Martin Romberg
Visszaérve a kastélyba egy kis lustálkodás után már neki is áll kipakolni a bőröndjét, mert rengeteg dolgot vitt magával, amikre egyáltalán nem is volt szüksége, mondhatni csak dísznek vitte őket. Ekkor valami elkezdi ráncigálni a lábát és mikor lenéz meglátja a kiskutyáját Sherlockot, akit véletlen elfelejtette bepakolni az utazás előtt. Rögtön le is rakja amit a kezében tartott eddig és felveszi a kutyát, magához öleli, majd le is teszi és pakol tovább, hiszen a dolgok nem pakolják el magukat. Ekkor egy furcsa hangot hall amire ki is kapja a fejét a bőröndből, de megállapításai szerint csak Sherlock akar valamit, ezért már vissza is dugja a fejét, ahol eddig tartózkodott. Mikor már vagy harmadszorra hallja ugyanazt a hangot már nem annyira biztos, hogy csak a kutyája szórakozik, ezért alaposan körülnéz, de nem lát semmit. Egy kis idő múlva már megint hallja az idegesítő zajt, ezért leül, hogy kiderítse hol is van a zaj forrása. Nem kellett sok idő mire rájött, hogy a furcsa hangok a gyomrából jönnek, ez nem csoda hiszen Madagaszkáron szinte csak levegő élt, biztos le is fogyott pár kilót, bár azt a meleg is kiizzaszthatta volna belőle, nem kell ahhoz még éheznie is. Nem is gondolkodik rajta sokat, hogy megrohamozza-e a konyhát, persze csendesen, hogy ne zavarja vele a manókat, ha már olyan finomat tudnak főzni. El is indul megrohamozni a konyhát Sherlockkal a nyomában, aki folyton elcsatangol valamerre, ezért is ér olyan későn oda, ahova eredetileg indult. A helyiségbe belépve még nincs senki a közelében, aminek nagyon is örül, hiszen azóta, hogy Annelie behúzott neki kerül mindenféle emberi lényt. Ez a fiú feltűnően bámulja, de nem tudni, hogy miért. Végül is kit érdekel? Nézzem csak, azt még szabad, amíg meg nem unja, hogy ez a szempár őt méregeti. Egyáltalán nem ismerős az arca, szóval biztos nem találkoztak még, de akkor miért nézi őt ilyen feltűnően?! A fiút megkerülve fog egy tálat meg egy kanalat és lerakja az asztalra a sráctól nem messze, majd megfog egy üveg tejet és azt is leteszi, végül a zabpelyhet keresi, amit sikeresen meg is talál. Ránéz az őt sasoló fiúra, majd beleönti a tálba a tejet és a zabpelyhet, majd elkezdi nyamnyogni. Mégis csak zavarni kezdi a szendvicset csináló ifjú, ezért arrébb csusszan, figyelve az újdonsült társaságát, akire egyáltalán nem vágyott. Néha bekap egy falat zabpelyhet, közben arra gondol, hogy mit akarhat tőle ez az ember, hiszen nem is ismerik egymást, legalábbis ő nem ismeri ezt a fiút még látásból sem.
