Süti? hol? *-*

Mii? Miért?

Téged bírlak *_*

Nem adsz a sütidből...

Csak egy harapást szerettem volna... te pedig irigy vagy.

Nagyon cuki vagy *_* beérem Barni pizzájával

*szalad* sok sajtos, ugye?

Mégsem kedvellek...

Dimiii *nyakba ugrik*

Engem jobban szeret

Krushnic Dimitri - 2019.12.11. 16:46


Én is! *_*

Én már nagyon szeretnék karácsonyt ._. Nincs valami időgépetek?

Én már nagyon nem akarok dolgozni

Emir

Kicsit izgatottan várta ezt a napot, hisz eltelt pár hónap, mióta utoljára találkoztak a férfival, mégis tartották a kapcsolatot. Csodás dolgokra képes ez a mugli világ, belátja Myra is, főleg, ha videochatről és szelfikről van szó, meg csókos emojikról. Mindketten elfoglaltak, ez a valamiféle kapcsolattartás felüdülés volt mindkettejük számára. Vagy hát...Myra így élte meg, de talán a másik fél is, máskülönben nem randiznának most egy kicsit sem bulizós, inkább érdekes és aranyos helyen.
Szürke kabátjában, a fülére jól ráhúzott pomponos sapkában lépked egyenesen a cél felé, a világító hóemberhez, ahová megbeszélték a találkát. Nem nehéz kiszúrni őt, tekintve, hogy kicsit sem illik bele a képe. Olyan, mintha oda festették volna.
Elmosolyodik és integet, majd átverekszi magát az ovis csoporton, akik megpróbálják elállni az útját. Forró csoki és korcsolyázás, ez a nagy terv. Utóbbival szemben mondjuk vannak kétségei, nem ez az a terep, ahol jól érzi magát. Sőt, nehezen adta be a derekát, de most itt van. Itt, éppen átölelve Emirt. Puszit nyom az arcára és hátrébb lép egy lépést.
- Na, hiányoztam? - huncut mosollyal kérdezi és ha erre nemet kapna válaszul, biztosan hátat fordítana, aztán korizzon azzal, akivel akar.

Emir

Tökéletesen tisztában van vele, hogy a nem egy határozott igent jelent, ezért vigyorog tovább. Igaz, nincs köztük több, mint barátság extrákkal, de azért vannak dolgok, amiket Myra is hiányol a mindennapokból, főleg, ha Emir hónapokra eltűnik és csak a kütyük maradnak a kapcsolattartásra.
- Menjünk, hadd nevettessem ki magam mindenkivel. Senki nem bírt még rávenni a korizásra, szóval remélem, te is épp annyira béna vagy, mint én - neveti el magát miközben lazán átöleli a férfi derekát. Furcsa egy szórakozás ez, valamiért túl sokan szeretik, de még mindig ott a lehetőség arra, hogy inkább a pálya mellett iszogassanak, vagy mondjuk a lakásán folytassák a melegben.
- Na de szívi, hát lehetek én rossz is? - ártatlan pillantással néz fel azokba a kék szemekbe, amiktől legszívesebben már most máshol lenne. - Egyébként tűrhető volt, de azért legközelebb beugorhatnál korábban is. Ha érted... - széles mosollyal bújik ki öleléséből és áll be a bódéhoz, ahol a korcsolyákat lehet kölcsönözni. Elég hamar sorra kerülnek, a szomszédos padon pedig helyet is foglal, hogy felhúzza a lábára ezt a csodát.
- Milyen volt kint lenni? Mehetek én is? - kérdése nem komoly, a kviddicset nem hagyná itt, bár az tény, hogy a modellkedés odakint sokkal jobban fizet és egészen más életet nyújt. Eljátszva a gondolattal rájön, hogy valójában élvezné is.

Adrian
pulcsink is van

Nem tudja, mikor lett Adrian ennyire rideg és szemét, de most már egészen máshogy látja az ötletet. Rá kell jönnie, nem véletlenül nem találkoztak hosszú időn keresztül, talán nem is kell a jövőben sem.
- Merlinre, Black, tökön rúgtak, hogy ekkora seggfej vagy? - fintorogva néz a másikra, majd az ölében pihenő kezére mutat. Ha tudta volna, hogy ilyen fogadtatásban lesz része, biztosan mással nézette volna meg a sérült végtagját. - Ficam, vagy ilyesmi, nem viccből ücsörgök itt. Meg beszélni is akartam veled, amíg rendbe hozod.
Nem kertel, de a továbbiakban sem fog. Ellátás nélkül viszont nem távozik, a kérdés feltevése nélkül inkább. Valószínűleg egyedül is jobb lenne, mint egy citrommal az oldalán végigmosolyogni egy estét.
- Most komolyan, mi bajod? - sóhajt fel azt az embert nézve, aki az első szerelme volt, most meg mintha Myra megölte volna a kiskutyáját, vagy ilyesmi.

Bánki Barnabás - 2019.12.16. 21:01


küldj meghívót szépen mindenkinek egyesével, úgy kell azt.

Heló, heló, hol van mindenki?

Koriherceg

Furcsa, de a találkáik és az ismeretségük eddig nem fulladt kínos csendekbe, vagy kellemetlen szitukba. Mintha már régóta barátok lennének, valamilyen szinten meg is bízik benne, máskülönben biztos, hogy most nem állna talpra ezekben a gyilkos pengékkel felvértezett lábbeliben.
Megemeli a szemöldökét és egy pillanatra mintha mellkasba vágnák, olyan érzés uralkodik el rajta, mintha nem tudta volna, hogy úgyis odakint fog kikötni. Meg egyébként is, a hetyegésbe nem törvényszerű, hogy a két fél állandó jelleggel egy országban, vagy mondjuk egy kontinensen tartózkodjon.
- Szavadon foglak, Mahfud - vigyorodik el az apró csalódottságot leplezve. Egyelőre maximum látogatóba nézne ki, de az idejébe sokszor még egy egyszerű baráti vacsora sem fér bele, nem egy külföldi út.
- Dehogy. Meggondoltam magam, inkább haza akarok menni - a jégen csúszkáló emberek felé pillant miközben belekapaszkodik Emirbe és az első nehézségen, a felálláson túlesik. Nem sok esélye van odafigyelni, szépen eltereli a figyelmét azzal a lopott csókkal, ami után beharapja ajkát és könyökével oldalba böki a férfit. A tiltott dolgok esnek a legjobban, vagy hogy szokták mondani.
Erőt véve magán, de a másik kezét szorosan fogva lép a jégre. Megremeg alatta a térde, újból és újból átgondolja életét, meg az utolsó kívánságát mielőtt meghalna. Aztán próbálja ellesni a trükköt, hogy hogy ne essen össze.
- Hú! Ez tök rossz! - nevet fel kicsit már oldottabban.

Koriherceg

Jól érzi magát Emir társaságában még annak ellenére is, hogy a lába alatt bizonytalan a talaj. Sokkal rosszabbnak képzelte egyébként, mint amilyen. Nem lesz ennek a sportnak a rajongója, marad a kviddicsnél, a seprűn, de egynek elmegy.
Egész jól halad, már kevésbé kell kapaszkodnia a férfiba, akin érződik a feszültség. Próbál nem erre figyelni és átvenni tőle az érzést, de nem könnyű. Ilyenkor, meg amikor Emir mesél róla, milyen ennyire ismertnek lenni, akkor elgondolkodik rajta, mennyire van szüksége a modellkedésre. Szereti csinálni, azt is szereti, hogy a muglik felismerik, de nem akarna mindig attól félni, hogy az utcán megrohamozzák.
Ezen gondolkodva, Emirbe kapaszkodva kezdi felvenni a ritmust amikor megállnak valaki miatt. Kérdőn pillant a lány felé, először azt gondolja, rajongó, akit zavar, hogy nem autogramot osztogat a pálya szélén, de lassan egyre feljebb kúszik a szemöldöke. Tehetetlenül figyeli a kis párost és az orrát is felhúzza, amikor a férfi a szeme láttára kezd ki a lánnyal.
Kérdőn pillant rá, nem dühös, csak ennél magasabbra teszi a lécet. A kérdésre megrázza a fejét.
- Nem, kösz. Csak, hogy tudd, azzal nincs baj, hogy kavarsz mással is, de én nem az vagyok, akivel ezt nyilvános eljátszhatod - halkan felnevet. Nem akart ő többet ennél, mint ami van, de túl büszke ahhoz, hogy ezen átlépjen, mintha csak egy apróság lenne.
Fejét ingatva csúszik vissza a pálya széléhez, hogy a korcsolyától minél előbb megszabaduljon és azt az italt egyedül igya meg.

A Sün

Egy kicsit lazít, úgy érzi, Bogolyfalva az ideális hely ahhoz, hogy kiélje magát. Mit neki karácsony, meg húsvét...
Egy pohár pezsgő társaságában, piros koktélruhában sétál egyik asztaltól a másikig, van nála zseton is. Nem mintha jó lenne akármelyik játékban is...
Szeme sarkából látja a mellette álló férfi pillantását. Érzi magán, de csak azután néz vissza rá, hogy újabbat kortyol a pezsgőből.

Ki mit kapott a fa alá?

A Sün

- Kiraboljalak? - kérdez vissza, majd épp olyan lassan, ahogy érkezett, úgy foglal helyet és száll be a játékba.

A Sün

Ajkaira mosoly húzódik. Előbb a kártya, aztán a vállvonás.
- Miért, inkább téged vigyelek? - kérdez vissza kíváncsian.

A Sün

A többiek az asztalnál már furcsán méregetik őket, Myra pedig csak elneveti magát. Figyeli a férfi mozdulatait, megvárja a többieket és a végén bedobja saját lapjait. Szűz kéz, ugyebár, hisz mindent visz.
- Gondolom én viszem a pénzed, te pedig ez esetben engem.

A Sün

Szembefordulva a férfival hümmögni kezd. Megkocogtatja poharát és mintha igazán elgondolkodna az élet nagy dolgain és a válaszon.
- Kétlem, hogy az olyan alatt ugyanarra gondolnánk. Hívj meg egy italra, ha maradt még rávalód - szemtelen mosollyal néz a szemébe.

A Sün

Butaságot csinál, de mint az első látásra szerelem, ez első látásra őrület. Fogja a férfi kezét és hagyja, hogy irányítsa. Elvégre mikor élje ki magát, ha nem most? Na és, ha hazaviszi? Két év alatt két férfi még nem a világvége...

A Sün

Tökéletesen tisztában van adottságaival, így szinte vonul a férfi mellett,mintha kifutón lenne és minimum harmincan fotóznák. Elegánsan foglal helyet az egyik bárszéken, lábait keresztbe téve pillant a pultosra.
- Csak egy pohár pezsgőt, kérlek.

A Sün

- Blackburn vagyok - a családja az egyik legnagyobb aranyvérű család, a legtöbben ismerik a nevet, így csak vállat von. - Kétszer akartak férjhez adni, csoda, hogy ki nem tagadtak - majd elvigyorodik, mielőtt kiinná az utolsó kortyot az italából.

Mindenki?