Auror párocska

  Scar érzi, hogy izzad a tenyere. Egyre idegesebb, ahogy a két vele szemben lévő folyamatosan egymásra pillantgat. Hirtelen kitörik belőle egy elég hosszú monológ, ami igazából belegondolva egyszerre volt ésszerű és hasztalan. De elég volt arra, hogy a két aurort egy pillanatra kizökkentse. Már majdnem ellépett mellőlük, amikor a férfi elé állt, és bemutatta az iratait. A lány szitkozódott magában, és megnézte a papírt. Közben azon gondolkodott, hogy mit is kéne csinálnia.
  - Nézze, nekem nagyon fontos, hogy elérjem azt a vonatot. Apám arra vár, hogy a végállomáson majd megtalál. Ha nem úgy lesz, akkor maguk lesznek a hibások. Nem tudok mutatni semmilyen igazolást, mert otthagytam a szobámban. - magyarázta, és szigorú tekintettel nézett a másik kettőre, ahogy az aranyvérűektől látta az iskolában. Valahogy ez náluk mindig bejött. De valahogy érezte, hogy már kezdi túl sokáig ragozni, és egyre kevésbé meggyőző és hiteles. Kipillantott a két ember válla felett, hogy még ott van-e a vonat, ami néhány perccel előbb ért be.Bizony ott füstölt ahol kellett is lennie. Aztán hátra is nézett. Egy épület magasodott nem olyan messze tőle. Talán el tudna odáig jutni, mielőtt egy átkot küldenének rá. Nézte a két auror arcát, és abban a pillanatban, hogy azt látta az egyik nem figyel, rögtön nekiiramodott. Olyan gyorsan futott, ahogy csak a lába bírta. Némely pillanatban attól félt, hogy talán elesik a saját lábában is. Egyre közelebb látta maga előtt a célt, amit a fal jelentett, pontosabban annak a másik oldala.

Szegényke....én most ettem egy narancsot

Kérsz?

Nem kapsz :3

Tüszőfűi Lilith - 2015.12.23. 16:14


Kösz -.-" Ennyit arról, hogy éheztetem és nem kap narancsot...

Még mindig kedvelsz, én tudom!  

Nyugi már! Azért éhen nem haltál volna! Azt nem hagyom nah  

Nem...ameddig nem kéred szépen xd Várj, akkor lehet mégis éhen haltál volna...

Na jó... *odadob neki egy narancsot*

De mi erről beszéltünk, szóval ezt kapod! Én is csak ezt ettem, téged meg itt úgy is megtömnek

Boldog Karácsonyt! :*

Halihó emberek! Mi újság?

Áhh erre sem...még nagyon benne vagyok a kajakómában

Pontosan. Beebédeltem, és most nem tudok mozdulni

Nicole

  A szöszi a seprűjét szorongatva vonult le a lépcsőn. Másnap meccs várt rájuk, és benne volt a kezdőcsapatban, ezért úgy döntött, hogy a napot gyakorlásra szánja. Amúgy is a repülést imádta a legjobban a varázslóvilágban. Persze csak az átkokon kívül, hiszen azokbmindegyikét kívülről fújta.
  Zöld mezén itt-ott látszódtak a gyűrődések, amik a szekrényben töltött hetekről tettek tanubizonyságot. A legutóbbi mérkőzés veresége után nem sok kedve volt ezzel kekeckedni. De most valahogy muszáj volt. Nem engedi, hogy még egyszer vereséget szenvedjenek.
  Először nem is a kviddicspályára ment, hanem az erdőhöz, hogy gyakorolja a kitérést. Felszállt a seprűjére, és gyorsan elstartolva cikázott a fák között. A hideg szél csípte az arcát, de akkor valahogy nem érdekelte. Inkább élvezte. Mielőtt Magyarországra jött, szinte nem is látott havat. Los Angeles nem erről híres.
  Úgy elgondolkodott, hogy szinte észre sem vette, amint kikötött az erdő egyik oldalán. A gyors fékezéstől arcába hullottak egyenes tincsei.
  - Ahhh... - nyögött fel, de aztán már vette is az irányt a pálya felé. Nem lazsálhat, a meccsen sem teheti majd.
  Amint odaért, az egyij karikához ment. Lehunyta a szemét, és csak akkor nyitotta ki, amikor elindult. Megpróbált a lehető legjobban egybeolvadni a seprű nyelével, hogy gyorsabban menjen. Szemét résnyire szűkítette, de még így is befújt a szél a szempullái között. Amint a másik karikákhoz ért lelassított, és elmosolyodott. Közben lejjebb ereszkedett. Imádta az adrenalint az agyában, ami ilyenkor elárasztotta.

