Dráma 2.0


  Éppen csak eldöntötte, hogy most bizony kemény lesz és kíméletlen, amikor North arca elfehéredett. Na igen, egyértelmű volt, hogy az a komoly akarat itt megtört, és helyét a törödés és aggodalom vette át.
  A kérdés alig hallatszott, a fiú inkább csak suttogta. A szőke mégis tökéletesen értette. Hiszen ott volt tőle nem sokkal. Kék szeme rávillant, de aztán inkább a vérfoltra esett. Ő maga sem tudta rá a választ. Nem volt erre ésszerű magyarázat. Szerette és kész. De ezt nem mondhatta ki, hiszen a fiú otthagyta. Talán nem is akarja már őt, és ezért nem üzent azóta sem.
  Összeszorította a száját ahogy gondolkodott a válaszon, aztán úgy döntött, hogy figyelmen kívül hagyja. Csak megnyugtató mondatokat mondott inkább, és törölgette a vércseppet.
  - Látod? Máris jobb nem? - kérdezte a lány mosolyogva, és a fiú kezét megmutatta a tulajdonosának. Az egész pillanat olybá tűnt, hogy csak a kettőkjüké. És nem. Ellen kellene állnia, és ezt tudta. Megszakította a szemkontaktust, és szabad kezével egy kósza tincset a füle mögé tűrt.
  - Fogadás volt. A fiúval feleztük volna amit nyer - jegyezte meg csak úgy mellékesen. Tudta, hogy nem kötelessége megosztania a másikkal, de mégis szerette volna, ha a másik nem hiszi azt róla, hogy elfelejtette, még akkor sem, ha a fekete azt tette.
  Lazított a kézfogáson, és arra várt, hogy a fiú törje meg.

Saluton! Itt nagy vihar volt *-* tisztára felpörögtem tőle *-*

Most úúúúgy szeretnék én is tombolni

Saluton Freya

Igyon rá egy kicsit

Csizmááás *tarol, ahogy a másik szokott, aztán már itt sincs*

Dráma 2.0


  Elhúzódott a lánytól, ő pedig rögtön érezte ennek a hiányát. A hideg széltől libabőrös lett a karja. Védekezésképp a saját ölelő karjaiba zárta magát. Bólintott a fiú megjegyzéseire, de a fejében csak egyetlen gondolat lebegett. Hogy North már nem szereti. Ő megadta az esélyt, de elengedte a kezét. Ez is annak a bizonyítása volt, hogy a fekete már nem érez semmit.
  - Nem....nem fogok hazudni. Bajba pedig épp elégszer kerültem, szóval nekem már mindegy - vont vállat, és egy halvány mosolyt eresztett meg. Nem volt őszinte, inkább csak amolyan fáradt, elnyűtt mosoly.
  Hogy is lett volna ő jó Northnak? Hiszen egy igazi bajkeverő, aki ott ütközik a szabályokkal, ahol tud. North ennek az ellentéte. És most már látszik, hogy rossz hatással is van rá. Vagy valami olyasmi. Emelett pedig még annyi minden van, amiről a fiú nem tud. Hiszen nemrég jött ki a börtönből is, és nem hitte, hogy ez North tudomására jutott volna.
  Jobb is lesz ez így, a szőke tudta. Ahogy azt is, hogy neki is el kéne enednie a fiút, csak egyszerűen pokoli nehéz.
  Bólintott, és még szorosabban maga köré zárta a karjait, mintha ezzel megvédhetné magát a szavaktól és tettektől, amelyek egyértelműen jelzik, hogy Nrth már nem akar semmit tőle. Aztán vissza indult a terembe. De az ajtóban megtorpant.
  - Nem kell semmiben segíteni? Jó vagyok, ha ki kell dumálni magad - vont újra vállat, mintha ez semmi volna. Pedig ez egy teszt volt. Mert ha vele akart volna lenni, talán kapva kap a fiú a lehetőségen.

