Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

& Kieran
~ miben vagyok?

Felállok, odasétálok Bende mellé, én megnézegetem a pontszerzőt. Hamarosan minden kezdődik előröl. Egy nagy nulla lesz mindenki. Nem lesznek elsők és másodikok, mi pedig nem leszünk harmadikok. Mindenki nulla lesz, egyenlőre. Bárcsak mindig mindenki egyenlő lehetne. Sokkal szebb lenne a világ.
- Tökéletesen jól, köszönöm.
Bólintok és nagyjából ennyit szándékozom beszélni az orromról. Nincs azon mit beszélni, semmi érdekes, csak egy orr. Azon veszek levegőt, mint akárki más, és kiskoromban ugyanúgy túrtam mint bármelyik másik ovis gyerek, csak nem ettem meg a fikit, és nem töröltem bele a kanapéba. A szüleim igazán büszkék lehetnek rám! Magyarázhatnám Bendének, hogy ez igazából egy amolyan kihívásféle és gyakran tesztelem, hogy képes vagyok-e még erre a csodára, na meg unatkozok is, ezért valamivel el kell ütni az időt. De, nem szólok semmit. Nem ismerem őt annyira és ő sem ismer. Nem akarom elijeszteni, így megfogadva a bátyám tanácsát inkább bölcsen hallgatok a mások által "furának" titulált dolgaimról. Helyette inkább felpillantok rá.
  - Szóval, akkor nem akarsz megijeszteni?
Mindenki magából indul ki. Ha nekem lenne ilyen kínálkozó alkalmam és tréfás kedvemben lennék, akkor biztosan megpróbálnék megijeszteni valakit. Sajnos, az ilyen dolgokhoz két bal kezem van, de a fiúkából kinézem, hogy ért az ilyesmihez. Ám ekkor valami egészen furi dolog történik. Bende hátrapillant, én fel rá. Látom, ahogy eltorzul az arca, mintha kicsit el is fehéredne, bár, lehet, hogy csak a képzeletem játszik vele. Látom, ahogy tátja a száját, erre én is megfordulok, így sikerül majdnem egyszerre megfordulnunk és elszörnyednünk.
  - Jesszus-csesszus. Hát te meg minek öltöztél?
Nagyon félelmetes. De annyira, hogy rögtön beugrok Bende háta mögé. Az arcomat a hátába fúrom. Ő a férfi, neki kell a bátrabbnak lennie, én lehetek félős kis pisis, a búvóhelyért bevállalom. Néhány másodpercig lefagyok, fürdőzőm a félelemben, de a kíváncsiságom erősebb lesz. Óvatosan kikukucskálok a háztársam háta mögül, hatalmasakat pislogva nézek végig a kis idegen.
  - Húúú...de király a szemed. Megfoghatom?
A helyes kérdés úgy végződött volna, hogy megnyalhatom-e, de mégiscsak egy idegennel beszélek, aki még félelmetes is. De úgy vagyok vele, hátha csak beöltözött, lehet, hogy egy jó vicc áldozatai vagyunk!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Na hát akkor most megtanulod pajti! Igaz, nem biztatom hangosan, de csak azért, mert a könyvtárban csöndben kell lenni. Egyébként sincs kedvem lebukni, meg ágytálat sikálni gyerekfogkefével a gyengélkedőn, szóval inkább csöndben maradtam. Csöndes voltam, de nagyon hatékony! Rajzoltam szíveket, meg virágokat, napocskát, beleírtam, hogy mennyire uncsi, majd mint aki jól végezte a dolgát lapoztam, és folytattam a munkát. Annyira de annyira dolgoztam, hogy még a nyelvemet is kidugtam. A koncentráció jele! Ez azt jelenti, hogy szívem lelkem belepakolom a rosszalkodásba.
  - Húúú, mennyi mindent utálsz.
Szinte csillogott a szeme, amikor Ábel lerakta az asztalra a mindenséget. Úgy látszik, neki is tele van a csinos hócipője a vizsgaidőszakkal. Hát nekem is! Úgyhogy, most szegény könyveken fogjuk megtorolni a sérelmeinket.
  - Nincsen, de van csillogós fekete, és azt hiszem, ez illatos is.
Lehúzom a kupakját, az orromhoz tartom a tollat, kicsit össze is feketézem vele, de nem számít. Jólesően szippantás és elégedett bólintás következik.
  - Igen, ennek füst szaga van, úgyhogy használd csak. Azt hiszik majd, hogy megégett a könyv!
Becsuktam a késznek titulált kötete, majd elvettem egyet Ábeltől, gondolván, nem fog megharagudni, ha segítek neki egy picikét. És felütve egy véletlenszerű oldalon, hatalmas ikszet kezdtem el rajzolni pirossal. Rögtön megcsapott az eperillat, ahh, imádom a színes tollakat.
  - Jűűűűűpííí, gumicukor!
Hát, ami azt illeti nem szoktam magamat sokáig kéreti, főleg, ha gumicukorról van szó. Mert imáááádom! De nagyon. Szóval nem esem akkor sem kétségbe ha máséba kell belemarkolni. Anyukám szerint azért vagyok ilyen izgága, mert olyan sokat eszem belőle. De hát gyerek vagyok! Vagyis, már annyira nem. De szeretem az édességet, a lehető legegyszerűbb formában.
  - Hoopácsek!
Követem a tekintetemmel a szétgurult szemeket. Továbbra sem esem kétségbe, hangos szenvedéssel tolom hátra a székemet, majd lepattanok az asztal alá és elkezdem felkapdosni a leesett cukrokat a földről, be egyenesem a számba. Öt másodperces szabály! Szóval ez egyáltalán nem undorító.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

 - Tuti nem, semmi felirat.
Még meg is rázom a fejemet, hogy tudatosítsam benne a választ. De amúgy fogalmam sincs, de nem akarok most már leégni előtte, úgyhogy magabiztosnak tűnök, meg ilyenek és reménykedek benne, hogy nem bukok le. Mikor odaérünk, megtorpanok és átpillantok a vállam fölött. Most már ciki lenne menekülni, mi? Az az igazság, hogy nagyon félős vagyok. A temető már nappal is halálra rémít, nem még sötétedés után. És tudom, hogy amúgy nem kellene itt lenni, de hát egyszer élünk. Túléltem a vizsgákat, élvezzük a rövid kis szüntet. Nincs ebben semmi rossz, ja de, hogy Gellért egy temetőben akarja élvezni. Nagyon nagyon nagyon nagyon nagy bajban vagyok és egyre nagyobban leszek, mert a fiú nem éhes sütire, sőt, még nekem rója el a kis kalandot. Tényleg én volnék az, aki erőltette? Tuti nem.
- Igazából nem találtam ki, ez bizonyított tény. Az idősebbek mondták, na meg izéke...hát, már én is láttam párszor.
Lazaság, az a lényeg, bólogatok, lazán csípőre vágom a kezemet, de még mindig tekingetek a hátam mögé, most már inkább abban reménykedve, hogy egy ismerős megállít minket, de ekkor Gellért lép egy igazán meghatározót, aminek a következtében el is tűnik.
- Hűűűhabarcccuss.
Elkerekedik a szemem elég rendesen, ahogy látom eltűnni, vagyis ahogy nem látom. Három év alatt elég sok furcsaságot láttam, de a lelkem mélyén mindig érzem a félvér oldalam muglis részét, ami szerint ez nem normális dolog és ilyennel csak a gyerekeket riogatják. Abban a pillanatban félre tolom az összes félelmet, ezt én is akarom! Most azonnal. Megyek is utána és meg is pillantom a nagyon is békés temetőt. Ez azért furcsa, tehát a többiek hazudtak! Milyen kis szemetek. A boldogságom azonban nem tart túl sokáig, mert a nap egyre lentebb halad az égen, már alig látszik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

  - Nem szoktam hazudni!
Közlöm felháborodva, hirtelen elfelejtem, hol is vagyunk pontosan. A lábammal idegesen toppantok és a mozdulatra a hajam az arcomba hull. Kb, eddig tart a mérgem, utána ismét visszarendeződök és normális leszek. Szóval, nem köpök tüzet és nem változom mérges kígyóvá sem, csak nem szeretem, ha hazugnak neveznek, de nem vagyok haragtartó, mint látszik. Helyette már a látvánnyal vagyok elfoglalva. Lehet egy temetőre azt mondani, hogy szép? Vagy illik? Ha tanítottak is erről valamit a szüleim, már elfelejtettem, szívás.
  - Öööö, hát jó, ha akarsz.
A kavicsos út felé mutogatok, ezzel jelezvén, hogy nyugodtan menjen amerre akar én majd alkalmazkodom és követem. Azért remélem, annyira nem akar bemenni. Mi lenne, ha a kerítés mellett haladnánk, hogy veszély esetén kiugorhassak? Hm? Nem? Sejtettem.
  - Tök parázok a temetőktől amúgy.
Kicsit nyarvogok is hozzá, biztos ami biztos. Nem, nem félek, csak kicsit parázom, az nem ugyan az. Egyszerűen csak rossz érzésem támad tőle, borsódzik a hátam és kiver a víz. A félek, akkor általában visítva rohanok. Ez a kettő között a különbség és ha belém kötne, szépen meg is magyarázom neki.
  - Hát igen, odafigyelnek a falusiak erre. Tiszteletben tartják a halottakat.
Fogalmam sincs, ezzel mekkora hülyeséget mondtam, de hát, nem igazán értek még a halálhoz, túl fiatal vagyok ahhoz, hogy sokat gondolkodjak rajta, úgy vagyok vele, hogy messze van még.
  - Háát, legalább négyszer, de nem emlékszem pontosan.
Igyekszem laza lenni, de nehéz, mert sötétedik. Sötétedés után pedig jönnek a kísértetek, meg a mumusok meg az inferusok. Nem akarom, nagyon nem. Szeretnék visszamenni a kastélyba. De akkor gyáva leszek!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

& Kieran
~ miben vagyok?

Hűűűha, egyre inkább kezdett érdekeli. Nem léptem ki egészen a fiú mögül, de azért igyekeztem olyan bátornak tűnni, amennyire csak tőle telt. Ez annyiban mutatkozott meg, hogy már nem kapaszkodtam belé ijedten, elengedtem és úgy leskelődtem tovább.
  - Kár, pedig szívesen megfogtam volna.
Egykedvűen megvonom a vállamat, nem foglalkozom túl sokáig a visszautasítással, sokkal jobban leköt a kinézete. Olyan, mint egy kislány, egy kislány, akit valamilyen horrorfilmből szalasztottak. A muglik sem tudtak volna félelmetesebb alkotni, pedig ha ilyen filmeket nézek, általában rosszat álmodok egy hétig, szerintem ezután a találkozás után sem lesz másképp.
  - Aucss, az a lá...
Hitetlenkedve pillantottam fel rá, de ő már bele is kezdett a kis játékba. A kislányszerű rémálom ott állt előttünk, láthatóan semmi rosszat nem akart, erre Bende nekikezd rosszalkodni. Behúzott nyakkal húzódtam kicsit vissza, több okból kifolyólag is. Egyrészt, nem akartam megbántani ezt a valamit, mert kislány formája volt és sebezhetőnek tűnt, másrészt nem szoktam csúfolódni, soha, senkivel. De ami a leginkább idegesített, az az volt, hogy gondoltam, mire megy ki a játék és nagyon nem tetszett. Nem akartam félni, utáltam félni. Látni a legrosszabb rémálmomat látni itt a kastélyban, most rögtön nem szerepelt a mai terveim között. Így inkább visszahúzódva hallgattam, jó gyávához mérten.