Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

A mai napom érdekesnek ígérkezik. A kezdete most az egyszer merőben eltért a megszokottól. Megengedtem magamnak, hogy kicsivel korábban keljek. Istenem, de szép is volt az a körül-belül tíz perc reggeli lusti a pihe-puha ágyamban. Amikor elég erőt merítettem, felkeltem, majd a megszokott rituálém szerint ráncba szedtem magam. Raktam masnit a hajamba és megetettem a macskám, nehogy éhenhaljon. Majd a cicussal karöltve útnakindultam az iskola könyvtárába. Volt ott egy picurka elintéznivalom, mert megint elhatároztam, hogy szorgalmizni akarok. Kellett pár darab könyvecske az egyik kutatós feladathoz. Amint odaértem helyet foglaltam a megszokott helyemen és elkacsmartam pár könyvecskét, amelyekből megszereztem a szükséges információkat. Ezzel fejeztem be a napi feladatom, leírtam a megoldásokat, majd leadtam a tanárnál a feladatot. Innentől kezdődött meg a napi idill. Végre volt időm hódolni az egyik kedvenc elfoglaltságomnak. Szokásomhoz híven sétáltam a kastélyban. Hoztam a megszokott formám, ami annyit tesz, hogy egy pici kislány masnival a hajában, macskával a kezében ugrándozik a folyosón. Csak akadt egy kis bökkenő, a cselekményszálamat félbeszakították... Az aktuális folyosó csendjét egy csattanás zavarta fel, amelynek a következtében az eddig teljesen nyugodt macska kiugrott a kezeim közül és iszonytatos gyors rohanásba kezdett. Nekem sem kellett több... utána szaladtam. Fogalmam sem volt merre igyekszünk, csak akkor kaptam észbe, amikor már kiléptem a kastély falai közül. Viszont akkor sem fordult meg a fejemben, hogy itt meg kéne állni és kitalálni valamit. Inkább rohantam tovább a jószág után. Csak futottam és meg sem álltam addig a pillanatig, ameddig rá nem eszméltem, hogy a cica eltűnt a szemeim elől. Itt álltam meg egy pillanatra és sikeresen rájöttem egy tényre. Fogalmam sem volt, hogy hol vagyok. Meg arra, is rájöttem, hogy nemsokára besötétedik. Ha kinnmaradok estére, akkor megesz a sötétség. Éppen mikor már kezdtem kétségbeesni akkor pillantottam meg egy házikót a fák között. Bevallom szép épület volt, amolyan régi fajta. A gondolataimban megfordult, hogy menjek közelebb és vizsgálódjak egy kicsit. Így is tettem, közelebb mentem a házhoz, egész a verendáig. Akkor hallottam meg egy zajt az ablak felől. Amikor odapillantottam megláttam egy résnyire nyitott ablakot és egy azon becsusszanó fekete cicafarkat. Kizárásos alapon az az én cicám volt. Nagy levegőt vettem és fellépkedtem a lépcsőfokokon és egy halk kopogást követve nyitottam ki az ajtót, amelyen beléptem a házba.
- Szépséges estét, vagyis délutánt! Van itthon valaki?
Igazság szerint úgy mentem a házba befelé, mint a szemellenzős ló. Szétnézni nem igazán néztem, úgy voltam vele, hogy csak kapjam vissza azt az állatkát és megyek vissza a házamba, a kékekhez és szorgalmizhatok tovább...  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

A tényállás a következő... A cicám beszökött egy idegen házba, ahova sok sikerrel én is könnyedén bejutottam. Semmi sem állt az utamban, csak pár darab lépcső és egy nyitva felejtett ajtó, ahol csak a kilincset kellett lenyomnom. A házikóba bejutván csak sétáltam egyre beljebb, a tekintetem viszont kizárólag a macskámat kereste. Nem néztem szét, nem figyeltem a bútorokat, sem azt, hogy merre megyek. Kiabáltam párat, érdeklődtem az esetlegesen itt tartózkodóktól, hogy itt leledzenek-e. Választ viszont nem kaptam. Egy ajtóig jutottam, amelyről azonnal megállapítottam, hogy ez bizonyára a konyhaajtó lehet. Annál a küszöbnél álltam meg gondolkodni. Lehet, hogy nem is volt olyan jó ötlet ide bejönni... Ki tudja ki lakik itt, az is megeshet, hogy valami szadista tömeggyilkos lakhelyére kecmeregtem. És ha ez a variáció az igaz, akkor egy hozzám hasonló leányzóknak veszélyes itt járni-kelni ezen vityilló falai között. Ezeken elgondolkodva döntést hoztam. Kit érdekel az a gonosz cica, majd visszajön, ha akar. Ha pedig nem, akkor meg éhenhal, mivel egeret fogni nem tud. Vettem egy mély levegőt, majd sarkonperdültem és megfordultam. Viszont a hátam mögött egy érdekes meglepetés várt. Amikor megtettem a száznyolcvan fokos fordulatom megpillantottam egy fölém magasló fekete köpenyes alakot. Először csak a mellkasával találkoztam, majd leengedtem a fejem és fokozatosan emelve, a lábaitól felfelé haladva igyekeztem beazonosítani a személyazonosságát. Síri csöndben álltam előtte. Elsőre csak annyit állapítottam meg, hogy egy fekete köpenyes, mezitlábas, magas alak állott előttem hosszú hajjal és ismerős arcal. Megijedni nem ijedtem meg, volt egy olyan érzésem, hogy nincs okom félni. Pár pillanatra rá jutott eszembe néhány apróság. Már láttam ezt a furcsa alakot, ismerem az arcát és a jellegzetes hosszú haját. Egyenesen az általam már végre valahára megismert kilétű bácsira mosolyogtam. Emlékek voltak a fejemben vele kapcsolatban. Egyszer már találkoztam férfivel, megismerem... tudom, hogy ő mi és azt is, hogy ki. Meg azt is, hogy nem bánt engem, szóval nem kell félnem. Meg persze azt is, hogy ért a csillagjegyekhez, mivel ő tanított meg megkülönböztetni őket. A furcsa meglepi valami nagyon szépre sikeredett, mert iszonyatosan örültem neki, hogy ha már bejöttem valami vadidegen házba, akkor legalább a Bácsi vityillóját sikerült kiválasztania a sorsnak és nem egy sorozatgyilkosét. A rövidke mosolyom egy ölelés követte, két puszival karöltve, egyenesen a Bácsi felé intézve. Majd mikor kellő képpen üdvözöltem a drágát, hátraléptem egy lépést és megszólaltattam a hangocskám.
- Istenem, de örülök, hogy maga az... Olyan régen láttam már a Bácsit. Hová tudott így eltűnni? Talán sok dolga volt? Amúgymeg... sajnálom, hogy csak így natúr berontottam ide, de hidje el volt rá megfelelő indokom. Beszökött ide a cicám. Tudja, kicsi fekete és macskaalakú. Látta valahol? Az egyik nyitott ablakon csusszant be. Apropó, az ablak miért van nyitva? Maga így nem fázik? Szerintem így kicsit hideg van...
Ha ezt nem így egyszuszra, elhadarva mondom el a férfinak rendezetlen gondolatok és kérdések random összeválogatásaként, akkor nem is én lettem volna. Remélem sikerül majd megbirkóznia a feldolgozásával.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Mostmár pontosan tudom merre csatangoltam el. Itt vagyok egy számomra oly kedves illető házában. Megint furcsa helyzetbe keveredtem. Egy vadidegen vityillóban állok és az előbb ölelgettem meg egy vámpírt. Istenem, ha ezt valaki hallaná... kicsit sem néznének bolondnak. A halálfélelmem a férfi iránt semleges, tőle nem rettegek. Halál nyugott szívverés övez engem. Az elhadart kis monológomra hamarosan megkapom a megfelelő válaszokat. Fele olyan gyorsan és türelemmel telve ad mindenre magyarázatot az előttem leledző Bácsi. A hangja mélysége cseppnyit furcsa, de élvezettel hallgattam. Csak álltam a férfi előtt és figyeltem őt, amint mondja a magáét. Majd pár pillanatra rá jobb ötlete támadt... Egy gyors bólintást követve elvonult becsukni az ablakokat, amit persze zavartalanul végignéztem. A férfi lassacskán eltaláltatott tűnni a folyosót tarkító megannyi szoba útvesztői között. Jobb dolgom nem akadt, szépen csendben álldogálva vártam vissza a Bácsit. Persze a csend az erőltetett fogalom, csettintgettem, egyenletes ritmust doboltam a lábaimmal és megbökdöstem pár bútort is, amelyek a közelemben voltak. Amikor végre visszajött a férfi útbaigazított a nappali felé azzal az utasítással, hogy fogjam meg a macskát. Először szó nélkül megindultam az imént említett szoba felé, de amint a Bácsi meglódult a konyhába én is iránytváltottam. A konyha érdekesebben hangzik, mint a nappali.
- Elkísérhetem inni a Bácsit? A macska az ráér. El lesz ő odabenn, ha meg vissza akar jönni, akkor úgyis visszajön magától. Úgy szokta a drága...
A nyitókérdésem nem is kérdés volt, inkább tény. Mindegy mit válaszol a férfi, akkor is a nyomában maradok... szerintem ezt ő is tudja.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

A macska kitűnő helyen volt a nappaliban. Miért kellett volna megzavarni, elrángatni onnan? Áhh... mindegy. Adam bácsi tisztán és érthetően a tudtomra adta, másodszorra is, hogy irány a nappali. Ezt a célzást persze elsőre is felfogtam, de hát na... egy próbát megért a rákérdezésem. A férfi szépen megállt, majd megfordult és kedves, de határozott hangnemmel és ugyanilyen tekintettel karöltve, közölte velem, hogy menjek a nappaliba. Erre csak mosolyogtam egyet, hálás voltam a türelméért amit rám áldozott, és persze azért is, hogy nem kapta fel a vizet az értetlenkedésem miatt. Ritka kincs az ilyen illető.
- Őhh... hát jó. Akkor megyek a nappaliba és levadászom a cicust.
Ha a Bácsi szerint a macska megzavarodott, akkor annak úgy is kell lennie. Adam bácsi már jóval többet tapasztalhatott nálam, mivel vámpír... és azok olyan hosszú ideig élnek. Vajon mennyi idős lehet a bácsi? Ez viszont most mellékes kérdés. Ügyet sem vetve a gondolataimra, sarkonperdültem, majd a folyosó maradék részén végigugrándoztam és bekanyarodtam a nappali területére. A férfinek furcsa ízlése volt, megvallom. A keszekuszaság engem sosem zavart. Elmerültem a sok holmi között, majd elkezdtem keresni a macskát. Nézelődtem, de semmi, élőlény sehol. Amikor már kezdtem volna feladni, hogy valaha is megtalálom a jószágot, abban a pillanatban meghallottam egy aprócska kis zajt. A nesz az egyik ülőalkalmatosság alól jött. Itt merült fel bennem a kérdés... Onnan vajon hogyan rángatom majd ki? Nah... mindegy. Megvárom vele a Bácsit, Ő majd tudni fogja, hogy mit kell tenni ilyenkor.
   

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Nem minden nap sikerül a véletlen folytán az embernek összefutni az iskola pszichológus néniével, viszont ez a bizonyos ma más volt. A hölgyemény mérhetetlen kedvességről és gyermekbarátságáról is tanúbizonyságot tett a szememben, mert nagylelkű módon felsegített a földről, majd készségesen megmutatta, hogy hol is van az a bizonyos rendelő. Életemben nem voltam még pszichológusnál, de ha belegondolok biztosan kedvesek lehetnek, mivel Zója néni is kedves. Behívott, majd elmagyarázta az elém táruló dobozok és fóliák szerepét a szobában. Nekem amúgy fel sem tűntek volna, képes lettem volna lakberendezési tárgynak tekinteni őket. Amint beértünk a néni igyekezett kitenni magáért. Elmagyarázta, hogy az asztalon van a finom, még meleg pogácsa, amit az előbb hoztak. Nekem persze több sem kellett... megragadva az általa emlegetett tányérkát, szedtem magamnak egy pici pogácsát és komótosan rágódni kezdtem rajta. A rágódásom alatt a néni precíz mozdulatait követtem, amellyel a kakaót készítette. Hamar visszaért, majd adott egy bögre itókát és beszélgetést kezdeményezve feltett egy kérdést. Lenyeltem hát a falatot, megkóstoltam a kakaót, majd újult erővel csicseregni kezdtem.
- Nagyon finom lett a kakaó, meg persze a pogácsa is mennyei... Apropó... Nem, nem vettem fel gigantikus mennyiségű órát. Csak nyolcat... azt hiszem...
Igen, határozott kislány vagyok. Most hogy belegondolok azt hiszem tényleg nyolc órácskám van.
- Igen, ez egy amolyan kivételes alkalom. Most van egy kis szabadidőm, amit ez egyszer nem a könyvtárban szorgalmi írással, vagy tanulással akarok tölteni, hanem valami mással.
Például azzal, amit most csináltam, random iskolapszichológusokkal való beszélgetéssel. Ilyet is ritkán tehet az ember.
- Amúgy meg... Majd egyszer elmeséli ennek az isteni kakaónak a receptjét?
Áhh... mit is tehetnék. Én egyéniség vagyok, most a kakaó vonta el a figyelmem a dolgokról, minő meglepő.
