elhervadni nem fogok, ez tény, de.. jó hogy nem vagyok fiú XD

jóó étvágyat

nem tudom még így se kimondani O_O

beletörött a nyelvem  

Egy pillanatig sem horkant fel azon, amiket az erősebbik nem képviselőiről mondott. Minek is tenné, sosem idegesíti magát feleslegesen, rettentően nyugodt létforma alapjáraton, és bár van, amivel igen hamar fel lehet húzni az agyát, ez nem tartozik közéjük, és a mai nap amúgy is túl kellemes ahhoz, hogy bármivel felhergelje magát. Mintha valami meditáló zen lenne, aki mindig megtalálja a lelki békéjét valamilyen úton-módon. De nem, messziről nem az, már csak a haja végett sem. Arról sosem mondana le.
- Ha velem lenne ilyen, és lány lennék, jól nevetnék rajta, még akkor is, ha látom az arcot. Sőt, még jobban. De nem vagyunk egyformán. – ami igaz is, és ami még jobban, hogy nem is lány, és nem is lesz az ebben az életben. Egyelőre pedig, egy lány sem fut el előle, mert véletlen rányitott volna.
- Igen, igen. Jókedv fontos, nagyon. Ezért vigyorgom sokat, hogy oldva legyen hangulat. Nem is baj ha elfelejt, az csak jó. Nektek. Ugye jó? – nem tudja, hogy tényleg az-e, lehet, valaki épp szeret zavarba jönni. Sosem lehet tudni, kinek mi a jó, nem ismerhet eléggé semmit, mert lehet, hogy ezt nem reklámozza, mint például az olyanokat, hogy mit szeret enni. Persze, nem kell erre úgy gondolni, mint valami beteges dologra, csupán számára lenne fura, hogy tiltakoznak, hogy ne hozzák őket zavarba, aztán mégis jó nekik. Hű, ezt nem jegyzi meg hangosan, mert így is belekeveredett..
A kis nyelvbotlása után gyorsan visszatalál, és a poros Banyáról is lassan elterelődik a szó, hiszen nem lehet mindig ő a téma, még a végén jól is esne neki, hogy ennyire napirendre került. Na azt már. Arra csak bólogatni tud, hogy sok minden olyan van, amiről tudniuk kell, de sosem fogják használni, vagy szeretni. Ez mindenhol így van.
- A követelmény. Kell mindenkinek ugyanaz, mert ha te nem tanulod, mert nem akarod, sokan mennek utánad, hogy nekik se. Én nem szeretem Bájitaltant, és a repkedés még oké, de kviddics nem köt le. Miért irtózol seprűtől? – érdeklődik, de sejteti, hogy ha nem akarja elmondani, nem kötelezi rá. Sőt. Amikor ismét a füleire esik a szó, szélesen elvigyorodva húzza ki magát.
- Még jó! Direkt azért! Írják csak meg, milyen jó, meg puha. – tényleg nem zavarja, legfeljebb nevetni fog ismét egy nagyot, ahogy mindig.

Rentai Bálint - 2015.04.06. 17:21


a gugli kiejtése is nagyon érdekes néha XD

húúú az utolsó anime amit lestem mostanság a Fairy Tail volt. folytatnom kellene, csak most Trónok Harcát olvasok

Linczy Linzer Lina - 2015.04.06. 18:29


na várj, alkotok neked

Azt nagyon cselesen kikerülte, hogy a fiúk is el tudnak pirulni, ha úgy adódik a helyzet. No nem olyan látványosan, bár, egy hófehér bőrű srácnál biztosan nagyon szembetűnő lenne. Ő sem tagadhatja, hogy elpirult volna, volt olyan időszak, régebben, amikor lányok közelébe került, tömeg előtt viszont sosem, produkálni mindig is szerette magát. Mostanság elkerüli eme eset, az önbizalma, meg bátorsága igen magasra nődögélt az ő szemszögéből. Már azért sokkalta kellemesebb, hogy nem pirul bele a fülcimpája abba, hogy leáll valakivel beszélgetni, aki nőnemű. Ellenben, fordított módon, más lányt szívesen lát elpirulni. Nem hiába, lassan ő is elér abba a korba, igaz, késve, de el.
- Áhh, értem. Akkor jó, nektek. De amúgy nem rossz az, kifejezetten aranyos, meg szép tud lenni ha itt, meg itt piroska. – nem nyúl a lány arcához, csak rámutat, hol szépek azok a piros foltok, az ő képzete szerint. Azért annyit ő sem akar, hogy az egész feje váljon pipacsvörössé, megijedne, és megint ott lyukadna ki, hogy nehogy gond legyen belőle.
A tanulás felemelgetése így szünet idején kicsit „istenkáromló” ugyan, de kibírható, mert épp nem úgy jött szóba, mennyire szeretik. Szerencsére. Nem mondhatja azt, hogy mindent utál, mert valamikor az aktuális anyag, tárgy megfogja nagyon, és leköti, de azért ez nem sokszor fordul elő. Sajnos a fiúcska figyelme igen csélcsap, sokfelé ágazik, és sokszor nagyon messze jár, amikor figyelni kéne. De persze, ha kell, össze tudja magát szedni, ezért is lépett évet.
- Érteeem. A magasság az. Meg tudom érteni, bár én szeretek magasban lenni. – mozgatja át a lábát, miközben ecseteli, majd elgondolkodik a kviddicsről hallottakon. Nemigen tud róla sok mindent mondani, mivel nem játszott, hobbiból egyszer kétszer, de hamar megunta.
- Mazoista. Mind. Szeretik magukat elverni ezek szerint. Ő dolguk, egészségük. Én csak nézem, ha ott vagyok, és nevetek. – az utolsó meccs, amire kiment, az tavaly év közben volt. Nemigen tudja már, kik játszottak, de arra emlékszik, hogy sokan estek, meg majdnem estek lefele. Na ennyire nem hülye, hogy beálljon ezek közé, félti a tagjait, főleg a kezeit.
- Neeeem, Felagund prof nem baj. Nem fog meg, túl bonyolult és hosszú csinálni. Ahogy mágiatörténelem unalom. – meg még sok más minden, ami épp aggasztja aktuálisan. Bár jelenleg semmi.

nekem most nincs sok karim, és nincs sok lógásom se
itt is elfogytam kariügyileg

istenem

én nem verselek, ha akarok locsolok egy királynak nem kell engedély

A hajráf vége már igencsak kezdi nyomni a füle tövét, ahol végződik, így akaratlanul is igazgatnia kell rajta, közben egy kicsit meg is masszírozgatja a pontot. Félő, ha több napig kéne viselnie, az agyáig – vagy annak sokak szerint hitt helyéig – nyomódna be. Szerencsére nem kell tovább hordania, mint amennyit akarja, így ezért is illeszti vissza, és hagyja a fején, de a nyomó érzés megmarad. Talán túl nagy a feje?
- Hogy bírjátok ezeket egész nap? – mutat a hajpánt részre, amiből sokat lát a lányok hajában, és nem csak öt percig, de még fülecskék sincsenek rajta. – Tök szoros.. – méltatlankodik hangosan, de keze már ismét maga mellet pihen, és nem mozdítja. Most, hogy kicsit megpiszkálta, egy fokkal kényelmesebb lett, de akkor sem tudja megérteni a dolgot egyedül. Nem hiába, sok dolgot nem ért se ő, sem sok társa sem, ezért vannak a rejtélyek, amelyeket kevesen, vagy csak alig ismernek. De ez még egyszerű téma, nem lép bele semmi olyanba, amelybe nem kellene, és nem is sértő a téma. Csak.. böki a csőrét.
a fura kijelentésre ártatlanul pillázgat, hogy ő ugyan nem, viszont mégis az, hisz az előbb a pír szépségét magyarázta. Na de nem is veszi rosszul a dolgot, így az angyalka pillantás után már vigyorog is, megvonva a vállát.
- Ami aranyos, az aranyos. Nincs benne nagy dolog. Nekem. Másnak már lehet van, de az ő dolga, én nem tudok más nevében mit mondani. – emeli fel a kezeit megadóan, majd a kérdésre elgondolkodva teszi le azokat. Hát.. valahogy ennyi lenne a dolog, nincs mit nyúzni rajta.
- Mi fiúk más. Nekünk kell nektek pirítani, nem fordítva. Persze, nem tagadom, én néha szoktam, de ritka. – vallja be hangosan is, mint ahogy nemrég fejben is magának, de pontosabb adatot nem tud, mivel nemigen emlékszik. Talán akkor történt, amikor lekorholták valamiért, és a kis füllentés, amit kitalált akkorra, lelepleződött. Igen, akkor szokott, amikor füllentésen kapják, de nem mindenkinél fordul elő.
A seprűkre visszatérve hallgatja azt, ami nem tetszik neki az egészben. No igen, nem a legbiztonságosabb dolog, ez tény. Egy apró, rossz fordulat, mozdulat, és potty, annyi az egész, véget is ér a mese.
- Áháááá. Értem. Nem tudom, mennyire tartják biztonságos dolognak, de egyetértek. Az óra meg elég rossz lehetett neked. Jó, hogy nem lett nagy baj veled. – mosolyog rá biztatóan, remélve, hogy a dolog felemlítése nem kavarta fel, de a vigyora azonnal elárulja, hogy ennek semmi jele. Megnyugtató tény.
- Ahh! – csattan fel, félig nevetve, félig komolyan, amikor terítékre kerül a könyvbámulás művészete. Na arról napokig regélhetne.
- Nagyon sokat. Nem szokom erőltetni a dologot, sőt… a sok könyvem sok darabjában vannak rajzok, firkák. Ezzel ütöm el az időt. Anya, meg tanárok nem örülnek a dolognak, de nem tudok mit tenni. Nem köt le, és csak szenvedek. Főleg a vizsga előtt akartam meghalni emiatt. – sóhajt fájdalmasan, mintha egy nagy trauma lenne ez még mindig számára, de most már csak örül, hogy vége, és nem is akar rá év végéig gondolni.

én már csaaak hétvégente tudok ünnepelni, hétközben korábban kell feküdnöm

végre hazafele *___*

Bahh. Én veszélyes vagyok a gyerekekre nézve XD

Hogy hosszabb hazafele, mint befele >.<

 A nagy kérdés feltevése után csak vár, hogy pillanatnyi nyomorán segítsen, akár csak válasszal. Abban is lehet ugye olyan valami, ami miatt jobb lesz neki a nap hátralevő részében. Hála, máskor nem kell hordania, maximum újabb ünnepnapkor, hétköznapokon nem alkot semmit a hajába, még akkor sem, ha már kusza, kócos tincsei hosszabbak, és a homlokába lógnak. Inkább levagdossa kuszán, mintsem ilyesmit tegyen.
- Óóóóó! Mik vannak! – mondjuk ő maga még zoknit se nagyon stoppolni, nemhogy varrni, de erről szerintem nem kell beszámolnia, hiszen elképzelhető. A fiúk nemigen szoktak a varrás mesterei lenni, persze, kivétel akad. De ő nagyon nem abba a kategóriába esik.
- Hogy ti miket ki nem találtok. A zseb dolog amúgy nem menne, a vatta így jó dolog. – csendesedik el, és figyeli, hogy mit matat. Sosem érti, hogy a lányok miért mennek mindenhova táskával, míg ő maga telepakolja a zsebeit, és azzal tökéletesen el tud lenni. Ellenben, akárhol fut össze egy lánykával, egy apró, de táska alakú valami mindig lapulnak náluk. Ez az ő titkuk. Eltart pár percig, mire akad is valamire, ő pedig kíváncsi, és figyel csendesen. Amikor a fehér anyag előkerül, pislog párat, nemigen szokott vattával találkozni, maximum ha plüssállatka belsősége kerül elé, de mindent el tud intézni zsepivel is. Engedelmesen hagyja, hogy matasson a füle mögött, és behelyezze a pamacsokat. Fészkelődik kicsit közben, de az utána lévő érzet már sokkal kellemesebb.
- Nagyon fokkal jobb. Nagyon! – piszkálja meg a hajpánt végeit, de nem szedi ki a pamacsokat, csak megsimítja a helyüket. – És kiesni nem fog? – kérdi végül, miközben leereszti a kezeit.
Az óra emlegetésére már nem rázza a hideg, úgyis lassan eléri őket az, hogy ismét elkezdődjenek, minden olyan, amiről most mesélnek, az unalmas, őket nem érdeklő tananyagok. De ez is beletartozik az iskolai körforgásba ugyebár.
- Nem kell annak lenni. Elég, ha szereted, és csinálod. Az, hogy másnak nem jó esetleg, nem számít, mert magadnak csinálsz mindet, és neked kell élvezni nem nekik. – így vélekedik a saját munkásságáról is, megfelelési kényszer nélkül, hiszen elsősorban mindet azért vet papírra, mert neki úgy kényelmes, és úgy szereti.
- Ááááh, ilyen nekem is. Mindig hiszik azt, én meg vigyorogva bólintok. A kellemetlen dolog nekem nincs meg. – vonja meg kissé a vállát, de hát, mások a nézeteik, emiatt nem is akarja elítélni. Ő már csak ilyen.

dínófalva!

szia

király vagyok! ˇ^ˇ


itt van egy!

találtam még

mert a népet szórakoztatni kell!  

Izgatottan dörzsöli össze a tenyereit, miközben lépdel előre. A kastély már bőven a háta mögött marad, ő maga pedig igencsak nagy lelkesedéssel hagyja le még jobban. Most nincs dolga ott, és később sem, más akadt, amit véghez akar vinni, és talán úgy néz ki, nem is egyedül. Szerencsés ezen téren, hogy nem gyáva, és van mersze emberekkel szóba elegyedni, és megtalálni egy közös pontos. Baromi hasznos, ha az egyedüllétet el akarja kerülni, és még szórakozni is kíván. Nagyon is nagyszerű, már ezért sem akar, és nem fog változtatni a stílusán, akár tetszik az embereknek, akár nem.
Most azonban a terv már kész, vagyis, vannak ötletei, nem nagyon, nem világhódítók, de egy kellemes délutánnak, kora estének tökéletesek. Tettestársáról annyit tud, hogy vagy ott van, vagy ott lesz, nem tudja, mi a konkrét terve, csak annyit, ami körvonalazza, miért is mennek oda. A helyre amúgy nehezen esett választás, nem tudta, hogy hol kellene kivitelezni, de amikor végül eszébe jutott a dolog, rögtön tudta, hogy ez lesz az a tökéletes hely, amely most nekik megadja mindazt, amit akarnak. Na de mit is? Julienről köztudott, hogy amikor megindul a fejében a vezérhangya, nem lehet lelőni. A múltkori, kastélybeli falfirkászás után kedvet kapott, hogy most kint, egy nagyobb helyen is megörökítse kézjegyét. A lány, Anna, akivel összefutott, pedig szintén kreatív alkat. Tökéletesen össze lett ez hangolva, mindketten örömöt fognak benne lelni. Örül, hogy mindig vannak amatőr, hobbi, vagy épp mesteri alkatok arra, amit ő művészetnek tart.
A vasútállomás épülete amúgy is sivár, átlagos, csak arra vár, hogy valamit húzzanak rá. Nem tudja, csak sejti, mennyire (nem) örülnek majd ennek, de nem érdekli. Zsebeiben több, kissé mágikus filc lapul, noha a rajz nem fog megmozdulni, de ki sem fogy, és a színe is élénk, festékszerű, mintha egy grafittis ficsúr palackjait használná. Nemrég szerezte be, szobája falrészének szabad részére már alkotott is velük, és áldja a mágiát, hogy ilyesmi létezik, és imádhatja.
Megérkezése a célállomásra felpörgeti teljesen. Megállva, a falnak dőlve pillant afelé az út felé, ahonnan jött, és csendben vár. Nem kezd bele, nem akar egyedül belekezdeni, türelmesen, vagyis a helyzethez legtürelmesebb módon várja, hogy a lány megjelenjen, és kezdődhessen a móka.

ennek örülök *-*

macska bármikor!

eltűnt a királyi nevem

Rentai Bálint - 2015.04.08. 08:04


Igaz *_____*

sziasztok

lemostam magamról a port

elég ganyé idő volt ma, reméltem, hazaérek még eső előtt, és sikerült *-*

Adam Kensington - 2015.04.08. 21:06


amit a mocsok szél rám fújt >.<

persze, persze. te nekem Ser Adam vagy mindenkor

Adam Kensington - 2015.04.08. 21:58


nekem azt, hogy ön egy jó lovag