Kami :3

 Miután engedélyt kaptam a további létezéshez azon a helyen, visszatértem a tortámhoz. Az extázis mindig az első falatnál üt be, utána csak simán nagyonfinom. Töltöttem mellé valami pisztáciás tejet, mert finomnak tűnt. Megszagoltam, furán gyurmaillata volt. Egyszer élünk, gondoltam, azzal lehúztam. Amíg tartott, nem volt rossz, aztán jött egy kis gyurmás utóíz, és végül lágy édességgel vonta be a torkom. Összességében nem volt vészes.
 Gondolkodni akartam valamin, de nem jutott eszembe semmi. Furcsa. Mindig akad valami téma, amin kínosan sokáig fenn tudok akadni, és addig mindenki csak furán néz rám, mert kiestem a téridőből és csak a saját gondolataim közt kavarogva szállingózom. A furán nézésről jutott eszembe, hogy most eleve sokan néznek rám furán az asztalnál, úgyhogy beszélgetnem kéne, oldva a feszültséget. Ritka, hogy valaki nem a saját asztalához ül, pláne a levitából. Nem azt mondom, hogy antiszociálisak vagyunk, csak... összetartóak. Oh, minő csodálatos megfogalmazás, büszke vagyok önre Bellafonte, a Nobel-békedíjért ebéd után jelentkezzen a legközelebbi prefektusnál.
 Szóval téma. Beszédtéma. Ömm...
- Hogy vagy?
 Bravó Bellafonte, a díjtól most búcsúzzon el. Ennél többet vártunk magától.
 - Hogy érezted magam Madagaszkáron? - tettem hozzá még tűrhető időn belül, így a két kérdés egybe számított. Legalábbis egybe szántam. Mindegy. Zavartan mosolyogtam rá, majd megint ettem egy falatot a répatortámból. Mr Bellafonte, csalódtunk magában. Jobb beszélgetőpartnernek ismertük meg, erre most ezzel jön. A mentés nem volt rossz, de nem is elég jó. A továbbiakban igyekezzen jobban, vagy...
 Beletúrtam a hajamba, aztán vártam a lány válaszát.

Nedra, amióta belinkelted, Portalos, DW-s és DonnieDarko-s cuccokat nézek, és nem tervezem megunni *w* <3

Kami

 Rágtam a falatot, mint azt szokás. Valami viszont szokatlanul felsercent a fogaim alatt. Miközben a lány válaszolt a második kérdésemre, lassan odaemeltem a kezemet, két ujjal megfogtam a rendellenes hozzávalót, majd húzni kezdtem kifelé. Ha naiv lennék, azt mondanám: haj. És ez a válasz félig-meddig meg is felelne az igazságnak, csak van még egy apró dolog, amitől mégis picit más lesz a helyzet.
 - Manószőr - mondtam olyan kifejezéstelenül, hogy utána elmosolyodtam saját magamon. - Úgy tűnik, az egyik manó a konyhában nem tartja be a házirendet.
 A közel hét centiméteres szőrszálat a szalvétámra helyeztem, mint későbbi bizonyítékot, majd ettem még egy falatot. Mielőtt a lány azt gondolhatná, hogy most majd megyek és panaszkodom hogy rúgják ki a manót, elmagyaráztam a szándékomat.
 - A manók a konyhában jól ismernek már engem. Talán már picit elegük is van belőlem. Ezzel sarokban tudom tartani egyiküket és... hát, csúnya szóval zsarolhatom, de igazából csak további bejárást szeretnék és hozzáférést az alapanyagokhoz.
 Felidéztem magamban a lisztes esetet, amikor az egész levita lesereglett a konyhába és kakaós csigát sütöttünk a vezényletemben, majd mintha egy káoszbombát dobtak volna ránk, mindenki liszteszsákokkal kezdte püfölni a másikat. Régi szép idők!
 - Egyébként én is tök jól vagyok, köszönöm - vigyorodtam el ismét, most picit szélesebben. - Végre nálam lehet a pálcám. Tudod itt felejtettem a nyaralás idejére. És ezzel talán el is árultam, milyen volt számomra Madagaszkár. Néztem ahogy a többiek távol a felügyelettől varázslatokat próbálnak ki, amiket itt a kastélyban esélytelen lenne kipróbálni, párbajoztak, kviddicseztek... jó, azt speciel én is csináltam. Meg is nyertük egyébként - hencegtem azzal a tipikusan Wolgis félvigyorral és huncut szemekkel. Ez van, a hencegés megmaradt, mint utóhatása Cupido célt tévesztett nyilának. Még mindig nem értem, mire gondolt, amikor a TÜKÖRTEREMBEN lőtt rám. Most komolyan.
 - Szóóóóval... - kezdtem bele egy mondatba, amit még nem fogalmaztam meg magamban. Tulajdonképpen fogalmam sem volt, mit mondjak, csak nem akartam, hogy kínos legyen a csönd, ahogy ott mosolygok magamban. Én vagyok az idősebb, meg a férfi, össze kéne szednem magam, vagy valami... oh, megvan. - ...van neked háziállatod?
 Alig észrevehetően sóhajtottam. Hátha majd meg tudom törni ezt a megszeppent szituációt, és belemelegszünk a beszélgetésbe. Sokat segítene rajtam, hisz fura helyzetbe sodortam magam. Szokás szerint. De ettől szép az élet, nemde? Ilyenek nélkül halálra unnám magam.

Én szívesen elhívnék mindenkit, de a háremezés Dió reszortja, nem akarom elvenni előle.

D:

Hogyhogy? o__O

Szia ^^

Egészen jól ^^ Kicsit filozofikus hangulatban, Donnie Darko-t néztem :3

Reggeletet *kócosan vonszolja be magát, aztán levetődik a kanapéra*

*még szerencse, hogy a kanapén volt, mert így nem esett egy hatalmasat*

Szia

Én lennék a csigabiga? :3

nnnnemkelek >___< *keres egy párnát és belenyomja az arcát*

Szép reggelt szép hölgyek ^^ Nem akadt lovag, aki elhívjon téged?

Hát ez fertelmes! Minő borzongató időket élünk...
*folytatná a fennkölt marhaságait, de ekkor ütéseket kap a párnájába*
Jó, de akkor az előző játékunkat rendezzük le bagolyban, hogy hogy végződött.

Nos igen, a hatalmam nem illant még el
Hűha, elárulod, hogy ki, vagy meglepetés lesz?

Elpirulok

Hűha :3 Hát jó szórakozást

Egy kis off az Offban:

Kiraktam a dániai képeket fészre, ha bárkit is érdekel, nyugodtan csekkolja le. Ha kértek linket, adok.

Kamii

 Ébredés után egy ideig le sem esett, hogy ma bál lesz. Lazán megreggeliztem, furcsán tekintgettem körbe a bezsongott diákokon, és feltűnt, hogy a lányok jó része nincs ott. Mit terveznek vajon? Lerohanják az iskolát és új rendszert alapítanak, melyben unikornist fogunk tenyészteni, mint emelt óraszámú tananyag? Vagy varrunk? Te jó ég, nehogy azt akarják elérni, hogy azokat a lehetetlen ruhacsodákat nekünk kelljen elkészítenünk, mert csalódni fognak, mi meg a fejünket fogni. Cunamiszerű hajhullást eredményezne férfitársaim körében egy ilyen nőuralom. Márpedig én nagyon szeretem a hajam. Meg a tejet. A kakaót is.
 Óvatosan visszamentem a klubhelyiségbe, közben hallgatózva, hátha meghallok valami kis titkos információt, de nem. Csupán kuncogás, a "te kivel mész", és a "mit veszel fel" kérdések kombinációit tudtam kiszűrni az éterből. Fent aztán a levita toronyban leesett, hogy mi folyik itt a kiborított tökleven kívül, amibe beleléptem. A lányok sikítozva takargatták el a ruhájukat, mintha legalábbis meztelenek lennének. Pedig nem is voltak azok. Azt kiabálták, hogy nem akarják, hogy a bál előtt meglássam, mit vesznek fel. Mondtam, hogy akkor vetkőzzenek, mire megdobáltak. Ki érti a nőket?
 Közben persze leesett, hogy én is elhívtam valakit, méghozzá Kamillát, az elsős navinést. Hogy miért nem választottam valakit a levitából, vagy bárkit, akit már jobban ismertem? Passz. Ha már abban a fura szituációban szóba került, gondoltam legalább ezzel kiengesztelem. Persze biztos volt még oka, de hirtelen nem volt kedvem filozofálni.
 Na aszongya. Ruha. A lányok mindig órákat, esetleg napokat tökölnek vele. Tényleg ilyen nehéz lenne? Kinyitottam a szekrényt, kivettem egy Világosszürke inget, rávettem a V-nyakú, vörös, selymes pulcsimat, amit annyira szeretek, meg egy egy hosszú, sötétkék nadrágot és egy barna cipőt. Bohém elegancia... Azt sem tudom, azt eszik-e vagy isszák. Az eleganciát vágom, de ha bohém, akkor tuti nem kell öltöny. Ezzel az összeállítással még mehetnék színházba, de mégis olyan laza. Szerintem tökéletes. Az órára néztem, láttam, hogy még van időm aludni is egyet. Megtettem hát.
 Még viszonylag időben ébredtem, viszont elaludtam a hajam. Próbáltam rajta segíteni, de valahogy mindig kócos maradt. Mindegy, fogjuk rá, hogy bohém a hajam. Picit késésben voltam, amikor befújtam magam valami löttyel, amit Kölnben vettem még annak idején, aztán leindultam. Már az előcsarnok sarkán álltam, amikor eszembe jutott, hogy kéne még valami. Sarkon fordultam és sprintelni kezdtem. Kb negyed óra múlva megint megálltam a sarkon, hogy kifújjam magam. Mostanra a kölni illata összevegyült a saját illatommal, és saját bevallásom szerint nagyon vadítónak találtam. Bele is haraptam a kezembe, aztán laza vigyorral és hátratett kézzel odasétáltam Milla elé.
- Bocs a késésért. Mehetünk? - kérdeztem, miközben a hátam mögül egy rózsát vettem elő, és nyújtottam felé.

Tüttürű, na ki tért vissza már megint valami random balatonpartról?

Igazából nem tudom, mert még nem értem haza :'D

Faragó Benedikta - 2015.07.19. 12:03


Boocsii
Mondjuk tényleg vacak poén volt, sajnálom xd ennyi telik tőlem ebben a melegben

Kamii

 A rózsám elérte célját, látszólag a lány elnézte, amiért úgy elkéstem. Fura dolog ez a lányokkal és a virágokkal. Biztosan van bennük valami méhkirálynő ösztön. Esküszöm ezen még el fogok gondolkodni és tudományos értekezést fogok róla írni.
 Egy pillanatig kifejezéstelen mosollyal néztem a felém nyújtott kezet, aztán belekaroltam a lányba és bevezetem a terembe. Odabent hangos zene és ételek bódító illatának elegye fogadott. Már voltak bent bőven, de a keringőt még biztosan nem késtük le. Miközben lassan elindultam egy tetszőleges irányba, azon gondolkodtam, hogy miért is jöttem el egyáltalán. Ha nem hívtam volna el Millát, akkor biztosan találtam volna valami elfoglaltságot, pláne most, hogy szinte üres a kastély. Táncolni nem kifejezetten szeretek, de magamat ismerve a végén én is ropni fogom esetlen mozdulatokkal. A keringő biztos szép lesz, de amúgy csak a levitások miatt izgat. Az ételek pedig... nos az ételek tényleg felkeltették az érdeklődésem. Oda is vezettem a partneremet az egyik asztalhoz, kihúztam neki egy széket, és megvártam, hogy leüljön, majd én is helyet foglaltam.
 - Hogy érzed magad? - kérdeztem lágyan mosolyogva. - Izgulsz az este miatt? - Mondjuk nem tudom, mi miatt lehetne izgulni egy bálon. Ha egy griff tart feléd a kviddicspályán, akkor van min izgulni. Ha egy pinceszerű labirintusban ébredsz, ahol mindenféle vacak meg akar gyilkolni, akkor van min izgulni. De egy bálon? Hogy kitörik a magassarkú sarka, vagy félrenyeled a muffinod... oh, ha már muffin...
 Megragadtam egyet és beleharaptam. Nem morzsálódott, és finom volt. Talán még manószőr sincs benne.

Csak a hajamat ne :'c

Awkward...

Jólvanna >___< *megy féltékenykedni máshova*

Olyan vagy mint egy koala :'D *visszaölelgeti, mert a koalák cukik*

Ugye répatorta? *-*

Éhesen :33 De azon kívül egészen tökjól ^^ Te?

1 - a répa magában, főzetlenül a legjobb <----- ettől a megjegyzésedtől belédszerettem <3

2 - a répatorta is finom D:

1 - Alig várom :3

2 - lehet, hogy rosszul csinálták. Majd sütök neked egyszer répatortát

Róka *-*

Én kétszer ettem, de az valami fenséges volt *Q*

Segond, legalább lesz alkalmunk összefutni :3 szeretek szép lányokkal lógni és villogni a konyhában ^^

KATT

"Fúj, uzsonna van a hangyáimon!"