Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

A férfi szerencséjére Kino nem mond le egy kis éjszakai szórakozásról, bármennyire is gyerekes legyen a dolog. Alfonz élvezettel szemléli társa már-már gonosz vigyorát. Viszonozza is az aljas mosolyt, aztán amennyire tőle telik, hangtalanul ellopakodik a kis tér másik végébe. Közben pálcájával megmozgatja a rongáló mögötti bokrok ágait. A levelek zizegése kifejezetten ijesztőre sikerül. Ennek örömére a férfi megáll, és halk susogós-morgós hangot hallat, aztán folytatja az útját. Sejti, hogy egy boszorkánytanoncot nehezebb lesz megijeszteni, mint egy muglit lenne, elvégre a szellemek, lidércek, vámpírok nem olyan félelmetesek számára, mint a varázstalanoknak, de Alfonz nem olyan könnyen feladós alkat. Főleg így, hogy nincs egyedül.
Kicsit vár, hogy Kinónak legyen lehetősége kibontakozni, addig is van ideje gondolkozni. Bár még abban sem biztos, meddig mehetnek el. Lehet, hogy a nő előbb lefújja az akciót, minthogy tényleges eredményt érnének el a lánynál. Valahogy Kino komolyabb embernek tűnik számára. Alfonzt már az is meglepte, hogy egyáltalán belement a dologba.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

A hinta nemcsak jó időtöltésnek, de alkalmas kilátópontnak is bizonyul: már messziről észreveszi Renéet és a nő kezét fogó kicsi lányt: Fleurt.
Az aprócska nő láthatóan nagyon vidám és virgonc, látványa mosolyt csal Fonz arcára. Kicsit a húgának érzi a kislányt, és külön öröm a számára, hogy mellette nyugodtan szabadjára engedheti gyermeki lényét.
Tekintete azonban gyorsan tovább vándorol Fleurről a nőre. Figyeli a kellemes vonásokat, a hosszú hajat, és bár innen nem látja, de felrémlik előtte a hosszú pillák sora, az ajkak alakja... A férfi megrázza a fejét, és leugrik a játékról, hogy karjaiba kaphassa a felé rohanó kicsi lányt. Amíg köszönti Fleurt, legalább nem kell Renéere néznie, és még maga előtt is tehet úgy, mintha az előbb nem is a nőről fantáziált volna.
- Valóban látszik rajtatok, hogy jól szórakoztatok - nevet rá a két hölgyre, bár feltűnik neki Renée alig titkolt fáradtsága is. - Mit szólnál egy kis játékhoz? - néz a kicsire, aztán már ülteti is a hintába, hogy aztán finoman meglökhesse Fleurt. Aztán a nő mögé lép, lehajol hozzá, és megfogja a csípője környékén:
- Ha megengeded... - hagyja nyitva a mondat végét, mert úgy gondolja egyértelmű, mit szeretne. - Versenyezhetnétek, melyikőtök tudja magasabbra hajtani a hintát.
Gyerekes ötlet, de egy kislány elszórakoztatásához pont ilyenek kellenek. Na, meg Alfonz szeretné nevetni látni Renéet. Azt szeretné, ha vele nevetne. Már a gondolattól is, hogy a karácsonyt Fleur apjával töltötte, megkeseredik a nyál a szájában, és valamiért csalódottnak érzi magát, ha arra gondol, hogy a nő jól érezte magát a másik férfivel. De egyelőre nem akar több gondolatot szentelni arra, miért is érezhet így, inkább próbálja elterelni a saját figyelmét, és közben szórakoztatni a lányokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Fleur, mint minden gyerek, könnyen rávehető egy kis játékra, de a férfi Renéeben már nem olyan biztos. Lehajol a nőhöz, hogy, ha nagyon tiltakozna, akkor finoman meglökhesse, esetleg halk szavakkal meggyőzhesse, de erre végül nincs szükség. Renée hátrafordul, Alfonz agyműködése pedig megakad.
