*felemeli a kezét, hangja az nincs így kilapultként*

boldog éjfélt!

ésés ne lökdösd Bencémet.

jóó reggelt! ^^ *fáj a feje, rossz az idő is*

fáj a fejem és az ágyamat akarom. ><

fene tudja.
ti hogy vagytok?

szünet van?

#szellem #szépséges #van kaja
az a virágmintás vagyok én..

Amikor megtudtam, hogy lesz ez a Halloween buli, felhoztam Bencének, hogy megyünk-e. Olyan sokan beszéltek róla jót, hogy gondoltam veszítenivalónk nincs. Lelkesedésünket nem mondanám olyannak, mint néhány másik személynek a környékünkön, ezt jól tükrözi a jelmezünk is. Rám bízta. Megoldottam.
Bence mellett sétálok végig, nézegetem az érdekesebbnél érdekesebb jelmezeket és viselőiket, de cseppet sem érzem rosszul magam a lepedőmben. Én legalább könnyen megszabadulok majd a jelmeztől, nem mint azok, akiknek az egész arcuk ki van kenve.
Eltátom a számat is amikor belépünk a helyiségbe. Valami hihetetlen, hogy mennyire jól néz ki, mintha egy másik világba csöppentem volna, ahol minden eleven, szó szerint pokoli. Pokolian jó.
- He? - nézek a másik lepedős felé. - Ez nem hülyeség! Szellemek vagyunk - ingatom a fejem miközben ránézek. Nem nagyon látom így még a szemét sem, még szerencse, hogy halljuk egymást tisztán. Bólintok hát, gyomrom kordul is az asztalok felől áradó illatokra reagálva. Rájövök, hogy nem is ettem reggeli óta semmit, csak a gyógyszereket.
- Együnk, igyunk. Most - és már indulok is vele, hogy a lehető legcsokisabb sütit dugjam el a lepedőm alá. Mennyi jó, így nem látják, mennyit eszek. - Üüüh hmmmh hmm üüü - hümmögöm teli szájjal. Ez volt a megfelelője valami olyasminek, hogy "ez nagyon finom".

jó reggelt! micsoda szép ez a szombat.  

szép az idő.

Emma McNeilly - 2015.10.24. 23:23


mondtam én, hogy hasítani fogunk. XD

jóó estét! nincs sehol senki?

levegőnek nézel...?

az más. hogy vagy barát? *.*

élősen. még.

ideje ágyba bújnod. XD

*elfekszik rajta, jól be is takarózik*

#kirándulunk

Amikor kisebb voltam, jártunk a szüleimmel többször is a Mangrowe-erdőben tanulmányozni az élővilágot. Apámnak van ott egy barátja, nála vendégeskedtünk. Nem sokra emlékszem ezekből az utazásokból, de arra igen, hogy nagyon szép emlékeket hagytak maguk után, így nem volt kérdés, hogy jelentkezzek-e a kirándulásra, amit az elemi mágiát tanító férfi szervezett.
Szülei áldásukat, illetve aláírásukat adták hozzá, minden a legsimábban ment, nem is kell majd egyedül utaznom. Már az elején megbeszéltük Bencével, hogy megyünk, előző este pedig azt is, hogy akkor találkozunk a szobám előtt és együtt megyünk le a találkozópontra, a bejárati csarnokba.
Nem sokat aludtam, és kivételesen nem a fejfájás miatt. Az izgalom váltotta fel a hangokat, majd úgy nagyjából az ébresztő előtt két órával elaludtam. Minden nehezen jött össze, kicsit hisztisebb hangulatban szedtem rendben magam. Hajamat az utazáshoz befontam, kényelmes ruhát választottam és még átnéztem, hogy mindenem megvan-e.
Kilépek az ajtón, ahol a kócos barát már vár. Mosolyogva nyomok puszit az arcára, szavak nélkül is tudjuk, hogy keveset aludt a másik. Elindulunk tempósan, időben vagyunk még. Ezt akkor is látjuk, mikor a bejáratnál még csak egy-két diák várja az indulást, meg a tanár úr.
- Jó reggelt! - köszönöm illedelmesen, ahogy kell, és a falnál megállok, tisztes távot tartva mindenkitől.
- Szóval...ma miért nem aludtál? - kérdezem kíváncsian Bencét miközben várakozunk.

szép jó reggelt mindenkinek!

jó estét!   Mattrac: nem félsz, hogy ugrálni fognak rajtad?

hát bocsánat...

szia! *attól ő még inkább csendben a sarokba húzódva issza a kakaóját*

szerezzetek magatoknak. *ártatlanul pislog fel*

nem! fúúúújj! sicc! *letakarja a kezével, hogy ne illatozzon*

neheee! *nyikkan, de akkor se akarja odaadni a bögrét*

*húzza maga után a takaróját, és bekucorodik az egyik fotelbe várni a társaságot*

*mosolyog a denevérkére, megböki a piszéjét is*

*pislog rá, hogy most hallja-e a gondolatait*

sziasztok! *integet Bence alól*

hű mi van itt. o-o *csak pislog mennyien lettek*

jól esik ezt olvasni, szőrös Mihael. *.* az enyém is hiányolt téged, csak az kevésbé szőrös.