Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

A tükörbe nézve szipogva kötöm fel a hajam - aztán az anyajegyem kiszúrva le is eresztem. Még mindig nem tudom, hogyan viszonyulnak az emberek az elemi mágusokhoz, minden esetre nem akarok kockáztatni. Tüsszentek egyet, kifújom az orrom, ismét belenézek a tükörbe. Tulajdonképpen még Balázs sem tud róla - nagykorúként a Minisztérium nem szól a nevelőknek. Pedig én szeretném elmondani neki, tényleg, csak még eddig nem volt rá alkalmam. Oldalra húzom szőkés tincseim, most látszik mind a két tetoválásom. Szusszanva veszem hátamra a törölközőm, belebújok a papucsba, azért egy csomag zsebkendőt magammal viszek. Nem szeretek megfázni, bár már legalább tudok uralkodni az elememen, nem vandálkodik ahányszor tüsszentek.
Szemöldökeim megemelkednek, ahogy meglátom azt a valakit, aki így tök nyugodtan elfoglalta a helyem, amit én már olyan szépen kinéztem magamnak. Bár tény, hogy ő ezt nem tudhatta. Tény, hogy ez engem most nem igazán érdekel, de azért nem állok neki itt most rögtön jelenetet rendezni. Egy régi Kamilla bizonyára megkérdezné, hogy csatlakozhat-e, viszont most nem vagyok olyan hangulatomban - így nem is igazán mondok semmit. Törölközőm leteszem a nem messze levő napozóágyra, kibújok a papucsból, majd beereszkedem a vízbe, amitől egy kicsit ki is ráz a hideg. Szinte már kínosan ügyelek arra, hogy a fülem alatti részre rátapadjon a hajam, bár lehet, hogy csak én látom ennyire feltűnően a jelet, és más észre se veszi.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Nem igazán zavartatom magam miatta, ha annyira zavarom, akkor egész nyugodtan mondhatja is. Néma gyereknek az anyja se érti a szavát, tartja a mondás. A kérdésére felemelem szemöldökeim, végigmérem, hogy azért lássam, kivel beszélek. Nem igazán hatnak meg az izmai, szerintem soha nem is voltam olyan, aki ilyenek miatt elkezdett volna visítani. Meg az is ott van, hogy Aiden valamiért előszeretettel produkálja magát az öltözőben - a többiekkel együtt -, lényegében elég rendesen hozzászoktam már a látványukhoz.
- Milyen hölgy? - oldalra biccentem fejem, valahogy nem értem a kérdését. Egyrészt fogalmam sincs mire gondol, másrészt meg miért ne lehetnék itt egyedül? Vagy közelítsük meg máshonnan a kérdés, van nekem egyáltalán olyanom, akivel el lehet jönni? Nem. meg is van oldva.
Ahogy mozdul, ösztönösen mozdulnék el, hogy megtartsam a távolságot. Érzem, ahogy megfeszülnek az izmaim, ahogy húznának oldalra, viszont maradok a helyemen.
- Kamilla - biccentek, viszont nem emelem azonnal kezem. Pillantásom lecsúszik ujjaira, egy pillanatra megfeszül állkapcsom, viszont még mielőtt túlságosan elhúzódna a perc, végül a saját, vékony kezem az övébe simítom. Többet nem is nagyon mondok, lehet ideillő lenne a "nem szolgálatodra", de most nem akarok szurkálódni, meg ellenségeskedni.
Igazából nem nagyon tudom, hova tegyem, furcsán lebeg a nevelt udvariasság és az idegesítő nőcsábász között, bár utóbbit lehet, hogy csak én képzelem be. Kezdek paranoiás lenni, lehet beszélnem kéne Balázzsal, de valahogy soha nem jutok el odáig, mert.. Mert nem. A legutóbbi magánszámával épp eleget mutatott magából ahhoz, hogy a bizalmam csökkenjen felé. Nyugodtan lehet hívni szigorúnak és szívtelennek, de a saját meglátásom szerint megvan rá az okom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Mit ne mondjak, szépen elkésve sietek be a nagyterembe, aztán egyekszem úgy viselkedni, mintha csak a vécére mentem volna ki. Összeszorítva ajkaim szusszanok, körbenézek, aztán hozzám nem illően indulok el a levita asztalához. Aztán le is huppanok Hunter mellé, megtisztelve ezzel bálkirálynői jelenlétemmel. Nyilván így van.
- Ja, képzeld, most épp a penész esz minket - tök természetes arcot vágok, mintha ez így is lenne. Elvégre ki tudja, mik terjednek ott a pincében, simán bepenészedhetünk. Azért vagyunk zöldek. Nyilván.
