Clariette Aye Dante és Antoinette Myra Blackburn egy kicsitBáli cucc
Úgy vonul a lánnyal az oldalán, mint egy király a győztes csatája után, hitvesével bevonul az ostromlott városba. Nem fűz túl sok reményt ahhoz, hogy valami kolosszális kalandba fullad majd az estéje. A legvidámabb látvány egyelőre, hogy a tanári kar egy kupacban foglal helyet a nevelői asztalnál. Van nem kevés tanár, akit még soha nem is látott, sőt némelyik tanerő is így érez Vidorral kapcsolatban, hiszen órákra nem igen jár, ha meg mégis, akkor is vagy a hátát, vagy a padra hanyatló üstökét szemlélheti, alvó állapotban. Clar válasza elégettséggel tölti el.
- Jó a döntés – közli vidoran, némi megkönnyebbüléssel a hangjában. A tánc veszélye bár még nem szűnt meg teljesen, de addig még sok minden történhet. A filmes partin is megúszta, pedig annál közelebb már nem is lehetett volna hozzá, hogy kiderüljön, nem is tud táncolni. Illetve tud ő táncolni, csak legyen, aki kibírja nevezőgörcs nélkül. Háztársa egy asztalhoz vezeti, ő gépiesen le is ül, nem nézi hová került. Inkább a büféasztalt kémleli, legfőképpen fehér halmokat keres a tekintete. Partnere közben a tányérokkal van elfoglalva, ő meg mi mást is kereshetne, mint a szent popcornt. Tegnap óta nem is látta a kedvest, úgyhogy már elvonási tünetei vannak. Ahogy Clar elhagyja, hogy a díszítést közelebbről is megnézze, ő is felkerekedik, cilinderét hátrahagyva, hogy ne tűnjön fel túl hamar a hiánya. Elrobog a popcorn irányába, feltankol belőle, sőt egy kancsónyi kakaóit is magáévá tesz. A megszerzett kincsekkel oson is vissza, útba ejtve egy falnál ácsorgó lányt. (Nette)
- Hellóka! – Ez az egyetlen szó, amit a betlehemes lányhoz intéz, aztán a kancsóból feltölti a lány kakaó készletét, ha az engedi.
- Hellóka! – fitogtatja meg bő szókészletét újra és már el is vitorlázik az asztaluk irányába. Pont időben érkezik a túráról, Clar lehet, hogy észre sem vette a távozását, de ha mégis, akkor sem szégyenkezik. Ő is kap egy tányért, amibe rögtön el is helyezi a popkornt. Meg kell adni a módját e nemes éteknek.
- Semmi gond, nem akadok ki ilyesmin – mosolyog a lányra, majd folytatja.
– Ha akad egy kis Pasztinák brulée, mandulás stanglival, azt megkóstolnám. A filmes bulin lemaradtam róla, mert sürgős énekelni és gitározni valónk akad Karinával. – Elvigyorodik az emlékek hatására. Jó buli volt, nagyon élvezte, de az említett kajáról fogalmai sincsenek, hogy mi lehet, és hogy nézhet ki. Elvileg bármit, amit azzal tálalnak fel neki, hogy pasztinák brulée, mandulás stanglival, azt onnantól el is hiszi. Mivel főzés oktatás nincs a suliban, ezt nem vethetjük a szemére. Talán azokat az órákat még látogatná is, pláne, ha popcornt is sütnének. Elábrándozik a lehetőségen és bólogat. Kívülről csak a heves fejbiccentések láthatók, a lány meg azt kezd vele, amit akar.
- Öööö, izé….hát beszélgessünk még! Van egy csomó jó témám, amit érinthetnénk. Például ott van a gravitáció, meg az atommaghasadás, de mesélhetek a családomról is, bár az kicsit uncsi. – Betöm egy adag kukoricát, hacsak nem kapott pasztinák brulée-t.
- A te családod is unalmas? – Remek. Ez most hangyányit sértésnek hangzott, nyel is egyet zavartan, de már kibukott és nem tehet ellene semmit.
Annak mondta. 
Hát mondjuk a rénszarvasok között elfér. XD
