AnaisElegáns, fekete kötött pulóvert visel, nadrágját még köténnyel védi, hisz a pult mögött áll. Már nem szolgál ki, csak egy-két ember lézeng a csárdában akikkel Samu könnyedén boldogul. Nikolai kezében egy megrendelőlap, amire szaporán húzogatja a strigulákat és írja a számokat, miből mennyi kell.
Jól megy a sora mostanság, a kedve is jó, ahogy azt el lehet várni mikor az ember sikeres. Dúdolja a gramofonból szóló dallamot, néha pedig felpillant, az ajtó irányába tekint.
Mikor végre feltárul a bejárat és megpillantja újdonsült kedvesét, sármos vigyorra húzódnak ajkai. Szemeit le sem veszi a vörös démonról, aki ezen az estén hozzá érkezett.
Ellöki magát a pulttól, kezéből letesz mindent és még a kötényt is lerántja magáról egy mozdulattal. Szavak helyett cselekszik, kilép a helyéről és Anais elé sétál.
Jobbjával végigsimítja arcát, ujjai a füle alatt állapodnak meg. Mosolyogva néz a lány szemébe, majd üdvözlésképp gyengéden, de a hozzá illő határozott mohósággal csókolja meg.
És nem hívtunk senkit. 
