Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Még egészen új vagyok ezen a helyen, és hiába imádom a kastély hűvösét,az iskola varázsát, néha még elfog a honvágy. Valami olyan helyre indulok, ahol reményeim szerint jobban fogom érezni magam. Ez a hely végül a nyugati szárnyban elhelyezkedő, csarnokszerű helyiség lett. Amikor belépek egy pillanatra igazán kicsinek érzem magam, olyan hatalmas a terem, de ez az érzés hamar elmúlik, és otthonoság érzete veszi át a helyét. Tiszteletudó hangon köszönök a könyvtárosnőnek, majd felfedező útra indulok a polcok között. Könnyű mosollyal simítok végig néhány könyv gerincén, és szívom be a könyvtár jellegzetes illatát. Kissé régies, de üdítő könyvillat lepi be a helyiséget. Lehunyom a szemem, és az arcomon még szélesebb mosoly jelenik meg. Egy kicsit máris csillapítja a magány érzését bennem, mert a könyvek mindig is az otthoni házra emlékeztetnek, ahol nincs olyan szoba, ami ne lenne tele különbező méretű és formájú nyomtatott olvasmányokkal. A bagolykői könyvtár tökéletes rendje nem hasonlít a ház művészi káoszára, de mégis a hely hangulata egészen ugyanaz. A betűk világa mindig is örömmel töltött el, és ez most sincs másként. Szinte hangtalanul, nagyon halkan dúdolgatva olvasgatom a címeket, és kezdem kellemesen érezni magam. Több dolgot is keresek, egyrészt egy könyvet a bűbájtan tanuláshoz, másrészt valami kellemes regényt a magam szórakoztatására. Csak a kedvenceimet hozhattam el otthonról, és hiányzott már valami új történet. Egyszer-egyszer megállok, és leemelek egy könyvet a polcról, és kinyitom. A fejemet oldalra billentve olvasok bele, majd kissé a fejemet rázva sóhajtok fel, ha nem találom hasznosnak. Végül két kötet a kezembe kerül, de még mindig érdeklődve nézelődök, túlságosan is szeretem a könyveket. Amikor egy régi könyv kerül a kezembe és por száll fel belőle tüsszögni kezdek, mire inkább becsukom és visszatolom a helyére. Még néhányat tüsszentek, és óvatosan körbepillantok, remélve, hogy senkit sem zavartam meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Az a fránya porallergia, lehet, hogy megint szednem kellene a gyógyszerem. Még van nálam az utazóládámban valamennyi, és a szüleim is tudnak küldeni, így megspórolok néhány utat a Gyengélkedőre. Nem mintha akkora fáradság lenne, de nem szeretném közkézre adni az allergiám. Bár akkor már inkább ezt, mint a gyerekes félelmemet a sötétben. A nyakamban lógó madár medálhoz érek, az aprócska fém érintése megnyugtató.
Amikor egy hangot és lépések zaját hallom, még egy újabb fél fordulatot teszek és szembenézek valakivel. Kissé elnyílik a szám, ahogy a pillantásomat a felém lépő fiúra szegezem. Figyelmeztetem magamat, és összezárom az ajkaim. Úgy tűnik mégiscsak megzavartam valakit, pedig már reménykedtem, hogy mindenki annyira elmélyedt az új tudás megszerzésében, hogy nem tűnt fel senkinek sem.
- Sajnálom, nem akartalak zavarni a tanulásban - mondom gyorsan, de ez is csak egy tüsszentés közepette sikerül. Méltatlankodva sóhajtok fel, hogy lehetek ennyire szerencsétlen?  Egy pillanatig ránézek, majd elkapva a tekintetem sütöm le a szemeim. Nem akartam senkit sem megzavarni a tanulásban. Újra felé fordítom a tekintetemet, és csak akkor látom meg a felém nyújtott zsebkendőt.
- Köszönöm - szélesedik el a mosolyom, és most már nem fordítom el a fejem. Nincs valami jó arcmemóriám, így nem tudom megmondani, hogy találkoztunk-e már, de valami mintha halványan rémlene. Elfogadom a felajánlott papírzsepit, és kifújom az orrom. Végre már nem birizgálják az orromat az apró szemcsék. A zsebembe gyűröm, majd újra megszólalok. - A portól tüsszögök, - magyarázom, annak ellenére, hogy magam is tudom, hogy ez egyértelmű. - és szerintem már nem érdekel ez a könyv. -  Kissé elnevetem magam, hogy megnyugodjak. Fél kézzel magamhoz szorítom a kezemben tartott könyveket, és kissé zavartan pillantok fel. - Mit tanulsz? - kezdek el csacsogni kissé hadarva, hogy még ez is jelezze, hogy kissé zavarban vagyok. Sokat fejlődtem az utóbbi időben, de még mindig bennem volt egy fajta tartás az új emberektől. Ha már így az ügyetlenkedésemből beszélgetni kezdtünk, ne hagyjuk elúszni az alkalmat. Az egyik új fogadalmam volt, hogy többet fogok ismerkedni és most nem látok jobb lehetőséget ennél. Bár lehet, hogy először azt kellett volna megkérdeznem, hogy ki is ő, mert szerintem már láttam, de abban biztos vagyok, hogy nem beszéltünk még.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Elnevetem magam. - Akkor jó - mondom kissé kifújva a levegőt, ezek szerint nem zavartam túlzottan. Leengedem a bal kezemet, ahogy kissé nyugodtabb mosollyal pillantok rá. Kedves, határozottan kedves. Látod, Blanka, nem kell ennyit szerencsétlenkedni, nem fogják leharapni a fejed. Lazul a testtartásom, ahogy próbálom kicsit kényelmesebben érezni magam. Ne gondoljon olyan szerencsétlennek.
- Én is bűbájtant akartam ismételni - mondom rápillantva, majd lenézek a kezemben tarott könyvekre. - Sötét varázslatok kivédésével nagyjából tegnap végeztem - teszem hozzá. Nagyon szeretem azt a tárgyat, és szinte többet tanulok abból, mint bármi másból. Ezért gondolják azt, hogy apám szakmája jobban vonz, de ez nem feltétlenül igaz.
Kissé bátrabban kezdem fűrkészni az arcát. Biztos vagyok benne, hogy nem egyszer láttam már, pedig nem sokfelé jártam eddig. Talán levitás és arra felé láttam? Határozottan lehetséges.
- Köszi, egyfajta kabala - mondom, újból megérintve a nyakamban lógó madárkát. Igazán szeretek ezt a medált, és semmi kincsért sem tennék egy lépést sem nélküle. Visszafogtam magam, és nem kezdtem el értelmetlenül, talán kissé idegesítően csacsogni a medál eredetéről. Az angliai utazásról, ahol meglátogattam anya iskoláját, és a mellette lévő piciny falucskában kaptam, ezt az egészen egyszerű, minden különlegességet nélkülöző nyakláncot. Kissé oldalra billentem a fejem, ahogy a fiúra nézek. A homlokomat ráncolva próbálok valami emléket felidézni és egy névhez, vagy legalább egy helyhez kötni az arcát, de nem igazán sikerül. Talán be kellene mutatkoznom? Végül is az leegyszerűsítené a dolgokat. Tényleg illene összeszednem a bátorságomat egy ilyen aprósághoz, de lehet, hogy ez csak valami csökönyös butaság.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Ugyan, dehogy. Nem tartasz fel - rázom meg a fejem ránézve. - Alapvetően valószínüleg olvasás lett volna a tanulásból, pedig azért igazán nem ártana ismételnem - vonok vállat, beszéd közben a kezemben lévő regényre bökök. Követem a tekintetét és a könyvekkel telepakolt asztalra nézek, ahol feltehetőleg ő ült ezidáig. - Azért feletébb hálás lennék, de nem életbevágó - mondom halvány mosollyal. Kissé elpirulok, amikor közelebb hajol, és pár pillanatra szükségem van, hogy meg tudjak szólalni. - Igen, egy galamb, bár apa mindig azzal viccelődik, hogy sorszerűbb lett volna a szfinxet választani - mondom, ezzel utalva az iskolai házamra. A Levitára, amibe egészen biztos vagyok, hogy ő is tartozik.
- Blanka, Fehéresi Blanka - mutatkozom be én is. Máté. Hát persze! Így már egészen világos a dolog. Hiszen annyiszor láttam, sőt még a pályán is számtalan alkalommal. Talán túl sokszor is ahhoz, hogy eddig ne beszéljünk. végül is így történt. Én nehezen beszélek az új emberekkel, és amint biztonságos volt egyedül használtam a seprűm. Addig ő szinte egészen biztos, hogy a többiekkel szokott repkedni. Mégis így a nevét tudva és visszagondolva már kicsit kitisztultak a dolgok. A legerősebb benyomásom róla a pályán van, ahol talán illet volna már beszélnünk. -  Jól repülsz - ül ki egy vigyor az arcomra, remélve, hogy ezzel a finom utalással az is eszébe jut, hogy tényleg nem kevésszer láttuk egymást, meg az, hogy nem vagyok azért, annyira szerencsétlen, mint aminek tűnök. Őszintén remélem, hogy nem tart szerencsétlennek, zavarna, ha valaki is annak tartana.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő