Milyen szép neved van *_*

jajjj te milyen kis cuki fiú vagy *-*

A mid miatt?

Bu    

boldogelmúltéjfélt

Estét

Kávét o.o

Nagyon cuki vagy *_*

Wittner Stella - 2018.07.18. 18:16


igen

*küldi a csít*  tedd a kezed a tvre

Krushnic Dimitri - 2018.07.20. 09:30


Nem tudom

Legyen kis Dimi *_*

ez nem ér

Nekem van ajánlatom a személyekre, lehetek kerítőnő? *.*

ő nem tud szülni?

Miért?

de magadnak amúgy sem tudnál ._.

Ezt olvastam, én sem szoktam belepakolni a meleg cuccot

Hali

Tegnap és ma Thort néztem...

Myra  

Bú  

Hogy lesz így feleséged

Az én Kolosom
kinézet

Azóta sem megy ki a fejéből az eset, amikor Kolos betört hozzá. A betört persze erős szó arra, ami történt, de az ajtót majdnem rátörte a dörömbölésével. Akkor még nem értette az egészet, de ismét a lánynak estek le hamarabb az összefüggések. Sokáig hitte, hogy elmúltak az érzések és könnyen barátok lehetnek. Hitte a buliig, de csak addig. Két év. Ennyi telt el a búcsú óta.
Most pedig két év elteltével megint sokszor kapja magát azon, hogy jegyzetei felett elmereng, lebeg csak úgy a semmiben és a gondolkodást is elfelejti.
Ugyanez történik vele a pécsi taverna teraszán üldögélve. Ujjai között mozog a kanál, mellyel már teljesen elkeverte a jeget a kávéjában, s a tejszínhabból is csak egy apró fehér folt látszódik.
Észrevétlenül megrázza fejét, visszatér a valóságba és napszemüvegét visszatolva orrnyergére a könyöke alatt levő könyvbe fordul. Elolvasott két fejezetet azóta, hogy beült a tavernába, de épp annyira tudja, miről szól maga a könyv, mint amennyire azt meg tudná mondani, eddig merre járt gondolatban.

Az én Kolosom
kinézet

Amikor szerelmes az ember, merengése közepette mosolyognia kellene. Myra arcán viszont semmi sem látszik, csak az eltűnés. Az könnyedén felfedezhető, meg hát elég gyakran is. Egyszerűen csak nincs a testében, gondolatai sincsenek. Talán nem is szerelem az, amit érez? Furcsa, mert haragszik is, de kezdi elengedni a dolgokat és mindezzel együtt Kolost is. Neki ott az új barátnője, és Myra nem akarná, hogy miatta hagyja el.
Felsóhajt miközben egy pillanatra sem veszi le tekintetét az előtte pihenő lapokról. Valószínűleg rossz könyvet olvas, nem is azt, amit akarna, de ez kit érdekel? Belekortyol a kávéjába, most ez a két dolog amire koncentrál. Próbálja távol tartani tolakodó gondolatait, de mintha csak megidézné velük a benne szereplő személyt.
Hirtelen meglepődik, felkapja a fejét és a szíve azon nyomban nagyobbakat kezd dobbanni. A gond csak, hogy fájdalmasan, mert pont olyasmi mászik a fülébe, amit nem akart volna tudni. Kolos hadar, sokat beszél, mint mindig és eltart egy percig, hogy ezt a szemben ülő lány értelmezze. Egészen addig mozdulatlanul ül, csak a haja mozdul meg a szellőtől.
- Szia, Kolos - szemöldökét megemeli és lassan feltolja napszemüvegét a fejére.

Igeen

Az én Kolosom
kinézet

Elkalandozó gondolatai most ott vannak mind, kitöltik a fejét és szemben ülnek vele. Egyszerre sok, rengeteg, hisz a napok során átgondolt, ki nem mondott lehetőségek halmozzák el. Szó nélkül ül és nézi Kolost, szemöldökét felhúzva, de érzelmek kifejezése nélkül figyel. Olyan, mintha egy szobor lenne, aki nem is érti, mit beszélnek neki. Persze érti, csak nehezen jut el a tudatáig mindaz, amit hall.
Várja. Megvárja amíg beszél és issza minden szavát. Egyre jobban érzi, hogy a bordái kezdenek összeroppanni és nem tudja, mitől. Mert egyszerre bántja a dolog és egyszerre olyan boldog, mint régen, akkor amikor még ez a kimondott szó természetesnek számított.
Hosszú pillanatokra tekintetét ismét a könyvbe nyomott betűkre szegezi, szája szegletében pedig megjelenik az egyre szélesedő mosoly. Mély levegőt vesz mielőtt felnézne.
- Akkor ezentúl csak te vihetsz haza? - ártatlan mosollyal néz a másik szemébe. Talán nem kell konkrét választ adnia ahhoz, hogy Kolos tudja; úgysem mondana nemet.
Úgy tesz, mint ez nem lenne nagy dolog, mintha pontosan ezt várta volna. Hátradől a széken és szájához emelve a poharát beleiszik a kávéjába. Nem kellene, hogy ez ilyen egyszerű legyen.
- Nem tudom, általában nem adom könnyen magam... Még randira sem hívtál el, de már szeretsz... - színészkedik direkt drámai, cicás hangon.

Az én Kolosom
kinézet

Míg az arca rezzenéstelen, odabent viaskodik magával, keresi a megfogható gondolatait, próbálja összerakni a képet és mindeközben nem akarja beleélni magát. Mindent egyszerre. Kolosnál sosem lehet tudni, mit és meddig gondol, de Myra vakon hisz neki. Addig azonban belefér egy kis játszadozás.
Jó ideje nem vitte semmiféle Balázs haza, nincs oka a féltékenységre, de ezt azért nem köti az orrára. A múltkori beszélgetés során már elég világosan kifejezte, hogy a hülye pletykák nem is lehetnek igazak.
- Van egy rossz hírem, tudod, vannak olyanok, hogy barátok. Ki szeretnéd tiltani Ármint a lakásomból? - elhúzza a száját, aztán rámosolyog. Érdekes, hogy a bizalommal addig nem volt problémájuk, amíg együtt voltak. Aztán a szakítást követően jöttek elő ezek az apróságok, amik miatt ott tartanak most, ahol.
- Hát persze - neveti el magát miközben mellkasa felszabadul, mintha az összes kő legördülne róla és a bordái nem roppannak össze alatta. - Gyertyafény, rózsák, hintó - sorolja az igényeit hercegnőket megszégyenítő módon. Aztán feláll és miközben átsétál Kolos oldalára, végig fogja a kezét, majd közel húzódva hozzá átöleli a derekát.
- Akartam már mondani, szerintem nőttél. Mondjuk úgy tíz centit. Mit csinált veled anyukád, bezárt az üvegházba? - vigyorog rá miközben felnéz a szemeibe. Valójában teljesen úgy érzi, az a két év semmi sem volt. Talán Kolos szőrösebb és magasabb, mint volt, de ugyanannyira, ha nem jobban vonzódik hozzá.

idenekünktobit!

*_____*

Már mindenki szül, én meg még mindig csak a rohadt cikeszt kergetem xD