Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Nem Lina utolsó mondata volt az, ami megijesztett, hogy majd ő úgyis beszél Marcival. Beszéljen, ha akar, vigye magával, ha akarja, felőlem aztán tényleg úgy cselekszik, ahogy épp feláll neki. Nem is amiatt pánikoltam be, hogy netalántán a fiú ne tudná, hogy ragaszkodom hozzá, és sokat jelent nekem, még ha kissé analfabéta is vagyok az ilyen dolgok kimutatásában. Maga az egész kérdés hozta ki belőlem ezt az érzést, a tény, hogy mit kellene éreznem, és hogyan kellene viselkednem, és nem teszem meg, mert nem tudom. Eléggé visszás ez az érzést, mert, bár meg vagyok győződve, hogy nem attól félek, aki vagyok, vagy akivé váltam, mégis érzem, hogy valahol most nem érzem magam jól, idebent, a bőröm és a csontjaim alatt. Egy ideje már itt ülök, egy teával, mert mi mást lehetne itt venni, de még nem ittam bele, csak kavargattam, aztán kihűlt, és én tovább kavargattam bambán, ahogy ez ment a fejemben. Aztán az egyik pincér lány szólt, hogy itt a barátom, és nekem nagyon fura volt, hogy az emberek az iskolában úgy gondolják, Marci a barátom. Bólogatva megköszöntem neki, de most még mindig itt ülök, és még mindig nem mentem oda hozzá. Pedig egy rendes barátnőnek ezt kellene tennie. Utálom Linát azért, amiért ezt az érzést keltette bennem. Lehet, hogy jót akart, és csak magát akarta megnyugtatni, de ezzel épp mindennek az ellenkezőjét váltotta ki, ami egy rettentően önző dolog. Én soha nem csináltam ezt vele. Nagyot szusszanva hajtom hátra hajam az arcomból, majd a csészét és a vele járó kis tányéralátétet ott hagyva kint, az asztalon lépek be, majd indulok arra, amerre Marcit magyarázták, hogy van. Halkan ülök le mellé, majd a fejemmel bebújok a karja alá, és átölelem a derekát, ahogy lehunyom szemeim, mert ő valahogy egy nagy, biztonságos maci.
- Mi a baj?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Egészen halvány mosoly jelenik meg az arcomon. Na jó, lehet azzal van a baj inkább, hogy ki mondja, nem azzal, amit mond, és ez most egy hatalmas életigazságnak hangozhat, de amúgy nem az. Válaszolni nem nagyon válaszolok már viszont, úgysem hallaná, van két szép szemem, látom, hogy be van dugva a füle.
- Szia - egy valamivel nagyobb mosollyal emelem meg kicsit az arcom, hogy felnézhessek rá, majd kicsit nyújtózkodom is, a második puszimért. Hihetetlenül szokatlan nekem ez, hogy minden ilyen nyugodt, egyszerű, és idilli, eddig legalábbis így éltem meg, már amióta állítólag együtt vagyunk. Megforgatva szemeim a hihetetlenül vicces megjegyzésre süllyedek vissza, ahogy kicsit helyezkedem, hogy befészkeljem magam a karjába.
- Mondd meg akkor Fanninak, hogy jöjjön át a Rellonba is - nyilván nem gondolom komolyan, de nem igazán tudom, mennyire kéne komoly választ adnom erre. Úgy érzem, semennyire, és majd úgyis jönnie fog aminek jönnie kell, egyszer majd. Ez a kapcsolat már eleve nem is úgy indult, mint az eddigi összes többim, úgyhogy nem vicceltem, amikor azt mondtam, idegen a terep. Majd csak alakul, gondolom, sodródom benne.
- Szóval? - kicsit oldalra billentve fejem hajtom át hajam a másik oldalra, hogy gond nélkül láthassam az arcát, meg tudjunk beszélgetni. - Mi a baj? - mert feltételezem, nem azért esett depresszióba, meg kezdett bele a néma remete üzemmódba, mert Fanni házat váltott volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Fúúúj - egy undorodó fintorral, öklözök bele a vállába. Nem nagyon zavartatom magam, én annyira vékony vagyok, ő meg annyira masszív, nem hiszem, hogy különösebben bármit is megérezne belőle. Egyébként nem veszem komolyan amit mond, elég nagy bajok lennének, ha úgy venném, vagy elkezdenék magyarázkodni, hogy miért nem veszem. Így hát, ez a fúj is inkább nevetős, most-fejezd-be-ezt-a-szar-viccet fúj, mint tényleges fúj. Egyébként hirtelen nem is tudom, hogy az Eszterházy vagy a Loveguard rokonságot illeti jobban. Dia legalább jó fej.