- Nézd, már a kezemen is van. Meg a testemen. Nagyon durva - elvigyorodva tolom az orra alá csuklóm, hogy megnézhesse, mennyire komoly a dolog. Amúgy szeretem az ilyen embereket, akikkel ilyen random, hülye dolgokról is el lehet beszélgetni. Nem unatkozom.
- Ám ahogy elnézem itt tökéletesen tiszta minden. Ha nem hordozod a betegséget, nem kell félned - megvonogatom vállaim, körbepillantva beszélek, aztán ahogy a harmadik furcsálló tekintettel is találkozom, inkább visszatérek az előttem levő asztallap vizsgálgatásához. Most na, nem értem miért néznek rám ilyen csúnyán, nem okádok tüzet - Nem mint Noel -, se semmi.
- Hé, most mit tettem? - lebiggyesztem ajkaim ahogy nekem jön itt a  vállával. Na nem mintha komolyan a szívemre venném, meg rosszul érteném, nem vagyok én olyan. Csak most ilyen szereplős kedvemben vagyok. A szemben ülő levitás lány erre csúnyán néz, pisszeg egy sort, mire elsuttogok egy bocsit. Úgyse fog sokáig tartani, ahogy magamat ismerem, meg ahogy az úriembert itt mellettem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Honnan tudod, hogy nincs olyanunk? - megemelem egyik szemöldököm, elvégre, ha már úgyis mi vagyunk az iskola fő gonoszai, meg Eördöghünk is van, érted. Simán lehet tüzünk is.
- Azért ennyire nem vészes a helyzet - visszafojtott mosollyal szórakozok a reakcióján, igazából nem az volt a fő célom, hogy megijesszem, de ez is megteszi. Fintorgok egyet, ahogy dögszagot említ, és hagyom, hogy keresse csak meg, ha már érzi. Ahogy felém hajol, elmosolyodok, felvont szemöldökkel várom a tényeket. Bár rajtam most a parfümömön kívül nehezen érezhet mást, de hát ugye, kinek mi. Igazából tudom, hogy tetszik neki. Ha megszagolta, biztos tetszik neki, nincs is más választása.
Aztán, mikor épp azt hinném, hogy lenyugodott - nem is tudom, miként feltételezhetek ilyet. Fiú. Nyilván nem nyugszik le ennyi idő alatt. -, fogja magát, és belecsíp a combomba. Csak így, mert miért is ne. Na nekem erre az a reakcióm, hogy felsikkantva ugrok meg egy kicsit, ezzel beleütközve a mellettem ülőbe, aki erre megint csak rosszallóan felszisszen. Komolyan, én csodálom a levitások türelmét. A rellonnál ennyi idő alatt már elszabadult volna a pokol, szerintem ott kaja repülne meg minden.
Felhúzva orrom fintorgok egyet mikor újra megszólal. Mintha csak én lennék itt a bűnös, pedig esküszöm, én csak le akartam ülni. Én nem akartam, hogy ez legyen. Bár azt se mondom, hogy bánom, ha már ez van. Szóval ja. Hunter a hibás. Mindenért ő a hibás, ő az idősebb. Próbálok rosszallóan nézni rá, és ez tart is. Úgy tíz másodpercig. Visszacsúszok mellé, hogy azért ne félig a másikon üljek.
- Na. Viselkedjünk normálisan. For real.
Ezt szerintem még én sem hittem el. Haha, jó vicc, tetszik. Az a baj, hogy annyira el vagyok itt foglalva, hogy ha valaki megkérdezné, hogy úgy egy másodperce mit mondott az igazgató, csak néznék rá, és nem tudnám. És az gáz lenne. Mondjuk nem tudom, miért kérdezne bárki is ilyet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Megemelem szemöldököm, úgy nézem egy ideig, aztán hümmögve bólintok.
- Azt hittem, hogy nehezebb lesz. Gondoltam meg akarsz állapodni valamiben, vagy nem tudom - megvonogatom vállaim, igazából tényleg meglep, hogy ilyen könnyen belement. Hát jó, legyen, engem nem zavar, legalább nem haragszanak meg rám a háztársai. Őszintén nem akarom tudni, milyen lehet, mikor egy levitás kiborul, azt mondják, hogy az ilyen csendes emberek - akik nem olyanok, mint Hunter - nagyon meg tudnak veszni, ha elszabadulnak. Hát nem akarom kipróbálni.
És ennyi is volt, nem is nagyon jártatom feleslegesen a számat. Ha oda akar figyelni, én ugyan nem akadályozom meg ebben a nemes cselekedetben, valószínűleg még jobban is járunk így. Veszek egy mélyebb levegőt, nem igazán viselem jól, ha ennyi ember van körülöttem, és épp nem csinálok semmit. Mármint, ha el vagyok foglalva, akkor nem veszem észre egyből, viszont most hirtelen sokan vannak, és eh. Fél füllel az új igazgatóra figyelek, szemeimmel meg az asztalt kémlelem, körmeimmel időnként megkapargatva, vagy kisimítva egy gyűrődést a terítőn.
Igaz, hogy csak most jöttem, de azért már sokallom, nem feltétlenül a bácsi miatt, csak nem szeretem az ilyen elhúzott beszédeket. Pedig valószínűleg van benne értékelendő, csak én ezt nem látom. Sóhajtok, hátrahajtva fejem nézek fel a mestertanonra. Oké, akkor most olyat játszunk, hogy ki bírja tovább, vagy mi? Felőlem játszhatunk, én tök jól megvagyok, komolyan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Én amúgy tök jól tudok igazodni az emberekhez. Már akihez, és bár szívesen állítanám az ellenkezőjét, sajnos nem kevés ember van, akihez nem sikerült. Na de hát ez van, és amúgy is, a levitás pont nem ilyen ember. Legalábbis remélem.
Párszor összeütve tenyereim tapsolom meg én is az igazgatóbácsit, aztán, a társaságomhoz hasonlóan magam is kiveszek az elém rakott tányérra egy finomnak tűnő sütit. És a magam részéről ennyivel be is szándékozom érni, otthon amúgy is ettem. Mielőtt rájöttem volna, hogy épp elkések.
A kiállításra vágok egy not bad fejet, még hümmögök is, ahogy lenyelek egy szeletet a - számomra meghatározhatatlan ízű - édességből. Az általa elhullatott morzsákat leseprem a terítőről, komolyan, mintha az anyja lennék. Pedig esküszöm nem akarom, ez csak így jön. És akkor jön a nehezebben megérthető rész, mire abbahagyom a rágást, és kissé összeráncolva homlokom nézek rá. Igen, most jöhetne a dumám, hogy ezek az aranyvérű kölykök nem is tudják, mennyi mindenből maradnak ki, de, hogy őszinte legyek, nekem sem volt a legfényesebb mugli gyerekkorom.
Viszont most van. És most, hogy megint Balázsnál lakom, ki is élvezem.
- Ja, nekem is van - elmosolyodva biccentek, előre felkészülve, hogy most akkor a nyakamba ugrik, mert hú de jó, hogy gamer meg bro meg minden. Mondjuk még mindig nem töltöm ott a fél életem a képernyő előtt, a konzollal. De szeretem. Ja. Tényleg. - Milyen rég Call of Dutyztam egy jót, hmh - a mondatom végére megeresztek egy vágyakozó sóhajt, tekintetem a mennyezet felé emelem.
Aztán visszacsöppenve a valóságba megrázom fejem, s a villával megint levágok egy kisebb darabot a sütiből.
- Amúgy jó étvágyat - igen. Én ilyen kis aranyos is tudok lenni. Bizony, bizony.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Az engedélyre elmosolyodom, bólintok. Odafigyelve hallgatok, igyekszem az agyam szivacsként hasznosítani, hogy felszívjon mindent, amit mond. Így hirtelen nem is nagyon vannak kérdéseim, mármint érted, amikor a nyakadba zúdítanak mindent, akkor nem igazán tudod, mit is kérdezz. Csak van a sok információ, és bármennyire is szeretnéd, úgy hirtelen nem jut eszedbe semmi, amit nem értesz, vagy hiányos. Szóval ja, nem szólok bele, csak csendben hallgatom, mint valami jó kisdiák aki ért mindent.
Ahogy megtudom, hogy az állatka az enyém, bólogatva hümmögök egy sort. Hát, az jó.
- Mit eszik? - felpillantok a tanerőre mikor megindul felém a patás. Kinyújtom kezem, hogy megszagolja, s mikor úgy dönt, hogy nem vagyok rá feltétlen veszéllyel meg is simogatom a fejét. Körbejár, átmászik rajtam, végül lefekszik a lábaim mellé, fejét a combomra hajtja. Aranyos. Tetszik.
- Most kell elneveznem? - összeráncolom homlokom, ahogy a mondat többi része is eljut a tudatomig. Tulajdonképpen örülnék, ha nem most kellene, mert hirtelen semmi nem jut eszembe a Bodri és Cica változatokon kívül, ilyet meg nem akarok adni. Főleg, hogy utána meggondolnám magam, és lehet, hogy még bánnám is a dolgot.
