|
|
|
|
|
|
|
|
|
Julien Armand Saint-Venant INAKTÍV
Havas Julien || Mikulikánus RPG hsz: 108 Összes hsz: 2307
|
Professor Xevyr Zebulon - 2015.04.09. 17:06Király, mi? Akkor mi kollégák vagyunk! KATT
óóóóó, üdv, kolléga Bujdosó Nándor - 2015.04.09. 17:10Jól mondja Zebulon bá', én innen még senkivel sem találkoztam. Hadd mutatkozzam be, Bujdosó művész úr, ilyeneket szoktam alkotni. Egyszer lesz majd egy kiállításom kizárólag a rajztáblás kreációimból, meg az állatokból, amiket mindenféle szemétből állítok össze :3 De úgy látom, itt a művésznév nem ér semmit, ha egyszer mindenki akrobataarisztokrata. alkotok én is szívesen, és akkor mehet a közösbe :3
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Julien Armand Saint-Venant INAKTÍV
Havas Julien || Mikulikánus RPG hsz: 108 Összes hsz: 2307
|
A szertár ajtaja résnyire nyitva pihen, de már nincs odabent senki. Viszont látszik, hogy nemrég kihúztak onnan valamit. No nem kell semmi rosszra gondolni, vagy brutálisra. Ha az ember szeme jó, és amúgy sem kell messzire mennie, megláthatja a koszos, poros, régi ládaszerűséget, amely nem is olyan messze pihen a fal mellett. Az, hogy mi az istenért húzták ki, hamar ki is derül. Egyelőre csak ülnek rajta, pontosabban Julien foglal helyet a poros tetőn, ezzel a ténnyel nem foglalkozva. A ládát már kinyitotta, de csak poros könyvet pihentek benne. A múltkori kalandja óta kerül sok mindent, így jutott ide, a ládára, mert az az ajtó mellett volt, és csak addig mert bemerészkedni. Nem akart ismét taknyos kiskölök lenni. Jobb nem kísérletezni ezzel. Amúgy is, a láda csak eszköz, nem több, mivel széket erre, a folyosó ezen szakaszán nem osztogatnak. Ölében egy tálca szerű valami pihen, amelyre épp lelkesen festéket nyom kifele, kever össze sötétebb vöröset, zöldet, és egyebet kapva. Eléggé belemerül, sőt, mondhatni észre sem veszi, aki arra jár, és megbámulja. No de mi is készül ebből? Semmi csoda, csupán a mögötte pihenő, képkeret lenyomatos falszakaszt kívánja kidíszíteni. A lakó vélhetőleg elszállítatta magát restauráltatni, vagy naposabb helyre, nem tudja, de neki viszont ez kapóra jött. Unalom űzte eddig, ameddig nem lelte meg ezt, és mostanság amúgy is késztetést érez, hogy mindenhol ott hagyja keze nyomát. Amint kellő mennyiséget érez a tálcán, felpattan, majd azzal az ütemmel áll fel a ládára, és reméli, nem most akar összeszakadni. Ecset helyett ujjait nyomja bele a festékbe, és áll neki az alapozásnak, amiről még nem tudja egyelőre mi lesz, de majd kiderül, percekig nem is történik semmi, csak körvonalaz, pöttyöz, maszatol, amikor is, vélhetőleg közeledő lépteket hall. A koncentráció miatt el is felejti, hogy nem végtelen emelvényen áll, és a megszokott, a földön tök átlagos hátrébb lépése nem is lenne gond, de most, hogy a levegőbe lép.. Artikulálatlanul sikít fel, és vágódik hátra. Szerencsére nem esik akkorát, de erősen csapódik fenekére, tompít könyökével, amelybe erős fájdalom nyilall. Na de ez eddig nem is lenne gond. Csak a tálca nem áll meg a levegőben, kitartóan várva. Pördül, borul, és a szemközti falnak csapódik, mialatt már egy jó szakaszon fröcsköl mindent, falat, portrét, ajtót. Tátott szájjal figyeli, ahogy végül a földre borul, és nyugalomba kerül. Ezt nem így tervezte.. - A franc… - szisszen fel, és közben igyekszik felállni, hogy megkezdje a nyomok eltüntetését. De ez így nem lesz egyszerű, ha fáj mindene, nyakig festékes, és a földön csücsül..
|
|
|
|
Julien Armand Saint-Venant INAKTÍV
Havas Julien || Mikulikánus RPG hsz: 108 Összes hsz: 2307
|
Nem idegeskedik az idő miatt, kényelmesen helyezi l magát, és szemlélődik. Nemigen lát sok embert, ami neki csak jó, de hát, ilyenkor nem is nagyon közlekednek erre. Vagyis, úgy véli. A vonat rég elment, és majd később jön csak, de amúgy is, olyan ponton áll, amit nemigen látna be onnan, se a leszállók, ha szájat szeretnének tátogatni. Nem mondhatni, hogy nagyon tervezgetett, inkább csak elgondolta, mi lenne a legjobb a mai napra, és ide jutott. Néha egészen gyorsan vág az agya, néha. És akkor sem a legjobb szituációk közepette. Elnyújtottan ásít, mint valami oroszlán, és leereszkedve guggol le, pad, és egyéb ülőhely híján. A saját ujját piszkálja, kapargatja, miközben tekintete elidőzik pár, előtte mászkáló hangyán. Nem zargatja őket, nem szokása, így tökéletesen elvan a megfigyeléssel is, nézi, merre haladnak, mit visznek, mit keresnek. Ha lenne nála morzsa, szórna is nekik, de nem hozott ilyesmit magával, mindkét zsebét a filcek, és egyebek töltök ki, pulóvere zsebe pedig üres, lévén, hogy a bal lyukas, és megvarrni sem tudja, ahhoz túl béna. Eszébe jut ismét a terítő, és morognia támad kedve. Nem baj, meglesz az, meglesz. De a zsebe nem, így üres marad. Bambul tovább inkább, mintsem ezeken idegesítse magát, és annyira sikerült neki, hogy észre sem vette, hogy akire várt, megérkezett. Így meglepve kapja fel a fejét, elszakadva a hangyáktól, és felállva egyenesedik ki, elővéve szokványos vigyorát. - Helloooo! – örvendezik közben, mivel örül, hogy nem gondolta, tényleg eljön, tudja, hogy néha igencsak furának tűnhetnek az ötletei mások számára, csak épp nem fog emiatt sem tágítani egyiktől sem. az nem is ő lenne, és akkor már nem is érezné jól magát a bőrében. Na de most inkább visszatért a beteljesült dologra, és a lelkesedésre, amely ott forog benne. A filcek említésére neveti el magát, majd benyúl a zsebébe, és kihúz ő maga is párat. - Én is hoztam! Nem lesz hiány egyikekből se. Remélem. – gyűri vissza az eszközöket, majd a falra pillant egy kicsit, végül tekintete visszasiklik a lányra. – Elképzelés van, vagy csak jön magától?
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|