Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

A szemei az erdőt fürkészik, ahogy Lilla mellett ül a farönkön. Régen volt már ekkora mértékű nyugalomban, régen tartózkodott már ott, ahol tartózkodnia kellett. Bármennyire is közhelynek tűnhet, de szüksége volt erre, a viszonylagos békére, főleg az elmúlt néhány hónap után. Túl sok mindenen ment keresztül túl hirtelen és mindennemű segítség nélkül az oldalán. Így még, ha csak gyermeki butaságokról is beszélgettek Lillával ebben a fél órában, amit itt ültek kint, jól esett neki ez a normalitás.
Csak rávigyorog a lányra a válasza után. Tény és való, hogy nem telne neki nagy erőfeszítésbe megvédenie őt, főleg az elmúlt néhány hónap tapasztalatai után nem. Pluszban az iskolában eltöltött három éve alatt is éppen elég sok átkot és bűbájt tanult hozzá, hogy könnyűszerrel legyőzze a támadóját. Mondhatni balhés gyerek volt, igen. Sokszor keveredett bajba, sokszor volt rossz helyen, és talán még többször kapott büntetőmunkát is bűneiért. Nem mintha bánta volna, dehogy. Imádta a tanárait - és ezzel együtt leveleken keresztül az anyját - idegesíteni, kihasznált minden egyes alkalmat rá. Ha pedig ez büntetéssel járt, nos, büszkén vállalta a következményeket annak a tudatában, hogy az egész teljes mértékben megérte.
 - Attól még szánalmasnak tartom - vállat von egy közömbös arckifejezéssel. Mindig határozottan megvolt a véleménye majdnem mindenről, és ezt nem tartózkodott kimondani sem. Ha valamiben hitt, akkor az az őszinteség volt. Ráadásul Lilla társaságában nem érezte szükségét a gondolatai eltitkolásának egyáltalán. Elvégre már egy ideje barátok voltak. Nem tudta megérteni, hogy hogyan fanyalodhatott valaki a műszerelemre, bár ő maga még soha sem érezte - az igazit sem. Ennek ellenére túlságosan mesterségesnek hatott számára az egész dolog, irtózott tőle. Pedig egyszer már majdnem beleesett a csapdába, és Valentin napon egy hajszálon múlott, hogy megegyen egy szerelmi bájitallal töltött süteményt.
 - Nincsenek kiszemeltjeim. Ha lenne valaki, akkor tennék is lépéseket az ügy érdekében - kacsint Lillára egy apró mosollyal a szája sarkában. A tettek embere volt, nem várt csak ölbe tett kézzel arra, hogy valami történjen. Mikor úgy gondolta, hogy valaki tetszik neki, azt a lányt igyekezett lenyűgözni, bár most, hogy sok időt hagyott ki az iskolai életből, egyetlen személy sem volt, akire illett ez a leírás. Még. Eddig nem ez a téma kötötte le a gondolatainak zömét, most viszont, hogy visszacsöppent az átlagos diákok életébe, könnyedén megeshet, hogy így lesz.
 - Hm, hát bármikor máskor azt mondanám, hogy gyerünk be az erdőbe, de most kezdek éhes lenni. Mit szólsz, lemegyünk a konyhába? - kérdezi egy vigyorral. Viszonylag régen evett, és fél karját odaadná a manók utánozhatatlanul finom házi kosztjáért. Felkel a fadarabról, amin eddig helyet foglaltak, és kérdőn nyújtja a kezét Lilla felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Utálta a tanórákat. Az nem kifejezés. Inkább gyűlölte őket, különösen azokat, amik kötelezőek voltak, és tanulnia kellett őket, még akkor is, ha élete további részében nem akart velük foglalkozni egy percet sem. Ilyen volt a gyógynövénytan és a bájitaltan is. Az átváltoztatástan és az SVK ellen nem volt semmi kifogása, még a bűbájtant is szerette, de a másik kettő kínszenvedés volt a számára. Így igyekezett azokat az órákat inkább ellógni, és valahol, a kastély egy távol eső részén elütni az idejét. Hiába voltak kötelezőek, hiába volt nagy az újabb büntetőmunka esélye, őt nem érdekelte ez a szempont. Egyszerűen csak voltak napok, amikor úgy ébredt fel, hogy neki lehetetlen a mai óralátogatás.
Ez is egy ilyen napnak indult, éppen ezért a nagytermi reggeli után eldobta a talárját és az egyik Eridon toronyban kényelmesebb ruházatot öltött magára, ami nem volt más, mint egy világos színű farmering és egy fekete, kissé kopottas farmernadrág. Fogta a pálcáját és zsebre rakta, ahogy néhány, esetleg szükses dolgot is, amik jól jöhettek bajba kerülés esetén. Első úti célnak a hosszú és viszonylag kihalt folyosószakasz tökéletesen megfelelt. Ilyenkor valahogy a neve nem volt találó ennek a részének a kastélynak, hiszen teljes nyugalom uralkodott.
...egészen, ameddig egy szőke lány belé nem ütközött, és le nem döntötte lábáról egyetlen mozdulattal. Mivel testalkatát tekintve sokkal masszívabb volt, mint a lányka, feltételezte, hogy igencsak nagy lendülettel kellett megejteni az összekoccanást, így arra következtetett, hogy a szőkeség futott. Márpedig ki más futna egy napos hétköznap délelőttjén, mint egy menekülő diák?
 - Te meg mi a fenét csinálasz? - kérdezi nem éppen kedves hangnemben. Mint az emberek többsége, ő sem szereti, hogyha csak úgy megzavarját a nyugalmában. Főleg, mivel a meneküléséből sejti, hogy egy tanár nagyon is közelít, ha pedig elkapja, azzal Beni sem jár jól. Pedig már éppen úgy gondolta, hogy a mai napot megússza mindenfajta esemény nélkül. Hagyja a lánynak, hogy egyszerűen csak tovább rángassa, miközben meghallja a magyarázatot is. Fela... Így már minden világos számára.
 - Erre! - rántja vissza a szőke lányt, mikor elhaladnak az egyik titkos jára mellett. Félrehúzva a faliszőnyeget, ami eltakarja a nyílást és egy egyszerű mozdulattal, minden erőlködés nélkül löki be a szőkét, majd ő is követi. Hiába volt Fela az iskola tanára, erről az alagútról viszonylag kevesen tudtak, így Bence biztos volt benne, hogy egyelőre biztonságban vannak a dühös tanerő elől.