   

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Jujj... leesett a havacska, végre valahára fehér minden! Milyen kár, hogy a kastélyban nincs olyan fehér izé, mert olyan jó lenne hógolyózni idebenn is. Fogadni mernék, hogy még a mozgó falfestmények is beállnának egy körre, ha szépen megkérném őket. Vagyis... egyátalán nekik szabad olyat?  Nah... majd én kiderítem, holnap tudom mit csinálok. Reggel, mint már megszokták tőlem, iszonyatosan korán keltem, mivel tudtam jól, hogy ma még tanulnom is kell. Meg persze egy rakat könyvet is vissza kell szolgáltatnom a könyvtáros néninek. Amint ráncbaszedtem magamat, - ami a felöltözést, a macskaetetést és a hajamba való masniaggatást jelenti - útnakindultam egy hatalmas rakat könyvecskével egyenesen a könyvtár nevű tőrzshelyemet megcélozva. A folyosókat és a különféle termeket egymás után róttam le, úgy, hogy fogalmam sem volt, hogy merre megyek. Semmit sem láttam az elém magasló könyvkupactól. Még az volt a szerencsém, hogy a cicám szorosan a lábam mellett nyávogott, vagyis szebben fogalmazva hangjeleket adott, hogy merre menjek. Ritka alkalom ez, hogy hajlandó volt velem összedolgozni. Lehet, hogy most is csak azért teszi, mert adtam neki a reggeli adag gumicukromból. Sőt... biztos emiatt van. A könyvtár küszöbét átlépnem sajna nem sikerült, amint odaértem belérúgtam. Hogy az a... Szusszantam egyet, majd újult erővel átszökkentem rajta. A polcok között cikáztam immáron csak azzal a szent céllal, hogy találjak egy asztalt és leboríthassam rá az összes könyvet, amit idáig elcipeltem. Hát... a négylábú bútor meg is lett. A síri csendet egy csattanás törte meg, ami annyit jelentett, hogy én szépen elintéztem a könyvek lepakolós részét. Ügyesen nekimentem az egyik asztal szélének. Fogadni merek, hogy megint keletkezett egy csúnya lila folt a lábacskámon. A könyveim lepotyogtak, sőt... az asztalon tornyosuló irományok is mind egy szálig a földön kötöttek ki. Az ütközés valami olyasfajta erejű volt, hogy talponmaradni sajna nem tudtam. Szépen leereszkedtem a helyéről elmozdult asztal mellé, a hátamat egyenesen nekivetettem és igyekeztem mély levegőket venni. Sírni nem akartam, mert már nagy vagyok hozzá. Hogyan néznének rám az emberek, bele sem mertem gondolni. Szépen magamhozhívtam a cicámat, aki kissé idegesen, de odabaktatott hozzám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Helyetfoglaltam, vagyis az igazságot megvallva összeestem a helyéről elmozdított asztal mellett. Gondosan leültem a földre, igyekezve a legkevesebb fájdalmat okozni magamnak ezzel. Amint leérkeztem és felvettem egy számomra kedvező ülésipózt, magamhoz hívtam a macskámat, aki idegesen ámbár, de odakocogott hozzám. Az izgatottságra meg is volt a megfelelő oka, történetesen nem voltunk egyedül a könyvtárban. A benn - gondolom tanulás közben - megzavart illető bizonyára meghallotta a lakberendezésem hangjait és ezeket követve könnyen a nyomomra is akadt. A bent leledző emberke pedig nem volt más, mint egy jó barátom, Isidor. Persze hogy mindig ott kellett lennie, amikor szükségem volt rá. Történetesen kellett valaki, aki összekapar erről a nyamvadt padlóról. Rámköszönt a szentem, majd egy gonosz kérdést tett fel. Tudhatná, hogy nem direkt rendeztem át a könyvtárat, csak véletlenül történt. Ki az az elmebeteg aki direkt akarja eltörni a csontjait ilyesfajta indoktól vezérelve...
- Szia! Nagyon vicces, tessék kicsit együttérzőbbnek lenni és nem kiröhögni engem.
