Én már nagyon nem akarok dolgozni

Emir

Kicsit izgatottan várta ezt a napot, hisz eltelt pár hónap, mióta utoljára találkoztak a férfival, mégis tartották a kapcsolatot. Csodás dolgokra képes ez a mugli világ, belátja Myra is, főleg, ha videochatről és szelfikről van szó, meg csókos emojikról. Mindketten elfoglaltak, ez a valamiféle kapcsolattartás felüdülés volt mindkettejük számára. Vagy hát...Myra így élte meg, de talán a másik fél is, máskülönben nem randiznának most egy kicsit sem bulizós, inkább érdekes és aranyos helyen.
Szürke kabátjában, a fülére jól ráhúzott pomponos sapkában lépked egyenesen a cél felé, a világító hóemberhez, ahová megbeszélték a találkát. Nem nehéz kiszúrni őt, tekintve, hogy kicsit sem illik bele a képe. Olyan, mintha oda festették volna.
Elmosolyodik és integet, majd átverekszi magát az ovis csoporton, akik megpróbálják elállni az útját. Forró csoki és korcsolyázás, ez a nagy terv. Utóbbival szemben mondjuk vannak kétségei, nem ez az a terep, ahol jól érzi magát. Sőt, nehezen adta be a derekát, de most itt van. Itt, éppen átölelve Emirt. Puszit nyom az arcára és hátrébb lép egy lépést.
- Na, hiányoztam? - huncut mosollyal kérdezi és ha erre nemet kapna válaszul, biztosan hátat fordítana, aztán korizzon azzal, akivel akar.

Emir

Tökéletesen tisztában van vele, hogy a nem egy határozott igent jelent, ezért vigyorog tovább. Igaz, nincs köztük több, mint barátság extrákkal, de azért vannak dolgok, amiket Myra is hiányol a mindennapokból, főleg, ha Emir hónapokra eltűnik és csak a kütyük maradnak a kapcsolattartásra.
- Menjünk, hadd nevettessem ki magam mindenkivel. Senki nem bírt még rávenni a korizásra, szóval remélem, te is épp annyira béna vagy, mint én - neveti el magát miközben lazán átöleli a férfi derekát. Furcsa egy szórakozás ez, valamiért túl sokan szeretik, de még mindig ott a lehetőség arra, hogy inkább a pálya mellett iszogassanak, vagy mondjuk a lakásán folytassák a melegben.
- Na de szívi, hát lehetek én rossz is? - ártatlan pillantással néz fel azokba a kék szemekbe, amiktől legszívesebben már most máshol lenne. - Egyébként tűrhető volt, de azért legközelebb beugorhatnál korábban is. Ha érted... - széles mosollyal bújik ki öleléséből és áll be a bódéhoz, ahol a korcsolyákat lehet kölcsönözni. Elég hamar sorra kerülnek, a szomszédos padon pedig helyet is foglal, hogy felhúzza a lábára ezt a csodát.
- Milyen volt kint lenni? Mehetek én is? - kérdése nem komoly, a kviddicset nem hagyná itt, bár az tény, hogy a modellkedés odakint sokkal jobban fizet és egészen más életet nyújt. Eljátszva a gondolattal rájön, hogy valójában élvezné is.

Adrian
pulcsink is van

Nem tudja, mikor lett Adrian ennyire rideg és szemét, de most már egészen máshogy látja az ötletet. Rá kell jönnie, nem véletlenül nem találkoztak hosszú időn keresztül, talán nem is kell a jövőben sem.
- Merlinre, Black, tökön rúgtak, hogy ekkora seggfej vagy? - fintorogva néz a másikra, majd az ölében pihenő kezére mutat. Ha tudta volna, hogy ilyen fogadtatásban lesz része, biztosan mással nézette volna meg a sérült végtagját. - Ficam, vagy ilyesmi, nem viccből ücsörgök itt. Meg beszélni is akartam veled, amíg rendbe hozod.
Nem kertel, de a továbbiakban sem fog. Ellátás nélkül viszont nem távozik, a kérdés feltevése nélkül inkább. Valószínűleg egyedül is jobb lenne, mint egy citrommal az oldalán végigmosolyogni egy estét.
- Most komolyan, mi bajod? - sóhajt fel azt az embert nézve, aki az első szerelme volt, most meg mintha Myra megölte volna a kiskutyáját, vagy ilyesmi.

Bánki Barnabás - 2019.12.16. 21:01


küldj meghívót szépen mindenkinek egyesével, úgy kell azt.

Heló, heló, hol van mindenki?

Koriherceg

Furcsa, de a találkáik és az ismeretségük eddig nem fulladt kínos csendekbe, vagy kellemetlen szitukba. Mintha már régóta barátok lennének, valamilyen szinten meg is bízik benne, máskülönben biztos, hogy most nem állna talpra ezekben a gyilkos pengékkel felvértezett lábbeliben.
Megemeli a szemöldökét és egy pillanatra mintha mellkasba vágnák, olyan érzés uralkodik el rajta, mintha nem tudta volna, hogy úgyis odakint fog kikötni. Meg egyébként is, a hetyegésbe nem törvényszerű, hogy a két fél állandó jelleggel egy országban, vagy mondjuk egy kontinensen tartózkodjon.
- Szavadon foglak, Mahfud - vigyorodik el az apró csalódottságot leplezve. Egyelőre maximum látogatóba nézne ki, de az idejébe sokszor még egy egyszerű baráti vacsora sem fér bele, nem egy külföldi út.
- Dehogy. Meggondoltam magam, inkább haza akarok menni - a jégen csúszkáló emberek felé pillant miközben belekapaszkodik Emirbe és az első nehézségen, a felálláson túlesik. Nem sok esélye van odafigyelni, szépen eltereli a figyelmét azzal a lopott csókkal, ami után beharapja ajkát és könyökével oldalba böki a férfit. A tiltott dolgok esnek a legjobban, vagy hogy szokták mondani.
Erőt véve magán, de a másik kezét szorosan fogva lép a jégre. Megremeg alatta a térde, újból és újból átgondolja életét, meg az utolsó kívánságát mielőtt meghalna. Aztán próbálja ellesni a trükköt, hogy hogy ne essen össze.
- Hú! Ez tök rossz! - nevet fel kicsit már oldottabban.

Koriherceg

Jól érzi magát Emir társaságában még annak ellenére is, hogy a lába alatt bizonytalan a talaj. Sokkal rosszabbnak képzelte egyébként, mint amilyen. Nem lesz ennek a sportnak a rajongója, marad a kviddicsnél, a seprűn, de egynek elmegy.
Egész jól halad, már kevésbé kell kapaszkodnia a férfiba, akin érződik a feszültség. Próbál nem erre figyelni és átvenni tőle az érzést, de nem könnyű. Ilyenkor, meg amikor Emir mesél róla, milyen ennyire ismertnek lenni, akkor elgondolkodik rajta, mennyire van szüksége a modellkedésre. Szereti csinálni, azt is szereti, hogy a muglik felismerik, de nem akarna mindig attól félni, hogy az utcán megrohamozzák.
Ezen gondolkodva, Emirbe kapaszkodva kezdi felvenni a ritmust amikor megállnak valaki miatt. Kérdőn pillant a lány felé, először azt gondolja, rajongó, akit zavar, hogy nem autogramot osztogat a pálya szélén, de lassan egyre feljebb kúszik a szemöldöke. Tehetetlenül figyeli a kis párost és az orrát is felhúzza, amikor a férfi a szeme láttára kezd ki a lánnyal.
Kérdőn pillant rá, nem dühös, csak ennél magasabbra teszi a lécet. A kérdésre megrázza a fejét.
- Nem, kösz. Csak, hogy tudd, azzal nincs baj, hogy kavarsz mással is, de én nem az vagyok, akivel ezt nyilvános eljátszhatod - halkan felnevet. Nem akart ő többet ennél, mint ami van, de túl büszke ahhoz, hogy ezen átlépjen, mintha csak egy apróság lenne.
Fejét ingatva csúszik vissza a pálya széléhez, hogy a korcsolyától minél előbb megszabaduljon és azt az italt egyedül igya meg.

Ki mit kapott a fa alá?

Mindenki?

Pedig olyan szép tud lenni

Te sün...

Gyere csak egy szóra

most neki adjak sütit?

pacsit?

pedig kérlek, mert el sem tudom képzelni

*hoz neki egy tál sütit meg mindenfélét* nekem éhen ne halj

Emir

Nem köti érzelem senkihez Kolos óta, így nem üti szíven a jelenet, amit eljátszanak egy idegennel. Inkább az egóját sérti, de azt nagyon, hisz megérdemli a figyelmet, teljes körűen. Szeretne távozni, nem akar vitatkozni, egyszerűen csak menni és nem foglalkozni többet ezzel az egésszel.
Szemöldökét felvonva fordul vissza, hallgatva amit a fejéhez vág a férfi. Szeretne visszakérdezni, hogy fordított esetben hogy reagált volna. Szeretné tudni, miért ilyen nehéz a figyelmét egy órácskára csak egy emberre összpontosítani.
- Lényegében randira hívtad, miközben arra készülsz, hogy engem fektetsz ma le? - végül ennyit kérdez teljesen nyugodt hangon. Esze ágában sincs drámázni és veszekedni, csak éreztetni akarja Emirrel, mi a problémája.
Egy ideig még a távozást tartja legjobb ötletnek, de ahogy visszanéz rá, nem bír ellenállni. Felsóhajt, a fejét ingatja. Végül is eljött vele, több éjszakát tudnak maguk mögött és nem felejtette el felhívni.
Nagy nehezen, habozva lép vissza mellé. Kezeit a mellkasára helyezi, enged az ölelésnek, amibe egy picit bele is mosolyog.
- Kapd be, szoknyapecér - nyelvet ölt a férfinak, majd ellöki magától, hadd guruljon. Kettejük közül ő legalább tudja is, hogy kell visszairányítania magát Myrához.
- Hagyjuk ezt és menjünk oda, ahol nem jelenik meg több csajod - javasol végül egy olyat, ami nem tartogat számukra több meglepetést.

hát mi ez a nagy csend?

Emir

Nem akarna magyarázatot kérni az előbb történtekre. Az egyetlen ami visszatartja, az a tekintet, amitől mindig kicsit megremeg a lába. Kicsit mosoly, úgy hallgatja és persze nem képes tovább tartani az orrát a magasban. Jobb nekik talán úgy, ha négy fal között vannak, ahol nem kell a rajongóktól és újságíróktól félni.
- Tudom, tudom, azt sem tudod, mit jelent a szó - nyelvet ölt viccesen rá, mielőtt még távozásra kényszerítené. Aztán persze megvonogatja a szemöldökét. Nem kell túlmagyarázni hozzá, hogy Emir is értse. Igaz, ha már egyszer helyben vannak, mindenki tudja, hol fognak kikötni, addig viszont vezethet bármilyen út. Akár egy ital, akár egy vacsorarendelés, bármi. Elég kreatívak hozzá, hogy az időt kellemesen kihasználják.
- Kénytelenek leszünk arra az egy helyre menni - majd ajkára szép kis mosoly ül ki. Nem foglalkozva azzal a ténnyel, hogy körülöttük emberek is vannak, nyom egy hosszabb csókot a férfi ajkára ízelítőképpen. Na és ha erről beszélni fognak?
- Mehetünk? - kérdez még vissza, aztán már tényleg elindul, hogy visszavegye a saját lábbelijét, amiben nem érzi magát életveszélyben.

Emir

Nem pont úgy sikerült a délután, ahogy azt eltervezték. Nehéz úgy tervezni, vagy megélni, hogy közben idegenek bekavarnak és persze kerülni kell a balhét. Nem is szeret veszekedni, ha akkor Emir nem fogja vissza, most nem lenne itt a lakásán, hanem valószínűleg elment volna edzeni, hogy ha már felszabadult az ideje, akkor azt hasznosan töltse.
- Vizet, köszi - bólint, majd megszabadul a felesleges ruhadaraboktól. Na nem olyanoktól, amik takarnának, csak a kabát kereste meg a helyét és a csizma. A férfi után sétál és aprókat kortyol a vízből, mielőtt még csatlakozna hozzá a kanapén.
Kedveli őt is, meg a lakását is. Nem túl feltűnően, de észrevehetően szívja magába az illatát miközben nyakába fúrja arcát és hozzábújik. Nyom egy halvány csókot előbb oda, a nyaka hajlatába, állára, s ajkán állapodik meg. Talán ez jó válasz a kérdésre.
- A lehető leghizlalóbbat szeretném, hadd legyen mit ledolgozni - somolyog alig pár centire arcától. - És folytathatnánk azt a filmet, amit a múltkor félbehagytunk. Mi is volt? Csillagok háborúja?
Miután pár puszit nyom az arcára, elszakad tőle és a táskájához megy, hogy elővegye saját telefonját. A zenére táncikálni kezd, külön kis előadást kap most a férfi.
- Tudod, hogy nincs még közös képünk, amit nem fotósok csináltak?

*_____*

Boldog új évet!

Stankovics Vendel - 2019.12.31. 16:17


Vendike

Emir

Mintha ezzel most akkora feladat elé állítaná. Szemét forgatja mosolyogva, meg közben azt kívánja, legyenek már ott, hogy a pozíción vesszenek össze. Elégszer voltak már együtt ahhoz, hogy tudják, akárhogy is jól működnek.
- Sajtosat, sült krumplival, de ne onnan, ahol tocsog a zsírban, attól elmegy az étvágyam - igaz, magasak az elvárásai és nagyok az igényei, de Emir biztosan megérti. Elég válogatósak mindketten ahhoz, hogy ne legyen egyszerű dolguk sem egymással, sem magukkal.
- Új rész? Nézzük, és nézzük meg azt is - igaz, nem kötötte le eléggé a film ahhoz, hogy nemet mondjon a férfira, de amit látott belőle, arra azt mondaná, jó volt és érdekes világ. Miért is ne folytathatnák? Aztán csak felveszi a fonalat sokadik látásra.
Kicsit pörög, elemében van amikor táncolni kezd. Persze akkor is, amikor vigyorogni kell a kamerába. Semmi kétség, jól mutatnak együtt a képeken is és most már nézegethetik is, amikor csak akarják.
Hosszan, mélyen szívja be a levegőt, mikor a férfi ajkai a nyakára tapadnak. Szemét lehunyva túr a hajába és válaszul megcsókolja. Hevesen, a filmről és minden egyébről elfeledkezve mozdul.
Csak néhány perc, ennyi jut, amikor kivételesen az ő telefonja kezd őrült rezgésbe. A képernyőn megjelenő képen egy másik sráccal mosolyognak a kamerába, félreérthetetlen helyzetben. Olyan gyorsan nyomja ki, ahogy csak tudja.
- Sajnálom, remélem abbahagyja...

heeelló off!

Emir

- Hát nézzük meg a moziban - von vállat, hát nem olyan nagy ügy ez. A film alatt biztos nem lenne senki, aki közös fotót akarna velük, vagy autogramot. Maximum a pletykák, amikből már így is van nem egy.
Csak élvezni szeretné az estét olyasmik nélkül, mint ami a korcsolyapályán történt, pont úgy, ahogy a férfi abba bele is kezd. Könnyedén belemelegednek, Myra fogaival húzza Emir ajkát és csak annyi időre szakad el tőle, míg megszabadul a felsőjétől.
Nyilván valaminek meg kell zavarnia a kis összebújásukat, ami nincs túl jó hatással a férfi lelkesedésére. Felvonja fél szemöldökét, úgy néz a másik szemébe és vár egy kicsit, hátha folytatja és rájön, hogy ja, amúgy nem is érdekli.
- Csak egy srác - von vállat -, épp úgy, mint a te csajaid - nem volt szó semmiről, főleg nem arról, hogy ne lehetne mással is mélyebb kapcsolata. Tekintve, hogy Emir elment és nem is találkoztak, ott pedig ki tudja, hány nővel volt.
- Remélem nem várod el, hogy ölbe tett kézzel várjalak, mikor egy másik kontinensen vagy - inkább kíváncsian, semmint megrovóan kérdez rá.

Soma

Két fotózást és egy hosszú, fárasztó edzést tud maga mögött így kora estére a fővárosban. Láthatóan elfáradt és semmi kedve még innen bulizni menni, vagy egy kviddics edzést betuszkolni az idejébe, inkább hazamenne és egy forró fürdő után aludna egy pár hosszú órát.
Hát a vágyak általában azok is maradnak és nem teljesülnek be. Méghozzá azért, mert a stúdióból kifelé menet kap pár üzenetet a barátaitól - akikkel megéri jobban lenni -, miszerint várják őt is vacsorára az egyik legfelkapottabb belvárosi étterembe, ahol kibérelték a teljes felső szintet egész estére. Nem mondhat rá nemet, hogy is nézne az ki?
Szóval gyalog kel útra, szüksége van némi friss levegőre és a hidegre, hogy lehűljenek a gondolatai és fel is frissüljön. Nem szereti a várost, főleg az embereket nem. Sokan megismerik, megbámulják, de csak páran merik leszólítani. Szívesen beszélget velük felszínesen, a modellkedésről és arról, mivel tartja karban a testét és bőrét, na meg a hosszú haját. Semmi komoly, semmi igazság. Persze mugliknak nem beszél a kviddicsről és a másik világról, ahonnan idegenként csöppent ide.
Annak az embernek viszont már a hajápolási rutinjáról sem beszél szívesen, aki két utcával odébb kezdte el követni és egyre közelebb ért. Aztán leszólította. Kedves volt első körben, de aki a harmadik elutasításra sem érti meg, hogy nem ér rá és kedve sincs hozzá, hogy megigyon vele valamit, annak már nagy szeretettel tolná az arcába a terelőütőt.
- Nem, köszönöm. Tényleg mennem kell. Nem szeretnék veled... Mondom, nem - ismétli el negyedjére is, egy kissé már hangosabban.

Soma, a Megmentő

Általában akkor kap még valami kellemetlenséget a nyakába, amikor egyébként is fáradt és már csak kényszerből áll a talpán. Alapvetően nincs baja sem az életével, sem az életvitellel, amit űz, csak mint mindenki másnak, neki is vannak nehezebb napjai. Főleg, ha minden összegyűlik. Aztán már csak egy-két hónap és végre egy gonddal kevesebb lesz, amivel foglalkoznia kell.
Most a legnagyobb gondja a férfi, aki nem csak egy kedves rajongó, hanem inkább egy zaklató. Nem olyan lánynak gondolja magát, aki nem tudná megvédeni magát, mégis egyszerre hatalmas kő esik le a szívéről, mikor a megmentésére siet egy idegen.
Első pillanatban azért felszalad a szemöldöke, hogy most meg aztán kap még egy koloncot a nyakába, nem elég az az egy, ráadásul olyasvalaminek nevezi, aminek már évek óta nem tette senki.
Gyorsan veszi a lapot, nem is kell nagyon noszogatni, hogy belekaroljon a férfiba. Vagy fiú? Hisz elég fiatalkának tűnik így első látásra.
- Azt hittem, sosem érsz már ide - adja alá a lovat miközben a férfira még szikrákat szóró tekintettel néz vissza. Nagyot sóhajt néhány lépéssel eltávolodva tőle, semmi pénzért nem nézne vissza. Nem akarja látni többet azt az arcot és a hangját sem akarja hallani.
Féloldalas mosollyal néz fel a megmentőjére, aki úgy osztja az utasításokat, mintha egész nap erre készült volna, vagy egy színházi darabot gyakorolnának. Sőt, ez már az előadás.
- Közös fotót, meg aláírást akart és elkezdett faggatni, meg győzködni, hogy menjek vele vacsorázni. Idióta muglik - utóbbit már csak az orra alatt motyogja, nem a fiúnak célozva, akibe továbbra belekarol a biztonság kedvéért.
- Eredetileg taxit akartam fogni. De meg kell köszönnöm, hogy megmentettél, megiszol velem valamit esetleg? Vagy egy...hotdog? Akármi? Komolyan, köszönöm, ha nem jössz, csúnya vége is lehetett volna - sóhajt fel újra.

Soma, a Megmentő

Elsőre normálisnak tűnik a srác, aki a megmentője a jelen helyzetben, de ki tudja, mi lesz még. A második sarkon akár előkaphatja a fegyverét Myra összes pénzét követelve, vagy bármi, amivel nem tud majd mit kezdeni. Nem szívesen menne Azkabanba leleplezés miatt, ha esetleg önvédelemre használná a pálcáját. Nehéz volt megszoknia a mugli környezetet és a mugli embereket, de a közlekedéshez lesz a legnehezebb.
Gyorsan elmondja, mi a történet alapja, egyelőre pedig esze ágában sincs elengedni a fiút, aki még mindig a legnagyobb védelemként szolgál. Egyébként sem tűnik rossz embernek...
- Semmi, csak nem értem, hogy lehetnek ilyenek az emberek - sóhajt fel elhessegetve az előbbi gondolatát és megjegyzését. Nagyon hálás az iméntiért, aminek hangot is ad, aztán elmosolyodik. Így már érthető, az ő öccse is ugrik, ha csak egy rossz szót is szólnak a testvéreire.
- Honnan tudjam, hogy te nem egy vagy közülük? - kérdését mosollyal teszi fel, valamiért az ő esetében nem kételkedik. Igaz, nem lenne butaság, hogy úgy tesz mintha megmentené, közben pedig becsalja a saját hálójába.
Inkább a megérzéseire hallgat, eszerint pedig első sorban nem fog odaérni időben a vacsorára, másodsorban gondolkodás nélkül rá tud bólintani a burritora.
- Mehetünk - rá is bólint és engedi, hogy a megmentője vezesse az étteremig. Azt gondolná, ha eddig nem ismerte fel, most már nem is fogja, lesz egy nyugodt beszélgetése egy idegennel, de csak rákérdez, amitől egy kicsit kellemetlenebbül is kezdi érezni magát. Mikor szólásra nyitná a száját és felvilágosítaná, a fiú folytatja a gondolatait.
- Ami azt illeti, sportolok és modellkedek, de fogadok, hogy nem ismered ezt a sportot - neveti el magát, majd ha megérkeznek az étteremig, egy olyan asztalt próbál keresni, ahol nem szúrják ki elsőre. - Megvárom, míg rájössz.

Sweet 25 - Zlatan 02.10.
helyszín
A szülinapos

Szerencsére nem kellett a meglepődött játszani, az összes vendég tudta, hogy a főszervező elárulta a szülinaposnak, mire készülnek, hogy az alkalomhoz illően tudjon öltözni és ne érje váratlanul, hogy jó pár kviddicscsapatnyi ember hangoskodik a balatoni nyaralóban.
Ádám, Myra csapattársa a Mennydörgőknél kitett magáért. A nyaralójába meghívott mindenkit, aki csak számít, így az egész csapat, a családtagok, barátok...egyszóval mindenki időben ott volt, hogy énekelve köszöntsék a huszonötödiket betöltő lányt.
A hideg idő ellenére a telken nincs rossz idő, valószínűleg a bűbájoknak köszönhető, hogy sokan a medencében tudják áztatni magukat. Myra még nem tart itt, őt két pusziosztás között elrángatják a tortájához. A hatalmas kviddicspályát formázó torta felett ott repked egy cikesz, amit sebesen kerget ő maga, apró figuraként. Nevetve hunyja le a szemét és mondja el magában a kívánságát. Nem kíván egyebet, csak hogy minden maradjon így, ne legyen rosszabb a következő éve sem. Aztán elfújja a pálya széleire tűzdelt gyertyákat. Pezsgős poharát emeli a többiekkel együtt.
- Köszönöm mindenkinek, szuper barátok vagytok - vigyorogva néz végig a tömegen, akik között egy férfin állapodik meg a tekintete. Félmosollyá szelídül a vigyor, belekortyol az italába.

Nyissatok egy becenév osztó üzletet