- Nem foglak - egy kedves mosollyal nézek fel megint rá, még kicsit meg is simogatom nyugtatólag az arcát, mielőtt visszadőlnék a mellkasára, és az előkerülő lapra néznék. Nem vált ki belőlem különösebben látványos testi reakciót, nem vonom fel a szemöldökeim, de még csak meg sem feszülök erre. Tudom, hogy Marci nagyon tehetséges író, ahogy azt is, hogy időnként mindenkinek vannak ilyen megfeneklései, főleg az ilyen érzékeny lelkű művészeknek, mint ő. Egy egészen apró szusszanással fészkelem be magam az ölébe, majd a saját ölembe veszem a kezét, és masszírozni kezdem. Nem vagyok valami nagy masszőr, sem pszichológus, hogy tudatosan csináljam ezt, mert majd mit tudom én mit fog kiváltani belőle, csak úgy érzem, hogy én ezzel tudok segíteni neki.
- Történt valami, amitől ennyire begörcsöltél? - nem szemrehányó a hangom, nem is rosszalló. Nem várom el tőle, hogy mindenről kötelező módon beszámoljon, amint megtörténik. Mindennek megvan a maga ideje, és mindenkinek joga van eldönteni, hogy mikor mond el, kinek, és mit. Ezt is inkább csak azért kérdem meg, mert ha van valami oka, amiről tud, akkor könnyebben lehet orvosolni is ezt a problémát, én meg nagyon szeretném, ha megoldódna, és nem enné magát emiatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Annak ellenére, hogy meg vagyok győződve arról, hogy mennyire nehéz engem szeretni, és tudom, hogy én még nehezebben szeretek, most nem erre asszociálok, amikor kimondja, mert nem is erről kezdtünk el beszélni. Nagyon nehéz, hogy nem tud írni, és nagyon nehéz elviselnie ezt a tehetetlenséget, amikor nem tudja azt csinálni, amit szeret. Én meg nagyon nem tudok tenni semmit, azon kívül, hogy mellette vagyok és támogatom ebben az időszakban. Nem őrlődöm miatta, hogy hasznavehetetlen lennék, amiért nem tudok helyette írni, mert tényleg, nem vághatom le a kezem, hogy kölcsönadjam neki, aztán amikor az övé helyrejön, visszakapjam. Talán ezért is vagyok nehéz, mert ilyen vagyok.
- Az már jó, ha tudod, mi okozza - halovány mosollyal nézek fel rá. Nem jó kedvű, mert most az nem lehet, de attól még kedves, és remélem, hogy neki ez is elég. Sajnos nem tudok sokat adni, mert bennem sics sok, soha nem is volt, de azért próbálkozom, és ha majd rájön, hogy neki ennél több kell, én nem fogok haragudni rá. Elengedem kezét, amíg vékony ujjaim közé veszem a pergament, és még felnézek rá, figyelek, mielőtt elolvasnám. Majd bólintok, hogy megértettem, és gyorsan futom át a sorokat. Visszanyújtom neki.
- Nem lesz semmi baj - szembe fordulva vele simítom meg jobbommal az arcát, és tudom, hogy egy alig érezhető, langyos, puha szellő is ezt teszi a bőrén. Meg akarom nyugtatni. Egyébként örülök neki, tényleg, még ha nem is olyan látványosan, mint Carolina tenné, mert én nem vagyok ilyen. Én csendben érzek, és csendben cselekszem. Nem gondolom, hogy effektív lenne azzal kezdeni, hogy de hiszen ez egy jó hír, és neki is örülnie kellene, és miért nem tud boldog lenni, ha egyszer elindult felfele az úton. Én legalábbis nem örülnék neki. Adok egy puszit az arca másik felére is.
- Mit szólnál, ha egy kis ideig most arrébb raknánk az írást, és pihennénk helyette?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Mindig szeretem az edzések után az izmaimra települő fáradtság érzését, mert akkor az azt jelenti, hogy eredményes volt, és én nagyon szeretnék bizonyítani, most, hogy már nem csak helyettes vagyok, hanem kapitány is. A jó idő tiszteletére a visszafele utat inkább a szabadban teszem meg, nem pedig a kastélyon keresztül, még ha ott rövidebb is lenne. Az öltözőben úgyis letusoltam, szóval annyira elcsigázott sem vagyok, mintha nem tettem volna meg, úgyhogy semmi nem foghat vissza. Amúgy is jobban szeretem nagy, tágas, nyílt tereket, mint négy fal között bezáródni. Ebből az egészen kellemes lelkiállapotból éppen Marci jelenléte rángat ki, pedig tudom, hogy nem szép dolog ilyet mondani, főleg, ha kedves emberről van szó, aki igazán nem tehet semmiről. Amióta elméletileg együtt vagyunk, nagyon sokat változott, nem csak külsőleg, de belsőleg is, és most épp nem az írói kríziséről és múzsátlanságáról beszélek, hanem az egész lényéről. Én legalábbis így látom, és nagyon rossz már csak a tudat is, hogy ha nem is közvetlenül miattam, de mindenképp a hatásomra történt ez a változás. Nagyot sóhajtva indulok el felé. Tati azt mondta, hogy mindenképp kell gondolnom magamra is, és azt kell előtérbe helyeznem, ami nekem jó, szemben azzal, ami neki lenne jó, és ha valaki, hát Tati nagyon ért az ilyen dolgokhoz. Úgyhogy úgy döntöttem, hiszek neki, és így is fogok tenni.
- Szia - hátulról ölelem át a vállát, ahogy ül a padon, és nyomom arcom az övének. A legtöbb emberrel ellentétben engem amúgy nem zavar ez a hirtelen jövő szőrösödés a fején, hogy karcolná az arcom, vagy valami. Tetszik, mert sokkal férfiasabbnak tűnik tőle, és ha nem tudnám, hogy milyen lelki állapot eredményezte ezt, akkor el is dobnám az agyam, de ez most sajnos elmarad.
- Kezdem azt hinni, hogy valaki átírta az emlékeim, és az igazi Marcit eltüntette, és a helyébe léptél te - csak félig viccelek amúgy. A mondat elején még csak a külsejére céloztam ezzel, de aztán a közepe felé rájöttem, hogy ez nem is akkora nagy hülyeség.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Már azt hinném, nem is fog válaszolni, csak csendben nézzük egymást ebben a pozicióban amíg nekem ki nem áll a lábam, neki a meg a nyaka, de aztán mégis megszólal. A közénk lógó hajam átmelem a másik oldalra, majd az arcom a vállára engedem, így pillantok rá. Nim mintha most sokat látnék az összképből ennyire közelről, de annyi baj legyen, nem is terveztem annyira elhúzni a vizsgálgatást mint ő a kérdést.
- Nem - vonom meg vállaim, ahogy el is mosolyodom. Ami azt illeti, maga a változás tényleg nem zavar, miért is zavarna, én is változok, ahogy mindenki más is, a világgal együtt. Inkább a mögötte meglapuló indok, hogy ő most nem boldog, és nem azért lett ilyen, mert elgondolta, hogy "most szeretnék borostát növeszteni", hanem egyszer csak megtörtént, miközben a szomorkodásával és magába fordulással volt elfoglalva. Nekem pedig, a barátnőnek, az a dolgom, hogy kihúzzam onnan, és nem, hogy még jobban beletaszítsam.
- Nem tűnsz túl boldognak. Remélem nem próbáltál meg írni az újságba, mert ha igen, én nem tudom mit csinálok veled - micsoda fenyegetés. Holott nagyon komolyan is gondolom, mert szerintem akkor is pihentetnie kell ezt, amíg nem jön az új ihlet, amíg nem jön az írni akarás, és nem erőltetni, amikor szemmel láthatóan csak egyre jobban nyomja. De hát Marcinak sosem volt affinitása ahhoz, hogy elkerülje az őt bántó dolgokat. Másképp nem én lennék itt, hanem egy rendes lány.
- Hmmm - elgondolkodva nézek el oldalra. Valójában fogalmam sincs, mit kellene most tennem. Átmászva a pad támláján landolok mellette törökülésben, majd gondosan kiropogtatom a vékony ujjaim, csak így, se szó, se beszéd. Nem mintha olyan hihetetlen félelmetes látványt nyújtanék, hogy meg kéne ijednie tőlem. A nyakam is kiropogtatva mozgatom meg körülötte kicsit a levegőt. Fogalmam sincs, mit akarok ezzel elérni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő