Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Körülötte mindenki hangos, ujjong, élvezi az az estét, beszélget, kacag. Ő viszont csöndbe burkolózik. Csak figyeli, csak nézi az eget. Szemeiben megjelenik a színes szikrák tükörképe. Ha tehetné akkor elnyújtaná a pillanatot, megtenne bármit azért, hogy még ne legyen vége, még egy kicsit élvezhesse. De nem tehet semmit, így az utolsó durranások lassacskán elhalnak, és a tömeg oszlani kezd, anyák kiabálnak gyerekeik után, fiatalok nyúlnak az egyre csak ürülő üveghez. Karolina lepillant a kezében a pohárra, kihörpinti a maradékot. Vége. Ez az éjféli pillanat is elmúlt. Jobb kezében szorongatott poharát leereszti, így az enyhén nekiütődik a mellette állónak. Nem zavaró, a szőke is épphogy csak észreveszi. Ám ahhoz pont elég, hogy felemelve fejét rápillantson. Kisimítja arcából a pár kósza tincset. A tömeg már megindult őt is magával húzva, mikor érkezik a felismerés szikrája.
Végig itt állt mellette, végig egy hajszálnyira volt tőle, és egyikük sem vette észre a másikat. Most azonban arcára mosoly kúszik. Megállapítja, hogy főnöke arca mennyivel barátságosabb, ha nevet, ha mosolyog. Mintha egy másik ember lenne. Úgy emlékszik erre már a múltkor is rácsodálkozott az irodában, de itt most egészen más. Az intésre ő is zavartan felemeli jobbját. Nem igazán hallja, amit a férfi mond, de kit tudja következtetni, erősen koncentrál.
- Önnek is! - kiáltani próbál, de úgy érzi hangját elnyeli a körülötte morajló tömeg, ami sodorja őt is egyre messzebb és messzebb. Ekkor veszi csak észre, hogy jobbjában még mindig ott a végig szorongatott pohár. Valószínűleg ezzel intett Osztrovszkynak is. Felnevet, csengő kacagását csak körülötte hallják, de tekintetével még mindig a férfi szürke szemeit figyeli. Most nem szégyelli magát a pezsgő miatt, most különös boldogság keríti hatalmába. Majd holnap ráér szégyenkezni. Egy utolsó mosollyal elszakítja tekintetét a – most már – ismerősnek mondható szemektől, és lágy mosollyal az arcán indul, hogy végre megtalálja Elizát a sodró tömegben.

//Köszönöm szépen a játékot!^^  //

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Fürkésző szemekkel figyeli barátnőjét, ahogy az elmeséli legújabb Ethan-élményét. Csak bólint egyet, hogy felfogta, ő ugyan más módot választana ennek a dolognak az elrendezésére, de Elizához ez tökéletesen illik. Úgysem tudná megállítani. A cuki szóra kicsit kinyújtja a nyelvét, nem szereti, ha így nevezik, de Lizától még ezt is elviseli.
- Jó, jó, törd el mindened, csak siess már! - sürgeti idegesen pillantgatva, mikor a rellonosnak be nem áll a szája. - Persze azért nem gondolom komolyan, csak menj! - küldi beljebb, majd amint Eliza belép a nyitott ajtón elfoglalja az őrhelyét. Hallja, amint a lány kérdezi, hogy van-e itt valaki, és oda is fordul az ajtóhoz, hogy hallja az esetleges választ. Senki, kifújja a levegőt egy enyhe megkönnyebbüléssel, de a pulzusa még mindig az egekben van az izgalomtól.
- Fogalmam si... - kezdené mondani, de egy másik hang félbeszakítja. Nem, komolyan nem lehet ennyire béna, hogy nem vette észre a rellonos prefektát. Most pár pillanatig csak elkerekedett szemekkel hápog, mielőtt megszólalna. Felesleges lenne tagadni bármit is, és amúgy sem hazudik jól, akkor a szőke inkább néma marad. Kivéve persze ha nagyon szükséges, akkor tud ő kreatív lenni. Szemei Michelle felé villannak egy mérges tekintetet küldve a rellonosnak. Na igen, nem igazán ismeri, de egyelőre nem zárta a szívébe a szőkét. Meg úgy az egész családot.
