Ó, kedves Nikolai, csakugyan?

Nem vagyok én kicsit öregecske magához, Mr.Weißling?

Akkor csak bókolt? Végre egy igazi úriember

Még ilyet

Ó, hát megérkezett az oldal legjobb pasija *-*
Vigyázat lányok, szívtipró veszély!

Bogiii *-* *visszaölel egy Cicalányt*
Remekül hát Te?

Dolgozom drágám akkor is meg most is nem zárhat be a bestiárium

Nem fogok tudni de ha nagyon nagyon nagyon szépen néztek, akkor lehet, hogy beugrom egy hétvégén

Üdv minden érkezőnek ^^

Cicám, amiért ilyen szépen nézel, megígérem, hogyha tudok, akkor lenézek majd 1-2 napra, de nem mondom 100%-ra egyelőre

Ki nem megy még, hogy én "sem"? oO

Kirill, én rólad nem tudom, hogy ki vagy

Hívj csak Nessának, és a kézcsók ha muszáj, jöhet, de a magázódás maradjon nálad *kezet ráz*

Na de Kirill... csak nem virágra gondolsz? *-*
Hohó, milyen kapós vagyok ma xD

Cicalány, ne aggódj, ha lesz időm leugrok egy ölelésre minimum már csak idő kérdése, minden más téren teljesen szabad vagyok és kötetlen ^^ isteni érzés
szóval drukkolj

Édesek vagytok



Hanem?

Néha akkor is muszáj kijönni a szabadba, ha az embernek nincs kedve a tömeghez és a zsivajhoz. Márpedig a piacon nem lehet másra számítani... de ha menni kell, hát menni kell. És van, amit magának kell beszereznie. A bestiáriumhoz, egy két állatnak, vagy néhány üveg irtószer és méreg alapanyaghoz... esetleg egy jó vacsoráért.
Ma pedig mindenhez vásárol, amihez csak lehet. Szereti egyszerre letudni ezeket a dolgokat. Ezért már most három nagy, dudorodó szövettáskával a vállain próbál előre nyomulni, és lehetőleg nem fellökni senkit sem. Ráadásul a fekete kis táskájára is vigyáznia kéne... mert hát hiába olyan kellemes és jó ez a kis falu, tolvajok bárhol lehetnek.
- Elnézést! Kérem... szeretnék átmenni... - adja tudtára egy öregasszonynak, hogy talán nem az út közepén kéne békapetét számolnia. Magában kicsit szitkozódik a dolog miatt, de csak átér, és már mehet is tovább. Aminek rettenetesen örül... a háta közepére sem kívánná most ezt a pár órát. De jól halad, ezért remélhetőleg hamarosan vége, vagy legalább a tömeg közepéből kivergődhet. Ki gondolná mégis, hogy ennyien laknak Bogolyfalván? Bár erős a gyanúja, hogy máshonnan is jöttek ám ide, nem csak a városból.
Ráadásul magassarkú van rajta. Egy pántos, fekete szandál. Meg ehhez egy fekete pettyes, és széles fekete vászonöves mini ruha, és egy hasonló, fekete szalagos és pettyes fehér kalap. Remekül néz ki benne, főleg a barna bőrén ékeskedő vörös rúzzsal, és a hosszú, kiengedett, hullámos fekete hajával... de lássuk be, nem piacra termett öltözet. És erre már ő is egy bő félórája ráébredt.
Habár legalább felvehette a nagy, fehér gyöngyökből álló nyakláncát valamihez. Ha már úgysem jár se randira, se sehová, legalább egy szimpla piacolásnak is megadja a módját.
Ha sikeresen végez, akkor pedig meg is ajándékozza magát majd valami finomsággal zárásképpen.

Hozzám jöhetsz bármikor

Üdv ^^
*bekukkant, hátha történik itt épp valami így éjfél felé*

*oda sétál Mr.Kenshez, és leül mellé*

Na és, hogy telt a napja? ^^ Sápadtnak tűnik, eszik rendesen? *előtör a gyógyító én*

Na ezt örömmel hallom ^^ csak nem a nagy pillanat volt ma a moziban?

Azt azt bizony, mi más is lehetne? én is várom már, hogy megnézhessem
És milyen volt?