Csak a nőre bír gondolni, arra, milyen közel van, és milyen édes a leheletének az illata. Eszébe jut, hogy csak egy kicsit kellene előbbre mozdulnia, hogy megcsókolhassa, és ettől bizseregni kezdenek az ajkai. Már-már mozdul is felé, mikor Renée megszólal, és ezzel megtöri a varázst.
- Rendben - sóhajt Alfonz kifújva a bent tartott levegőadagot, aztán Fleurhöz lép, és meglöki, hogy még magasabbra szállhasson. Hallja a lányok nevetését, de ő még egy kicsit lélekben ott ragadt. Ott a másik hintánál, kezeivel a nő derekán, ajkával az ajkán...
A hinta ébreszti fel: mikor találkozik az ülőrész a térdével, felszisszenve arréb ugrik.
- Bocs, elkalandoztam - szól előre a kislánynak, aztán már löki is meg újra, elvégre ez verseny, amiben nyerniük kell, nincs mese.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Nem számít rá, hogy Renée ennyire komolyan vesz egy ilyen kis sérülést -ami persze holnapra be fog lilulni, de azért hősiesen elviseli a lüktető fájdalmat, végül is volt már ennél rosszabb is -, úgyhogy enyhén felvont szemöldökkel fogadja a hintából kiugró nő érdeklődését.
- Persze, semmi vé... - kezdi, de befejezni már nincs ideje, mert Fleur úgy dönt, követi az anyja példáját. A gyerekek attól tanulnak, akitől csak tudnak, és nem mindig csak jó dolgokat, sőt, ha csak lehet, inkább a veszélyesebb ötletek vonzzák őket. Úgyhogy a kislány döntésében semmi meglepő nincs, mégsem számítottak rá, mert az ilyesmire nem is lehet.
Úgyhogy Alfonz, aki az előző pillanatokban még két kacagó lánnyal szórakozott, hirtelen két könnyes szemű nő mellett találja magát. Pislog egyet, aztán mosolyt varázsol a szájára, és odalép Fleur mellé. Megsimogatja a puha hajat, aztán vigasztalni kezdi a kicsit, és talán Renéet is.
- Anyu veszített, és mégis mi sérültünk meg. De ne pityeregj, inkább örülj a győzelemnek! Tudod, mit? Ha anyu engedélyt ad rá, feljöhetnétek hozzánk, és ihatnák győzelmi kakaót.
Próbálja elterelni a kicsi figyelmét a fájdalomról. Fleur könnyeit kesztyűs kezével törli le, aztán összeborzolja a kicsi és Renée haját is. Hátrébb lép, és a kezeit nyújtja a nőknek, ki-ki válasszon egyet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Alfonz hosszú léptekkel, sietősen vág át a téren. Kezeiben egy hanyagul becsukott dobozt tart. A barna csomagolóanyag néhány iratot és pár tárgyi bizonyítékot rejt, amelyet éppen Pestre kell szállítania. Most mégis a bogolyfalvi iroda felé tart. Félúton vette észre ugyanis, hogy néhány dolgot ott felejtett az íróasztalán.
Magában szitkozódva siet hát az úton, amikor egy hangos kiáltás elvonja a figyelmét. Oldalra kapja a fejét, és még épp látja egy égősor felhelyezésének rosszul elsült kísérletét az egyik bolt előtt. Két férfi vitatkozik egymással emelt hangon, miközben egyikük a pálcájával próbálja irányítani a lebegő fényeket. Ezt a pillanatot "választja" Alfonz arra, hogy egy kőben megakassza a lábát és egy elegánsnak cseppet sem nevezhető mozdulattal kiterüljön az úton. A doboz kirepül a kezéből, és méterekkel arrébb áll meg az oldalára dőlve. A szőke férfi további káromkodásokat szűrve a fogai között feláll, leporolja a ruháját, aztán a dobozhoz siet. Belenézve észreveszi, hogy valami hiányzik belőle. Összeráncolt homlokkal, gondterhelt pillantással néz körül a földön, biztos benne, hogy nem gurulhatott messzire.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Mióta hazajött, egyre-másra követi el a bakikat. Pedig korábban úgy gondolta, hogy kifejezetten ügyes aurorrá vált. De valamiért itthon folyton azt bizonyítja, hogy lenne még mit tanulnia, és korántsem olyan jó, mint hitte.
Ez némileg zavarja, de tisztában van vele, hogy kezdőként nem egy szuperhős, és tudja azt is, hogy csak még keményebben kell próbálkoznia és igyekeznie. Mindig is tudta, hogy aurornak lenni nem egyszerű feladat, ezt most is nyugtázza magában, majd az eltűnt tárgy keresésére indul.
Szerencsére a medál nem gurult messzire, hamar észreveszi a földön, de mire odaérne, már valaki a segítségére siet.
- Oh, köszön...öm?
A mondat elején még vidámabban és magabiztosabban cseng a hangja, de a végére felviszi a hangsúlyt, ahogy kérdésnél szokás. Az zavarja meg, hogy bár látja, hogy a fiatal férfi nyúl az ékszer után, végül mégsem veszi fel. Ráadásul az, az utolsó mondat meglehetősen furcsán hangzik Alfonz fülének.
- Valami baj van? - néz kérdőn az ismeretlenre, miután felveszi a földről a bizonyítékként nyilvántartott tárgyat. - Talán ismeri ezt a medált?
Alfonz kap az alkalmon, hogy esetleg egy szemtanúval vagy új információkkal járulhat felettese elé, aki talán elnézi neki a késést. Az eleséses bakit meg nem feltétlenül kell bevallani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Éppen Norbitól tart visszafelé a faluba, amikor az egyik folyosóra érve egészen édes illatok férkőznek szaglószervéhez. Fel is lobban lelkében az irigység, hiszen még emlékszik a manók főztjére. Ezek a kölykök még nem tudják, milyen jól el vannak látva. Majd, ha kijárják sulit, és a saját lábukra állnak, vissza fogják sírni ezeket a hatalmas lakomákat.
Ilyen gondolatok között érkezik meg a navinés lányok mellé. Csodálkozva veszi észre a nagyobb mennyiségű süteményadagot. Kicsit soknak ítéli meg a két lánynak.
- Sziasztok! - üdvözli őket nagy mosollyal, mert hát mégsem mehet el mellettük köszönés nélkül. - Látom készülődtök a karácsonyra. De nem lesz ez egy kicsit sok kettőtöknek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Kifejezetten gyanúsnak találja a srác viselkedését. Úgy tűnik számára, hogy a másik nem is nagyon figyel rá, mintha el lenne veszve a saját gondolatai között. Márpedig egy olyan ember számára, aki életében először lát valamit, amihez semmi köze nincsen, nem szoktak világrengető gondolatai támadni. Általában.
A lassú reakció is piszkálja a fantáziáját, így hát úgy dönt, faggatja kicsit a férfit, most már úgyis mindegy, hogy később ér-e a minisztériumba. A késés már biztos, hogy néhány perccel több vagy kevesebb, Alfonz számára jelenleg nem számít.
- Nem igazán értem a tanácsot. Ha nem ismered, akkor miért mondod, hogy ne menjek a közelébe? Szerintem ellentmond a két állítás egymásnak.
Szeretné elmondani, hogy auror, és ezért a férfinak kötelező mindent elmondani neki, amit csak tud erről a tárgyról, de fél, hogy elijesztené vele, üldözni pedig most nincs semmi hangulata az ismeretlent.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

A lánynak sikerült akkora előnyre szert tenni, hogy Alfonz mire befordul a sarkon, már nem látja nyomát. Társában bízva óvatos, de nem kifejezetten lassú léptekkel indul a következő sarok felé, közben szemét szoktatva a félhomályhoz be-benézeget a házak udvaraiba. Persze, ha a lány egy bokor mögött rejtőzik, így sem fogja megpillantani, de reménykedik benne, hogy nem volt ideje átgondolni a dolgot, és most igyekszik minél messzebb kerülni tőlük. Talán éppen vissza az iskolába. Ez lenne a legrosszabb forgatókönyv a számukra Alfonz szerint.
A férfi lassan eléri az épület másik felét, de nem figyel fel semmi gyanús neszre, és talán ez a leggyanúsabb az egészben. Nem hallani cipőkopogást, kavicszörgést, levélrezdülést, mintha valaki ágakat hajtana félre, sem ajtónyikordulást, ami valószínűleg annak a velejárója lenne, hogy a lány megpróbál bejutni egy kerítéssel szegélyezett udvarba. Akárha Heléna hoppanált volna abban a pillanatban, hogy befordult a sarkon. De ez nem túl valószínű. De talán megbújt valahol arra. Alfonz tanácstalanul megtorpan, aztán elindul visszafelé. Ha a lány mégis továbbment, vállalja a következményeket. Bár kissé viccesnek tartja, hogy egy ilyen egyszerű ügyet mennyire véresen komolyan kezd kezelni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Bár nem szép dolog más emberekre a frászt hozni, Alfonz kifejezetten élvezi az éjszakai bulit, és még az is megfordul a fejében, hogy aurori munkájának ezt a részét - már, ha ez egyáltalán hozzá tartozna - bátyja is kifejezett örömmel végezné.
Az indás mutatvány tetszik neki, Kino láthatóan elemében van, úgy érzi, ő sem maradhat alul. Talárjából varázslattal levág egy darabot, aztán néhány átalakítás után felröpteti a levegőbe. A könnyű anyag nem ad ki észlelhető hangot, csak, ha már nagyon közel ért a lányhoz. Alfonz pálcájával elrepteti a lány felett a valamit, ami leginkább egy denevérre hasonlít a félhomályban, aztán visszafelé a lány karjához ér hozzá vele.
Közben továbblépdel a takarásban, és amint visszaér hozzá a kis anyagdarab, visszailleszti és "megjavítja" szakadt talárját. Ekkor éri el a lány hangja, bár nem igazán hatja meg. Ha lemosható a festék, akkor is az iskola tulajdonát rongálta meg, amihez nincs joga, pluszban ilyenkor már nem is lenne szabad itt lennie. Az viszont zavarja, hogy az ijesztgetés hallhatóan nem sikerült túl jól, elvégre a lány tudja - vagy legalábbis sejteni véli -, hogy nem szörnyek, és ráadásul többen vannak. Ilyen éles elmével biztosan levitás a lány. Na, de sebaj, ennek ellenére mókának éppen megfelelt. Alfonz már csak Kinóra vár, hogy a nő eldöntse, felfedik-e magukat, és megbüntetik a lányt, vagy folytatják a bujkálást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Visszaérve a kiindulópontra tanácstalanul Kinóra néz, aztán elfordulva a következő háztömb felé indul. Csak nem rázhatta le őket egy tizenéves suhanc. Összeráncolt szemöldökkel halad tovább, próbál mindenre figyelni, még, ha ez lehetetlen is. Aztán meghallja a zajt. Hirtelen fordul arra, és a szeme sarkából látja, hogy társa már el is indul a hang forrása felé.