- Legközelebb már tudjuk hol keressük – morogja, majd beljebb lép. Ő aztán nem hagyja annyiban. Igaz, hogy Liza rángatta bele ebbe, de nem fogja itt hagyni egy Saint-Venant martalékaként. Karjait maga előtt keresztbe fonva áll az igazgatói ajtajában, tekintete a két lány között repked. Ha most egy kicsit is hallgatna a józan eszére, akkor szépen kiosonna, amíg a zöldek tüzet fújnak egymásra, de ő nem az az alattomos fajta. Az persze azért eszébe sem jut, hogy megmondja a nevét. Elege van már a büntetésből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Pénteken izgágán várta, hogy végre elszabadulhasson az utolsó órájáról. Kivételesen nem a faluba rohan, nem a hivatalba, nem egy újabb adag papírt cipel le, amit nem bírna el bagoly. Nem. Messzebb utazik, a fővárosba, ugyanis a hétvégére remek programot talált magának, hogy lekösse hirtelen támadt szabadidejét. Félix-szel még egy családi ebéden ismerkedett meg, mikor bátyja elhozta Franciaországból származó jóbarátját is. Félix most ide látogat, de Balázs éppen nem ér rá a hétvégén, így a szőkeség biztosít neki társaságot. Nos, a francia fiatalember határozottan az a valaki, akiért megéri csiszolgatni az ember nyelvtudását, mint ahogy ezt Karolina nem is felejtette el sohasem az orra alá dörgölni. A férfiú igen nagy szoknyapecér hírében áll hazájában, bátyja elmondása szerint. A részben a családnál, részben a városban császkálva töltött hétvége után most a levitás a vonat mellett áll, hiszen vissza kell térnie a kastélyba. Derűs kék tekintetével a másik szemeibe néz, hogy aztán búcsúzóul jó szorosan megölelje. Egy pillanatig eszébe ötlik egy szürkés, idősebb szempár villanása, ahogy kibontakozik az öleléstől, majd ezt már el is feledteti vele az arcára kapott két puszi, amitől menten elpirul. Végül egy „Au revoir!”-t motyogva még az utolsó pillanatban felpattan az induló vonatra.
Elindul, hogy keressen egy üres fülkét, mikor meglátja, hogy a vonaton utazik egy ismerős is. Elsőre megdobban a szíve és megáll a fülke ajtajában, ahogy a férfira néz. Ösztönösen simít végig egy tincsén, ami még mindig barna színben pompázik.
- Jó napot! - kezd bele a hidegtől kipirult arccal, egy szelíd mosolyt varázsolva ajkaira. - Remélem nem bánja, ha a társaságomban kell utaznia. Ígérem nem fogom zavarni – nevet fel, majd belép a fülkébe, lehúzva kabátján a cipzárt, hiszen a vonat jól fűtött helységében rögtön kimelegszik. Mikor helyet foglal, akkor fut át agyán a gondolat, hogy valószínűleg pont ezalatt az ablak alatt történt a (külső szemlélőnek talán barátinál szorosabb viszonyról árulkodó) búcsúzkodása Félixtől. Osztrovszky pedig ha már akkor is itt ült, minden bizonnyal végignézte. Maga sem tudja mire vélni, hogy ez a gondolat miért tölti el kínos kellemetlenséggel. Táskáját maga mellé húzva pillant főnöke arcába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Még a bejáratban állva beleborzong a férfi pillantásába, sajátját elkapva gyorsan becsukja maga mögött az ajtót. Egy pár másodpercig háttal áll a másiknak, a kilincsbe kapaszkodva vesz egy mély levegőt. Olyannyira megszokta az utóbbi időben az Osztrovszkyn eluralkodó jó hangulatot, vagy legalábbis elviselhetőt, hogy el is felejtette milyen mérhetetlenül hideg és morcos tud lenni ez az ember. Továbbmehettem volna köszönés nélkül is... Azt kellett volna tennem... Ám a szőke – aki most ezúttal amúgy barna – túl jó nevelést kapott, így kénytelen volt üdvözölni az ismerőst. De vajon tényleg csak a jó nevelés kényszere vezette ehhez a fülkéhez? Tényleg csak emiatt lépett be? Nem tagadhatja le maga előtt, hogy igenis kedveli Konstantin társaságát.
Leereszkedve a helyére igyekszik kiigazodni az idősödő arcon. Szemöldökét összeráncolja, majd csak megázva a fejét inkább elkezdi rendezgetni a holmiját. Felakasztja a kabátot, leveszi a sálat. Helyet foglal és ő is csendes némaságba süllyedve figyeli az elsuhanó tájat. Most egészen olyan, mintha a férfi női tükörképe lenne, önkéntelenül vette fel ugyanazt a testhelyzetet. Igyekszik nyugodtan mutatkozni, de agyában kattogva váltják egymást a kérdések. Nem ért semmit; úgy érzi visszatértek oda, ahonnan elkezdték. Osztrovszky alig mond valamit, ő meg értetlenkedve áll a hangulatingadozásai előtt. Mennyire más ez most, mint a múltkor, mikor a vodka oldotta hangulatban nevettek a kis konyhában. Az emlék hatására mosoly költözik ajkaira. Végül úgy dönt, hogy Konstantin szótlansága csak azért sem fogja megakadályozni abban, hogy érdeklődjön.
- És mi járatban volt a fővárosban? - Próbálja megtörni a morcos hallgatás jegét, habár jó pár hónappal ezelőtt a reakciója valószínűleg hasonlóan a sértődött némaságba mélyedés lett volna. Ám ezúttal (is) makacs; nem enged, annak sem, hogy a másik rossz hangulata befolyásolja, így kékjeivel egyre csak a férfi arcát fürkészi, ezúttal is igyekezve mögé látni. Karolina múltkori, árulkodó karikái a szemei alatt mostanra szépen kisimultak, a levitás egész megjelenése kipihentségről árulkodik. Persze Félixet végigrángatta a városon, de az mégiscsak pihentetőbb, mint egy helyben ülni és aktákat nyálazni. A választ várva pakolja keresztbe jobb bokáját a balon, úgy ahogy szoknyában szokás, bár legszívesebben kényelmesen elterülne, ám erre most nincs lehetősége. Kisimít egy ráncot a bordó anyagon, ahogy kiegészíti a kérdést halványan elmosolyodva. - Netán valami hivatali ügy? Vagy más? - A férfi tudhatja, hogy a mestertanoncot érdekli a szakma, mesélhet róla.
És eldöntötte, hogy ha beleszakad akkor is ki fogja deríteni, mi lehet a másik borús hangulatának oka. Legszívesebben változtatna is rajta, mert... mert szereti boldognak látni. Nem igazán foglalkoztatja őt mások boldogsága, de Konstantin.. valahogy az ő nevetésétől, mosolyától ő is derűsebb színben látja a világot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Ismeri már annyira a másikat, hogy tudja, Konstantin érzékel mindent, amit a lány csinál. De ő csak tesz-vesz tovább, míg végre kényelmesen elhelyezkedik. Csak egy üvegtükörképnyi villanásban találkoznak kékjei a férfi szemeivel, mégis az az egy pillantás is forró fizikai reakciókat vált ki a levitásban. Ergo a szíve hevesebb dobogásba kezd. Még akkor is, ha az a pillantás semmi jóról nem árulkodott.
Osztrovszky szavai jéghideg pengeként fúródnak lelkébe. Nem kell beszélgetnünk. Arcára a harag festi a pírt, amint tudatosul benne, hogy a másik ezzel az egy mondattal lerombolta az előbbi szilárd elhatározását, miszerint nem fogja hangulatát befolyásolni a hivatalnok.