A fiú, mint hozzá oly megszokott módon, különösebb erőfeszítés nélkül, pár pálcalendítés segítségével a helyérerakott mindent. Ezért is nézek rá fel annyira... ha én próbálnám meg ugyanezt, akkor ott csak nagyobb rendetlenség keletkezne. Viszont valami történt. Isidor egy pillanatra megdermedt és csak úgy random szembefordult velem. Kezdett ijesztő lenni, itt valami készült... viszont, vajon ellenem? Nem... nem hiszem. A fiú elémmagasodott és valami furcsa monológba kezdett. Egy párszor meg is akadt közben. Elhallgattam, magamhozszorítottam a cicát és szépen felemeltem a kobakom. Egy halvány mosollyal és tátott szájjal hallgattam a mondanivalóját. Az eleje megvolt, felfogtam. Viszont, amint eljutott a tudatomig a kérdése, az összeköltözésről a szám becsukódott, majd leengedtem a fejem. Most viszont rajtam látszott, hogy kattogtak odabenn a fogagaskerekek. A döntések határoznak meg minket. És a fiú hozott egyet, amit remekül kifejezett a kérdéssel. Én pedig a válaszommal fogok majd döntést hozni, eldönteni, hogy mi legyen. És ez pedig nem egy akármilyen döntés... Nem olyan, mint a többi, nem a ruhám, vagy a gumicukor színét kellett meghatároznom. Ez hosszabb időre szólt. Egy darabig gondolkodtam, átvettem magamban a következményeket, mint ahogyan szoktam. Azt hiszem ismerem eléggé ahhoz a fiút, hogy tudjam nem akar nekem rosszat. Szóval...
- Hááát... Öhhmmm... Őőö... miért is ne. Ha nagyon szeretnéd, akkor rendben.
Egy nagyon furcsa kissé erőltetett mosolyt sikerült kicsalnom az arcomra. Nem mintha nem lettem volna boldog, de félek. Minden megint megváltozik majd. Viszont nézzük azt, hogy nem egyedül kell majd megbirkóznom vele. A macskám szorításán emgedtem kicsit, aki persze egyből megmoccant. A jószág mozdulata a lábam fájós szakaszát érte, amely miatt persze szisszentem még egyet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Valószínűleg ma állítottak életem egyik legnagyobb döntése elé, de ez most már a legkisebb gondom. Viszonylag hamar eldöntöttem mit akarok és szerintem jól sikerült. Isidoron látszott, hogy valóban szeretné a dolgot és persze én is szerettem volna a közelében tudni magam. Iszonyatosan kedvelem a fiú társaságát, de lehet, hogy csak azért, mert azon kivételes emberek közé tartozik akik elviselik a jelenlétem maguk mellett. A válaszom megadtam neki, kicsit akadozva, de megérkezett felé és Isidor persze azonnal fel is fogta azt. Az immáron mellettem üldögélő fiú szavai amolyan nyugtató hatásúak voltak számomra. Szépen csendben érdeklődve hallgattam a szöveget és szorgosan jegyezgettem fel a kobakomban a fontosabb információkat. Viszont amint vége lett és az utolsó szó is elhangzott vettem egy kísértetiesen nagy levegőt és mint ahogyan szoktam egy nagyformátumú monológba kezdtem.
- Hááát... szerintem alaposan meggondoltam a dolgot és egy halálbiztos igent mondanék... Mert hááát... az igazságot megvallva én is boldog lennék, ha mellettem lennél. Mert amúgymeg unatkozok és pontosan tudod, hogy nem szeretem az unalmat. És eleve, a kastélyban leledző szabályok még mindig magasak nekem. Példának okáért az a csúnya rossz takarodóidő... tudom, hogy ez most pont nem ide tartozott, de nah. Biztosan szép kis házikód lehet. Ráadásul még berendezésre vár, az a legjobb. Szeretek pakolni, meg dekorálni is. És nézzük a jó oldalát... majd megerősödsz a lakberendezés során, mert ugye te sem gondoltad komolyan, hogy majd én tologatom a szekrényeket? Az a te dolgod lesz, viszont majd megmondom, hogy merre is igazítsd el a bútorokat. De ugye számoltál azzal is, hogy sok dologban különbözünk? Ugye tudod, hogy lesz sok-sok szabályom, amit be kell majd tartanod? Gonondolom neked is lesznek kikötéseid, amikhez persze jó kislányhoz méltóan igyekszem majd alkalmazkodni. Viszont még előttünk a nap nagy része is... A haditervem a következő... Te szépen felemelsz és elcammogunk Uff bácsihoz a gyengélkedőre, mert az már biztos, hogy a lábikóm mostani állapotában nem fogok innen felkelni. Utána, meg ha fel tudok majd állni igazán kimehetnénk majd hógolyózni is... neeem? És ha marad időnk elkezdünk összecsomagolni, szépen elköszönünk az itteni kedves kékségektől és szépen elbaktatunk innen amint lehet. Áll az alku? Jó... tudom kicsit sokat beszéltem, de na... ideges vagyok és fáj a lábam. Tessék elnézőnek lenni.
Erről a monológról ennyit, kicsit sokat beszéltem, már megint. A szöveg nagy részét kicsit elhadartam, de szerintem érthetően kifejeztem. Ismerem a fiút, remélhetőleg nem zavarta össze, hogy szóhoz sem hagytam jutni. Igyekeztem csak a legszükségesebb gondolatokat elmondani neki, ami többé-kevésbé sikerült is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Egy ideig tanácstalanul álldogáltam egy számomra ismeretlen szobában valami random ülőalkalmatosság előtt, ami alatt ott leledzett az én drága cicusom. Adam bácsit vártam már-már kétségbeesetten. Mi a jó Istent csináltam volna? Egyedül kevés voltam ehhez. Egy rémült cicát - aki most gondolom valami horrorfilmben érezhette magát - nem könnyű kirángatni onnan. Sőt... valószínűleg lehetetlen is. Viszont némely lehetetlen is lehetséges, ezért is kellett nekem annyira a Bácsi, Ő idősebb nálam sokkal és fogadni merek, hogy többet tapasztalt nálam. A férfi lépteinek a zaja hamarosan felhangzott a folyosón, amely a normális embereket lehet némi egészséges félelemmel töltötte volna el. Csak ezzel egy a gond, én nem közéjük tartozom és ez így is van rendjén. Adam bácsi egy pillanatra megjelent az ajtóban, majd egy laza ujjfenntartást követve eliszkolt valamerre... Vajon mire készülhet? Aktív rendezkedés zajai hallatszottak valamelyik szobából, biztosan pakolt a bácsi valamit, valószínűleg szorgosan keresgélt. Nem telt bele sok idő és megjelent újra az általam hőn szeretett vámpír alakja és egy ketrecet szorongatott. Váltottam pár érdekes pillantást az átlátszó fém izével, majd odamentem a bácsihoz, amint magához intett. Adott egy utasítást és a kezembe adta a ketrecet. Mit volt tenni, megfogtam, erősen tartani kezdtem és pillanatok alatt a kanapé másik oldalán teremtem. Fogalmam sem volt, hogy a férfi mit akar ezzel, de most az egyszer nem kérdeztem rá. A Bácsi személye azon kevés emberek közé tartozik, akikben megbízom, akiket a barátaimnak tekintek, szóval úgy voltam vele, hogy nincs félnivalóm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Maradéktalanul teljesítettem a bácsi parancsolatait, mivelhogy megbíztam benne száz százalékig. Pontosan tudtam, hogy nem fog nekem ártani, meg hogy nem is akar. Magától értetődően a cicámnak sem akart ártani. Adam bácsi szerintem pontosan sejthette, hogy a cica mit él át és gondolom emiatt is adta azokat az utasításokat. Gondolom segíteni akart a jószágon. A kanapé megfelelő oldalára álltam, majd kémleltem a bácsit. Fogalmam sem volt, hogy mire készül... Viszont kisvártatva világossá vált számomra. Egy pár pillanat alatt zajlott le az egész haditerv... fel sem fogtam, hogy mi történt. Amire észbe kaptam, a macska már az általam oly erősen tartott ketrecben termett, a férfi pedig az ajtóban egy mély karmolással, ami egyszerre csak összeforrt. A látottak valami eddig nem látott - furcsa reakciót váltottak ki belőlem. Szépen leeresztettem a ketrecet a földre, majd leültem mellé. A macskám szemeibe nézve vontam le azt a következtetést, hogy a jószág valószínűleg jobban fél, mint én. Én tisztában voltam vele, hogy Adam bácsi nem fog bántani engem, bár az imént történtek alapján nem tudtam mit gondoljak. Végre kezdtem felfogni, hogy hol vagyok és hogy kivel. A férfi utasítását megtagadtam a magam módján, a válaszommal.
- Őhh... aham... ki-ki-ki fogom vinni, csak-csak... egy kis időt kérek, hogy... áhh...
