BK Fórum - Összes hozzászólás

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Choi Min Jong
|| Egy meleg vasárnap késődélután || Hime ||

Hime boldogságát nehéz szavakba önteni, a kis teremtmény annyira, de annyira boldog volt, hogy legszívesebben kiugrott volna a bőréből. Igazából, ő csak egy izgága kis kölyök volt, aki kiélvezte minden pillanatát annak, hogy akkor csakis ő volt a középpontban, és a világ, azaz Minjong körülötte forgott.
Amikor Hime orra és a srác nózija összeért, a törpe nem habozott, azonnal végig is nyalt, apró ám igencsak érdes, kutyanyálas nyelvével Minjong arcán. Az apró rózsaszín nyelvecske a srác álla csúcsától kezdte útját, végig haladva pirosló ajkain, végül az orra hegyénél távolodott el. A szeretettel teljes kutyacsók után csak csippantott még egyszer, ami igazából vakkantásnak indult, de sajnos a kölyökhangja nem elég erős még ahhoz, hogy mélyebbre sikerüljön a hang.
Mindeközben én csak a padon ücsörögtem, a már fellapozott vázlatfüzetem felett görnyedtem, koncentráltam, hogy sikerüljön azt az átkozott fát élethűen megrajzolni. Ha más nézett volna rá, azt mondta volna, hogy sikerült, viszont én szerintem nem. Tudtam, hogy képes voltam jobbra is, de valahogy akkor elhagyott a rajztehetségem, vagy csak artblockom volt, esetleg felidegesítettem magamat s türelmetlen lettem. Ki tudja. Mérgemben megragadtam a lapot majd kitéptem a helyéről és összegyűrtem, galacsinná formáztam. Bánatosan felsóhajtottam, ismét a kezembe fogtam a ceruzát, ám ekkor egy dalocskára lettem figyelmes, természetesen nem értettem, hogy miről szólt, hisz koreai volt. Felkaptam a fejemet, a cuccaimat, amik az ölemben helyezkedtek el a padra tettem én pedig megfordultam, azonban még mindig a padon ücsörögtem. Csendben, mosolyogva figyeltem, ahogyan MJ eljátszadozott a kis kölyökkel. A pad háttámlájára könyököltem, az fejemet pedig a kezeimmel támasztottam ki. Fogalmam sincs, hogy mi üthetett belém, de ettől a látványtól és a zenei aláfestéstől valahogy jobban éreztem magamat, nem voltam már dühös magamra.
- Miért nem indultál a versenyen? - csillogó szemekkel kérdeztem meg, amikor MJ rám pillantott éneklés közben. Mosoly húzódott ismét az arcomon, ám ez a mosoly eltérő volt az előzőtől, erről a mosolyról a nyugalmat lehetett leolvasni.
- Nagyon tehetséges vagy, biztos megnyerted volna!