- Igaz. Végül is viselkedhetünk úgy, mint az idegenek, és még órákig bámulhatunk ki némán az ablakon. Kézenfekvő lenne ezt tenni – visszavágásának ironikus élén meg sem próbál tompítani. Mégis mit gondol? Hogy majd kénye kedve szerint, mikor úgy tetszik neki, kedves, mikor meg úgy, akkor elutasítóan rideg? Ő nem egy játékbaba, akivel ilyet megtehet. Legalább valami magyarázatot adna. Holott az is igaz, hogy nem tartozik a nőnek semmiféle magyarázattal. A férfi feszültsége átragad rá is, és dacosan fonja maga előtt keresztbe karjait.
- Ennek igazán örülök. Jó látni, hogy megáll a lábán nélkülem is – egy erőltetett, kissé gúnyos mosoly is megfér még, holott a szívébe kesernyésen mar bele a tudat, hogy Osztrovszky éppen azt közölte vele: nincs rá szüksége. A múltkori után azt hitte ő különleges, ő valamiért más mint a többi gyakornok, és most kiderül, hogy pont olyan átlagos, mint ami ellen legutóbb még a férfi is tiltakozott. Az iménti felismerés csalódottsága átsuhan az arcán, hiába próbálja elrejteni.
Az egészben leginkább az bosszantja, hogy pár perccel ezelőtti jókedvét a másik úgy fújta el néhány szavával, mintha nyoma sem lett volna a remek hétvégéjének. Na meg az is, hogy Konstantin jelenlétében, mintha nem tudna igazán uralkodni magán. Idegesíti, hogy ilyen gyerekes, mondhatni kislányosan dacos viselkedést vált ki belőle, amin magában valószínűleg jól szórakozik. Feltűnik neki, hogy tulajdonképpen nem kapott választ a kérdésére, és ez az ignorálás megint csak rosszul esik a levitásnak. Végül felteszi a kérdést, ami leglogikusabbnak tűnik jelen helyzetben, habár erősen húzódozik tőle és tart a választól.
- Szeretne egyedül utazni? Kereshetek egy másik fülkét - hangja jóval lágyabb, mint korábban, a mondat végére azonban elcsuklik. Nyel egyet. Ez a helyes, ez a felnőtt viselkedés. Ha Osztrovszky nyilvánvalóan nem vágyik a társaságára, akkor van benne annyi, hogy éretten viselkedve magára hagyja. Még akkor is, ha ez ellen minden porcikája sikítva tiltakozik. Ő itt akar maradni. Kutakodó kékjeit a férfi szürkés szemeibe fúrja, ha nem tekintett el másfele. Mozdulatlanul figyel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

A hirtelenjében kimondott, felelőtlen szavak döbbenetre találnak. Karolina halványan érzékeli a férfi reakcióját, érzi a feszültséget, az elfojtást, ám nincs igazán tudatában annak, hogy ezúttal túl messzire ment. Ez csak akkor koppan le agyában, mikor Osztrovszky felcsattan. Riadtan rezzen össze a reakcióra, mint egy tág szemű őzike. Ajkait összepréselve ébred rá, hogy iménti viselkedése kritikán aluli volt. Mintha nem is ő lett volna... Holott még mindig úgy gondolja, szavai mögött igenis rejtőzött némi igazság, ám ez a megfogalmazás, a stílus nem elfogadható a hivatalnokkal szemben. A szégyen kellemetlen érzése kezd szétáradni ereiben, beterítve egész mivoltát.
