Mihael Gérard Saint-Venant
Elképesztően sok ideje rostokol már ezen komor falak között ahhoz, hogy szabadságigénye ne tűrje ezt a hosszú, lassan két napos bezártságot. A bejutás könnyű volt, hiába ellenkezett belül a lelke legkisebb zuga is, meg kellett barátkoznia a helyzettel.Csak azért van itt, mert ide közelebb lakik nagybátyja, akit példaképének tekint. Ő sem otthonülő típus, ahogy Vidor sem az, ez náluk családi vonás. Igyekszik mindenből valami murisat, bulisat kihozni, ha nem megy, nem erőlteti, de ami sok, az sok. Még rendesen körül sem nézett a suliban, már vonzza a kinti világ, meg természetesen a maga a tudat, hogy nincs bezárva. Biztos benne, hogy ott nagyobbak a lehetőségek a szórakozásra, mint SVK tanórán, bár ott is lehet röhögni eleget, mégsem az igazi. Vészesen megfogyatkozott már a popcorn készlete is, márpedig az elvonási tünetek jelentkezése esetén, nem jósolhatunk semmi jót sem neki, sem a közelében lévőknek.
Az első és leglogikusabb lépés a kijutáshoz az iskola kapuja, ezért arra felé tart, hogy ellenőrizze, valóban olyan nehéz-e kimenni, ahogy rebesgetik. Túlélőkészlete az esetek többségében nála van, most is ott lengedezik a keki zöld válltáska. Remek álca, akár tankönyveket is rejthetne, amitől egyesek szemében jó kisfiúnak hatna, ám ilyenről szó sincs. Nincs szüksége felesleges nehezékekre, simán elvan azzal, ami az órákon ráragad, már ha egyáltalán ott van, hát még, ha nem szendereg közben.
A gondolkozáshoz energia kell, ez pedig egyenlő a popcornnal nála. Kihalássza szütyőjéből az utánpótlást, meg a pálcáját,aztán tűnődve ácsorog szemlélődve, mindezt táplálkozás közben. Hamar eldönti azonban, hogy egy alap bűbájjal megpróbálkozik, elvégre nagy baj nem lehet belőle, maximum nem történik semmi. Ráemeli pálcáját a zárra, majd varázsol.
- Alohomora! - Nincs más hátra, át kell másznia, hiszen a varázslat hatástalan marad. Nekiveselkedik, hogy átjusson a kerítésen.
*ünnepront*
