarságnak hangzik, de így van. Az ember társas lény. Te sosem gondoltál még rá?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem tudom, hogy a csokis dühöngéstől hogyan is juthattunk el a gyerek témáig, de egy kicsit ijesztő számomra az egész. Normális, ha ilyen gyors váltások állnak be egy beszélgetésben? Pláne olyan emberrel, aki így vagy úgy, de fontos neked.
- Az biztos. Az ikrekkel is sok a baj, én csak tudom. De mikor kicsi a korkülönbség, az jó... legalábbis, úgy tudom. - Leginkább csak könyvekben olvastam ilyenekről, meg nagy ritkán előkerült egy-két beszélgetésben, ha olyannal volt dolgom, aki családos volt már. - Nekem is.
Nette a karjaim közé fészkelte magát, én pedig átkaroltam óvatosan. Azért, nem pont így képzeltem el a sátrazást, legalábbis, hogy a samponja illata ilyen intenzíven tolul majd az arcomba.
A kérdésre hümmögtem pár pillanatig, jogos volt. De nem olyan fajta voltam, aki olyan lelkesen kergeti az igazit.
- Néha jó lenne, persze, de annyira a kergetés része nem nekem való. Mi van, ha mondjuk megvan álmaim nője, csak mással van? Volt. - húztam el a szám rövid hezitálás után, veheti célzásnak is, ha szeretné. Voltak nekem is nőügyeim, de nem túl gyakran és olyankor sem reklámoztam túlságosan.
Nem lehetett egyszerű Myra élete sem, ilyen szempontból örültem neki, hogy nekem csak félvér volt az összetétel, nem valami elfogult aranyvér-függők.
- Persze, hogy nem, ez nem olyan, mint mondjuk egy szobanövény, hogy majd ha elég volt a csávóból, csak hozzávágod, hogy húzz el a fikusszal együtt - nevettem fel kicsit, mert a régebbi Myrából simán kinéztem, hogy megrepteti a növényt. - De. Biztosan az lenne.
Az egyik kezem elvéve a bordáiról az arcára csúsztattam és finoman megcirógattam. Ha kevésbé lett volna nyakatekert a póz, lehet, hogy meg is csókoltam volna.