- Én... Bocsánat – akadozó, halk szavú, ám érthető sajnálkozás hagyja el elvértelenedő ajkait. Nem bír a férfi szemébe, arcába nézni, ölébe ejtett kezeinek beszél. - Elnézést kérek az iménti viselkedésemért. Megértettem – bólintással nyomatékosít, de még mindig nem néz fel. Hangja immár egy leheletnyit határozottabb. Tisztán látja, hogy itt és most átlépett egy határt, amit nem kellett volna. Soha nem akarja hallani Osztrovszkyt ismét így beszélni vele. Úgy érzi csalódást okozott neki. Annak az embernek, akinek mindeddig olyannyira meg akart felelni. Akire felnéz, és jól esik neki az elismerése. És most itt hirtelen jött forrongó felindulásból lerombolt minden eddig felépített képet. De ő is csak ember. Nem tökéletes. Érzésekkel, hibákkal, mint mindenki más.
Valahol titkon abban reménykedett, hogy Konstantin a kérdésére megenyhülve azt válaszolja: maradjon csak. De ismét keserű késként fúródnak szívébe a szavak, amik közlik, hogy már egy légtérben sem kíván vele lenni. Nagyot nyelve pillant fel félénken, ám fürkésző kékjei ismét csak az elutasító elfordulással találkoznak. Igyekszik úrrá lenni az arcát elöntő szégyenpíron, de mindhiába. Habár a férfi érthetően közölte mit kíván, a levitás még habozik egy kicsit, nem bír mozdulni, olyan, mintha odafagyott volna. Csak a vonat zakatolása hallatszik a feszült csendben. Aztán nagy sokára erőt vesz magán, kabátját karjára akasztva áll fel, hogy megkapaszkodva a rázkódó vonaton vállára vegye táskáját is. Szótlanul jut el a fülke ajtójáig, hogy azt kinyitva még megtorpanjon. Pár pillanat gondolkodás után végül csak megrázza a fejét, és behúzza maga mögött a fülke ajtaját. Jobb, ha most nem mondd már többet. Konstantin már csak a tompán koppanó távolodó lépteket hallhatja, amint Karolina szabad hely után néz.

* * *

Mikor a vonat begördül Bogolyfalvára, szótlanul, körbepillantás nélkül veszi sietős lépteit a kastély felé. Reméli, hogy ha a héten megjelenik a hivatalban, Osztrovszky azért nem vágja ki. Pár órával ezelőtti kedélyes hangulatának immár nyoma sincsen. A szeme sarkában mintha egy könnycsepp csillanna, de lehetséges, hogy csak a fény játéka az egész...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Csendes. Olyan csendes a ház Flóra nélkül, a lány nélkül, aki még inkább bearanyozza Konstantin napjait. A kezében tartott limonádét kortyolgatja némán, de az ölében heverő könyv lapjai már percek óta mozdulatlanok. Néz, de nem lát. Pillái megrebbennek, amint a férfi hozzáér, egy pillanat alatt rántja őt vissza a valóság talajára. Halvány mosolyra húzódnak ajkai, hogy aztán a görbületet el is nyelje a gondterhelt tekintete. Engedi, hogy Konstantin arrébb helyezze a lábait, de arcával kicsit elhúzódik a másiktól.
- Csak gondolkodtam - Hirtelen igazán érdekesnek találja a holnap szót az előtte heverő könyvben, kékjei makacsul ragaszkodnak a lap alján megbújó betűkhöz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Érzi a másik feszültségét. Az elmúlt időszak alatt már ráhangolódott annyira, hogy megérezze a rezdüléseit, ahogy hirtelen megjelenik mozdulataiban a feszültség. Egy kisebbfajta törés, ahogy az óvó kezek elengedik, de a nő hálás, amiért nem szűnik meg közöttük teljesen minden kontaktus. Mert a lábfejét biztosan tartó ujjak biztatóan hatnak rá. Felpillant, csak bámul a hunyorgó szürkékbe. Bólint.