- Mikor kezdel tanítani? - felhúzom szabad térdem, állam ráfekteti, ahogy a kis lény szőrét a hozzá közelebb eső kezemmel tovább piszkálom. Most így ennyi lenne felőlem, de szerintem a következő alkalomra lesz egy csomó kérdésem, ha lesz időm jól átrágni a témát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Ó igen, valami ilyen válaszra számítottam. Az emberek többsége távolról se nézi ki belőlem az ilyen dolgokat, mondjuk, nem is hibáztatom őket érte.
- Hé, azért le ne köpj - elfintorodom az esetleges kajamaradékos nyálas pici gombóc gondolatára, még, ha most nem is esett meg. Még.  - Mert, hogy mondjam? - elmosolyodva billentem oldalra fejem. Igazából tényleg nem nagyon értem a reakciót, mármint, én félig mugli vagyok, nekem ezek természetes dolgok. Bár, ha abból indulok ki, hogy Jared mennyire örült a gyurmának..
- Nos.. - sunyi vigyor jelenik meg az arcomon, ahogy lezdem sejteni, mit is akar. Aztán ki is mondja, én meg megvonogatom a vállaim, még a fejem is lehajtom, hagyom, hogy a hajam előre hulljon. Csak kéretem magam, ez nyilvánvaló, még a vak is láthatja. Azért élvezem, húzni az agyát. Mekkora csalódás lenne szegénynek, ha azt mondanám, hogy soha. - Ez több mindentől függ. Az apámtól, meg a kutyától... - sóhajtva szisszenek fel, megcsóválom a fejem, aztán megint megbillentve azt pislogok rá. Igen, nagyon imádom ezt tenni az emberekkel, meglengetni az orruk előtt a cukros zacskót, aztán mindig csak egy picivel előttük tartani.
- Amúgy felőlem akár az után is, hogy megtömted a fejed - ahogy megunom a produkálást, megvonogatom vállaim, befalom a tészta utolsó megmaradt falatját is. És tádá, tüzijáték, üdvrivalgás, taps, ölelés. Igen, ezt kéne kapnom most. Minimum.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Sietősen söpröm le a pulóverem kötésében maradt morzsákat ahogy az órámra nézek, és észlelem, hogy mennyi az idő. Tény, hogy már a kastélyban fogok aludni, de legalább időben vissza szeretnék térni a rellonba, hogy még véletlenül se fussak bele egy büntetőmunkába. Mert az nem jó. És ez most egy nagyon bölcs megállapítás volt tőlem, aki már nyalta a falat. Szó szerint. Vetek még egy sóvárgó pillantást a félhomályban pompázó piskótára, aztán egy mély és önfeláldozó sóhaj kíséretében elveszek még egy csokoládés darabkát, s úgy lépek ki a sötétből...
...hogy aztán meg is torpanjak, megálljak a rágásban, és drámaian kitáguló szemekkel nézzek Rá. Azt még megértem, hogy ő nem vett észre engem, mert a sarokban voltam, meg amúgy is csendes vagyok, de azt már kevésbé, hogy én nem vettem észre őt. A süti kicsúszik kezeim közül, egy manó táljára, ami csörömpölve esik ki az apró kezei közül. Lenézek, nyelek, vissza Gergőre. Már esélyem sincs észrevétlenül kislisszolni. Elvörösödöm.
- Öm. Szia - mély levegő, próbálom lecsillapítani a folyamatosan mellkasomnak verődő szívemet, még mielőtt áttörné a csontot, és védtelenül hullna a mocsokba. Összefonom karjaim mellkasom előtt, belemarkolok a pulóveren keresztül a bőrömbe. Fogalmam sincs, mit mondjak. Vagy mit csináljak. Vagy. Akármi.
- Ő jó étvágyat - lesütöm szemeim, ide-oda toporgok, a súlypontom egyik lábamról a másikra teszem. És ennyi volt minden tudásom. Elvágták a filmet, beállt a fejemben a jégkorszak, Dracula feldugta a karóját az agyamba. És én szégyellem magam. Megint.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

A levegő egy picit megremeg körülöttem, de minden erőmmel próbálom kézben tartani a helyzetet. Nem akarok még több kárt okozni.
Amikor Gergő bólint, összeszorítom ajkaim, és már bele is törődnék, hogy nem kér belőlem, mikor megszólal. Én pedig érzem szétáradni magamban azt a kellemes, langyos melegséget, amit a hangja vált ki bennem.Tulajdonképpen mennem kéne, több okból kifolyólag sem kéne itt lennem, de a lábaim már rég legyökereztek a padlóba. Amikor pedig a székre invitál, a testem magától reagál, elindulva felé. Mintha valaki más irányítana, én pedig csak belülről nézhetem az eseményeket. Leülök, pulóverem ujját ráhúzom a kézfejeimre, először a palacsintákra, utána rá nézek.
- Hát... Nem sok minden - nyilván. Tulajdonképpen egész sok minden történt, és én el is szeretném mondani neki. Például, hogy elemi mágus vagyok, vagy, hogy Nina utálja az apámat. Vagy az egész bonyolult kapcsolatukat. Vagy a mi bonyolult kapcsolatunk, ami valószínűleg csak az én fejemben létezik. Tudom, hogy így csak eszem magam, ahogy azt is tudom, hogy előbb-utóbb beszélnünk kell róla, mielőtt késő lesz, viszont most nem állok rá készen. Olyan ez, mint valami olcsó szappanopera. Utálom. Nem akarom.
 Magam is meglepem azzal, hogy milyen halkan beszélek, meg is köszörülöm a torkom, bár tisztában vagyok azzal, hogy ettől még nem lesz jobb. Az asztal lapját kezdem bámulni, mert egyszerűen nem vagyok képes a szemeibe nézni, nem miatta, miattam. Amiért ilyen feltűnően viselkedek, amiért minden kiül rám, és amiért ilyen ügyetlen vagyok a közelében. - Veled?- felpillantok, keresek az arcán egy pontot, amire ráfüggeszthetem szürkéim. Ez már majdnem olyan. Komolyan fáj ez az egész. Úgy érzem, mintha nem lenne közös témák, mintha idegenek lennénk, és ilyen közhelyekkel kellene fenntartanunk a kommunikációt. "Hogy vagy? Jól." Szinte visszhangzik a fejemben, még csodálkozom is, hogy nem került terítékre így elsőre.
Nem akarom, hogy idegenné váljon.
Nem akarom ezt az egész drámát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Nagyot nyelek a kérdésére, összeszorul az állkapcsom, hogy ne bőgjem el magam itt helyben. Az egész bensőm egyetlen nagy görcsbe áll, amit még a levegővételek sem lazítanak fel. A gyógyulófélben levő hegek a karomon égni kezdenek, én pedig legszívesebben elásnám magam. Ha terramágus lennék, minden bizonnyal megnyitnám magam alatt a földet, de nem vagyok, szóval be kell érnem a levegővel, és kreatívnak kell lennem vele. Nem mintha nem szeretném az elemem, nagyon is imádom, Laz-al együtt. Tényleg, mennyivel jobb lenne, ha most itt lenne az állatkám.
A következő szavai úgy járnak át, mint huzat a házat. Belül valami végleg összetörik, a lelkem millió apró darabra tépődik. Lehunyom szemeim, ezzel visszatartva pár pillanatig a kikívánkozó könnycseppeket, amik végül úgyis lefolynak az arcomon. Most miért nem esik az eső?
- Nem látlak másként.- megrázom fejem, valahova mögé nézek. Nem is akarom másnak látni. Én nem az az ember vagyok, aki többet fog beleképzelni, mint ami. Mert Ő akkor már nem Ő, és nagyobbat nem is hazudhatnék magamnak.
Én őt így szeretem nagyon, ahogy van. És nagyon szeretném, ha ő is szeretne. És ez a legrosszabb.
Remegve szívom be ismét a levegőt, próbálom egyben tartani magam, mielőtt szétverném itt az egész konyhát egy gondolattal, és utána magamban is kicsapnám a biztosítékot. Franc meg gondolta, hogy ez ilyen nehéz. Felállok, mellé sétálok, aztán befurakodom az ölébe, lerúgom a cipőim, és nemsokára a lábaim is felhúzódnak a combjára. Összehúzom magam, igyekszem elbújni benne, mert most rettentően fázom.
- Nem akarlak téged is elveszíteni - annyi ember hagyott már el, nem bírnám ki, ha ő is fogná magát, és kisétálna azon a bizonyos ajtón. Mert hülye vagyok és elrontok mindent a hülye érzéseimmel. Könnyes arcom belefúrom a felsőjébe, úgy suttogok. Őszintén nem lennék meglepve, ha nem értene belőle semmit. - Elmondhatatlanul hiányoznál - felnézek rá, rágni kezdem a szám. Visszahúzom a feltűrődött pulóverujjam, aztán homlokom visszatámasztom a mellkasának.