Elemi Mágia Tanulmányi Kirándulás.
~ legyünk stílusosak, még ha csak utazunk is. ~

Néha annyira örülök, hogy félvérnek születtem, hisz nem okoz gondot a mugli ketyerék használata, illetve a mugli világban való tájékozódás sem. Bár egyedül nem szívesen mászkálok a fővárosban, még ha Pestseholse az otthonom a nyári szünet kezdete óta.
Annyira boldog voltam, amikor apu elhozta nekem ide, Bogolyfalvára a cuccaimat, amiket pluszba be kellett szerezni, a kirándulás érdekében. Így már csak az itteni használati eszközeimet kellett beletennem. Aputól este elköszöntem, hisz indult haza, én pedig folytattam a pakolást, mert következő nap már indulás volt. Előzőeste körbe-körberohangáltam a cuccaim körül, hogy semmit se hagyjak a Gyöngy fedélzetén, még véletlenül sem. S végül kissé idegesen, kissé izgulva, de elaludtam.
Reggel a szemeim már hajnali hatkor kipattantak, ami rám nézve furcsa volt. Halkan összeszedtem a cuccaimat, az alvó kiskutyám fejére pedig nyomtam egy anyai csókot elköszönés végett s a poggyászomra böktem a pálcámmal, amiről már leszedtem a kés maskarát. Titokban pedig azért imádkoztam, hogy ne lázadjon fel ellenem, amiért nem társnak kezeltem, hanem mint kiegészítőt.
-  Mobiliarbus. - sutyorogtam, ennek a lebegtető bűbájnak köszönhetően hang nélkül el tudtam settenkedni, anélkül hogy a többieket felébresztettem volna. Ráadásul nem is robbant semmi, ennek következtében hatalmasat sóhajtottam, megkönnyebbültem.
A lebegő csomagjaimmal együtt elhagytam az eridon tornyát és lekászálódtam a kihalt folyosókon egyenesen a bejárati csarnokhoz. Alig tíz perc volt indulásig, már voltak rajtam kívül ott diákok, viszont én mégis valaki mást kerestem a szemeimmel. Sehol sem láttam még Mattet, abban reménykedtem, hogy ő is jön majd. Ám a navinés fiú helyett Merkovszky professzort szúrtam ki, gondoltam odamegyek hozzá egy kicsit, amíg nem indulunk, vagy valakihez oda nem csapódom.
- Jó reggelt kívánok, Tanár úr! - hatalmas vigyorral ám illedelmesen köszöntöttem.
- Körül belül hány órás lesz az út, nem tudja? - tettem fel az első kérdésem, ami szerintem az utolsó is egyelőre. A tájékoztatóban minden le volt írva, az már más tészta, hogy nem memorizáltam az érkezés időpontját, de lehet le sem volt írva.

Matt-raccal a Halloweeni buliban.

Fogadni mertem volna, hogy az a krémes micsoda, amit bőszen toltam befelé, az, az ördög találmánya volt. Mindig is úgy voltam az édességekkel, hogy meg-megeszem őket, de sosem tartoztak a tömény, cukros izék a kedvenceim közé. Viszont ez... ezt le sem bírtam rakni, ha valaki kért volna belőle valószínűleg nem csak a kezét, de a fejét is leharaptam volna.
Az ízek mámorából való kizökkenésemet valami furcsa krákogás szakította félbe, amit mintha oldalról hallottam volna. Félre néztem, Mattracka fuldoklott. Egy ugrással és hörcsögpofával azonnal mellette teremtem és pár parasztlengős segítségével könnyítettem a fuldoklásán. Természetesen le is toltam, de csak egy kicsit, mert megijedtem. De aztán úgy voltam vele, hogy bárkivel előfordulhat, hogy félre nyel, ezért elpoénkodtam a végét, amit egész jól fogadott, sőt, vissza is szólt finoman. Én már csak vigyorogtam, mert ezt nem lehetett kibírni legalább mosoly nélkül.
Végül a poharára pillantottam, aminek az alján még kotyogott pár korty abból a gyilok koktélból. Kitaláltam, hogy megkóstolok én is egy olyat, persze nem tudta ő sem, hogy honnét vette el, ezért a sajátját nyújtotta oda nekem.
- Te, én ezt mind kiiszom. - vágtam hozzá nevetve, s végül egy mosoly keretén belül elfogadtam az innivalót és le is hörpintettem.
- Aztaaaaaa, ez mennye.. őhm.. pokolian jó! - megtöröltem a szájam szélét, mert kissé nedvesnek éreztem, és nem szerettem volna úgy kinézni, mint egy óvodás, aki most kente ki magát fekete vízfestékkel.
Az asztalra csaptam az üres poharat és ezután Mattre pillantottam.
- Menjünk táncolni? - már ettem, ittam, velem gondja nem lesz, maximum, ha rám jön az öt perc, mert akkor pörögni fogok, mint egy búgócsiga.
- Vagy legalább is szeretnél? Mert ha nem, akkor elmehetünk mondjuk... őhm. Ahova szeretnél. Akár abban is simán benne lennék, ha elzsalnánk valahova mondjuk az erkélyre vagy valahová és a bulit itt hagynánk egy kis időre. - vontam meg a vállamat tanácstalanul, lényegében nekem teljesen mindegy volt, hogy mit csináltunk, én csak ezzel a hullajó sráccal szerettem volna egész este lébecolni. Magam sem tudtam, hogy miért.

Elemi Mágia Tanulmányi Kirándulás. Evillával és Annuskával közösködöm.
~ legyünk stílusosak, még ha csak utazunk is. ~

Természetesen nem kételkedtem egy percig sem Hime jóllétében, hisz ott volt Radúz bá' meg a szobatársaim is, akik szívesen odafigyeltek arra a dilinyós kölyökre.
Merkovszky tanár úr a lehető legtökéletesebb választ adta, amire csak szükségem volt, ezért egy széles mosoly kíséretében úgy bólogattam, mint egy mugli autódísz. / bólogató kutya / Még pár pillanatig ott sündörögtem a tanár úr körül, de aztán részese lettem egy becsapódásnak, azaz Evillanásnak.
A piros háztársam úgy a nyakamba ugrott, ahogy én szoktam mindenkinek, elkaptam ugyan, de nem kevés híja volt annak, hogy ne boruljunk fel ott helyben.
- Persze, hogy persze! Muris lesz! - nyelvet öltöttem a lány felé, közben Beni is köszönt nekünk, neki pedig bőszen integettem. Kissé nyúzottnak tűnt, lehet nem aludt túl jól. Úgy vigyorogtam ott, mint egy vadalma, ám mikor ismét Lillára pillantottam volna, az úgy eltűnt, mint a kámfor.
- Hinnye, de gyors valaki.. - vakargattam a fejemet pár pillanatig, a másik oldalamon pedig már Annuska állott. A vörös lány hangját meghallva automatikusan felé fordultam és rögvest a nyakába borultam, vagyis csimpaszkodtam.
- Sziihiihiiijaaaaa! - nyekeregtem a lányra borulva, örültem, hogy őt is láttam.
- Persze, hogy jól bár nem sokat, de az a pár óra, az jó volt! - vigyorogtam vissza a lányra. – És te? Amúgy kivel ülsz majd a vonaton, mert ha gondolod, csatlakozhatnál Lillához és hozzám. Az eridonos csajok tartsanak össze. – egy cinkos kacsintást eresztettem el Annus felé.
Lassan idő volt, tanár úr pedig tartott egy létszám ellenőrzést és végül is el is indultunk az állomásra. Útközben igyekeztem a már meg talált háztársaimhoz csapódni, illetve fújni nekik a hülyeségeimet, egy csomó dolog jutott az eszemben útközben.
- Amúgy, én most annyira elgondolkodtam az almán.... de most értitek. Ha már van olyan angolul, hogy appLe. Akkor olyan is van, hogy appFel? Vagy mi? - tettem fel az agymenésem szülte kérdésemet. Csak nem égetem ki őket ezekkel, maximum rám szólnak, hogy fogjam be. Igyekeztem hozni a jó hangulatot, és elzavarni az álommanókat, amik ott csücsültek a legtöbb diák vállán.

Elemi Mágia Tanulmányi Kirándulás. Evillával, Annuskával és Gwencivel közösködöm.
~ legyünk stílusosak, még ha csak utazunk is. ~

Csak fújtam, fújtam, fújtam és még mindig fújtam a hülyeséget útközben. Nagyon fel voltam pörögve az utazás meg úgy az egész dolog miatt. Mondjuk cigánykerekezni, nem kerekeztem volna, nem akartam túljátszani a fejemet. Igazából, nem is tudtam cigánykerekezni, de pszt....
Annus már lassan sírt a nevetéstől, vigyorogva nyugtáztam, hogy jókedvet hoztam a barátaimnak. Ráadásul a vörös hajú lány, még meg is válaszolta a kérdésemet, amit lehetetlennek véltem.
- Németül az almát Apfenek fordítják? Fú, de kemény! - vigyorogva bizonyosodtam meg erről a tényről, felsötétültem. Lassan le is értünk az állomásra, ahol a csomagjainkkal együtt felszálltunk a vonatra, épp úgy, mint amikor visszaköltöztünk a szünet után az iskolába, ami körülbelül egy-két hónapja volt.
Hülyegyerek módjára előrecsörtettem, kerestem egy üres kabint, amit befoglalhatunk mind a hárman, a tervemet sikeresen zártam. A vonat végében volt egy üres kabin, gyorsan le is dobtam magamat az ablak mellé, úgy vártam a jányokat. Percekkel később mindkét háztársam megérkezett, és még a vonat is elindult. Pazar volt.
- Vigyázz, Kremisa, mert jön a Bagolykő! - ökölbe szorított jobb kezemet elszántan az égbe emeltem s végül felkacagtam. Még akkor fogalmam sem volt arról, hogy vajon mi a jó fenét fogok csinálni az órákon kívül, de én már eldöntöttem, hogy jól fogok szórakozni. Ám már megint túlságosan elkalandoztam, ugyanis kinyílt a kabin ajtaja és ott egy szőke lány ácsorgott, aki nem volt más, mint, Gwenci. Szükségem volt pár percre, amíg ismét visszaérkeztem a Földre.
- Gwen! - felvonyítottam és a helyemről felpattanva a nyakába borultam. Nehogy már ő is kimaradjon. Nem nagyon zavart a mozgó vonat, mondjuk nem is nagyon éreztem, hogy már utaztunk, inkább csak a vonat zakatoló hangja volt az, amiből ki lehetett következtetni azt, hogy a vonat már igencsak mozgásban volt.
- Felőlem gyere! - szorongattam még mindig, majd megfordultam a lányok felé - Ugyeee? - kölyökkutyapofával meredtem Evillanásra és terelőangyalkámra.

- besompolyog - öhm.. izé, helló? o-o

Szia, Benii! *-* -megölelgeti-
Ki nem szeret téged? :O

- nagy szemekkel körbepillog - szerintem, nem biztos, hogy így van ez.. owo' biztos szeret mindenki! ^^

Choi Min Jong
|| Egy meleg vasárnap késődélután || Hime ||

Már majdnem befejeztem a rajzom, amikor meghallottam Choi hangját. Elvarázsolt a csengése. Kellemes volt és lágy, mintha egy profi énekes adott volna magánkoncertet Himének. Abbahagytam a mérgelődést, és megfordultam a padon, könyökömmel kezdtem támasztani a fejem s a padot egyaránt. Szerintem még egy mosoly is az arcomra kúszott. Elgondolkodtam azon, mi lenne, ha én is ilyen szépen tudnék énekelni. Mondjuk a hangom akkor is és most is üvegrepesztő, csak nem a miatt mert szép.
A dal végszavával, nem bírtam magamban tartani tovább, így egy kérdés bukott ki belőlem.
- Hát a Bogolyfalvi Ki Mit Tudba, vagy várjá' akkor még nem laktál itt? - bizonytalanságomban a szemöldökömet ráncoltam, elgondolkodtam, bár a választ nem biztos, hogy az én fejemben kellett volna keresnem, mert Minjong ezt bizonyára jobban tudta.
Így hát a fejem megráztam és megvártam a reakcióját. De ahogy elnéztem a képét, kicsit megilletődött, nem biztos, hogy értette mindazt, amit összekuruttyoltam az előbb.
Vártam egy kicsit, szemeimmel Himére pillantottam, aki boldogan pattogott Minjong körül, olyan volt, mint egy kis nikkelbolha. Nagyon megszerette őt, Hime. Szerintem, ha legközelebb megyek a művészellátóba, akkor viszem magammal. Csak nem hajít ki kutyástul, mindenestül az új legjobb barátja Himének. Ekkor bevillant valami. ~Mi lenne, ha diákmelót vállalnék ott? Ez az! Így össze tudnám kötni a kellemest a hasznossal. Sima-liba.~ Gondoltam magamba, aztán mély levegőt vettem, ám bátorságot nem kellett gyűjtenem, mert eddig nem olyannak ismertem meg, aki leharapja a fejem egy rossz szó miatt.
- Hallod. - kezdtem bele a kérdésemben, abban az idióta lányos hangnemben, aztán, ha megint rám figyelt legalább fél füllel, folytattam- Diákmunkát nem vállalhatnék nálad? Persze, ha van rá igényed és elkélne a segítség. - amilyen bátran indult olyan szégyenlős lett. Szép volt. Jár a keksz.

- Az eridon nem spilázza túl. - vigyorodtam el a kérdése hallatás s folytattam. - Egy jelszó van, de azt is gyakran cserélgetik, így mire megjegyzem az egyiket, kezdhetem tanulni a másikat. Sz'al nálam elég gyakori az, ha kint ragadok. És tudod mi a leggázabb? - a mosolyom eltűnt, helyette valami hülye fancsali képet vágtam. - Az, hogy múltkor egy elsős segített nekem. NEKEM, a másodikosnak. - tettem hozzá, mintha még akkor is vérig lettem volna sértve.  Tényleg szégyelltem magamat, de nem tehettem róla, hogy szelektív volt a hallásom és az új jelszót, amit a szíves figyelmembe ajánlottak, nem hallottam meg. Miért is tettem volna? Én csak Steph’ vagyok.
Erősen dacolt, de megértettem, én sem hagytam volna, hogy a drága festékeimet ilyen hülyeségekre elpazarolja egy sügér, akinek túl sok a szabadideje. Ám én tudtam valamiről, amiről ő nem, egy gonosz mosoly húzódott a képemen egészen a fülemig ért.
- Le vagy maradva, cica. Nem rég nyílt egy művészellátó a faluban, ott pedig találhatunk annyi festéket, amennyit csak szeretnénk. Csak el kell menni érte. Sőt, lehet, ott is fogok melózni, a múltkor a kis tónál találkoztam a tulajjal és Himét bevetve –rámutattam a kis dögre – rákérdeztem, hogy esetleg nem-e lehetne, hogy ott dolgozzak. De rád nem mertem hivatkozni, nem tudom, hogy neked hogy van az órarended, és nem is biztos, hogy te abban az időkontinuumban tudsz dolgozni, amiben én. – magyaráztam körbe a mondandómat. – De ha eljössz velem, szerintem te is kérdezd meg, együtt fogunk dolgozni, meg együtt is kviddicsezünk meg járunk órákra… haaaah, de jó!- csillogtak a szemeim, ahogy elmerengtem ezeken a gondolatokon.
Aztán jött a nagy baj, meglöktem, és egy tesznye csík ott virított a rajzán. Falfehérré váltam, nem mertem róla levenni a már hatalmasra kidülledt szemeimet. ÚRISTEN. TUTI KINYÍR. Azonnal hadarni kezdtem, hogy mivel javíthatná, mert azt a radír nem valószínű, hogy maradéktalanul eltünteti. Mondjuk a tippjeim biztosan megfordultak a fejében, hisz nagyon tehetséges rajzos volt már akkor is.
- Tényleg? – megkönnyebbülten felsóhajtottam, attól tartottam, hogy a közelgő döntőn kapok tőle a fenekembe egy gurkót. Csak a poén kedvéért. Na, jó, nem. Laz túlságosan szeretett ahhoz… Ugye?
- Na, de akkor eljössz velem a művészellátóba és veszünk festéket, téged beintézünk és-és-és megdobáljuk a gyökerekeeet. MUHÁHÁHÁÁÁ – egyre jobban beleéltem magamat az ördögi tervembe, bár nem biztos, hogy a terv utolsó szakaszában a kékség is benne lesz. Lassan kezdtem elzülleni… ajaj.

Szép estét, OFF népe. :3

-megpördül Beni által- Sziiaa, Beniiiii! *-* -megölelgeti-

Gweniiiiiiiic. *---* -rácsimpaszkodik, mint mindig- Szia. :3

- csatlakozik Myrához ő is, egy kakaóval a mancsai közt -
Uff. :3

Sziasztok. ^-^

Kérsz kakaót, Kamicsuu? :3

Nem, de valamennyire elveszi az étvágyadat. *-*" vagyis, nekem elszokta az édes dolog... .-.

akkor csak nekem van ilyen fotoszintetizáló hajlamom? T_______________T
jó éjt! ^^

Sziiiaasztoooook embörkék. *-----*

-hatalmas vigyorral visszainteget-

Beniiiii. -neki is integet vigyorogva-

Élek. *-* Bár suliban ülök...xddd  veleteeek?^^

De jó neked Beni..qnq nem baj, hamarosan én is visszatolom a koliba a hátsómat. *-*

-integet Dió válláról a többieknek-

Hayleyyyy. *---* -ráugrik-

Most laktam jól, és most nálam boldog a világ.
Te? ^^

Nekem is kellene hszt írni, csak én leragadtam a TV előtt.xd

Nem rég olyan jól laktam, hogy most rózsaszínben látom a világot.
És veled, Hayleym?  :33

Pihenésre? :O hát miért?:) csak nem beteg vagy? :0

Mrs. Frost - 2015.11.07. 22:39


segítsek szuggerálni? :O

Bejövök és... Kakaó. *_______*
Sziasztok!

Beniiiiii. *_______* -elfogadja a kakaót- köszönöööm. *-*

- megnyunyurgatja Benikét - kakaótesó. :3