Nem szokásom ennyire dadogni, de nah... a mostani sztori kicsit megviselt. Még fel kell majd dolgoznom az imént történteket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Az imént lezajlott események sokkoló hatásúak voltak rám és a macskára nézve. Nem gondoltam volna, hogy a Bácsi olyan erős, hogy random felkap egy fotelt és pillanatok alatt kikap alóla egy macskát. Mert hogy gondolom ez történt... a kanapé elmozdult, a macska pedig a ketrecben termett, amelyet Én tartottam. És mindezt a Adam bácsi intézte így, a bizonyítékom erre a másodpercekkel ezelőtt még vérző karja volt, amely persze mára már nem is látszik. Ezeken a gondolatokon rágódva ültem le a macska mellé, hiába intett a férfi az ülőalkalmatosság felé. A szavaira először csak bólintottam párat, majd ümmögtem egy keveset. A Bácsi kedves gesztus gyanánt kiballagott a konyhába - ezt a tudtomra is adta - hogy legyen időm feldolgozni az imént történteket, igyekezett nekem időt adni. Először csak ültem ott, majd viszonylag hamar döntésre jutottam. Adam bácsi számomra ugyan olyan, mint bárki más. Sőt, kedvesebbnek bizonyult, mint más emberek. Némely kétlábúnak kéne róla példát venni, mert igenis van mit tanulni a bölcs és minden bizonnyal nagyon öreg Bácsitól, aki tekintélyes kora ellenére még sem néz ki nagyon öregnek. Felálltam, majd a ketrecet hátrahagyva a férfi után iramodtam, egyenesen a konyhát célozva. Kicsit sem zavartatom magam, hogy esetleg megzavarom valamiben... mert hát nah. A konyhaajtóban persze megálltam és kopogtattam az ajtófélfán egy keveset, majd beléptem a küszöbön.
- Őhh... azt hiszem jobban vagyok. Tőlem aztán bármit tehet a Bácsi, Én akkor is szeretni fogom, mivel olyan kedves mindenkivel... és nagyon szépen köszönöm a segítséget. Magamtól ki nem szedtem volna onnan a macskát. Amúgy meg... a ketrecet elvihetem magammal emlékbe? Legalább lenne valamim, ami magától van. És... hogyhogy magának ilyen gyorsan gyógyulnak a sebei? A vámpírok komolyan ennyire furcsa és egyben érdekes lények? Apropó, ugye magát nem zavarja, a magázás és a bácsizás? Csak azért kérdem, mert ezt még azt hiszem soha nem kérdeztem... vagy igen?
A küszöböt átlépve megint beszélni kezdtem, de ez pontosan így van rendjén. Ebből a vámpír bácsi biztosra vehette, hogy rendbe jöttem immáron teljesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Adam bácsi egy nagyon furcsa jelenség, az már egyszer biztos. Egyben érdekes és egy számomra annyira szerethető alak. A naivságom miatt is kedvelem annyira, bár pontosan tudom, hogy nem kéne, de nem érdekel. Soha nem izgatott, hogy mit kéne és nem kéne. Mindig a magam ura voltam és ez semmit sem változott. Minden szavam, amelyet a Bácsinak intéztem, önfeledt gyermeki hangnemben szólt. Leginkább az állandó és rám oly jellemző hadarásom miatt is. A férfi a szavaimat nekem háttal hallgatta végig, miközben még a sakktáblán való gondolkodásra is szánt időt. A ketrec sorsát megvilágosító szavaira csak mosolyogtam egyet, majd szélsebesen megindultam felé... amint odaértem hozzá és a sakktáblához, megöleltem az éppen ücsörgő Adam bácsit.
- Óóóó... Köszönöm szépen, ígérem vigyázni fogok rá. Nagyon fogom becsülni a magától kapott ketrecet.
Az ölelésen engedtem és amint intett a bácsi, le is ültem a szabad ülőhelyre... A férfi összes szavát hatalmas érdeklődéssel tudtam hallgatni. Mert már az idők során megtanultam, hogy a nálam idősebbek szavaira oda kell figyelni és igyekezni felfogni Őket. Nálam három féle variáció létezik... Ha figyelek és felfogom, mint most... vagy ha figyelek és nem ott jár az agyam, mint olyannyira sokszor. Nomeg a harmadik, amikor teljesen nem azon a földön járok, mint a másik. Örömmel felfogtam, hogy a vámpír nem haragszik, ha folyton bácsizom. Végül is az Ő esetében legálisan, hiszen a férfi jóval idősebb, mint én. Egy pár száz évvel biztosan előbb született. A vámpír bácsi szavai végén csak pislogtam rá. Igaz, mennem kéne, kinn mindjárt sötét lesz, és ha nem érek vissza sötétedés előtt, akár a prefektusok is elkaphatnak. Ez a fennállás pediglen nem vetne rám jó fényt. Vettem egy nagy és szomorú levegővételt és felálltam a nemrég birtokba vett ülőhelyemről, majd odagaloppoztam újból a férfihez.
- Igaz, mennem kéne, mert mindjárt sötét... vissza kell érnem meg az est leszállta előtt, mert ha nem, akkor bajban leszek. Számításaim szerint ide elég rövid idő alatt érkeztem, szóval még visszaérhetek a kastélyhoz időben. Nomeg azt hiszem emlékszek, hogy merről jöttem. Hát... akkor... További meseszép éjszakát magának!
Eljött a részemről úgy nem várt búcsú... Megöleltem újból a férfit, majd megint adtam neki kettő búcsúpuszit a pofija két oldalára. Majd amint befejeződött a búcsúzkodás, fogtam magam és a cicás ketrechez galoppoztam, hogy felvegyem azt. Amint mindez megtörtént, a bejárati ajtóhoz mentem, ahol persze még szóltam egy két szót a férfihez.
- Amúgy meg... Óvakodjon tőlem. Most már tudom, hogy hol lakik a bácsi, szóval lehet, hogy átugrok majd. Különösen, ha kell majd egy kis segítség, vagy csak úgy, ha unatkozok és beszélgetni, vagy a bácsi féle bölcsességek hallgatásához van kedvem. Nomeg biztosan találok majd egyszer olyan holmit, aminek örülne... majd áthozom azokat is. Nade... Most már komolyan itt sem vagyok. További szép estét!
Azt hiszem ennyi, ha most elfelejtettem volna valamit, majd átjövök ide később. Vagy küldök egy levelet a bácsinak. Viszont most irány a tanoda, mert hát na. A macskámat az imént ajándékba kapott börtönébe zárva igyekeztem a szerintem helyes úton a kastély felé. Reményeim szerint megúszom ezt a kiruccanást épp bőrrel. Nomeg azt is, hogy lesz alkalmam megismételni egyszer mindezt...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Békésen rágcsikálva az imént megkaparintott ételt leledztem a Nénivel egy légtérben. A pszichológusi rendelő megvallom igazán érdekfeszítő hely volt, különösen az ideiglenes lakberendezése és az itt tartózkodó Zója néni miatt. Mellesleg, ha ez nem lenne elég, volt kakaó és mennyei meleg pogácsa is. A tantárgyak megbeszélését letudva hozakodtam elő újra az italt illető témával, amelyre persze kielégítő választ is kaptam. A beszélgetőtársam lapra írós jelenetén átsiklottam, mint ahogyan oly sok mindenen. Ezt követve a pszichológus néni könyves megnyilvánulására csak a szemem csillant fel, majd egy kisebb sikoly közepette kiáltottam el magam.
- Jajj, de jó! A könyveket annyira szeretem!
Ezt követve egy aprócska beszédszünetet tartva folytattam is a felszólalásom, de immáron a barna folyadékkal foglalkozva.
- Tényleg? A lányával főz kakaót? Az olyan szuper lehet... Én még senkivel sem főztem, pláne nem kakaót. Nézni viszont már néztem főző embereket... Lelkiekben ott voltam velük, de segíteni nem tudtam nekik, mert nem engedték. Szerintük béna vagyok, mert néha kiöntök ezt-azt, vagy leborítok valamit egy random pillanatban.
A mondataim befejeztével akadt meg a szemem a Néni mozdulatain. Felállt, elsétált az ülőalkalmatosságából felkelve egyenesen az asztalig, majd visszajött egy dobozkával a kezében. Egy furcsa fa ládika volt nála, ami elsőre egy kicsit ijesztő volt, vagyis olyan furcsa. A kíváncsiságtól vezérelve galoppoztam oda a Nénihez a legnagyobb lelkesedéssel. A pogácsát és a kakaót előbb persze lepakoltam, hogy majd ha szükség lesz a kezeimre, ne akadályozzanak. Az ülő hölgy mögé álltam, a vállához kísértetiesen közel leselkedtem az ismeretlen tartalmat rejtő tárgy felé, majd amint felnyílt a rejtélyes doboz, intelligens kijelentést hallattam.
- Óóó... csoki! Ezek nekem nagyon tetszenek. Viszont igaz, hogy a csokoládénak nem is olyan lényeges a külseje, ott az íze számít. Mint ahogyan az embereknél is a belső érték a lényeg... A Rellonosok csokit kapnak? De jó lehet nekik... Apropó válogatni... Én mindet vinném, ha szabad.
Megvallva furcsa egy kijelentés ez az utóbbi mondat részemről. Megkínálnak valamivel, majd kis mohón kifejtettem, hogy annyira örülnék, ha mindet vihetném. Ezeket a szavakat követve indultam meg a hölgyemény elé, hogy ott megállhassak és boci szemeket szegezhessek rá.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő