Tudod, hogy veled szemben nincsenek illúzióim.  

Gwen Laura Kimiko Jones - 2014.09.26. 19:44


Attól még az apja maradok.

Gwen Laura Kimiko Jones - 2014.09.26. 19:53


Tudod Gwen, nem attól a lányom, hogy az a neve, mint ahogyan nem. Az apaság máson múlik. XD

Az apaságomon, semmi nem változtat.    sajnos

Örülök, persze, hogy örülök. Tudod, hogy szeretlek és nem akarom, hogy bajod essen.  

Renée Célestine Blanche

Jókora adag papírral a hóna alatt készül a nagy munkára. Már hatszor átnézte az órái jegyzeteit, felírta mindegyikhez, milyen illúziókat tervez. Gyakorolnia semmit nem kell, a kisujjában van, ezek úgy is csak alap dolgok, amiket ezerszer csinált már. Az a tanítási módszer, amit szándékozik bevezetni, a legmodernebbek közé tartozik. Bár alapjában véve Várkonyi hagyomány tisztelő és nem kedveli a nagy változásokat, ám a munkáját a lehető legjobban szeretné végezni és azt olvasta egy szaklapban, hogy ez most a leghatékonyabb, amit eddig alkalmaztak és ez mutatja a legpozitívabb eredményeket. Kicsit ugyan túlzásnak tartotta, és furán érezte magát, hogy Hamupipőkéről és Pán Péterről fog szólni az első órák egyike, Micimackóról és társairól nem is beszélve, ám olyan erős benne a kötelesség tudat, hogy átlépett ezen magában, és nekilátott. Ha beválik, elkönyvel magának egy újabb sikert. Azért is jött most a tanáriba, hogy néhány jelentést és tanulmányt átnézzen még, valamint Harry Potter és barátai jelleme után kutasson a szakirodalomban, összevesse a horoszkópjukat. Az Igazgató úgy tájékoztatta, hogy az ajtó felőli harmadik asztal az övé, erre most azt látja, hogy elfoglalták előle.
- Óhhh, szerintem megfelelően kulturált voltam. Lehettem volna sokkal...- gondolkozik a megfelelő szón - póriasabb is. - Nem, mintha ez az asztal, különbözne bármelyiktől a teremben, de hát rendnek kell lenni, mert Várkonyi szereti a rendet, nagyra nőtt büszkesége pedig nem engedi, hogy ne neki legyen igaza. Terhét leteszi egy közeli székre, amíg a hölgyemény átpakolja magát kibírja, a cuccai meg jó helyen vannak ott is. Nézi a nő hátát, meg ahogy dudorászva rendszerez, semmi jelét nem mutatva a józan észnek, mikor egy Várkonyi vár arra, hogy odébb tegye a székhelyét, sőt még őt küldi el máshova. Felhorkan a intéssel kísért közlésre, majd a jelzett irányba tekint.
- Nem szoktam tévedni kolléganő - közli száraz hangon, aztán, hogy ne essen rajta csorba, az illúziómágiát használva, elhiteti a hölggyel, hogy az téved. Csak kicsit kell arra koncentrálnia, hogy az asztal kiírásban szereplő neveket, felcserélve lássa, Előre örül a szitunak, amikor majd zavartan kér elnézést, nőnemű társasága, ő meg végre elfoglalhatja az őt megillető helyet.
- Ha közelebbről megnézné a neveket, talán jobban látná és egyértelműbb lenne az ön számára, hogy ahova engem akar száműzni, az az önnek kijelölt hely, és ebben a pillanatban az enyémet bitorolja. De nem haragszom, előfordul az ilyen, segítek átpakolni. - Várkonyi nem talál az apró csalásban semmi kivetni valót, elvégre ő csak helyreállítja a feje tetejére állt Világot, hiszen ez az ő, sors által elrendelt helye, neki szánták, a huncut betűket meg ki tudja, hogy ki kavarta össze. Semmi probléma, visszaállítja a Világrendet és csókolom.
- Az a sarok, kevésbé huzatos, kellemesebb hosszabb távon, mint itt az ajtó mellett. Nem gondolja? - Még egy ünnepi mosolyt is hozzábiggyeszt, tőr döfő mondatához, aztán tettre készen várja, hogy átcipelje a nő pakkját.

Dasha! Tetszik ez a mostani képed. 3

Szép késő délutánt!

Szia Anna!
Szia lányom!

Julien! Itt egy ötös, csapj bele! XD

Iza Bella. X) :3

*félreáll a tumultusból*
Szia Lina! :3

Nemes L. Izabella - 2014.09.27. 16:49


Pedig az szép. :3

Dasha Fresmoon - 2014.09.27. 17:26

Renée Célestine Blanche  /zárt játék/

Akkor most nem igazán értem. Bunkó voltam vagy nem voltam bunkó? Ne zavartassa magát, nem vártam el a köszönetét, se pro, se kontra nem izgat a dolog. - Magabiztos mosoly az arcára ég lassan, ha nem vigyáz. Pedig jó, ha óvatos, nem szokásos, begyakorlott foglalatossága az arcmimika ezen típusa, talán még be is görcsölhetnek az arcizmai. Igazából nem vár választ a kérdésre, ugyanis szerinte léteznek olyan kérdések, amikre jobb, ha nem válaszol az ember és Zoltán szereti az ilyen kérdéseket feltenni. El kell ismerni, hogy Várkonyi stílusa nem egy matyóhímzés, de van, aki például ezt szereti. Elég ritka eset, még a 38 éve alatt kevés akadt, aki vette volna a fáradtságot, hogy mélyen rejtőző értékeit kibányászta volna, most sem számíthat ilyesmire a kolléganőtől. Tekintete nem barátságosságot sugall, sokkal inkább dühöt lát benne megvillanni, ám ez hamarosan átcsap mosolygós hisztisbe. ~ Nem egy vonzó tulajdonság ~ gondolja a férfi, ám nem is azért jött ide, hogy bájaival arasson babérokat. Ő csak egyszerűen a helyére szeretne ülni és ha ezt valaki nem képes tolerálni, arról megvan a véleménye. Az, hogy nem nyeri el a tetszését, még rendben van, de hogy még ki is akad rajta, mikor a jogosan neki járó helyét akarja elfoglalni, akkora pitiánerségre vall, mint egy ház. Ilyen jellegű gondolatok futnak át az agyán, mikor a nő szemében különös fényeket lát villanni, és valamit érez is. Szimata rosszat sejt, mert ritkán esik meg vele, hogy illúziómágusba botlik, de ismeri az érzést. Ismeri, még sem biztos benne. A nő kérdését, amire felelnie kéne, nem is érti, de oldalra fordul azért óvatosan és megszemléli a szerencsétlen állatot.
- Nem attól nézem tudatlannak, hogy egy pók mászik a vállamon, csak megjegyzem, hogy ennek a fajnak csak a hím példányai marnak. Ám, ha mégis megtörténne a lehetetlen, mivel ez egy nőstény, akkor van nálam ellenméreg. A csípés általában nem halálos, ha idejében érkezik segítség, egyébként pedig nem félek a haláltól. -  Mivel a férfi asztrológus, tisztában van vele, mikor lehetnek "halálos napjai" és ez a mai, nem szerepel feketével keretezve a naptárában. Felveszi a szemkontaktust a nővel, csak semmi hátsó szándék kedves hölgyem! Zsebéből elővesz valamit, amit egy ampullának vél látni beszélgető társa, persze Zoltán műve és ez is csak illúzió. A félelem érzet, ami egy pillanatra megjelenik a tudatában, el is múlik, ahogy felismeri, hogy nem a sajátja, így annyiban is marad az egész. Ebből most már biztosan tudja, hogy a másik is illúziómágus.
- Én sem szeretem, ha szórakoznak velem, úgyhogy maximálisan megértem, hölgyem - válaszolja nyugalommal. Ő van előnyben, mert jobban tudja az érzéseit kontrollálni, mint a nő, így egy igazi küzdelemben veszélyben lenne, de Zoltánnak nem áll szándékában támadni. Nem irgalomból, hanem egyszerűen azért, mert nem akarja harccá alacsonyítani a mágiát. Persze egy kis turpisság belefér, és ha a nő tovább támadja, ki fog találni valamit, hogy leállítsa.
- A halálom előtt azért bemutatkozom, Várkonyi Zoltán vagyok. Idén tanítok először ebben az iskolában. Kit tisztelhetek a gyilkosomban? Áh és még egy kérdés. Elhagyná végre a helyemet vagy bűvészkedik még kicsit, mert akkor leülök, és tapsolok majd. -

Jó reggelt emberek!
Mi ez a szürkeség? csak Dasha töri meg ezt az egyhangúságot.  

Dasha Fresmoon - 2014.09.28. 11:32


Akkor már ketten vagyunk egyéniségek. A többiek beleolvadnak a szürkeségbe.  
Na, de megyek büntetni.   Mindig csak a munka.  

Gareth S. Nightingale - 2014.09.28. 11:39


Ha ez nekem szólt, akkor reagálok.
Nem minősítettem senkit, csak tényeket közöltem, ennyi. XD Hogy gonosz vagyok, az meg igaz, valamilyen szinten. XD


Dasha, kérdezheted s zínész és rendező választásról, hogyan zajlanak a meetingek, hol? Hol lesznek a helyszínek? Honnan jött az ötlet, hogy pont ezt és miért, van-e aktualitása? Veszélyes jelenetek, kaszkadőrök? Táűmogatók kik? Hogyan nyerte meg őket? Stb.

Moondance és Adél

Nem nagyon érti, hogy miért kell hajnalban játszani a hintán, és mi vehette rá ezt a kettőt arra, hogy ezt az időpontot válasszák kalandozásra, de igazából nem is nagyon érdekli. Ismeri a házirendet, talán az elsők között olvasta el, a tanárok kötelességei után, és most már egyértelmű számára, hogy diákokkal, méghozzá kastélybeliekkel van dolga. Egyikük rendesen be is mutatkozik, az is kibukik belőle, hogy levitás. Erre a tényre először elkerekedik a szeme, aztán egy kérdés fogalmazódik meg benne.
- Mondja csak meg nekem, levitás létére nem gondolja, hogy az éjszaka közepén, nem itt kéne tartózkodnia? Gondolom, hogy tudja a házirendet. - Zoltán általában tegezi a diákokat, kivételes esetekben azonban áttér a magázásra, ez pedig azt jelenti, hogy haragos. Az érzelmeit azonban nem fogja szabadjára engedni, nem fog neki állni kiabálni még a hangját sem emeli fel ilyenkor, de a magázás nála már érzelem nyilvánítás, és nem a pozitív fajtából való. Szemöldökét azért összevonja, mikor a másik delikvenshez lép, akinek pulcsija árulkodik hovatartozásáról, szerencsére. Várkonyi próbálja kihámozni az értelmetlen karattyolásból, hogy mit akar közölni a lány, de aztán feladja. Ez Adélra nézve nagy szerencse, mert ezzel a mondatával csak még tovább rontotta volna, amúgy sem rózsás helyzetüket.
- Na, rendben, először hárítsuk el a bajt, aztán jöhet a többi. Bele sem merek gondolni, mi lett volna, ha valaki rossz szándékú talál magukra. Elment a józan eszük? Legalább a pálcájuk maguknál van? Bár kétlem, hogy tudnák is használni valamire. - Egy hosszút, mélyet sóhajt és már körvonalazódik fejében a büntetésük. Mielőtt azonban ezt közölné velük, elővesz a zsebéből valamit, amiről Adél azt hiheti, hogy hasonló gyógyszer, mint az övé, tekintve, hogy a férfi illúziómágus, így bármiről bármit el tud hitetni. A drazsé csak cukorka, ami véletlenül volt a zsebében, de a placebo hatás miatt, működni fog, legalábbis, amíg visszaérnek a kastélyba.
- Allergia szer, vegye be! - adja át a lánynak, ellentmondást nem tűrő hangon, azért még hozzáteszi:
- Várkonyi Zoltán vagyok, idéntől itt tanítok majd a suliban. Bevette? Jobb már? - Amint azt látja, hogy a navinés jobban van, terelgetni kezdi őket a kastély felé.
- Most pedig, nyomás lefeküdni, induljanak, de közben meséljék el, hogy tényleg mi a fenét csináltak itt kint? - Fejével a kívánt irányba int, sőt hátulról egy enyhe ösztönzéssel segít is nekik, hogy rátaláljanak a helyes útra.

Moondance és Adél


- No, ha ismeri, akkor nem ártana betartani, nem gondolja? - Szemöldökei még jobban felszaladnak, mert a levitásban semmi megbánást nem lát, pedig nem lehetnek teljesen ártatlanok abban, hogy éjjel a játszótéren piknikeznek.
- Azt kell mondjam, hogy ha ez a maga kutyája, sokkal okosabb, mint a gazdája. - Nem nevezhetjük nagy állatbarátnak a férfit, de az embereknél talán egy kicsit jobban kedveli őket. Most már kezd álmos is lenni, és ez sem kedvez a hangulatának, na meg hogy két tinivel kell foglalkoznia, ahelyett, hogy a csillagokat figyelné vagy aludna az ágyában. Viszont nem háborog ezen még magában sem, tudja a kötelességét, meg is csinálja, azt meg ne szabja meg neki senki, hogy közben happy is legyen. Moondance megjegyzésére csak hátra pillant a válla fölött, de közben már a másik lánynak szenteli a figyelmét, bár hiába, nem tud meg semmit róla, ezért dönt úgy, hogy bead neki egy illúzió orvosságot. Ha minden betegség pszichés eredetű, akkor az allergia is az s a placebónak működni kell, elég, ha a lány elhiszi, hogy attól jobban lesz, és miért ne hinné, nincs más lehetősége. Ezek a gondolatok sorjáznak a fejében, meg közben azon is agyal, mi legyen a büntetésük. A trükkje beválik, a navinés beszélőkéje beindul, le sem lehetne lőni.
- Ne foglalkozzon azzal hogy csináltam, inkább hordja magával a gyógyszereit, ha allergiás ennyi mindenre, de nem ártana, ha valamelyik gyógyítóhoz elmenne, hátha orvosolható vagy mérsékelhető. A mugli doktorok nem tudnak semmit. - Nocsak, talán Zoltánnak van szíve, hogy így aggódik a lány miatt? Ne higgyünk ilyen ostobaságokat, csak előre gondolkodik, nem akar még egyszer ilyen körülmények között találkozni a lányokkal. Csak ennyi van a segítőkészség mögött, az ő kényelme és nyugalma. A kötelességtudat erősen működik nála, de azért nem mazochista, úgy könnyíti meg a saját nyomorát, ahogyan tudja. Miközben a kastély felé sétálnak, látja, hogy a levitás lány csak úgy pufog magában, a navinésből meg dől a szó, de hamar megérkeznek az iskolába.
- Nem, nem vagyok auror, ha ez megnyugtatja, bár nem érdekel. Az sokkal jobban izgat, hogy azonnal lefeküdjenek a hálókörletükben, de mielőtt ez megtörténne, kiszabom a büntetésüket. - Moondance felé fordul.
- Lehetőséget kap, hogy bebizonyítsa, meg tudja magát védeni. Ahogy látom, a pálcája csak dísznek van, most megmutathatja, hogy tudja is használni, ha nem, akkor pedig gyakorolni fogja. Ez magára is vonatkozik - fordul most Adél fel - megköszönheti a barátnőjének, most pedig tényleg alvás van, öt perc múlva, ide akarom hallani a horkolásukat! A részleteket bagolyban kapják meg. - Megvárja, míg a két lány elbaktat a hálókörlet irányába, aztán ő is pihenni tér, a jól végzett munka tudatával.

:D Nade na.   

Engem a kupi fogott meg az első képen. De azért szeretünk Wolgi, de az én kockáim jobbak. ♡

Én

Ha hát, igen. Zongorázni lehet rajta a hölgyeknek kérem.  

Wolgast Bellafonte - 2014.09.30. 17:01


Nem vagy fáradt a sok járkálástól? XD

Üdvöt a jónépnek!

Wolgi, már alszol?

Keiko Sama - 2014.09.30. 17:41


Ne add fel nyufi, mert szétölelgetlek!  

A mai nap, már biztosan nem tartozik bele Zoltán fényes napjai sorába, s inkább a feketékhez sorolandó, mint a sima, hétköznapi szürkékhez. Nem mintha bármire készült volna, nem mintha bármit is elvárt volna, így rezzenéstelen arccal állja végig a hosszúra nyúlt igazgatói beszédet, ráadásul még csak nem is egyet, hanem mindjárt kettőt, a leköszönőét és a beköszönőét. Ez az este az igazgatók estéje, és Zoltánt nem tölti el örömmel a változás. A kis köpcöst már legalább megismerte, ezt a másikat pedig még látni sem látta, és kicsit csalódottan álldogál a fal mellett, várva, mikor hangzik el végre a neve, mert, ha már nem adatik meg neki, hogy a lakomán részt vehessen, legalább idejében visszaérjen a Csárdába, hogy még elcsípje a szakácsot, mielőtt letenné a fakanalat, hogy ehessen valamit, mert meglehetősen éhes már ahhoz, hogy így feküdjön le. A sok ismeretlen arc, a szokatlan környezet, arra sarkallja, hogy véget vessen a mai estéjének, de már nem akar pont a lényeg előtt lelépni, ám az a bizonyos lényeg, csak nem következik be. ~ Jól elhúzzák ezek itt a dolgokat ~ jegyzi meg csak úgy magának, nem ítéletképpen, csak, mint ténymegállapítás. Tapsikol ő is, amikor illendő tapsikolni, de az egyik ilyen taps után, a tőle nem messze álló kék süveges nő, a földre guggol. Az okát nem tudja, nem is nagyon érti, tanácstalanul bámul körbe, valaki szalad-e a segítségére, aztán csak vállat von, mert az események pörögnek tovább. Amikor végre a tanárok bemutatása következik, érdeklődve tekint a kollégákra, arcokat és neveket memorizál, tantárgyakhoz kötve őket. Mindig könnyen ment neki az ilyesmi, a tanulók nevei is könnyedén a fejébe ugranak majd. Közeledik az est vége és végre-végre az ő neve is elhangzik. Bár finoman meghajol, nem kerít nagy feneket a dolognak, az első pillanatban, ahogy másra terelődik a figyelem, nevezetesen a desszertre, kioson a Nagyterem ajtaján és a csárda felé baktat sietősen. Célját végül is elérte, az édességet amúgy sem szereti, de összegzésként megjegyzi magában, hogy mégis csak a fekete zakóját kellett volna felvennie. Elkönyveli az estét a felejthető emlékek közé, szállására érve pedig, rendel egy adag marhapörköltet, hideg nokedlivel, mivel az aznapi kínálatból már csak az maradt neki. Azért nem kell sajnálnunk, ő elégedett a maga módján.

/asszem, nem leszel nagyon közömbös/


Az első falat nokedli, nehezen csúszik, kiszáradt torkán. Utóbbin nincs mit csodálkozni, hiszen egész este nem ivott semmit. Ha igazán belegondol, a szomjúság jobban meggyötörte, mint az éhség, de az a sok felesleges szócséplés is bosszantotta. ~ Hál Istennek, vége ~ gondolja egy pohár vörös, habzóbort töltve magának, mielőtt folytatná a nyögve nyelős vacsorát, ám a következő falat már nem jut el a szájáig sem, nemhogy a gyomráig, ugyanis egy iskolai manó tűnik elő a semmiből, azonnal hadarni kezd, méghozzá valami szőrnyű dialektusban.
-Hátoszt gyűjjék azonnal vissza az uramnak oskolába, mer' a diri úr hivatni tetszik önt magát! Azt is izeni, hogy velem jobban jár, ha jön, de azonnalisággal izibe! -Csak kerekednek Várkonyi szemei, nem nagyon érti, mit akar a kis lény, elhinni sem nagyon hiszi az üzenetet, amit az igazgató mellékelten küldött, de legfőképpen lefeküdnie akaródzna inkább. A manó kezét nyújtja, hogy a férfi belekapaszkodhasson és várakozó tekintettel néz a tanárra. Zoltán leteszi a villáját, megtörli a száját, némi pénzt dob az asztalra és kelletlenül áll fel.
-Rendben, de ha harmadszor is éhen maradok ma ezen a nyűves ceremónián, hát akkor...- Nem tudja befejezni, mert megragadja a felé nyújtott apró kezet és a következő pillanatban már újra a Nagyterem ajtajában áll. ~Ez a nap már soha nem ér véget? ~ A kérdés költői, ő is jól tudja, és nagyot sóhajtva, égre emelt tekintettel nyomja le a kilincset és lép be az ajtón, a vigyorgó manót szó nélkül ott hagyva. A fényes teremben semmi nem változott az alatt a pár perc alatt, amíg távol volt, az arcok a régiek, csak a pofazacskók teltebbek, a beszédeknek talán vége, ez legalább örvendetes. A tanári asztalhoz sétál faarccal, és leül egy üres helyre. Szemkontaktust keres az új igazgatóval, és ha talál, egy biccentéssel üdvözli. Úgy van ezzel az egésszel, hogy örüljön, hogy itt van, ha majd akar valamit, biztosan közölni fogja. Ő a részéről most valamit kaját többre értékelne bármi másnál, az ágyát kivéve. Ám gondolatban előveszi a kis zöld noteszét és beír egy jó pontot Portnippernek.

Üdv a jónépnek!

Mizu :3 Csak meg ne edd magad fölül a házat! XD

Szia Lotte!

Hideg van. Felétek is?