Nicole

  Arcán elhivatottság látszódhatott, és a belsőjében is égett a vágy, hogy minél jobban teljesítsen. Ez az, amiben jónak érezte magát, és nem mellesleg jól is. Éppen az egyik karikánál állt meg a levegőben. Már vagy ötször megcsinálta az oda-vissza való suhanásokat, és kezdte unni. Azon gondolkodott, hogy milyen új feladatot találjon ki magának. Egyedül a passzolást nem igazán tudta gyakorolni, szóval csak a gyorsaság gyakorlása maradt. Fejében ide-oda cikáztak a gondolatok, és csakhamar azon kapta magát, hogy már a vacsora megjóslása jár a fejében. Megrázta szöszi fejét, hogy megint tisztázni tudja az agymeneteit. Koncentrálnia kell.
  Éppen el akart indulni, amikor meghallotta, hogy valaki lentről kiabál. A téli szél miatt, és mert elég magasan volt, nem hallotta tisztán, hogy a barna mit mond. Leereszkedett az ismeretlenhez, és értetlenkedő arckifejezéssel nézett rá. Valahogy nem szokták csak úgy leszólítani. Főleg akkor nem, ha meglátják, hogy a zöldek színét viseli. Kivéve, ha az háztársa, de a barna valahogy nem tűnt annak. Egyik sárkány sem vetemedne csak úgy rá, hogy ilyen hidegben kijöjjön. Hacsak nem a mazohizmus. Scar esetében az utóbbi lehetőség élt.
  - Bocsi, mit mondtál? - kérdezett rá, mert igazán kíváncsivá tette, hogy mit akarhat tőle a lány. Fürkésző tekintetét akár még vádaskodónak is nézhette volna a másik, hiszen ez a két arca a lánynak valahogy hasonlított.
  Mikor a másik megismételte a mondatait, akkor már a szemöldökét is összevonta. A másik komolyan azt hiszi, ha nem lenne benne a rellonos csapatban, akkor itt fagyoskodna a hidegben.
  - Scar! - biccentett - És igen, benne vagyok. Holnap meccs van. - szállt le a mondatai közben a földre, mert zavarta a magasságkülönbség. - Miért kérded?

Nicole

  A szőke először nem volt benne biztos, hogy tényleg neki szólnak, hiszem ő fent volt, ráadásul a ruhája is egy plusz ok volt, hogy ne szólítsák le. De amikor lepillantott, a barna tényleg egyenesen a szemébe nézett. Lejjebb ereszkedett, hogy megtudja mit akarnak tőle, és abban a pillanatban megteremtődött a kapcsolat, a beszélgetés.
  A lány az első pillanatban biztos volt benne, hogy elküldi a lányt hidegebb tájakra, de aztán belegondolt, hogy vajon mennyi bátorság kellett arra, hogy a sok pletyka ellenére leszólítson egy repkedő rellonost. Nem kis teljesímény...
  - Ültél már seprűn? - kérdezte, mivel ez elég alapvető tudás, és ameddig ez nincs meg, addig bele sem megy abba, hogy elmagyarázza a kviddics szabályait, még a könnyebbeket sem. - És seprűd van? - tette fel a következő kérdést, bár elég egyértelmű, hogyha az előbbire nemleges választ kap, akkor erre is. Hiszen ki lenne az a hülye, aki vesz egy seprűt mielőtt ülne egyen.
  - Az a lényeg, hogy ne félj, az csak rosszat tesz. Ne urald a seprűt, hanem dolgozz vele össze. Tekints rá úgy, mint egy társra. Hiszen nélküle leesel - mosolygott kacéran az új lánykára. Nem akarta ő megijeszteni, de ez benne volt az alap személyiségében.
  A szöszi a másik felé nyújtotta a seprűjét. Innentől már csak a barnán múlott a dolog.

Auror párocska


  A lány futásnak eredt, de amint bekanyarodott a közeli ház sarkánál, meghallotta a puffanást, amit az átok adott ki, miután neki csapódott az előbb említett tárgynak. Hangos sóhaj szakadt fel a tüdejéből, de nem volt ideje tétlenül álldogálni. Rögtöm az esélyeit kezdte latolgatni. Ha gyorsan elrohan, meghallják. Ha lassan lépked, elkapják. Mire a harmadik lehetőség felmerült a fejében, maximum kétásodperc telt el.
  Megragadta a ház falán lévő kidudorodásokat, és ahogy bírta, elkezdett felmászni. Először az ablakpárkányra, utána kínkeservesen felhúzta magát az előtetőre. Magában elmormolt két imát - pedig nem is volt hívő-, mert nem szakadt be alatta a fedél. Utána egy gyors ugrással átszökkent a palatetőre, és elfeküdt rajta. Próbálta szabályozni a légzését, az agya tele volt adrenalinnal. Szeme a kék eget fürkészte, miközben hallgatódzott, hogy a két auror merre lehet. Ennyit arról, hogy már nem lehet baj a tervével. Hülye Murphy!

Nicole

  A lány készségesen válaszolt a kérdésiere, mire Scar felé nyújtotta a seprűjét. Igazán nagy lépés volt, de a kíváncsiság hajtotta, hogy Nicoleban van-e annyi spiritusz, hogy felszálljon vele. És volt. Ugyanis a barna kikapta a kezéből, és elrugaszkodott. Egészen jól csinálta. Az elején kissé bizonytalanul, de ha minden igaz fél éve nem ült ilyen szerkentyűn, ezért a lány csak elismerően biccentett amikor a másik elkezdett lefelé ereszkedni. A leérkezés kissé félre sikerült, de a lány úgy gondolta, hogy ennyi belefér.
  - Nem volt rossz! De bízz jobban a seprűben. Persze, értem én, hogy más, ha másén ülsz, és nem a sajátodon, de attól még ez mindennek az alapja. Ezt ne feledd. Emellett magadra is ugyanez vonatkozik. Ne azzal menj fel, hogy túl fogom élni, hanem hogy meg tudom csinálni. - magyarázott tovább, bár ő sem értette, hogy honnan szedi ezt a sokmindent. Eddig soha nem tudta szavakba önteni az érzéseit és a cselekedeteit. Mindig csak...érezte. - Próbáld meg újra. Most gyorsabban. Menj át a távolabbi karikán, aztán ezen, és utána szállj le. - adta ki az utasítást, mintha igazi edző lenne. Nem is értette, hogy honnan is jön pontosan ez. Lehet, hogy igazából csak össze-vissza beszél, és a másik nem ért belőle semmit.
  - Érezd a seprűt! - kiabálta a már levegőben lévő lánynak.

Szia! Mitől?

Nicole

  Scar nem tudta, hogy pontosan miért is oktat egy lányt, akiről ráadásul nem tud semmit, amikor edzenie kéne a holnapi meccsre. Talán a lány bátorsága vitte erre, bár a sok zagyvaságot amit összehordott, azt tényleg nem tudta hogy pattant ki az elméjéből. De a barna kérdése kissé kizökkentette. Fogalma sem volt róla, hogy milyen a seprű márkája.
  ~ Ezeknek egyáltalán van olyan?~ kérdezte magában. Emlékezett a napra, amikor egy bagoly meghozta. A legutóbbi születésnapjára kapta az apjától azzal a címszóval, hogy "legújabb csapattagnak születésnapjára." Az már igazán mellékes volt, hogy akkor a lány már egy éve bent volt a sárkányok között. Nem várta el, hogy apja ezt is tudja, hamár egy levelet sem tud írni neki. Ettől függetlenül az ajándék igazán jól esett neki, mivel anyja soha nem tudta, hogy mikor van a napja.
  - Nem tudom, már nem emlékszem - válaszolta a legdiplomatikusabb választ, ami beugrott neki. Aztán inkább útjára bocsátotta Nicole-t. Nem volt kedve a többi kérdésre.
  Nézte, ahogy a lány egyre ügyesebben veszi a kanyarokat, és egyre biztosabb. Valamiért elégedettséggel töltötte el a látvány.
  ~ Ahha. Szóval ilyen érzés másoknak segíteni... ~ gondolkodott el, majd konstatálta, hogy ettől függetlenül nem fog sokszor ulyet csibálni.
  -Ugyan, én csak elmondtam én mit érzek, ha repülök - mosolygott rá. - Mellesleg igen, több a szabály a kviddicsben. Unalmas bemagolni az összeset. - fancsalított. Ezt a részt tényleg nem szerette.
  - Az eridon ellen megyünk. Gyere csak, az a jó, ha minél többen látják a vörösek bukását! - gördült gonosz mosolyra a szája. Persze nem volt biztos a győzelmükben, de ezt ki nem mutatta volna. Inkább a szilárd tudatot tette elérhetővé az emberek számára.
  - Akarsz még repülni?

Nicole

  Bármilyen furcsa is volt Scarnak, a másik igazán szimpatikus lánynak tűnt. A kviddicsről meg amúgy is imádott beszélgetni, szóval ez a kettős tökéletesen a kedvére való volt.
  - Hajtó vagyok. Mi vagyunk azok, akik a kvaffot próbáljuk a karikákba bedobni. - próbálta a másik számára is érthetővé tenni a poszt megnevezését, hátha az nincs tisztában ezekkel. Soha nem lehet tudni. Végülis azt mondta, hogy azt tudja, vannak posztok és labdák. Ebből arra is lehet következtetni, hogy a nevüket nem tudja. Amikor a szöszi idejött, akkor ő maga sem tudta, hogy milyen posztok vannak amikor Várffy megkereste. Emlékezett rá, még amikor másodikba ment, akkor volt. Az első meccsét pedig Madagaszkáron játszotta még.
  - Hát...nem rosszak, mert hát múlt évben elvitték a kupát, de most mi leszünk a jobbak. Komolyan készülünk rá, szóval elég biztos. - a lány kérdése csak még jobban elbizonytalanította, de a szokásos maszkot az arcára húzva, önelégült arckifejezéssel tért rá a saját győzelmükre. Sokkal egyszerűbb volt, mint felvázolni az elmúlt két év eseményeit.
  - Egy kört még azért mehetsz. Utána van még időm gyakorolni. Bár valószínűleg utána az erdőbe veszem az irányt újra egy kis levezető gyakorlatra, mert már elég ideje vagyok kint. - mondta, és kezével bocsátotta útjára a másikat. Miközben őt nézte, az jutott eszébe, amikor ő tanult meg seprűn ülni. Először nehezen ment neki. Nagyon. Amikor meg Várffy megkereste, akkor megtiszteltetésnek érezte, de egyszerre akarta visszautasítani a meghívást a csapatba, ugyanis egyik szabályt sem ismerte, és seprűn is elég keveset ült még akkor. Ha a srác nem nyüszteti, akkor valószínűleg sosem érti meg mennyire jó ez az egész. Hálás lehet neki.

Boldog Éjfélt!  

Gyere, én is ott vagyok pártalanul *.*

Mellesleg Anne nincs harag a tegnapiért ugye?

Akkor jó

Ez komoly? És hogy jutnék én már le?

Szerinted kiengednének? Csak úgy a főkapun?

Jó, legyen nektek gyereknap! De a bulihoz írom megemlítés szintjén, hogy amúgy elugrott a srácért

Én láttam, durva
És irtam már