Alfonz egy kis kerülővel igyekszik ugyanoda, így ő a lány háta mögött bukkan ki, bár nem közvetlenül, azért egy háznyi távolság még mindig van köztük. Még éppen látja, amint Kino felemeli a pálcáját, hogy végre véget vessen ennek az üldözősdinek. A férfi lassú léptekkel igyekszik feléjük, kezében pálcával, bár használni nem szándékozik. Ha a lány kikerül az átkot valahogy, akkor sem tud elmenekülni. Az utca nem olyan széles, hogy csak úgy elfuthasson mellette, és nincs hely, ahová elbújhatna. Az eltűnésre az egyetlen lehetősége a hoppanálás lenne, de Alfonz nem nézi ki belőle, hogy már megvan a jogsija. Túl fiatalnak tűnik. Magában már le is zárja az ügyet, és készül a hosszú sétára fel a kastélyba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

- Zárás

Kino átka talál, végre vége a késői fogócskának. Alfonz ráérős tempóra vált, így mire odaér, társa már át is kutatja a lány táskáját. A férfi kíváncsian átveszi tőle a felé mutatott papírokat, és meg sem lepődik, hogy bebizonyosodott az, amit sejtett, a lány valóban álnevet mondott nekik.
- Várható volt - bólint, bár ezzel nem teszi egyértelművé, hogy a lány bagolykövessége vagy rellonossága az, amit előre sejtett. Inkább lehajol a lányhoz, megszünteti az átok hatását, majd egy pálcaintéssel bilincset bűvöl Scarlett csuklóira. A lány karját megfogva, hátát megtámasztva segít neki felállni, aztán csuklóját finoman fogva irányítani kezdi a kirendeltség épülete felé.
- Szerintem is ez lesz a legegyszerűbb - bólint közben Kino javaslatára, és felajánlja a nőnek, hogy majd ő cipeli a lány táskáját. A visszaúton igyekszik beszélgetést kezdeményezni - vagy inkább a korábbit folytatni - a nővel, nagyrészt úgy téve, mintha Scarlett ott se lenne. Nem neheztel a lányra, amiért megfuttatta őket, úgyis megkapja ezért a neki járó büntetést, de nem is az ő dolga, hogy ápolja a kislány lelkét. Hogy miért tette, amit tett, azt majd az illetékesek kiszedik belőle, neki, Alfonznak semmi köze hozzá. Az sokkal jobban érdekli, hogy Kino látta-e a múlt szombati meccset, és azt a káprázatos védést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Kino folytatja az ijesztgetést, Alfonz pedig nem tudja, mi legyen. Egyáltalán nem tetszik neki a diák kioktató hangneme. Mégiscsak ő jár tilosban, és ő firkált össze egy olyan szobrot, ami nem az ő tulajdona. Teljesen mindegy, hogy lemosható-e vagy sem. Egyetlen törvényben vagy szabályban sincs olyan kitétel, hogy megteheted, ha aztán eltünteted a nyomaidat. Szép is lenne a világ, ha megengednénk például a lopást, ha az illető aztán visszaadja az ellopott értéket a tulajdonosának. Nem számít, hogy lemossa, az a lényeg, hogy megtette.
Alfonz talárja csuklyáját mélyen az arcába húzza, aztán kiemelkedik rejtekéből. A Kino által keltett szél mozgatja körülötte talárját. Magas termetével, széles vállával, és elrejtett vonásaival reméli, hogy eléggé meg tudja ijeszteni a lányt.
- Túlságosan is tiszteletlen vagy ahhoz képest, hogy most kaptunk rajta a rongáláson.
Kissé elmélyíti a hangját, és lassan, méltóságteljesen, szálegyenes derékkal közelít a lány felé.
- Én a helyedben inkább megbánást tanúsítanék a szájalás helyett - javasolja vészjósló hangon, amikor már csak pár lépés választja el a lánytól. - A szabályok betartása fontos. A bűnt nem teszi semmissé a nyomok eltüntetése. Ami pedig a humorérzékünket illeti... ha láttad volna az arcodat... - kuncogva dobja hátra a csuklyát, aztán Kino felé néz.
- Szerintem ideje felkeresnünk a házvezetőjét.