NetteFélig felvont szemöldökkel hallgatja az értetlenséget. Furcsa számára, hogy egy ilyen egyszerű és mennyei étel ekkora hitetlenséget válthat ki egy olyan emberből, aki tejet önt a teájába... Az angolok furák.
- Nem, csak egy legenda... ezzel ijesztgetik a kölyköket, mert az ágy alatti mumus, meg Drakula már nem menő. - Von vállat, majd miután leküldött éhező gyomrába még egy nagy korty normális teát, sóhajt egyet és beletúr bozontos hajzatába.
- Persze, hogy létezik. Belerakják a húsos tölteléket, akár a kakaót, majd meglocsolják szafttal. Bár általában nem feltekerik, hanem háromszög alakúra hajtják a palacsintatésztát. - Na tessék, minden nap tanul az ember valami újat. Majd ha olyan kedve lesz, egyszer csinál és megkínálja vele Nettét is. Had érezze milyen is a jó magyar kaja, persze Bence módra. Mert mindenki máshogy csinálja, ahogy a dal is hivatott mondani. Az ételkészítés is egyfajta művészet, a szakács pedig a művész és köztudott, hogy minden művésznek megvan a maga sajátos stílusa.
- Persze, dagadt leszel és vénlány maradsz. – Forgatja a szemét, de erre azért csak elvigyorodik és elégedetten kap be egy csupacsoki falat tortát. Igen ő az, akit a lányok irigykedve nézik, mert nem kell ilyesmik miatt tartania. Sörhasat se fog ereszteni soha, tipikusan ő az, akin az izom se látszódna… már ha lenne rajta, persze. Inkább félő, hogyha kevesebbet enne, egyszer csak eltűnne.
Válasz híján eszeget tovább, mohón tömi magába a tortaszeletet, közben próbál nem odafigyelni a tucatnyi vizslató szempárra. Már csak azért sem ad visszajelzést, hogy finom-e vagy sem. Pedig tudja, hogy pontosan erre várnak. Csak akkor tekint fel, ahogy Nette nekiáll akciózni. Először csak a szemöldökét emeli ismét a magasba, majd ahogy végigtekint a kialakult helyzeten, elvigyorodik.
- Igaz. Furcsa zajok hallatszódnak bentről. Meg kéne nézni nem? De mi csak diákok vagyunk… – Adja alá a lovat ő is és már kecmereg is lefelé a székről. Elégedetten szusszan,a hogy a manók megrohamozzák a helyiséget és egytől-egyig besorjáznak annyian, amennyien vannak. Bár elgondolkodtató, hogy ennyi apróság, hogy a fenébe fér be egy akkora helyiségbe.
Ahogy Nette nekidől az ajtónak, már azelőtt mozdul, hogy szólna a lány. Nagy léptekkel húzza maga után a széket és ügyeskedve a kilincs alá is helyezi. Bár valahogy ez a mozdulat a filmekben sokkal könnyebben kivitelezhető. Többször is próbálkozik, mire végül sikerül a széket átavanzsálnia hevenyészett torlasszá. Lassan lép el mellőle, hogy tart-e, vagy sem, de az első opció lép érvénybe. Nagyot sóhajt, úgy pislog Nettére.
- Máris királyabb ez a hely. – Ő is egyből nyugodtabb. Nem szereti a tömeget és most már át is lehet látni az egész helyet. Elég tágas a minionok nélkül, na és végre szabadon járkálhatnak ők is anélkül, hogy valaki a hátsójuk alá tolna egy kispárnát… Felfedezőútra indul, megfogdos és kinyitogat mindent, mint egy kisgyerek, aki most szabadult először ilyen helyre. Végül is félig-meddig igaz is, hisz ilyen boszorkánykonyhában még úgy sem volt.
- Most akkor szabadon fosztogathatunk, amíg ki nem szabadulnak. – Az tuti, hogy most lenyúl valami spéci hozzávalót, vagy akármit. Csak a buli kedvéért, egy kis szuvenír.