Egyre rosszabb a helyzet. Nincs áram és a kutyám a lábamnál sír. Kegyetlen a vihar erre..

Bács-Kiskun megye. Kész horror ez a vihar.
Megvígasztalna a bácsi, megölelhetem?
*Széttárja a kezeit a bácsi ölében ülve.*

Köszönöm a bácsinak!
*Megöleli a bácsit.*
Már nem is félek annyira.

Boldog éjfélt!

Még valaki egy ölelést? Érdekes hangulatom lett.

*Kiszalad és hoz pezsgőt.*
Ki kér? Felbontaná a bácsi?

Kifejezetten örültem, annak, hogy ő is örül. Mindenben egyet értettem vele, de baltásgyilkossal még nem találkoztam. Nem is sejtem, hogy honnan vette ezt az ötletet. Nem is az a lényeg, ez perfekt nem is annyira érdekel. Érdeklődve halgattam a kissé eldarált történetét. Végre valaki aki hajlandó mesélni nekem. Meglepődtem a kis történetén. Én mindenbizonnyal nem bírnám ki egy sátorban, de bizonyára tényleg otthonos lehet az a sátor, hogy neki sikerül. Csak tátottam a szám, ezt csak képletesen értem. Csodálkoztam azon, pontosabban gondolkoztam, elmorfondíroztam hogy tudja valaki kibírni egy sátorban. Már megint elkalandozok. Utána arról kezd beszélni, hogy nem lenne jó baltásgyilkosnak. Ezt már a kezdetektől tudtam. Ez a szakma eléggé távol áll tőle, vagyis szerintem. Meg ő mondta előbb, hogy meg csak a baltát sem tudná felemelni. Pont mint én. Egy balta igazán nehéz tud lenni, meg hamarabb elvágnám vele valamimet, mint hogy célt érjek. Pontosan ezért nem ad semki kést a kezembe, de ollóval még soha nem vágtam el a kezem, ez érdekes tény velem kapcsolatban. Már megint máshol járok, mint kéne. Elkalandoztam, mondhatnám más vizekre eveztem. Szerencsére időben kapcsoltam. Elmosolyodtam magam azon ahogyan ilyedten néz rám.
- Szerencsére semmi olyannal, hanam egész mással.
Itt megakadtam. Volt valami fura megérzésem, mondjam-e vagy ne? Ez itt a nagy kérdés. Hamar düllőre jutottam vele, mondom. Meg kell valamivel gyugtatni.
- Véletlen találkozóm volt az éjszaka közepén egy vámpírral. Pont ő mondta, hogy nem kéne takarodó után kint csatangolnom egyedül. Ahogy látom egy véleményen vagy vele.
Megfordult a fejemben hirtelen egy gondolat. Felé fordultam.
- Talán ismered?
Néztem rá tágranyílt szemekkel, volt egy érdekes megérzésem, hogy igen. Nem vettem volna rá mérget, ezért is kérdeztem meg.

Szia Elena!

A kedvemért a bácsi is inna egy kortyot? Úgy lenne az igazi koccintani. Biztosan nem halna bele.
*Kérlelő tekintettel néz a bácsira, egyenesen a szemeibe.*

*Megörül, látszólag büszke magára.*
Köszönöm, hogy ennyire kedves a bácsi.

Egyépként már bonbont is etettem vele.  

Szép jó éjszakát a bácsinak!

Még ha akarnám, akkor sem sikerülne. Annyit nem tudnék letömködni a torkám. Én ezzel is beérem.

Jó éjt emberek! Ideje lenne mennem aludni.
*Elindul integetve az ajtó felé nyomában a bácsitól kapott cicájával.*

Minden a legnagyobb rendben folyik tovább. Belátom hiba volt azt mondani, hogy kérdezhet. Pont olyan, mint én. Élt a lehetőséggel. Ha már igy töztémt válaszolnom kell. Elkezdtem gondolkodni. Bandákat nem nagyon szoktam hallgatni, az nálam elég ritka.
- Fogalmam sincs.
Tudom sokat elmondtam, de legalább őszinte voltam.
- Magyazország déli részéről.
Tudom ezzel is sokat mondtam. Többet nem csikar ki belőlem. Így is igazat mondtam.
- Még nem tudom, de biztos vagyok, hogy egy valami nem. Az már száz százalék.
Utána elgondolkodtam. Há ő kérdezett, nemem is muszáj.
- Ha megtennéd a kérdéseidre a te válaszod is érdekelne. Mesélj valamit?
Elgondolkodtam a kérdésemen, mivel már több embert a falramászattam vele, bizonyára ez egy rosz kérdés, de nemrég egy ember, vagy is helyesbítek nem ember azt mondta nekem, hogy rossz kérdés nincs. Remélem ezt a fiú is tudja. Nem szeretném ha a falra mászna tőlem. Már megint elkalandoztam. Most a kérdéses témám felé, ami nálam gyakori probléma, ahogyan látom a fiúnál is az. Csak van egy hatalmas külömbség. Ő csak engedéllyel kezd kérdezősködni, nem, mint én. Nekem ahoz nem kell engedély, anélkül is tudok beszélni. Ez az egyik rosz szokásom, de aki elviseli azzal jóban vagyok. Csábító a konyhás ajánlata. Ki tudná visszautasítani.
- Örömmel.
Elindultam az ajtó felé. Úgy látom megint megrohamozom a konyhát, de nem azért, hogy húst kéregessek.

*Besétál és leül a fotelbe, szomorkodik, hogy nem ülhet senki ölébe.*
Halihó! Eddig itt olyan csönd volt.  

*Gondolkodni kezd, kinek az ölébe üljön.*
Adam bácsi, Elena!
*Helyetfoglal Kíra ölében, ott még nem ült.*

Szivesen Kíra, de akkor én is a tiédet!

Szia Kei!
Kifejezetten jól vagyok.
Hajfonást?

Szegény Kei! Őszinte részvétem.

Elmesélhetnéd a történetet, ha lehet?  
*Hajfonogatás közben ráérnek.*

Hogyan ismerkedtetek meg az új baráttal?

Az jó. Gratulálok!  

Szia!
Sajnállak Elena, nekem semmi bajom.

Én kifejezetten örülök a viharos időnek. A kutyám ezt pont fordítva látja.  

Mathias

Sikeresen megérkeztünk a konyhába. Kész édenkert az a hely. Már akinek, én kifejezetten szeretem a manók társaságát. Meglepődtem amikor a fiú bement a pult mögé, biztosan ő akarja elkészíteni az ételt. Ezen csodálkoztam, én magam sem vagyok egy konyhatündér. Maximum megkenek valakinek egy kenyeret, vagy töltök egy pohár üdítőt. Engem tilos konyhába engedni, mert ott baj lesz. Nem rendetlenség, az kizárt, egy kicsit rendmániás vagyok. Valószínű, hogy elvágnám az ujjamat egy késsel, de érdekes tény, hogy még ollóval sosem vágtam el. Helyet foglaltam a pult mellett. Hallgattam, amit mond a fiú. Bevallom egy kicsit édesszájú vagyok, csokis süti, milyen jól hangzik. A gyümölcsöket is szeretem, de van amelyiket pucolni kell. Ha nem akar elsősegélynyújtó tanfolyamon részt venni nem engedi, hogy segítsek.
- Milyen finoman hangzik. Ne segítsek valamiben?
Kérdeztem érdeklődve, szeretek segíteni másoknak. Kíváncsi vagyok, mit válaszol. Nem válaszoltam semmit az utóbbi mondataira. Én is ugyanúgy gondolom, mint ő, csak inkább a zongora felé húzom. Ez csak egy átmeneti állapot a számomra. Jövőhéten már bizonyára másféle lesz a hangulatom, így más dolgokat fogok hallgatni. Nálam már csak így megy. Nem tudom mi bajom, de most olyan nehezen jutnak az eszembe a kérdések. Kezdtem megijedni, biztosan van valami bajom, de sajnos nem ez a baj. Remélem nem javultam meg? Ebbe még belegondolni is rossz, mi lesz így velem. Inkább csendben maradok.

Mathias

Érdekes a tény, hogy még nem akasztottam ki. Az még érdekesebb, hogy nem kérdeztem sokat. Nem tudom mi lett velem, beteg biztosan nem vagyok. Remélem. A kezem a fejemre teszem, mintha meg akarnám nézni, hogy lázas vagyok-e, de nem. Akkor nincs sok ötletem. Elmorfondíroztam ezen, közben figyeltem mit csinál a fiú. Elméletben én nagyon ritkán varázsolgatok, de ő elég gyakran. Még a legalapvetőbb dolgokhoz is varázslatot használ. Bizonyosan sok varázslatot ismer, úgy érzem. Még csak belekötni sem tudok semmibe vele kapcsolatban, ha tudnék is akkor sem tenném. Nem szeretném kiakasztani szegényt. Amikor észbe kaptam pont mondott valamit. Szerencséje, hogy nem kért segítséget, így nem kell útba ejteni a gyengélkedőt. Érdekes mód, még nem jártam arra. Ideje lenne benézni. A késő esti csavargásaimon előbb-utóbb történhet velem valami. Már el is felejtettem, nem kéne csavarognom késő este. Mit tegyek ha nem bírok aludni? Attól még néha-néha sétálgatni csak lehet. Már megint elkalandoztam, nem tudom mi van velem. Képtelen vagyok koncentrálni bárkire. Azért hallottam amit mondott.
- Még nem ismerem annyira a kastélyt, hogy tudjak olyan helyről. Azt igazán megkereshetnénk együtt.
Ezzel igazat mondtam. A kastélyban még nem játszottam semmit. Abban a pillanatban kaptam észbe. Szóval zenész. Ez elég érdekesen hangzik. Azt hiszem kezdek rendbe jönni.
- Szóval szeretsz zenélni. Milyen hangszereken játszol? Milyen stílusban?
Elég sok kérdés kavargott a fejemben. Bizonyára csak egy kis szalagszakadásom volt. Végre önmagam vagyok. A lány aki kíváncsi.
- Nincsenek kedvenc városaim, nem is nagyon kedvelem a városokat. Inkább falu párti vagyok, de Róma bizonyára szép lehet. Szívesen elmennék oda. Nyaralni meg még alig voltam.
Végre visszatértem. Folytattam volna még egy darabig a kis beszámolómat, de nem akartam, hogy kiakadjon szegény. Inkább elhallgattam. Nagy levegőt vettem és lenyugodtam. Nehéz feladat volt. A pár perccel ezelőtti énem, a keveset locsogó, bizonyára szimpatikusabb lenne mindenkinek. Még nekem is, talán. Attól függ, milyen hangulatban vagyok. Már vártam, mikor lesz kész a süti. Imádom a csokis sütiket. Lenyugodtam és elhallgattam. Szépen csendben ültem a helyemen, türelmesen a süti elkészülésére várva a fiút figyelve, hogy s mit csinál, tesz vesz a pult mögött.

Kíra

Békésen üldögélek a padon. A gondolataim már máshol voltak. Felidéztem magamban a találkozást. Nemsokára este, de még van bőven időm, nem sietek sehova. Legfőképp a kastélyban unatkozni nem, isten őrizz attól a kegyetlen büntetéstől. Azt nem bírnám ki. Szándékomban áll minimum sötétedésig itt üldögélni. Gondolom ezt a lány is látja. Kicsit elszomorodott amikor mondtam nem azzal a lénnyel találkoztam, mint amire ő gondolt. Bizonyára izgalmas lehetett volna. Ebben is egyetértek vele, csodával határos módon. Ezt még magam sem tudom elhinni. Örülök a jó társaságnak. Általában minden mondata mosolyt csal az arcomra. Bizonyára mások is kedvelik a társaságát, mert aki nem az a nem normális. Szerintem ez a lány teljesen normális. Végre egy életvidám ember akivel találkoztam. A bagolykőben az nagyon ritka dolog. Mindenben egyet értek vele, hogy nem kéne sokáig fennmaradnom, de nem tudok aludni. Akkor mit tegyek? Az ágyban való forgolódás helyett, ami ráadásul unalmas és felébreszteném vele a többieket, akik tudnak aludni nem úgy, mint én, inkább sétálni szoktam. Azzal nem zavarok senkit, meg eleve sem szeretek útban lenni. A kastélyban még a kóvájgás sem élvezetes, egy azért is, ha takarodó után teszed elkapnak és bünti jár érte. Én pedig nem vagyok szabályszegő ember, álltalában. Már megint más vizekre eveztem. Ideje lenne visszatérnem oda ahonnan jöttem. Észbekaptam a lány válaszára. Pont jól sejtettem, gyakrabban kéne hallgatni a megérzéseimre. Csak bólintott. Ezt nem vártam volna. Azt hittem legalább szól egy értelmes szót, mint például az "igen", de így is megfelel. Nekem tökéletes, így is kiválóan megérttette magát velem. Már megint beugrott egy kérdés, fel tegyem-e, vagy ne? Ez itt a kérdés. Hiszen nem lehet rosszat kérdezni, hol hallottam már ezt?
- Ha megkérdezhetem, hogyan ismerted meg?
Kíváncsi voltam rá, az én történetem is érdekes, de nem tudom az övétől mit várjak. Még csak megérzésem sincs.

Mathias

Minden a legnagyobb rendben folyik a saját medrében, pont ahogy kell. Örülök a társaságnak, mint mindig. Újdonsággal nem tudok szolgálni. Vagy is akadna egy apró. Volt egy cseppnyi szalagszakadásom kérdések terén. Ilyen sem történt még velem. Na, ezt hagyjuk. Figyeltem, ahogyan tesz-vesz a fiú a pult mögött és csak értetlenül néztem miket dobál abba a sütibe. Majdnem rákérdeztem, hogy ebből mi lesz, de csendben maradtam. Szerencsére, pontosabban az ő szerencséjére. Talán nem is az bosszantott mit tesz a sütibe, hanem az amit a pultra. Sok-sok csetrest! Nagy levegőt vettem és próbáltam megnyugodni, nem sok sikerrel. Látszhatott rajtam, hogy egyre idegesebb leszek. Nem bírtam tovább, felpattantam és pakolászni kezdtem. Összeszedtem a tálakat amiket nem használ és belepakoltam a mosogatóba. Utána fogtam egy rongyot és letöröltem vele a pultot, nem mintha összekoszolta volna. Közben azért válaszoltam a kérdésére.
- Én személy szerint imádom a zongorát. El is tudok rajta játszani pár számot, de már elég régen zongoráztam és tudj róla, te vagy az első akinek elmondtam.
Ez azért érdekes hozzáfűzni való. Muszáj volt erről tudnia.
- A gitárhoz bénának bizonyultam, de ha szeretnéd, megtaníthatnál. Kifejezetten örülnék neki.
Ezekkel a mondatokkal igazat mondtam. Szívesen megtanulnék, de van egy bökkenő, reménytelen eset vagyok, biztosan beletörne a bicskája ha tanítani akarna, de egy próbát megér. Utána szerencsére megnyugtatott, hogy finom lesz a süti. Kifejezettem megörültem amikor még Rómába is elhívott. Pontosabban meglepődtem. Először azt sem tudtam, hogy mit szóljak, hirtelenül ért. Szalagszakadást szenvedtem, egy pillanatra leraktam ami épp a kezem ügyébe akadt és lefagytam. Szerencsére hamar észbe kaptam.
- Ezt komolyan mondod? Szívesen elmennék bármikor, én is örülnék neki.
Rámosolyogtam a fiúra aztán újra pakolászni kezdtem. Akármilyen kérdés? Mit is tegyek fel? Idő közben mosogatni kezdtem, gondolkodtam.
- Pontosan milyen kérdésre gondoltál, mit tehetnék fel?
Mosolyogtam a fiúra. Nem volt ötletem, ez furcsa.
- Szerintem inkább mesélj magadról azt, amit érdekesnek látsz.
Szívesen elhallgattam volna egy darabig. Pont olyan hangulatom volt.

*Besétál.*
Van itt valaki? Olyan csend van.

Ezt most nem teljesen értem, de nem baj.
Isidor!
*A nyakábaugrik és megöleli.*

Én itt maradok, ne félj!
*A lányt is megöleli.*

Adam bácsi!
*Megöleli a bácsit és az ölébe pattan.*

Boldog éjfélt!