Marcii


  A lány arca eltorzult, ahogy beléptek és szembe találta magukat egy rakadt állattal. Méghozzá a rosszabbik fajtból. Szinte azonnal követte társát, aki úgy gondolta, hogy jobb lesz, ha kicsit arrébb húzódnak a hangos lényektől.
  - Hát, van egy macskám, aztán volt egy örökbefogadott sárkányom. Azt hiszem a legmenőbb állat díjat már megnyertem, de próbáljunk meg találni valamit, ami megpróbál vetekedni vele - összegezte az élményeit eddig a háziállatokkal, miközben egy mozdulattal kiseperte a kelletlenül arcába kúszó hajtincseket.
  - Cru..mi? - kérdezte összezavarodott arccal a lány, és a fiú után nézett. - Ugye nem gondolod komolyan? Ez az izé egybe lenyelni Lunát! - ez ősidőktől kezdve így volt. A macska mellett nem fér meg kutya, punk tum.
  - Mit szólnál, ha valami ennél...aranyosabb állatot választanánk? Mint egy...ilyen izé - bökött valami madárszerű lény felé. Vagy legalábbis annyi biztos volt, hogy szárnyai voltak a lénynek. De amikor a lány elkezdett felé közeledni, a bestia teljesen megőrült, és a kalitkájában össze-vissza kezdte el dobálni magát.
  - Na jó, visszaszívom. Ne akarok őrült pulykákat a házamban - fordult el a megszelesedett állattól tanácstalanul. Mondhatnénk olyan sok állat volt ott, hogy a bőség zavarában nem tudta maga sem, hogy mit akar.

Dráma 2.0


  Rossz volt látnia, hogy a fiú mennyire letört. Úgy érezte, hogy a szíve ketté hasad, a mellkasát pedig elönti a méreg, hogy ezt bizony ő okozta. Megint. Mint mindig. Mást sem csinált eddig, csak fájdalmat okozott a fiúnak. Pedig nem akart, nem, egyáltalán nen ez volt a célja. Csak a szeretetével úgy tűnik inkább megöli a körülöttelévőket.
  Tudta, hogy nem kéne, mégis újra megszólalt. Mert nem akarta, hogy a fiú megint otthagyja. Az agya csak kattogott, és próbálta lebeszélni magát arról, hogy megint teljesen hülyét csináljon magából, hiszen North egyértelműen jelezte, hogy nem akar már tőle semmit. De a szíve egyszerűen nem hagyta. És tessék. Ez lett a végeredmény. Egy versrészlet, amit a lány tökre nem értett. Sőt, amit megértett, az sem tűnt valami szívderítőnek. Éppen ezért értelmezte rosszul a lány.
  - Ez meg mit akart jelenteni? - kérdezte, és arca grimaszba fordult. Egymás húsába marnak? Marmint hogy folyton bántják egymást? Ésésés lehullunk? Talán ebbe fognak belehalni? Kinyírják egymást? Értette ő azt, hogy nem valami kedves ember, és hogy a szerettei gyakran elhagyják, de ezt nem kell ilyen durván kijelenteni. Neki is vannak érzései.

Dráma 2.0


  Meg kellett tudnia, vissza kellett kérdeznie. Mert akárhogy is próbálta értelmezni azt a részletet amit hallott, mindig valami nagyon is negatív jött ki belőle. Aztán az első mondatoknál átkozni kezdte magát, hogy nem hagyta, hogy North inkább csak menjen a saját útjára. A pumpa pedig hol egyre feljebb ment benne, hogy az értetlenség vette át a helyét. Kezdte úgy érezni, hogy a fiú teljesen megzavarodott, és egyáltalán nem tudja, hogy mit akar.
  Aztán továbblépett a versrészleten, és kitört mint egy vulkán. A szöszi először nagy szemekkel nézte a fiút, mert egyszerűen nem tudta eldönteni, hogy ez most álom, vagy valóság. Annyiszor szerette volna már különböző emberektől hallani ezeket a szavakat, hogy mostanra már fel is mondott ezekkel az álmokkal.
  Nem tudott megszólalni, a hosszú monológ végén egy pillanatig csak állt, mintha az, hogy megmozdul lerombolná a falakat, és az egész képzelet, a pillanat összedőlne, és semmivé válna. De a szöszi vállalta a kockázatot, és reszketeg léptekkel indult el a fiú felé, majd mikor érezte, hogy biztosabb a lába, gyorsabb tempóra váltott. A fiú nyakába vetette magát, és ajkait a fiúéra tapasztotta. Szorosan összehunyta a szemét, és kezével a sötét fürtökbe túrt. Nem akarta, hogy végetérjen a pillanat.
  Elhúzódott egy kicsit, de nem túl messzire Northtól.
  - Ne akard eldönteni, hogy ki az, aki elég jó nekem, jó? - kérdezte, de ez inkább volt fenyítés, mint igazi kérdés.
  - Szeretlek North West, és az utóbbi hónapokban sem szűntelek meg szeretni - nézett mélyen a fiú szemébe. Amióta az eszét tudja nem hagyták el ilyen szavak a száját. Most pedig úgy érezte, hogy a legmegfelelőbb embernek mondta ki őket.