- Rólunk - feleli csendesen, és már kezdi saját magát is idegesíteni szűkszavúsága. Sohasem volt az a kifejezetten bőbeszédű lány, de Konstantin előtt eléggé meg tudott nyílni. Mos mégis feszeng, mert a gondolatai felbosszantották. Hát mégis, ezt hogyan kérdezi meg az ember? Kérhetett volna tanácsot valakitől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Nevet. Karolina nem tudja elképzelni mi lehet ezen annyira vicces, de épp csak egy picit biggyeszti le ajkait. Nem az a kislány már, aki megsértődne azon, hogy egy megszólalása derültséget kelt. Nem, most aztán már csak azért sem fogja elárulni mennyire jól esik neki ma is a nyugodt kis lábmasszázs. Mindeközben átható kékjeivel csakis a férfit figyeli. Megköszörüli a torkát. Fogalma sincsen, hogyan kezdjen bele.
- Én csak arra gondoltam, hogy... szóval Katherine.. - És tessék, még véletlenül sem sikerült értelmesen kinyögnie amit akart, de könyörgöm, hogyan lehet egy ilyet szépen megfogalmazni?! Nagy levegőt vesz és újra nekifog.
- Szándékodban áll egyáltalán elválni tőle? - szemeit lesüti, és vár. Vár a viharra. Hiszen túl nagy volt a csend.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Fájdalmas pengeként hasít bele, hogy Katherine nevének említése még mindig milyen erős hatással van a másikra. A nő lassan veszi tudomásul, hogy ezen már nem nagyon változtathat, az egyetlen, amit tehet, ha nem hozza szóba... de mint a mellékelt ábra mutatja, még erre sem képes. A mogorva hang a régi Konstantint idézi, azt aki az íróasztala mögött ülve mustrálta a gyakornokot.
- Igen, elment. Vége. Te talán nem akarod, hogy végleg vége legyen? Nem akarsz pontot tenni rá? - kérdezi, már-már vágyakozón. Mert ő szeretné. Önző módon azt akarja, hogy Konstantin ne tartozzon máshoz, hogy a nő ne csak egy legyen a sok közül, hanem valaki legyen. Aztán a felismeréstől csodálkozva bámul a férfi arcába.
- Te nem akarod, hogy vége legyen - a kijelentő mód vádja súlyos teherként hullik kettejük közé. A szőke összepréseli ajkait, és próbál úgy tenni, mintha ez a tény nem viselné meg annyira, mint amennyire megviseli.
- Tudom... de néha nem árt szembenézni a dolgokkal - motyogja halkan, maga elé bámulva, kezeit a férfiéra teszi, amik a lábán pihennek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Néha, egy egészen kicsit, még talán magának sem vallja be, de megijed attól, mikor Konstantin mérges. Megijeszti, hogy ennyire fel tudja kavarni a másikat egy-két kérdéssel.
Összerezzen, amint felmorran a mély hang, majd megdermed, szemeit lesüti. Rég vége. De milyen rég?
Még mindig szoborként ül a kanapén, éppen csak annyit mozdul, hogy arcát a kezeibe temeti, és a két ajtócsapódásra kétszer rezzen össze. Aztán semmi. Hogy ezt akarta? Nem, határozottan nem. De akkor mégis mit?
Óvakodva pillant fel, mikor megérzi a férfi jelentétét és a tinta illatát. Szemei elkerekednek a csodálkozástól, amint Konstantint hallgatja. Nyel egyet. A hangja lágy, szeretetteljes suttogás.
- Azt szeretném, ha te szeretnéd lezárni. Magad miatt. És egy kicsit miattunk is - mondja, kihangsúlyozva a szeretném szót. Az akarlak olyan erőszakos, olyan, amibe a másik félnek tényleg nincs sok beleszólása. A szeretnémben ott bújik a szeretet csillogó szikrája. Kékjeit le nem veszi a férfiról. Nem érdekli már a tinta, a papír, a betűk. Csak azt szeretné, hogy ketten legyenek. A férfi és a nő. Mint egykor az ajtófélfánál, vagy a hivatalbeli kávézásnál. Vagy annyi másik alkalommal. De neki ehhez igenis szükséges a tudat, hogy nem toppanhat be egy másik, a jogos jussát követelve. Mert úgy érzi, nem tudna versenyezni a másikkal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Még mindig. A szíve még mindig kalitkából kitörni vágyó madárként repdes a férfi egyetlen érintésétől. Hát még a szavaitól. Kékjei nem engedik a szürkéket, vonásai ellágyulnak, amint a férfire néz.
- Én is szeretlek - suttogja, miközben lesüti a tekintetét. Számára a volt feleség mindig is zavaróbb tényezőt jelentett mint a korkülönbség. A családja nem izgatja, kakukktojásként jött a világra, nem engedheti, hogy az érzelmeibe is beleszóljanak, ha már az életének megannyi másik pontját szabályozni akarják. Karolina pedig mindig is inkább a komolykodó, hamar felnövő kislányok közé tartozott. Koravén, ahogy anyja mondta időnként.
- Csak melletted vagyok igazán boldog - szorítja meg az övére kulcsolódó kezeket. - Ne mond ilyet, mert olyan sokat kaptam tőled, mint mástól még soha - és igen, itt céloz arra a tapasztalatra is, amit gyakorlatvezetőként jelentett, erre a lassan kibontakozó mégis hirtelen előbújó forróságra, és mindenre. Konstantinra magára is.
A beszélgetésük már csendesebb mederben halad tovább, míg már csak egyenletes szuszogásuk hallatszik a kanapéról. Karolina mosollyal az arcán szendereg a férfi karjaiban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

A Karácsony a szeretet, a család ünnepe. Persze, ezt mindenki tudja, ezek a klisék ilyenkor már hetek óta lebegnek az emberek fölött. Ám Karolina most először tölti a szentestét valahol máshol. Mondhatjuk, hogy az új családjánál. Nem állítom, hogy minden feszültség nélkül közölte ezt a szüleivel, de a határozottsága nem ismert egyéb választ, mint elfogadást.
Így tehát most piros, karácsonyi köténykében sürgölődik a konyhában, hogy vacsorát készítsen hármuknak. A hal tradíciójától nem tud megválni, így éppen a pisztrángokat fűszerezi, karácsonyi dalokat dúdolgatva, mikor felbukkan Konstantin. Az érintésére még mindig kihagy egy ütemet a szőke szíve, de ez az érzés észrevétlen lopta be magát a mindennapokba. Felnevet a férfi szavain, amint megjelenik előtte e kép, ahogy egy seprűt próbál becsomagolni. Nem is akármilyet, hanem az elsőt.
- Ugyan, ne add fel - biztatja, még egy pillanatra figyelmét a halaknak szentelve. - Ez éppen pisztráng lesz, de vannak halrudak is Flórának, abban nincs szálka, és különben is minden gyerek imádja - húzza el a száját, mert hát igen.. az speciel pont mirelit kaja, nem úgy mint minden más, ami a szőke keze munkáját dicséri, de hát mégsem lehet minden tökéletes. Megtöröli a kezét, ahogy végez. Tulajdonképpen lassan mehet is a sütőbe. A férfi karjainak ölelésében fordul felé, szemeiben derűs hunyorgással.
- Megpróbálkozzak én is azzal a trükkös csomagolással? Hátha nekem megadja magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Szemöldökét ráncolva pillant az iroda felé, ahol Flóra rendezgette az iratokat. Sosem gondolt igazán bele, milyen nehéz is lefoglalni az izgatott gyerekeket, mikor a felnőtteknek titkos dolguk van az ajándékokkal.
- Kíváncsi vagyok mikor unja meg - csóvája meg a fejét egészen halványan, ahogy visszafordul a tepsi felé, majd az utolsó simítások után végre szembe a férfival. Az ő ajkai tükörképként húzódnak szintén mosolyra, ha talán kevesebb huncutsággal is, de azért egy cseppnyi izgalom megvillan a tekintetében.
- Talán félnem kéne? - suttogja kérdőn a másik ajkaiba a kedves csók után még mindig szoros közelségben maradva. - Na, lássuk azt a gardróbnyi problémát! - húzódik el, hogy nesztelenül induljon meg a titkos ajándék felé. Mert hát nem is ő lenne, ha nem akarna segíteni.