Gondolkoztam is, hogy fel merjem e tenni a nagy kérdést, de hát a kíváncsiság nagy úr, tudja
Na majd gyorsan pótolom az elmaradást és az utóbbi mondattal mindenképp egyetértek még látatlanban is

De a lényeg, hogy ez egy jó nap volt ^^

Azt hiszem ezt ki is veséztük, és mindjárt éjfél is van

*kényelmesen hátradől, és elmélázva mosolyog, aztán érkezik még valaki*

Jó éjt neked is! ^^

Boldog éjfélt!

Uramistendehullacukiaképe Mr.Kens így egybe *-*

Jó éjt mindenkinek
*megy jurassic world 3Dt nézni*

Boldog 11:18at

És igen, itt is nagyon meleg van Lilith ^^

*Nessa átnyújt neki egy jóóó nagy pohár jeges limonádét*

Tessék, ez jól fog esni ilyenkor

*csinál még pár limonádét, és leteszi az asztalra, hogy mindenki vehessen aki akar*

Szívesen Lil ^^
És Sebi, nehogy szomorú legyél

Nessa annyira el van foglalva azzal, hogy átverekedje magát a tömegen és végre levegőhöz is jusson, hogy észre sem veszi az ismerős arcot. Igaz, csak egyszer találkoztak, és hogyhogy nem, pont nem Bogolyfalván, de az igen csak kellemes - és túlontúl rövid - beszélgetés volt.
Ahogy meghallja a hangot - mert előbb azt hallja meg - máris hatalmasat dobban a szíve a bordáin. Legalábbis úgy érzi, mintha a bordáin dobbanna. Ugyanis van az a furcsa, különös hátborzongató érzés, ami azóta kísérti a férfit, amióta meglátta őt. A sötét haja, amely egy olyan férfira emlékeztette, aki nagyon nagy szerepet töltött be az életében... és a szemei... amik pedig arra a férfira, aki hihetetlenül fontos volt a számára, mégsem lett örökös része a mindennapjainak. Valahogy egészen különös ötvözete volt ő ennek a kettőnek... mégis teljesen más. Mindenben és mindenhogyan. És a hangja, ahogyan megszólalt... Nessa alig tudott szóhoz jutni. De aztán, ahogy az lenni szokott, megeredt a nyelve, és adta önmagát. Most sem történik ez másképpen.
Ahogy megtorpan és megfordul, majdnem leesik a kalapja a földre, hiszen elég széles a karimája, hogy bármibe és bárkibe beleakadjon - ám végül szerencsésen rajta marad. Nessának viszont kell pár másodperc, mire nagyokat nyelhet, és szélesen elmosolyodva megszólalhat.
- Mr. Everett! Micsoda kellemes meglepetés!
Nem tud nem végig nézni a férfin. Ugyanolyan laza, mint a legutóbb. Már csak az öltözékét tekintve is. És ugyanolyan kedves és segítőkész... de hát gyerekekkel dolgozik! Mi más is lehetne ez a férfi, ha nem egy csupa báj és törődés? Annyira idegen ez a nő számára.
- Ó! A csomagok... - pillant is az említett hatalmas szövettáskákra. - Nem olyan sok ez, elboldogulok...
De azért ha Tom... - akarom mondani Mr.Everett, hiszen még nem nagyon vannak olyan viszonyban, hogy csak úgy tegezzék egymást - kissé nyomást gyakorol rá, biztosan mosolyogva enged, és átad néhány dolgot a férfinak. De elég zavarban van most ahhoz, hogy csak ott álldogáljon tovább a tömeg közepén, ahol megtorpant, és pislogjon a másikra, mintha csak ő is arra várna, hogy elkezdje az előkészítőt. Agyilag pillanatnyilag nem is érzi magát okosabbnak.
- Én is örülök...
Néhány pillanat csönd. Kicsit talán kínos. Talán nem.
- Na és... mi járatban van erre? Az iskolának vásárolgat? Vagy csak ebédhez? Ó, mennyi eper! Most vette? Tudja hová tenni? - látja meg a férfinél azt a sok gyümölcsöt amit úgy feltankolt, mintha csak a világvégéig akarná kihúzni vele. De túl sok helyet nem lát az elpakolására, ezért, mivel nála van egy szakajtóra való szatyor és más hasonló, szívesen felajánlja neki, ha szükséges.