Franciaország - Párizs
Derek  

Elérkezett végre ez a nap is. Kira bulijának a napja. Nagyon köszönöm neki hogy meghívott, pedig szinte még nem is ismer. Mindenesetre nagyon izgulok, annyira hogy el is felejtettem bepakolni a bőröndömbe, mert csak pár perc múlva esett le hogy több napra megyek. Lukeot levittem anyáékhoz, Pihét megsimogattam mielőtt elindultam, és a bőröndbe pedig beraktam Jamest. James a kis mosómedvém, akit Derektől kaptam szülinapomra. Él és mozog, vagyis pontosabban csak mozog. Ő egy plüssállat, csak el van varázsolva.
Gyorsan felkaptam valamit, majd már indultam is a bőröndömmel együtt az iskola kapujához, ahol Derekkel megbeszéltük, hogy találkozunk. Azért is nem mentem egyedül, mert biztosan nem találtam volna oda. Megálltam a kapuban és várakoztam. Még bőven nem késtünk el. Vajon ott van már valaki? Mea egyedül megy? Még az is lehetséges hogy beállít Derekkel ide az iskola elé, de én örülnék neki, mert kedvelem Meát. És valami bizonyos Kili is jön Kira bulijába. Őt még nem ismerem, fogalmam sincs ki lehet, de szívesen megismerném. Vajon ott van már valaki? Nekitámaszkodva a falnak nézem a kaput, hogy mikor jön Derek. Remélem nemsokára, mert ha nem, most hiába nem vagyunk késésben, akkor már abban leszünk.

Franciaország - Párizs

Derekkel végre megérkeztünk a repülőtérre. Már messziről láttam Kirát, Meát és még egy fiatalabb lányt, aki nagyon úgy tűnt, hogy a kísérőnk lesz. Elkezdtem integetni a lányoknak, majd mikor odaértünk, Kirához lépek.
- Szia. Ó, én köszönöm hogy meghívtál. - majd mosolyogva még én sem tudom, hogy miért, de megölelem a lányt. Közben a kísérőnk, aki annyira nem is fiatal mint gondoltam, de szép és kedves, köszönt minket. Kissé nevetek, mert nem szoktam hozzá, hogy így hívnak, de végül is odalépek hozzá, és köszönök. Miután ez megvolt, Meához fordulok.
- Sziaa! - majd őt is megölelem. Észreveszem, hogy egy fiú is ott áll a csapat körül. Biztosan ő Kili, akiről mesélt Kira, hogy ő is jön.
- Szia, Lucy vagyok. Örülök hogy megismerhetlek. - mosolygok rá, majd nyújtom a kezem kézfogáshoz. Ha ez megtörtént, indulok is a többiekkel. Ahogy megérkezünk, meglátok egy gumicsizmát. Gumicsizma, az meg mine... Jaa, ez egy zsupszkulcs! Ó, remélem nem lesz semmi probléma. Alig fogom fel, hogy mi is történik, már a csizmát meg is kell fognom, nehogy lekéssek. Szerencsére még épp időben fogom meg, de már el is kell hogy engedjem, hiszen megérkeztünk. Na jó, akkor... Ugyan fenékre érkeztem, és kicsit meg is szédültem ugyan, de amint meglátom a kastélyt és a környékét, rögtön elámulok. Hisz ez csodálatos! Gyorsan körbenézek, hogy mindenki jól van-e, majd felállok és leporolom magam. Még nem utaztam zsupszkulccsal, de most nem tudom eldönteni, hogy ez fantasztikus volt, vagy borzalmas. Igazából mindkettő azt hiszem.

Kira

- Ó, én is így voltam vele, de Derek segítségével valahogy sikerült a legmegfelelőbbet választanom az alkalomra szerintem. Én is kicsit izgultam, hogy ki lesz a párom, meg hogy mi lesz, meg hogy lesz. Tudod, ez volt az első randim. - mondom.
- Én meg direkt megnéztelek magamnak, amikor Derek mondta hogy te vagy, mert annyit áradozott rólad nekem, hogy már kíváncsi voltam rád. - Nem tudom hogy végül hogy alakult az estéjük, és azt sem, hogy együtt vannak-e vagy sem, de mindenesetre nagyon szeretném ha összejönnének. Derek foggal-körömmel ragaszkodik ahhoz, hogy neki nem tetszik Kira, de én tudom hogy igen, bármennyire is tagadja. És azt is, hogy Kirának is Derek. Nagyon összeillenek. Szurkolok nekik. - Azt meghiszem. - nevettem fel arra, hogy csak Derekkel tudott foglalkozni.
- Nagyon élveztem az estét. Nem tudom hogy ismered-e de valószínűleg igen, az Eridonosok csapatkapitánya, Ádám. Igazából azért is kezdtünk el levelezni Derekkel, mert nem bírta feldolgozni. - mondtam kissé nevetve.
- Mea? Ő is ott volt? Őt nem láttam. Igen, ismerem. A faházban találkoztunk a kastély közelében. És ő is Random Randizott? Neki ki volt a párja? - kérdezem érdeklődve. Mindig is szerettem tudni, hogy kivel mi volt az ilyen fontos estéken, mert olyan jó történetek szoktak születni.
- Na és veletek mi volt? Derek nem mesélt semmit az estéről. - kérdem, ha már így felhoztuk ezt a témát.
- Rendben, kíváncsi vagyok milyen lehet az a bolt. Hátha hamar meglesz. - válaszolom, majd elindulok egyenesen, lassan, hogy tudjon jönni ő is.

Tüszőfűi Lilith

Megdermedve nézem a levelet amit a kezemben tartok. Hisz ez... Hogyan lehetséges? Rengeteg megválaszolatlan kérdéssel a fejemben azonnal felállok a padlóról és íróeszköz után kutatva rohanok végig az egész klubhelyiségen. A levelet a kezemből csak úgy sodorja ki a szél, de én szorosan fogom. Egy ilyen kincset elhagyni nem túl jó dolog. Mosollyal az arcomon rámolok ki minden fiókot, minden kis zugot megnézek, mire végre találok egy pennát, ami épp annyira jó, hogy írni tudjak vele pár sort. Izgatottan kezdem el firkálgatni a betűket egy papírra, majd összehajtom és zsebre rakom. Indulnék is rögtön a drágalátos baglyomhoz a bagolyházba, de mivel ebédidő van, nem ártana előtte enni legalább egy szendvicset vagy valamit.

(...)

A kezemben a levéllel és a farzsebemben a sajátommal sietek a konyhába. Szinte berontok a faajtón, gyorsan köszönök a manóknak és illedelmesen kérek egy szendvicset majd leülök. Mosolyogva dobolok az asztalon a kezemmel és a padlón a lábammal. Nem tudok egy helyben ülni, most nem. Ahogy várakozok egyre csak nézegetem a kezemben lévő levelet, és azon gondolkozok: -Ez hogy lehetséges?

Tüszőfűi Lilith

Ahogy nézegetem a levelet, közben a manók már a másik kezembe is nyomják a szendvicsemet. Mire megköszönhettem volna már el is szaladt, de azért utánaszóltam egy köszönömöt. Beleharapok a szendvicsbe és elmélyülten olvasgatom újra és újra a levelet, amikor egyszer csak egy lány megáll felettem bemutatkozik és kérdezgetni kezd. Annyira a levélre koncentráltam, hogy megijedtem a lánytól és majdnem kiköptem a szendvicsemet, sőt, még a levél is kiesett a kezemből a földre, amit észre sem vettem.

- Úristen! Te mióta vagy itt? - mondom, miközben próbálom összeszedni magam. - Vagyis... Szia. Én Lucy vagyok. - majd odébb csúszok hogy a lány is le tudjon ülni. Most jöttem rá, hogy a manó azért szaladt el olyan hirtelen, mert ő jött be. Erre gondolhattam volna hamarabb is, akkor nem ijedtem volna meg ennyire és a lányt sem ijesztem meg.

- Ö, tényleg, mi is a neved? Bocsi, csak nem gondoltam hogy lesz társaságom, szóval kicsit szétszórt vagyok. - majd közben a farzsebemre teszem a kezem, és megnyugszom hogy még megvan a levelem. De ezután megint kétségbe esek, mert hol van a másik? Eddig a kezemben volt. Nem tudom hogy a lány látta-e egyáltalán hogy van-e bármi is a kezemben, de az biztos, hogy az a levél kell nekem. Hogy ne legyen túl feltűnő hogy valamit keresek, csak óvatosan a fejemet se forgatva nézek körül magam körött. Sehol nem látok semmit. Biztosan az asztal alatt van. Vagy a lány mögött vagy alatt. Megkérni nem szeretném, hogy segítsen nekem, mert félek hogy talán el is olvassa. Bár úgyse értene belőle sokat... Mindegy, a lényeg az, hogy hamarabb meg kell találnom és biztonságos helyre tennem, mint ahogy ő vagy akár a manók találnák meg.