Ezek szerint megszöktek a hullák az alagsorból...mondtam, hogy csukjuk az ajtókat....

Tudtam hogy te voltál!!! A lámpát sem szoktad lekapcsolni magad után...igazi rulebreaker vagy

Van nálam, de kiengedted a hullákat, szóval nem kapsz

Nem kapsz parit, mert hullát szöktetsz az éjszaka közepén

Az lehet, de most itt kószálnak, és elijesztik a többi embert

Ahhwww *-*  
Akkor menjünk, és eresszük ki a többi hullát is xd egész kis birodalmunk lesz xd

Hullajó xd de ha akarod Mel, téged még befogadunk a kis körünkbe

Lehetsz a koronahercegnő....de akár az udvaribolond is xd

Csizmás hallgass, vagy ráduszítom Denist xd

Nem is olyan rossz mi?

Nathan


  Egyszerűen nem ő lett volna, ha nem késik el. Dehát a dolgok sosem úgy vannak, ahogy azt ő eltervezi. A gitárja valahogy pont útban volt, amikor ő készülődni akart, és valahogy nem tudott neki ellenállni.
  Szóval végül tíz perc alatt kellett összekapnia magát, és elindulnia a találkozóhely felé. A dombról lefelé menet folyton magát átkozta - persze nem szó szerint -, hogy miért is nem tud egyszer tényleg pontosan érkezni, ha megbeszélnek valamit. De talán jobb is lesz, ha elengedi a dolgot.
  Már messziről észrevette a barátját, aki magányosan, valamit rágcsálva ücsörgött a korláton. Be kell vallani, elég nyomorékul festett ott kuporogva, mint egy ázott cica, aki azt eszi amit talál, pedig jobbhoz van szokva.
  - Szia - mosolygott rá a lány. Legszívesebben elsütötte volna, hogy "Mi az cica, nincs gazdád?", de úgy volt vele, hogy a fiú valószínűleg éppen eleget várt már rá így is, nem kell még rátenni egy lapáttal.
  - Mit nyamnyogsz? Én is kapok? - próbált belelesni a fiú kis zacskójába. Mit lehet tenni, ha az ember lány édesszájú...

Dráma 2.0


  Az érintése, a hangja minden úgy érte, mintha egy hosszú téli álomból végre felébredt volna. Testrészeit átjárta a melegség, pláne akkor, amikor meglátta a fiú mosolyát. A szíve szinte vajként olvadt szét közben.
  - Ez az, amiben jó vagyok - vont vállat egy pajkos mosoly kíséretében. Tudta, hogy most valószínűleg az egész társalgó őket nézi, de nem érdekelte. Csak az számított, hogy North végre megint ott volt neki, és még szereti is. Ez egy olyan tény volt, amit az esze nehezen tudott feldolgozni, a szíve mégis már régóta tudta. Ahogy azt is, ami pár pillanattal előbb elhagyta az ajkait. Ő is szereti a fiút.
  Újra közelebb hajolt hozzá leküzdve azt a kis tért is, ami kettőjük közé szorult, és lágyan, mint akiknek van idejük akár az örökkévalóságig is, megcsókolta őt.
  Belemosolygott a csókukba, ahogy újra tudatosult benne, hogy milyen szituációból is indult az egész. - De neked menned kell feladni magad. Nem szeretném, hogy miattam ne kapd meg a kijáró büntetést - vigyorgott rá. - Várni fogom, hogy vissza gyere - tette még hozzá, azzal megfordította a fiút. Beharapta az alsó ajkát, és úgy nézte mosolyogva, ahogy North eltávolodik. Ő pedig szinte a menyországban járt.

Ervó, Balu, Örwájn or whatever the hell we want


  Csak vállat vont a fiú kiakadására, amikor nem tudta elfogadni a "Miért szép a szép lány" órán tartott előadását. - Az előbb azt mondtad, hogy a kávézóban szépek a kiszolgálók. Már te is megkülönböztetted őket a többi lánytól - hívta fel a szőke a figyelmét, mint a fiú még csak a tudatában sem lenne annak, hogy miket is beszél. Bár ha jobban belegondolunk....
  Scar hangosan felnevetett, amikor a fiú azt mondta, hogy ennyire azért nem betegek az emberek. A körülöttük állok erre fejcsóválva mentek el, de a szőke akkor sem tudta abbahagyni a nevetést, sőt inkább még jobban rákezdett. Lehet, hogy ez már csak amolyan annyira fáradt az ember, hogy mindenen nevet feelingű kitörés volt, de szinte már nem is hallotta Ervin magyarázatát a csokival kapcsolatban. Aztán szép lassan, nagy levegőket vett, és alábbhagyott a nevetőgörcse. - Jajj, sajnálom. Nem téged nevettelek ki - kért elnézést a fiútól, bár őszintén szólva eléggé komikusan festhetett a jelenet, ahogy ő áll egy zacskó dunakaviccsal a kezében, és nevet. A semmin.
  A kisebb fajta malőr után ugyanúgy visszaálltak a kerékvágásba. Mindent beszereztek, kivéve a piát. Erre külön módszerük volt. Vigyázz, kész, tűzre indultak, aztán uccu neki, amit csak értek. Az üvegeket csak úgy kapkodták le sorban a polcokról. Aztán a végén összeszámolták.
  - Azt hittem éppen az a lényeg, hogy megártson... - tette csípőre a kezét, mintha tényleg elgondolkodna most a dolgon. Ez élet nagy kérdéseire időt kell szánni. No de nem most, mert lassan zárt a bolt, a vevők egyre kevesebben voltak, és ez bizony nem tűnt biztatónak. Így nagyobb figyelem jut rájuk.
  - Juhú! - kontrázott a fiú kijelentésére, és indultak el a kék pólóba öltözött nő felé. Sorban felpakoltak mindent, a kasszás el is kérte a személyijüket, mire Scarban megszólalt a vészharang, de csak megszokásból. Magyarországon annyival gyorsabban lehetett italhoz jutni, nem kellett megvárni a 21 éves kort.
  A parancsra a lány rögtön pattan, és két három gyors mozdulattal már benne is van. Teljesen a kocsi hátuljához ül le, aztán a lábát próbálja valahogy úgy elhelyezni, hogy a vásárolt cuccoknak semmi bajuk ne legyen.
  - Indulhat kapitány! - adta meg az utolsó parancsot is, és már érezte is, hogy gördül alatta a talaj. Majdnem felsikkantott, de tudta, hogy az a legjobb, ha minél később veszik őket észre.
  Az őr kiáltozott, hogy álljanak meg, de ők természetesen nem hallgattak rá, csak hajtottak tovább. Elég nagydarab volt az egyenruhás, így szinte még el sem kezdték igazán hajtani a kocsit, máris lehagyták.

Házvezető lett Sir Sárközi   Most már tuti bajban leszek....

Csizmáás... *tarol*

Régen jártál errefele, már hiányoztál

Esz asszzzz!!!!!

Visszatértem  

látod Kolos, engem szeretnék, téged neeem

*túl magas röptű gondolatok*

Hamiskák??? Milyen szavakat ismersz te srááác

xdddd jajj srácok imádlak titeket xddd

Épp ez, elfoglaltunk mindent

A pillanat, amikor a padavan megelőzi a mesterét

Szökőévenként egyszer megemlékezel róla???

Lora, ez egy rossz döntés, hidd el